Somogyi Néplap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-19 / 116. szám
4 Somogyi Néiap 1984. május 19., szombat Invázió Ezekben a hetekben sokan keresik az éticsigá? árokparton, réten, legelőn, erdőszélen. E számunkra értéktelen kis állat naponta több száz forintot hoz a gyűjtőknek és dollárt az országnak. A meleg napok kedvezned a csigagyűjtéshez Nemrég, amikor megpillantottam, amint a csigák szarvukat nyújtogatva igyekeztek menekülni szükségszállásukról — eszembe jutott egy történet, amely vagy húsz\éve esett meg. Jó volt a csigaszezon abban az évben, a MAVAD alig győzte szállítani a ládákat. Kevés volt a láda, így aztán sokan abba szedték a csigát, amilyük volt. Az egyik családnak példád ul krumpliszedő kosarai voltak. Nosza, indultak is gyűjteni. Teltek a kosarak, gyűltek a csigák. A család legfiatalabb tagja hajnalban is őrizte a kosarakat. Reggel a földművesszövetkezet felvásárlóhelye előtt találta a családot. Vártak a sorukra, a felvásárló meg a csigás ládákra. Sorra került az a család is, amelyik kosarakba gyűjtötte össze a valutái hozó állatokat. A felvásárló a kosarakat letakarta egy-egy zsákkal. Egy hírnök futva jött a felvásárlóért, hogy sürgős telefon várja a szomszédos üzemben. Mit tehetett? Bezárta az ajtót, rohant a telefonhoz. Visszafelé még egy órát elbeszélgetett valakivel, aztán eszébe jutottak a csigák. Futva rohant a munkahelyére, ahol a menekülő csúszó-mászók ellepték a padlót, az íróasztalt, a tojásokat, a zsákok tetejét. Vonszolták magukat az épület fálán, a fürgébbek pedig szarvacskáikat nyújtogatták a mennyezeten, a mestergerendán. Csigainvázió volt ez a javából... Akik látták, nagyot kacagtak rajta, s azóta is emlegetik a családot, akiktől nyitott kosárban vették át az éticsi- sát. Dévai Zoltán Új tehenészeti telep 'Befejezéséihez közeledik a memyeá Űj Barázda Tsz égjük nagy vállalkozása, a mintegy 50 millió forint költséggel épülő új tehenészeti telep. A téesz állattenyésztési főágazatvezetője, Csór Zoltán elmondta, hogy pillanatnjrillag 448 tejhasznú szarvasmarhával foglalkoznak, de őszre — a .telepítés akkorira fejeződik be — csaknem 700-ra nő az állatállomány. A modem tehenészeit lelke az Alfa-Laval rendszerű fejőberendezés. A teljesen zárt rendszerhez tartozik egy magás .technikai színvonalom áUó hűtőberendezés is. DÖNTÖTT A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG Gazdasági bírságok Két szövetkezetre szabott ki gazdasági bírságot a Legfelsőbb Bíróság. A megyei tanács kereskedelmi osztálya az egyik áfész gyermekruházati boltjában 1982 tavaszán ellenőrzést tartott, és megállapította: a bokafix férfi zoknit, valamint az importból származó gyermekgarnitúrát a megengedettnél drágábban árusították. Fél évvel később újabb vizsgálat során pedig kiderült, hogy az égetett szeszes italok árkalkulációja a szövetkezetnél jog ellenes volt. Ezzel 144 ezer forint többletbevételre tettek szert. Mindezek miatt a legfőbb ügyész gazdasági bírság kiszabását indítványozta. Az előterjesztés időpontjában az áfész ezt az összeget a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatósága megyei igazgatóságának megfizette, és a helytelen gyakorlatot megszüntette. A Legfelsőbb Biróság 3 szövetkezetét 150 ezer forint gazdasági bírság fizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a gazdasági bírságot akkor is meg kell állapítani, ha a szövetkezet a jogtalan anyagi előnyt időközben teljesen vagy részben a Pénzügyminisztérium számlájára be- fizette. * » • Egy mezőgazdasági termelőszövetkezet az egyik közlekedési vállalattal elektromos kábelek fektetésére szerződést kötött. A munka jelentős részét kisiparosok alvállalkozásába adta. Egy másik szerződésben pedig közintézmény telepén a hűl ladék összegyűjtésére és elszállítására kötelezte magát. Mint később kiderült, a két munkánál 462 ezer forinttal többet számláztak mint amennyi megillette volna őket, ezért a legfőbb ügyész gazdasági bírság ki szabásáért indítványt terjesztett elő. A tárgyaláson a tsz képviselője bejelentette: a törvényes felügyeletét ellátó megyei tanács-vb a szövetkezetét feloszlatta. Ezért pénzügyminiszteri rendelet értelmében a pert fel kell függeszteni. Arra is hivatkozott, hogy a téves számlázás súlyos „műveleti” hibák következménye volt. A Legfelsőbb Bíróság ezt a védekezést nem fogadta el. és 600 ezer forint gazdasági bírságot rótt ki. — Jogszabályba vagy hatósági rendelkezésbe ütköző, illetve a szocialista gazdálkodás elveivel ellentétes te- vékenyséért gazdasági bírságot kell fizetni — hangzott az ítélet. — Ez az eljárás pedig nem olyan per. amelyet a hivatkozott pénzügyminiszteri rendelet alapján fel kell függeszteni. A szövetkezet számláiban az árképzési szabályokat megsértve, 462 ezer forint jogtalan előnyhöz jutott. A bírságot úgy kell megállapítani, hogy a jogtalan haszonnak legalább 30 százalékát meghaladja. Lőrincz L. László Jég hátán 89. Én felszállók egy villamosra, és elmegyek ... És a gyárból is elmegyek, máshová. Hidd el, így lesz jó. És ha még ellenkeznél, hadd mondjam el, hogy nem miattad teszem, hanem elsősorban miattam. Nem akarok később, esetleg egy-két gyerekkel öngyilkos lenni... Magamat védem véle, ha most elmegyek. Annyira letaglózott, amit mondott, hogy jószerével válaszolni sem tudtam. Aztán végül is csak eny- nyit tudtam kinyögni: — Te azt hiszed ..., azt hiszed, hogy ez a társadalom nem változik semmit? Hogy te mindig, az idők végezetéig kitaszított maradsz? Felvonta a vállát. — Én így érzem. Persze, lehet hogy rosszul érzem. De ez a dolgokon mit sem változtat. Nem építhetek a bizonytalanra ... Élni akarok, éspedig itt, mert másutt nem engednek ... S veled nem tudnék nyugodtan élni. összecsattantotta a reti- küljét, és félénken rám- mosolygott. — Nem akarok búcsúzni. A férjemtől sem búcsúztam el, amikor kimásztam az ablakon. Ha nem csinálunk nagy ügyet belőle, roppant egyszerű az egész. Meglátod majd, hogy milyen egyszerű. Lehajtottam a fejem és csak akkor emeltem föl újra, amikor már eltűnt az eszpresszóból. Vártam még tíz percet aztán fizettem, és hazamentem. A hét még hátralévő három napja úgy múlt el, hogy jószerével észre sem vettem. Csak járkáltam, mint az alvajáró; megtartottam az óráimat, azután hazamentem. Hanyattfeküdtem a heverőn és néztem a plafont. Később már nem tudtam visszaemlékezni, hogy gondoltam-e egyáltalán valamire. A következő hét első reggelén két hallgatóm állított meg a folyosón. Alighanem leshettek rám, hiszen akkor történt a dolog, amikor alig volt valaki az épületben. Hétfő délelőtt ugyanis nemigen szoktak órákat tartani. Két másodéves hallgató volt: egy fiú és egy lány.- Emlékszem, a kislánynak hosszú vörös copfja volt, a fiúnak pedig oldalra fésült szőke haja. A nevükre is emlékszem, de ez most aligha fontos. Először olyan tisztelettudóan szóltak hozzám, mintha csak a legközelebbi vizsga időpontja után érdeklődtek volna. S amíg beszéltek, a vöröscopfú egyre a háta mögé tekingetett, hogy nem jön-e valaki a folyosón. A fiú egészen közel hajolt hozzám.-— Csak néhány szóra, tanár úr ... — Parancsoljanak. — Igaz, amit a tanár úrról a pártszervezetben felolvastak? Először azt hittem, rosz. szul hallok. Csak hebegtem össze-vissza. — Pártszervezetben ...? Felolvastak? — Igen. S mi szeretnénk tudni az igazságot... A teljes igazságot. — De hát az isten szerelmére; miről? A kislány hátranézett, aztán a fiúra, majd rám. — Nem is sejti? — Fogalmam sincs. — Mi úgy bíztunk a tanár elvtársban, mint az istenben ... És annyira becsültük, hogy kiállt Kiss Péter mellett... De hát végül is a tanár elvtárs is megijedt vagy :.. esetleg megvették? — No, de kérem ... A fiú a lány szavába vágott. — ön is olyan, mint a többiek. Gyáva szemét! De egyszer még majd számon- kérik magán is Kiss Pétert és a többieket... ön is ismeri Babitsot... „cinkos, aki néma .. Nekitántorodtam a falnak. — De hát... Mi történt? — Mintha nem tudná — mondta a lány. — Kiss Péter meghalt... És önt nevezték ki a helyére. Megkapta a vérdíját... Legyen vele boldog! De tudja meg, hogy amíg élünk, nem felejtjük el... Maga rosszabb, mint Gyo- may. Az legalább nem is akart másnak látszani, csak csirkefogónak ... Maga azonban becsapott bennünket .., Csak ennyit, akartunk mondani. Amikor kinyitottam a szemem, már nem voltak sehol. * * • A pártszervezetben csak a vezetőség egyik ügyeletes tagját tudtam elérni: Rózsikát, a növényélettani tanszék mindig riadozó. félénk, docensét. Mint a dühödt elefánt, úgy topponhattam eléje, mert a békésen olvasgató Rózsika rémülten kapta arca elé a kezét. (Folytatjuk) Mikor telefonálhatunk Barcson? Forintokban is mérhető a veszteség — Telefonálni? Az lehetetlen. Inkább adjon fel egy táviratot vagy telexezzen! — mondják a barcsiak, és lemondóan legyintenek. Dr. Németh Jenő, a városi tanács elnöke mondta, hogy nemrég a pécsi postaigazgatóság műszaki igazgató- helyettesével szeretett volna beszélni. Reggel meghívta a pécsi számot, de még délben sem kapta meg. — Gyakori, hogy egy-egy reggeli hívást még este sem kapcsol a posta. A város környékét, például Homok- szentgyörgyöt csak kínnal- keservvel tudjuk elérni; ott nem is tudtuk létrehozni az orvosi ügyeletet a telefonálási lehetőség hiánya miatt. Ahogy fejlődik Barcs, úgy lesz egyre nagyobb az igény a megbízható hírközlésre. Több vállalatunknak, üzemünknek Budapesten van a központja; naponta szükségük volna friss információra, de hiába szeretnének beszélni a fővárossal, az szinte lehetetlen. Ezért többen telexet szereltettek föl, illetve CB- és URH-hálózatokat építettek ki rendkívül nagy költséggel, mert másképpen nem tudnak dolgozni. S nemcsak vidékre nem tudunk telefonálni, hanem itt, helyben is sok a gondunk. Néha egyszerűen nem lehet érteni, hogy a város másik felében mit mondanak a kagylóba A barcsi postások helyzete egy cseppet sem irigylésre méltó. A postahivatal a századfordulón épült, közel a vasútállomáshoz, távol a városmagtól. Barcs azokban az években kereskedelmi központnak számított, a vasútnál volt a legmozgalmasabb az élet. A posta ma már kicsi is. Hiába készültek el egy új épület tervei, mindeddig nem volt lehetőség fölépítésére... A kapcsolóteremben Varga Gyula- né távbeszélő rendező és Bodnár Károlyné helyi ellenőr társaságában jártunk. Bodnárné mondta: — Hatszázas központunk áprilisban 37 946 helyi és 9072 távolsági beszélgetést kapcsolt a barcsiak kérésére. Ugyanakkor kilencezren hívtak minket az ország legkülönbözőbb részeiből, a társhivataloknak 2610 hívását továbbitottuk. Aki egy kicsit is jártas a telefonok világában, az tudja, hogy ez milyen sok munkát jelent. Azt sem tagadjuk, hogy csupán a múlt hónapban 886 távolsági beszélgetést mondtak le az előfizetők, meri nem tudtuk időben létrehozni a kapcsolást. — Ha most azt mondanám önnek, szeretnék beszélni Kaposvárral, mennyit kellene várnom a vonalra? Vargáné az órájára pillantott: — Két óra tizenhat perc... Mikor? Nem tudnám megmondani . T. —* ismerte be kissé restelkedve, hogy tanácstalan. Pedig nem az ő hibája ez. — Még a reggel kilenc óra húsz perckor jegyzett hívásokat sem tudtuk kapcsolni. Kaposvárra mindösz- sze két vonalunk van, s állandóan foglaltak. Például a távoli Érdet sokkal köny- nyebb elérni, mint a megye- székhelyet. Távközlési nehézségeinkről nem is oly régen érdekes adatokat közölt a Heti Világgazdaság. Kiderült, óriási ráfizetés az országnak, hogy nincsenek megfelelő telefonhálózataink. Ám ez nem vigasz a barcsiaknak. Dr. Németh Jenő azt mondta, hogy a posta fejlesztési gondjait is ismerik, ennek ellenére szeretnének valami megoldást találni. Az elsők között voltak, akik a mikrohullámú összeköttetés mellett kardoskodtak. Sajnos, a terv mind ez ideig terv maradt... Talán ha az érintett vállalatok összefognának... A helyi bajokat is lehetne orvosolni egy konténerközpont fölállításával. Egyelőre azonban még sok a kérdőjel. Épp ezért kerestük a pécsi postaigazgatóság illetékeseit. Werle Zoltán, a távközlési osztály előadója: — A barcsiak gondján legelőbb 1987-ben tudunk segíteni egy konténerközpont felállításával. Sajnos ennek a központnak az elkészülése után is csak a helyi beszélgetések javítására lesz mód. Ahhoz, hogy gyökeres változtatásokról beszélhessünk, évekre van szükség, mindenekelőtt a kaposvári telefonközpontnak kell megépülnie, azután Nagyatádon kell befejeznünk a telefonközpont rekonstrukcióját, s csak azután kerülhet sor a barcsi központnak az országos távhívóhálózatba való bekapcsolására. — Mindez mikor várható? — Előreláthatólag 1988- ban vagy 1989-ben. A városban tehát továbbra is napokig várhatnak az emberek a telefonvonalra. Legalább öt évig ... Nagy Jenő Műszeres vizsgálatok a munkavédelemért Ötévenként ismétlik a méréseket Valamennyi — több mint kétezer — vasúti szolgálati helyre eljutnak azok a kérdőívek, amelyekkel meghatározott szempontok szerint, szinte minden részletre kiterjedően feltérképezik a munkakörülményeket. Ahhoz, hogy a kérdőívet kitölthessék, a munkahelyeken, műszeres vizsgálatokat kell végezni. Egyebek között pontos mérésekkel minősítik a gépek és az épületek állapotát, azok. biztonságtechnikai helyzetét, s ugyancsak műszerekkel mérik a munkahelyek megvilágításának erősségét, a zaj és a rezgések, valamint a légszennyeződés és a porártalom mértékét. A műszerek segítséget nyújtanak a ma még ismeretlen, vagy kevésbé ismert, veszélyes és ártalmas termelési tényezők feltárásához is. A munkakörülmények részletes vizsgálatának, elemzésének elvégzésére szakmai bizottságokat hoznak létre az üzemekben. A felméréseket a munkavédelmi vezetők irányítják. Az ezzel kapcsolatos munkálatokat ez év végéig mindenhol befejezik, s a továbbiakban ötévenként megismétlik a méréseiket. Az alapos vizsgálatok niyo- mán az elkövetkező években az eddiginél jóval megalapozottabb munkavédelmi tervek készülhetnék. Egyúttal' lehetőség lesz arra is, hogy az anyagi eszközöket a legsürgősebb gondok megoldására fordítsák.
