Somogyi Néplap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-06 / 105. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Néplap ___________________ A Z MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁKAK LAPJA XL. évfolyam, 105. szám Ara: 1,40 Ft 1984. május 6., vasárnap ANYÁK A világ legokosabb asszo­nya, édesanyáin, a tudomá­nyokban meglehetősen járat­lan volt. Űr fi koromban ke­zembe nyomta a seprőt, 3 azonnal magyarázott: „hogy meg tudd majd mutatni má­soknak, hogyan kell söpör­ni ..Hat gyerekét látta szegény a mózeskosárban kézzel-Iábbal dolgozni, ké­sőbb a homokban várat épí­teni, fára mászni, majd dol­gozni. Ha én most pedagógus lennék, a tudományokban eszményképemül termé­szetesen a nagy öreg Come- nius Jánost választanám. De a munkára nevelés pedagó­giájában a Comeniusról so­sem halló édesanyámat kö­vetném. Módszerét ugyan nem volt szerencséje kicse­rélni kortársaival, Makaren- kóval sem, gyakorlata mégis fölöttébb hasonlított a nagy nevelőére. Néha megbukott, és kudarcot vallott velünk, de fáradhatatlan volt és ki­tartóan bízott bennünk. Tud­ta, hogy az emberi élet egyedül lehetséges és üdvö­zítő létezési formája a mun­ka. Nem a naptári véletlen hozta, hogy május elsejét, a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepét rögtön vasár­nap az anyák ünnepe köve­ti. Azok a munkások, akik 1896-ban kibontották május elseje vörös lobogóját, meg­nyitották az emberiség fel­szabadításáért folyó harc frontját, lehet, maguk is ar­ra gondoltak, hogy harcuk természetes következmé­nyeként legyen jobb élete a szenvedő anyáknak. Annak is több mint ötven éve már, hogy minden év május első vasárnapján emberi tiszte­lettel, gyermeki szeretettel köszöntjük az édesanyákat. Ünnepeken, különösen az édesanyák ünnepén áhítattal beszélünk, írunk róluk. E sorok szerzője mos átnyújt­ja a virágot, és köszön­tőként egy elfogadható ja­vaslattal is él: legyen az év mind a háromszázhatvanöt napja az lanyáké. A virág május első vasár­napján csupán hálánk több­lete legyen a kínokért, amellyel világra hoztak ben­nünket, szívük melegéért, féltő jó szavukért, a hajnali reggelikért, a tiszta, vasalt ruhákért, a gyengeségükben is a mienknél sokkal na­gyobb erejükért. Tegyük könnyebbé életü­ket! Elismerem, e gondolat és ezzel együtt javaslatom is plagizáció. Hiszen az újság­írónál sokkal korábban és hatásosabban a kormány is erre gondolt, amikor beve­zette az anyasági segélyt, s törvénybe iktatta a nőket, mindenekelőtt az anyákat se­gítő határozatokat, soron kí­vül napköziket, óvodákat te­remtett, olcsóbbá tette a gyermekholmik árát, könnyí­tette a terhes anyák mun­káját, tetemesen fölemelte az iparban dolgozó nők bé­rét, orvossal és orvossággal védi egészségüket, a szülő nőt, az új ember születését. Igen, a kormány ... Csak­hogy rajtunk a sor, ezért nem állok el a javaslatom­tól. Ezért hangsúlyozom, az édesanyák ünnepén, hogy holnap és holnapután is kö­szöntsük őket, osszuk meg velük a munkát, vállaljunk gondjaikból, amennyit le­het. Hiszen, gyenge vállai- kon tartják az egész világot, minden pillanatban újraszü­lik az emberiséget. Suha Andor A sokszínű gazdálkodás sikere Megfeszített munkával Minden adottságot kihasznált a Balatonnagybereki Állami Gazdaság A helyhez méltó hangulatot teremtve vadászkürt- jellel, az üdvözlés dallamaival köszöntötték a gazda­ság dolgozóit, vezetőit és vendégeit tegnap délután Balatonfenyvesen a művelődési házban. A kiváló válla­lat cím és oklevél átadási ünnepségen megjelent Ván- csa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Földesi Jenő altábornagy, a belügyminiszter helyettese, Klenovics Imre, a megyei pártbizottság első titkára, Tóth Károly, a megyei tanács elnökhelyettese, dr. Her- pay Balázs, az állami gazdaságok országos központjá­nak vezérigazgató-helyettese, a Medosr megyei, a párt- és tanácsi szervek helyi vezetői. Az elmúlt évek sikeres termékkorszerűsítése után új gyárt­mány és gyártmányfejlesztés előtt áll a FMV 3. sz. gyára. Képünkön a gyárban kifejlesztett egyik áramforrás látható, amely a legfejlettebb félvezetők felhasználásával készült. Marjai József Svájcba utazott Sütő Ödön, a Balaton- nagybereki Állami Gazda­ság igazgatója 10 év távla­tából kiindulva emlékezte­tett arra a hallatlanul érté­kes szellemi, fizikai munká­ra és erőfeszítésre, amely — 1983. évi eredményei alapján — a gazdaság kiváló válla­lat címéhez vezetett. Nem volt kisebb a feladat, mint, hogy olyan termésszerlkezetet alakítsanak ki, amely több évtizedes veszteséges gazdál­kodás után nyereségessé, el­ismertté teszi a gazdaságot. Mindehhez bizalom kellett — nem szenvedték hiányát a vezető szervák ítészéről —, elmélyült tervezés, vállalko­zói készség, és olyan mun­kásgárda, amely boldogulá­sát a gazdaság eredményei­nek fokozásával ákarja szi­lárd alapokra helyezni. A közösség érettségét bi­zonyítja, hogy — mérhetet­len fizikai és szellemi erő­feszítés árán — fennállása óta éppen abban az évben érte el a legmagasabb ered­ményt, amikor megszűnik az állami támogatás. Ezt bizo­nyítva az igazgató csak a légfontosab mutatókat idéz­te föl. 1983-ban 417 954.000 forint termelési értéket pro­dukált a gazdaság, s válla­lati eredménye 42 373 000 fo­rint volt. Sütő Ödön ezután sorra vette a főbb ágazatokat, kö­zöttük is első helyen a hús- marhah'tenyésztési és -itartá- si ágazat eredményeit, amely az export teljesítés élvona­lában jár. Szólít a vadgaz­dálkodásról, a Hunor terme­lési rendszer sikereiről, be­ruházás- és fejlesztéspoliti­kájukról. Mindez bizonyítja, hogy 49 egyetemi, főiskolai végzettségű szákemlberének irányításával a kedvezőtlen körülmények között is min­den adottságot kihasznált a gazdaság. A tenniakarás, a megfeszí­tett munka vezetett el a mai ünnepi pillanatig — hangsúlyozta az igazgató, s köszönetét mondott mind­azoknak, akik segítették őket az eredmények elérésében. Ezután a mezőgazdasági és élellmezésügyi miniszter kért szót, s az elnökségben helyet foglalók képviseleté­ben is köszöntötte a nagy- bereki közösséget. Hangsú­lyozta, hogy a nehéz gazda­sági helyzet következtében született több szigorú intéz­kedés miatt a korábbinál nagyobb erőfeszítésre volt szülkség, s ez a tény fokozza a kiváló vállalat cím érté­két. Tóth Illés államtitkárnak, a Magyar Posta elnökének meghívására dr. Winfried Florian NSZK-beü posta- és távközlésügyi államtitkár, küldöttség élén Budapesten tárgyalásokat folytatott a kétoldalú postai és távköz­Országos helyzetképet fes­tett ezután a miniszter, majd utalt a gazdaságirányítás to- vábbfejilesztésélben nemcsak az irányítókra, hanem a gazdaságokra is» háruló fel­adatokra. Megállapította: — A megyei gazdaságpo­litika és gazdaságszervezés eredménye is, hogy az or­szág 1)1 kiváló vállalat cím­mel kitüntetett állami gaz­dasága közül kettő Somogy­bán van. — így visszatérve a naigybereki eredményekhez kiemelte: ilyen színvonalú termeléssel és gazdálkodással még sohasem dicsekedhetett ez a gazdaság. Igazi jó pél­dát mutatott a közösség ar­ra — mondta —, hogy ilyen sajátos ökológiai környezet­ben a termékszerkezet jó megválasztásával miként le­het kiváló eredményeket el­érni. A sokszínű gazdálko­dás gyümölcse tehát beérett. Hozzájárult ehhez az is, hogy javultak a dolgozók életkörülményei. A múlt évben 6,5 százalékkal nőtt a bérük, de kulturális, lakás- és szociális körülményeik is sokat változtak. Vámosa Jenő szívből gra­tulált a gazdaság vezetőinek, egész közösségének, majd át­adta az igazgatónak a kivá­ló vállalat címet igazoló ok­levelet, ezt követően Dékány Sándornak, Dunai Imrének, Fekete Györgynek, Neumann Lászlónak, Péter Istvánné- nak és Visnyei Ferencnek Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést nyújtott át. Vál­lalati kiváló dolgozó kitünte­tésben 27-en részesülték, 4 brigád arainykoszorús, kettő ezüst-, egy pedig bronzko­szorús brigádérmet és pénz­jutalmat kapott. A tartalmas, szép ünnep­ség végén színes lovasbemu- tatóban gyönyörködhettek a résztvevők. lési kapcsolatok továbbfej­lesztéséről. Dr. Winfried Flóriánt fogadta Faluvégi Lajos miniszterelnök-he­lyettes, az Országos Tervhi­vatal elnöke. A küldöttség szombaton elutazott Buda­pestről. Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese Kurt Furgler, a Svájci Ál­lamszövetség alelnöke. gaz­dasági miniszter meghívá­sára hivatalos látogatásra szombaton Svájcba utazott. Befejeződtek a magyar—bolgár gazdasági tárgyalások Szombaton elutazott Bu­dapestről Andrej Lukanov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnök- helyettese. aki a magyar— bolgár gazdasági és műsza­ki-tudományos együttműkö­dési bizottság 19. üléssza­kán vett részi. Búcsúztatá­sánál a Ferihegyi repülőté­ren jelen volt Marjai József miniszterelnök-helyettes. A kormány elnökhelyette­se látogatása során megbe­szélést folytat a svájci kor­mány tagjaival, valamint a gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi élet vezető képvi­selőivel. Jaruzelski Rjazanyban Vojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, aki péntek óta rövid mun­kalátogatáson tartózkodik a Szovjetunióban, hivataloo tárgyalásai befejezését kö­vetően szombaton délelőtt Moszkvából Rjazanyba uta­zott. Jaruzelski és a kíséreté­ben lévő személyiségek Rjazanyban részt vettek egy, a szovjet—lengyeL fegy­verbarátságnak szentelt em­lékmű leleplezésén. Magyar—NSZK postai és távközlési tárgyalások BIZAKODÁS Gólyák, fecskék jöttét fi­gyeli az ember. Les min­dent: tücsköt, bogarat, tél után páncéljából először ki­nyújtózó teknöcöt. Aztán kimegy a kertbe, ujjhegyé­vel félös-finoman megpöc­cinti a japánbirs világospi ros virágait. Idő előtt vé­konyka. széllelbélelt kabátot vesz föl. s be nem vallaná. hogy fázik. Megkegyelmez az első szemtelen légynek, benne is a jó jelet véli megtalálni... Ilyenek vagyunk. Nem ked­veljük a nagykabátot, szí­vesebben járunk egy szál ingben, védtelenül — néha még akkor is. amikor hideg van. szél cibál. védeni kel­lene magunkat. Ilyenkor, amikor meleget még szűkmarkúan ad, de egyre többször kisüt a nap. a megfényesedő ablakok mögött konyhafilozofálást ihlető langyosságban jó ül­dögélni, heverészni. „Ez már a tavasz, és nyár is lesz. az idén sem akadályoz­hatja meg semmiféle erő Ez az élet rendje, az örök megújulás...” Gondolni és mondani is fölösleges mégis gondoljuk és mond­juk. mert jólesik. Kell a bi­zakodáshoz a sok ..színeha- gyott", ezermilliószor elis­mételt. egyszer, valamikor a Neander-völgyben vagy va­lami hasonló helyen meg­újító erővel fölismert böl­csesség. Megannyi bizonytalansá­gunkban — rossz vagy csak semleges? — szokás, önvé­dő reflex ismételgetni azt. amit tudva tudunk. Kinek erőgyűjtés, kinek andalító máicony. kit megfontolt cse­lekvésre serkent, kit hamar- kodásra lelkesít. Mennyien vagyunk ön­ámítva gyorsan bízók, téli holmit hamar eldobok, akik azután fájós füllel, náthától pirosló orral áruljuk el ma­gunkat; hittünk a napfény talmi incselkedésének. s fittyet hánytunk a hőmérő szigorú vonalka-tény ekhez ragaszkodó higany szálár a. Nyugodtan ki kellett volna várni a megfelelő időt — fanyalog hebrencskedésünk láttán a többi, s mindig igaza van. De hiába. Jövőre is korán fogják levetni so­kan a nagykabátot, és az­után is... De ha egyszer, csak egyszer lát csodát a világ, ha egyszer teljesül a vágyuk és a bizalom mele­get támaszt, igazit, tartósat... Ezért megéri minden pró­bálkozás. Mennyien vagyunk? Elég sokan. Népszámlálást ugyan nem lehet végezni bizako­dás-ügyben, de elegendő az ablakokat. erkélyeket fi­gyelni. Ahol már áprilisban, az első húszfokos, csalárd napokban muskátli vagy szobacsalán palántái kandi­kálnak ki a cserepekből, a virágosládákból, ott javít­hatatlan bizakodó lakik. Más jelei is vannak a sor cktondi lakóhelyének. de ezek a leginkább csalhatat­lanok. Fejlődtek, apró leveleket hoztak a növénykék. Lám, mégiscsak jó volt a gólyát észrevenni, a legyet elröpül­ni hagyni, a korai virágok­nak mindent elhinni, tgy örvendezett a hebehurgya mind. Most maradnak hop- lántáic. Föl is növekszenek, későn kezdők, a hitetlenek, a bizalmatlanok! És az utóbbi napokban hajnalban, amikor álmaik­ban talán épp muskátlivi­rágok nyíltak, a hideg kö­rülnyaldosta még a cserepe­ket. átölelte a virágosláda- kat, megdermesztette a friss hajtások nedveit, a gyöke­rekben fölfelé igyekvő víz- csepp-parányokat. Én megmondtam! Nézett elégedett, kárörvendő nyu­galommal kora reggel a Celsius-skálára a megfon­tolt ... Néhány hét múlva óvat­lan és óvakodó már nem árulkodik magáról. Minde­nütt — ahol szokás — kint lesznek a friss muskátlipa­lánták. Föl is növekszenek, s télelőn elteszik mindet a következő tavaszra. A kö­vetkezőre. amikor majd új­ra mindent elhamarkodnak sokan, akiknek — remélem — megint drukkolni fogok. Luthár Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom