Somogyi Néplap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-07 / 132. szám
1984. június 7., csütörtök Somogyi Néplap 5 SZÓRAKOZÁS ÉS KULTÚRA Ray Phillips — az örökifjú Újra Kaposváron járt a Nashwiile Teens A kultúra, a kulturális termék, a művészeti alkotás pusztán tanító-nevelő funkcióval nem létezhet. A kultúra, a művészet minden termékének a befogadónak valami olyan élményt is kell .nyújtania, amely meghatározó és emlékeztető módon szórakoztatja, kielégíti, lefoglalja az embert. Ezért igaz a régi közhely, minden műfajinaik megvan a maga lét- jogosultsága, csak az unalmasnak nincs. A kultúrálod ás igénye szorosan összetartozik a szórakozáséval, és ha erről elfeledkezünk, annak történeti okai vannak. Amikor a kapitalizmus hajnalán kiderült, hogy bizonyos műfajok szélesebb tömegeket mozgatnák meg, s ezáltal nagyobb anyagi bevételt tesznek lehetővé, megszületett a szórakoztatóipar. Csakhogy a szórakoztatás is művészet! A szórakoztató művészet világában is vannak kiemelkedő, középszerű és gyenge művek és művészek. Legföljebb talán ez a művészeti ág jobban ki van szolgáltatva a változó divatnak és változó értékítéletnek, mmt egyéb, eszbéftifcailag kimun- káltabb műfajok. Noha manapság azt kezdjük érzékelni, hogy bizonyos régen rögzített emlékek — például a kaibaré vagy a sanzon világából — milyen hódítóaik ma is, és nemcsak valamiféle nosztalgia miatt, hanem elsősorban eszközeikkel sajátosan pontos korrajzuk miatt., A szórakoztatás téhát önálló művészeti ág, amelynek az a hatalmas csapdája, hogy leg,inkább hajlamos a társadalmat érdeklő mellékes kérdések feldolgozására, kevésbé súlyos, de pillanatnyilag érdekes tárgyalására. Általános jelenség, hogy a szórakoztatók nem a lényegi kérdésekkel, hanem a lényegtelennel töltik föl masukat. Ezért alakulhat ki a szórakoztatás és az igénytelenség összetartozó kettőse. Ismerjük a munkában elfáradt, kikapcsolódni vágyó ember modelljét (.hiszen mindnyájan megfejelünk ennek), aki valamilyen módon aktív pihenésre is vágyik, és természetének, tanultságá- nak, lehetőségeinek megfelelően keresi azt a szórakozási formát, amely őt kielégíti. Ez a .keresztrejtvényfejtéstől a bármilyen rendű és rangú olvasmányanyagon keresztül a színházon, hangversenyen, kabarén át egészen a bárokig terjedhet. És ez természetes igény, állapot és helyzet, amelyet nem szűkíteni kell a magas kultúra előkelő diktatúrájával, hanem sokféle lehetőség megteremtésével bővíteni. Itt különösen figyelemreméltó a rádió és főleg a televízió jelenléte. Azzal, hogy életünk természetes részei lettek, össztársadalmivá fokozódhatott például az a játékigény, amely minden egyes emberiben korábban is természetesen megvolt. A „homo ludens” így egyénből tömegszervezetté vált, amely a tévé képernyőjén a különböző vetélkedőik kapcsán egy azonos gondolatkör, műveltség-morzsa irányába visz egyszerre sok százezer emberi agyat. A televízió aktív jelenléte többek között kiváltotta az emberek fokozottabb érdeklődését az élő műsorok iránt, és ez különösen jó igény, hiszen a személyes találkozás valósága mélyebb, tartalmasabb élményt jelenthet az elektronikus közvetítésnél, E vonatkozásban a haknit szoktuk általában bírálni. Csakhogy különböző szociológiai és egyéb kutatások (gondolunk a Művelődéskutató Intézet kiváló tanulmányaira) .bebizonyították, hogy az államilag szervezett szórakoztató műsorokra éppúgy a fantáziahiány, a középszer, a szegényes műsorkínálat a jellemző, mint a szórakoztató műsorok egészére. A szórakoztatás művészet, éspedig nem is könnyű művészet. Éppen ezért lenne fontos az a társadalmi ellenőrzés, mely a többi művészeti ágat követi, és amelyet a művészet világában kritikának neveznek. Dehát iskola vagy pódium sincs, ahol a szórakoztató műfajokból élő művész valamit tanulhatna, mint ahogy továbbképzési lehetősége sincs annak, aki erre a hivatásra adta a fejét. Mert kiváló művészek működnek ebben a műfajiban, de többségük más területen szerzett hírnevet, s mert nyilvános bírálat, minősítés, dicséret nem érte, tulajdonképpen értékét vagy értéktelenségét sem tudjuk igazából. Egy biztos, a szórakozás elválaszthatatlan a kultűrá- lódástól, s a kettő együtt elválaszthatatlan életünktől. Ami azt jelenti, hogy mindenkinek szíve joga, hogy maga határozza meg, mi az, ami neki a szórakozás nevű aktív pihenéshez szükséges. És mindent meg kell tennünk ahhoz, hogy minél több lehetőségből választhasson. E kettő együtt — a választás lehetősége — és a lehetőségek gazdagsága — a kultúra demokratizmusának természetes alapja. Szalontay Mihály A Scampoló együttes és Zalatnay Cini bemelegítő nosztalgiakoncertje után ismét a kaposvári közönség elé lépett régi . kedvencünk; a Nashwiile Teens angol zenekar. A tomboló sikerű koncert után az öltözőben Ray Phiilipsszel, a csoport legendás hírű szólóénekesevei beszélgettünk. — Kik vannak még itt a régi felállásból? — Csak én egyedül, a többiek néhány éven belül megbolondultak, vagy lelőttem őket — feleli viccesen Ray, aki fölött, úgy tűnik, nyomtalanul szálltak el az évek. — A mostani zenészek új fiúk, huszonegynéhány évesek valamennyien. — A Közismert Kismadáron, Tobacco Road-on kívül kevés saját szerzeményt játszottak. Miért? — Vannak új számaink, s otthon Angliában, ahol rendszeresen hetenként fellépünk, többet is játszunk O0t perc Az ünnepi könyvhét egyik nagysikerű gyermekeknek szóló kötete volt az Elvarázsolt iskola. Szerzőjével, Nagy Katalin Gorkij-díjas írónővel a megyei könyvtárban találkoztak a Tóth Lajos általános iskola ifjú olvasói. — A felnőtt olvasók körében inkább csak a gyermek asztalán látott könyv Nagy Kataliné. Bemutatkozna az írónő? — Gyerekkoromtól pedagógusnak és nem írónak készültem. Ma mindkettőnek vallom- magam. Első írásomat, egy valós osztálytörténetet a Pajtás folyóirat közölte. Nagy örömömre egy kislány ezért barátnőjének akart választani, de miután megtudta, hogy már 19 éves vagyok — sajnos, letett erről. Azóta 13 regényem és számtalan novellám jelent ezek közül. De itt úgy éreztük, a régi számainkat, illetve a hatvanas évek nagy rocksikereit várja tőlünk a közönség. — Koncert közben a gyerekek felugráltak, táncoltak. Nem zavarja ez a zenészeket? — Ilyen szempontból ez a közönség sokkal jobb, mint az otthoni. Ott örülhet az ember, 'ha egyáltalán tapsolnak, ezek a fiúk és lányok viszont nem félnek kimutatni az érzelmeiket,' ugrálnak, táncolnak, kiabálnak. Ez egyáltalán nem zavar, sőt, örülök, ha látom, hogy jól érzik magukat. — A kaposvári vendég- szereplés egy nagyobb turné egyik állomása? — Ezúttal csak Magyar- országra jöttünk, tizennégy koncertet adunk különböző városokban. Szeretem ezt az országot. Jártam már itt a hatvanas évek végén, s a közönség nagy része még meg. A regények közül a Tűrhető Lajos címűért Gor- kij-díjat kaptam tavaly. — Mekkora rangja van ennek a nemzetközi díjnak? — Az európai szocialista országok írószövetségei alapították. Kétévente ítélik oda egy mese és egy Ifjúsági regény írónak, valamint egy könyvgraflkusnaJk. Nagy örömömre Berlinben én kaptam a legitöfob szavazatot. Ez egyben azt is jelentette, hogy az összes európai szocialista ország kiadja ezt a mesekönyvemet. — Min dolgozik jelenleg? Milyen a munkaritmusa? — Az Emlékkönyv című köteten. Ez még csak az írás közbeni- címe, az író—olvasó találkozókon a gyerekek segítségét is kérem a címadásban. Általában egy—másfél év alatt készülőik el egy újabb kötettel, s mivel pema is emlékszik rám. Szívesen jövök vissza, mert itt még mindig szeretnek, örömmel fogadják, amit csinálok. — A hetvenes évek végén tért hódított világszerte a diszkó. Nem jelent ez konkurenciát a rockzenének? — Ma már nem. Amikor a diszkóklubok divatba jöttek, valóban az volt a hely zet, hogy elszívta a hallgatóságot, mindenki csak oda akart menni. Most már kialakult két különböző közönség: az egyik lemezklubba jár, a másik élő koncertre. — Melyek az együttes tervei? — Legközelebb csehszlovák és lengyel turnéra készülünk. de szeretnénk Magyarországra is újra eljönni egy nagyobb körútra, a mostaninál nagyobb propagandával. Ezen kívül több lemez készítését tervezzük. T. K. dagógus vágyóik, a nyári szabadságom alatt dolgozom a legtöbbet. Olylkor napi tíz— tizenkét órát is. Kitalált történetet sohasem használok, ezért tartom fontosnak az anyaggyűjtést. — Az In tőkönyvem történetében egy tucat intőt magyaráz, ír le. Tanít is. Gyakorta kerül a tanulók ellenőrzőjébe Nagy Katalintól intő? — Eddig meg egyetlenegy sem. Az íróságom is ezzel kezdődött. 48 sajtkukac gyerkőc fészkelődött, rosszalkodott az új tanító néni osztályában. Mivel lehetne munkára fogni őket, feloldani a feszültséget, áthidalni a gyerek-felnőtt problémát, kérdeztem magamtól. A szavak, történetek, mesék, az együtt költött és töltött mese és cselekvés segített.. B. J. Malhaz Cotadze Ki tud többet ? Én nem tudok semmit. Ezt ■pontosan tudom. Egyébként, ha egyszer tudom, hody semmit sem tudok, akkor már tudok valamit. A főnököm tudja, hogy én semmit sem tudok. Ügy gondolja, hogy többet tud nálam. De ha ő tudja, hogy én nem tudok semmit, és én is tudom, hogy nem tudok semmit, akkor egyformán tudunk. Noha én tudom, hogy a főnököm tudja, hogy én nem tudok semmit, ő viszont ezt nem tudja, akkor következésképp én kétszer annyit tudok, mint ö. Ráadásul a főnököm nem tudja, hogy én tudom, hogy ö tudja, hogy én nem tudok semmit. Ebből az következik, hogy háromszor kevesebbet tud, mint én. Mivel én tudom, hogy tudom, hogy a főnököm nem tudja, hogy én tudom, amit ő nem tud, ebből az következik, hogy én sokat tudok, a főnököm viszont sokat nem tud. Most vonjuk megj a mérleget: én tudom, hogy semmit sem tudok; tudom, hogy a főnököm, tudja, hogy én nem tudok semmit; én tudom, hogy a főnököm nem tudja, hogy -én tudom, hogy semmit sem tudok. Vagyis én mindent tudok. Ugyanakkor a főnököm csak azt tudja, hogy én nem tudok semmit, és nem tudja, hogy én tudom, hogy semmit sem tudok, és hogy én tudom, hogy ő tudja, hogy én nem tudok semmit. Ebből az következik, hogy ő semmit sem tud. Én viszont tudom, hogy ő nem tud semmit. így hát kettőnk közül ki tud többet — én, aki semmit sem tudok, vagy a főnököm, aki tudja, hogy én nem tudok semmit, de nem tudja, hogy én tudom, hogy én nem tudok semmit, és hogy én tudom, hogy ő tudja, hogy én nem tudok semmit, ő viszont nem tudja, hogy én ezt tudom...? Ö, mennyi baj van a tudással! ... Zahemszky László fordítása A Vikár Béla Vegyeskar Olaszországba indul szombaton. Az együttes az északitáliai Sevillanóban vesz részt nemzetközi fesztiválon, ezenkívül két önálló hangversenyt ad Torino környéki kisvárosokban Mozart, Verdi, Kodály és Bárdos műveiből. Nagy Katalinnal Ilii! >4* j . > •> » 1 (■» c , *ó < 1 t» , I .» :* >* yi n ú'* . k _____-......_ ? m ‘ »55 * Ee—Z_____; „Életünk” — tizenhatodszor Tizenhatodik alkalommal rendezték meg Nagykanizsán az „Életünk” című országos fotókiállítást, melyen Somogy megyét négy alkotó képviselte, közülük ketten díjat nyertek. Baksa Ferenc „Kommunikáció” című képe a Népművelési Intézet külön- díját kapta, míg Csonka Béla „Életforma’ című képe oklevélben részesült. Csonka Béla: Életforma Baksa Ferenc: Kommunikáció
