Somogyi Néplap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-16 / 140. szám
10 Somogyi Néplap 1984. június 16., szombat OTTHON ÉS CSALÁD Kismamaruhából — blúzon A kilenc hónap múltán nem tudjuk, miit is kezd-. jiink a kismamaruháinkkal, amelyekből, ha tovább hordanánk övvel a derekán ösz- szeszorítva — akikor is mesz- sziről „kiabálna”, hogy kismamaruha. Átszabni, újra varrná — hosszadalmas, és nem is .biztos, hogy megéri a pénzt és a fáradtságot, hacsak nem nagyon értékes anyagból készült, eredetileg. A most nagyon divatos bő blúzon kevesebb fáradtságot kíván. A rajz szerint csípő alatt vágjulk el a ruhát, és hajtsuk vissza egy darabon úgy, hogy elférjen benne egy szalag, amivel összehúzható. Ezt a szalagot elkészíthetjük a ruha aljáiból kiszabott pántból — ott a legbővebb ugyanis a ruha. Szűk szoknyához vagy , nadrághoz hordhatjuk az immár teljesen új ruhadarabunkat. Pálffy Judit A kozmetika történetéből A szépség elérése, megtartása ősidők óta vágya az emberiségnek. Már a kő- korszakbeli barlang raj zokon is jól láthatók az arafestékeik nyomai, sőt szőrtépő csipeszre is bukkantak a régészek. Hogy honnan származik a kozmetika, nem tudjuk pontosan, de valószínűleg Ázsiában használtak először ilyen szépítőszereket. Téves az a közhiedelem, hogy a XX. századbeli Coty illatszergyáros találta fel. a csókálló rúzst! Kínában többezer évvel ezelőtt már ismerték: a Ming-dinasztia idejében az udvarban élő hercegkisasz- szonyok már olyan ajakfestéket használtak, mely meg- száradás után nem hagyott nyomot maga után. Ennek a speciális rúzsnak eredetileg zöld színe volt, azonban a nedvesség — csók — hatására a rúzs pirosra változott. (A főúri családok nyilván így ellenőrizték leányai, kát.) Indiában a gazdag nőknek teljes szépí t őszer kés zle tűk volt (kenőcsök, púderek, Finom nyári ételek KAPORLEVES Jó sok, három-négy csomó kaprot zsiradékon (zsír, olaj, vaj) megfonnyasztunk Azután vízzel feleresztjük, egy pohár tejfellel, liszttel behabarjuk. Felforraljuk. Kevés citromlével, cukorral, sóval ízesítjük. Amikor forr, egy vagy két nyerstojást beleültünk és a levesben kiskanállal úgy keverjük szét, hogy „rongyos” legyen. KÜLÖNLEGES GYÜMÖLCSLEVES A szokásos módon gyümölcslevest készítünk — (a legjobb meggyből). Talpas poharakba öntjük, s a hűtőszekrényben lehűtjük. Sok édes tejszínhabbal púpozva díszítjük. A hábhalmocskák- ba egy-egy babapiskótát szúrunk. Szép is, jó is. KAPROS, LECSÖS HÚSSZELETEK Karajszeleteket kevés zsíron hirtelen kisütünk. Tűzálló .tálba rakjuk. Háromnégy zöldpaprikából, ugyanennyi paradicsomból kevés vízzel lecsót készítünk. Beletesszük a hússzeleteket. Egy-két csomag apróra vágott kaprot adunk hozzá. Egy pohár tejfelt csapott kávéskanál liszttel elkeverünk, a kapros húsra tesszük. Átkeverjük vele és összeforraljuk. SASLIK A legjobb, ha NDK-grill- sütőben készül. A griUhez kapható nyársakra féltűzünk váltogatva kis húsérméket, hagymakarikákat, felszeletelt paradicsomot, zöldpaprikát, füstölt szalonnát, lecsókolbászt. Addig ismételjük, amíg a nyárs megtelik. A többi már a grillsütő dölga. Salátával tálaljuk. TÖLTÖTT TÖK HIDEGEN, MAJONÉZZEL A vékonyan meghámozott tök egyik végét levágjuk. A bélét ügyesen kiszedjük, és kívül-belül sózzuk. Darált húst készítünk, egy nyers tojással, egy evőkanálnyi rizzsel, apróra vágott hagymával. Kevéske zsírral, sóval jól eldolgozzuk. Megtöltjük vele a tököt és kivajazott tepsiben jól megsütjük, kihűtjük. Tálra emelve' vékonyan felszeleteljük es majonézzel tálaljuk. festékék, illatszerek stb.), és ezek a fésülködő asztalra kerültek. A legtöbb kozmetikai cikket a kurtizánok vásárolták. Ók népszerűsítették az emberi testnek illatos olajokkal való bedör- zsölését is. A mosusz,. mirr- ha, fűszerkiivonatok, virágillatú folyadékok is innen származnak. A brámin nők a szépítkezést a művészetek között tartották számon. A távolkeleti szigetvilágban, Ausztráliában is használtaik a testes arcfes'tékeket, de megtaláljuk ezeket Mezopotámia őslakóinál, sőt Amerika indiánjai között is. Ä 3000 éves Gilgames-eposz, az asszír- babilóniai ődkorszak’ mondája felsorolja az akkor használt szépítőszereket (festék, ikencső, illatszerek stb.) is. Egyiptomban 6—8 ezer éves emlékei vannak a kozmetikának. Sakkarában például egy 3200 éves szekrénykét találtak a régészek egy sziklasírban: ebben 30 fiók volt, mindegyik fiókban más-más szépítkezőszer- rel. Már az 1. és 2. dinasztia idejében jól ismerték a gyógynövényeket, ezek kozmetikai titkait, gyógyhatá- sát. Az előkelő nők számára alabástromból való tégelyeket gyártottak. A görögök álomporral kevert púdert használtaik, ilyeneket tettek tartóban halottaik melüé Is. Ismerték a kaku'kkföves, mentás, majorannás kenőcsöket is. Nemcsak a nők kedvelték a szépítőszereket, hanem a férfiak is. A római Ovidius például egyik költeményében arra hívta fel a nőket, hogy igyekezzenek a szépítkezésben a férfiakat utolérni. A férfiak halántékukat kékesszínűre festették, szemöldöküket fekete festékkel meghosszabbították, s használtak illatszereket és pudert is. A fürdőkben folyt a kozrpeti- kázás is, melyekhez messze földről hozták a szükséges anyagokat. Ez igen sokba került, ezért időnkint tilalom volt ezek bohózatára Rómában. Persze, ha a császár maga is használta ezeket; mint például Néró, akkor felfüggesztette a behozatali tilalmat. Feljegyezték, hogy Néró egyik kegyencnője három hétig ült meleg vízben, kigöndörített hajfürtökkel, hogy szőke haját aranyfestékkel vonják be. így akarta néró figyelmét magára felhívni. Divatos volt a rójmai- aknál a szamártejhen való fürdés, amitől a nők bjőrük megújulását várták. Ovidius egyik munkájában részletesen leírja a szépítőszerek használatát és hatását), az érzékek ingerlésére való illatok célszerű hasznosítását. Az ókori szépítőszereíj:et a középkori Európában kevésbé használták, később ózonban népszerűekké voltak, annyira, hogy például |XIV. Lajos kedvese, Pompadour asszony a XVIII. század közepe táján évente, egy jól felszerelt, nagy uradalom árát költötte el ezekre. A magyar főnemesi családok házi patikáiban is volt- rózsavíz, menta, sárgaviola, illóolajok tömege, gyógynövények, melyeket a családok nőtagjai szépségápolásra használtak. Ma megnövekedett a Szépségápolás fogalma, jelentősége. A kor felfogása szerint mindenkinek joga van szépnek Tenni, és ehhez minden eszköz rendelkezésre áll. A kozmetikai szalonok orvosi ellenőrzés alatt állnak, jvita- minpakolásOk, illatszerek, természetes anyagok mlellett javasolják a testmozgást is, mert a sport segíti az ejgész- ség megtartását, és a [szépség megőrzését. |. Rudnay János A SAJT DICSÉRETE A sajtok olyan tejitianmé- kék, amelyekben kancenitrá- lódnaik a tápanyagok1. Ez elsősorban, a fehérjékre vonatkozik. Az ún. tnatur&aótok (tehát a minőségi nem ömlesztett sajtok) 20—25 százalék féhérjét tairtálmalzniak. Ez azt jéleniti, hogy kb. 200 gramm sajttal egy felnőtt ember egy napi fehérjesziük- ségletét ,fedezni tudja. A szervezet vitamineliltátá- sában is nagy szerepet játszanak a sajítok. Mindenekelőtt a zsírban oldódó A- és D-vitamin van meg bennük maigy mennyiségben. Napi 100 gramm sajt fedezi a D- viltaimin szükségétünket. De az érMélslkor, a fermentáció során a neih.es baiktérium- törzsék és penészgombák B4-, B2- és Bi2-V’iitamint is tarmeliniek. A tejtermékeknek igen nagy a káteiumltiprital- ma, . ezért a gyermekek egészséges csontfejlődését segítik a sajtók Komámasszony tálja Hiába költözött panelházakba immár a fél ország, azért azokban a napokban, amikor az újszülöttek megérkeznek családjukba, rengeteg a tennivaló. A kismama szoptat, tisztába tesz, pelenkát vasal, teát főz. Közben pedig abban reménykedik, hogy ugyan a maga vagy a férje családjából ákad-e valaki, aki reá is gondol, s valamiféle ételfélével megtiszteli. Komatálat hoz neki, amint az régen elengedhetetlen kötelesség volt, és amely szokást bizony manapság is jó lenne életben tartani. A komatálat a kamaasz- szony, azaz a gyermek keresztanyja hozta. A koma- tálküldésnek — mint minden * más hasonló népi hagyománynak —- igen szigorú • rendje volt. Először is nem illett a keresztelő előtt megjelenni a különféle kínálnivalókkal. Miivel azonban a névadást általában hamar megejtették, a szülés után csak egy-két napot kelett várni a „vizitá- cióig’. Másodszor pedig nem volt szabad megsérteni a keresztanyát — több vidékünkön főkomaasszonyinak hívták — azzal, hogy nálánál hamarabb toppant be valamely vizitáló. Harmadszor pedig arra kellett ügyelni, hogy a komatál olyan legyen, mint amilyen ételt a kismamás otthonban elvártak. A legfontosabb a húsleves volt. Készülhetett marhából, de sokkal inkább a majd minden portán ott kapirgáló baromfiból. A leves után sültek kerültek terítékre. Ezek is szertartásosan! Azaz, ha fiú sirdogált a pólyában, akkor kakaspecsenyével illett kopogtatni, ha pedig leány, akkor tyúlkot fogtak el az . udvaron. S mivel tészták — mármint édes sütemények — nélkül nem lakoma a lakoma; a küldeményhez kalácsot, rétest, lepényt is illett csatlakoztatni. (A néphit szerint ezek az' étkek a bőséget, a gazdagságot jelképezték, ezért különösen ügyeltek arra, hogy a gyyrás, a lekvárral, a mázakkal való díszítés jól sikerüljön.) Egy-egy ilyen parádés menüt persze nem lehetett csak úgy éppen a kéznél levő edényekbe rakni: szinte mindegyik falusi, tanyai háztartásban ott őrizték a szépen díszített, és csak ritkán elővett komaszilkét, komacsészét. Ezekbe az alkalmatosságokba tették bele mind a levest, minid a húsfélét, s ezékből állt össze aztán maga a komatál. Mondani sem kell, hogy az italfélék sem hiányozhattak a terítékről! Az újszülött édesanyja persze legfeljebb a mézes pálinkába kóstolt bele, bezzeg az ifjú apák annál inkább örvendtek, ha egy-egy demizsormyi jó borral tisztelték meg őket. Néprajzkutatóink jóvoltából tudhatjuk, hogy a ko- matálak küldése Itt-ott máig él. Legföljebb ha a kopogtatás rendje lazult fel, és nem a főkomaasszony —tehát a keresztaftya — kér bebocsátást először, hanem egy olyan családtag, aki éppen időt tud szakítani magának. Tőle persze nem lehet elvárni, hogy a hagyományokhoz híven lehetőleg a fején cipelje a dúsan kiállított étkeket, és nyilván azt sem, hogy jókora kerülőkkel érkezzen meg az újszülötte^ házhoz. Hajdan ugyanis, úgymónd, illett -keringőzni: j hadd lássák a népek, mi minden sorakozik a fej kend ökre illesztett komatálon A. L. A zanyád... A mama olyan, hogy akár a Burdából is kiléphetett volna.. Egy 'kislányt húz maga mögött. A kislány is divatmagazinba illő. Fodros szoknyácska, habos blúzocs- ka, pántos francia vászonci- pőcske. — Mama!— szól az anyjához. A marpa a kirakatokat bűvöli, nem hallja. A gyerek újra próbálkozik, majd nyafogni kezd. Divatlap-anyu megáll, maga felé rántja a gyereket és eltorzul az arca: — ; Te hülye! Te sült hülye! | Hányszor mondtam már, hogy fogd be a pofádat! Hát egy percre sem hagysz békén? — Olyan- durva hangja vpn, hogy S járókelőkben megfagy a vér. Azaz, hogy! dehogyis fagy, -hiszen napi edzésben van. Annyi durvaság és közönségesség gyülemlett fel bennünk, hogy az a csoda, ha egy napot sebek nélkül úsznak meg. Az öregek nem kedvelik a fiatalokat, a fiatalokat irritálják } az öregek: mások az értékeik, nem ismerik a szelíd bölcs öregembert, tehát ők is komi- szak, kegyetlened. A fiatalok — erőtlen n-emzedglyjs^ .^íprnzik Őket, hát pimaszai? és 1 ott kellemetlenkednek, ahol tudnak. A nők fenekednek a férfiak ellen. Az j egyenjogúság nehezen megszerzett keresztjét cipelve elhagyták valahol a nőiességüket, hát törlesztenek a férfiakon. Ők pedig agresszióvá! és zsarnoksággal válaszolnák. Közben fárajdhatatlanul prédikáljuk, hogy szeressük egymást, legyünk türelmesek. Pedig a dolgot már soksok évvel ezelőtt elrontottuk, amikor az íllemtudást, a jó modort száműztük a lomtárba a tiszteletadás és a türelem mellé. Felgyorsult az élet, ki ér rá ilyesmin rágódni. Igen! Csak közben megváltozott egy és más. Testi valónk kényeztetésére már sokaknak futja, tudatunk azonban kissé elmaradt. A közvélemény! A közvélemény szerepe! Nosza, lépjen közibe, fékezze meg a trágárságot, közösítse ki a durva, a részeg utast, a kra- kélert. Egy buszjáratra felszállt két ittas kamasz. Először csak a mellettük ülőket kezditek molesztálni, aztán válogatott trágárságokat zúdítottak rájuk. Mindenki . a földet nézte, és hallgatott. Végül egy fiatal nő felugrott és lecsengette a kocsit: odament a vezetőhöz és kérte, hogy nyissa ki az első ajtót: — Most pedig leszálltok — ordította vörösen a két fiúnak —, vagy lerúglak benneteket. — A két kölyök minden képzeletet felülmúló obszcenzitásra kérte fel a nőt, és kelletlenül lekászálódott. A nő szétnézett: Mindén férfi szégyelje magát, aki nem kelt a pártomra. — A busz megindult, az emberek továbbhallgatták. Egyszer- csak odanyomakodott egy férfi a nő mellé. — Maga hölgyem nagy tévedésben él. Mi nemhogy nem voltunk meg- botránkozva, hanem igenis remekül szórakoztunk! A nő elfehérecjett. Létezik? Létezik, hogy az emberek élvezik a durvaságot? Hogy fürődnek a mosdatlan szavakban, mint disznó a pocsolyában ? Talán; még fogadásokat is kötnek magukban, ki bírja tovább füllel? Lehet. Lassan lefelé szállítjuk civilizációs értékeinket. Nem vesszük észre, hogy viselkedéstanfaól nem is egyszer -bukásra állunk. Seszták Ágnes
