Somogyi Néplap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-26 / 122. szám

4 Somogyi N&’lap 1984. május 26., szombat Berlinből jöttek a w m ww EPITOK feherben Csereüdültetéssel kezdő­dött a Somogy megyei Álla­mi Építőipari Vállalait és a berlini VEB Baukambinat Köpenick építőipari vállalat kapcsolata, s rendszeres, a kölcsönös előnyökre épülő mumlkalkapcsolattá szélese­dett. A múlt év végén a szak­munkástanulók gyakorialti munkával egybekötött ta­pasztalatcseréjében is meg­állapodtak. Az első csoport — 10 kőműves, 5 festő szak­munkástanuló és 5 szakokta­tó — most a kaposvári Tol­di lakótelep építésén dolgo­zik. A német szakmunkásta­nulókat már messziről meg­ismerni fehér munkaruhá­jukról. Náluik ennek hagyo­mányai vannak: a festék, a mész, a malter kevésbé lát­szik meg rajta. — Már csak néhány nap van vissza a hazaindulásig. Milyen tapasztalatokat sze­rezték az egy hónap alatt? — kérdeztük Hurst Kokot, a csoport vezetőjét. — Nagyon hasznosnak tar­tom a szakmunkástanulók cseréjét, mert a különböző szakmai fogások elsajátítása mellett megismerhetjük a magyar embereket, a kör­nyék nevezeteségeit és a szokásokat is. Vendéglátóink különböző kulturális és sportrendezvényéket, kirán­dulásokat szerveztek. Még előre nem tervezett prog­ramról is gondoskodtak: több társunk önkéntes tűz­oltó, ezért meglátogathattuk a megyei tűzaltó-parancs- ndkságat. Egy tolmács segít­ségével néhány órát meg­hallgattunk az 512-es számú Ipari Szakmunkásképzőben. Felmerült annak a lehetősé­ge is, hogy a két szakmun­kásképző iskola fölvegye a kapcsolatot egymással. Na­gyon jó kezdeményezésnek tartom. A Berlin egyik kerületé­nek tanácsához tartozó épí­tőipari vállalat elsősorban régi házak felújításával, re­konstrukciós munkákkal fog­lalkozik. 850 dolgozója közül 130 szakmunkástanuló. Az oktatói munka dicséretére válik, hogy évek óta közülük kerülnek ki a Berlinben ren­dezett szakmai versenyek el­ső helyezettjei. Torsten Seifert, a 18 éves, utolsó éves szakmunkástanu­ló is elnyerte a Berlin Leg­jobb ifjú kőművese címet. — Milyen hasonlóságókat, illetve eltéréseket tapasztalt a két vállalat építkezésében? — A legnagyobb különb­séget abban látom, hogy a mi vállalatunk hagyományos technológiával épült házakat újít fel, nem épít újakat. A panelszerkezetes építkezés újdonság volt számomra. Itt talán kevesebb lehetősége van a kőművesnek bemutat­ni mindazt, amit a szakma szépségének nevezhetünk, de a gyors építkezésekhez min­denképpen ez a technológia a legmegfelelőbb. Berlin legjobb ifjú kőmű­vese szeptembertől az egye­tem építészmérnöki karán tanul. Végzős társai közül még hárman tanulnak to­vább: a mestervizsga után Oktatók lesznek. Bérűd Kleinspon már jó néhány éve oktatja a kőmű­vesmesterség fortélyaira a fiatalokat. 1956 óta dolgozik a vállalatnál és 1973-itól ok­tató. Ez idő alaitt mintegy 100 szakmunkástanuló került ki a keze alól. — Nagyon jó tapasztalato­kat szereztem az itt töltött egy hónap alatt. Jó és hasz­nos a gyakorlati képzésnek ez a formája, és az is tet­szett, amit az elméleti fog­lalkozásokon láttunk. A két vállalat építkezéseit nehéz összehasonlítani, mert igen különböző technológiával dolgozunk, ennek ellenére nem ökozot|t gondot az at- kalmazkodás, mivel tanuló­ink igen sokirányú képzést kapnak. A szigeteléshez, a vakoláshoz, a falazáshoz éppúgy érteniük kell, mint például a betonozáshoz, vagy a festéshez. Reméljük ha­sonlító jó tapasztalatokról szá­molhatnak be szeptemberben a magyar fiatalok is a ná­lunk töltött egy hónap után. Nagy Zsóka BEMUTATKOZTAK A TANÁCSTAGOK Egy napot dolgoznak a városrészért Kaposvár donneri városré­szében a jó kezdeményezé­sekről ismert a körzeti párt- szervezőt vezetősége: így például összehívták a kis­iparosokat, kiskereskedőket, egy másik aillkalommal a szerződéses boltok vezetőit. A városban először nekik jutott eszükbe, hogy a Don­ner tíz tanácstagjának mun­káját taggyűlésen tegyék mónliegre. Vass Lajos tizennégy év óta titkára a heitvenkét ta­gú pártszervezetnek: tapasz­talatait kamatoztatva ser­kenti a vezetőség többi tag­ját is, hogy új módszereket, formákat keressenek. — Pártaiapszervezetünk törekvése, hogy politikai munkánk hatósugara a Don­ner egész területére kiter­jedjen. Ezért tárgyaltuk meg a tíz donneri tanácstag mun­káját is taggyűlésen. Az volt a célunk, hogy a kommunis­ták ismerjék meg a tanács­tagokat. A városi tanács el­nöke részt vett a taggyűlé­sen, ő minősítette a tanács­tagok munkáját. Megtudtuk, hogy nagyon hasznosak az interpellációik, bár még van mit pótolni. Jövőre választá­sok lesznek, így mostt a kommunistáik látják, kiket javasolhatnak ezután is. Az országgyűlési képvise­lővel szintén jó a városrész kapcsolata: tavaly járt a Donner ban, s az idén ismét meghívták. Az egész városrészre jó hatással volt a szerződéses boltok vezetőivel, a kisipa­rosakkal, a kiskereskedőkkel rendezett két találkozó, ame­lyen a tanács termelés- és elláitásfelügyeleti osztálya is képviseltette magát. — Ennék köszönhető — mondta a párttitkár —, hogy a Dorottya vendéglő Töröcs- kére is visz ki üdítőt és szendvicset, a Pipacs étterem vezetője homokozót alakított ki, hntát állított fel a ki­rándulók gyerekeinek. A kisiparosok társadalmi mun­kában kis szerszámokat, jel­zőtáblákat készítettek az óvodás gyerekeknek; a cipé­szek felsőrészeket, s a ki­csinyek ezeken tanulják meg a cipő befűzését. A haszon kölcsönös, a tanács segítsé­get ígért a kisiparosoknak az anyagbeszerzés megjaví­tásában. Lőrinci L. László Jég hátán 95. — Mit akartok itt? — hallottam saját idegen hangomat. Blaskovics megrántotta vállán a géppisztolyt. — Érted jöttünk, Zoltán. Az egyetemi ifjúság nevé­ben. Szükség van most rád, amikor agy új Magyaror­szág születik ... Vériből, szennyből az Igazi, szent Magyarország! Aztán halkabbra fogta a hangját. — Zolikám, most újra itt a nagy tehetőség. Ami volt, elmúlt. Földet rá. Elisme­rem, nem tudtalak mindig megvédeni, de azon igye­keztem, hogy könnyítsék a dolgokon ... Emlékezz rá, hogy még az oroszoktól is kihoztalak, pedig akkor a fejemmel játszottam ... Gyomay is odafurakodott hozzám, és bajuszát moz­gatva cincogta. — Szükségünk van rád, Zoltán ... Én, kérlek szé­pen, kiálltam érted a kom­munistákkal szemben is. és most is azt tartom, kér­lek szépen, hogy neked keLl átvenned a tanszék vezeté­sét... A Kiss Péter-ügyre még mindenki emlékszik. Most, hogy a fegyver a mi kezünkben van, nem kell félnned. Mi mindenben tá­mogatunk ... Éreztem, hogy a hányin­ger egyre erősebb lesz ben­nem, és csak nagy erővel sikerül fegyelmezni magam, hogy rosszul ne legyek. Klá­ra figyélmeztető tekintete azonban hideg józansággal töltt el. Ki tudja, mi kö­vetkezik ezután... Min­denesetre nekem ahhoz a társadalomhoz sem lesz közöm, amelyikben újra Blaskovics András és Gyo­may Gyula kezében lesz a fegyver. — Mit akartok tőlem? — kérdeztem nyugodtan. Blaskovics elmosolyodott, az örök győztes fölényével. — Köszönöm, Zoltán. Er­re számítottam . .. Előké­szítjük számodra a vissza­térést. Egyelőre te leszel a kari forradalmi bizottság ellnöke ... Aztán majd meg Látjuk. Hét óra körül visz- sza jövünk, természetesen kocsival. Számíts rá, hogy éjszakára is benn maradsz a kar épületében. A lövöl­dözés miatt ugyanis nem tanácsos sötétben kocsikáz- ni. Hát akkor, kezifcsóko- lom, és még egyszer köszö­nöm, Zoltán ... Hétre fel­tétlenül itt vagyunk! . • * • Amikor becsukódott mö­göttük az ajtó, Klárához fordultam: — Készülj, Klára ... Két bőröndbe és egy sportszatyorba csomagoltuk mindenünket, legalábbis mindazt, amiről úgy gon­doltuk, néhány napig szük­ségünk lehet rá. Aztán úgy lopakodtunk ki a ház­ból, mint a tolvajok. Másnap dél tájékán ér­keztünk Kőszegre, késő délután pedig már Auszt­riában voltunk. • * * Amikor felébredtem, Klára még mindig nyu­godtan szuszogott mellet­tem. A behúzott függönyök rései közül fakító fény áradt a szobába: szemben a kis panzióval éppen ek­kor költ fel a nap, s vörös fénnyel áztatta a csupazöld alpesi rétet. Harangszó csendült, amire valahonnan tehénbőgés válaszolt. Éppen úgy, minit a me- síében. Széthúztam a függönyö­ket, és kibámultam a pan­zió előtt elterülő alpesi rétre. A hegyoldalban es­tétől reggelig szükségsátrak százai nőtek ki a földből, hogy befogadják a határon túlról áramló menekülte­ket. Csak néztem a sátra­kat, a körülöttük hullámzó tömeget, s egyszerre fel­merült előttem Blaskovics András alakja, amint gép­pisztolyát előre tartva jár­ja a pesiti utcákat. A csú­csos tetejű sátrak helyett a Múzeum körúti épület sár­gatéglás tömbjét láttam, s a nagykaput, ahogy rajza­nak ki rajta a hallgatók. Aztán a se vége, se hosz- sza szántóföldéit, telisteii répával, a hangos röhögést, a lágert, s újra csak Bias- kovicsoit, amint kék szala­gos tányérsapkában, fé­nyesre suvickolt csizmában diszkréten félrenéz, amikor rongyosain és haiálfáradtan eivánszorgok mellette. A sátrak között valahol lövés dörrent, majd hangos kiáltozás csapott felém. Te- repszín ruhás alakok futot­tak a tábor irányába, ke­zükben gumibolttal, vagy valami ahhoz hasonló fe­kete rúddal, s csatárlán­cot alkotva eltűntek a sze­mem elől. Aatán egészen erősen, mintha közvetlenül az ablakom alatt énekelt volna valaki, felhangzott a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország” né­hány kezdő taktusa. A pártvezetőség kitűnően együttműködik a körzeti népfrantbizotsággal, a vö- rösikeresztes szervezettel is. A vezetőség a tömegmozgal­mak révén még szorosabb kapcsolatot alakít ki a lakos­ság különböző rétegeivel. Ennek érdekében szorgal­mazzák, hogy általános ér­deklődésre számot tartó té­mákat tárgyaljanak a külön­féle rendezvényeken. A párt- szervezet kommunistái min­den támogatóst megadnak ahhoz is, hogy sikere legyen az Egy napot a Donner ért! mozgalomnak. Az idén en­nek eredményeként három kommunista megkapta a Ki­váló társadalmi munkás jel­vényt. Több éves gyakorlat, hogy a pártszervezet együttmű­ködik a Kaposplast kommu­nistáival, párton kívüli dol­gozóival a várospoiLitiikai munkában. Rendszeresek a közös pártnapok, rendezvé­nyek; a 45-ös párttagok el­mentek az üzemi KlSZ-esek- hez föleiteveniteni a múltat. Az ősszel a Bartók iskola út­törői várják őket ugyanezért. Sok a háztartásbeli, a nyugdíjas az alapszervezet­ben. Ezért szervezték meg a jogsegélyszolgálatot a me­gyei bíróság pártszervezeté­vel kötött megállapodás alapján. Ebben nagy segítsé­get kaptak dr. Mateevics Lászlónétól, aki előadást is vállalt a taggyűlésen a népi ülnökök tevékenységéről. — Mindig keressük azokat a módszereket, amelyekkel mindenről pontos képet kap­hatunk. Enélkül ugyanis dönteni se tudunk. Ezért tartottunk kötetlen fórum­taggyűlést is. Annyi hasznos észrevétel még nem gyűlt össze a városrész ellátásáról’, közlekedéséről, mint ott. A donneri aLapszervezgt- nek tekintélye van. Minden­hol nyitva áll előttük az aj­tó. Ha felkarolnak egy jó javaslatot, az biztosan meg­valósul. Ez érződik a város­rész fejlődésén is. Lajos Géza Népesség és gazdaság Rohamosan nő Afrika lakossága Jelenleg csak egy Szaha­rán túli afrikai ország — Nigéria — szerepel a viliág huszonöt legnépesebb orszá­gának listáján. 2025-re azon­ban, ha a mostani irányzat folytatódik, a helyzet drá­maian meg fog változni, s Etiópia, Zaire, Tanzánia, Ke­nya és Dél-Afrifca is felkerül Nigéria méllé. Ugyanakkor az ugyanezen a listán sze­replő fejlett ipari országok száma kilencről háromra csökken majd: csak a Szov­jetunió, az Egyesült Államok és Japán őrzi meg vezető pozícióit, s hat európai' or­szág nyomtalanul eltűnt a listáról. Az aggasztó jövő képét festő jóslat az ENSZ gazda­sági és szociális tanácsától (ECOSOC) származik; abban a jelentésben, amelyet az ECOSOC terjesztett elő nem­régiben az augusztus 6—13. között Mexikóban tartandó világnépesedési konferen­ciát előkészítő tanácskozá­Behúztam a függönyt és Klára felé fordultam. Csendesen aludt, félig kitakarózva, mintha egy középkori festő álmodta volna az ágyra. Az első magyar, akivel összeismerkedtünk, bizo­nyos Sumányi Imre volt. Egy Somogy megyei nagy­birtok gazdatisztje a há­ború előtt, később éveket ült, majd ötvennégyben kalandos körülmények kö­zött sikerült Ausztriába szöknie. Azóta „hol így, hol úgy” — s mutatta a kezé­vel, hogy a szerencse for- gandó. Apró, vérerekkel sűrűn telefuttatott szemei szüntelenül furcsa lázban égtek, mintha alkoholos vagy kábítószeres hatás alatt állt volna. Hiába szag­lásztam azonban, nem érez­tem rajta semmit. Vasárnap délután kisé­táltunk a tábor felett ma­gadásé dombok közé, és egyikük tetejéről átnéztünk a határon túlra. Valahol a messzeségben füstoszlop emelkedett a magasba. Sumányi hanyatt feküdt és egy zöld fűszálat rág­csált erős, fehér fogai kö­zött. — * Hamarosan rendet csinálunk odaát! — mond­ta mosolyogva, és Klára fe­lé fordult. — Maga is föld- birtokos lesz újra, szépasz- szony! (Folytatjuk.) A 2025-ben várható állapo­tokra vonatkozó következte­tést a jelentés ismert adatok összehasonlítására építi; 1950-iben a viliág lakosságá­nak 33 százaléka élt a fejlett országokban, 1980-ban már csak 25 százalék. Ebből ki­indulva az ENSZ szakértő! azt jósolják, hogy 2025-ben az arány 17 százalékra csök­ken, hiszen például hat eu­rópai államban: Svájcban, az NSZK-ban, Luxemburg­ban, az NDK-ban, Nagy-Bri- tanniában és Ausztriában az 1980—1985 körzöitti időszak­ban a lakosság növekedése csak negatív számokkal, il­letve nullával fejezhető ki. Ugyanakkor az afrikai kontinensen a növekedés 3,1 százalékos. Ha a népesség évente 3,4 százalékkal növe­kedik, ez azt jeüenti, hogy a lakosság lélékszáma húsz- évenként megduplázódik, de itt van Kenya, amely a ma­ga 4,1 százalékos növekedé­sével a világ leggyorsabban népesedő országa. 1950-ben 5,8 millió volt lakosainak a száma, 1980-ra ez megjtrip- lázódott (16,8 millió), s ha ez így folytatódik, 2000-ben 38,5, 2025-ben pedig 82,9 mil­lióan lesznék. A gazdasági helyzet és a népesedés között egyre szé­lesebbre nyíló olló súlyos problémákat okoz. Elemi fel­ismerés, hogy az élet minő­sége csak akkor javulhat, ha a gazdasági növekedés meg­előzi a népesség növekedését. Csakhogy, különösen a het­venes évek gazdasági visz- szaesése után — mutatnak rá ENSZ-szakértők — nem ez a valóság a legtöbb fej­lődő országban. Például: 1970 és 1980 között a fejlődő országok gazdasági növeke­dése átlagosan 5,2 százalékos volit (6 százalékot tett ki az előző évtizedben). Ezekben az években a népesség gyor­sabb növekedése miatt az egy főre jutó nemzeti jöve­delem átlagosan csak 2,6 százalékot ,te|tt ki. Ahogy a recesszió egyre nagyobb mértékben sújtotta a fejlődő országokat, a né­pesség növekedése (2,02 szá­zalék) meghaladta a gazda­sági növekedést (1,09 száza­lék). A borúlátó előrejelzések ellenére sokan mégis re­ménykednek abban, hogy a mexikói világnépesedési kon­ferencia nemcsak megálla­pítja a népesedési politika és a gazdasági fejlesztés közötti összefüggést, hanem a hely­zetet orvosló akciókról is ha­tároz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom