Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-22 / 171. szám

1984. július 22., vasárnap Somogyi Néplap 3 Ml lesz veled kisvállalat? A boldogulás útja A Zselic jogilag a Sáév leányvállalata, amely töb­bek között azt jelenti, hogy ha csődbe jptna, akkor tar­tozásait az alapító fáreti. Ilyen értelemben védett a helyzete. Védettsége azon­ban csak formális: az épí­tőipari piacon szinte telje­sen egyedül kell megkeres­nie létfenntartásához szük­séges bevételeit. A Z$elic- leányvállalat a nulláról in­dult. Mélyvízbe dobva — Július elsején fújtuk el a második születésnapi gyer­tyát — emlékezik Dombói János igazgató. — Két éve az volt a feladatom, hogy hozzak létre egy kétszáz fős vállalatot és szerezzek mun­kát. Sokszor elfogott a ke­serűség, bedobtak a mély­vízbe. ötmillió forintot ad­tak, azzal kezdtük meg a gazdálkodást, háromszáz- ezer forint volt a forgó­alap. — Mit kapott még az anyavállalattól? — Nézze, én szépen be­szélni nem tudok, úgy mon­dom, ahogy van. Zúgolód­tam az indulattól, hogy leg­alább egy „klottgatyát” ve­gyenek. Nem volt helyünk, nem volt pénzünk, gépünk Azt mondták, vegyek min­dent bérbe, oldjam meg. — És a munkások ...? — Kikötés volt, hogy a Sáévtől senkit sem lehet el­vinni. Miután az utazási költségek megnőttek, csak Kaposvártól legfeljebb húsz kilométerre lakó szakembe­reket kerestem. Végül Is mindenféle építőipari szak­mába sikerült munkáskézt találni. Örabéres elszámolást vezettünk be, úgy tapasz­taltam, nincs húzóerő a nor­mában. Ezenfelül a munka­bér 25 százalékát prémium­ra tartottuk vissza, hogy bátran ösztönözhessünk. Egyösszegű utalványozás órabéres rendszerrel, amely mégis teljesítményre orien­tál. Ha a munkakönyvben sok bejegyzést találtunk, ak­kor tisztelettel elküldtük a vándormadarat. Csetlet- tünk-botlottunk, de beindult a leányvállalat. „Az építtetőkből élünk” Az első munkák között volt a VBKM méregraktára. Terv szerint mindent elvé­geztek — a sav elleni szi­getelést, csempézést, a vas­ajtón kívüli zuhanyozó ki­alakítását, eleget tettek a speciális igényeknek. Az át­adás előtti napon a Köjál kifogásolta, hogy a vasajtón csak egy biztonsági zár van. előírás szerint kettő kell. Nem várták meg az újabb megrendelést, tervmódosí­tást, hanem másnapra újabb zárral, lefestve átadták a raktárai. Balatonszemesen a minisz­tertanács üdülőjében festést, parkettázást végeztek. Az igazgató tartott a feladattól, ekkor „mutatkozott be” a festőbrigád. A szoros határ­idő sem volt biztató. Végül is a brigád a 3 heti munkát két hét alatt elvégezte. A gondnokság dicsérettel kö­szönte meg ... — Nálunk létkérdés — folytatja az igazgató —, hogy aki egyszer beteszi a lábát a „boltba”, az máskor is jöjjön. Ügy kell kiszol­gálni őket,, hogy ha lesz pénzük, jöjjenek újra. Le­gyen elégedett az építtető! Belőlük élünk, s ezt nem szabad szem elől téveszteni — Tavaly év végéig bo­lyongtunk — mondja Dom­bói János. — Néha azt érez­tük, hogy csak terhére va­gyunk a nagyvállalatnak, önálló telepre, központra volt szükségünk. Újsághirdetésben talál­tak rá a megoldásra. Egy­millió forintért — a megyei tanács hitelező segítségével — megvásároltak a Berzse­nyi utca lakóházsora mö­gött egy romosodó ipari épületet. Tavaly december végétől márciusig lázasan dolgoztak a munkások a te­lepen. Tudták: maguknak építik. Márciusban költöz­hettek be. A Zselic építőipari le­ányvállalatnál ma 112 fizi­kai és 18 alkalmazott dol­gozik. Enyhén növekszik a létszám, az idén tíz új belé­pővel lettek többen. Tavaly 5 millió forint eredményt értek el, ebből félmillió adózott nyereséget fizettek a Sáévnek. Negyedévenként beszámolnak az anyaválla­latnak. amelyen keresztül az építőanyagok egy részét be­szerzik és gépeket is kölcsö­nöznek. A Zselic idei munkái kö­zül kiemelkedik a Dédász ipari műemléképületének átalakítása, az Állami Biz­tosító kárrendezési épületé­nek munkálatai és a VBKM pótkocsis traktoruk az anyagszállításhoz, valamint Barkas kisteherautó és Nisa személyszállító. A holnap a számítógépé Az új, impozáns központi irodaházában, az egyik ár­nyékos szép szobában egy Commodore—64-es típusú kisszámítógép jelzi a Zselic legújabb törekvését. — Januárban beteg vol­tam,, ráértem, unalmamban mindent elolvastam. Így fi­gyeltem fel hasznosságára, ezt nekünk találták ki. Ta­vasszal a SZÜV tanfolya­mán a városból összesen 18-an vettek részt, tőlünk öten. Munkaügyis, kalkulá­tor, anyagkönyvelő, titkár­nő, én is ott voltam, nem mertek hiányozni. Hát ez egy agymosás volt. Azóta béreljük ezt a kisgépet amely egy nap alatt elvégzi a bérszámfejtést, mindent nyilvántart és kalkulál. Azt hittem, hogy én még a ki­lenc évemet elvitorlázom számítógép nélkül, de azéit nem szabad így gondolkod­ni. Ha harminc évvel ez­előtt már lettek volna ilyen fantasztikusan okos gépek, akkor elmentem volna szá­mítógépésznek. Szeptem­bertől újabb ötösfogatunk megy tanfolyamra, majd az egész alkalmazotti létszám. Mert enélkül holnap — de lehet, hogy már ma — nem lehet dolgozni. Kőszegi Lajos Békefesztivál lesz Pusztavacson Az Országos Béketanács és a Képes Újság ismét az or­szág közepére, Pusztavacsra hívja a békeszerető embere­ket, hogy vegyenek részt az újabb hazai békefesztiválon. Amikor az első alkalommal a hetilap találkozóra invitálttá olvasótáborát, alkkor még nem sejtették, hogy ilyen nagysi­kerű és óriási tömeget von­zó rendezvényt találtak ki. A Képes Újság szerkesztő­ségében vetődött föl az öt­let: meg kellene jelölni ha­zánk geometriai középpont­ját. Ez megtörtént, s csak jó­val később zajlott le itt az első találkozó.. A másodikat már a béketanács pártfogolá- sával rendezték meg, és ta­valy félmillió embert láttak vendégül a nagy békede­monstráción. A komoly politikai gondo­lat természetesen nem azt jelentette, hogy a rendez­vény elveszíti vidám hangu­latát. A népünnepély, a vásá­ri kavalkád, a hatalmas „bú­csú” megmaradt, és a sokezer jókedvű, szabadban táborozó, szórakozó ember ezzel a na­gyon is békés időtöltéssel jól össze tudta egyeztetni azt, hogy világgá röppenti kö­zös békeakaratának hírét. Az idén augusztus negye­dikén és ötödikén megrende­zendő békefesztivál szórakoz­tató rendezvényeire, prog­ramjaira hívjuk föl ezúttal olvasóink figyelmét. A fesztivál kempingje már augusztus elsején megnyílik, így akár egy több napos nya­ralásra is el lehet indulni Pusztavacsra. A hivatalos megnyitó előestéjén a tábor­ban halászlé- és gulyásfőző versenyt tartanak, amelyre bárki benevezhet. A bírálók híres szakácsok lesznek, va­lamint a táborozók közül ki­választandó társadalmi zsűri. Az idén is fölállítják a vá­sárfát, ami egy jó magas, tü­körsimára hántolt fatörzs, és aki ezt meg tudja mászni, az értékes ajándékot kap. Meg­jegyezzük: az idén már ne­hezebb lesz ez a feladat, mert a vásárfa évről évre „növek­szik” — most 24 méteres lesz — ugyanis a korábbi famá­szások alkalmával kiderült, hogy nem is olyan csenevész a magyar ifjúság. Többen ju­tottak el a csúcsra, mint amennyi ajándék, nyeremény volt... A fesztivál színpadán meg­szakítás nélkül, éjjel—nap­pal műsor lesz. Neves együt­tesek művészek lépnek föl, hogy csak néhány nevet em­lítsünk: a V’Moto Rock, az R—Go együttes Bessenyei Ferenc, Kozák András, Szűcs Judit, Koncz Zsuzsa, Máté Péter, Záray Márta és Vámo­si János is ott lesz a színpa­don. Az idén is megrendezik a kerékpáros és az autós ügyes­ségi versenyt. A Vasas öreg­fiúk a helyi futballcsapattal játszanak majd meccset és lesz női labdarúgó-mérkőzés is. Lovasbemutató és kutya­bemutató várja az állatked­velőket. Igen sok program vár a gyerekekre, a nagyob­baknak például ajánlhatjuk a kockaversenyt, amelyet Ru­bik Ernő fog vezetni. Amit még érdemes megem­líteni: az étkezési lehetőség bőséges lesz, a környékbeli vendéglátó cégeken kívül bü­fések, pecsenyések sokasága biztosítja majd ezt. Bővítet­ték a bekötőút-hálózatot, úgyhogy a közlekedés is jobb lesz, mint tavaly. Új kutakat is fúrtak a pusztavacsi Nagy­réten, tehát az ivóvíz hiánya sem okoz majd gondokat. NÉPHATALOM LENGYELORSZÁGBAN Honnan — hová? A társadalmi helyzet ha­tározottan a stabilizáció irá­nyába mutat. Nincs ellenzé­ki földalatti struktúra, ami persze nem jelenti azt, hogy nincsenek ellenzéki fellépé­sek sem. Ezek azonban több­nyire elszigeteltek. Katowicében,, a kohászat fellegvárában mondták el a Vajdaság vezetői, hogy a közhangulat kiválóan meg­méretett a május elsejei fel­vonulásom, melyre senkit sem kényszer,itattak. És nem volt semmiféle rendzavarás. Sokatmondó tény, hogy meg­kezdődött a termelés határo­zott emdUkedése. Már 1982- ben, a gazdásági reform meg­hirdetésének időszakában — a szükségállapot bevezetése után — sikerült fékezni a termelés csökkenését, az idén pedig a termelés eléri a ka- towicei vajdaságban az 1979- es, vagyis a válság előtti szintet. A társadalmi nyugalom és a rend megvalósítása, a gaz­daságot pusztító sztrájkok megszüntetése, a gazdaságos­ság iránti növekvő érdeklő­dés rendkívül kedvezően ha­tott. Az ipáni kapacitások kihasználásáért azonban még mindig nagyon küzdeni kel'l, ment a nyugati szankciók és korlátozások állítanak elé súlyos akadályokat. Abból a Fehér Könyvből is értesülhettünk erről, amit nemrégen adott ki a kor­mányzat Varsóban. Ebben tíz és fél, milliard dollárnyi kárra becsülik a Lengyel Népiköztársasággal szemben életbeléptetett nyugati em­bargó következményeit. Ezért is nyilatkozott rendkívül me­legen a KGST-ben megnyil­A HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA Sok voit a panasz július harmadik hetére. A változé­kony, szeles, viharos, hideg időjárás és csak elvétve, óráikban számolható napsütés egyaránt zúgolódásra adott okot. A hét utolsó munkanapján egy futó, véletlen találkozás­kor nem kevés aggodalom- malii mondta Bodnár Imre, a toponári Kapostáj Tsz elnö­ke: „ez a nyár igencsak feladja a leckét nekünk, van úgy, hogy csak órákat lehet dolgozni, de most azitán tényleg minden perc számít. Lassan vége a júliusnak és az aratás alig több mint harmadát végez­tük el.” Ha az átlagot te­kintjük, ez a harmincöt szá­zalékos teljesítés nem is rassz, hiszen az időjárási kö­rülmények jónéhány helyen csak a búza .jnegkósitolásá- na” adtak lehetőséget. Az ag­godalmat csak fokozza, hogy a termés ígéretes, viszont minden kényszerű leállás növeli a veszteség veszélyét, egyre többfeHé gyantásodnak a gabonatáblák. A felelősség­től áthatott, jószándékú igye­kezet megannyi külső jelével lehet találkozni magyeszerite mindenfelé; ahol két napja még kombájnok dübörögtek, ott tegnapra már a szalmát is letakarították, hogy ma birtokukba vehessék a terü­letet a talajművelő gépek. Ez az év szép példája annak — lehet, hogy a mostoha arató- időnek is része van ebben —, hogy példás szervezettséggel lehet ellátni a termés beta­karítása mellett, az ehhez szorosan kapcsolódó munká­kat is. Nem csupán a mezőgazda­ság, valamennyi gazdálkodó egység számára fontos idő­szak ez a mostani. Túl va­gyunk az év félén, mindenütt elkészült a mérleg a hat hó­nap munkájáról, a forduló­pont adatai alapján pontosan mérheti minden gazdálkodó, hogy hol tart éves feladatai végrehaj­tásában. Vannak olyanok, mint például a Pamutfonó­ipari Vállalat Kaposvári Gyá­ra is, ahol időarányosan töb­bet termeltek a tervezettnél — de akadnak olyanok is, ahol az első félévi adósságot is törleszteni kell a visszale­vő hónapokban. Mind a kitű­zött célok teljesítésében, mind a tartalékok feltárásá­ban fontos szerepe van a napról napra szélesedő kör­ben kibontakozó kongresszu­si munkaversenynek. A so­mogyi üzemek egyre több szocialista brigádja, dolgozó kollektívája ad hírt arról, hogy milyen teljesítmények­kel kíván megemlékezni ha­zánk felszabadulásának 40. évfordulójáról és készülni a XIII. párt­kongresszusra. Jobb minő­ségben, többet tenni — álta­lánosságban ez a szándék tükröződik valamennyi vál­lalásból. Ha nem is egészen félévi mérleg volt, de mindenkép­pen fontos, értékes számve­tés, amely Somogy kereske­delmi helyzetéről készült a héten dr. Andrikó Miklós belkereskedelmi minisztériu­mi állam titkár látogatása kapcsán. A megye vezetői­vel folytatott tárgyalás so­rán méltán állapították meg, hogy Somogy kereskedelme a korábban elhatározott célok­nak megfelelően fejlődik, és sokirányú, ötletgazdag kez­deményezés történik az áru­ellátás színvonalának meg­tartása, illetve javítása érde­kében. Nem véletlen, hogy ezen a tárgyalásán különö­sen sok szó esett hazánk egyik idegenforgalmi köz­ponti ánaik, a Balaton-pant- nak az ellátásáról is. Naptá­rilag a főidénynél tartunk, s ha nem is végleges, de kö­vetkeztetésre alkalmas ta­pasztalatok állnak már ren­delkezésre. Többek között az, hogy az előzőekhez képest javult, de még mindig nem gondmientes az áruellátás, hogy van mit tenni a fo­gyasztói érdekvédelem te­kintetében — és lehetne so­rolni. A Köjál ellenőrei is hasonló tapasztalaitokat sze­reztek. Ha csak egy utalás erejéig is, de a hét krónikájához tartozik egy, a közvéleményt élénken érdeklő és foglalkoz­tató rendelkezés, amely ezen a héten jelent meg a telepü­lésfejlesztési hozzájárulás új gyakorlatáról. Az új jogsza­bály a tanácsok önállóságá­nak növekedését, a demokra­tizmus szélesítését és a la­kóhely fejlesztése érdekében az egyenlőbb teherviselést célozza. Vörös Márta Zöldséges stand a lengyel fővárosnak az 1960-as évek­ben kiépült új lakótelepén, Kólában vánuló megbízható együtt­működésről Jozef Wiejacz külügyminiszter-helyet tes. A külügyminiszter-helyet­tes hangot adott annak a tö­rekvésnek, hogy a világban ma megmutatkozó politikai feszültséget nem szabad át­vinni a gazdaságii szférába. A lengyel kormány a közel­múltban ford'ullit ezzel a fel­hívással az ENSZ valameny- nyi országához. A legutóbbi eredmények — Jerzy Urban, a kormányszó­vivője szerint — arra mu­tatnak, hogy lassú, fokozatos javulás következik be. Vajon bekövetkezik-e eh­hez hasonló előrehaladás a mezőgazdaság nagyüzemi át­szervezésében? — erre a kér­désre válaszolt Stefan Za- wodzineki, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bizottságának mezőgazdasági osztályvezetője. A megoldás még ma sem egyszerű. Az 1956-os elha­markodott és gépekkel nem megalap oizof t rossz szövetke- zetesítési kísérletének emlé­kei még mindig hatnak, a jelenlegi helyzetben pedig vigyázni kelll minden olyan lépésre, amely negatívan be­folyásolná a termelési ked­vet. Ezért az összes szektor — egyéni, szövetkezeti, álla­mi — számára egyaránt megfelelő föltételeket terem­tenek, hogy minél magasabb terméshozamokat érjenek el. Az egyéni gazdaságokkal még hosszú ideig éppen ezért számolni kell. Egyelőre minden lépést az élelmiszerellátás megjavítá­sának rendelnek alá. Első helyen a mezőgazdasági ter­melés növelése áll, az állat­tenyésztést pedig saját takar­mánybázisra akarják állíta­ni. Az állami gazdaságoknak az utóbbi három évben meg­javult hozamai örvendetesen járulnak ehhez hozzá. Az agrárstruktúra viszont to­vábbra is alapvető dilemma. Olyan archaikus a lengyel mezőgazdaság, amilyet nap­jaink Európájában már se­hol sem találni. A kétmillió- nyolcszázezer egyéni gazda­ságnak ugyanis 60 százaléka 5 hektáron aluli, és másfél­millió kisgazdaságban se lő, se traktor. Még szerencse, hogy vannak szövetkezetek, amelyek ellenszolgáltatásért megművelik ezeket a földe­ket. A falvak légköre egyébként jó, s itt a válság idején is inkább csak a nagygazdák körében talált hívékre a Szo­lidaritás. Arról egyébként az utcai sétálgatás is meggyőz rövid idő alatt, hogy a zöldség- és gyümlöilcsellátás kielégítő. Honnan hová hát a mai Lengyelországban? Ezt sok­féle — köztük ezúttal nem érintett — tényező befolyá solja. Ám summás jellemzé sül elfogadhatjuk a katowi celektől hallott véleményt „Optimisták vagyunk, mert az irány helyes, de tudjuk, hogy sok gond is van még...” Lőkös Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom