Somogyi Néplap, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-29 / 100. szám
Bandi bácsi boldoasáaa Pantag/eize Ha az ostoba forradalomba téved... A kaposvári Csiky Gergely Színház Ghelderode bemutató jóinak második felvonása alatt1 — Pamtagleíze hosszan monologizál halott szerelme körül sertepertél ve — van időm azon tűnődni, miért nem lép be az életembe ez a glóriakalapos, viseltes ruhájú, cúgoscipős álújságíró, alkalmi filozófus, egyszeri, költő. Hogy megtaláltam-e a kulcsot, nem tudom. Mindenesetre magamnak úgy fogalmazom meg, miért nincs közöm hozzá, hogy amíg a mú születésé- .nek idején — a húszas években — oly divatos burleszk- íilmekben a kisember a történés vagy történelem sodrába kerülve normális marad, csak a körülötte kiboruló abnormis események miatt tetszik ostobának, Pantagleize eredendően bugyuta fickó, s ha az, akkor nincs tétje számomra a vele történendőkinek. Ha ón, a néző tíz—tizenöt méterről érzékelem, hogy szerelmese halott, s azt látom, hogy ő ezt fél méterről sem képes konstatálni, akkor a figura leértékelődött az idiotizmus sötét pincemélyébe. Ha azt tapasztalom, hogy Pantagleize egy felkelés karikatúra-vezérkarába csöppenve felismeri, hogy okosabb úgy viselkedni, ahogy óhajtják tőle, ám képtelen egy későbbi szituációban akárcsak ősz tűnsz inten is érzékelni azt, hogy vérbíróság előtt áll, akkor lélekben széttárom a kezem; nincs mit kezdenem vele mint színpadi mú főszereplőjével. Nincs, mert Michel de G helderode belga-flamand modem klasszikus — Gomb- rowicztól Genet-ig seregnyi drámaíróra hatott — nézőpontjához sincs közöm; hiszen ez a mostoha hivatai- nöksorsot még a siker éveiben is egyre kompenzáló szerző egyszerre sajnáltatja le a forradalmat és ellen- forradalmat. Nem hitt semmilyen forradalomban — ahogy ezt Szántó Judit a két éve megjelent Ghelde- rode kötet remek zárótanulmányában írja: „ ... igazából csak az egyes ember szabadsága érdekelte.” Azt viszont elismerem, hogy ebből a nézőpontból Ghelderode abszurdoid drámája vehető. De mit kezdjek az ő igazságával itt és most? Megismerhetem, de szellemi hasznon! nincs belőle. Néhány sorban* a darab tartalmáról. Pantagleize, derék polgár teljesen véletlenül — és vétlenül — valahol Európában egy napfogyatkozásnapi felkelés kirobbantója lesz; éppen miatta koraszülött e forradalommá erősödött történelmi esemény: gyanútlanul kimond egy mondatot, mely jej a kirobbanáshoz, s őt, a kívülállót az események központjába állítja. Gyanútlan- ságában — ostobaságában! — a nap hőse lesz anélkül, hogy egy pillanatra is azonosságot vállalna a forradalommal. Esküszöm, butább a Bíondeí-regény Le Boeuf- jenel! Kivégzik. mint a többit, a nálánál csak éppen egy fokkal tudatosabb vezetőket. Azért sajnálom a társulatot a bemutatón imitt-amott érzékelhető érdektelenség miatt, mert ők minden bizonnyal hittek a mű sikerében. Irgalmatlanul kemény munkát végezhettek ennek érdekében. Gazdag Gyula rendezése a legapróbb részletekig ihletteli munka; csakhogy olykor a színpadi szituáció belefullad a ver- balizmusba. Amikor Pantagleize szómágia-monológjára a forradalom főhadiszállásán csak azért van szükség — s erre a következtetésre jut a néző —, hogy előállhasson az a dramaturgiai helyzet, amelyben a vezéri kar tagjai egyenként leüthettük, el- távolíthatók, akkor nincs mit tennie a rendezőnek. A színésznek sem. Az abszurditásnak is kell, hogy hitele legyen. Mondjuk úgy, ahogy Genet érezhetően innen eredő — ott is kisemberek kénytelenek vállalni szerepeket a történelmi eseményekben — A balkonjában. Kétségkívül kialakul bennünk egy összkép, s nem tagadom, hogy minden további nélkül világosan megrajzolható a eselékmónygraí'i- kon, az a benyomásom, hogy a produkció Donáth Péter egyre puritánabb, bejátsz- hatóbb térkiképzésében, végsőkig ökonomikus dísz- lettvilágáhan — mely már a Hamletban is lenyűgözött — színészi magánalakításokká hullik, s nem a színház, hanem a mű hibájából. Mert, hogy a Bimbalát valami egészen fantasztikusan — lehet, hogy ő a legjobb? — alakító Bezerédy Zoltán szinte eltűnik a színpadról a második ás harmadik felvonásban, azt csak rosszkedvűen konsta láthatjuk. Hogy a szabadság angyalának — Ghelderode amolyan Delacroix karikatúraválitoza- tot készített belőle is — csak percei legyenek a színen. az Pogány Judit alakítását alapul véve „vétkes könnyelműség” ... Igaz, Hunyod kürti György begazolt tábornoka is olyan alakítás, mely után bármit rá mernék bízni, istenuccse még Rómeót is. Spindler Béla is jó, mint mindig Gőz István, Gyuricza István és Serf Egyed játssza meggyőzően a vezérkart, míg a genera- lisszimuszt a „másik oldalon” a nagyformátumú színészi alakítást nyújtó Krum Ádám. A „mosom kezeimet” alapállású ügyvédet Tóth Béla jeleníti meg, típust teremtve. Koltai Róbert jelesül küzd meg a Hamlet szövegénéi hosszabb szereppel. Pantagleize számomra hiteltelen figuráját ezernyi színnel, rengeteg mimikái, gesztus- és játékbeli mozzanattal nyújtja át nekünk; játékintelligenciájából, színészi érzékenységéből futja a képtelen elfogadhatóvá tételére is. Valóban ő a tengelye ennek a produkciónak, s pályájának sikeres, nagy erőpróbája ez a figura. Leskó László Az iskola és otthon közötti távolság tíz kilométer volt. Ezt kellett megtennie a harmincas évek elejétől nyolc évig esőben, fagyban Szirma y Endrének, hogy Bárcáról a kassai gimnáziumba érjen. Ha valamilyen füzetet otthon felejtett, akkor kétszer annyi volt a napi gyaloglás. Talán ez is szoktatta a későbbiek sorár, pontosságra. — A nyolc év alatt egyszer sem késtem el — mondja csaknem fél évszázad múltán Bandi bácsi. Igen, itt el kell tekintenünk a hivatalos névhasználattól, mert Szirmay Endrét mindenki csak Bandi bácsin?k szólítja. így nevezték és nevezik tanítványai, akiknek számát hozzávetőlegesen is nehéz meghatározni. Tavaly a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta nyugdíjba vonulása alkalmából a Kaposvári Tanítóképző Főiskola tanáraként, ahol huszonöt évig nevelte a jövendő pedagógusait. Bandi bácsi végigvezet második emeleti lakásának két szobájában, megmutatja második felesége, Bayer Erzsébet festményeit, nézelődni enged sok ritkaságot tartalmazó könyvtárában. A szoba kiemelt helyén két fia fényképe. Mindketten a fővárosban dolgoznak, elismert szakemberek — Ha rájuk nézek, boldog embernek érzem magam — mondja, aztán az ablakhoz hív. Innen. a Bajcsy-Zsilinszky utcáról látni szinte az egész belvárost, itt-ott megkevert eklektikájával együtt. Elszáradt napraforgómagot mutat a párkányokon — Évekig jártak hozzánk ci- negép. az idén, sajnos, nem jöttek meg — mondja szomorúan. Az íróasztalon kinyitott Irodalmi Szemle kapcsán szülőföldjére terelődik a szó. Kassára, a város* körülvevő történelmi levegőre, az igazán nehéz időkre, amikor ezerkilencszázharmincki- lenctől közvetlenül az érettségi után két évig „szellemi ínségmunkásként” dolgozott. Fölelevenednek a Pázmány Péter Tudomány- egyetem háborús évei. ..Summa cum laude” minősítésű, 1948-ban keltezett doktori oklevele mellől előkerül egy talán még becsesebb kincs: Horváth Jánosnak, a tudományegyetem nagyhírű irodalomtörténészének ajánló sorai az egyetem könyvtárosi állásához, ám végül mégis a dombóvári tanítóképző intézet lett pályakezdésének színtere. Nem lenne teljes a visz- szaemlékezés, ha em esnék szó az irodalomról. Üjra átlapozzuk Szirmay Endre megjelent köteteit; az első 1971-ben látott napvilágot Arány és mérték címmel. — Mindig a pedagógiai munkát tartottam legfontosabbnak — magyarázza Bandi bácsi a késői indulást. — Dombóváron igazgatóhelyettes voltam, a sok napi teendő mellett csak kevés idő jutott az irodalommal való foglalkozásra, igaz, az anyag egyre gyűlt bennem, szépen teltek jegy- zetfüzeteim is. Ezek egy részének feldolgozása megtörtént, bizonyítja az 1977-ben Maroknyi sors, és a két éve megjelent Párbeszéd című kötet is. Ezek mindegyike fordításokat is tartalmaz, hiszen második szakja az Kiállítások, folklórtalálkozók A szegedi nyár programja Elkészült a szegedi ünnepi hetek közművelődési és szórakoztató programja. Eszerint a szabadtéri já*é- kok előadásai mellett mintegy féiszáz más esemény '■árja a látogatókat. A múzeumban, k művelődési házakban 13 állandó és 8 időszaki kiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők. A huszonnegyedik szeged! nyári tárlaton előreláthatólag több mint száz mai magyar alkotó művei kerülnek a közönség elé. A szakszervezetek Juhász Gyula Művelődési Központjában azoknak a képzőművészeknek a kiállítása nyílik meg. akik a korábbi évek tárlatain elnyerték a Szakszervezetei? Csongrád megyei Tanácsának alkotói díját. A Gulá- csy Lajos teremben szobrász- és iparművészek alkotásai kínálnak látnivalót. A múzeumban régészeti, képzőművészeti. néprajzi, környezetvédelmi és más tárlatok várják az érdeklődőket. Szeged egykori várának fennmaradt' épületrészében a város történetével kapcsolatos gazdag írásos és tárgyi dokumentumokat a mihálytelki művelődési házban a paprika termesztés régi tárgyait. Kiskundoroz - mán a Dankó Pista által megénekel*, szélmalom ífe- ból készült szerkezetét nézhetik meg a város látogatói. A szegedi fogadalmi templomban japán, francia és jugoszláviai művérzek adnak orgonahangversenyeket. A „Muzsikáló udvar” program keretében műsort ad az Ars Renata együttes, a szegedi Kisopera együttes és egy Turuból érkező finn kórus. Július 27—29. között a szegedi ifjúsági napokra érkező fiatalokat könnyűzenei műsorok, karneváli felvonulás, utcabál várja többek között. Július 22-e és 24.-e között szakszervezeti néptáncegyüttesek folklórestjeit tartják az újszegedi liget szabadtéri színpadán. Társastánc-csoportok nemzetközi versenye, ,,boszorkánybál”, hagyományőrző néptáncegyüttesek, algyői és népzenei együttesek dorozsmai találkozója színesíti az ünnepi hetek programját. Lóherék, ó azok a lóherék! Lóhere és pillangók, fénylő kéklő égbolt! Mennyi boldogság, mennyi öröm. . . — nem gondolják, hogy a dolgok kezdenek egyfajta sanzondalocskához hasonlítani? VA helyzet azonban komolyra fordult. Nem találtak négylevelv lóherét. A kiábrándulás általános tolt. S ekkor — éppúgy, mint a mesékben — nem tudni honnan, de megjelent egy tudományos munkatárs. „Mit kerestek emberek?" — kérdezte. És amikor megértette, hogy a szerencséjüket mely gondolatokba merüli. Ha egy tudományos munkatárs mély gondolatokba merül, mindig történik valami. Most is így volt: a tudományos munkatárs elhatározta, hogy egy új fajtát, négylevelű lóherét fog kitermeszteni. Nem ecseteljük azokat a nehézségeket. melyeket le kellett küzdenie. Nem ecseteljük azokat a nélkülözéseket, melyeket el kelleti szenvednie. Álmatlan éjszakák, percnyi pihénés és szépasszonyok nélkül. Leszokott a fürdésről, nadrágja állandóan piszkos noil Elszalasztott egy nagy-bri- tanniai kiküldetést. Álla lábán véve mindent elszalasztott ezen a világon, de sikerült. Egy napon csöndes tavaszi eső permetezte szét áldását a négylevelű lóherével teli mező felett. Egy egesz mező! A tudományos munkatárs ekkor a fáradtságtól ro s- kadtan. de boldogan leüli a földre, felsóhajtott, rágyúj tott egy cigarettára, és ezt suttogta: .,Gyertek ide, jó emberek!” Kialvatlanságtól vörös szemeiben könnyek jelentek m eg. Es a rét megtelt emberekkel. Lökdösték egymást, jobbra-balra szimatoltak és káromkodtak, görnyedlen csúsztak-másztak a lóherék között, ujjaikkal a földet vájkálták, és ezt mormogták: „Nincs, azt a jó édesanyját. nincs!” — Mit kerestek, emberek? — kérdezte őket a tudományos munkatárs. — Hiszen most már mindannyió- toknak jut négylevelű lóhere! — Háromlevelűt keresünk — válaszolta valaki. — Most annak lesz szerencséje, aki háromlevelűt talál. A négylevelűt a vénasszonyok is ismerik, nézd csak, menynyien vannak! S a rét felé mutatott, ahol valóban: öregebbnél öregebb vénasszonyok is tülekedtek — végeredményben mindenkinek szüksége van a szerencsére. Jász*« Aateuov olasz, a szlovákot pedig még az iskolában elsajátította. — A nyugdíjba vonulás arra volt jó' — mondja —, hogy most még többet foglalkozzam fordítással, a régi élmények megírásával. — Akkor a katedrának végleg búcsút mondott volna? — kérdezem. — Nem. nem — tiltakozik hevesen —. a tanítóképzővel nem szakadt meg a kapcsolatom, olaszt tanítok fakultatív tárgyként, és a levelező hallgatókkal is foglalkozom. A KISZ politikai képzési központjában retorikát adok elő a hallgatóknak, gyakran hívnak TIT- előadásokat is tartani. Ezekre is szívesen megyek hiszen húsz évig voltam a TIT választmányi szakosztályának titkára, sok ismerősöm van innen. Nincs időm unatkozni — mondja neyetve —. mindig van valami program. Bizonyságul egy meghívót mutat: a szakmunkástanulók versmondó versenyére zsüriel- nöknek hívták. — Nagyon szeretek a fiatalokkal foglalkozni. A régi tanítványok közül is mindig jön valaki, sok táján élnek az országnak, ritkán találkozhatunk, s annál nagyobb öröm ilyenkor a beszélgetés a régi élményekről. tervekről. .. Majdnem elfelejtettem az emlékkönyvet — derül föl Bandi bácsi arca. — Nálunk az a szokás, hogy aki itt megfordul, valamit beír emlékül. Lz már a második kötet. Saj- nqs, elég későn kezdtük vezetni. Mit írhatnék a fehér lapra? Talán a legjobb lenne az, amit a beszélgetés közben mondott Szirmay Endre. Hittel, reménnyel keli dolgozni mindig. — Hittel, reménnyel — ismétlem m hígamban. S talán a cinegek is visszatérnek egyszer a megüresedett ablakpárkányra. Varga István Művészeti gála Kaposváron Amatőr művészek gálaestjét rendezték meg pénteken délután Kaposváron a Kilián ifjúsági házban. A műsort a Kaposvár városi és a város környéki művészeti szemle selejtezőinek legjobb produkcióiból válogatták, össze a rendezők. Így lehetőség nyílt arra, hogy minden műfaj egy-két képviselője színpadra lépjen, A műsor első részében elsősorban középiskolás diákok produkcióit látta a közönség. Szép, tiszta éneklésével a Táncsics gimnázium kórusa nyitotta meg az estet. - Kellemes meglepetést nyújtott a Munkácsy i kamaraegyüttese. Hallhattunk még szavalatokat, zongora- szólóit és amatőr színjátszó- csoportot. Érdekes színfolt lett volna a közgazdasági szakközépiskola három tanulójának műsora — ők egy, napjainkban igen népszerű műfajt választottak: mai dalokat adtak elő. Kár, hogy műsoruk -még nem érett igazán színpadra. Sokkal élettelibb volt a műsor második része. Nagy sikert aratott Rostás Jenő cigánydalaival, majd Farkas Ferenc, aki szilaj cigánytáncával tűzbe vitte a közönséget. Hallottunk még szép népdalokat, majd az estet a kaposmérői Horizont színpad rusztikus komédiája zárta Paródia magyar népmesékre címmel. Az est célja nyilván nem az volt — terjedelménél fogva nem is lehetett — hogy a megyeszékhely és környéke amatőr művészeti mozgalmáról teljes képet adjon. Csupán ízelítőt, nyújtott több mint százhúsz proditk- c tóból. ( T. K,
