Somogyi Néplap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-06 / 105. szám

Somogyi Néplap 1984. május 6., vasárnap Emlékezés egy tragikus tűzvészre Pontosan kilencvenhat esz­tendeje annak, hogy 1888. március 27-én szörnyű tűz­vész pusztított Berzencén. Az arkánsaerű szélben szin­te fékeZhetetlen lángok alig egy és háromnegyed óra alatt szomorú rombolást végeztek. Leégett 85 lakóház és 127 melléképület, koldusbotra ju­tott 89 család. Legelemibb ingóságaikat, ruházatukat is alig tudták menteni, csak puszta életüket. A megye el­ső hivatalos hetilapjában, a Megyei Híradóban olvasható az alispán és a közigazgatási bizottság időszakos jelentésé­ben, hogy a kár értéke meg­haladta a 45 000 forintot. S ebből csupán 4105 forint ta­lálta meg fedezetét a bizto­sításban. (Akkoriban egy 2 éyes sertés 10—15, egy jó hí­zó pedig 20—30 forintba ke­rült.) terület bejárására, az eset­leg még menthető ingóságok kihordására. A közeli falvak és uradalmak fecskendői kü­lönböző helyeken felállítva oltották a zsarátnokot. A vi­zet nagy részben a csurgói tűzoltók szivattyúja emelte ki a patakból, majd Mautner Albert bérlő, jalszínai fű­részgyáros fogata, és 1—2 uradalmi fogat szállította to­vább. Éjjel fél tizenegykor érkezett meg a barcsi tűzol­tók különvonata 18 ember­rel és egy kocsifecskendővel, akik azonnal hozzáláttak a zsarátnok oltásához, és reg­gel hat óráig derekasan lát­ták el feladatukat. A csurgói tűzoltók pedig teljesen ki­merülve éjfélkor indultak haza... A tűz keletkezésének okai­ról több téves monda is fennmaradt, de az alispán! Berzencén ekkor még nem volt tűzoltóság. Joggal ma­rasztalta él a Somogy cikk­írója az illetékeseket: „A berzencei tűzóltó-egylet meg­alakítása, a közönség bűnös indolenciája következtében ezelőtt két éve megfenek- let... Hogy mint néztek volna ki a dolgok, ha egy jól szervezett tűzoltóegylet van helyben a vész első percei­ben, azt most nem lehet meg­ítélni ..Az egy órányira fekvő Csurgón »a tűz azon­nal észrevét elvén, jelezte- tett«, és a tűzoltó-egyletnek harminc tagja Reményi Sa­mu ^főparancsnok vezényle­te mellett egy kocsifecsken­dő és egy hydrofor.r-al, saját lovaival a vész színhelyére siefett. Már csak a „város” belseje felé mutatkozott al­kalmas hely a lokalizálásra, ők tehát itt foglaltak állást és nagy erőfeszítéssel a to­vábbterjedést megakadályoz­ták. Este tíz óráig tartották pozíciójukat, s közben nyolc tűzoltót szétküldtek az égő hivatalos jelentés az igazsá­got tartalmazza. Eszerint az a gyanú merült fel, hogy a tűz Kilhorn Henrik, szolgá­latból már előzőleg elbocsá­tott uradalmi vadmest®* lö­völdözése folytán támadt. S hogy az előnyomozás iratait a csurgói járásbíróságnak már át is adták. Az alispán a megye terü­letén a tűzkárosultak részé­re könyöradomány-gyűjtést engedélyezett, ő maga pedig a „nagyméltóságú m. kar.” belügyminiszterhez előter­jesztést tett, hogy részükre országos joghatályú könyör- adomány-gyűjtési engedélyt nyerhessenek. Javasolta a tűzkárosultak államsegély­ben részesítését is. En-nek alapján a belügyi tárca 500 forint államsegéllyel járult hozzá „a pillanatnyi nyomor enyhítéséhez”. Különben az adakozók sorát a község ak­kori földesúri!, Festetich Ta­szító gróf nyitotta meg ezer forint készpénzzel és egyéb természetbeni adományokkal. A Somogy május '15-én ír­ta, hogy „a megyének a se­gélyezésre pénze nem lévén, csak a társadalom minden­ható ereje marad fenn vi­gasztalást nyújtani a nyo­mor és szegénységben levők számára”. Közben megala­kultak a tűzkárosultak javá­ra gyűjtő (és ünnepélyrende­ző) bizottságok is. A hivata­los hetilap augusztus 25-éig három _ gyűjtési részered­ményt közöl, összesen 3^1 fo­rintról, mély 114 tételből te­vődött össze. Szomorú mementó volt a berzencei. A Somogy cikk­írója leplezetlen szemrehá­nyással rótta fel az illetéke­seknek a tűzoltóegyletek és tűzoltó felszereltség kirívó hiányosságait. Széchenyi Ödön gróf 1863- ban megszervezte a pesti tűzoltóságot, ám példája Ber- zencén soká talált követésre. A Budapesti Közlönyből ugyanis csak 1892. március 6-án értesülünk arról, hogy az alakulóban lévő Berzen­cei önkéntes Tűzoltó Egy­letnek a király 200 forint se­gélyt „méltóztatott magán- pénztárából legkegyelmeseb- ben adományozni”. És csak e lap március 22-i (67. sz.) szá­ma "közli, hogy a megalakult tűzoltóegylet alapszabályait a belügyminiszter 20 341. B. M. szám alatt jóváhagyta. 1912. június 16-án, a tűz­oltóegylet húszéves fennállá­sa alkalmából a Veszprémi Hírlap számolt be a tűzoltó- zászlószentelési ünnepély részleteiről. A parancsnokok közül kiemelkedő volt Dénes Lajos igazgató tanító, akit 1918-ban „a tűzoltás és men­tés terén huszonöt éven át teljesített buzgó és érdem­dús tevékenységéért” királyi díszéremmel tüntettek ki (Somogy Vármegye 1918/99. sz.). Szintén negyedszázados, érdemes tűzoltói tevékenysé­gükért Bognár István, Bojt József, Kovács József és Szita Lajos különböző tiszt­ségviselők kaptak díszérmet. (Belső Somogy, 1927 15. sz.) A tűzoltóság létszámát nem ismerjük, csak annyit tudunk, hogy 1925-ben hu­szonnyolcán voltak. Képünkön a berzencei Ár­pád téren álló hajdani tűz­öl tószertár (őrtorony) 1900-as évék elején készült fényké­pe. 1972-ben, egy útkorsze­rűsítés során — műszaki okokból — teljesen lebontot­ták. Hunyady László Lőrincz L. László ■ ^ L. * ■ L Jég hal Fan Férfi csizmátelsörészt gyárt a komlói Karbon Könnyűipari Vállalatnak a Kaposvári Szol- gáltatóipari Szövetkezet. Tízezer párat készítenek havonta. CSAK VIZSGÁVAL Jó széllel nagy vizeken Csaknem egy éve alakult meg a közlekedési osztály a megyei tanácsokon. Szer­teágazó tevékenysége mel­lett Somogy megyében en­nek az osztálynak a hatás­körébe utalták a hajózással kapcsolatos teendőket is. Ide tartozik Zala és Veszprém megye. Fejér megye a Du- na-szakasz kivételével, s il­letékes a Pest megye terü­letén jelentkezők vizsgázta­tásában is. A belvízi sport- és kedv­telési célú kisha.jóvezetői vizsgák, valamint a vitor­lás. motoros kishaiók idő­szakos üzemképességi vizs­gálatainak szervezése és le­bonyolítása a feladata. Ré­gen — aki emlékszik még rá — vízi jártassági iga­zolvány kellett ahhoz, hogy valaki vitorlázhasson, mo­torcsónakkal közlekedhes­sen. sőt az egyszerű evezős csónakot sem lehetett enél- kül használni. Ezt az iga­zolványt a rendőrhatóság állította ki. Később a hajó­zási felügyelet vette át, most pedig hasonló formák közepette a közlekedési S Dániel bácsi nem került rá a kulák- listára ... Talán azért, mert a hadifogság­ban megtanult oroszul és a városba is bejárt tol- mácsikodmi. Amilkor apárnal eltemettük, Dániel bácsi eljött anyáimhoz és azt mondta, hogy szívesen se­gítene rajtunk — a föl­dünket úgyis elviszik —, de ezt csak akkor tehetné meg, ha közelebbi rokonai lennénk ... Anyám elő­ször nem is nagyon értet­te a dolgot, hanem akkor Dániel bácsi elmagyarázta, ha hozzámenne valamelyi­künk feleségül, le tudna vakartatni bennünket a ku- láklistáról. Az öcsém, Ban­di meg elmehetne tanulni a technikumba. Szerencsére v.égíil is nem engem szeméit ki, hanem a húgomat, a Margitot. Csak­hogy egy reggelen Margit­nak hült helyét találtuk .. Tudod, Margit volt a leg­fejlettebb köztünk, nemcsak fizikailag, hanem szellemi­leg is. Nem szólt az egy árva szót sem, amikor Dá­niel bácsi megkérte, de azt hiszem, egyfolytában röhö­gött rajta. A búcsúlevelé­ben meg olyanokat írt, hogy anyám majd elájult, ami­kor elolvasta: Ilyeneket hogy; „Mondjátok meg az öreg Daninak, hogy nagyon sajnálom, -keresők -i'hkáíbb egy fiatalabbat. Ha feláll még neki, kössön rá bok­rétát és dugja ki az abla­kon májusfának...” Anyámnak persze volt annyi esze, hogy nem mu­tatta meg a levelet Dani bácsinak, Így is nehéz volt megmagyarázni Margit el­tűnését. Fogalmunk sem volt róla, hova mehetett egyetlen fillér nélkül. Ké­sőbb aztán megtaláltuk egy­mást, de ez most nem ér­dékes. — Aztán? — sürgettem türelmetlenül. — Aztán? Dani bácsi el­jött és megkért engem. Alighanem -nagyjából mindegy volt néki, hogy kit vesz közülünk felesé­gül. Annyira meg voltunk zavarodva, hogy beleegyez­tünk. Jobban -mondva: az anyám ... Apám halála után ugyanis anyámra szállt a döntés joga. S ahogy ré­gebben apám sem kérde­zett senkit, ha döntenie kellett, -most anyám lépett a helyére. Odaígért Dániel bácsinak, én meg nem szól­hattam éllene semmit... — Őrület! — tört -ki be­lőlem. — Hiszen te polgá­riba jár tál és ... — Hol volt az már? — mondta halkan. — A szi­getvári évek eltűntek a semmiben. -Most az volt a legfontosabb, hogy enni ad­hassunk a -kicsiknek. S ha lekerülünk a fculáklistáról, kevesebb lett volna az adó ... anyám bemehetett volna a téeszbe. De ezt te nem érted ... Egyedül Ban­di öcsém állt mellém, bár azt hiszem, ő sem értett mindent... Az esküvő előtti reggelen-, amikor a kútra mentem vízért, -meg­próbált rábeszélni, hogy szökjünk -meg együtt, hagy­juk itt az egészet a fené­be. De hát hogy hagyhat­tam volna el anyámat és a kicsiket? E-rre lekurvá- zott, hogy képes vagyok egy vénemberrel, aztán le­köpött, és otthagyott a kútnál. És még aznap es­te megszökött... Margit után Bandi is ... Másnap megvolt az eskü­vő. A szomszéd falúból jött a pap, mert a miénkben már nem volt. Tulajdon­képpen csak akkor ébred­tem rá, hogy mi történt, amikor az ujjamra húzta Dániel bácsi gyűrűjét. Ak­kor, mintha kiesett volna az almacsutka a tönköm­ből, -mint Hófehérkének. Egyszerre felébredtem, és -rádöbbentem, hogy én va­gyok az a fehérruhás menyasszony, azaz most már asszony, Dániel bá­csi oldalán... Amikor vége volt a ce­remóniának, bementem a belső szobába, hogy levet­kőzzem. A sündörgő Vén­asszonyokat kizavartam a szobából, lehúztam magam­ról a menyasszonyi ruhát, sarokba vágtam a kis cso­mag külföldi óvszert, amit egy távoli rokonunk, a szomszéd falubeli traktoros felesége dugott a kezembe, becsomagoltam egy kis tás­kába két-há-rom kombi,nét bugyiit, ilyesmit, s amikor a rezesbanda a leghango­sabban játszott az udvar­ban, az ablakon át kiug­rottam a szérüskertbe. Né­hány órai gyaloglás után elértem a -két faluval tá­volabbi vasútállomást, és felutaztam Pestre. Ennek már két éve ... Hát. így vágyók én asszony ... — És ... azóta nem ke­resett? (Folytatjuk.) osztály. Tavaly nyáron kezdték el a vizsgáztatást: kétszázötven jelentkező kö­zül kétszázan szereztek iga­zolványt. Az idén az első félévben már hétszázan je­lentkeztek. Nem is hinnénk, milyen sokan érdeklődnek a vitorlázás és a vízi spor­tok iránt, még ha nincs is saját hajójuk. Milyen úton-módon lehet tehát vizsgázni? Először is orvosi bizonyítvány szüksé­ges hozzá, ugyanúgy, mint­ha gépjárművezetői jogosít­ványt szereznénk. Kizáró ok lehet itt is például- a színtévesztés. Amíg a gép­kocsi vezetéséhez nem föl­tétlenül szükséges az úszni tudás, itt föltétel, úszómes­teri hivatalos igazolással kell igazolni, miszerint a jelentkező képes 200 métert egyhuzamban l-eúszni. S még nincs vége! Igazoltatni kell valamely sportkörrel vagy két régi vitorlázóval azt is. hogy elsajátította a vitorlázással, illetve a mo- iorcsónakázással járó elmé­leti és gyakorlati ismerete­ket, Összesen 17-féle tevé­kenység szerepel, amit el kell sajátítania a delikvens­nek. Ezután elméleti vizsgára bocsátják a jelentkezőket. Esetleges „bukás” esetén a \ izsgázó hatvan napon be­iül újra próbálkozhat. Ezt iköveti a gyakorlati vizsga. Ha huszonöt embernél töb­ben kívánnak vizsgát tenni, a vizsgabiztos utazik a hely­színre — a Balatonhoz vagy a Velencei-tóra például. A megfelelő vitorlás kishajó­ról a vizsgázónak keli gon­doskodnia — akár úgy. hogy ő maga szállítja oda —. de mód van a bérlésre is. Siófokon például a Ma­hant vitorlásklubja szívesen áll bárki rendelkezésére. Senki ne higgye, hogy a gyakorlati, -technikai és ve­zetési vizsga olyan egysze­rű! A teendők közül né­hány: fordulás. perdülés. vitorlázás szél ellen, hát­szélben. oldalszélben. sót vízből mentés hajóval. Ha valaki a vizsgaprogrambó! akár egyet is nem tud tel­jesíteni. már nem kaphat bizonyítványt. A nagy érdeklődésre való tekintettel a tanács közle­kedési osztálya április 15-e óta egészen október 30-ig Siófokon minden pénteken vizsganapot tant. Működnek vizsgabiztosok Balatonfüre- den. Agárdon és Keszthe­lyen is. Jobbára sportcélú a vizsgáztatás, ám szolgálati célra is kiterjeszthető, mint például sportegyesületek, üdülők ilyen célra haszná • latos kishajóinak vezetésére. A szigorú vizsgarend ala­pos tudást igényel azoktól, akik bizonyítványt kíván­nak szerezni. Szükség is van rá. hiszen csak akkor lesz kevesebb a tragikus vé­gű baleset vizeinken. Kite Agnes A barcsi Vörös Csillag Mg. Termelőszövetkezet (K kategóriás) pályázatot hirdet — szarvasmarhaágazat-vezetői, — sertéstelep-vezetői munkakör betöltésére. Pályázati feltételek: egyetemi vagy szakirányú főiskolai végzettség, legalább 3 éves szakmai gyakorlat. Fizetés: a 4/1981. MÉM—MüM sz. rendelet szerint. Lakást felvétel esetén biztosítunk. Jelentkezni lehet személyesen vagy írásban a termelőszövetkezet állattenyésztési fő-ágazatvezetőjénél. Cím: Vörös Csillag Mg. Tsz központi iroda, Barcs, Béke u. 6. 7 571. (69971)

Next

/
Oldalképek
Tartalom