Somogyi Néplap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-16 / 140. szám
1984. június 16., szombat Somogyi Néplap 7 A filmet írják is Md a siker? Ki-ki a maga mércéjével mér. Azt hiszem, Zimre Péter egyenlőségjelet tesz a San Remó-i filmfesztiválon kapott legjobb forgatókönyvírói díj — a Nyár a hegyen című Bacsó-film drodadmi alapanyagáért kapta —, a Beköltözés augusztusban című kisregényéből készült Gothár Péter-füm (Ajándék ez a nap) velencei oroszLánszöbros díja, két tévésorozat-epizódért kapott nívódíja, egy rádiójáték pályázati díja — a Köszönjük, Mr, Beliért adományozták neki — és az ítélet előtt című tévészéria idején a Balaton-felvidéki nyaralójába bekopogó ismerősök gyümölcs- és tojásajándékai közé, hiszen ezek is díjak: a nézők megbecsülését, tetszését fejezték ki. — De ezek nem első irodalmi sikerei voltaik. Mikor moccan az emberben először az író? — Talán akkor, a mikor a Szabadság parki iskolában a „Mi leszek, ha nagy leszek" című dolgozatom elismerést aratott. Vagy amikor ismerősnek megnyugtató, csitító levelet íratott velem valaki a 'börtönbe. Később tudtam meg, hogy felolvasták a börtönrádióiban. Munkával töltött vakációjában zavartuk meg Sándor öccse kaposvári lakásán az ismert filmírót, a Somogyi Baráti Kör tagját, Zimre Pétert. Bár minden általam látott fotón — élete különböző szaikaszaiban ábrázolják könyvei fülszövegei fölött, s film- lapokban — más, mégis beazonosíthatóan zimrepéter: olyan fölösleg nélküli, amilyenek az írásai, melyék szikárak, lényegre- törően ökonomikusak, s mégis sisteregnek, mert így vagy úgy a megéltség, az életismeret vezette tollát. Negyvenöt éves. Azt hiszem, ez a prózaírói kor első aratása: mögötte pedig tele hombárok sorakoznak. De ne a műveikről, hanem a szerzőről — az emberről — először! — .Mire emlékszik kaposvári, somogyi éveiből ? — Akkor még gépjárművekben nagyon szegény volt az ország: mi konflissal ko- csikáztuk be a várost. Nem igaztalanul nevezték újságcikkékben virágos Kaposvárnak a települést: valóságos virágözönre emlékszem. Itt nyíltam ki a világra. Jó tanári kar volt az általános iskolában. És. a barátok! Volt egy négyes fogatunk: Bors Pista, a mai szobrász, Solti, aki ma Münchenben él, Csajági Miki és én. Csajági finom, ar- tisztikus külsejű, magányos fiú volt. így emlékszem rá. Olimpiászt rendeztünk a tó- kaj.i-tavak körül. Ezt már Tauber Pistivel, Tálas Pistával, Dőrincz Jóskával, Böhönyei Ferivel meg másokkal közösen. Ötkilós kalapácsot dobtunk, diszkoszt pörgettünk a távoli magasba, gerelyt hajítottunk, súlyt löktünk. A futást mindig Bors nyerte. 1948-cal indult ez a, boldog korszakom. Éppúgy hozzá tartoztak az amerikai csomagok, mint a Margit-templomi Hammond-orgona próbálgatása vagy a régi filmék habzsolása abban a kis moziban a Korona utcában... Egy forintért lehetett járni. Talán ott kaptam valami előlegfélét a szakmából. Akkor még nem tudhattam ezt, Solti szeretett színházba járni, gépeltünk szabad belépőket, aztán ezéket krumplrbélyegzővel láttuk el... — Hol laktak? — Akkor még Németh István fasornak hí-Vták azt a részt is. A 2. számú ház volt a metodista gyülekezet épülete. Apám e gyülekezet feje volt. Előtte Györkönyhgn, egy sváb faluban lelkészkedett, ott nagy gyülekezete volt, itt a „nagyvárosban” pedig hat-nyolc ember lézengett az imateremfoen. Svájcban végzett, kitűnő szónok volt. Felkészült minden nehézségre, mégis elkeseredett a csekély gyülekezet láttán. Aztán 48— 50 személyre szaporodott a közösség, még meghív az érettségi • találkozókra, noha a gimnáziumot Pesten, az esti tagozaton fejeztem be. A harmadik után a textilművekben dolgozott. Énekelt a Gadányi György vezette énekkarban: egyszer Losonczi Pál barcsi téeszóbe is meginvitálták a kórust, sok tsz- fiatal esküdött egyszerre, s azon a nagy ünnepségen énekeltek. — Hogyan került a fővárosba? — Mindig is vonzott És éppen 1956. október 8-án érkeztem föl. Akkor azt hittem, orvos leszek: ezért helyezkedtem el a Korányi TBC-gyógyintézetben. Szállítp- és anyagbeszerzőként alkalmaztak: két-három intézményt egyesítettek-'ott a tüdőbetegség felszámoXására, Az egy-két ágyas szobájú, az udvaron is álltak. Azért emXtcm föe-í': |’*luzív 'Metodista intézetben volt anyáin két, mert a nevelésemben meghatározó erő- vei volt jelen mindez. Azt hiszem, végül is az azért lettem olyan, amilyen vagyok, mert következetes,' bibliai szegemű nevelésünk volt. Apám Gyarkimyben lebeszélte az embereket, a voli^bun^izmusrol, s későbbi eset. lekeáStéiben T** az'emberség uralkodott. Édesanyám meghalt a születésemkor. Apám | flvette a .„szomszédban lakó nagy, szép 1 lányt; ő lett az Anyám n$kem is. Hjj Voltunk testvérek, én a legidősebb, s legidősebb, annak valahogy lenniáj&Sz egész életemre kihajtott; her de utólag örülök neki. — Rendhagyónak nevezhető az út érettségiig. — Mint metodista lelkész fia abban időben elég nehéz helyzetben voltam. Együd Árpád kijárta, Hogy felvegyenek a csurgói gimnáziumba, ahol ^tornatanár volt akkoriban. Egy-egy szóval eligazított ott is. Kitűnő tanárokra emlékszem; Kincses igazgató úr például Kaposvárról került oda, valameny- nyien szerelmesek voltunk a lányába. Két nagy dolog történt velem ott. Az első, hogy szecska létemre a negyedikesek közé kerültem a kollégiumban. Örömmel csináltam a szokásos diákszolgaságot is, mert nagy rang volt negyedévesekkel egy szobában lenni. A másik: „teljes gőzzel” működött a Szabadságharcos-szövetség. Célba lőttünk, ejtőernyővel ugrottunk. Én meg pilóta szerettem volna lenni akkoriban, így kapóra jött. De csak egyet ugrottam, ezzel el is ment a kedvem egy életre az ejtőernyőtől. A locarnói filmfesztiválról hazafelé egy viharos úton még a repüléstől is . . . A máso-' dikat már Kaposváron jártam, a Táncsicsban. Itt ismét volt néhány csoda tanárom, noha rossz, fegyelmezetlen diák voltam. Páti tanár úr lebilincselő latin- és történelem- óráiból őrzök emlékezetifoszlányokat. Radnai tanár úr arca is megfogan előttem. Az osztályfőnökömmel nem jöttem ki, ő kőkeménynek bizonyult. Minden vágyam egy versenykerékpár volt, dolgoztam érte a kőfaragóék- nál, baromi nehéz munkát. Nyaranta meg a zöldért-teherautokkal Kecskemétig jutottunk. Az osztály Egerbe készült kirándulásra, ez keresztezte a bicikli utáni vágyamat. Az őszi közösségellenes magatartás miatt keményen elkapott, én meg lilába borultam és visszás zajait am, hogy többre viszem, mint a tanár úr. Kirúgtak... De nyáron oda-vissza lekerekeztünk száz kilométert, a Balatonhoz a fürdésért. A harmadikat már Dombóváron jártam, Gömöry tanár úr védőszárnyai alatt, aki azóta is rendszeresen ként működött ótt; majd pásztorait -ia,. Abban a zűrzavaros időben hol Telke!őkén:, hol a másik fél. képviselőjeként kittéit igazolni magunkat, hogy segíthessünk a betegeken. Kaposvári batátáim már pestiek voltak:, bejárhattam az iparművészeti főiskolára Bors .-Pistával; Borsos Mityas tanította. Csért) Huba pédig bemutatott a saját •ynákatestvéréiminek, akik;, Fníhzéban születtek.- “ — Itt azt hiszem, le kell sátoroznunk egy kicsit. Kik ők? — Valami mindig vonzott a szobrászathoz. Talán annak tudata, hogy Mészáros László, a Szibériában „eltűnt'’ neves szobrász anyám révén a rokonom volt. Mészáros Márta, a lánya ma neves filmrendező, és két iker húga azok az uilokanővérek, akikről beszélek. Által ulk bekerültem egy körbe, s ez új irányt szabott az életemnek. Jancsó Miklós, Márta férje 56 őszén éppen Kínában forgatott. Velem meséltetett magának az októberi eseményekről. Egyszer azt mondta nekem: miért nem írod meg mindazt, ami történt veled. Tucatnyi foglalkozás „történt velem”. Lementem a Széna térre, vettem egy írógépet — C nem volt rajta —, és két nap alatt lekalapáltam egy kisregényt. Ez hamarosan meg is jelent az 1964-es í. számú Magvető Almanachban. A sztáríró akkor Galambos Lajos volt, és nekem a ni- mandnak hasonló feltételekkel kínáltak szerződést, mint neki. Akkor éppen a Tefunál dolgoztam. A filmszakmába pörgette a centripetális erő, mely ‘környezetéből áradt. A filmfőiskola előkészítőjét Máriássy Félix osztályában végezte: a Báró úr meg akarta filmesí- teni fölvételi novelláját. Petrovich Emil zeneművészetet oktatott. Zimre Pétert mégsem vették föl az előkészítő után: túl kemény anyag volt már, az óbszidiámt meg nem lehet gyúrni. A filmgyár filmírókurzust indított munkahellyel rendelkező tehetségek részére. Oda fölvették. Havonta egy novellát kellett írniuk, ezt a filmgyár meg is vette (tőlük. Nemeskürty tanár úr előadásai után filmeket néztek Eizensteintől Formánig. Jánosénak ügyelője lehetett a Szegénylegények forgatásakor, a tömegekért volt felelős. Még tanulmányai idején történt, hogy Bacsó Péter elkezdte forgatni írásából a Nyár a hegyen című filmet. Hosszú, eredményes kapcsolat lett ez, bizonyságul álljon itt a közös munkák sora: Fejlövés, Jelenidő, Harmadik nekifutás, Forró vizet a kopaszra!, Szikrázó lányok. Irt „árnyék íróként” vagy „négerSOMOGYI TÁJAK, EMBEREK » ként” néhány forgatókönyvet: jó érzés a moziban ülni olyankor is, ha a neve nem szerepel a stáblistán. Mészáros Mártáinak filmmusical-forgatókönyvet írt Szép lányok, ne sírjatok címmel, Fábry Zoltánnak Bodor' Ádám novellájából a Plusz-mínusz egy napot, Szomjas Györgynek a Talpuk alatt fütyül a szél című eastemt, a magyar rendőrség első éveiről félkrimit, Hekus lettem címmel — Fej/ér Tamás rendezte —, Radó Sándor élményeiből a Dóra jelenti kémtörténetet. . — Szépen szaporodtak a könyvek is.# — Hatvannyolcban a Napágyú jelent meg a Szépirodalminál. Négy kisregényt tartalmazott. Maár Gyulával szerencsés pillanatban hozott össze a Sors. Filmrendezői szakot végzett, de éppen lektor és kritikus volt. Tizenöt forgatókönyvet csináltunk együtt, először magnóra mondva a legfontosabbakat: Illés Endre el sem akarta hinni* ami*; kor elmondtuk neki. A Sértődött utazás című könyvünk a tizenötből bét ■ forgatókönyv-kisregényt tartalmaz,,; Egyszer Bika- csy Gergely írt a kötetről;;Várkcmyi Zoltán igy fedezte fel az Ártatlan gtfiUccáokat, melyből filmet rendezett. Az Orosz\ánümogató című regényem 1972-ben látott napvilágot. Most készül tévéiilmet készíteni' belőle Nemere László, Csákányival a főszerepben. Ez sem csak az írói ouvre-bén fontos mű, hanem irodalmunk egészét tekintve is OROSZMN SMOG4TO érték. Egy ^forradalmi múltjával dicsekvő — nem tudni megtörténtek-e vele az elmesélték —, de végsőkig magányosodott öregemberről szól: mozgalmi romantika keveredik a vagányromantikával, stílbravúrjának lényegét ez adja. Hivatkozhatunk a zimrei életművet tekintve egy másik nóvumra is: krimiszerűen kemény filmnovelláival meg* előzte a később is csak próbálkozó, utat keresgélő filmeket, például a Dögkeselyűt, a Vérszerződést, A nyom nélkült, Az áldozatot. Vagyis azokat a filmeket, amelyek megpróbálkozva szociografikus hitelességgel ábrázolni a bűn háttérvilágát, „amerikai módra” kínáltak izgalmakat. „Engem személy szerint a krimik szituációiban egy-egy kor társadalmi helyzete érdekel, amely mindig hátteret ad a bűnügynek is” — nyilatkozta Zimre Péter egy filmlapnak az Ártatlan gyilkosok forgatásakor. Ezt láttuk megvalósulni a képernyőn a Sőliom bűnének sugárzásakor is, mely nyomtatásban az Elágazás című kötetében jelent meg 1977-ben. Nemsokára várható az új könyve is. — Egyszer az újságokban olvastam, hogy én írom az Ítélet előtt című tévésorozatot, megtörtént ügyekből. S valóiban megkaptam a'megbízatást. Tizenkét önálló forgatókönyvet írtam, dr. Pálmai Gyula, egykori dombóvári osztálytársam szakértői közreműködésével. Ő most az Igazságügyi Minisztér - um főosztályvezetője. Minden epizódot más rendező forgatott: Gothár, Bán Róbert, Horváth Ádám, Bohák György, Gáli László, Bednai Nándor és mások. Talán a címek felidéznék valamit: Kaptam-csaptam, Laci, Baleset, ítélet nélkül, Tyúktolvajok ... Felkértek, hogy folytassuk A védelemé a szó címmel. Könyv is lesz belőle. Megvalósulás küszöbén levő film, -könyv- tervei vannak. A József Attila Színházban már próbálják musicaljét, Selmeczi György- zenével. Foglalkozása: író. Leskó László
