Somogyi Néplap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-31 / 126. szám
1984. május 31., csütörtök Somogyi Néplap 3 A mezőgazdaságban évente csaknem annyi mellékterr mék keletkezik, mint amennyi főterméket előállítanak. Igen sok a hasznosítható hulladék is, amely az élelmiszeripari feldolgozás során jön létre. A melléktermékek sorsa a gazdálkodás körülményeinek szigorodásával, az energia- és az abraktakarmányok árának emelkedésével az utábbi években fokozottan előtérbe került Kutatók, műszaki fejlesztők és gyakorló szakemberek keresik azokat az eljárásokat és módszereket, amelyekkel a hasznositható maradványokból új érték állítható elő. Összeállításunkban néhány, a megyében található és követésre méltó példát kötöttünk csokorba. Hulladékból importhelyettesítő takarmány A tervek szerint az idén már hatvanezer sertést dolgoznak fel a Dél-somogyi Állami Gazdaság lábodi húsüzemében. Ekkora meny- nyiség mellett természetesen tetemes hulladék is képződik. Vajon mi lesz a sorsa? — erre kerestünk választ Andricz György igazgatóhelyettesnél. — A legésszerűbb megoldásként az kínálkozott, hogy a vért és az egyéb kereskedelmi forgalomba nem hoz ható mellékterméket takarmányként etessük fel. Alsc- györgyösi telepünk évente negyvenezer sertést bocsát ki, ezért tetemes mennyiségű fehérjedús takarmányra van szükségünk, amit importból kell beszerezni. Ezért határoztuk el, hogy felépítünk egy speciális berendezést, amelynek segítségével a sertésvágásnál keletkező hulladékot' takarmánnyá alakíthatjuk át, s ezzel importot helyettesíthetünk. Nyitrai Károly fejlesztési főmérnök elmondta, hogy a készülő berendezés csaknem tizennyolcmillió forintba kerül, s naponta hét tonna állati eredetű hulladék feldolgozására lesz alkalmas. A gazdaságnál a számítások szerint naponta 5 tonna vágási. hulladék keletkezik, így feldolgozhatják a környék gazdaságainál jelentkező melléktermékeket, illetve az elhullott állatokat, s ezzel régi környezetvédelmi gondot is orvosolhatnak. Még egy érdekes számadat a jövő májusban már üzemelő berendezésről1: a gazdaság évente 60—70 ezer tonna hús-, illetve hallisztet igényel, s ezt már saját maguk állíthatják elő, így 22—25 millió dollárt takaríthatnak meg évente. A feldolgozó egyébként fával fog üzemelni. Azt a hulladékfát használják majd. ami a gazdaságnál keletkezik, s eddig veszendőbe ment. Ugyancsak gond volt korábban a műtrágyás zsákok, flakonok és fóliatakarók megsemmisítése. Ahogy azt Vajda Lászlótól, az agrokémiai központ vezetőjétől hallhattuk, a polietilén és a propipolén alapanyagú hulladékokat még csak el sem lehetett égetni, mert ha meggyújtják, akkor mérgező gázok keletkeznek, s ezzel a környezetet szennyeznék. Most egyezségre jutottak a balatonmáriai áfésszel. Az agrokémiai központban kimossák a zsákokat, bálázzák azokat; majd Máriára viszik, ahol az áfész feldolgozó üzemében ismét hasznosítható alapanyagokat állítanak elő belőlük. Nem mellékes a melléktermék Pedig takarmány is lehetne Nem minden somogyi mezőgazdasági nagyüzem becsüli kellően az élelmiszeripari és a növénytermesztési melléktermékeket, illetve betakarítási hulladékokat. Mikié Vilmos, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetőhelyettese mondta el: A cukorgyárban egy-egy szezonban 90 ezer tonna nyers répaszelet gyűlik össze, ezt a mennyiséget a termelői körzetben hasznosítják — ha elviszik a gazdaságok. A tapasztalat azonban az, hogy nem mindig kel el a szelet; tavaly, az aszályos időjárás miatt kivételesen kelendő volt, mert a költségek — a fuvar, a szelet ára — olykor magasabbak a szállítmány tápértékénél. — A nyers szelet egyhar- madát az Urebetin társulás kapja takarmánykészítéshez, a többi tejsavóval tartósítva a mezőgazdasági nagyüzemekbe kerül. Szívesebben vinnék, ha olcsóbb lenne .. . Az évi 100 ezer tonna melasz 90 százalékát szeszipari hasznosításra küldik, a fennmaradó 10 százalék ugyancsak az Urebetin társulásé. A melasz jelentősebb szerephez jutna a takarmányozásban, ha az üzemek nagyobb érdeklődést mutatnának iránta. — A tejipar 380 ezer hektoliter savót kínál évente, ennek zömét fel is használják a gazdaságok, mintegy 20 ezer hektoliter azonban „elúszik” a tejipari üzemekből, mert nem mennek érte. A konzervgyári mellék- termékekkel nincs ilyen gond: a környező téeszek, állami gazdaságok elviszik a takarmánykészítéshez alkalmas anyagot. Az osztályvezető-helyettes elgondolkodtató adatokat sorol a mezőgazdaságban képződő melléktermékek pocsékolásáról: évente 450— 500 ezer tonna szalmát és kukoricaszárat etethetnének fel a jószággal a gazdaságok, ennek a tetemes mennyiségnek azonban csak 10 százaléka hasznosul takarmányként. — Kukoricatarlóit rend szeresen legelteti szarvas- marháival a Balatonnagy- oereki Állami Gazdaság és a kányái téesz, és még egy néhány gazdaság — példájukat a többi üzem is követhetné. A hasznosítás legjobban járható útja ugyanis a legeltetés, s ilyen százkétszáz hektáros területek ott is akadnak, ahol a mezőgazdászok a letakarított kukoricaföldek mielőbbi műtrágyázását és leszán tá- sát szorgalmazzák ... A szalmában is sok a tartalék: ebből a jobb minőségű föltétien bálázható, etetésre, illetve almozáshoz használható. Nagy szükség van az istállótrágyára, u környezetkímélő mélyalmos sertéstartás pedig fokozottan igényli a gabonaszalmát — Sajnos, nem sok répa- fejethasznosítanak a cukorrépatermő területekről — mondta az osztályvezető-helyettes. — A legtöbb helyen alászántják. A fő ok az hogy a betakarítás gépei nem mindenütt alkalmasak arra, hogy ezt a hulladékot már répaszedéskor megfelelően kezelhessék a gazdaságok ... A borsószalmát jobbára felhasználják az állat tenyésztésben: lesilózzák vagy közvetlenül feletetik a jószággal. A melléktermékek célszerű felhasználásával kapcsolatos általános megállapítás: megyénk élelmiszeripari vállalatainak, üzemeinek jobb együttműködést kellene kialakítani egymással és a mezőgazda- sági nagyüzemekkel a termelés során keletkező hulladékok hasznosítására. Csak így és a gazdaságok fokozottabb érdeklődésével — érhető el, hogy ezek a/ anyagok takarmányok legyenek. Gomba — melléktermékből A Kaposvári Állattenyésztési Kutatási Fejlesztési Termelési Egyesülés kutatási igazgatóhelyettese, Vörös Ferenc és dr. Henics Zoltán főiskolai docens a szalma ás a kükorieaszár hasznosításának új módszerét dolgozták ki, és szolgálati szabadalmuk méltán váltott ki országos érdeklődést. Sőt, a kutatók az augusztus,', a melléktermékeik hasznosításával foglalkozó hágai konferencián is ismertetik eljárásukat. A módszer lényegében kettős haszonnál jár: a gabonatermelés során keletkező mellékterméket gombaen- zimmel oltják, és laskagombát termelnék rajta, majd a „letenmetit anyagot” olcsó takarmányként a kérődző állatokkal etetik meg. — A program befejezése után az élmúllt évben indult a termelés — mondta Vörös Ferenc. — Eddig összesen hét nagyüzem vezette be ezt a módszert. — Ha egy mázsa alapanyagról húsz kiló gombát nyerünk, akkor már gazdaságos a termelés — mondja az elnök. — A piac, az értékesítés nem okoz gondot’ — Semmi probléma vele! Kisebb mennyiséget Kaposvárra szállítunk, a nagyobo mennyiséget ugyancsak az eeytsülés közreműködésével és garanciájával Budapestre, a dél-pesti áfésznak. Minden mennyiséget megvesznek, negyvenöt forintért az első osztályút — jobbára csak azt szállítunk. A kirakatban aztán látom hatvan- hetven-nyolcvan forintért. Nem tudom megérteni. Mert nekünk, a tenmélőknelk jó, ha marad öt-hat forint tiszta haszon egy kilóin. Nem hiszem, hogy a kereskedelemnek a 'háromszorosa ra- négyszeresére lenne szüksége. — Milyen nyereséget hoz ez a tevékenység a szövetA tejfeldolgozás mellék- termékei — mint például az író és savó — számos, értékes hatóanyagot tartalmaznak, mégsem váltak keresett és kedvelt termékekké a vásárlók körében. Horváth Péter, a 'kaposvári tejüzem igazgatóhelyettese: — A vajgyártás mellék- termékét, az írót, amely táplálkozásbiológiai szempontból igen értékes — hiszen fehérjében és a különböző ásványi anyagokban nagyon gazdag — a túröké- szítésnél hasznosítjuk. 30—■ 40 mázsa 18—20 százalékos víztartalmú vaj mellett naponta átlagosan 7 liter író képződik. Ezt egy zárt technológiai láncon juttatjuk el a túrógyártásra szánt tej- alapanyaghoz, és teljes egészében hasznosítjuk. A túrógyártás melléktermékét, a savót állati takarmányozásra használják a környező mezőgazdasági üzemek és a kistermelők, a sütőipar pedig adalékanyagként. Sajnálatos, hogy az emberi fogyasztásra is kiválóan alkalmas, féhérjedús terméket nem szívesen vásárolják. Ennek oka a már kialakult táplálkozási szokásokban keresendő, így ma még kizárólag állati takarmányozásra használják az üzemben keletkezett mellék- terméket. Liszt lesz a csontból A Kaposvári Húskombinátban keletkező melléktermékek hasznosítása nemcsak az egyébként veszendőbe menő hulladékok elhelyezésének gondját csökkenti, hanem értékes adalékanyagokat is jelent, amelyet a mezőgazdasági üzemekben állatok takarmányozására használnák, illetve 'a Növényolajipari Vállalatnál feldolgoznak. Ahog^ Bodor Jánostól, a mellékterméküzem vezetőjétől megtudtuk: naponta 10—.12 tonna csont-, illetve húslisztet, valamint 3—5 ■köbméter ipari zsírt állítanak elő. Ez utóbbi nagy részét — a Növényolajipari Vállalaton kívül — a Mono- ri Állami Gazdaságban takarmányozási célokra használják. Az üzem kapacitása jelenleg nagyobb, mint amennyire a húskombinátban szükség van, ezért a megye többi üzemétől és a Zalaegerszegi Húsipari Vállalattól is megvásárolják és feldolgozzák az ott keletkező mellék- termékeket. Az ötödik éve működő üzem termelése évről évre folyamatosain nő, az idén 2 ezer tonna csontlisztet és ezer tonna ipari zsírt készítenek. Az árbevételi tervük 35 millió forint. Termékeik iránt egyre nagyobb a kereslet, ezért az alapanyag beszerzésében és értékesítésében a Kaposvári Mezőigazdasági Főiskola mellett működő Állattenyésztési Kutatási Fejlesztési Egyesüléssel társultak. Az alig több mint egy évvel ezelőtt megalakult gazdasági társulás közös munkájának eredményéként az idén már nyereséggel számolnak a feldől gozóüzemben. kezetnék? — A kalkulált eredmény ebben az első évben ötszöri telepítéssel hatszázezer forint. Jövőre több lesz. — Mi lesz a jó minőségű takarmánnyal, hiszen itt, a füredi szövetkezetben megszűnt a szarvasmarha-ágazat? — Megállapodásunk van a hetesi tsz-szel, ők veszik meg takarmányozási célra az olcsó, jó, iletermatt alapanyagot. Az egyesülés taikar- mányozási 'kísérletei igen jó eredményekkel zárultaik. Az elnök még hozzáteszi: — Azért nem nyúltunk hozzá az istálló Ibélső berendezéséihez, mert söhasem lelhet tudni. Lehet, hogy egyszer újra lesz nálunk :s szarvasmarha... Az új módszer mindenesetre terjed, ígéretes. Számítások szerint ezzel évente mintegy százezer tonna laskagomba termelhető hazánkban, és négyszázezer tonnányi melléktermék hasznosítható gazdaságosain. A három somogyi gazdaság 'közül — a szentgálosíké- ri, a szenitbaliázsi és a ka- posfüredi tsz — az utóbbiban már mérhetőek az eredményék. — A veszteségrendezés i eljárás során tavaly megszüntettük a szarvasmarha- ágazatot — mondja az elnök. Sár Gyula. — Épületek szabadultak fel és foglalkoztatási gondok keletkeztek, arról nem is beszélve, hogy ezemégyszáz hektáron termelünk kalászos gabonát, óriási mennyiségű a szalma évente. Tehenék helyett a százas istállóban! a szövetkezetben gyártott polcrendszerek sorakoznak, húszkilós zsákokban az alapanyag, s a perforált lyukakon hamvas, gyönyörű laákagomba csokrok burjá- noznalk. — Kilencven mázsa ment el eddig — mondta Kozári Tibor telepvezető. — Lassan vége az első szüretnek. Márciusiban összesen hat- százhúsz mázsa alapanyaggal kezdődött a termelés. Értékes tápanyagok
