Somogyi Néplap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-28 / 150. szám
4 Somogyi Néplap 1984. június 28., csütörtök LASSÚ ÁTALAKÍTÁSOK A Kupa vendéglő még nem nyit Lázas nagytakarítás a Balatonon. Még mindig. Pedig már benépesültek a kempingek; a néha bizony kedvezőtlen, nyáriasnak éppen nem mondható időjárás ellenére egyre több nyaraló tölti szabadságát a nagy víz mellett. A balatonfenyvesi Kupa vendéglő azonban mintha nem venné tudomásul ezt, még mindig nem nyitotta meg kapuit. Bosszankodó és éhesen maradt vendégek keresnek más étkezési lehetőségeket. — Már a harmadik átadási határidőt tűzték ki — mondja Mészáros Katalin, az étterem vezetője. — Eredetileg május 31-én kellett volna nyitnunk, de nem volt megfelelő a gáztartály, ezért nem tudták bekötni a földgázt. Az átépítés aránylag hamar megtörtént, bővítették a teraszt s másképp helyezték el az éttermi részt. Folyamatosan érkeznek a berendezések, a vendéglő alkalmazottai is segítenek a takarításban. A közeli napokra ígérték az üzembe helyezést, de ahogyan most állunk, azt hiszem, csodára lenne szükség ehhez. A bélatelepi kemping élőt- ' ti _ parkoló zsúfolt. Két kisgyereket húzva maga után mérges mama panaszkodik: „Majd egy órát álltam sorba az ABC áruházban, mégsem kaptam friss kenyeret.” Az ellátás, ä túlzsúfoltság az üzletekben visszatérő gond a Balaton partján. Kicsik a boltok, nincs megfelelő tárolási lehetőség, késnek a szállítók. Fonyódon már bontják a régi, kiszolgált épületeket, megszűnik a hurkasütő, a fagyis, helyettük korszerű „konténerek” készülnek. Az egyik ilyen sor a kikötőnél, a másik a Delta mellett. Sajnos, nehezen készül a pavilonsor. Munkagépek egyengetik a földet, .álmos munkások szórják be murvával az utat. A majdani tulajdonosok — bazárárus, zöldséges, fagyis, népművészeti tárgyakat áruló — árgus szemmel és idegesen figyelik a lassú készülődést. — Úgy volt, hogy már májusban beköltözhetünk — mondja az egyik árus — de azt hiszem, még ebben a hónapban sem kerül erre sor. Azt ígérték, hogy négy nap múlva minden készen lesz, de ezt már egyikünk sem hiszi. Ha mégis így lenne, még hetekig tart, amíg a terület kicsinosodik. Csak a költözés után bonthatják le a korszerűtlen, fémből készült pavilonokat, rendezhetik a parkot. Addig? Zsúfoltság, szemét és bosszankodó emberek. A strand pénztárfülkéi zárva. Minek árulnánk jegyet, hiszen még nem fogadóképes” a terület? Társadalmi munkában csak a napokban terítették el a földet, majd fűmaggal vetik be. Alig akad zöldterület, ahol a vendég napozhatna. Néhány elszánt látogató a víz partján üldögél, bosszankodva. — A strandpresszó is csak félig üzemel J— mondja Oláh Lászióné. — A hét végén állítólag már teljes üzemben dolgozunk, lesz lángos, palacsinta, grillcsirke, sütemény. Most azonban csak üdítőt kapni. Pedig sokan érdeklődnek, hiszen nálunk olcsón és kiadósán lehetne étkezni. Az állomás környékén szeméthalmok. Valaki nyitva hagyta a köztéri vízcsapot, senkinek sem jutott eszébe elzárni. Sártengeren, víztócsákon gázolnak át az emberek. Ezt a képet látva nehezen hisszük el, hogy rend lesz a környéken még a nyáron. K. A. Bende Ibolya WKettős hurok 18. A pesti Idegenhez nem volit kedve. Én viszont, mint mondtam, unatkoztam ... Máté szerette volna tudni, miért unatkozik egy ilyen férfi. Q az unalom érzését nem ismerte. Életét a folytonos kíváncsiság szőtte be, a munka pedig jött és jött, nem hagyta tétlenkedni. — Azért jó lenne tisztázni, meddig jutottak el... — Jó és komoly beszélgetésekig. Viola értelmes volt, komoly, nem túl művelt, de annyira igen, hogy véleményt mondjon bizonyos dolgokról. Egyszer elárulta, hogy felvételire készült a Színművészeti Főiskolára. Én csodálkoztam. Bátortalannak tartottam. Azt sem hittem volna, hogy... — Mohai a mondat végét elihanapba. — Mit nem hitt volna? — hajolt előre Máté. Mohai- tűnődött. Nem válaszolt. Arcán látszott, hogy nem a választ fontolgatja. Elfeledkezett anrél, hol van. Már a témát latolgatta. Lehetne-e, hogy egy ilyen lány, egy kedvesen ambiciózus, de bátortalan, egy inkább visz- szahúzódó, mint merész, egyszerre csak elhatározza magát? Érezte, hogy lehet. Történnek az életben ilyesmik. De miért bűn ez? Hülye rendelet, hogy még mindig nem lehet egy barátot a szobába felvinni. De hogy ezért a kapitányságra invitálják? Hogy őt hozzák ide, aki csak a portáig jutott. — Tulajdoniképpen mi történt Violával? — Meggyilkolták. Szárazon koppant a mondat. Mohai szája kinyílt, összecsukódott. Levette a szemüvegét. Vaksin pislogott a századosra. Most látszott, mennyire rövidlátó. — Ez olyan, mint egy rossz szinopszis ... Máténak kedve lett volna filozofálni, megkérdezni, hogy miért rossz? Mit tud Mohai, amit ő nem tud? Gyorsítani akarta a beszélgetést. — Érdekel, hogy miért találkozott Pesiten Halas Violával? Ha egyszer semmi szándéka nem volt. — összefügg a gyilkossággal? Máté hallgatott. Nem akarta elárulni, milyen keveset tudnak. — Egész váratlanul ért a telefon. Viola hangja Budapestről és méghozzá milyen vidám hang. Itt van Pesten — újságolta —, szeretne találkozni velem. Meglepetésre készül, azt mondta. — Őszintén beszél? Mohai elképed ten n ézett Mátéra. S azonnal átvillamt benne a magyarázat: ő is gyanosí- tott. Látták Violával. A portás biztosan emlékszik. A NÉPI LENGYELORSZÁG 40 ÉVE 3. A békekezdeményezések A háborús megpróbáltatások meghatározóak voltak Lengyel-ország külpolitikájában is, amellyel négy évtizede szolgálja az európai és a világbéke megőrzésének ügyét. Ezt tükrözte már 1948 augusztusában a wrodlawi namzsJközii értelmiségi béke- kcngiresszus, majd az 1949 áprilisában megrendezett első béke-'viílálglkanigrasszius. Nehéz vdlna felsorolni a háború ciia eltelt időszakban teilt valamennyi lengyel kezdeményezést. Csupán a leg- fontconfcöaka't említj ük. Lengyelország az ENSZ- ben -támogatta a Szovjetuniónak azt a határozatter- veztíi javaslatát, hogy egy- hairmadával reduiká-lja az öt nagyhatalom haderejét és tiltsák be az atomfegyver alkalmazását (1948). Határozattervezetet terjesztett elő „Az új Világháború veszélyének a megelőzéséről” (1953) és támogatta az európai közös biztonsági rendszer létrehozására vonatkozó szovjet javaslatot (1954). Az ún. Rapaeki-terv egy közép-európai atomfiagyver- mentes övezet megteremtését javasolta. A Lengyel Népköztársaság akkori kül- ügymlinliisatere, Adam Rapac- ki 1957 októberében ismerVállra akasztható iskolatáskák Az előző tanévet kiszolgált -régi iskolatáskák még alig kerüllek -rövidebb pihenőre a szekrényeikbe, az újak már javában készülnék leendő tulajdonosaiknak. A szolnoki Bőr- és Textilipara Szövetkezet a hónap végéig több mint ötvenezret adott át a kereskedelemnek. A táskák magyrésze az eddigieknél jóval könnyebb és praktikusabb, ezeket ugyanis már a július 1-én életbe lépő isko.latáslka-szabvány szerint tervezték a szövetkezetben a Szolnok megyei Köjál egészségmevélésii osztályának segítségévéi. A piros és ikék színű impregnált nej- lonszövetből műanyag fogóval, sarokerősiítéseklkel készülő táskák súlya nem haladja meg a 70 dekagrammot. Súlyük 49—90 dékával könnyebb, mint a korábban kizárólag műbőrből gyártott táskáké. Haillkan mondta: — Szerette, ha hallgattam, amikor szaval. Együtt választottunk verseket. — Maga miért jött Pestre? — Nem hinném ... meglepődtem, amikor felhívott... nem olyan lány, aki csak úgy nekivág . . . Hányszor hallotta már Máté, hogy nem olyan lány. És ő maga is úgy hitte. De a titok — titok. A telefonálásra nincs bizonyíték. De azért hagyja, hogy Mohai mondja, mesélje. Kora délután hívta fel őt Viola, izgatott volt a hangja, egy érdekes dolog van készülőiben, egész délutánja szabad. Mondtam, hogy csak estefelé érek rá. Nevetgélt, hogy az is jó lesz, arra ikért, menjek érte a Póker szállóba. Csodálkoztam, hogy kerül oda. A filmgyárból mentem érte, azonnal lejött. Sótálíbunlk a Duna-parton. Szép idő vett, leültünk egy teraszra, csaík limonádét ittam, Viola kávét. Elmesélte, hogy próbafelvételre jött Pestre, ha sikerül a dolog, főszerepet játszhat egy új filmben. (Folytatjuk) teltté a tervet az ENSZ-iköz- gyűlés XII. ülésszakán. 1962- ben Lengyelország a genfi Leszerelési Bizottságban (amelynek 1959-ből a tagja) előterjesztette a módosított Rsioaeki-tarvet a közép-európai hagyományos és atomfegyver, zeit korlátozásáról. Két évvél később az európai biztonság ügyével kapcsolatos kérdéseik megvitatása céljából valamennyi európai ország, továbbá a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok .részvételével egy konferencia összehívását javasolta. Ily módon lassan mindinkább utat tör miagának az európai biztonsági és együttműködési kon- faremdiia eszméje, amély a helsinki európai biztonsági és együttműködést konferencia záróokmányának 1975. augusztus 1-én történt aláíráséval ölt testet. Ezzel párhuzamoson Lengyelország aktív tevékenységbe kezd az ENSZ-főtiti- kár 1974. évii, a (leszerelési világkonferencia összehívását ' szorgalmazó javaslat részbeni megvalósulásának tekintendő áz ENSZ közgyűlés két — 1978-ban és 1983- ban tanított — leszerelési ülésszaka. 1978 decemberében- az ENSZ közgyűlés haMint ismeretes, május 20- án három előzetes letartóztatásban levő bűnözőnek sikerült kereket oldania a kaposvári börtönből. Az ebéd- osztás idején a falat kibontva szöktek meg. Az őrök ne-, gyedórávai később észlelték a szökést. Széles körű nyomozás kezdődött. melynek során az egyik szökevényt már másnap elfogták Kaposváron. A másik két -J- tőrrel és borotvapengével fölfegyverkezett — veszélyes bűnöző akkor még a város környéki erdőkben bújkált. Rájuk két nappal később Kadarkúton került bilincs, Nagy László rendőr főtörzsőrmester és két, segítségére siető postai dolgozó, Várko- nyi László és Vincze Emii bátor helytállásának köszönhetően. A sikeres akció elismerő- _ seként dr. Kiszely Pál ezredes, a B. V. országos parancsnok általános helyettese az igazságügyi miniszter által adományozott kitüntetéseket nyújtotta át tegnap Kaposváron a három fiatalembernek. Nagy László a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát. Vár- konyi László és Vincze Emil pedig a Közbiztonsági Érdemérem arany fokozatát vette át. — Abban a három napban egyikünk sem aludt sokat — emlékezett Nagy László, aki Nagyatádon négy éve áll rendőri szolgálatban, s mindössze 25 éves. — Kaposvár felé tartottam szolgálati gépkocsimmal, mikor Vasúti kocsimosó gépsor A vasúttal (kötött kutatási együttműködés keretében automatizált kocsimosó gépsort fejlesztettek ki a soproni Autófef.Szere.iési Vállalat szakemberei. Az egyedi gyártású berendezés a vasúti kocsik külső szennyeződéseit vegyszeres tisztítással, mosással, öblítéssel távolítja el. tároizatibain szentesítette azt a lengyel, javaslatot, amelynek cá’jja a békéért való nevelés. A helsinki záróokmányt aláírt államok madridi találkozója a nyolcvanas évek küszöbén védekezésre kényszeríti Lengyelországot. Kénytelen szamlbeszáJilini azofkkal a próbálkozásokkal, amelyek az ország problémáit a belső politikai helyzetének és nemzetközi pozíciójának a magi'inigatáisára kívánják felhasználni. A stockholmi bizalom- és biztonisógierősíitő kcmifénendián már ismét a (béke ügyéért tevékenykedhet Lengyelország. Kérdések: I. Melyik évben terjesztették elő a Rapacki-tervet? 1. 1957-ben x. 1960-ban 2. 1965-ben II. 1978 decemberében az ENSZ közgyűlés határozat formájában fogadta el azt a lengyel javaslatot, amelynek témája ... 1. A békére való nevelés x. A közép-európai atomfegyvermentes övezet megteremtése 2. A fegyverkezési verseny megfékezése Kadarkúton föltűnt a szakadó esőben ernyő nélkül ' baktató két ember. Közelebb érve fölismertem és fegyverrel megadásra szólítottam fel őket. A veszélyes bűnözők lefegyverzésében és megbilincselésében a két telefonszerelő segített. Közben természetesen URH-n azonnal erősítést kértem. Az elfogás jóformán másodpercek alatt zajlott le, így nem volt időm a helyzet veszélyességén gondolkodni. Utólag jutott eszembe, vajon mit tettem volna, ha a körözött személyek a felszólítás ellenére tőrt ragadnak. Első szavuk az volt: „Megbuktunk. Nem szökhetünk tovább.” — Barkas kocsinkkal reggel a munkaterületre menet egy rendőri ellenőrzés során láttam a két körözött bűnöző fényképét — mondta Várkonyi László, aki egében munkásőr is. — Lipót- fáról Nagyatádra menet Kadarkúton fölismertem a két ázott, sáros ruhás férfit; lassan elhaladtunk mellettük. és jól megfigyeltük őket. Á közvetlen postai vonalon épp a rendőrséget akartuk értesíteni. mikor megpillantottuk Nagy László kocsiját. A fegyverek, amelyeket a szökevényektől közösen elszedtünk egy cseppet sem voltak veszélytelenek. Segítettünk a foglyok beszállításában, egy órával később pedig — már ismét saját kocsinkkal — folytattuk munkánkat. A kitüntetés átadását követően dr. Kiszely Pál ezredes elismerően szóit a rendőri és büntetésvégrehajtási szervek, valamint a polgári lakosság jó együttműködéséről, melynek köszönhetően az egyébként csak igen ritkán előforduló szökések tetteseire egy-két napon belül ismét bilincs kerül. A jelen esetben a gyors helyzetfelismerés mellett a szerencse is segített a lefülelésben, a bűnözőknek azonban e nélkül sem lgtt volna esélyük. Pár órát talán még nyerhettek volna, néhány hónapot vagy évet azonban biztosan vesztettek. B. F. Elismerés a helytállásért Bilincset tettek a veszélyes bűnözőkre
