Somogyi Néplap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-20 / 117. szám

W84. május 20., vasárnap Somogyi Népiap 5 Két bizonyítvány Az egykori otthon helyén Vonzó emlékmúzeum nak a lehetőséget, hogy a lakások intámebb környeze­téből kiléphessen alkotásai­val a középületek tágas nyil­vánosságára. A kiállított íreskótervek bepillantást en­gednek többi faliképének előmunkálataiba. Láthatjuk a Szentivánéji álom vadre­gényes erdőrészletét, a Mű­velődés című freskó figuráit. Az emeleti műteremben az alkotó eredeti könyezetébe lépünk. Az egykori ihletett perceket idéző festőállványt, palettát, festékeket, s a tré- •fás ötlettel tarkára festett kis szekrénykét a művész rokonai bocsátották az em­lékmúzeum rendelkezésére. A tárlókban családi képek, B emáth Aurél használati tárgyad, igazolványai és ki­tüntetései őrzik a művész életútjának fontosabb állo­másait. A Pannóniából elszárma­zott festő életén, pályáján mindvégig maghatározó él­ményként élt a szülőföld. Emléke a marcali villa meg­hitt csendjében is örökké él­ni fog. Tersztyánszfey Krisztina A kisegítő iskolai tanul­mányok mellett az idei tan­évben a dolgozók iskolájába beiratkozottak elvégezték az általános iskola hetedik osz­tályát, sikeresen vizsgáztak. Ehhez kezdetben az anya- iskóla nyújtotta a legtöbb segítséget, majd a tanulók önállósága is fokozódott. Sok mindértről lé kéllett monda­niuk ahhoz, hogy helytáll- hassarták a két iskolában. A tanárok rájöttek vala­mire: a differenciált okta­tás — a tanulók egészség­éi szemályiiségkárosodás- ban szenvednek, ezért jár­nak ide — további differen­ciált személyiségfejlesztés­sel rehabilitálhatja azokat a gyerekéket, akik képese«, teljesén beilleszkedni a fel­nőtt társadalomba. Az sem mindegy, hogy kisegítő is­kolai, vagy általános iskolai végbizonyítvánnyal a ke­zükben szereznek ismeretsé­get a közösségben. Elmond­ták, noha munkájukkal elé­gedették, sokszor visszaél­nek a sikeresen fölszámolt múltjukkal. Az iskola kísérlete tiszte­letre méltó. Pedagógiai »ike­reket eredményezhet, és ha csak évente néhány tanuio sorsa szépül is meg, akkor is megéri a fáradságot. Nem válhat teljessé a kisegítő is­kolákban az általános isko­lai „fakultáció”, hiszen a ta­nulók többsége alkalmatlan a nehezebb tananyag elsajá­títására. De ha van egy ka­pu, amelyiken keresztül új távlatok nyílnak néhány gyerek előtt, azt érdemes olajozottan „működtetni”. Jövő tanévben — az idei tapasztalatok alapján — már a hetedik osztályban meg­szervezik Kaposváron a ki­segítő iskolásoknak a dol­gozók általános iskolai kép­zését, hogy tovább csökkent­sék terheiket, jobban bizto­sítsák zökkenőmentesebb be­illeszkedésüket. Horanyi Karn» Halála után két évvel Bernáth Aurél, o kétszeres Kossuth-díjas festő ismét haza­talált. Mint megírtuk, szülővárosa, Mar­cali állandó kiállítással adózik emléké­nek a festő egykori otthona helyén álló villában. Az épületben festményei, vázla­tai, személyes tárgyai és okmányai őrzik megyénk nagy szülöttének keze nyomát. Két bizonyítványt kapnak a tanév végén a kaposvári kisegítő iskólában — hatan. Az anyaiskola tanulmányi időszakának sikeres befeje­zését elismerő okirat mel­lett kézhez vehetik az ál­talános iskolai végbizonyít­ványt is. Kísérletképpen ar 1973—74-es tanévben arra vállalkoztak, hogy révbe juttatják azokat a gyeréke- ket, akik képesek a kisegítő iskolai tananyag elsajátítá­sa mellett megszerezni a dolgozók iskolájában a hé- tédik, nyolcadik osztályos végbizonyítványt is. A kise­gítő iskola eredményes be- fejezése ugyanis az általá­nos iskola hatodik osztályá­nak az elvégzésével ér fel Tehát zsákutca áll azok előtt, akik szakmát válasz­tanak. A szakmunkásképző­be ugyan eddig is bejutot­tak néhányan a hivatalosan elismert hat elemivel, de a továbbtanulásukat nehezí­tette az a körülmény, hogy a tanulók egyidejűleg vé­gezték a hetedik és a nyol­cadik osztályt a szakmun­kásképző iskolával. Sokan ezért le is morzsolódtak. A kaposvári kisegítő iskolából a végzett tanulók harminc, harmincöt százaléka tanult tovább az 51f-es szakmun­kásképző intézetben építő­ipari hiányszakmában. Jó az iskola kapcsolata a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalattal, itt biztosították a tanulóknak a Bevezetés a termelőmunkába című sajá­tos tantárgy gyakorlati elsa­játításának a feltételeit. A kisegítő iskola hetedik és nyalcadikos tanulói évi nyolcvan—százhúsz órát töl­tenek a termelőüzemben, hat szakmáról szereznek is­mereteket. Pályaválasztá­sukat ez a két év erősen meghatározza. Ezért fogad­ták szívesen továbbtanulási szándékukat a szakmunkás- képzőben, és várták őket az üzemrészekben. A kiállított festmények je­lentős része a Somogy me­gyei Múzeumok tulajdona. Sók kép a Fruchten gyűjte­ményből került a falakra. Fruchten Lajos a festő leg­nagyobb gyűjtője volt. s ha­lála után sok mű az örökö­sök birtokában maradt. Eze­ket most a múzeum rendel­kezésére bocsátották. Ugyan­csak szívesen adói! képeket az emlékház számára a Nemzeti Galéria és a Buda­pesti Történeti Múzeum. A két nagy földszinti he­lyiségben, a lépcsőházijain és az emeleti műteremben el­helyezett festmények a mű­vész különböző korszakait reprezentálják. Mindjárt a bejárat mellett függ Ke­resztül című korai munkája, mely még kezdeti szakaszá­ban, Bécstoen, az absztrakt ábrázolásmóddal való kísér­letezések idején született. Líraibb színekben gazdag festői látásmód jellemzi az ezt követő, Pöstyénben töl­tött éveket. Ebből a kor­szakból származik legtöbb nagy műve. Ilyen például a Pöstyéni park című hatal­mas vászon, mely gondtala­nul sétálgató, pihenő alak- jjfyll, a Cakón átszűrődő szórt- napfénnyel végtelen nyugalmat és melegséget áraszt, önarcképek egész so­ra született ebben az időben, ezek közül többet is őriz a múzeum. Az önarckép ajtó előtt és az Önarckép ablak előtt című portrékról szikár, zárt arc leként ránk. Ezeken •is, mint megannyi ezidőben keletkező képen a szobában, az erkélyen álló ember mö­gött a kinti táj adja a hát­teret. Zárt tér és külvilág, ember és természet ellentéte oldódik fel bennük. 1938-tól a festő Budapes­tem élt. A Naplemente a bu­dai hegyek között mintha már kissé merevebb, szigo­rúbb lenne a megelőző táj­ábrázolásoknál. A Csónaká- zók a Balaton vízi világát idézi. A nagyterem fő falát a Munkásosztály és a sport cí­mű monumentális freskóterv darabjai uralják. Az egyik földalatti állomást díszítő faliképre meghirdetett pá­lyázat adta Bernáth Aurél­De szépek vagytok! Tüzelt a nap. .4 Balaton tükre fölött sorban ültek a bárányfelhők, mintha a tó vizében fürdő óriás sár­kánygyík jókedvében verte volna fel az égre a vattafe­hér felhöpamacsokat. Zamárdi utcáin ünneplő­be öltözött felnőttek és vi­rágcsokrot ölelő gyerme­kek siettek az iskola felé. Gyönyörű idő lett balla­gás napjára. Az iskolaud­varban árnyas fák alatt ültek a vendégek. A tanu­lók a tantermekben csend­ben várták az ünnepség kezdetét. Tizenegy órakor felcsendült a búcsúdal. A nyitott ajtón leányok és fiúk léptek ki, ölükben vi­rágcsokorral. Elöl lépdelt a fiatal tanár, az osztályfő, a legmagasabb leány és fiú kíséretében. A többiek egy­más után. követték őket, kezüket előttük levő társult vállára tették. Könnyes bá­nattal szárnyalt a dal: „ . üres a fészek, nincs lakója már ...” Végiglátogatták a tanter­meket, felidézték maguk­ban a nyolc év nehéz küz­delmeit, kedves emlékeit. Amikor a búcsúzó diákok ünnepi ruhájukkal, gondo­zott hajviseletükkel, ölük­ben piros rózsa- és szegfű- csokroklcal az ünneplők előtt elvonultak, a pádon ülök sorából egy nagyma­ma meghatottságában fel­sóhajtott: De szépek vagy­tok! És nézte, szemével Ici- sérta a felnőtt nagy leá­nyokat, fiúkat, mintha mind az ő unokája lett volna ... A búcsúzó osztály azutan a nézők előtt sorakozott fel. Így szemben még szeb­bek voltak a szolid hajvi­seletű fiúk és rózsacsokros lányok. A nagymama me­gint felsóhajtott: „De szé­pek vagytok!” És , zsebken­dőjét a szeméhez emelte. Talán eszébe jutott, hogy az ő gyermekkorában nem volt ilyen bensőséges ün­nep. Ilyen szép ruha, cipő, hajviselet. Nem volt ilyen nyílt tekintet, csillogó szem. öntudat. Nem volt ilyen szép iskola. Nem vol­tak szülők, akik gyerme­keikre ennyit áldozhattak volna. Igaz, a boldog emlé­kű ,,mester úr” őket is fel­vitte egyszer Budára, hogy lássanak valamit a nagyvi­lágból. A fényképen félénk falusi gyermekek ülnek a földön, karbatett kézzel, akasztós táskával, szatyor­ral, kis kabátkával a ke­zükben, István király lo­vas szobra előtt. De szépek vagytok! — visszhangzik az ünneplők lelkében is. Mikor az igaz­gató beszédét hallgatjátok, de szépek vagytok. Mikor a csapatzászlót átadjátok, de szépek vagytok. Mikor búcsúztok a szülőktől, az iskolától, a pedagógusok­tól: de szépek vagytok! S ti, somogyi pedagógusok, iskolák, amikor aratásra érőben ezrével ontjátok a haza és egyetemes emberi­ség szolgálatára az érett, kiművelt, dolgozni akaró ifjúságot, de szépek vagy­tok! Fitter Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom