Somogyi Néplap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-17 / 114. szám
1984. május 17., csütörtök Somogyi Népiap Révben az akupunktúra Az a kupunk; örök el&ö hazai tanácskozását a napokban tartották meg Hévízen a SZOT Észak-dunántúli Üdülési és Szanatóriumi Igazgatósága szervezésében, Az egyetlen somogyi aku- punkitöl, dr. Marton Sándor kaposvári belgyógyász is reszt veit az etóadaseosT«*- ton. — 1974-ben terveztem önnel egy beszélgetést, udvariasan elhárította akkor a nyilatkozatot. örülünk, bogy most megszólal tat hatjuk az akupunktúráról. — Néhány héttel ezelőtt még megismétlődheteti volna a korábbi fölkérésre adott válaszom. Sajnos, még mindig kedvezőtlen aiz akupunktúra általános megitó- lese az orvostudományban — Hévízen azonban történt vajami! — Százhúsz magyar orvos vett részt tudományos tanácskozásunkon. Húsz előadás hangzott el a gyógyító tű szerepéről, az intézeti hátterét nélkülöző terápia alkalmazásának tapasztalatairól. Magam csaknem ezernégyszáz beteg kezeléséről adhatok számot, eredményeimet ismertettem. Betegeim negyven százaléka kaposvári, ennél valamivel többen keresnek meg a megye különböző településeiről, a más megyéből hozzám fordulok tizenhárom száza lékot tesznek ki. Elsősorban idegrendszeri, vegetativ betegségek kezelésében és a reuma gyógyításában aVkahnaaom az ősi, kariad KILÁTÓ A Könyvhét aktuális témái szerepelnek a Kilátó május végén elhangzó legközelebbi műsorában. Az Európa- és a Magvető Könyvkiadó egy-egy munkatársával beszélget a riporter. Aki frissen tájékozott akar lenni a kortárs világirodalomban, annak érdemes hallgatnia a rádió egyik legrégebbi műsorát, a Kilátót. A műsor elődje, a „régi” Kilátó az ötvenes évek ele- jen született meg mint a rádió világirodalmi folyóirata. Moravecz hmre szerkesztő vezetésével olyan kiváló Írók és tudósok vettek részt a szerkesztőbizottságban. mint Gyergyai Albert, Kardos László és Luter Tibor. Azokban az esztendőkben a műsor rendkívül fontos, elsősorban hézagpótló szerepet játszott világirodalmi tájékoztatásunkban. Mivel a Nagyvilág első száma csak 1956-ban jelent meg, és a folyóirat munkássága csak 1957 után bontakozott ki, éveken keresztül a Kilátó volt az egyetlen, a legszélesebb közönséghez eljutó világirodalmi folyóirat. A műsor 1966-ban újjászületett. Igyekezett és ma is igyekszik vállalni és folytatni elődjének nemes hagyományait: a szellemi frisses éget, tájékozódási készséget, a nemes, értékes mai irodalom bemutatását. A havonta egyszer jelentkező negyvenöt perces műsorba általában három téma fér bele. Megtöltése nem jelent gondot a munkatársaknak, akik folyamatosan figyelemmel követik a világirodalom jelenségeit, a világ könyvkiadásának eseményeit, olvassák a külföldi nagy irodalmi folyóiratokat, tartják a kapcsolatot a műfordítókkal, a hazai könyvkiadókkal, találkoznak a külföldről hozzánk látogató neves szerzőkkel. Igen gazdag a Kilátó költészeti rovata, melynek megteremtője és szenvedélyes gondozója Képes Géza A mai világlíra több mint száz alkotóját mutatta már be, sokat közülük Magyar- országon először. Vittorio Soreni olasz, Romulus Vul- pescn román, Luis Sendova kolumbiai, Andreasz Ka- randonisz görög, Radoj Ralin bolgár költő neve fémjelzi ezt a feltáró munkát, de teljesen óját jelentett többek között a katalán költők, a modern mexikói költészet, a mai osztrák líra bemutatása is. A műsor korábban figyelemmel kisérte a világ drámairodalmának fejlődését es színházi életét is. Több mint félszáz drámaíró színművéről adott hírt, é* mutatott ízelítőt a műből Vampilov, Arrabal, Le Roi Jones. BukoVcan, Boris Vi- ao neve jelzi ezt a sori. Minthogy a rádióban a drámai adások megkapták Méltó helyüket, a Kilátó profilja megváltozott, s inkább a régebben mellőzött próza népszerűsítésére állt rá. Amíg azelőtt főként beszélgetéseket hallhattunk a prózairodalom jelenségeiről, az utóbbi években jól dramatizált részletekkel hozzák közel a hallgatókhoz a művet. Az utóbbi esztendőkben ismét változott a Kilátó formája. Valaha antológia' iellege volt. később hosszú évekig irodai mi összeállításra emlékeztetett. Most egyre inkább döntő jellemzőjévé válik az élő beszéd. Így a jó tartalom is könnyebben felfogható, feltehetően johb.an felkelti és leköti a haílgstók figyelmét. Bottlik Sándor rövidebb megszakítással immár tizenhárom éve szerkeszti a műsort. Munkáját nagyon megkönnyíti, hogy olyan munkatársakra támaszkodhat, mint Furkó Zoltán riporter, Sediánszky János műsorvezető, Szappanos Balázs irodalomtörténész, és a műsor állandó rendezője, Török Tamás, aki már az ötvenes évek elején ott bábáskodott a Kilátó megszületésénél. SámaMty Tamás gyógymódot, az akupunktúrát. A héviá tanácskozás mérföldkő a magyar akupunktúra történetében. Dr. Tigyi Antal professzor támogatásáról biztosította a magyar akupunktúra ügyét. A Magyar Biofizikai Társasáig új munkacsoportja fogja ciissonc a hazai akupunktörö- ket. — Az eddig nem létező társaság — a MAT — elnöki tisztét tölti be ön. Hol tanult« az akupunktúrát? — A szakirodaJomból önállóan sajátítottam el a szükséges ismereteiket. Nagyon fontos voit számomra az 1974-es kin*u tanulmány- utaim, mélynek során megismerkedhettem az akupunktúra gyakorlati atkai- mazasávaS. — Ma már Europa-szerte elterjedt gyógymód az akupunktúra — A hérítt tanácskozáson részt veti. az akupunikt őrök világszervezetének bécsi elnöke is. Récs az akupunktúra európai központja. A bécsi iskoAa jelentős eredményeket ért el. Évente ötvenezer embert kezelnek a gyógyító tűkiké!. A franciák is szép eredményeket értek el. Nogier nevéhez fűződik annak a fölismerése, hogy az emberi fúlom is megtalálhatók azok a pontok, amelyek ismeretében az aku- pumktór sikeresen alkalmazhatja a gyógyító tűt. A Szovjetunióiban is elterjedt gyógymód az akupunktúra. Arra is váflftaJkoetak, hogy az oroszul lueszéiő, akupunktúra iránt érdeklődő magyar orvosokat kiképezik. — E tudomány jövője? — Világszerte terjed az akupunktúra. És egyre nő a tiltakozás mindenhol a fölösleges gyógyszeres kezelés elien. Az akupun ktúra megkíméli a beteget a gyógy- szerfoigya&ztás ártalmaitól, maga a kezedé* is fájdaikxn- mentes. Dr. Marton Sándor néhány akupunkitúrás, műszerrel ámított el, ám hogy ne fájduljon meg a fejem, a csuklómon egy pontot erősen masszírozni kezdett. A jobb kezemen. — Ha bármikor táj a feje, tegyen így. Használni fogMUHKÁCSY-ESI Fiatal zenebarátok — Köszönöm. H (irányi Ranu A kaposvári Munkácsy Mihály gimnázium diákjai éppen az érettségi napjaiban bizonyították a hét elején kétórás műsorukkal: nemcsak a tanulásban jeleskednek, hanem igényes kulturális étet is zajlik az iskola falai közötti Hallhatott a közönség szavalatokat és népi színműveket, az iskola jazzbaleít csoportja is színesítette a programot. Mégis úgy látszott, a munkácsysok legerősebb oldala az ének és a hangszeres zene: Dorogi István kórusát vas taps szólította visz- sza a színpadra, s a zene- számok és énekszólók is hasonló sikert arattak. Az első osztályos Rajta Erzsébet szopránja különösen tisztán, magabiztosan csengett — máris képzett, iskolázott hangon énekel. — Régóta tanulsz énekelni? — Ötöd®: osztályos koromtól kezdve a Krénusz általános iskola vegyészkarának voltaim a tagja — feleli. — Sokat köszönhetek ottani tanárnőmnek, dr. Király Lajosnénak. Szeptembertől heti egy alkalommal Balatinecz Mártától tanulok hangképzést és szép dalokat a zeneiskolában. — Milyen éneklési mód, milyen műfaj kedves számodra? < — Szívesen énekelek kórusban és szólóban is. Különösen a műdalokat kedvelem, de népdalcsokorral ;s fel szoktam lépni. Puccini a kedvenc zeneszerzőm. — Sokat gyakorolsz? — A szüleim néha már sokallják is, mert folyton énekelek. Kell a rendszeres gyakorlás, hangképzés. Operaénekes szeretnék lenni. Az est egyik csemegéje volt az iskola hangszeres kvartettje. Nemcsak pontos játékukkal hívták föl a figyelmet, hanem kedélyükkel, tréfás ötleteikkel is. A Pizzicato polka nagysikerű paródiája után a kis csoport egyik fuvolását, Gáspár Tamást kérdeztem: igaz-e, hogy zenét is szerez? A négy diák nevetve néz össze. Tamás mentegetőzik: — Igaz, egyszer írtam egy darabot, hónapok óta nem tudunk neki címeit adná ... Az gyakrabban előfordul, hogy nagyzenekari műveket átdolgozok a kvartett számára. Igyekszem úgy hangszerelné, hogy az eredeti stilus, hangzás megmaradjon. . — Miikor alakult a kvartett? — Két éve játsszunk együtt, valamennyien nyolctíz éve tanulunk zenét. Nemcsak együtt zenélünk, hanem nagyon jó barátok is vagyunk, sokat össaejáriaik. — Ki kedv el tette meg veletek a komolyzenét? — Zeneiskoléro-k voltunk,' számunkra nem kényszer a muzsikálás, hanem szórakozás. Különösen a barokk és reneszánsz zene áS közel hozzánk. Már tervezzük, hogy érettségi után is találunk majd módot, hogy ösa- szejöjjünk. Többen közöttük énektanári pályára készülnek. Akikhez jé yen közel áll a zene, bizonyára a jövő nemzedékekben is kialakítják majd a muzsika szere tétét. T. K. T ibó Lajos, a redős kom lohn halász elgondolkodva nézett maga elé. A vendéglőben zárórára „harangoztak”, ezért kebelbarrátja, a gyűrött arcú taxis noszogatni kezdte .hogy „zúdítson” már. Azaz húzza le a fröccsöt, mert Józsi, a főpincér egyre nyugtalanabb pillantásokat vet az asztalunk felé, egyszóval a mai napon vége a dalnak. — Jó — mondta a halász tragikus pátosszal, és a poharáért nyúlt. Odakint a Balaton illatát éreztük és enyhe fuvallat simogatta az arcunkat. A halász megállt s taxi előtt, és azt mondta: — Ilyenkor legjobb a csónakban. A Balaton közepén. Se nesz, te szúnyog, csak áíom. A legszebb álmok m-tndtg a tó közepén látogatják meg az embert. A kocsiban folytatta. — Az ötvenes évek elején, egy csillogó nyári hajnalon arra ébredtem, hogy a csáváik a partnál vesztegel. Ahogy fölnyitom a szemem, mit latok? Egy gyönyörű lány meztelensége villant a napsütésben. So csak, mondtam magamban, és újra behunytam a szemem. Azt hittem álmodom. Aztán szépen megvártam, amig a lány felöltözik és akkor léptem a partra. Ügy tettem, mintha semmit sem áttam volna. Megismerkedtünk, bekísértem a faluba. Másnap ismét meglátogattam, de akkor már motorkerékpáron. Volt egy kis npv** Csepelem. Bicskások Szóval elkezdtem udvarolni a lánynak. Egy napon azt1 mondta az apósjelölt: „bajos, arattál-e már valaha?” Mondom, soha. de hát miről lenne szó? Elkelne egy kis segítség, felelte. Rendben van. Mikor jöjjek? Holnap reggel, szólt az öreg. Beállítottam a motoron. hajnalban. Törkölypálinkát kortyoltunk, ahogy illik, azután elindultunk a határba. Én mit csináljak? kérdeztem. Terítsd a kötelet — mondta az öreg. Sehogy- se ment. Hát akkor gereblyézd össze az elhullatott kalászokait — adott új feladatot az apósjelölt. Erre a gereblyét a motor mögé szereltem, igy próbáltam gépesíteni az aratást. Nem sikerült. Az öreg dühbe jött, és azt mondta, jobb, ha egy ideig eltűnők a szeme eiöl, és beküldött ivóvízért a faluba. Odaadta a lakáskulcsot is, mert a korsókat otthon hagytak. Elfeledtem mondani, hogy az öreg mellesleg a falu kocsmárosa volt. A ákásból be lehetett menni az ivóba, s talán mondanom sem kell, hogy én be is mentem. Mértem magamnak egy fröccsöt, aztán még egyet, > körülbelül a tizedik után jutott eszembe, hogy miért küldtek a faluba. Megtöltöttem a korsót vízzel, felültem a motorra, de a hídnál olyan élesen vettem a kanyart, hogy le- gárultam a hullámtérbe. Ott meg olyan üde és puha volt a fű, hogy nem volt kedvem felkelni. Eáludtam. Alkonyaikor a hazafelé tartó aratók ébresztettek fel. Sok féldecit kellett fizetnem az após jelöltnek, mire megenyhült irányomban. Ezután is sokat jártam a lányhoz, s már -már arra gondoltam, megkérem feleségük Egy este, amikor éppen náluk voltam, tíz komor tekintetű legény jelent meg a kocsmában. A szomszéd falu leghíresebb verekedői. Arról a faluról egyébként is azt hí- resztelték, hogy besenyők leszármazottai lakják, mert még a gyerekek is bicskát rántanak, ha összevesznek az iskolában. Búcsúkor rendszerint háromszor-négyszer fordul a mentő. Szóval ennek a falunak a legfélelmetesebb bicskásai érkeztek meg, élükön Zakariással, akiről tudtam. hogy szemet vetett Mártára, a menyasszony jelöltemre. Derekasan ittak. A huszadik fröees után Zakariás sajnálkozó hangon ndaszóH nekem, hogy ő lágy szivű cm bér és belátja, milyen szörnyű dolog, ha ilyen fiatalon kell valakinek elpusztulnia. „Mert — tette hozzá — remélem, tudod, mi vár rád. Reggelre a bőrödet a kutágasra akasztjuk száradni.” Nahát. gondoltam, már '•sa.k «z kell nekem. Nem tartozom a bátor emberek közé, az efféle összeütközéseket mindig kerültem. Alaposan begyulladtam. Márta visszafeleselt Zakariásnak, engem meg betuszkolt az ivó mögötti kis szobába. Ott fröccsözgettem reggelig, nyomasztó érzések közepette. A bicskások nem akartak tágítani. Záróra után a kocsma előtti árokparton üldögéltek, szépen, sorban egymás mellett, mint a villanydróton a fecskék. Vártak. De reggelig mégsem bírták ki, így a kelő nappal én is feltápász- kodtam a székemről, s mentem a motoromhoz. Iszonyú látvány fogadott. Mintha vandálok kezébe került volna szegény járgány. A gumikat leszabdalták, tenyérnyi darabokra hasogatták szét, és ami csak letörhető elszakítható volt rajta, azt letörték, elszakították. A te- jes kocsival utaztam vissza Siófokra, s megvallom, örültem, hogy ennyivel megúsztam. Egy hét sem telt el és én megint összetalálkoztam Zakariással. A Csülökben fröccsözött, s valószínű nem gondolt arra, hogy most meg ő kerülhet szoros helyzetbe. Én ugyanis szóltam néhány haveromnak, hogy legyenek résen, ha a Zakariással beszélgetek. Először vasviUa tekintettel meredt rám. De mihelyt észrevette, hogy nem vagyok egyedül, meg juhászodon, és azt kérdezte, hogy vörös fröcs- csöt iszom-e vagy fehéret. Éeheret — feleltem dühösen, mert eszembe jutott o csúffá tett motorkerékpárom. Aztán megembereltem magam és így szóltam: Zakariás, most elmondhatod, mi bajod veleni! Már semmi, legyintett a rettegett bicskázó szomorúan. Inkább sajnállak, tette hozzá. — Szegény haverom, vakká tett téged a szerelem. Megdühödtem. Miért volnék én vak? Azért, magyarázta Zakariás, mert nem ismertem meg a Márta igazi természetét. Ezt azért mondod, szóltam gőgösen, mert nem áll szóba veled. Már nem is akarom, hogy szóba álljon velem, felelte, mert megtudtam, hogy Mártának szeretője van a harmadik faluban. Biciklivel jár hozzá titokban, s közben el akarja magát vétetni veled. Velem?/ üvöltöttem, és sürgősen két fröccsöt rendeltem (Én marha, hittem annak a gazembernek.) Eliszogattunk, egész délután szidtuk a nőket, s amikor elváltunk, összecsókolóztunk. M eghallottam fél év múltán, hogy Mártit férjhez ment Zakariáshoz. Egyik falubelije hozz fa a hirt, vele is a Csülökben találkoztam. Igen sokáig bánkódott utánad, csóválta a fejét a falubeli, aki a tizennyolcadik rizling fröccs után sírva fakadt. — Nem csoda, hogy nehezen bírt etfelejteni — sóhajtott Tibó Lajos, a redő» homlokú halász és elöreha- jolt, hogy megnézze, meny-, nyit mutat a taxióra. Szapudi András
