Somogyi Néplap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-30 / 152. szám
1984. június 30., szombat 5 Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA írókkal Pécstől Mohácsig Évente egyszer felkerekednek a dél-dunántúli írók, Hogy egy-egy tájkörzet tárgyi-emberi nevezetességeivel megismerkedjenek. Bólyi boly ' mmSIm Tamási Áron nevezte e lé- lekmeleig szóval — boly — a szövetkezetté fürtösödő faluközösséget. A bólyi gazdaságban ötven településről kapaszkodna': össze az emberek a boldogulásért. Nem is gazdaság ez már, hanem kombinát, s az országban a leghíresebbek közül való. Tavaly első lett e kategóriában. Berták László költőnek,, az írócsoport titkárának vezetésével itt áll meg a busz először az írókkal, köztük a somogyiakkal: Takáts Gyulával, Papp Árpáddal. Hallgatták dr. Cseh Sándor vezérigazgató-helyettes szavait, s már nem csodálkoztak az eredményeken; itt ugyanis nemcsak a saját helyzetüket gondolják végig a döntések előtt, hanem a világgazdaságét is. Tehát nemcsak 22 000 hektár és háromezer ember gondját vállalják ... — Melyek a főágazátok? — Tizenkétezer hektár szántónk kétharmadán vetőmagot termesztünk: hibrid kukoricát, búzát, szóját, borsót stb. Évente 40—50 ezer tonna vetőmagot állítunk elő. Magyarország szánitóte- rületónék 20 százalékára elegendő volna, de exportra is termelünk. Az állattenyésztési profilunkba a baromfi, a szarvasmarha, a sertés tartozik, kiegészülve 100 hideg-, vérű méncsikóval, sportlo- vakkal. Száznegyvenezer tojótyúkunk évente ötmillió napos csirke forgalmazását hiztosítja. Az ország piacait mi látjuk el. Forgalmazunk 10—12 mMIió broylercsiirkót is. Tejelő típusú szarvasmarhát tartunk, egy tehén átlagában évente 6086 Liter tejjel számolhatunk. Van 2500 anyakocánk, huszonegy évi malacot fialnak. A kombinát évi termelési értéke így eléri a 2 milliárd forintot, ebből 300 millió a nyereség. — Évente ötven-hatvan családot juttatunk saját otthonhoz. Nyolc-tíz milliót fordítunk erre évente. Évtizedben gondolkodva ez ötszáz családot, azaz körülbelül 2000 embert jelent. Ezért aztán nálunk nincsenek munkaerőgondok, inkább várakozni keil a felvételre. „Saját szobrásza” is van a gazdaságnak. A bólyi születésű Trischler Ferenccel kötöttek szerződést, műtermet biztosítva. Nem ismeretlen ő nálunk sem; a kaposvári Munikácsy gimnáziumban avatták alkotását nemrégiben. Meglátogattuk a műteremben: a dunántúli tartatna készül Munkácsy portréjával. S még valami: a kombinát nívódíjat alapított, ezzel jutalmazták azt a pé- .csú színészt, akinek alakítását az évadban legtöbbre tartják. Krasznói Klári után most Lang Györgyi kapja az értékes Trischler plakettet. Gyásztér és fazekaskorong A bólyi gazdaság adta át — mondhatjuk így: a nemzetnek — a mohácsi katasztrófa áldozatainak nyugvóhelyét is történelmi emlékpark céljára. Nem hajthattak el mellette az írócsoport tagjai anélkül, hogy fejet ne hajtottak volna a „hős vértől pirosult gyásztér” halottal emléke előtt. Először voltam itt e lenyűgöző emlékhelyen. A kirándulás egyik (résztvevője, Tüskés Tibor könyvet is írt Mohácsiéi. öt idézem az emlékhelynél írtakkal: „A parkot becses művészi alkotások, díszkutak, kovácsoltvas kapu, százhúsz jelképes kopjafa, állandó kiállítás teszik széppé és esztétikailag értékessé ... A park tervét Vadász György építész készítette. A különféle művészeti alkotások szerzői között. .. Csikzsentmihályi Róbert, Kő Pál, Melocco Miklós, Pölöskei József nevét találjuk.” Nehéz voilt elszakadni ettől a mementótól. Pedig nem ez volt az első, bizonyos értelemben 'muzeális jellegű úticél. A bólyi kombinát mezőgazdasági múzeumát is meglátogatta a csoport Békáspusztán. S a kínálat? A szántóföld gépesítés és növénytermesztés, a szőlőtermesztés és borászat, a terüHet történeti áttekintése, az állattenyésztés és a gazdaság mai arculata dokumentumokban, eszközökben. Milyen jó volna, ha nálunk is felkarolná valamelyik gazdaság a múzeumügyet! Vagy Szennán lenne a helye egy illyen gyűjteményinek? A régi-régi boronáknak, terménytároló szalmaedényeknek, vetőgépeknek, kultivá- toröknak, tartógereblyéijaiek, fahengeres répadarálófcnak, szalmavágóknalk stb. Egy kifejezés került a jegyzetfüzetembe itt: a tárgyak esztétikája. Egyszerűségűkben szépek ezek az egykori munkaeszközök. Busóvároshan egyetlen emberhez vezetett az út; szűk utcácskákban élő, dolgozó fazekashoz, Sasvári Jánoshoz, alki az ősi mohácsi mesterség jeles követője. Olyannyira keresettek fekete .korsói, tálai, hogy mutatóban is alig maradt a műhelyében. — Azért ne búsuljanak — így a fiatal mester,. — Bemutatom, hogyan táncol a korong. . Agyagot csapott a (kerékre, és kezdi (közül nevelte föl a masszából a bugyogós korsót. ö még tudja a „bön- dist” a vízhordásra szolgáló agyagedényt. — Mitől lesz fekete a korsó? — Finom nyárfával fűtök a kemencébe; a füstöt lefojtom, az fogja meg az edényt, így nyeri el a színét. Nincs ezen festék egy szem sem! Hájéra szállt a csoport, és hét-nyolc kilométert tett meg a Dunán. Kis ér csatlakozott bele a nagy folyóba. „Az a Csele” — mondta valaki. — Na, ebbe ma nem fulladna bele senki!” Leskó László RÄDI0SZEMLE Hallgassunk operát! — figyelmeztet az Ifjúsági Rádió igényes sorozatának címe. Engedelmeskednénk szíves-örömest, csak hát a próbálkozás gyakran néni jár sikerrel, ahogyan az elmúlt hetekben többször történt. Mert van operaközvetítés bőségesen a rádió kínálatában, csak éppen az adás- és a szabadidőt nem sikerül mindig összehozni. Itt van például az a sorozat, amelyet Bedrich Smetana születésének százötvenedik évfordulója alkalmából tűzött műsorra a rádió. Rést üthetett volna a cseh mester operáinak ciklusa ízlésünknek azon a kemény falán, amelyet csupán az olasz, a francia, a német zeneirodalom tégláiból építettünk fel, ízelítőt kaphattunk volna egy csodálatos zenei világból, ismereteket a csel- nép történelméről. Ha a Dalibor. A brandenburgiak Csehországban, A csók és a többi zenedráma nem a délelőtti vagy a kora délutáni órákban hangzott volna ei, amikor a legmegszállottabb operabarátok többsége éppen dolgozik. A másik véglet; a teljes operák akkor hangzanak el, amikor az átlagos honpolgárok már nyugovóra térnek, érvénybe lép a csendrendelet, büntet a rendőr, ha sok a decibell, vagy a szomszéd oldja el a kutyáját, esetleg a panelek eresztékei lazulnak meg az eddiginél is jobban, például — amint ezen a héten kétszer is történt — Luciano Pavarotti érces tenorjától, hála az ö művészetének szentelt sorozatnak. Akadnak persze jól bevált módszerek, melyekkel az operaszerkesztőknek olykor sikerül felpolcolnia a vájtfülűek lecsukódni vágyó szemhéjait. Éppen egy hete az „Űj operalemeze- inkből” reklámjelszóval igyekeztek „eladni” Verdi- Alzira című, hazánkban jószerével ismeretlen alkotását, holott a felvételt legalább másfél esztendővel ezelőtt részletesen ismertette az osztrák rádió lemezfi gyelő műsorában Kari LőbT, a világszerte ismert kritikus, e sorok szerzője pedig éppen egy éve látta a borítót egy NSZK-beli lemezbolt kirakata előtt. De sebaj: az újdonság fogalma erősen viszonylagos, attól függően, gyorsulónak tekintjük-e az időt, mint Heisenberg, vagy lassulónak, mint Bródy András .. Az említett eset nem kivétel: a tájékoztatás a rádióban a világ operaszínpadainak és hanglemezstúdiói- nak újdonságairól lassú és hiányos, a hallgatónak rend szeresen be kell érnie a korábbi évtizedekben keletkezett. bár gyönyörű, de már unalmassá vált felvételekkel. Ráadásul a szerkesztő személyes ízlése szerint. Ha azt hallom: részletek következnek a Bohéméletből, kapásból leteszem a nagyesküt, hogy Frenit és Pavarot- tit hallom majd Karajan vezényletével, ha pedig a Manón Lescaut kettősével akarják meglágyítani a szívemet, a nyakam a tőkére, hogy Renata Tebaldi lesz a megdicsőiilt kurtizán és Mario del Monaco a palira vett álomlovag. Des Grieux. Ami nem azért bosszant, mert e szerepekben magam összehasonlíthatatlanul jobban kedvelem Albanesét és Björlinget, hanem mert — nyilván nem egyedül — kiváncsi volnék az utóbbi évek termésére. Mindegy; ami késik, nem múlik. Majd a mai újdonságok is felcsendülnek a harmadik műsorban, amikor a szivrabló hősszerelmesek totyakos öregurak lesznek, a karcsú primadonnák pedig molett matrónák. Lengyel András Nemzetközi Bartók-szeminárium Az idén, sorrendben immár 13. alkalommal, ismét megrendezi az Interkoncerl fesztiváliroda a Bartók Béla műveinek tökéletesebb, hitelesebb előadását szolgáló szemináriumot Szombathelyen, július 20-tól augusztus 5-ig. A világ minden részéből érkező hallgatók ebben az évben zongora-, hegedű-, vonósnégyes-kama- razene-szakon tanulnak. 25 éves a siketek kaposvári óvodája Folytatta munkáját a Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének tizenkettedik országos konferenciája Kaposváron. Tegnap kilenc szekcióban tartottak előadásokat és kiállításon mutatták be a fogyatékos gyerekek számára készült játékokat, valamint az Országos Egészségnevelési Intézet fel- világosító tablóit. A siketek általános iskolájának és nevelőotthonának jubiláló óvodájában emlékeztek meg Közép-Európa első ilyen gyermekintézménye létrehozásának évfordulójáról és itt tartották a hallásfogyatékos gyerekekkel foglalkozó gyógypedagógusok a tanácskozásukat. Az ülésen Farkas Miklós, a Bárczy Gusztáv Gyógypeda- gógiaitanár-képző Főiskola főigazgató-helyettese, a kaposvári intézmény egykori tanára elnökölt. A hallás- sérültek óvodáinak iskolaelőkészítő szerepével foglalkoztak tanácskozásukon. A siketek új óvodai programjának megvalósulását követhették nyomon az előadások résztvevői, s ezt kép- maginófelvételek: egészítették ki. — Hogyan valósul meg az az új óvodai program a siketek igyermekintézményei* ben ? — kérdeztük a főigazgató-helyettestől. — A mi óvodai programunk középpontjában a beszédfejlesztés áll: célunk az, hogy a fogyatékos gyerekeket jól fölkészítsük a képzésre, a siketek általános iskolájába. A mi óvodai programunkban beszédgyakorlás elsajátításában különbözik az egészséges gyerekek iskolaelőkészítésétől, más területeken igyekszünk az általános célkitűzéseket teljesíteni. — Eljutnak a hallásfogyatékos gyerekek a speciális gyerekintézményekbe, az óvodákba? — Kaposvár példája nyomán országszerte kiépült a siketek általános iskolája, nevelőotthona mellett az óvodai hálózat. így minden rászorulóról gondoskodhatunk. Kaposváron a siketek óvodáját huszonöt éve alapították. Az évfordulóról tegnap bensőséges ünnepségen emlékeztek meg. Sótonyi Sándor, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője köszöntőjében elmondta, a negyedszázad alatt háromszáz fogyatékost készítettek föl az iskolára ebben a gyerekintézményben. Pedagógiai műhelyként tartják számon ezt az intézményt nemcsak hazánkban, hanem szerte Európában. Alapításában kiemelkedő érdemet szerzett Duráczki József, a siketek kaposvári általános iskolájának nyugalmazott igazgatója, akinek lllésfalvi Béla, a Hallássérültek Országos Szövetségének főtitkára a Császár András Emlékérem arany fokozatát nyújtotta át tegnap, az évforduló alkalmából. Az intézmény oklevelet kapott e jubileumon. A siketek óvodája alapítására Duráczki József így emlékezett vissza1: — A siketek iskolájától különálló, korszerű épületre volt szükség, megfelelő berendezésekkel, hallásfejlesztő készülékekkel, foglalkoztatási tervvel, elhivatott munkatársakkal. Kétszázezer forintot adott ehhez Somogy, Zala, Tolna és Baranya megye, Kaposvár pedig százezer forintot ajánlott föl. Támogatta elképzelésünket a Művelődésügyi Minisztérium, a SZOT, a Pedagógusok Szakszervezete is. 1958. június 5-én az alapkőletétellel megkezdődött az intézmény építése, elsőnek Közép-Európában. Tizenhat hónap alatt készült el és 1959 szeptemberében nyitotta meg kapuját; felvettünk ide ötven, 3—6 éves hallásfogyatékos gyereket. Az óvodai előképzés eredményessége bizonyította az intézmény szükségességet, fontosságát. A megemlékezés során, a test vér intézmények képviselőinek méltató szavai is elhangzottak, de ennél is ékesebb volt egy fiatalember visszaemlékezése, aki a siketek általános iskolájában tanult, s ma a városban fogtechnikusként dolgozik. Az ő gyermekén már azt is lemérhette, hogy a siketek óvodája mennyire megköny- nyíti a fogyatékos gyermekek tanulását, társadalmi beilleszkedését. Horányi Barna
