Somogyi Néplap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-19 / 116. szám

1984. május 12., szombat

Somogyi Néplap

9

IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS

A szőlőlugas alatt egy szék állt, de most nem ült rajta senki. Gyalulatlan deszkából eszká- bált, magas lábú szék volt. Egyedül árválkodott a lugas teljes hosszában. Az udvart átszelő keskeny utak, a kertbe vezető kis ösvények, a kerítésre rácsúszott kis tyúkól, s mellette az alacsony, ám takaros farakás azt mutatta, hogy itt minden egyetlen embert szolgál.

Egyetlen embert: Szilágyi Eleonórát, másképpen Elonát, mert abban a kis utcában, ahol Szilágyi Eleonóra lakott, soha ne mondták ki, hogy Eleonóra néni, valószerűtlennek és idegennek érezték ezt a nevet ahhoz a kis házikóhoz, amelyikben ő lakott. Egy szoba, konyha és egy előszoba, ennyiből állt Szilágyi Eleonóra otthona, no meg az előszoba előtti kis lugasból, ahol üldögélni szokott, ahol előkészíti az ennivalót a főzéshez: itt pucolja meg a csirkét, a zöldséget, s itt tárolja az utcáról hozott vizet is egy kék kannában.

A kék kannát most nem látni a lugas alatt, mert Szilágyi Elona kiment. vele az utcára, a pirosra festett kúthoz; a pumpás kúthoz, ahogyan ő mondja, s ami egyáltalán nem hasonlított ahhoz a kúthoz, ami még ott áll az ő udvarán is, de annyira ellepte az iszap az alját, hogy lassan egy éve már nem is használja. Az utcai kút kis fogantyúját elég csak megnyomni, s már erős sugárban jön a városi víz. Merthogy azt mondják, a városból vezették be ide a kellemesen hideg és tiszta vizet. Néha, ha nagyon meleg volt, még a lábát is megmosta az erős vízsugárban ...

Most is behozta tehát a vízzel telt kannáját, leült a székre, a kezét az ölébe fektette, pihent egy kicsit. Arra gondolt, hogy gyomlálnia kell még ma, majd vág egy kis fát, mert főzni fog, és be kell gyújtania. Már bánta, hogy a szűk kis udvarát is felásatta és bevetette növénnyel. Terebélyesedtek a káposzták, a karalábék, a megsüllyedt kút körül ott kanyargóit a nagy levelű tökinda. A feje fölött a zöld szőlőfürtök egymáshoz értek; már most eltervezte, hogy az ősszel csak szőlőn fog élni, meg friss kenyéren. Ügy számított, hogy karácsonyig is kitart majd a sok szőlő.

Nagyjából rendben levőnek találta a világot maga körül. Már épp arra gondolt, hogy elindul a kis kapájáért az ólba, amikor megállt egy autó a ház előtt. Elegáns, szürke kosztümben harminc évesnek látszó nő nyitotta ki a kocsiajtót; hóna alatt egy dossziét szorongatott. A kocsiban egy nap- szemüveges férfi ült a volán mögött. Szilágyi Elona sem a nőt, sem a férfit nem ismerte.

Az idegen nő, mintha mindig is ide készült volna, Szilágyi Elonához indult.

Megállt Szilágyi Elona előtt, udvariasan — kissé lebegő hangon — köszönt, majd a hóna alól kihúzta a dossziét.

— Azért jöttem — kezdte halkan, már-már észrevehetetlen megilletődöttséggel —,

hogy több éves tatarozását rendezzük.

Szilágyi Elona nem értett semmit.

— Az adót már befizettem. Az adót fizetni kell, a régi világban is kellett, szegény megboldogult apám is erre nevelt bennünket, az adót, fiam, rendezni kell — mondta Szilágyi Elona.

— Nem az adóról van szó, a vízről. A vízről, ami itt van az utcában, no meg itt, a kannában — mutatott a kék kannára a nő. — Én a Társulattól jöttem, eddig már háromszor küldtünk felszólítást ... Nos, amióta bevezették az utcába a vizet, felállították a kutakat, ezért minden évben fizetni kell

BALÁZS JÓZSEF

A vízbér

bizonyos összeget. Itt vannak a csekkek, s a nő már nyitotta is ki a dossziéját.

— Ne adjon nekem csekket — Emelte fel a kezét Szilágyi Elona, de a hangjában nem volt semmi bántó.

— Azért ne adjon csekket, mert én nem fizetek a vízért.

— Nem fizet? — fordult meg a szürke kosztümös.

Szilágyi Elona bement a konyhába, és egy lila hokedlit hozott a lugas alá, intett a nőnek, hogy üljön csak le nyugodtan. A nő leült.

— Nem fizetek... — így Szilágyi Elona, és megigazította fejkendőjét.

— Bizonyos kedvezményeket másolóiak is adtunk — jut eszébe a nőnek.

— Nem kérek kedvezményt, semmilyen körülmények között nem fizetek — ismételte rendíthetetlenül Szilágyi Elona.

— Semmilyen körülmények között — suttogta csak úgy magának a nő, valamiképpen ezt a kifejezést idegennek érezte az idős nő szájából. Mert harag, megbántott- ság most sem volt Szilágyi Elona hangjában.

— És azért nem fizetek — mondta Szilágyi Elona —, mert az nekem jár.

— Ki tartozott? — a nő most már teljesen elbizonytalanodott.

— A világ. Az emberiség. Az ország. A sok mindenféle ország. Az is lehet, hogy csak egyetlen egy ember, vagy kettő. Volt időm gondolkodni rajta. Leginkább Magyarország tartozik nekem, kérem. Lassan már negyven éve. ősszel lesz negyven éve, hogy megkaptam az értesítést: az uram hősi halált halt a hazáért. Odamaradt a fronton. Ezért határoztam el, hogy nem fizetek; az uram haláláért ennyi jár nekem: á vízbér. Ezt elengedheti nekem az ország. Ennyi belátással lehetnek.

A Társulástól jött nő felnézett a lugasra, majd a kert felé. Zavarában nem jutott eszébe semmi. Annyit

Kondor Béla: Katalin-oltár

ANATÓMIA ÉS DRAPÉRIA

Barcsay Jenő kiállítása a Magyar Nemzett Galériában

érzett csak, abban bizonyos volt, hogy ez az idős asszony itt mellette, sohasem fogja kifizetni a vízbért.

— Gyerekei vannak-e? — jutott eszébe hirtelen.

— Vannak. Egyedül neveltem őket. Már csak azért sem fizetek. Merthogy ez is tartozás nekem.

— Hol vannak? — kérdezte tovább a nő.

— Egy^ eltűnt. Negyven- nyolcban "elment kalauznak, azóta nem jelentkezett; belelökte valaki a nagy vízbe ott, a városban. Volt egy fiam, az Törökországon át egészen Argentinéig hajózott. Tizenhat éves volt akkor. De nem tudok róla semmit. Aztán van még egy; annak saját családja van, szép élete, innen nagyon messze ment férjhez. Ha árra gondol, hogy rajta be lehetne hajtani a vízbért, rosszul teszi. Nem azért, mert szegények, mert van mindenük, de én megeskettem: ezt a vízbért soha senki ki nem fizeti a családból. A szegény jó uram miatt. Ha meghalt a hazáért, akkor én is szeretnék valamit kapni.

— Csakhogy ilyen rendelet nincs — gondolkodott hangosan a Társulástól jött nő. — Ez olyan dolog... a háború, akkor én még nem is éltem, csak filmekből meg a televízióból hallottam ezekről. Csak annyit tehetek, hogy elmondom a főnökömnek.

— Azt lehet — bólintott Szilágyi Eleonóra.

Kis szünet után a Társulástól jött nő felállt a hokedliről.

— Egy kicsit körülnéznék a kertben, az udvaron. Olyan gyönyörű veteményese van a néninek, hogy ilyet még seholsem láttam, s ott a kert végében nő a kapor, szeretnék közelebb menni... — bizonytalankodott különös kérése miatt a nő.

— Adok én kaprot, kedvesem — így Szilágyi Elona, és együtt mentek le a veteményes végébe.

K

özben az utcáról autókürt rikoltott sürgetően, — Elnézést, de nekem sietnem kell — torpant meg a Társulástól jött nő. — Majd egy másik alkalommal, ha erre járok, beugróm. Még több helyre kell mennem; egyébként is várnak, egy félórája már ...

— Egy félórája — motyogja magában Szilágyi Elona, és. elindult ő is a kapu felé, hogy megnézze magának azt a várakozó autót. Mire azonban a kapuhoz ért, az autó már kifordult a nagy útra, ami a városba vezetett.

A Magyar Nemzeti Galériában a szokványostól eltérő 'kiállítás nyílt: Barcsay Jenő múzeumiban lévő, de eddig nyilvánosság előtt sohasem szereplő rajzait láthatja a közönség.

Barcsay Jenő képzőművészetünk nagy öregje: egyidős a századdal, de még most is alkot kedves Szentendréjén, amely ma szinte egy az ő nevével. Mostani kiállítása azért tér el a szokványostól, mert két tankönyvének rajzaiból válogatták, amelyek előbb jelentek mag reprodukálva, mint kiállításon, a maguk valóságában. A két tankönyv: a Művészeti anatómia s az Ember és drapéria. Mindkettő az ötvenes években látott napvilágot, s azóta töíbb kiadást is megért, nemcsak itt, hanem külföldön is. E két könyv tette világszerte ismertté Barcsay

Jenő nevét. A rajzok harminc esztendeje a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonai, de csak most vette elő őket a múzeum, hogy eredetiben élvezhesssék a magyar és a külföldi látogatók.

Barcsay Jenőt 1945-ben a Képzőművészeti Főiskola tanárává nevezték ki: „a művészeti bonctant és a szemléleti látszattant” oktatta növendékeinek (az ötvenes években például Kondor Bélának, akinek anatómiai rajzai a mesterével vetekedtek.) Tanári kötelességből művészetet teremtett. Anatómiai rajzai nem didaktikus ábrázolatok, hanem művészetté lényegült kompozíciók.

A harmincas években egyszer azt mondta László Gyulának, hogy boldog lenne, ha egy gyufásdobozt meg tudna festeni, dehogy is mer még ecsetjével az emberihez nyúlni. Természetesen ezt csak a művészi szerénység s a többre törés mondatta vele, hiszen már abban az időben is festett — nem akárhogyan! — emberi alakokat. Am a leonardói igényesség munkált benne, s ezt érte el most kiálMtótt anatómiai és drapériákat tanulmányozó rajzaival az ötvenes esztendőkben. Három—négy óv kemény munkája van bennük. E Lapokkal új műfajt teremtett: a vázlatot emelte önálló kifejező eszközzé.

T. M.

SIMÁI MIHÁLY

STANISLAV PROKOP

Egy örök költöző

Nyárvégi séta a kettészelt végtelenben emitt még zöld U lomb amott rőten parázslik egy virág pillantása átlényegülve berniem Kezemre pille száll és száü mögötte másik Átszelnek mint ia szél — s értve az érthetetlent: látom ők még elérnek az utosó virágig Egy kettészelt platán áll mögöttem — félig él félig már a halálé Imint jómagam vagyok Egh kettészelt pádon kettészelt pár áléi egy szerelemtől melyre halálos fény ragyog De búcsúpillantásuk mint csillag áll szememben Tudom egy újabb csókban kiszállnak sorsuk ellen s együtt lebegnek el a zöldben és a |kékben

— egy dallamon amely másoknak érthetetlen Lehet lehet hogy ősz van

lehet hogy ,ősz vagyok

de tiszta tájban állok s tisztán ,hallom szívemben egy örök-költöző madárszámy hogy suhog Az a pár kettőnk mása tudják íbár öntudatlan

— Mindig tavasz is készül s élőkben eleven tájban elmúlás \nem marad soha megbasszutatlan

MESTER ATTILA

Előtted állva

A homok tűhegyes kristályai karcolják itt az idő üvegét,

szabdalják, korszakolják, metszenek belőle arcokat, mutatnak skerbnek, oláhnak, magyarnak is a szó jogán, a földet termővé fakasztó fogcsikorgató szerelem jogán.

Homok — hazám.

Hullámzó dombok szoknyaszélibe kapaszkodó kis falivaiddal együtt fohászkodom egy cseppért, mely megáztatja a magot, s egy szóért, ami pontos, és amit előtted állva is kimondhatok.

Panaszkönyv

Február 1. Köszönetét akarók mondani Novaková eladónőnek azért, mert udvariasan segített nekem inget választani.

F. TaLaéek egyetemi hallgató Február 3. Miért nem .kapható még mindig férfizokni?

M. Skrepka nyugdíjas Február 5. Köszönetét mondok Novaková eladónőnek azért, mert jóindulattal van az emberekhez.

R. Trubka taxisofőr Március 15. Novaková elvtársnő, a fértfirövitiáru-osz- tály dolgozója példakép a többi eladónő számára! Mindig korrekt és figyélmes.

F. Talaéek egyetemi hallgató Március 23. Még egyszer köszönetét mondok Novaková eivtársnőnek a nagyszerű kiszolgálásért!

R. Trubka taxisofőr Március 24. Miért nem kapható még mindig férfizokni?

M. Skrepka nyugdíjas Március 28. Azt tanácsolom az áruház igazgatóságának, .részesítse jutalomban Novaková eladónőt a kitűnő munkájáért.

F. Talaéek egyetemi hallgató Április 5. Teljesen egyetértek az előző bejegyzéssel.

Novaková mindik kedves, és örömmel kiszolgálja a vevőt.

R. Trubka taxisofőr Április 15. Novaková eladónő az. áruház büszkesége! Amikor trikót vásároltam, elragadtatással tapasztaltam, mennyire udvarias a vevőkhöz. Csodálkoztam rajta, hogy az igazgatóság mind ez ideig nem méltányolta mindezt.

F. Talaéek egyetemi hallgató Április 20. Minden eladónőnek olyannak kellene lennie, amilyen Novaková!!!

R. Trubka taxisofőr Május 20. Értesítjük a vásárlókat, hogy Trúbková (lánynevén: Novaková) el- adónőt 500 korona jutalomban részesítettük.

Az áruház igazgatósága Május 22. Miért nem kapható még mindig férfiaoikni?

M. Skrepka nyugdíjas Május 30. Trúbková (lénynevén : Novaková) eladónő goromba és pökhendi! Fütyül a vevőkre, és arra, hogy még mindig nem kapható férfizokni,

F. Talaéek egyetemi hallgató ^..Fordította: Gellért György