Somogyi Néplap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-28 / 150. szám

4 Somogyi Néplap 1984. június 28., csütörtök LASSÚ ÁTALAKÍTÁSOK A Kupa vendéglő még nem nyit Lázas nagytakarítás a Ba­latonon. Még mindig. Pedig már benépesültek a kempin­gek; a néha bizony kedve­zőtlen, nyáriasnak éppen nem mondható időjárás el­lenére egyre több nyaraló tölti szabadságát a nagy víz mellett. A balatonfenyvesi Kupa vendéglő azonban mintha nem venné tudomásul ezt, még mindig nem nyitotta meg kapuit. Bosszankodó és éhesen maradt vendégek ke­resnek más étkezési lehető­ségeket. — Már a harmadik átadá­si határidőt tűzték ki — mondja Mészáros Katalin, az étterem vezetője. — Ere­detileg május 31-én kellett volna nyitnunk, de nem volt megfelelő a gáztartály, ezért nem tudták bekötni a földgázt. Az átépítés arány­lag hamar megtörtént, bő­vítették a teraszt s másképp helyezték el az éttermi részt. Folyamatosan érkeznek a berendezések, a vendéglő al­kalmazottai is segítenek a takarításban. A közeli na­pokra ígérték az üzembe he­lyezést, de ahogyan most ál­lunk, azt hiszem, csodára lenne szükség ehhez. A bélatelepi kemping élőt- ' ti _ parkoló zsúfolt. Két kis­gyereket húzva maga után mérges mama panaszkodik: „Majd egy órát álltam sor­ba az ABC áruházban, még­sem kaptam friss kenyeret.” Az ellátás, ä túlzsúfoltság az üzletekben visszatérő gond a Balaton partján. Ki­csik a boltok, nincs megfe­lelő tárolási lehetőség, kés­nek a szállítók. Fonyódon már bontják a régi, kiszolgált épületeket, megszűnik a hurkasütő, a fagyis, helyettük korszerű „konténerek” készülnek. Az egyik ilyen sor a kikötőnél, a másik a Delta mellett. Sajnos, nehezen készül a pavilonsor. Munkagépek egyengetik a földet, .álmos munkások szórják be mur­vával az utat. A majdani tulajdonosok — bazárárus, zöldséges, fagyis, népművé­szeti tárgyakat áruló — ár­gus szemmel és idegesen fi­gyelik a lassú készülődést. — Úgy volt, hogy már májusban beköltözhetünk — mondja az egyik árus — de azt hiszem, még ebben a hónapban sem kerül erre sor. Azt ígérték, hogy négy nap múlva minden készen lesz, de ezt már egyikünk sem hiszi. Ha mégis így lenne, még hetekig tart, amíg a terület kicsinosodik. Csak a költö­zés után bonthatják le a kor­szerűtlen, fémből készült pavilonokat, rendezhetik a parkot. Addig? Zsúfoltság, szemét és bosszankodó em­berek. A strand pénztárfülkéi zárva. Minek árulnánk je­gyet, hiszen még nem foga­dóképes” a terület? Társa­dalmi munkában csak a na­pokban terítették el a föl­det, majd fűmaggal vetik be. Alig akad zöldterület, ahol a vendég napozhatna. Néhány elszánt látogató a víz partján üldögél, bosszan­kodva. — A strandpresszó is csak félig üzemel J— mondja Oláh Lászióné. — A hét vé­gén állítólag már teljes üzemben dolgozunk, lesz lángos, palacsinta, grillcsir­ke, sütemény. Most azonban csak üdítőt kapni. Pedig so­kan érdeklődnek, hiszen ná­lunk olcsón és kiadósán le­hetne étkezni. Az állomás környékén szeméthalmok. Valaki nyit­va hagyta a köztéri vízcsa­pot, senkinek sem jutott eszébe elzárni. Sártengeren, víztócsákon gázolnak át az emberek. Ezt a képet látva nehezen hisszük el, hogy rend lesz a környéken még a nyáron. K. A. Bende Ibolya WKettős hurok 18. A pesti Idegenhez nem volit kedve. Én viszont, mint mondtam, unatkoztam ... Máté szerette volna tudni, miért unatkozik egy ilyen férfi. Q az unalom érzését nem ismerte. Életét a foly­tonos kíváncsiság szőtte be, a munka pedig jött és jött, nem hagyta tétlenkedni. — Azért jó lenne tisztáz­ni, meddig jutottak el... — Jó és komoly beszélge­tésekig. Viola értelmes volt, komoly, nem túl művelt, de annyira igen, hogy véle­ményt mondjon bizonyos dolgokról. Egyszer elárulta, hogy felvételire készült a Színművészeti Főiskolára. Én csodálkoztam. Bátortalannak tartottam. Azt sem hittem volna, hogy... — Mohai a mondat végét elihanapba. — Mit nem hitt volna? — hajolt előre Máté. Mohai- tűnődött. Nem vá­laszolt. Arcán látszott, hogy nem a választ fontolgatja. Elfeledkezett anrél, hol van. Már a témát latolgatta. Le­hetne-e, hogy egy ilyen lány, egy kedvesen ambiciózus, de bátortalan, egy inkább visz- szahúzódó, mint merész, egy­szerre csak elhatározza ma­gát? Érezte, hogy lehet. Történ­nek az életben ilyesmik. De miért bűn ez? Hülye rende­let, hogy még mindig nem lehet egy barátot a szobába felvinni. De hogy ezért a kapitányságra invitálják? Hogy őt hozzák ide, aki csak a portáig jutott. — Tulajdoniképpen mi tör­tént Violával? — Meggyilkolták. Szárazon koppant a mon­dat. Mohai szája kinyílt, összecsukódott. Levette a szemüvegét. Vaksin pislo­gott a századosra. Most lát­szott, mennyire rövidlátó. — Ez olyan, mint egy rossz szinopszis ... Máténak kedve lett volna filozofálni, megkérdezni, hogy miért rossz? Mit tud Mohai, amit ő nem tud? Gyorsítani akarta a beszél­getést. — Érdekel, hogy miért ta­lálkozott Pesiten Halas Vio­lával? Ha egyszer semmi szándéka nem volt. — összefügg a gyilkosság­gal? Máté hallgatott. Nem akar­ta elárulni, milyen keveset tudnak. — Egész váratlanul ért a telefon. Viola hangja Buda­pestről és méghozzá milyen vidám hang. Itt van Pesten — újságolta —, szeretne ta­lálkozni velem. Meglepetésre készül, azt mondta. — Őszintén beszél? Mohai elképed ten n ézett Mátéra. S azonnal átvillamt benne a magyarázat: ő is gyanosí- tott. Látták Violával. A por­tás biztosan emlékszik. A NÉPI LENGYELORSZÁG 40 ÉVE 3. A békekezdeményezések A háborús megpróbáltatá­sok meghatározóak voltak Lengyel-ország külpolitikájá­ban is, amellyel négy évti­zede szolgálja az európai és a világbéke megőrzésének ügyét. Ezt tükrözte már 1948 augusztusában a wrodlawi namzsJközii értelmiségi béke- kcngiresszus, majd az 1949 áprilisában megrendezett el­ső béke-'viílálglkanigrasszius. Nehéz vdlna felsorolni a háború ciia eltelt időszakban teilt valamennyi lengyel kez­deményezést. Csupán a leg- fontconfcöaka't említj ük. Lengyelország az ENSZ- ben -támogatta a Szovjet­uniónak azt a határozatter- veztíi javaslatát, hogy egy- hairmadával reduiká-lja az öt nagyhatalom haderejét és tiltsák be az atomfegyver alkalmazását (1948). Határo­zattervezetet terjesztett elő „Az új Világháború veszé­lyének a megelőzéséről” (1953) és támogatta az euró­pai közös biztonsági rend­szer létrehozására vonatkozó szovjet javaslatot (1954). Az ún. Rapaeki-terv egy közép-európai atomfiagyver- mentes övezet megteremté­sét javasolta. A Lengyel Népköztársaság akkori kül- ügymlinliisatere, Adam Rapac- ki 1957 októberében ismer­Vállra akasztható iskolatáskák Az előző tanévet kiszolgált -régi iskolatáskák még alig kerüllek -rövidebb pihenőre a szekrényeikbe, az újak már javában készülnék leendő tulajdonosaiknak. A szolno­ki Bőr- és Textilipara Szö­vetkezet a hónap végéig több mint ötvenezret adott át a kereskedelemnek. A táskák magyrésze az ed­digieknél jóval könnyebb és praktikusabb, ezeket ugyanis már a július 1-én életbe lé­pő isko.latáslka-szabvány sze­rint tervezték a szövetke­zetben a Szolnok megyei Kö­jál egészségmevélésii osztá­lyának segítségévéi. A piros és ikék színű impregnált nej- lonszövetből műanyag fogó­val, sarokerősiítéseklkel ké­szülő táskák súlya nem ha­ladja meg a 70 dekagram­mot. Súlyük 49—90 dékával könnyebb, mint a korábban kizárólag műbőrből gyártott táskáké. Haillkan mondta: — Szerette, ha hallgattam, amikor szaval. Együtt vá­lasztottunk verseket. — Maga miért jött Pest­re? — Nem hinném ... megle­pődtem, amikor felhívott... nem olyan lány, aki csak úgy nekivág . . . Hányszor hallotta már Máté, hogy nem olyan lány. És ő maga is úgy hitte. De a titok — titok. A telefonálásra nincs bizo­nyíték. De azért hagyja, hogy Mohai mondja, mesél­je. Kora délután hívta fel őt Viola, izgatott volt a hangja, egy érdekes dolog van készülőiben, egész dél­utánja szabad. Mondtam, hogy csak estefelé érek rá. Nevetgélt, hogy az is jó lesz, arra ikért, menjek érte a Pó­ker szállóba. Csodálkoztam, hogy kerül oda. A filmgyárból mentem érte, azonnal lejött. Sótálíbunlk a Duna-parton. Szép idő vett, leültünk egy teraszra, csaík limonádét it­tam, Viola kávét. Elmesélte, hogy próbafelvételre jött Pestre, ha sikerül a dolog, főszerepet játszhat egy új filmben. (Folytatjuk) teltté a tervet az ENSZ-iköz- gyűlés XII. ülésszakán. 1962- ben Lengyelország a genfi Leszerelési Bizottságban (amelynek 1959-ből a tagja) előterjesztette a módosított Rsioaeki-tarvet a közép-euró­pai hagyományos és atom­fegyver, zeit korlátozásáról. Két évvél később az európai biztonság ügyével kapcsola­tos kérdéseik megvitatása céljából valamennyi euró­pai ország, továbbá a Szov­jetunió és az Amerikai Egyesült Államok .részvételé­vel egy konferencia összehí­vását javasolta. Ily módon lassan mindinkább utat tör miagának az európai bizton­sági és együttműködési kon- faremdiia eszméje, amély a helsinki európai biztonsági és együttműködést konferen­cia záróokmányának 1975. augusztus 1-én történt alá­íráséval ölt testet. Ezzel párhuzamoson Len­gyelország aktív tevékeny­ségbe kezd az ENSZ-főtiti- kár 1974. évii, a (leszerelési világkonferencia összehívá­sát ' szorgalmazó javaslat részbeni megvalósulásának tekintendő áz ENSZ közgyű­lés két — 1978-ban és 1983- ban tanított — leszerelési ülésszaka. 1978 decemberé­ben- az ENSZ közgyűlés ha­Mint ismeretes, május 20- án három előzetes letartóz­tatásban levő bűnözőnek si­került kereket oldania a ka­posvári börtönből. Az ebéd- osztás idején a falat kibont­va szöktek meg. Az őrök ne-, gyedórávai később észlelték a szökést. Széles körű nyo­mozás kezdődött. melynek során az egyik szökevényt már másnap elfogták Ka­posváron. A másik két -J- tőrrel és borotvapengével fölfegyverkezett — veszélyes bűnöző akkor még a város környéki erdőkben bújkált. Rájuk két nappal később Kadarkúton került bilincs, Nagy László rendőr főtörzs­őrmester és két, segítségére siető postai dolgozó, Várko- nyi László és Vincze Emii bátor helytállásának kö­szönhetően. A sikeres akció elismerő- _ seként dr. Kiszely Pál ezre­des, a B. V. országos pa­rancsnok általános helyette­se az igazságügyi miniszter által adományozott kitünte­téseket nyújtotta át tegnap Kaposváron a három fiatal­embernek. Nagy László a Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozatát. Vár- konyi László és Vincze Emil pedig a Közbiztonsági Ér­demérem arany fokozatát vette át. — Abban a három nap­ban egyikünk sem aludt so­kat — emlékezett Nagy László, aki Nagyatádon négy éve áll rendőri szolgálatban, s mindössze 25 éves. — Ka­posvár felé tartottam szol­gálati gépkocsimmal, mikor Vasúti kocsimosó gépsor A vasúttal (kötött kutatási együttműködés keretében automatizált kocsimosó gép­sort fejlesztettek ki a sopro­ni Autófef.Szere.iési Vállalat szakemberei. Az egyedi gyártású berendezés a vasúti kocsik külső szennyeződéseit vegyszeres tisztítással, mo­sással, öblítéssel távolítja el. tároizatibain szentesítette azt a lengyel, javaslatot, amelynek cá’jja a békéért való nevelés. A helsinki záróokmányt alá­írt államok madridi találko­zója a nyolcvanas évek kü­szöbén védekezésre kénysze­ríti Lengyelországot. Kényte­len szamlbeszáJilini azofkkal a próbálkozásokkal, amelyek az ország problémáit a bel­ső politikai helyzetének és nemzetközi pozíciójának a magi'inigatáisára kívánják fel­használni. A stockholmi bi­zalom- és biztonisógierősíitő kcmifénendián már ismét a (béke ügyéért tevékenykedhet Lengyelország. Kérdések: I. Melyik évben terjesztették elő a Rapacki-tervet? 1. 1957-ben x. 1960-ban 2. 1965-ben II. 1978 decemberében az ENSZ közgyűlés határozat for­májában fogadta el azt a len­gyel javaslatot, amelynek té­mája ... 1. A békére való nevelés x. A közép-európai atom­fegyvermentes övezet meg­teremtése 2. A fegyverkezési verseny megfékezése Kadarkúton föltűnt a sza­kadó esőben ernyő nélkül ' baktató két ember. Köze­lebb érve fölismertem és fegyverrel megadásra szólí­tottam fel őket. A veszélyes bűnözők lefegyverzésében és megbilincselésében a két te­lefonszerelő segített. Köz­ben természetesen URH-n azonnal erősítést kértem. Az elfogás jóformán másodper­cek alatt zajlott le, így nem volt időm a helyzet veszé­lyességén gondolkodni. Utó­lag jutott eszembe, vajon mit tettem volna, ha a kö­rözött személyek a felszólí­tás ellenére tőrt ragadnak. Első szavuk az volt: „Meg­buktunk. Nem szökhetünk tovább.” — Barkas kocsinkkal reg­gel a munkaterületre menet egy rendőri ellenőrzés so­rán láttam a két körözött bűnöző fényképét — mond­ta Várkonyi László, aki egé­ben munkásőr is. — Lipót- fáról Nagyatádra menet Ka­darkúton fölismertem a két ázott, sáros ruhás férfit; lassan elhaladtunk mellet­tük. és jól megfigyeltük őket. Á közvetlen postai vo­nalon épp a rendőrséget akartuk értesíteni. mikor megpillantottuk Nagy Lász­ló kocsiját. A fegyverek, amelyeket a szökevényektől közösen elszedtünk egy csep­pet sem voltak veszélytele­nek. Segítettünk a foglyok beszállításában, egy órával később pedig — már ismét saját kocsinkkal — folytat­tuk munkánkat. A kitüntetés átadását kö­vetően dr. Kiszely Pál ezre­des elismerően szóit a rend­őri és büntetésvégrehajtási szervek, valamint a polgári lakosság jó együttműködésé­ről, melynek köszönhetően az egyébként csak igen rit­kán előforduló szökések tet­teseire egy-két napon belül ismét bilincs kerül. A jelen esetben a gyors helyzetfelismerés mellett a szerencse is segített a lefü­lelésben, a bűnözőknek azonban e nélkül sem lgtt volna esélyük. Pár órát ta­lán még nyerhettek volna, néhány hónapot vagy évet azonban biztosan vesztettek. B. F. Elismerés a helytállásért Bilincset tettek a veszélyes bűnözőkre

Next

/
Oldalképek
Tartalom