Somogyi Néplap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-21 / 144. szám

1984. június 21., csütörtök Somogyi Népiap 5 »SZABJÁK“ AZ ERDŐT Bal la Demeter: Önarckép A déli part kínálata Erdésznek lenni manapság nem ráérős ballagás a fák között, nem hetykén fejtető­re csaipott, vaddisznósörtés kiskalap reggeli nyugalma, nem a vállra vetett pusiza eleganciája. Az erdészből művezető lett, ezernyi gand- ja-ibaja megoldásában egyre távolabb került az erdőtől. A Zselici Erdészet a Sefag egyik legnagyobb területe. Tizenhatezer hektáron, ti­zenkét kerületben termelik iki a fát. Kisjónás István fa- használati műszaki vezető­vel a hánságyi kerületiben a növedékf okozó gyérítési munkákat .látogattuk meg. — Ezen a területen zömé­ben hárs, bülkk, cser, gyer­tyán és néhány tölgy talál­tató. A hárs kitűnő írószer- faanyag, a bőszónfaii üzem­ben dolgozzák fel. A hársfa­faj az erdészet egyik leg­jobb jövedelmezőségi termé­ke. A különböző fafajták rend­ben sorakoznak, szállításra várva. Kisjónás István rá­nézésre tudja, melyik mi­lyen, a bükk kérge például vékonyabb, mint a háirsé, de támpontot ad a felfűrészelt fa szövete is. — Fontos feladat a gyérí­tés — folytatja. — A mű­vezető erdész bejárja az er­dőt, s megjelöli a száraz, bő­dön c egyedekef, ezután a kerületvezető erdész elkészí­ti a vágásszervezési tervet. Ez tartalmazza, hogy milyen fafajból milyen választékot termelünk ki, például méte­res szálakat, rönköt, farost­nak valót, tűzifát, de azt >s, hogy milyen a napi teljesít­mény. Bóno József, az erdészet igazgatója szerint a fakiter­melésben négy szakaszra tagolható a technikai fejlő­dés. Kezdetben volt a mo­torfűrész, majd megjelentek a speciális erdőgazdasági gé­pek, később a több célú processzor fakitermelők és aprítéktermelők. Az erdőrészben hattagú brigád dolgozik. Bőszénfai legények, fiatalok, Rippert János és Guth László Stilil motorfűrésszel darabol, Szi­ta József feladata a hoszto- lás. Minden fafajtára szab­vány szerint megállapított választék a jellemző. Esze­rint jelölik meg a „kacor- rál” — különleges, erdé­szeti kellék ez —, hogy hol Kövér író kérdezi kevésbé kövér írótársát egy buda­pesti kisvendéglőben: — Milyen lapot járatsz? Kevésbé kövér megmond­ja. — És* — Mit és? — Mennyi időt szentelsz reggel az átolvasására? Kevésbé kövér tűnődik. — Ügy ... hat percet. Még kövérebb nagy író odamormog: — Sok. — Te? — kíváncsiskodik a középkövér. — Három. — Az is sok — igazítja ki magát a legkevésbé kö­vér, és legyint az inf&rmá- ciószerzésre; különben fi­zet is, megy, befejezte a vi­tát. Szentpéterfa. Higgyék el. van ilyen. Végfalu. Már Ady is böngészhette a Ma- gyarorszag-térképen. Mert így ír a „A Délibáb üzene­te” című versében: „Basahalmától ős Péterfáig Ájer pezseg. Ügy hívják: Gondolat.":.. — Ha Ady is mondja... Magam sem hittem, de valóban van, a délnyugati határszélen. Végigszalad az ember a gyönyörű erdők közti kis országúton, el is jut a kiíráshoz: Petrovo Sze­lő — Szentpéterfa. Hiszen mi kiírjuk a kettős nevet. Horvát beszédűek és ma­gyarok lakjak a falut. Te­van ez a község, van. kell elvágni. Váltják egy­mást. A motorfűrésszel egy ember nem dolgozhat folya­matosan, vibrációs ártalmat okozhatna. Dohogva, fákat kerülgetve közeledik az LKT-tralktor. Vezetője, Gergő József erő­sen figyel, keresgéli az utat. — Más ez, mint a mező­gazdaságban. Otít kezdtem hajdanán, érzem a különbsé­get. Itt nem fárad el annyi­ra az ember, az igaz, de jobban oda kell figyelni. Rippert László s a tizen­nyolc éves Bednár János döntéshez készülődnek. Ez a legveszélyesebb munkafo­lyamat. — Gyerekkorom óta járom az erdőt — meséli Rippert László. — Margitén laktunk, apám favágó volt, sokat se­gítettem neki. Akkoriban lo­vakkal közelítettük meg a fát hárormsarkos kézifűrész- szel, térdelve dolgoztunk. Sokáig tartott, míg „elin­dult” a fa, és sok volt a baleset is. Vastag cserfa a következő „áldozat” Az LKT acélsod­rony köteleire — a choke- rekre — erősítik a kidön- tött fát, s a traktor megin­dul. Napi teljesítményük 20—25 köbméter. A sarangokban — ez Ut egy húszméteres terület, ahol a fűrészelt fa várakozik — egyre magasodik a rako­mány. A fiatalabb Rippert és társai szalonnát keríte­nék elő és hagymát. Tűzra­káshoz készülődnek. A sült- szalonna-ebéd mindennapos a favágóiknál. A Zselici Erdészet Ihétszáz embert foglalkoztat, de csak (kis részük dolgozik a faki­termelésben. Pedig elkelne a munkaerő. A domborzati vi­szonyok és a talaj nehezítik a munkát. Csapadékos idő­ben agyagos sár köti meg a szállító járművek kerekeit, megközelíthetetlenné válnak a munkahelyék. Évente kilencvenezer köb­méter fát termelnek ki a te­rületen, főleg exportra dol­goznak. Kamionok és a MÁV szállítja a papírfának valót Olaszországba, Ausztriába, Jugoszláviába. Az erdő „aratását” láttuk. A kitermelt fa pótlása, az új erdő telepítése külön ágazat az erdészet munkájában. Magam is láttam. Igaz, jó két évtizedig alig tudtam beverekedni magamat, kü­lönböző pesti tanácsokon rengeteg időt töltöttem el egy-egy temenetellel: határ­sáv-igazolványért küzdöt­tem. De nemcsak én, a fe­leségem is, aki oda honos. Mit mondjak? Ott született, ott éltek a szülei... Ádáz küzdelmet folytattunk a be­lépésért, olykor két napra, olykor egy hétre, utóbb — egy igen kedves és nagyvo­nalú rendőr jőhadnagy (van ilyen!) közbenjárására — fél évre, egy évre. így az­tán feleségem is — olykori kedélyes igazoltatások mel­lett — hazajuthatott szülő­földjére. anyjához-apjához, s vele én is, szorongatva ha- társávomat. Nos, így jutottunk le Pé- terfára, ahol az Alpok haj­nali hűvösében gyakran ke­restem az ablakzúgban a helyi újságot, — indulván dolgomra. Magamjioz ra­gadtam a Vas Népét, s ol­vastam helybelileg, tűnődve. Buzgón és mohón olvastam a „hajnali részegségben” — kissé megfagyott lábak­kal. Miért? Mert érdekes volt. Érdekes volt a Vas Népe. i Ismét lesznek színházi előadások a boglár; kápol­nák hegyén, talán ez a leg­fontosabb az idei balatoni nyár gazdag műsorajánlatá­ból. Július tarmadikán mu­tatják be Babarczy László rendezésében Brecht Baal című színművét Vajda Lász­lóval a főszerepben, majd jó- n-éhány estén játsszák még. A második premiert július 19-én tartják; Ladislav Van- cura Szeszélyes nyár című kisregényét Lwkáts Andor írta színdarabbá, ő a rende­ző is; Vajda, Helyey László, Jordán Tamás, Lázár Kati, Takács Kati 'is ott van fő­szereplői iközött. De lesznek más jellegű színházi esték is: így Siófo­kon a Kálmán Imre-est jú­lius 5-én, 26-án, augusztus 9-én. Itt német nyelvű elő­adást is terveznék, Schnitzler Anatol című darabját, s Mikroszkóp-kabarét Meg kell szakadni címmel. A próba című rodkbalett szereplői végigtáncoljáfc a partot: Fo­nyódon, Siófokon is fellép­nek. Az Állami Bábszínház Bogláron, Fenyvesen, Fo­nyódon, Földváron, Lellén, Szárszón, Szemesen, Siófokon is tart előadásokat a gyere­kek nagy örömére. A kőröshegy; szép műem­léktemplomban először júni­us 22-én zendül meg az or­Egyrészt — mindent meg­találtam benne —, a kül­földi nagypolitikát, az alap­vető központi belpolitikát. Igaz, rövidebben é,s érdeke­sebben, mint a pesti lapok­ban, de ez egyáltalán nem zavart. Mondhatnám, felvi­dított, hiszen sokkal több hely maradt a helyi-megyei hírekre. Helyi-megyei hírek! Mit mondjak? Egyre jobban odakölödtem! Izgalmasak voltak ezek a hírek: egy-két százezer ember helyi hírei! Sárvár, KörménSzombat­hely és a környező falvak hírei. Személyesebbek vol­tak, mint az általános és nyomoronc pesti hírek. Be­avattak egy-egy község gondjaiba, ^építkezéseibe, el­hanyagolt vagy kiemelkedő eseményeibe. Közelebb érez­tem az embereket — az ar­cukat, a munkamozdulatai­kat. Mit mondjak? A kultú­rájukat is. Például Weöres Sándor hetvenedik szüle­tésnapjára kalauzoló írásaik szívközelibbek voltak, mint a fásultan nyafogá központi írások. Mit mondjak? Or­szágos könyv- és színházi kritikáik jobban fölajzották az érdeklődésemet, mint a lilás pesti recenziók. Bor­gona Ella István hangver­senyén. Ezt követően heten­ként hallhatnak hangverse­nyeket az érdeklődők. A fel­lépő művészek: Zsászka- liczky Tamás, Margittay Sándor, Baráti István, Haj­dú Gábor, Lehotka Gábor, Anna Zurikova, Andrija Ga- lun, Máté János, Holtai Ke­resztéig. A bogiári irégd mu­zsika kertjében ugyancsak vonzó program vár zeneba­rátokat július 23-án és 30- án, illetve augusztus 13-án. A kiemelt rendezvények sorába tartozik a Delién és Siófokon tartandó szövetke­zeti néptánofesztivál, mely­re június utolsó, július első napján kerül sor. A .nyugat- magyarországi néptánafesz- tivált viszont július végén tartják Földváron, Siótokon. A siófoki kulturális köz­pontban a legkiválóbb tánc­együttesek lépnek fel szer­dámként, így az Állami Népi Együttes, A KISZ. Központi Művészegyüttes is. A sza­badtéri színpadon a török állami népi együttesnek és a 'tahiti showndk iis tapsol­hat a közönség július 20-án, illetve augusztus 4-én. Szán- tód-puszta a Jdkab-napi bú­csú színihelye, de a nyár fo­lyamán lovasversenyt, ku- tya-show-t, augusztus 26-án pedig nemzetiségi folklór- fesztivált tartanak itt. Vár- dombi vidám vasárnapokat sós Miklós múltjáról izgal­masabb tudósítást szerez­tem, mint bármelyik áthi­daló budapesti elméleti ív­ben. Ott, az Alpok tövében, a láblógatós reteráton. Valahogy — a kis hírek­ben is — minden minden­nel összefüggött. Közössé­gibbnek éreztem magam: kis terület, kis gond, közös gond. Borászat, horgászat személyes gondommá válto­zott. Óvónők, gépszerelők, tanárok, téesztagok nyilat­koztak — egyszerűen — a divatról, a sportról, a vér­ellátásról. Helyi múzeumok úttörői fedték fel évtizedes gondjaikul, a nagy ipari vállalatok gondjai mellett. Még a balesetek is a pléh- krisztusok útkereszteződé­seit idézték: egy hazát... A hazát, ahol élünk — ahol él­ni kell. Kis ország — kis lap, gondoltam, ballagván az al- pokalji hajnalban, a szikrá- zóan csillagos ég alatt. Mert meg kell vallanom, az ég­re tekintvén, több volt a csillag is. Földrajztudósaink bizonyára megfejtik, mi­ért látni ott több csillagot? Talán a nagy szél kifújta a a nyáron kétszer — július 22-én és augusztus 20-án rendeznek Bogláron. A bu- zsáki búcsút augusztus 12- én tartják majd. A képzőművészet kedvelői sem maradnak kiállítások nélkül a déli parton. Siófo­kon már látható lványi Grünwald Béla összegző tár­lata, s Krenner István kari­katúrái is megállítják a be­térőket. Ugyancsak a Dél­balatoni Kulturális Központ ad helyet Reich Károly gra­fikáinak július 14-étől, au­gusztus 11-től pedig Sze- mennyei Ferenc festményei­nek. Több kiállítás lesz a Siotour üdülőhelyi klubjá­ban. A lellei Tóparti Galé­ria Csiszár Elek munkái után a dél-dunántúli művé­szekről állít ki, majd Szeke­res Péter szobrainak biztosít helyet. A boglárt kápol­nák Vaszary alkotásai után a veszprémi püspökség kegy­szereit kínálják megtekin­tésre, majd Felvidéki And­rás és Helényi Tibor mun­kái lesznek megtekinthetők. A fonyódi nyári galériában Kocsis Imre és a fonyódi alkotócsoport grafikái, fest­ménye; kínálnak .majd lát­nivalót. Aimi az egyéb programo­kat illeti, azokban sem lesz hiány: szinte minden estére jut a nyáron popkoncert, ne­ves énekesék fellépése. szokásos ködöt? Vagy ott ilyen a széljárás? Közelebb az ég? Olyan szögben esik a vidék? Ügyesebben világot a nap, vagy később megy le a hold? Majd megfejtik. Nem tu­dom. De érdekesebbek és személyesebbek a hírek, ki­csit nagyobb — legalább a • helyi — igazság. Hiszen, nemcsak földrajzi oka van, bizonyára az is, hogy a kö­zösség — ilyen kisebb terü­leten — közösségesebb. Az ember meg odatartozóbb. Kismagyarabb, helyi-ma- gyarabb. Mindenesetre kö­zösségbe tartozóbb. Gondolható, milyen örö­met éreztem, mikor a por­tás egy csütörtöki napon bedobta nekem a Vas Né­pét a postaládámba. Neki­estem szülőföldesen forgat- ni-olvasni a lapot. Negyven­két percet töltöttem az ol­vasással. Közösségben. Kiderült, hogy sógornőm — ide írom, mert szép neve van: — Harangozóné —, hallván állandó áradozáso- mat a Vas Népéről, megle­petésként előfizette nekem az újságot. Hálám neki. Az­óta megint újságolvasó va­gyok. Igaz, hogy pénteken olvasom a csütörtököt, de élő-meleg szöveget olvasok. Azt hiszem, nem késem le semmiről, s úgy érzem, tar. tozom valahová, egy terü­lethez, egy közösséghez, kis- országnyi gondhoz. Ha más­naposán is — megéri. NEVELÉSRŐL A nyári vakáció Itt a nyári vakáció. Elég sok iskolás gyermek akad, aki különösebb 'terv nélkül gondol ennek elitöltésére. Nem terveznek gazdag prog­ramokat, inkább jó nagyo­kat akarnák aludni, délelőtt 9—10 óráig, sóikat lustálkod­ni, .pihenni. Többen, úgy vé­dik, minek tervezni a vaká­ciót, majd csak eltelik vala­hogyan. A szülőik egy .része is ilyen, elképzelésekkel fo­gadja a nyári szünetet. De- hát mi mindemre telik a vakáció napjaiból, hogyan lehet eredményesen, felhasz­nálni ? Valóban megengedhető, hogy az év végi hetékben kifáradt gyermekiek többet pihenjenek, aludjanak a szokásosnál' a szünidőiben. De a tétlen heverészés nem üdvös dolog. Akár kis- vagy maigydiákna gondolunk, nem helyes megváltoztatni a ki­alakult életritmust a vaká­cióban, a jó szokásokat gyen­gíteni. Szülői segítséggel is biztosítani keli a szünidei napok változatos program­ját — a pihenési, a szórako­zás, a munka és a többi te­vékenység megszervezésével. Az unatkozás, a semmitte­vés mellett másik maigy probléma a szünidőben a mértéktelen, tévénézés. A.; tévéműsorokból válogatni kiélt, hogy jusson elég idő a barátokkal, pajtásokkal való játékokra, beszélgetésekre, zenehiailígiatíásra, filmek— hangversenyek meglátogatá­sára és így tovább. Külön ügyeljünk arra, hogy az eléggé ülő életmódot, folyta­tó iskolás gyermekek a vaká­cióban jóval többet tartóz­kodjanak a szabadban, a jó levegőn. A különböző nyári sportok, játékok mel­lett a kiadós séták, kirándu­lások is szükségjeisek gyer­mekeink fejlődéséhez. A nyári vakáció a szoká­sosnál több együttilétet kí­nál a igyermekek és .a szü­lők számára A tanév köz- ben többnyire kevés idő jut a beszélgetésekre. 'Legalább nyáron szánjunk erre több időt, hogy .gyermekünk el­mondhassa életének élmé­nyeit, kikérdezhessen ben­nünket egyes dolgokról. Er­re 'bizony még saját szóra­kozásunk (újságolvasás, té­vézés, kártyázás stib.) rová­sára is teremtsünk minél több alkalmat ! Eredményes megoldásnak tűnik az, ha sikerüli őket bevonnunk va­lamely tevékenységbe — barkácsolás, pecázás, gpm- bázás, autó-motor karban- tartás sitb. —, s eközben folytait a giandoliatolk kicse­rélése. A hosszú vakáció sokféle­képpen szolgálhatja a így,ér­mék munkára nevelését is. Biztassuk, segítsük abban, hogy nyári építőtáborokban vegyen részt, vagy vállaljon munkát pár hétire neki meg­felelő helyien. Nagyon sok tapasztalatot szerezhet itt a munkáról, ,az emberek közti viszonyokról, az élietrőlL Ki­sebb .gyermeknél különösen fontos az önkiszolgáló mun­ka a nyári hetekben,. Bár a nyári vakáció első­sorban a pihenés, a szórako­zás, a caallódi programok teljesítésére való, nem ma­radhat ki belőle a. tanulás sem. Itt nem pótvizsgára ké­szülők tanulásáról van szó, hanem a több tekéről. A kis­diákok nyálri .gyakorlásáról olvasásból1, matematikából, énekből^ valamint a na- gyöbbák tanulásáról, akik nyelvtanulásban vagy zenei pályára készülésben nem en­gedhetik meg maguknak egész nyárra a kikapcsoló­dásit. A különböző készségek, technikák; fejlesztéséhez ál­landó -gyakorlás szükséges, erre késztessük gyermekein­ket, és biztosítsunk hozzájuk megfelelő feltételeket. Fő törekvésünk legyen,: a hosszú nyári vakáció nyújt­son gyermekeinknek minél több örömteli élményt, mi­nél több tapasztalatot, sok­félé tevékenységgel biztosít­sa testi-szellemi fejlődésü­ket. Dr. Szeléndi Gábor Klie Agnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom