Somogyi Néplap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-29 / 151. szám
2 Somogyi Néplap 1984. június 29., péntek Ronald Reagan novemberre gondol Nicaraguába érkezett Jackson tiszteletes Folyamatos párbeszéd kezdete? Jesse Jackson amerikai politikus kétnapos kubai látogatásának befejeztével Nicaraguába, közép-amerikai kőrútjának utolsó állomására utazott Havannából. A Jósé Marti repülőtéren vendéglátója, Fidel Castro kubai államfő búcsúztatta. Jackson kísérete, amely- szintén elindult Nicaraguába, visszatért Havannába, felveszi a repülőgépre a kubai kormány által szabadon bocsátott amerikai foglyokat — köztörvényes bűnözőket, főleg kábítószercsempészeket —, és az Egyesült Államokba kísérik őket. Elutazása előtt a havannai egyetemen Jackson ismertette tárgyalásainak eredményeit. Szerinte a FiJackson tiszteletes elutazása előtt Fidel Castróval a havannai repülőtéren del Castróval folytatott tárgyalásai a folyamatos párbeszéd kezdetét kell hogy jelentsék. Jesse Jaokson ifcisztéletest, a managuai Sandino repülőtéren Sergio Ramirez Mercado, a Nicaraguái Nemzeti Újjáépítés Kormánya Kormányzó Tanácsának tagja és Carlos Nunez, a nicaraguai áiHiamitanács elnöke fogadita. Nicaraguai látogatása során Jesse Jackson találkozik majd az ország vezetőivel, a katolikus egyház és az ellenzéki pártok képviselőivel. Megérkezésekor mondott beszédében Jackson támogatásáról biztosította Nicaraguának a közép-amerikai béke helyreállításáért kifejtett erőfeszítéseit. Kifejezte óhaját, hogy az Egyesült Államok és Nicaragua az egyenlőség alapján, egymás jogait tiszteletben tartva rendezzék kapcsolataikat. Az, hogy Washingtonból újabban időnként engedékenyebb hangok hallatszanak a szovjet—amerikai kapcsolatokról, ma már nem különösebben meglepő. Egyrészt azért, mert az utóbbi időben megfigyelhettük, hogy a Reagan-kormány kissé, de csak kissé, letért a hosz- szú időn át használt vágányról: a legkeményebb, engesztelhetetlenül szovjet ellenes, az enyhülésre nem sokat adó külpolitikát némileg módosították. De csak annyira, hogy most ama vágány mellett haladnak, az irány alapvetően nem változott. Ennek az új magatartásnak adta példáját az elnök egy washingtoni intézetben mondott beszédében. Egyfelől méltatta a szovjet—amerikai kapcsolatok mai rossz állapotában a pozitívumokat, tehát azokat a területeket sorolta fel, ahol van párbeszéd, s ehhez hozzáfűzte, hogy előrelépést is remél. Aztán — csattanónak — indítványozott is valamit: egy új, általános megállapodást a „kapcsolatokról, a cserékről és az *együttműködésről”, Minthogy a két nagy ország kapcsolatainak javításáért eleddig Reagan nem igyekezett sokat tenni, s igencsak kevés javaslata volt, ez mindenképpen pozitívumnak tekinthető, sőt bíztatónak vélhetnénk a nemzetközi viszonyok szempontjából. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy Reagan másfelől igencsak hangsúlyozta beszédében a régi washingtoni tételt, miszerint a mai barátságtalan szovjet— amerikai kapcsolatoknak, és a fegyverkezési tárgyalások szünetelésének Moszkva lenne az oka. Ahogy az elnök fogalmazott: a szovjet kormány „makacssága”. Tehát némi új és sok régi — >ez a beszéd mérlegé, ami nem feltétlenül negatív, ha a korábbi reagani egyenlegekre gondolunk. Figyelembe kell viszont venni, hogy az elnök ismét olyasmiket ajánlott, amelyek meglehetősen általánosak, kevéssé kézzel foghatók, ugyanakkor határozottan megerősítette az eddigi külpolitikai vonalát — a sztereotip vádaskodásokkal külön is aláhúzva ezt. Gyanítható hát, hogy a pozitívnak tekinthető gesztusokat politikai szükségből és nem az irányváltás meggyőződéséből tette Ronald Reagan. A szükség itt pedig a novemberi elnökválasztás, amelyre a republikánusok jelöltjeként ideje kampányba fognia a hivatalban lévő elnöknek, hiszen neki nem kellett korteskednie az előválasztásokon. MárpeSig érezhető, hogy amennyire tetszik sok amerikainak a reagani keménység, úgy nyugtalanít nagy tömegeket a feszült világhelyzet. Csak és változatlan hévvel keménykedni nyilván hátrányt jelenthetne novemberben a demokrata vetélytárssal szemben. Időszerűvé pedig méginkább az teszi Reagan enyhültebb hangjait, hogy pár hét múlva tanácskoznak a demokraták San Franciscóban, ahol nemcsak jelöltet állítanak, hanem nyilván politikát is jelölnek. Reaga- nék valószínűleg úgy vélik, hogy nem jó, ha a másik párt jelöltje sajátítja ki magának az enyhülés hívének szerepét. A. K. Sokarcú döntés Hollandiában A tulipánok földjének lakóit mostanság komor dolgok foglalkoztatják. Olyanok, mint a gazdasági válság, a munkanélküliség, a gyorsan növekvő megélhetési költségek, de mindenekelőtt a rakéták. A közelmúlt hírei arról tanúskodnak, hogy az amerikai robotrepülőgépek telepítésének kérdése igen nagy vihart kavart: Hollandia lakóinak többsége nem akar rakétákat látni hazájában, s ezt hatalmas tiltakozó megmozdulásokkal hozta országvilág tudtára. A vihar már- már akkorára kerekedett, hogy egyrészt bukással fenyegette a holland kormányt, másrészt NATO- körökben a nyugat-európai rakétatatelepítés láncolatának megszakádásától tartottak. A vihar azóta némiképp elcsendesült... A közvélemény nyomására a holland kereszténydemokrata—liberális koalíció június közepe táján a raké- rakétatelepítés láncolata - mos indítványt terjesztett a parlament elé. A Lubbers- kormány hivatalba lépése Egy tüntető az asztalról kétavita résztvevőit. óta néz farkasszemet a robotrepülőgépek befogadása ellen tiltakozók népes táborával. A NATO 1979-es kettős határozata 48 amerikai nukleáris rakéta telepítését irányozza elő Hollandiában 1986 közepére. Ám a holgyőzködi a parlamenti ra(Fotó: AP—MTI—KS) landok irtózása a rakétáktól olyan méreteket öltött, hogy a kabinet — minden amerikai és NATO-nyomás ellenére — kénytelen volt la- virozásba bocsátkozni. Elkezdődött a vita arról, miként oldják meg a kérdést úgy, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. A probléma megítélésében már a kormány is megoszlott. A liberálisok a telepítés mellett kardoskodtak — a NATO- határozat szellemében. Maga a miniszterelnök, a kereszténydemokrata Lubbers először arra gondolt, hogy a 48 robotrepülógépből 36-ot vagy 24-et telepítenének. Ezt a tervet azonban a liberálisok és a NATO-központban rögtön elvetették. Azután az a javaslat merült fel, hogy a robotrepülőgépek csak válsághelyzetben kerülnének Hollandiába — természetesen, a woendsrechti támaszponton minden előkészület megtörténne fogadásukra. Ezt a liberálisok azzal utasították el, hogy az indítvány elfogadása - a NATO elárulásával lenne egyenlő. Ráadásul Lubbers- nek saját pártján belül is ellenvéleményekkel kellett számolnia. Jacob de Ruiter hadügyminiszter!!) például egyértelműen a telepítés ellen foglalt állást, mondván: a nukleáris rakéták megjelenése holland földön csak növelné a nemzetközi feszültséget. K. M. (Folytatjuk.) Duna *84 gyakorlat Korom Mihály és Borbándi János látogatása Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Borbándi János miniszterelnök-helyettes — Oláh István vezérezredes, vezérkari főnök kíséretében tegnap látogatást tett a Duna ’84 közös hadműveletiharcászati gyakorlaton. A látogatáson jelen volt Ana- tolij Gribkov hadseregtábornok, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek törzsfőnöke. A vendégek tájékozódtak a harmadik napja tartó gyakorlat tapasztalatairól, a magyar, csehszlovák és szovjet törzsek, csapatok közös tevékenységéről. Meggyőződtek arról, hogy a résztvevők felkészültsége magas színvonalú. Minden fegyvernem és szakcsapat mesterien kezeli a korszerű — köztük a legújabb — harci-technikai eszközöket, kiválóan együttműködve oldja meg a feladatokat. A gyakorlat — a nemzeti keretek között folytatott kiképzés eredményeinek felmérése mellett — jó alkalmat nyújt a testvéri hadseregek közötti fegyverbarátság elmélyítésére is. A vendégek a nap során megtekintették egy gépesített lövészegység sajátosan nehéz harci körülmények között végrehajtott éleslövészetét, a közös gyakorlat egyik legfontosabb mozzanatát. A Duna "84 közös hadműveleti-harcászati gyakorlat a tervnek megfelelően folytatódik. Bemutatjuk új minisztereinket SOMOGYI LÁSZLÓ építésügyi és városfejlesztési miniszter URBAN LAJOS közlekedési- és postaügyi miniszter Urbán Lajos Budapesten született 1934-ben. A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett mómöJtS diplomát. 1955-től a Magyar Álliam- vasutalkinát dolgozott különböző beosztásokban 1962-ig. Ezután a Közlekedési- és Postaügyii Minisztériumban majd az Országos Tervhiva- táliban tevékenykedett. 1967 —1973-íig az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának munkatársa volt 1976-tól közlők edési minisztériumi álliaimtiLtJkár. Somogyi László Székesfehérváron született 1932-ben. A Budapesti Műszáki Egyetemen szerzett építészmérnöki diplomát. 1954—1978 között a Fejér «megyei Állami Építőipari Vállalatnál (ma Álba Regiia Áltatni Építőipari Vállalat) dolgozott különböző fontos műszaki beosztásúikban. 1963-tól a vállalat főmérnökéként, ikésőbb műszaki igazgatóhélyétteslkiént tevékenykedett. 1978-ban nevezték Wi a Középül etép í tő Vállaltait ligazgatójáivá. Szűrös Mátyás Moszkvába utazott Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára az SZKP Központi Bizottságának meghívására csütörtökön a Szovjetunióba utazott. Kíséretében vannak Györke József és Kovtjcs László, a KB külügyi osztályának helyettes vezetői. Búcsúztatásuknál a Ferihegyi repülőtéren jelen volt Ivan Aboimov, a Szovjetunió magyarországi nagy- követségének követtanácsa- sa. ÉRJ UTOL... KOVÁCS KATI LEMEZÉNEK ÉLŐ BEMUTATÓJA Ralatonföldváron VII. este fél 9 órakor. L-én a szabadtéri színpadon Közreműködik: Zorán Sztevamovity, Koncz Tibor és az Universal együttes. Jegyek a postával szemben levő elővételi pénztárban kaphatók délelőtt 8 óráitól 10 óráiig, délután 17 óráitól 19 óráig. nrm MAGYAR MÉDIA Műsoriroda (79502)
