Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-22 / 171. szám
XL. évfolyam, 171. szám Ar« 1,40 Ft 1984. július 22., vasárnap A nomádéle* öröme Vándortáborból érkezett haza a kisfiú. Botját nem lóbálta, nem húzta-vonta, hanem szinte tolta maga előtt, amint leszállít a vonatról, és sietett szülei felé. Nézzétek, "én faragtam! Ugye, szép?!” — mondta a büszke tekintet. „A pihenők idején és esténként a szálláson” — tette hozzá később, a megiHetődöttség elmúltával. Az élménybeszámolónak nem szakadt vége. „A győri Xantus János Múzeumban láttunk római kori leleteket, s a régi céh- mesterek munkáinak kiállítását az úgynevezett Napo- leon-házban. És a Szigetköz ,.. óriási volt, naponta tizenöt—húsz kilométert gyalogoltunk. Olyan emberek élnek azokban a falvakban, akik örülnek, ha segíthetnek az idegennek!” Nem firtatja, volt-e módjuk szüleinek a hasonló országjárásokra annak idején — pedig a válasz, minden bizonnyal emlékeket Idézett volna, hiszen más körülmények között ugyan, de — sok kalandra vágyva — rö- videbb vagy hosszabb vándorútra indultak a szülők is cseperedő korukban. A nagy kirándulások, a vágy, a haza rejtett szépségeinek fölfedezésére, s a nomádélet óhajtása — időtlen. Sokáig nem hittük, hogy szükségünk van ezekre a „bolyongásokra”, s a szellemi és testi épülésre egyaránt lehetőséget adó vándortáborok helyett hosz- szú ideig az agyonszervezett, unalomig beprogramozott, él mén y tél en ál-országjárásokat részesíthettük előnyben. Nemrégiben azonban az Ű ttör ószövetség és a KISZ vezetői is felismerték a vándortáborokban rejlő tartalékokat — s azóta valameny- nyiünk mindennapi élményévé vált a farmeres-háti- zsákos-vándorbotos, ma- szattól szürke és napfénytől barna gyerekek látványa. Hála az őket kísérő pedagógusoknak, a nagyvárosok múzeumainak megtekintése sem marad ki a programból, a tíz—tizenötnapos kirándulások savát-borsát mégis a természet búvárlá- sa adja, az ismerkedés az erdő fáival, a pecázás a folyók holtágainál, a kocaturisták útvonalától messze eső szépséges falusi templomok megcsodálása. Igen, a szülőföld lelke nem a flaszterben búvik meg. Hanem a sehol másutt nem föllelhető falusi házacskák falaiban, a sajátságosán nógrádi vagy barianyai ételek ízében, az ott élő emberek mindenki másétól különböző szokásaiban. Felüdülés ez a szellemnek s a léleknek egyaránt. S a testnek. Összkomfortos lakásokban elpuhult, a városban a mozgási lehetőség hiányától már-már izomsorvadásossá vált fiúk és leányok teszik próbára izmaikat és inaikat a fárasztó gyaloglás során, szalonnát sütnek és bográcsgulyást főznek, mert nincs ott az édesanya, aki feltálalná nekik a gázon készített vacsorát. Hazatérvén pedig jóízűt kacagnak azon, aki flaszteron nőtt, és tölgyet harsnak nézi, a fogast pedig pontynak. Lengyel András 80 napos kampányra számítanak a cukorgyárban SZEZON-SZOMBAT A BALATONON Energiatakarékosságot szolgáló beruházások A Kaposvári Cukorgyár nyersgyáíában a tmk-sok csőszerelő csoportja dolgozik. A bepárló berendezések nagyjavítása tart, tisztítják a csöveket, a kampány megviselte berendezéseket cserélik. Azelőtt vörösrézből készültek a csövek, mostanában már vasból, s ez hamarabb korrodál, gyakrabban kell újjal pótolni. A gyár karbantartói a szokásos évi nagyjavítás 75—80 százalékát végezték el. Dr. Fényes Ákost, a műszaki osztály vezetőjét alig találni meg. Állandóan ellenőrzi a munkákat, hiszen’ számukra már nagyon hamar eljön a szeptember, amikorra üzemképessé kell varázsolni a gyárat. — Hovatovább ez valóban varázslat lesz — mondja. — A főmérnöki területhez tartozók közül jelenleg csaknem négyszázan dolgoznak. Feszített ütemű beruházás az energia-racionalizálási hitelből; két MS 64 SW típusú norvég szelepprés beépítése a nyersgyárban; ez a diffúzióból kikerülő répaszeletek víztartalmát csökkenti majd. Üzemeltetésével az eddigi 14—15 százalékos szárazanyagtartalom 20—21 százalékra növelhető, tehát a szárítás válláról vesszük le a terheket. A tizennyol- millió forint értékű beruházással ezer tonna fűtőolajat takarítunk meg. A prések már megérkeztek, most készül a fogadószint betonozása. A berendezés folyamatos üzemeltetéséhez szükséges két, egyenként 200 méteres szállítószalagot a Komáromi Vasipari Szövetkezet gyártja. A hozzá tartozó acélszerkezetű szalag- hidat a cukorgyár és a vállalati gmk dolgozói készítik el. Az úgynevezett cukoroldal területén is nagy felújítási munkákat végzünk. A meglévő cukorkristályosító készülékek átrendezésével, a környezet modernizálásával a munkaterület jobban kielégíti a cukorgyártás ergonimiai és higiéniai követelményeit. Hozzá kell tennem, hogy tökéletes most sem lesz. Túl vagyunk már a répavizsgálaton is. Ennek tapasztalatai szerint az idén egy hektáron nagyobb fajlagos értékű répa termett, mint tavaly. Huszonnégyezer vagon várható, a tavalyi, saját termelésű cukorrépa csaknem ennyi volt. Ennél azonban sokkal több kell, hogy a gyár nyereséggel dolgozhasson, így az idén is rá leszünk kényszerítve a társgyáraktól feldolgozandó anyag átvételére. A megyében csökkent a cukorrépa termelési kedv. A termesztés ma költséges, egy- célú-egyhasznú gépei a termelőszövetkezetek számára nem gazdaságosak. Ötezer ember a nagystranaon A héten nem kényeztette el az időjárás a balatoni üdülőket, bár a bátrabbak még az esős napokon is fü- rödtek. Ám a fázékonyabb vendégek közül már sokan arra gondoltak, hogy a tervezettnél előbb hagyják el a partot, szabadságuk «hátralevő idejében inkább kirándulnak vagy rokonokat látogatnak. Ám a szombat igazi szezonszombatnák bizonyult. A települések utcáin csökkent a forgalom, mert aki csak tehette, sietett a strandra. A Balaton vize — amely a legfőbb idegenforgalmi vonzerő — selymesen, langyosan ölelte a fürdőzőket, s a partok, strandok, a prospektusok idillikus fotóit idézték. Első uibun'k a siófoikii nagystrandra vezetett. A hazai és külföldi rendszámú kocsik egymást érték a platánokkal szegélyezett utcán, a múl|t század végén épített patinás üdülők között s a szállodasoron. A nagystrand utcára néző üzleteiben fehérsapkás felszolgálólányok adták a kolbászt, a hurkát, a sört az utcai sétálóknak és a „kerítés” mögötti fürdőruhásoknak. Körülbelül ötezer ember a nagystrandon, s az egész Aranypart tele fürdőzővel... Csak tartós legyen a strandidő! Ez a kívánsága most mindenkinek a „magyar tenger” partján. Új bányát nyitottak Fordulóponthoz érkezett a széntermelés a Mátraaljai Szénbányák Thorez bányaüzemében: az utolsó meddőeltakarító gépet is átköltöztették a Keleti 1-es jelzésű bányából a Kelet 2-s bányába, egyidejűleg megnyitották az új bányát. A széntermelés áttelepítését az indokolta, hogy a kutatások szerint Visontától délkeletre «— Kápolna és Füzesabony térségében — több mint egymilliárd tonnás a szénvagyon, amelynek minősége hasonló a vi- sontaihoz, mennyiségben pedig többszöröse annak. A Keleti 1-es bányában még körülbelül másfél hónapig dolgozik egy széntermelő gép, de szeptember közepére az is leáll és ettől kezdve a Gagarin Hőerőmű teljes ellátásáról az új Keleti 2-es bánya, valamint a még üzemben lévő, kisebb kapacitású Nyugati bánya gondoskodik. Üdítőként étkezési író KEVESEBB TARTÓS 4A Balaton déli partjának ellátásában fontos szerepe van a Kaposvári Tejipari Vállalatnak is: Napi termelésük csaknem kétharmadát, százhúsz tonna tejet és tejterméket, adnak a nyaralóknak. Ezt az üzemekből a balatonszárszói lerakatba viszik, ahonnan huszonkét hűtőkocsival juttatják az üzletekbe, az üdülőkbe cs az éttermekbe. A felmérések szerint kedvező a választék, csupán tartóstejből van hiány. Üjdonságként TEJ A BALATONNÁL került a pultokra az üdítőitalként árusított, savanykás ízű étkezési iró. Ugyancsak újdonság a parton a veszprémiek Pelsó nevű lágysajtja és gyümölcsös krémtúrója. Megjelent a nyaralók örömére a jusajt is: a veszprémiek együttműködési szerződést kötöttek bolgár társvállalatukkal, aki különböző sajtokért és krémtúrókért szállítja hazánkba az ínyenceknek való csemegét. I Olyan az egész, mintha a földön járnék — foglalta össze első benyomásait Neil Armstrong éppen tizenöt évvel ezelőtt. A kíváncsi világ pedig csodálkozva nézte a televízió 'képernyőjét, olvasta a napilapok első oldalát: ember járt a holdon! Elégedetten dőlhetett hát mindenki hátra a már akkor kényelmesre tervezett fotelekben, és inkább az elismerés, mint az érdeklődés hangján kérdezhette: mi jöhet még? Igaz, voltak hitetlenke- dők, Isonzót is megjárt bá- csikák kétkedve kérdeztek jellegzetes bajuszkunkor uk alól: és ti ezt elhiszitek? Hogy ember a holdon? Hitünket bizonyítani akkor kevés volt minden érv, az azóta elmúlt időt viszont hiába hívjuk segítségül: a dédapák szinte mindannyian örökre elköszöntek már 'tőlünk. A világtörténelmi eseményeket iskolás könyvekből tanultuk, mint ahogy a legfiatalabbak a holdraszállást A félmúlt, holdkomppal is pár sorban olvashatják a történelemkönyvekben ezentúl, még illusztrációként egy képet is mellékelnek a szerzők, hogy a későn születetteknek — akik az ezerkilenc- százhatvankilencedik évben nem láthatták azt a júliusi tévéközvetítést — vizuális kíváncsiságuk valamelyest enyhítődhessen. Lapozom a régi újságokat. A pillanat még nem olyan távoli, hogy ne legyen módom az akkor történő legapróbb eseményeket is megismerni. Életünk félmúltja. Ebben az időben indult útnak egy norvég tudós, bizonyos Thor Heyerdahl hetedmagával az afrikai partoktól, hogy Mexikóig hajózzon a fáraók hajóinak mintájára készült kis bárkákon, de viharba került, s egy halászhajó mentette meg a legénységet a cápáktól. Ezt követően Heyerdahl táviratot küldött V Thantnak, az ENSZ akkori főtitkárának, hogy bejelentse: az ötvenöt napos vállalkozás megmutatta nemzetközi barátság szilárdságát, és ezért az expedíció ismét megkísérli az utat. Az új hajó neve Rá—II. lesz. A világszenzációk mellett eltörpülő hazai érdekességek másfél évtizede múltán most fölelevenednek ismét. Édesszájúnk vagyunk — állapítja meg az egykori híradás, és örömmel számol be a cukrászipar legújabb eredményéről: megjelent a jégkrém. Egyelőre még csak szakmai körökben aratott nagy tetszést a fél évig ‘'tárolható jégkrém, de hamarosan az utcán is árusítják — ígéri a híradás. Ekkor már egy éve szelte a Balaton vizét a SZOT katamaránja de a kéttörzsű vízijármumé'g' mindig nagy látványosságot ■ jelentett a vendégeknek. A mozikban sem akármilyen filmek peregtek, hiszen az Egy férfi és egy nő világhírű slágerét azóta is hallhatjuk szinte hetente valamelyik rádióadón. Egy másik filmszínház viszont a Szárnyas F ifit játszotta. Ezek is inkább kuriózumok, a mai szemnek inkább tetszők. Akkor is arattak a földeken mint most, a nemzetközi helyzet is bonyolult és szerteágazó volt, mint ahogy azt egy mai lap olvastán megállapíthatjuk, a telefonálás pedig majdnem olyan idegőrlő volt, mint napjainkban. Visszaemlékezésem egyetlen értelme, hogy rájöttem: vannak napi szenzációk, ezek . esetleg bekerülhetnek a tör- -ténelembe is, de vannak oda nem kívánkozó szüntelenül ismétlődő események is, amelyek éppen a jeles események értelmét biztosítják. A hétköznapok ezek, minden- ’ napi munkáink elvégzésének ideje. Sok minden megváltozott már a holdraszállás óta. Azóta már honfitársunk is tapasztalhatta a súlytalanság boldog állapotát. Tizenöt évvel ezelőtt az első holdexpedíció minden nemzet zászlaját otthagyta úticélja színhelyén — bizonyítva: a hold nem lehet egyetlen ország tulajdona sem. Vajon megkülönböztethető-e még a szín ezeken, vagy belepte már a Nyugalom-tengerének szürke pora? Tűnődöm. És olyan az egész, mintha a holdon járnék. Varga István
