Somogyi Néplap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-25 / 121. szám

4 Somogyi Néplap 1984. május 25., péntek Hegemlékezés Somogyi Pálról MÉG TÖBB VITAFÓRUMOT Eredményes a politikai ismeretterjesztés Nópfronitörténeti kutatások Somogybán Hozzátartozói, -egykori harcostársai, a megyeszék­hely társadalmi és politikai vezetői a kaposvári Keleti temetőben levő sírjánál em­lékeztek tegnap délután So­mogyi Pálra, a nemzetközi és magyar munkásmozga­lom kiemelkedő alakjára, a forradalmár íróra és költő­re. A születése 90. évfordu­lójának alkalmából tartott megemlékezés mu/nkás­mozgaLmli indulók hangja mellett kezdődött, majd a Április végétől rajzik me­gyénkben a tarka szőlőmoly, majd nyolc nappal később, május 4-én indult meg a nyerges szőlőmoly rajzása. A domináns faj általában a tarka szőlőmoly, Zamárdi —Balatonszabadi térségé­ben mindkét faj csaknem azonos arányban, míg Tab —Kapoly körzetében döntő többségében a nyerges sző­lőmoly rajzik. A meleg május eleji idő­járás hatására a tarka sző­lőmoly rajzása először má­jus 5-6-a között tetőzött, majd a lehűlés következté­ben a rajzás 10-14-e közölt szünetelt, s 17-18-án ismét tetőzést figyeltünk meg. A tarka szőlőmolynak ez utób­bi hulláma a veszélyes, ugyanis az első tetőzést kö­vetően a tojásrakás szüne­telt, másrészt a lerakott to­jások jó része a hidegben elpusztult. Ha a későbbiek­ben számottevő lehűlés nem zavarja meg a lepkék élet- tevékenységét, az első lár­vák kelése május 28-31-e között várható. A védekezé­seket ebben az időpontban kezdjük meg. Tab—Kapoly körzetében a nyerges szőlő­moly ellen a védekezést jú­nius 3—5-e között kell vég­rehajtani. A védekezésre felhasználható készítmé­nyek házikertekben a Meta- tion 50 EC 0,1—0,2, a Ditri- £on 50 WJ? 0,2, a Safidon 40 WP 0,2—0,3, a Sinoratox 40 EC 0,1, az Unifosz 50 EC 0.1 (a Sinoratox hatásos a szőlőlevélatkák, az Unifosz pedig a takácsatkák ellen is), a Decis 2,5 EC 0,05, a Chinetrin 25 EC 0,05 száza­lékos rovarölő szer valame­lyike. A per.onoszpórafertőzés megelőzésére az intenzív hajtásnövekedés időszaká­ban házikertekben is java­soljuk a (molyok elleni vé­dekezéssel egy menetben) Curzate Super Z 0,25—0,35, Surzate Super CZ 0,25—0,35. Ridomil Plusz 50 Wp 0,15— 0,2 százalékos felszívódó gombaölő szer valamelyiké­nek használatát (ez utóbbi két szernél azonban a ma­gas réztartalmat figyelembe kell venni). Április utolsó napjaiban kezdődött. meg megyénkben csics gimnázium egy tanuló­ja mondta el Somogyi Pál Kő és kenyér című verséit. Ezután Varga Sándor, a városi párt-végrehajitőbizott- ság tagja méltatta a mozgal­mas életút állomásait. Mint mondta: Somogyi Pál az el­nyomott miagyar nép ügyé­nek harcosa volt. Kaposvá­ron már 1912-ben bekapcso­lódott a munkásmozgalom­ba. Az I. világháború, majd az oroszországi hadifogság után mint a bolsevik esz­mék és mozgalom ismerője az almamoly lepkéinek raj­zása. A lehűléses periódus hatására a lepkék rajzása május 9—13-a között szüne­telt, majd az ismételt föl­melegedés hatására élénkült meg. Tojásrakásuk meg kezdését viszonylag későn, május 14-15-től figyeltük meg Kaposvár—Vése körze­teiben. A lárvák tömeges kelése május 26—31-e között várható. A védekezéseket a tömeges lárvakelés kezdete­kor javasoljuk megkezdeni az alma-, körte-, dióültetvé­nyekben, majd az elhúzódó rajzás miatt 8-9 nap múlva meg kell ismételni. vett részt a Tanácsköztársa­ság harca/ilban. A Somogy megyei intéző bizottságba, majd a mun­kástanácsba választották, később pedig politikai bizto­sa lett a karhatalmi Latin ca századnak, amelynek szerve­zésében is részt vett. A Ta­nácsköztársaság megdöntése után négy év fegyházbünte­tésre ítélték, ám másfél év után megszökött és Jugo­szláviába emigrált. Az otta­ni kommunista párt munká­jában vett részt, majd mi­után az országból kiutasítot­ták, Moszkvába ment, ahon­nan a felszabadulásit követő­en tért haza. Különböző te­rületeken dolgozott,. és köz­ben részt vett a városi párt- bizottság, a partizánsizövet- ség és az MSZBT munkájá­ban. Harcos életének emlé­keit könyvei őrzik. A megemlékezés után a munlkásgyászinduló dalla­mai köziben a Kaposvári Vá­rosi Pártbizottság koszorú­ját Csapó Sándor titkár és Müller László, a városi pár|t- végrehajtóbizottság tagja helyezte dl a sírnál. Somogyi János és Mautner József a Magyar Ellenállás és Antifa­siszta Szövetség nevében ko- szorúzoft. A KISZ városi bizjoittságániak koszorúját Czamika Valéria és Molnár Tibomé hozta el. A megemlékezés az Inter- nac ionáléval ént véget. A politikai ismeretterjesz­tés, az agitációs és propa­gandamunka tapasztalatait összegezte a Hazafias Nép­front megyei elnöksége teg­nap délelőtt. Az ülésen, amelyen részt vett Kleno- vics Imre, a megyei pártbi­zottság első titkára, megál­lapították, hogy az 1983-84. évi őszi-téli politikai isme­retterjesztés 187 előadásso­rozatán csaknem ötezer hallgató vett részt. Ezenkí­vül máshol is szerepelt is­meretterjesztő előadás - a programban. Ma már egyre nagyobb figyelmet fordítanak a vitakészség kialakításá­ra. Ennek nyomán a részt­vevők mind több helyen mondják el őszintén, nyíltan a véleményüket. Klenovics Imre felszólalá­sában elismeréssel szólt arc­ról, hogy a népfrontbizott­ságok jó szervező munkát fejtettek ki a politikai isme­retszerzés érdekében, ke­resték azokat a „fehér fol­tokat”, amelyek kiestek a más szervek látóköréből. Azt javasolta, hogy ezután is itt keressék a feladatu­Egy levél nyomában Barics József, a Barcs— Sióifök között közlekedő au­tóbusz vezetője azzial lett népszerű az utasak előtt, hogy mindig figyelmes, ud­varias, a kocsija tiszta. Egyik olvasónk levelében azt is megírta: így lenne rendjén mindenütt. A felsőszentmártoni szüle­tésű fiatalember Nagyatádon töltötte katonaidejét, s bár ennek letelte után vissza- mehétett volna Baranyába, mégsem tette; megnősült, és a feleség szüleinek házába költöztek, ahol ma is lak­nák. Mindez 20 éve történt és 1977 óta dolgozik a 13. számú Volánnál. Azt teszi, amiről gyermekkora óta ál­modik: autóbuszt vezet. Na­gyabbik fia Pécsem dolgo­zik, a kisebbik egy óv múl­kat. Jónak tartotta, hogy kis csoportok hallgatják az előadásokat. Ez azért hoz eredményt, mert nagy tö­megben kevésbé tudnak szót érteni az emberekkel, akkor kevesebb a vita. Példának állította, ahogy a népfront együttműködik a különböző szervekkel az előadások megszervezésé­ben. Helyes a kötélén be­szélgetés gyakorlata is. Ez az a terület, ahol valóban érdemes újitani. Klenovics Imre az elnök­ség figyelmébe ajánlotta, hogy bátrabban szóljanak az időszerű kérdésekről, s kevesebbet azokról, ame­lyek esetleg a statisztika, az előírás miatt kerülnek szó­ba. Lehet és kell keresni a központitól, a megyeitől el­térő új módszereket, majd pedig meghonosítani azokat. Ne kösse semmi az elnöksé­get, hagyják el, ami nem időszerű. Nyilván másra van szükség például Hácson, mint Barcson vagy Nagyatá­don. Éppen ezért száműzzék a sematikus vonásokat. A megyei pártbizottság va fejezi be az általános is­kolát, a felesége a nagyatá­di kórházban dolgozik. Csen­des, nyugodt, egyenletes élet­út, olyan amilyet sokam kí­vánnak maguknak a negy­venes éveik elejére. Vagy első titkára szerint a statisz­tika ne befolyásolja a mun­kát, ne törekedjenek a nagy létszámra. Növeljék a vita­fórumokat, akkor elérhető, hogy az emberek ott vitat­kozzanak, ahol kell és lehet. Legyen az elnökségnek bá­torsága elhagyni valamelyi­ket a feladatok közül, ha szükséges, s olyat is bele­venni, ami nem szerepelt közöttük. Felhívta a figyel­met hazánk felszabadulásá­nak közelgő 40. évfordulójá­ra, az ifjúság egyes rétegei­nek politikai nevelésére, majd megköszönte azt a munkát, amellyel a mozga­lom hozzájárult Somogy társadalmi, politikai tevé­kenységének fejlődéséhez. A megyei pártbizottság — mint mondta — ezt kéri a jövő­ben is. A megyei elnökség elha­tározta a népfronttörténeti kutatások megkezdését, ezenkívül meghatározta a környezetvédelem társadal­mi támogatásának további feladatait, végül összegezte a falugyűlések tapasztalata­it. Amikor a munkájára, s a munikaihelyére terelődik a szó, egy makacs ember ke­serű liróniájóival mesél az el­múlt éveik felszín alatti vi­harairól. Félhivatalos és hi­vatalos 'beszélgetésekről, levélváltásokról, arról a még mai napig sem kihevert harcról, amelyét annak ér­dekében folytatott, hogy többhónapos, teherautón töl­tött — belső átszervezéssel indokolt — .kényszerpihe­nő” után ismét autóbuszt vezethessen. Végigjárt min­den fórumot, s bár kezdet­ben kevés biztatást kapott, végül’ is eredménnyel járt. Jelenleg Nagyatád helyett a siófoki telephelyein dolgozik, és az elmúlt 3 év allatt — azóta van ott — nem me­rült fel kifogás a munkája ellen. Mikor megmutattam a ró­la írt levelet, azt mondta: — Nekem ez így termé­szetes. 27 éve vezetek, de a vezetés önmagáiban számom­ra kevés. Szükségem van az utasokra is, és hogy ők sem egyformák? Ez a szép az egészben. A közös hangot mindig meg lehet találná, és akkor már könnyebben vi­selik az utasdk 'is a sokszor fárasztó utazást. Barics József végül révbe jutott. A levél írója mit sem tud a mindig udvarias és figye- mes autóbuszvezető háttér­ben zaijló szócsatáiból. Csak — saját és utastársai érde­kében — azt szeretné, ha töibb, Barics Józsefhez ha­sonló vezető ülne az autó­buszok kormánya mögött. A keveseket. pedig arra kellene ösztönözni, hogy ne a természetes legyen a kirí­vó, mint ebben az esetben is. Nagy Zsóka Himnuszt követően a Tán­Növényvédelmi tájékoztató A gyümölcsmolyok ellen mégsem? Lörincz L. László Jég hátán Másadiikán reggel arra 1956. október 24-én még bementem a munkahelyemre. Dolgozni azonban már nem dolgozott senki: száj- ról-szájra jártak a hírek, hogy az ávósok belelőtleK a 'tömegbe, egyetemisták százai véreztak el a parla­ment előtt, és hogy a Mú­zeum körúti épületet meg­ostromolták. Évek óta ek­kor éreztem nosztalgiát az egyetem iránit. Másnap már nem tud­tam bemenni a vállalathoz, és Klárát sem engedtem, hogy kimenjen a lakásból. Az utcákon páncélosok cir­káltak; katonák, civilek si­ettek ismeretlen céljuk fe­lé. Ekkor a főbérlővel egyetértésben bezártuk a bejárati ajtót, s a kulcsot feltettük az előszobái szek- , rény tetejére. Biztos vol­tam benne, hogy az egész cirkusz nem tarthat soká. November másodikén két olyan esemény is történt, amely döntő mértékben Be­folyásolta életemet. S a szó valódi, igazi értelmé­ben. ébredtem, hogy Klára !z- gatottaim forgolódik mellet­tem, majd felkel és kimegy a fürdőszobába. Már éppen megnyugodva újra elaludtam volna, ami­kor megcsapta a fülem va­lami furcsa zaj. Gyorsan felemelkedtem és a fürdő­szoba felé füleltem. Klára öklendezett odaík Inn. Magamra terítettem a fürdőköpenyemet, és utá- namentem. Klára a fürdő­kád szélén ült; szemei könnyben úsztak, karjai le­lógtak majdnem egészen a földig. Odaugrottam hozzá, és magamhoz öleltem. Ahogy ott feküdt ernyed ten a'kar­jaim között, nem tudtam másra gondolni, minthogy megmérgezte magát. Máig is rejtély, hogy miért ép­pen ez jutott az eszembe. Pofozgatni kezdtem az arcát, és szinte eszelősen ismételgettem: — Miit vettél be? Klára, az istenért, mit vettél be? Előbb csak feküdt, sá­padtan, behunyt szemmel, aztán egyszerre csak kinyi­totta a szemét, és rám me­redt csodálkozva: — Miit beszélsz? — Azt, hogy mi az is­tent csináltál magaddal ? Mát vettél be? Kotorászná kezdett a lá­bával a földön, ráneheze­dett, és kibontakozott a tarjaim közül. — Mit vettem be? Sem­mit. Nincs az egész háziban semmi hányás ellen. Énnek is épp most kellett jön­nie ... — De hát mi történt? — Amíg te aludtál, vagy háromszor ki kellett jön­nöm hányni. Fürj esi nénit meg nem akartam felköl- teni... — De hát, mitől? Te nem szóktól... Visszaült a kád szélére és rámnézett. Megcsóválta a fejét, de már mosolygott. — Nagy marha vagy te, Mliinarik, hogy semmit sem veszel észre ... Arról van szó, hogy felcsináltál. Most aztán, ha akarod, ha nem, e[ kell vegyél feleségül.. Állapotos vagyok, kedves Zoltán .. ! * * * Délután három óra múlt pár perccel — onnan tu­dom, hogy csengetésikor az órámra néztem — amikor bejöttek azok ketten. Mind­kettőjüknek géppisztoly ló­gott a nyakában, s hogy átlépték a küszöböt, a csö­vét óvatosan hátrafelé for­dították. Blaskovics jött elöl, Gyo- may meg ott caplatott a nyomában. Klára nyitott nekik aj­tót, bár igyekeztem meg­előzni. Nyilván azt gon­dolta, hogy nő létére keve­sebb baja eshet, mint ne­kem. Bár ki jöhettett volna akkor már értem? Blaskovics is és Gyomay is kerek, bozontos szakállt viselt, kialvaitlan, vörös sze­mük olyan volt, mint az angóranyúllé. Mielőtt még megakadá­lyozhattam volna, Blasko­vics megölelt, aztán Klá­rához lépett és ouppanós csókot nyomott az arcára. — Blaskovics András vagyok ... Zoltán régi cimborája. Sokat hallottam magáról, hogy maga volt a támasza Zoltán barátom­nak a nehéz időkben, ami­kor ... Ügy éreztem, hogy vala­mi vagy valaki kíméletlen erővel tépkedi fel bennem a behegedt sebeket, s min­den újra fájni kezd, ami­ről már azt hittem, hogy örökre begyógyult. Gyomay is utánozni akarta Blaskovicsot, és ki­tárt karokkal közeledett felém. Annyi időm volt csak," hogy félreléphessek'. Ereztem, hogy szörnyű gyű­lölet feszíti a torkomat, és remegni kezd kezem-lá­bam, mint a nyárifalevél. (Folytatjuk.) Mikor a természetes a kirívó ‘V *4:

Next

/
Oldalképek
Tartalom