Somogyi Néplap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-20 / 117. szám
W84. május 20., vasárnap Somogyi Népiap 5 Két bizonyítvány Az egykori otthon helyén Vonzó emlékmúzeum nak a lehetőséget, hogy a lakások intámebb környezetéből kiléphessen alkotásaival a középületek tágas nyilvánosságára. A kiállított íreskótervek bepillantást engednek többi faliképének előmunkálataiba. Láthatjuk a Szentivánéji álom vadregényes erdőrészletét, a Művelődés című freskó figuráit. Az emeleti műteremben az alkotó eredeti könyezetébe lépünk. Az egykori ihletett perceket idéző festőállványt, palettát, festékeket, s a tré- •fás ötlettel tarkára festett kis szekrénykét a művész rokonai bocsátották az emlékmúzeum rendelkezésére. A tárlókban családi képek, B emáth Aurél használati tárgyad, igazolványai és kitüntetései őrzik a művész életútjának fontosabb állomásait. A Pannóniából elszármazott festő életén, pályáján mindvégig maghatározó élményként élt a szülőföld. Emléke a marcali villa meghitt csendjében is örökké élni fog. Tersztyánszfey Krisztina A kisegítő iskolai tanulmányok mellett az idei tanévben a dolgozók iskolájába beiratkozottak elvégezték az általános iskola hetedik osztályát, sikeresen vizsgáztak. Ehhez kezdetben az anya- iskóla nyújtotta a legtöbb segítséget, majd a tanulók önállósága is fokozódott. Sok mindértről lé kéllett mondaniuk ahhoz, hogy helytáll- hassarták a két iskolában. A tanárok rájöttek valamire: a differenciált oktatás — a tanulók egészségéi szemályiiségkárosodás- ban szenvednek, ezért járnak ide — további differenciált személyiségfejlesztéssel rehabilitálhatja azokat a gyerekéket, akik képese«, teljesén beilleszkedni a felnőtt társadalomba. Az sem mindegy, hogy kisegítő iskolai, vagy általános iskolai végbizonyítvánnyal a kezükben szereznek ismeretséget a közösségben. Elmondták, noha munkájukkal elégedették, sokszor visszaélnek a sikeresen fölszámolt múltjukkal. Az iskola kísérlete tiszteletre méltó. Pedagógiai »ikereket eredményezhet, és ha csak évente néhány tanuio sorsa szépül is meg, akkor is megéri a fáradságot. Nem válhat teljessé a kisegítő iskolákban az általános iskolai „fakultáció”, hiszen a tanulók többsége alkalmatlan a nehezebb tananyag elsajátítására. De ha van egy kapu, amelyiken keresztül új távlatok nyílnak néhány gyerek előtt, azt érdemes olajozottan „működtetni”. Jövő tanévben — az idei tapasztalatok alapján — már a hetedik osztályban megszervezik Kaposváron a kisegítő iskolásoknak a dolgozók általános iskolai képzését, hogy tovább csökkentsék terheiket, jobban biztosítsák zökkenőmentesebb beilleszkedésüket. Horanyi Karn» Halála után két évvel Bernáth Aurél, o kétszeres Kossuth-díjas festő ismét hazatalált. Mint megírtuk, szülővárosa, Marcali állandó kiállítással adózik emlékének a festő egykori otthona helyén álló villában. Az épületben festményei, vázlatai, személyes tárgyai és okmányai őrzik megyénk nagy szülöttének keze nyomát. Két bizonyítványt kapnak a tanév végén a kaposvári kisegítő iskólában — hatan. Az anyaiskola tanulmányi időszakának sikeres befejezését elismerő okirat mellett kézhez vehetik az általános iskolai végbizonyítványt is. Kísérletképpen ar 1973—74-es tanévben arra vállalkoztak, hogy révbe juttatják azokat a gyeréke- ket, akik képesek a kisegítő iskolai tananyag elsajátítása mellett megszerezni a dolgozók iskolájában a hé- tédik, nyolcadik osztályos végbizonyítványt is. A kisegítő iskola eredményes be- fejezése ugyanis az általános iskola hatodik osztályának az elvégzésével ér fel Tehát zsákutca áll azok előtt, akik szakmát választanak. A szakmunkásképzőbe ugyan eddig is bejutottak néhányan a hivatalosan elismert hat elemivel, de a továbbtanulásukat nehezítette az a körülmény, hogy a tanulók egyidejűleg végezték a hetedik és a nyolcadik osztályt a szakmunkásképző iskolával. Sokan ezért le is morzsolódtak. A kaposvári kisegítő iskolából a végzett tanulók harminc, harmincöt százaléka tanult tovább az 51f-es szakmunkásképző intézetben építőipari hiányszakmában. Jó az iskola kapcsolata a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalattal, itt biztosították a tanulóknak a Bevezetés a termelőmunkába című sajátos tantárgy gyakorlati elsajátításának a feltételeit. A kisegítő iskola hetedik és nyalcadikos tanulói évi nyolcvan—százhúsz órát töltenek a termelőüzemben, hat szakmáról szereznek ismereteket. Pályaválasztásukat ez a két év erősen meghatározza. Ezért fogadták szívesen továbbtanulási szándékukat a szakmunkás- képzőben, és várták őket az üzemrészekben. A kiállított festmények jelentős része a Somogy megyei Múzeumok tulajdona. Sók kép a Fruchten gyűjteményből került a falakra. Fruchten Lajos a festő legnagyobb gyűjtője volt. s halála után sok mű az örökösök birtokában maradt. Ezeket most a múzeum rendelkezésére bocsátották. Ugyancsak szívesen adói! képeket az emlékház számára a Nemzeti Galéria és a Budapesti Történeti Múzeum. A két nagy földszinti helyiségben, a lépcsőházijain és az emeleti műteremben elhelyezett festmények a művész különböző korszakait reprezentálják. Mindjárt a bejárat mellett függ Keresztül című korai munkája, mely még kezdeti szakaszában, Bécstoen, az absztrakt ábrázolásmóddal való kísérletezések idején született. Líraibb színekben gazdag festői látásmód jellemzi az ezt követő, Pöstyénben töltött éveket. Ebből a korszakból származik legtöbb nagy műve. Ilyen például a Pöstyéni park című hatalmas vászon, mely gondtalanul sétálgató, pihenő alak- jjfyll, a Cakón átszűrődő szórt- napfénnyel végtelen nyugalmat és melegséget áraszt, önarcképek egész sora született ebben az időben, ezek közül többet is őriz a múzeum. Az önarckép ajtó előtt és az Önarckép ablak előtt című portrékról szikár, zárt arc leként ránk. Ezeken •is, mint megannyi ezidőben keletkező képen a szobában, az erkélyen álló ember mögött a kinti táj adja a hátteret. Zárt tér és külvilág, ember és természet ellentéte oldódik fel bennük. 1938-tól a festő Budapestem élt. A Naplemente a budai hegyek között mintha már kissé merevebb, szigorúbb lenne a megelőző tájábrázolásoknál. A Csónaká- zók a Balaton vízi világát idézi. A nagyterem fő falát a Munkásosztály és a sport című monumentális freskóterv darabjai uralják. Az egyik földalatti állomást díszítő faliképre meghirdetett pályázat adta Bernáth AurélDe szépek vagytok! Tüzelt a nap. .4 Balaton tükre fölött sorban ültek a bárányfelhők, mintha a tó vizében fürdő óriás sárkánygyík jókedvében verte volna fel az égre a vattafehér felhöpamacsokat. Zamárdi utcáin ünneplőbe öltözött felnőttek és virágcsokrot ölelő gyermekek siettek az iskola felé. Gyönyörű idő lett ballagás napjára. Az iskolaudvarban árnyas fák alatt ültek a vendégek. A tanulók a tantermekben csendben várták az ünnepség kezdetét. Tizenegy órakor felcsendült a búcsúdal. A nyitott ajtón leányok és fiúk léptek ki, ölükben virágcsokorral. Elöl lépdelt a fiatal tanár, az osztályfő, a legmagasabb leány és fiú kíséretében. A többiek egymás után. követték őket, kezüket előttük levő társult vállára tették. Könnyes bánattal szárnyalt a dal: „ . üres a fészek, nincs lakója már ...” Végiglátogatták a tantermeket, felidézték magukban a nyolc év nehéz küzdelmeit, kedves emlékeit. Amikor a búcsúzó diákok ünnepi ruhájukkal, gondozott hajviseletükkel, ölükben piros rózsa- és szegfű- csokroklcal az ünneplők előtt elvonultak, a pádon ülök sorából egy nagymama meghatottságában felsóhajtott: De szépek vagytok! És nézte, szemével Ici- sérta a felnőtt nagy leányokat, fiúkat, mintha mind az ő unokája lett volna ... A búcsúzó osztály azutan a nézők előtt sorakozott fel. Így szemben még szebbek voltak a szolid hajviseletű fiúk és rózsacsokros lányok. A nagymama megint felsóhajtott: „De szépek vagytok!” És , zsebkendőjét a szeméhez emelte. Talán eszébe jutott, hogy az ő gyermekkorában nem volt ilyen bensőséges ünnep. Ilyen szép ruha, cipő, hajviselet. Nem volt ilyen nyílt tekintet, csillogó szem. öntudat. Nem volt ilyen szép iskola. Nem voltak szülők, akik gyermekeikre ennyit áldozhattak volna. Igaz, a boldog emlékű ,,mester úr” őket is felvitte egyszer Budára, hogy lássanak valamit a nagyvilágból. A fényképen félénk falusi gyermekek ülnek a földön, karbatett kézzel, akasztós táskával, szatyorral, kis kabátkával a kezükben, István király lovas szobra előtt. De szépek vagytok! — visszhangzik az ünneplők lelkében is. Mikor az igazgató beszédét hallgatjátok, de szépek vagytok. Mikor a csapatzászlót átadjátok, de szépek vagytok. Mikor búcsúztok a szülőktől, az iskolától, a pedagógusoktól: de szépek vagytok! S ti, somogyi pedagógusok, iskolák, amikor aratásra érőben ezrével ontjátok a haza és egyetemes emberiség szolgálatára az érett, kiművelt, dolgozni akaró ifjúságot, de szépek vagytok! Fitter Dezső