Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-22 / 171. szám
1984. július 22., vasárnap Somogyi Néplap 3 Ml lesz veled kisvállalat? A boldogulás útja A Zselic jogilag a Sáév leányvállalata, amely többek között azt jelenti, hogy ha csődbe jptna, akkor tartozásait az alapító fáreti. Ilyen értelemben védett a helyzete. Védettsége azonban csak formális: az építőipari piacon szinte teljesen egyedül kell megkeresnie létfenntartásához szükséges bevételeit. A Z$elic- leányvállalat a nulláról indult. Mélyvízbe dobva — Július elsején fújtuk el a második születésnapi gyertyát — emlékezik Dombói János igazgató. — Két éve az volt a feladatom, hogy hozzak létre egy kétszáz fős vállalatot és szerezzek munkát. Sokszor elfogott a keserűség, bedobtak a mélyvízbe. ötmillió forintot adtak, azzal kezdtük meg a gazdálkodást, háromszáz- ezer forint volt a forgóalap. — Mit kapott még az anyavállalattól? — Nézze, én szépen beszélni nem tudok, úgy mondom, ahogy van. Zúgolódtam az indulattól, hogy legalább egy „klottgatyát” vegyenek. Nem volt helyünk, nem volt pénzünk, gépünk Azt mondták, vegyek mindent bérbe, oldjam meg. — És a munkások ...? — Kikötés volt, hogy a Sáévtől senkit sem lehet elvinni. Miután az utazási költségek megnőttek, csak Kaposvártól legfeljebb húsz kilométerre lakó szakembereket kerestem. Végül Is mindenféle építőipari szakmába sikerült munkáskézt találni. Örabéres elszámolást vezettünk be, úgy tapasztaltam, nincs húzóerő a normában. Ezenfelül a munkabér 25 százalékát prémiumra tartottuk vissza, hogy bátran ösztönözhessünk. Egyösszegű utalványozás órabéres rendszerrel, amely mégis teljesítményre orientál. Ha a munkakönyvben sok bejegyzést találtunk, akkor tisztelettel elküldtük a vándormadarat. Csetlet- tünk-botlottunk, de beindult a leányvállalat. „Az építtetőkből élünk” Az első munkák között volt a VBKM méregraktára. Terv szerint mindent elvégeztek — a sav elleni szigetelést, csempézést, a vasajtón kívüli zuhanyozó kialakítását, eleget tettek a speciális igényeknek. Az átadás előtti napon a Köjál kifogásolta, hogy a vasajtón csak egy biztonsági zár van. előírás szerint kettő kell. Nem várták meg az újabb megrendelést, tervmódosítást, hanem másnapra újabb zárral, lefestve átadták a raktárai. Balatonszemesen a minisztertanács üdülőjében festést, parkettázást végeztek. Az igazgató tartott a feladattól, ekkor „mutatkozott be” a festőbrigád. A szoros határidő sem volt biztató. Végül is a brigád a 3 heti munkát két hét alatt elvégezte. A gondnokság dicsérettel köszönte meg ... — Nálunk létkérdés — folytatja az igazgató —, hogy aki egyszer beteszi a lábát a „boltba”, az máskor is jöjjön. Ügy kell kiszolgálni őket,, hogy ha lesz pénzük, jöjjenek újra. Legyen elégedett az építtető! Belőlük élünk, s ezt nem szabad szem elől téveszteni — Tavaly év végéig bolyongtunk — mondja Dombói János. — Néha azt éreztük, hogy csak terhére vagyunk a nagyvállalatnak, önálló telepre, központra volt szükségünk. Újsághirdetésben találtak rá a megoldásra. Egymillió forintért — a megyei tanács hitelező segítségével — megvásároltak a Berzsenyi utca lakóházsora mögött egy romosodó ipari épületet. Tavaly december végétől márciusig lázasan dolgoztak a munkások a telepen. Tudták: maguknak építik. Márciusban költözhettek be. A Zselic építőipari leányvállalatnál ma 112 fizikai és 18 alkalmazott dolgozik. Enyhén növekszik a létszám, az idén tíz új belépővel lettek többen. Tavaly 5 millió forint eredményt értek el, ebből félmillió adózott nyereséget fizettek a Sáévnek. Negyedévenként beszámolnak az anyavállalatnak. amelyen keresztül az építőanyagok egy részét beszerzik és gépeket is kölcsönöznek. A Zselic idei munkái közül kiemelkedik a Dédász ipari műemléképületének átalakítása, az Állami Biztosító kárrendezési épületének munkálatai és a VBKM pótkocsis traktoruk az anyagszállításhoz, valamint Barkas kisteherautó és Nisa személyszállító. A holnap a számítógépé Az új, impozáns központi irodaházában, az egyik árnyékos szép szobában egy Commodore—64-es típusú kisszámítógép jelzi a Zselic legújabb törekvését. — Januárban beteg voltam,, ráértem, unalmamban mindent elolvastam. Így figyeltem fel hasznosságára, ezt nekünk találták ki. Tavasszal a SZÜV tanfolyamán a városból összesen 18-an vettek részt, tőlünk öten. Munkaügyis, kalkulátor, anyagkönyvelő, titkárnő, én is ott voltam, nem mertek hiányozni. Hát ez egy agymosás volt. Azóta béreljük ezt a kisgépet amely egy nap alatt elvégzi a bérszámfejtést, mindent nyilvántart és kalkulál. Azt hittem, hogy én még a kilenc évemet elvitorlázom számítógép nélkül, de azéit nem szabad így gondolkodni. Ha harminc évvel ezelőtt már lettek volna ilyen fantasztikusan okos gépek, akkor elmentem volna számítógépésznek. Szeptembertől újabb ötösfogatunk megy tanfolyamra, majd az egész alkalmazotti létszám. Mert enélkül holnap — de lehet, hogy már ma — nem lehet dolgozni. Kőszegi Lajos Békefesztivál lesz Pusztavacson Az Országos Béketanács és a Képes Újság ismét az ország közepére, Pusztavacsra hívja a békeszerető embereket, hogy vegyenek részt az újabb hazai békefesztiválon. Amikor az első alkalommal a hetilap találkozóra invitálttá olvasótáborát, alkkor még nem sejtették, hogy ilyen nagysikerű és óriási tömeget vonzó rendezvényt találtak ki. A Képes Újság szerkesztőségében vetődött föl az ötlet: meg kellene jelölni hazánk geometriai középpontját. Ez megtörtént, s csak jóval később zajlott le itt az első találkozó.. A másodikat már a béketanács pártfogolá- sával rendezték meg, és tavaly félmillió embert láttak vendégül a nagy békedemonstráción. A komoly politikai gondolat természetesen nem azt jelentette, hogy a rendezvény elveszíti vidám hangulatát. A népünnepély, a vásári kavalkád, a hatalmas „búcsú” megmaradt, és a sokezer jókedvű, szabadban táborozó, szórakozó ember ezzel a nagyon is békés időtöltéssel jól össze tudta egyeztetni azt, hogy világgá röppenti közös békeakaratának hírét. Az idén augusztus negyedikén és ötödikén megrendezendő békefesztivál szórakoztató rendezvényeire, programjaira hívjuk föl ezúttal olvasóink figyelmét. A fesztivál kempingje már augusztus elsején megnyílik, így akár egy több napos nyaralásra is el lehet indulni Pusztavacsra. A hivatalos megnyitó előestéjén a táborban halászlé- és gulyásfőző versenyt tartanak, amelyre bárki benevezhet. A bírálók híres szakácsok lesznek, valamint a táborozók közül kiválasztandó társadalmi zsűri. Az idén is fölállítják a vásárfát, ami egy jó magas, tükörsimára hántolt fatörzs, és aki ezt meg tudja mászni, az értékes ajándékot kap. Megjegyezzük: az idén már nehezebb lesz ez a feladat, mert a vásárfa évről évre „növekszik” — most 24 méteres lesz — ugyanis a korábbi famászások alkalmával kiderült, hogy nem is olyan csenevész a magyar ifjúság. Többen jutottak el a csúcsra, mint amennyi ajándék, nyeremény volt... A fesztivál színpadán megszakítás nélkül, éjjel—nappal műsor lesz. Neves együttesek művészek lépnek föl, hogy csak néhány nevet említsünk: a V’Moto Rock, az R—Go együttes Bessenyei Ferenc, Kozák András, Szűcs Judit, Koncz Zsuzsa, Máté Péter, Záray Márta és Vámosi János is ott lesz a színpadon. Az idén is megrendezik a kerékpáros és az autós ügyességi versenyt. A Vasas öregfiúk a helyi futballcsapattal játszanak majd meccset és lesz női labdarúgó-mérkőzés is. Lovasbemutató és kutyabemutató várja az állatkedvelőket. Igen sok program vár a gyerekekre, a nagyobbaknak például ajánlhatjuk a kockaversenyt, amelyet Rubik Ernő fog vezetni. Amit még érdemes megemlíteni: az étkezési lehetőség bőséges lesz, a környékbeli vendéglátó cégeken kívül büfések, pecsenyések sokasága biztosítja majd ezt. Bővítették a bekötőút-hálózatot, úgyhogy a közlekedés is jobb lesz, mint tavaly. Új kutakat is fúrtak a pusztavacsi Nagyréten, tehát az ivóvíz hiánya sem okoz majd gondokat. NÉPHATALOM LENGYELORSZÁGBAN Honnan — hová? A társadalmi helyzet határozottan a stabilizáció irányába mutat. Nincs ellenzéki földalatti struktúra, ami persze nem jelenti azt, hogy nincsenek ellenzéki fellépések sem. Ezek azonban többnyire elszigeteltek. Katowicében,, a kohászat fellegvárában mondták el a Vajdaság vezetői, hogy a közhangulat kiválóan megméretett a május elsejei felvonulásom, melyre senkit sem kényszer,itattak. És nem volt semmiféle rendzavarás. Sokatmondó tény, hogy megkezdődött a termelés határozott emdUkedése. Már 1982- ben, a gazdásági reform meghirdetésének időszakában — a szükségállapot bevezetése után — sikerült fékezni a termelés csökkenését, az idén pedig a termelés eléri a ka- towicei vajdaságban az 1979- es, vagyis a válság előtti szintet. A társadalmi nyugalom és a rend megvalósítása, a gazdaságot pusztító sztrájkok megszüntetése, a gazdaságosság iránti növekvő érdeklődés rendkívül kedvezően hatott. Az ipáni kapacitások kihasználásáért azonban még mindig nagyon küzdeni kel'l, ment a nyugati szankciók és korlátozások állítanak elé súlyos akadályokat. Abból a Fehér Könyvből is értesülhettünk erről, amit nemrégen adott ki a kormányzat Varsóban. Ebben tíz és fél, milliard dollárnyi kárra becsülik a Lengyel Népiköztársasággal szemben életbeléptetett nyugati embargó következményeit. Ezért is nyilatkozott rendkívül melegen a KGST-ben megnyilA HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA Sok voit a panasz július harmadik hetére. A változékony, szeles, viharos, hideg időjárás és csak elvétve, óráikban számolható napsütés egyaránt zúgolódásra adott okot. A hét utolsó munkanapján egy futó, véletlen találkozáskor nem kevés aggodalom- malii mondta Bodnár Imre, a toponári Kapostáj Tsz elnöke: „ez a nyár igencsak feladja a leckét nekünk, van úgy, hogy csak órákat lehet dolgozni, de most azitán tényleg minden perc számít. Lassan vége a júliusnak és az aratás alig több mint harmadát végeztük el.” Ha az átlagot tekintjük, ez a harmincöt százalékos teljesítés nem is rassz, hiszen az időjárási körülmények jónéhány helyen csak a búza .jnegkósitolásá- na” adtak lehetőséget. Az aggodalmat csak fokozza, hogy a termés ígéretes, viszont minden kényszerű leállás növeli a veszteség veszélyét, egyre többfeHé gyantásodnak a gabonatáblák. A felelősségtől áthatott, jószándékú igyekezet megannyi külső jelével lehet találkozni magyeszerite mindenfelé; ahol két napja még kombájnok dübörögtek, ott tegnapra már a szalmát is letakarították, hogy ma birtokukba vehessék a területet a talajművelő gépek. Ez az év szép példája annak — lehet, hogy a mostoha arató- időnek is része van ebben —, hogy példás szervezettséggel lehet ellátni a termés betakarítása mellett, az ehhez szorosan kapcsolódó munkákat is. Nem csupán a mezőgazdaság, valamennyi gazdálkodó egység számára fontos időszak ez a mostani. Túl vagyunk az év félén, mindenütt elkészült a mérleg a hat hónap munkájáról, a fordulópont adatai alapján pontosan mérheti minden gazdálkodó, hogy hol tart éves feladatai végrehajtásában. Vannak olyanok, mint például a Pamutfonóipari Vállalat Kaposvári Gyára is, ahol időarányosan többet termeltek a tervezettnél — de akadnak olyanok is, ahol az első félévi adósságot is törleszteni kell a visszalevő hónapokban. Mind a kitűzött célok teljesítésében, mind a tartalékok feltárásában fontos szerepe van a napról napra szélesedő körben kibontakozó kongresszusi munkaversenynek. A somogyi üzemek egyre több szocialista brigádja, dolgozó kollektívája ad hírt arról, hogy milyen teljesítményekkel kíván megemlékezni hazánk felszabadulásának 40. évfordulójáról és készülni a XIII. pártkongresszusra. Jobb minőségben, többet tenni — általánosságban ez a szándék tükröződik valamennyi vállalásból. Ha nem is egészen félévi mérleg volt, de mindenképpen fontos, értékes számvetés, amely Somogy kereskedelmi helyzetéről készült a héten dr. Andrikó Miklós belkereskedelmi minisztériumi állam titkár látogatása kapcsán. A megye vezetőivel folytatott tárgyalás során méltán állapították meg, hogy Somogy kereskedelme a korábban elhatározott céloknak megfelelően fejlődik, és sokirányú, ötletgazdag kezdeményezés történik az áruellátás színvonalának megtartása, illetve javítása érdekében. Nem véletlen, hogy ezen a tárgyalásán különösen sok szó esett hazánk egyik idegenforgalmi központi ánaik, a Balaton-pant- nak az ellátásáról is. Naptárilag a főidénynél tartunk, s ha nem is végleges, de következtetésre alkalmas tapasztalatok állnak már rendelkezésre. Többek között az, hogy az előzőekhez képest javult, de még mindig nem gondmientes az áruellátás, hogy van mit tenni a fogyasztói érdekvédelem tekintetében — és lehetne sorolni. A Köjál ellenőrei is hasonló tapasztalaitokat szereztek. Ha csak egy utalás erejéig is, de a hét krónikájához tartozik egy, a közvéleményt élénken érdeklő és foglalkoztató rendelkezés, amely ezen a héten jelent meg a településfejlesztési hozzájárulás új gyakorlatáról. Az új jogszabály a tanácsok önállóságának növekedését, a demokratizmus szélesítését és a lakóhely fejlesztése érdekében az egyenlőbb teherviselést célozza. Vörös Márta Zöldséges stand a lengyel fővárosnak az 1960-as években kiépült új lakótelepén, Kólában vánuló megbízható együttműködésről Jozef Wiejacz külügyminiszter-helyet tes. A külügyminiszter-helyettes hangot adott annak a törekvésnek, hogy a világban ma megmutatkozó politikai feszültséget nem szabad átvinni a gazdaságii szférába. A lengyel kormány a közelmúltban ford'ullit ezzel a felhívással az ENSZ valameny- nyi országához. A legutóbbi eredmények — Jerzy Urban, a kormányszóvivője szerint — arra mutatnak, hogy lassú, fokozatos javulás következik be. Vajon bekövetkezik-e ehhez hasonló előrehaladás a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezésében? — erre a kérdésre válaszolt Stefan Za- wodzineki, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának mezőgazdasági osztályvezetője. A megoldás még ma sem egyszerű. Az 1956-os elhamarkodott és gépekkel nem megalap oizof t rossz szövetke- zetesítési kísérletének emlékei még mindig hatnak, a jelenlegi helyzetben pedig vigyázni kelll minden olyan lépésre, amely negatívan befolyásolná a termelési kedvet. Ezért az összes szektor — egyéni, szövetkezeti, állami — számára egyaránt megfelelő föltételeket teremtenek, hogy minél magasabb terméshozamokat érjenek el. Az egyéni gazdaságokkal még hosszú ideig éppen ezért számolni kell. Egyelőre minden lépést az élelmiszerellátás megjavításának rendelnek alá. Első helyen a mezőgazdasági termelés növelése áll, az állattenyésztést pedig saját takarmánybázisra akarják állítani. Az állami gazdaságoknak az utóbbi három évben megjavult hozamai örvendetesen járulnak ehhez hozzá. Az agrárstruktúra viszont továbbra is alapvető dilemma. Olyan archaikus a lengyel mezőgazdaság, amilyet napjaink Európájában már sehol sem találni. A kétmillió- nyolcszázezer egyéni gazdaságnak ugyanis 60 százaléka 5 hektáron aluli, és másfélmillió kisgazdaságban se lő, se traktor. Még szerencse, hogy vannak szövetkezetek, amelyek ellenszolgáltatásért megművelik ezeket a földeket. A falvak légköre egyébként jó, s itt a válság idején is inkább csak a nagygazdák körében talált hívékre a Szolidaritás. Arról egyébként az utcai sétálgatás is meggyőz rövid idő alatt, hogy a zöldség- és gyümlöilcsellátás kielégítő. Honnan hová hát a mai Lengyelországban? Ezt sokféle — köztük ezúttal nem érintett — tényező befolyá solja. Ám summás jellemzé sül elfogadhatjuk a katowi celektől hallott véleményt „Optimisták vagyunk, mert az irány helyes, de tudjuk, hogy sok gond is van még...” Lőkös Zoltán
