Somogyi Néplap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-04 / 103. szám
1984. május 4., péntek Somogyi Néplap 5 Á Basa-kert nárciszai Megejtően szép látványban van része annak, aki tapaszonként ellátogat Bate ócsára, a természetvédelmi területnek nyilvánított híres Basa-.kertbe. Májusiban virágszőnyeglet sző itt a természet. A Basa-kert hatalmas területén úgy pompázik a nárcisz, mintha gondos kertészkezek ültettég, öntözték, gondozták volna a milliónyi hagymát. Pedig „csak” a természet teremt szemet gyönyörködtető virágfeszt Lvált. .. PLAKÁT Már egy hete csak a plakátra gondolok — mindig, meg-megállva. „Dolgozni csak pontosan, szépen és termelni eladhatót” — olvasom ugyanis naponta többször, mert igazából még mindig nem hiszek a szememnek. Helyénvalónak és dicséretesnek lantom, hogy az utcán járó polgárok figyelmét nem árt fölhívni arra, hogy a megváltozott gazdasági viszonyok megváltozott mentalitást is kívánnak a dolgozóktól, azaz a minőségi munka mindany- nyiunk érdéke, azt azonban hihetetlennek tartom, högy erre (szerencsére) közismert irodaid mi alkotások' jól csengő idézeteit kellene felhasználni. Több okból s:em. A legfontosabb talán az, hogy ezzel — bármennyire is nemes a szándék — lealacsonyítjuk a művet, másodsorban könnyű és kényelmen eljárás egyszer már a köz tudatba került szöveg felhasználása. A költészetet azonban nem illik felhasználni „áruvédjeigynek”. A vers teljes szövege egyébként így hangzik: „Ne légy szeles! Bár a munkádon más keres — dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égén, úgy érdemes.” A költő neve pedig: József Attila. V. I. Séták, túrák, kirándulások felé 'kacsint a hétvégi programot keresők szeme. A népművelők ajánlatának legjobb támasza a meteorológusok szava: s ez az előrejelzés szerint a természet- kedvelőket pártolja. A marcali hétvégi gazdag program is csak napsütésben lesz teljes; Berzsenyi- napok kezdődnek ugyanis a középiskolai kollégiumiban... Nagyatádon szombaton a Hunyadi utcai szabadidő- klúbban délután kettőkor kezdődő játékos vetélkedőre várják a fiatalokat. Szombaton rendhagyó vetítés lesz a művelődési központban E. T., a kedves földön kívüli csodaszörny mutatkozik be filmvásznon újra. Barcson a már-már házi zenekarszámba menő tamási Hangár együttes szórakoztatja a tánokedvelőket vasárnap este hétkor. A nagybajomi tanácsteremben Tiibol László helyi születésű amatőr festő káliéi láthatóik. Kaposváron, a Kilián ifjúsági és úttörő-művelődési központiban ma este hét órakor dr. Mozsgay Géza tart mozgófilmes útibeszámolót Wales és London címmel. Holnap reggel kilenctől itt rendezi meg az SMK és a Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága a megyei honismereti találkozót. A délelőtt folyamán dr. András- falvy Bertalan, a pécsi Janus Pannonius Múzeum igazgatóhelyettese tart előadást a tájházaik szerepéről, majd Mészáros Balázs, a Somogy megyei Múzeumok igazgatója beszél a múzeumok és honismereti gyűjtemények kapcsolatáról. Bemutatkozik megyénk több honiismereti gyűjteménye, s végül az idei néprajzi pályázatok értékelésére kerül sor. Az ifjúsági ház előterében óvodás és kisiskolás gyerékek rajzait láthatjuk Tűzvédelem címmel. A városi tűzaltóparancsnokság által meghirdetett pályázatra a gyerekek gazdag fantáziával, nagy gonddal készítették el plakátterveiket. Szombaton este a fiatalokat a Kiliánban diiszkó válrja. A Palmiro Togliatti megyei könyvtár nagytermében a Teszöv III. népművészeti kiállítása látható — melynek anyagát a rendezők az idei pályázatra beküldött legszebb alkotásokból válogattak össze. A hímzések mellett fafaragások, bőr- és ká- dármurtkák is helyet kaptak itt. Ma délelőtt kilenckor a kisegítő iskolások kulturális seregszemléjét rendezik meg a Latinika művelődési központban. Érdekes esemény színhelye lesz szombaton öttől is a művelődési központ: a hallássérülteik országos területi kulturális bemutatója szerepel a programiban. Az Édosz művelődési házban mától kezdve kiállítás emlékezik meg a tragikus sorsú költőnk, Radnóti Miklós születésének 75. évfordulójáról. VALÓSÁG ÉS MŰ Kétségtelen. hogy sok igazság van abban, amit nemrégen egy ismerősöm mondott, amikor nem parázs. csak amolyan langyos vitát folytattunk az irodalomról: „A ma kiesik az alkotók érdeklődési köréből.” Igaz, mint minden sommás megállapítás. ez sem teljesen objektív, de mondhatnánk úgy is: a kivétel erősiti a szabályt. A mai magyar valóságot a műveknek kis része tükrözi. s ezek is inkább a középszerűek közé tartoznak. Ok-okozati összefüggésrendszerben vizsgálva a kérdést, két motívum merül fel bennem a miértre. Az első: nincs teljes rálátásunk még jelenünkre. Nem véletlen, hogy az úgynevezett középnemzedék — lassan ez lesz az idősebb — a legjelesebb műveket történelmi félmultunkról írta. s írja. Az élhúnyt Gáli Istvánnak A ménesgazda című regénye az ötvenes évek elejét vallatja, Karinthy Ferenc 56-ról publikált regényt. Galgóczi egymásra néző hősnői a konszolidáció első éveiben élik drámájukat, Gyurkó László egész sorsváltó korszakot ábrázol Faustus-Szabados Györgyével stb. Már törvényekbe foglalt történésű éveket évtizedeket témák elénk sorsokban megszemélvesült történelemként. De igazából a hatvanas évek nagyregényét sem írta még meg senki ... A film megelőzte az irodalmat. Kovács András, Gothár Péter, Gazdag Gyula és mások munkásságára gondolok itt. A másik ok. amiért késik a jelenboncoló- feldolgozás, az inkább elméleti jellegű. A negyedszázaddal ezelőtt írásba foglalt művelődéspolitikai irányelvek leszögezték. hogy támogatást élveznek a szocialista realista és humanista művek, de a párt nem kíván stíluskérdésekben állást foglalni; olyan alkotásoknak is szabad terel biztosít, amelyek korábban nem kaphattak kiadót, mert idegennek, avantgardistának bélyegezték. Ma úgy tetszik, irodalHarminc-negyven évvel ezelőtt majdnem minden háznál akadtak öregek, akik erejükhöz képest segédkeztek ja ház körüli teendőkben és szívesen elbeszélgettek a betévedt idegennel is. Csodálatos, hogy az akkori iskolázás mellett, a kenyérért való küzdelem mindennapi gondjaiban, a szorító szegénység ikarjaiban vergődve, az iélettől kevés vigaszt kapva is megmaradtak igaz szavú öregeknek. Ha beszéltek, szépen, választékosán, gördülékenyen, színesen fűzték szavaikat. Ha írtak, gyöngybetűket raktak egymás ímellé, hogy amit leírnak, szép lis legyen. Tanult embernek is dicsőségére tválna az a 4 vagy 10 filléres füzet, melyet fáradt kezek róttak tele gyöngy- írással, hogy életük fontosabb dolgait megörökítsék. Ök voltak ja régi iskolák kimagasló elméi, a „jófejű” és kitűnő emlékezőtehetséggel megáldott gyermekek, libapásztor lányok. AdottsáAzok a szépszavú öregek gaik ellenére azonban megmaradtak egyszerű „szürke” embernek. A hetvenes években a szántódpusztai Kiss lstvánné Pintér Erzsébet 34 éves korában fejből összeírta az egész puszta lakosságát: harminchat házban a családok, személyek számát, azok születési évét, foglalkozását és munkahelyét. A Balaton partján 900 évet lepörgető Zamárdi bővelkedett szépszavú öregekben. Szabó Treszka néni magánosán lakott öreg házikójában. Az udvaron üldögélt a széken, bottal a kezében. Szívesen fogadott engem, az idegent, iBetessékelt kicsi, tiszta szobájába és oly szépen beszélve mondta el gyermekkori élményeit, hogy csodálkoztam azon, hogy csak hat elemit végzett. Vidovvts Kati néni, a drága kicsi asszony, választékos stílusban mondta el, hogyan nőttek fel a század elején a falusi fiúk, lányok. Azonnal a nyomdába lehetett volna vinni, amit mondott. Ugyanígy Szalay Jenőné szöveg- mondása is mintaszerű volt, ahogy a kender feldolgozásának részleteit elmondta. Novák Feri bácsi — a volt uradalmi aratógazda — 60 éves korában olyan gyöngybetűkkel írt, hogy sok, gimnáziumot végzett ember megirigyelhette volna. Hajdú Ferenc bácsi, az utolsó szerződéses halász, hetven halfajtát sorolt fel, jellemzéssel, emlékezetből, miközben reumás lábait a tűzhelynél melengette. Kevés iskolát végzett, állandóan a vízen vagy a jégen volt, de beszéde tiszta, értelmes és olyan színes volt, mint a tóparti rétek virágai. Varga János bácsi Szántódpuszta legjobb kocsisa volt. Nálánál szebben senki sem tudta volna elmondani a pusztai nép lakodalmi örömét, a vágtatószalaggal ékesített lovak vágtatását, a lakodalmi kocsik versenyfutását. Említhetném még özvegy Tráknyák Józsefnét, Kati nénit, aki elhagyott háza udvarán mondta el visszaemlékezéseit, szebben, mint egy érettségizett városi úriasz- szony. Hát a kedves Fehér Lajos bácsi, akinek hajdan három nagy méhesháza volt. Gyönyörű szavakkal emlékezett vissza az ugarokra, a virágtengerekre, ahova a mé- hei jártak. Elmondta a vasútépítés történetét és világ- háborús élményeit is. Tóth Mihály bácsi, a falu egyik utolsó bírója szó szerint idézte azt ß százéves szöveget, amit a betyárok, egy nagy torzsátlan körtefa árnyában folytattak a körtét összeszedő zamárdi gyermekkel. Érdekes, régi szavak is felszínre bukkantak néha. Rezi János bácsi — túl .a nyolcvanon — elmesélte, átmentek ők a Száván is. „A vize küről küre mén... Nagy volt a víznek a suharéja" (suhogása). A csendes szavú, háborút megjárt, szépszavú öregek elmentek, de emlékezünk rájuk. Ugyanígy kell tisztelnünk azokat a régi „iskola- mestereket” is, akik a poros falvakban eldugva, magukra hagyatva, a gazdálkodás kínjai között, a rozoga, zsúfolt „oskolában” is nemzetmentő nemzetépítő munkát folytattak, amíg csak a harangszó el nem kísérte őket is a faluvégi csendes temetőbe ... Hiányoztok nekünk, szépszavú öregek! Pillér Dezső műnk keresi azt a járható, konvencionalizmusban eL nem marasztalható stílusúdat. mely egyezteti a realizmust más. megtermékenyítő irányzatokkal. Azt hiszem, ez eddig csak Örkény Istvánnak sikerült korábban. A fiatal magyar irodalomban is vannak — más járható utat kínálva — kísérletek erre. Nem éltünk drámai éveket át a múlt évtizedben — szerencsére! —, ez is benne rekesztheti alkotóinkban a súlyos, emberi konfliktusokat ábrázoló mű veket. Mégis, úgy vélem, hogy nem egy társadalmi méretű gondunk kínált volna szemlélni- és ábrázolnivalót a közelmúltban. Gazdasági, szellemi színtereken számtá- lan téma kínálkozott. Talán még nem késő konstatálni ezeket, és műbe foglalni. Ha végiggondolom, leginkább Csák Gyula volt érzékeny ezekre regényeiben. néhányan pedig a szociográfia műfajában tettek kísérletet a valóság egy-egv szeletének feldolgozására. De az is igaz, hogy például a Magyarország felfedezése sorozat színvonala éppen amiatt esett, hogy perifé- riálisabbá váltak a publikált művek, és az egykori nagy felfedezésértékű szociográfiák — Moldova György, László-Bencsik Sándor híradásai — nem ismétlődtek, illetőleg a témák megírása nem olyan erőteljes, olvasót felrázó. Sokszor leszögezték már a legkülönbözőbb fórumokon: jelenünk bonyolult, talán minden eddiginél sokrétűbb, nehezebben átlátható korszak. Az eligazodást a műveknek is segíteniük kellene. Ügy. ahogy például Galgóczi Erzsébet némely regénye, kisregénye, amely- lyel a markáns arcélű író sokszor még a politika, a társadalomtudományok előtt járt a jelenségek megfogalmazásában. Kicsit úgy tetszik nekem, most a hét szűk esztendő böjtidejét éljük. A reménység mondatja velem, hogy el.iő a hét kövér esztendő ideje is irodalmunkban. Leskó László
