Somogyi Néplap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-12 / 110. szám

Szakácsit odók, kertószkedök különleges kézikönyvei pp Ormánsági töltött dagadó ***«f«t <«* di»tt dkéttitimtí* Együnk több sajtot! Mi van a pakliban? Napjainkban egyre többen vannak olyanok, akik sze­retnek a konyhában sürög- ni-forogni. Nemcsak házi­asszonyok, hanem kedvte­lésből szakácskodók is. Ha­sonlóképpen megnőtt — a hétvégi telkek folytán — azoknak a száma, akik sze­retnek kertészkedni, de mi tagadás: némileg gyengén állnak a kellő ismeretekkel. E minden társadalmi réte­get nemre való tekintet nél­kül átszövő két nagy cso­portnak nyújt most át igen praktikus segítőeszközt a Mezőgazdasági Könyvkiadó, amikor elindította a Plané­tás köteteinek sorozatát. Tu­lajdonképpen nem is kötet­ről van szó, a szó szoros értelmében. Hanem —, amint a neve is mutatja — pla­nétákról, vagyis önálló la­pokról, melyeken az egyik sorozatban ételreceptek, a másikban kertészeti tudni­valók, növényismertetések sorakoznak. Valóban különT leges receptgyűjteményt és különleges növénykatalógust tarthatunk a kezünkben. A dolog érdekessége és praktikussága abban rejlik, hogy ezeket a planétákat, illetve kártyácskákat megfe­lelő csoportokba rakhatjuk, könnyen áttekinthetjük, il­letve kezelhetjük. (A plané­ta megjelölés egyébként a régi vásárok jövendőmondó planétásaira utal, akiknek lapjait rendszerint papagáj húzta ki. Ez a papagáj most a sorozat emblémája.) Egy-egy kártyán fénykép Sajtos pogácsa Hozzávalók: 30 deka­gramm liszt, 25 dekagramm margarin, 10 dekagramm re­szelt sajt, 1 darab tojás, só, szerecsendió. A lisztet és a margarint eldörzsöljük. Hozzáadjuk a reszelt sajtot. Beleüljük a tojás sárgáját, ízesítjük só­val és nagyon kevés szere­csendióval. Jól összegyúrjuk. mutatja be a kiválasztott ételt, a másik oldalán pedig az elkészítés részletes leírá­sa olvasható, lépésről lépés­re a hozzávalók pontos föl­sorolásával, sőt az energia- tartalom megjelölésével. Könnyen áttekinthető kis jelrendszer tudósít arról, hogy olcsó vagy drága ételt választottunk-e, illetve köny- nyen vagy csak nagyobb gyakorlattal készíthető, főz­hető, süthető. Az ételes planétákat 28 csoportba sorolták a szer­kesztők, és az egyes csopor­tokhoz — ugyancsak hasz­nos ismereteket föltüntető — elválasztókártyák szolgál­nak. Egyelőre még az első, 24 darabos receptpakli' je­lent meg, ugyancsak az első kertészeti pakli is. fiavonta újabbak követik majd eze­Körülbelül 2 centiméter vas­tagságúra kinyújtjuk, apró szaggatóval szaggatjuk. A pogácsákat tojással megken­jük, kevés reszelt sajtót te­hetünk mindegyik tetejére. Erős tűznél sütjük. Juhtúrós pogácsa Hozzávalók: 50 deka­gramm liszt, 15 dekagramm zsír vagy vaj, 50 dekagramm két. Nagy a valószínűsége, hogy ha valaki végigfőzi a planétás receptjeit, akkor már mesterszakácsnak mond­hatja magát, ha pedig a kertészeti planétákat tanul­mányozza és jórészt gyako­rolja végig, akkor a kert­művelés szakértőjévé válhat. A színes kártyákról ugyan­is megtudhatja mindazt, amit ismernie kell kedvenc virágjáról, gyümölcséről vagy szőlőjéről, zöldségnövényé­ről, beleértve a nevelését, telepítését, a legmegfelelőbb hely kiválasztását, a növény fényigényét, ápolását, palán­tázását, szedését, szüretelé­sét és hasonlókat. Kitűnő konyha- és szépen virágzó kert rejlik hát a pakliban. Ezt sok, ma még kezdőnek ajánlja az újkori planétás. friss juhtúró, 1—2 tojás sár­gája, 2 dekagramm só. A lisztet a zsiradékkal eldörzsöljük, hozzáadjuk a juhtúrót és a sót, jól össze­gyúrjuk. Hideg helyen kö­rülbelül 2 órát pihentetjük. 3 centiméter vastagságúra kinyújtjuk, kis pogácsaszag­gatóval kiszaggatjuk, tojás­sal megkenjük. Hirtelen tűznél sütjük, melegen, tá­laljuk. A tésztába tehetünk 1—2 tojássárgáját is. Moravcsik Miklós A sajt az ember ősi táp­láléka. A vadon élő állatok megszelídítésével, az állat- tenyésztés kialakulásával párhuzamosan fejlődött ki a tejfeldolgozás; a tejből a tartós termékek előállítása. Már az ókori Babilonban és Egyiptomban, valamint Görögországban és más álla­mokban a sajt az ember mindennapi ételévé vált. Arisztotelész, a nagy görög tudós is részletesen foglal­kozott a sajtok termelésével, a nyersanyagok felhasználá­sával. A római Patronius Trimalchio lakomája című híres írásában az akkor is­mert ételek között a sajto­kat is megemlítette. A Föld­közi-tenger melléki orszá- gokban inkább a kecske- és juhsajtot, míg az Alpok túl­oldalán, Európa északi ré­szében inkább a tehéntejből készített sajtféléket kedvel­ték. N A sajt igen nagy tápérté­kű élelmiszer. Teljes értékű fehérjét, A- és B-vitamino- kat, ásványi anyagokat stb. tartalmaz. Ezek egészségünk fenntartásához, testünk fej­lődéséhez szükségesek, tehát minden korban nagyon fon­tos a rendszeres sajtfogyasz­tás. A fehérjék ugyanis a sej tek, a testi szövetek, szer­vek fölépítésének nélkülöz­hetetlen kellékei. Minden életfolyamathoz szükségesek a metabolitok, melyek fehér­jékből, vitaminokból és nyomelemekből állanak. A sajtban levő kalcium (mész) védi a fogakat, a csontrend­szert, melynek egészséges kialakulásához, szinten tar­tásához kalciumra van szük­sége. A sajtoknak igen sok faj­tájuk van. Az ún. „sajtos” népeknél többszáz sajtfajtá­val találkozhatunk, de nálunk is található a pultokon 15— 20 féle sajt, melyből lehet válogatni. A sajtokat zsír- tartalmuk, állományuk, il­letve állaguk alapján cso­portosítják. Így kaphatunk kövér (erősen zsíros), félkö­vér és sovány sajtokat, il­letve kemény, félkemény és lágy sajtokat. Mindenki aszerint válogathat ezek kö­zött, hogy mit szeret, vagy mit engedélyezett számára az orvos. Nyilvánvaló, hogy az elhízott emberek számá­ra sovány sajtok ajánlato­sak. A lágy sajtokat azok kedvelik, akik szeretik a kü­lönleges illatokat, ízeket. A gyerekek kedvence a koc­kás és ömlesztett sajt, de sokan vásárolnak és szíve­sen fogyasztanak füstölt, erősen fűszeres, dobozos sajt­féléket is. Sokféle módon fogyasztha­tunk sajtot: a főétkezések befejezéseként, kirándulá­son, uzsonnára stb. Mások meleg ételek ízesítésére használnak sajtreszeléket, vagy önálló ételként készí­tik el a meleg sajtot, de szívesen használják tészta­félék ízesítésére is. Minden­képpen egészséges, akár a megszokott módon készítjük el, akár például nyers al­mával esszük. Zöldpapriká­val vagy hagymával, retek­kel, snittlinggel, vajas vagy szardíniás kenyéren, egész egyszerűen kevés zöldpetre­zselyemmel, kiváló étvágy­csillapító. Kirándulásra is bátran vihetjük, mert tartós, becsomagolva napokig is el­tartható. Tájékoztatásul néhány ér­dekes sajtfelhasználási mó­dot közlünk: 1. Sajtos vaj: habosra kevert vajhoz reszelt sajtot adunk, zöldpetrezselyemmel, retekkel ízesítjük. 2. Patisson sajttal: a pa- tissont megmossuk, -vékony szeletekre vágjuk, sós víz­ben megfőzzük, levét leönt­jük, majd ruhával szárazta töröljük. 2—2 szélet közé reszelt sajtot teszünk, ösz- szeragasztjuk és sníttlinges, tehén túrós, lisztes keverék­ben megforgatjuk, tojásba mártjuk, és forró olajban pirosra sütjük. Cikória-, cék­la- és fejes salátával fo­gyasztjuk. 3. Melegsajtos lepény: haj­togatott vajas-leveles tésztá­val bélelünk ki egy torta­formát és megsütjük. Kevés vajon kockára vágott gom­bát és főtt, sovány sonkát pirítunk; megsózzuk, meg­borsozzuk, és kihűlés után kockára vágott trappista saj­tot keverünk el benne, majd a tortalápon elterítjük. To­jássárgáját, reszelt sajtot keverünk össze, kevés só és bors kerül bele, majd a to­jások kemény habbá vert fehérjével bekenjük a tortát és megsütjük. Könnyű, jel­legzetes ízű étek 4. Üjburgonya sajttal: va­jas, , petrezselymes újburgo­nyát tűzálló tálban kevés tejföllel keverünk el, bősé­gesen meghintjük reszelt sajttal és kevés vajjal, majd sütőben megsütjük. Rudnay János POGÁCSARECEPTEK Csendes, szép helyre Díszmedence a kertben A vízparton mindig tisz­tább és jobb a levegő. A vízparti kert öröme luxus, de egy 4—5 négyzetméter felületű díszmedencét érde­mes a kertben építeni. Nem kerül sok pénzbe, különösen, ha a családtagok készítik. Ássunk 50—60, cm mély, 2x1,5 méteres gödröt! Lehet négyszögletes, ovális vagy sokszögű, akár szabálytalan formájú is. Az ásás során a medence alját nagyon simá­ra dolgozzuk el. Béleljük ki 4 —5 cm vastagon finom fo­lyami homokkal, és csak ez­után terítsük rá a teljesen ép fóliát, amely lehet szín­telen, zöld vagy fekete. A fólia bőven érjen túl a me­dence szélén, legalább 50— 60 centiméterrel. A túlérő fóliát lapos kö­vekkel vagy műkő fedőla­pokkal szépen lehet álcázni. Takarhatjuk gyöngykaviccsal is, sőt még ülőpárkányt is képezhetünk ezen a helyen. Ezután megtölthetjük vízzel. A párolgás miatt újra meg újra szükséges az utántöl­tés. Bár a fóliás megoldás a legolcsóbb, nem annyira tar­tós, mint a betonból épített medenre, ami a növények telepítésére is alkalmasabb. Mélysége ennek se legyen több 1 méternél, mivel a legtöbb vízinövény ennél mé­lyebb vizet nem kíván. Szé- lessége-hpssza lehet nagyobb, mint a fóliás medencének. A gödör kiásása után kever­jünk 1 rész 400-as vagy 500-as cement és 3 rész dur­va kavics felhasználásával betont, amelynek minden köbméteréhez adjunk 12 kg Tricosal N-t. A betont ’cél­szerű két rétegben feldol­gozni. Az első, durvább ré­tegre majd csak akkor vi­!/ I fvV1» gyük a finomabb, simító ré­teget, amikor az előző már megkötött. Ha a medence nagyobb, az oldalfalakat cél­szerű kizsaluzni. Az aljára 20—30 cm vastagságú betont dolgozzunk be. A kész, el­simított és megkötött fe­nékre 15—20 cm vastagon szórjunk humuszos földet. A vízi növények legjobb telepítési időszaka a tavasz. A legszebbek és legismer­tebbek a tündérrózsák, 0,7— 1 méteres vízben érzik jól magukat. Színük a fehértől a sötétbordóig változik. A sekélyebb, félméteres vízbe való a virágos káka. Köz­vetlenül a vízpartra mocsá­ri gólyahír, mocsári nefe­lejcs vagy nád való. A 3—4 méter magasra növő olasz­nádat a víztől távolabb, ta­lajra ültessük. Ez a nővén' már méreteinél fogva b jól takar. Ezt vegyük figye­lembe, ha a poros és zajos utcától el akarjuk különíte­ni a díszmedencét! Az Íri­szek késő tavasszal nyílnak, bár nem virágoznak nagyon sokáig. Néhány tő mocsári írisz vagy szibériai. írisz kel­lemes látványt1 nyújt. Az előbbi egészen sekély, 5—8, az utóbbi 10—15 centiméte­res vízbe való. A díszmedencét a kert sendes és szép részébe épít ük Lehetőleg úgy helyez zük el, hogy a nappaliból vagy a teraszról is gyönyör­ködhessünk benne. Tamás Enikő Egyenlően? Mondják, falusi lakoda­lomban a menyasszonytánc­nál most már nem is szá­zast, nem is ötszázast illik adni, hanem legalábbis ezres bankót. De még jobban mu­tat, ha takarékbetétkönyvet emelnek a magasba, hogy mindenki lássa, s úgy ejtik a kalapba, kosárba — hol mibe szokás gyűjteni. Az­után megy a tanácskozás: az én rokonaim, a te roko­naid ... A fiatal házasok — első­sorban falun — kevés kivé­teltől eltekintve, megalapo­zottan indulnak az életbe. Városon kissé más a hely­zet Nemcsak azért, mert nem annyira mindennapos a menyasszonytánc, de a bér­ből, fizetésből élő szülőknek is sokszor nehezebb a fiata­lokat Indítani. Nehéz. Ám melyik szülő nem erőlködik mégis? Eddig ez rendben is van, termé­szetes is. A baj ott kezdő­dik, amikor megkezdődik az alkudozás, ö ezt adta, ak­kor én amazt adom.... S nincs vége, és már nem is annyira örömszerző n* adás — pedig adni, főleg a saját gyerekünknek adni leg­alább olyan nagy öröm, mint kapni —, hanem kín, ke­serv, terhek és újabb terhek nyakba vétele. A szülők, a nászok sin­csenek mindig azonos anya­gi helyzetben. Lehet, hogy az egyiknek több az anyagi lehetősége, a másiknak pe­dig — talán mert már nyug­díjban" van — több a szam­bád ideje, Vajon nem ugyan­olyan érték-e a fiatalok szá­mára, különösen ha már megjön az első gyerek, ha a jobban ráérő nagyszülő jelenlétét, segítségét nyújtja? Persze, hogy segíteni kell a fiatalokat. Azok a fiatal házasok a megmondhatói, milyen keserves, az indulás, milyen nehezek az első esz­tendők ott, ahol nem tud, vagy nem akar segíteni a szülő. Ilyen is van, de ta­lán kevesebb, mint az olyan család, ahol szinte erőn fe­lül próbálkoznak. Ám az éremnek — mint mindig — két oldala van. A szülők jó, ha segítenek, de nem kell versenyezniük egymással. Ez vonatkozik rájuk. És a fiatalok? Persze, ért­hető, ha örömmel fogadják a segítséget, de ne legyen ez természetes a számukról. Hányszor hallani: jól van, ideadták a pénzt a szüleid az autóra, de mi az nekik?) Mi az nekik?! Talán még­sincs annyi milliomos Ma­gyarországon, hogy egyetlen fiatal is kiejthetné ezt a száján?! A „mi az nekik” talán, sőt bizonyosan, hosszú éveken át történő takarékoskodást, plusz munkákat, sokminden­ről való lemondást jelen­tett. És ez már nem egysze­rűen természetes, hanem több annál. Mint ahogyan az sem természetes, ha a nyugdíjban levő nagymama minden szabad idejét az unokánál, a gyesen levő lá­nyánál tölti, aki még főzni sem tanult meg — minek, hiszen a nagymama majd megfőz. Az sem magától ér­tetődő, hogy a fiatalok ak­kor mennek el este szóra­kozni, amikor csak kedvük tartja, mert a nagymama — vagy a nagypapa — úgyis ’’óér örü'iőn. hogy az uno- J'kkal lehet' ■ Nem elfogadni tilos a* ilyen szívességeket, de leg­alábbis illik megbecsülni. & BL

Next

/
Oldalképek
Tartalom