Somogyi Néplap, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-12 / 86. szám
A MAGYAR NYELV HETERE Fiatalok a Nemzeti Színházért „Tíz dekával hosszabb?” Vastaps az Apróknak Nemzeti nyelvünk beszélt változatát közmyelvnek nevezzük. Ezt használják az iskolázott, művelt emberek, ez a magyar beszéd szabályozója. Ami ettől eltér, helytelenítjük. Nyelvhelyességi szöveg So- mogy számára (helytelenül mondják) A nővérem reggel hatkor szók felkelni, én meg hétkor szakok. Szüleim mindig megkérdezik, hogy há mék, meg-e tanultam a leckét. Ha igen, akkor azt mondják: „Ergye az iskolába!” A nővérem meg gyakran így szól hozzám: „Add oda a töltőtolladat, nem találom az enyimét. Pedig nem akarom el Odázni innivalóimat, mert amit ma megtehetünk, ne. halasszuk holnapra.” Bátyánkat a kórházban in- fluenziából kágyógyitottéik inekciókkal, most nincs semmi baja. Már dolgozik, de csak könnyebb • munkát vádol. Ha nem kap, akkor itthol üldögél. Most éppen elment nyiretikezni. A bor-' bélynál találkozott a ta- nittóval, aki most márnincs telle gonddal, mint régen. Amikor a boltban százassal akartam füzetei, a pénztárosnő azt mondta: „Nem kaphatnák aprót?” Amikor meg a hentesnél húst vásá- tam, azt kérdezte tőlem: „Tíz dekával hosszabb, nem baj?” A múlt héten bementem egy ilyen divatáru üzletbe, és vettem egy ilyen t barna pulóvert, amely allul egy ilyen zöld szallaggail volt beszegve. A május elsejei felvonulásikor jóval előttünk ment a négy b. osztály, de olyan lassan, hogy utón értük őket. Sokszor lássuk mi a hiba, mégsem kövessük a helyeset. „Mién gondolkodód?” A barátnőmről, áki el van maradval a munkájával.” Nálunk a fiuk télen baikikancsban és köppenyben járnak. Türelmetlenül csengettem a szomszédék ajtaján. „Nyit- tom már”, szólt ki valaki. „Ugy-e itt felejtetted a tányérát, azért jössz vissza?” HELYESEN A néném reggel hatkor szokott felkelni, én meg hétkor szoktam. ^Szüleim mindig megkérdezik, hova megyek, s megtanultam-e a leckét. Ha igen, akkor art mondják: „Eredj az iskolába!” A néném meg gyakran így szól hozzám: „Add ide a töltőtolladat, nem találom az enyémet. Pedig nem akarom elodázni ími- valóamat, mert amit ma megtehetünk, ne halasszuk holnapra.” Bátyánkat a kórházban influenzából kigyógyították injekciókkal, most nincs semmi baja. Már dolgozik, de csak könnyebb munkát vállal. Ha nem kap, akkor otthon üldögél. Most éppen elment nyilatkozni. A borbélynál találkozott a tanítóval, aki most már nincs tele gonddal, mint légért. Amikor a boltban százassal akartam fizetni, a pénz- tarosnő azt mondta: „Nem kaphatnék aprót?” Egy másik vevő közbeszólt: „fin tudnék aprót adni.” Amikor meg a hentesnél húst vásároltam, azt kérdezte tőlem: „Tíz dekával több, nem baj ?” A múlt héten bementem egy divatáruüzletbe, és vettem egy barna pulóvert, amely alul egy zöld szalaggal volt beszegve. A május elsejei felvonuláskor jóval előttünk ment a negyedik b. osztály, de olyan lassan, hogy utolértük őket. Sokszor látjuk, mi a hiba, mégsem követjük a helyeset. „Min gondolkodói?” A barátnőmről, a.ki el van maradva a munkájával. Nálunk a fiúk télen bakancsban és köpenyben járnak. Türelmetlenül csengettem a szomszédok ajtaján. „Nyitom már”, szólt ki valaki. „Ugye itt felejtetted a tányért, azért jössz vissza?” MAGYARÁZAT Mint ahogy a fivérem ösz- szefoglaló elnevezés az idősebb bátyám és a fiatalabb öcsém helyeit, ugyanúgy a nővérem összefoglaló elnevezés az idősebb néném és a fiatalabb húgom helyett. A megkülönböztetésre remek példát olvashatunk Babits Jónás könyve c. művében. „.. .s úgy elpusztul minden ninivei, maga és apja, s anyja, fiai s lányai, húga-öccse, nén- je-bátyja. ..” Főleg magyar szakos kanta rsaim figyelmét hívom fel a nyelvhelyességi hibákra, nyelvtani óráikon legyének szívesek felhasználni azokat a példákat, amelyekkel egyetértenek. De minden somogyi magyar tanulhat belőle. Pap Antal ny. gimnáziumi tanár A tó varázsa / Mióta csalogatja a Balaton maga köré az embereket? Amióta az emberek megpillantották tükrét, hálót húztak vízében, vadat kergettek partjain s magot hintettek a. szomszédos mezei földekre. A krónikások úgy tudják, hogy már a rómaiak háromezer villát emeltek a tó törül, csodálták a vidék szépségét, a tó. selymes vizet, kóstolgatták a hegyoldalak tüzes borát. A honfoglalók előtt is kitárulkozott a táj: gyönyörű, gazdag vidék, olyan, mint az őshaza volt. Meg is tartották ezer éven át. A tó partjához, földjéhez, egehéz ragaszkodik az ’tt íélő nép. A távolról ide költözők hamar gyökereket vernek. Az idegennek is rögtön feltűnik a táj szépsége: a pannon táj kék ege, a vizen vonuló vitorlások, a halászok dohogó vontatóhajó: a kompok ingajárata, Tihany halmainak csodás ékessége, a hegyek mögé lebukó nap visszapillantó korongja, vagy Füred esti lámpáinak fenyözöne. Az első világháború után itt maradt az orosz katona. Megtanult magyarul. Dolgós karjaival nevelte föl két fiát, unokáit. A második világháború végén itt sza-ba! Hullt ki fogságából a lengyel hadifogoly. Szabad vagy! f— mondták neki. És ő ha- I stája helyett ezt a szép, napfényes »tájat é a jó embereket választotta. Az úttörö- údúlőben egy árva alföldi kislány átölelte a konyhában szorgoskodó Joli nénit: ’„Én magát úgy szeretem! yegyen magához, hadd maradjak itt, ezen a szép vidéken!” És kérése teljesült. !Az öreg, nyugdíjas rajztanár mindig eltűnt hazulról. Felesége mégsem kereste. Ha férjét keresték, elmondta Ilyenkor neun is lehetne Visszatartani. Nem festeni ment ki. csak a Balatoni nézni. Nézni, nézni, ezt a máskor szelíd, de most nyughatatlan víztömeget, az egymásra futó hullámokat, a loccsanó habokat, ezt a nagyszerű játékot. Nézni a felhők tatását, a víz háborgását, és Bsszevetni vele parányi létünket. Nem tudunk, betelni vele! De nemcsak csalogatni, búcsúcsókot adni is tud a Balaton. Nyári forró délutánokon egy százéves, városi, vak embert kísértek le hozzátartozói a Balatonhoz. A vak ember, a vízbe lépéskor, beesett arccal is el- mosoiyodott. Botladozó lábakkal ment beljebb és beljebb. A térdig érő vízben megállt. Vézna karjával a nyáríasuhángra támaszkodott és csak bámult, . . Bámult bele a fekete semmibe, mert hisz’ nem is láthatott semmit. Kisvártatva mosolyogva fordult Tihany felé. Majd a füredi par lókat kereste. Aztán megsejtette, honnan süt a nap. Pár percig az arcát tott a fejében. Elhatározta: azért is megmutatja, hogy I nem akármilyen fából faragták. Mindenekelőtt sorra járta a gólyák kihűlt fész- Ireit, s kiválasztotta magának a legkülönbet, Tóbiás apóét, Andorka Dezső termelőszövetkezeti gazda házának kéményén. Tanyája közel esett a Kis- Balatonhoz, s egyre nagyobb biztonságérzettel indult tap lálek után az apró halakban bővelkedő vidékre. A novemberi szél meg-megbor- zongatta ugyan, de „tudatosan" edzette magát, s erős akrata diadalmaskodott o mostoha természeten. napoztatta. A komp dudálására arra fordította fejét. Aztán egykedvűen hallgatta a közeli gyermekihad vidám zsivajgását. A Balaton, ez a hűséges víz pedig langyosan, pajkosan pancsolta a megrogy- gyant, százesztendős, vékony lábszárakat. Pár perc múlva jöttek érte és elvezették. A parton — mikor kilépett — mintha megszédült volna. Imbolygóit. Lelkében tragédia játszódott le: érezte, most búcsúzik a Balatontól, ez volt az utolsó fürdése. . Nemzedékek váltják egymást a tóparton. Csák a természet nagy rend je nem változik: az ember még századokon át nézi, csodálja, hogyan bukik le a vörös napkorong a kéklő hegyek mögé ... Pillér Dezső — Azok még nem — mosolygott a nyugdíjas tanító elképedésén Andorka Dezső. — Csak ez az egy van itthon, tanító uram, az én kéményemen. Még hozzátette, hogy voll szeme a gólyának, amiért éppen az ö kéményét választotta, mert bizony ezek az újfajta „gyufaszál-vé- kony" kémények meg sem közelítik a régieket. A tél legzordabb időszakában Szabó Jenő vadőr, ki korábban naponta látta a határban, egyszer csak szem elől tévesztette a gólyát. Andorka Dezső is hiába leste késő estig, nem tért haza. Szűcs Antal juhász ugyanTelet látott gálya Ősszel, amikor a többiek útra keltek, ő maradt. Keservesen bánkódott, amikor megtudta a fészekalji operativ bizottság határozatát, mely szerint ö, a vékony dongójú, csenevész gólyafi, a nemzetség szégyene, nem találtatott alkalmasnak az utazásra. Különösen a bizottság véne, a tiszteletben megőszült Kelep Tóbiás apó érvei estek súlyosan latba a gólyafi ügyét illetően. Tóbiás apó ugyanis ezt mondta: ,Ezzel a fiúval csak lejáratnánk a nemzetség jól megalapozott tekintélyét afrikai barátaink előtt .. .” Elkeseredettségén azonban csakhamar úrrá lett, s egyre da cosabb gondolatokat forgaA faluban elsőnek természetesen a házigazda, Andorka Dezső figyelt föl rá. Kezdetben sajnálta, később azonban egyre nagyobb elismeréssel adózott neki, most pedig már büszkébb a gólyára, mint szépen gondozott háztáji marháira. Nem csoda, hiszen az itthon telelt költöző madár híre futótűzként terjedt a környéken, s még Meszlényi tanító úr is — aki pedig sokat látott, tapasztalt életében — alig akart hinni a szemének, amikor január közepén megpillantotta. — Nézd csak! Megjöttek a gólyák — állt meg a szeren, s megrökönyödve nézte a fészkében álldogáló madarat. Nem kellett nagy hírverés, mégis zsúfolásig megtelt hétfőn este a Killián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központ terme Kaposváron. Fiatalok a Nemzeti Színházért — ez volt a gálaműsor címe, s amit a rendezők — a KISZ városi bizottsága és a művelődési központ ígértek, azt teljesítették. Jól érezte magát a közönség, s az előadók is. Találkozott itt egymással kórus, táncegyüttes, diák- színpad. dalénekes, színész, népi együttes. Ritka, hogy ugyanazon az esten láthatja és hallhatja a néző a fiatal somogyi amatőr művészek színe-javát. A műsort a Munkácsy gattunk volna akár egész este. Saját dalait kísérte gitárral. A dalok szellemesek, vidámak, kedvesek voltak. Az 512. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet Kit- Kat diákszínpada Móricz Zsigmond A násztehén, a Táncsics gimnázium színpada pedig Örkény István Borék című darabjának előadásával aratott sikert. S itt volt s buasáki népi együttes, a pécsi Diaporáma csoport, és Incze Domokos saját da'eival. és Csizmadia Sándoréival. A gálaműsor záró dalába a Munkácsy gimnázium kórusa is bekapcsolódott. Az egy üifetéinéfcl őssel igazán hangulatosan, fiatalosan zárult az est. A. A. Nevelésről Az iskolaérettség gimnázium kórusa nyitotta. Vecchi-, Kodály-, Pacius-, Biritten-daiőkat énekeltek Dorogi István vezényletével. Az 503. számú Ipart Szakmunkásképző Intézet Rozmaring oiiteraaenékara somogyi népdal csokrot adott elő. Nagy sikere volt a Somogyi Aprók Táncegyüttesének, melynek tagjai a kaposvári Tóth Lajos iskola hatodik, hetedik osztályában tanulnak. Olyan fegyelmezetten, összehangoltan mutatták be Oláh—Mosóczy: Rábaközi táncók című koreográfiáját, hogy az a felnőtteknek is becsületükre vált volna. Meggyőződhettünk a nagyok tudásáról is, hiszem a BM Kaposvári Táncegyüttes tagjai is vaslapéra késztették a közönséget. Nyeső Máriára, a nagyatádi gimnázium tanulójára még a Ki mit tud?-ból emlékezhetünk. Ottani, kissé el fog ódont előadása helyett hétfőn olyan fellépésnek lehettünk tanúi, melyet bailücsak nyugtalankodott miatta, mert addig csaknem mindennap meglátogatta a ho- dálynál. 0 szólt a vadőrnek: „Te, Jenő, keresd már meg azt a gólyát! Hol a csudában kószálhat? Talán már széttépték a rókák ...” Néhány nap múltán előkerült. A vadőr ekkor elhatározta, hogy mindenképpen befogja, kasztot, kvártélyt ad neki tavaszig. Szólt is a gyerekeknek, Jencinek és Gyurkának, hogy készüljenek a gólyalesre. E jóindulatú igyekezet azonban fölöslegesnek bizonyult. Ugyanis a gólyafi eltökléte, hogy nem fogad el könyöradományt, ha viszi valamire — gondolta —, csakis a saját erejéből hajlandó. És nem engedte magát megfogni... Jelenleg ereje és dicsősége teljében örvendezik a tavaszi időnek Andorka Dezső híressé vált kéményén. Kaján gyönyörrel gondol a már hazafelé tartó rokonokra, akik majd ugyancsak elképednek, ha meglátják Tóbiás apó fészkében; úgy véli, nincs az a hutaion, amely őt onnét kilak-oltassa. Titokban egyébiránt abban reménykedik, hogy a gólyák többségének imponálni fog szokatlan teljesítménye, s az idén talán még az operativ bizottsági ülésekre is meghívják. Rz, A. Március elején a szülők egyre gyakoribb beszédtémája a hetedik évükbe lépő gyerekek beíratása. hiszen az utóbbi tíz évben rendszeressé váltak az iskolaérettségi vizsgálatok. Nem mindegy az iskolának sem, mennyire fejlettek az elsősök, de a leglényegesebb az, képes-e a gyerek idegrendszere a megterhelés elviselésére. A nem iskolaérett, mégis beíratott gyereket kudarcok sorozata éri naponta. Sikerélményre viszont szüksége van, ezért bohóckodik, rendetlenkedik, verekedik, otthoni magatartása is megváltozhat. Ha csak büntetéssel nevelik, oiyan körbe kerül amelyből önerőből képtelen megszabadulni: büntetik, mert rossz, mert nem tanul, ő viszont ugyanezekkel a magatartásformákkal válaszol. „Eredmény”: a szorongás vegetatív tünetei, a be- vizelés, dadogás, körömrágás, fejfájás, hányás stb. Óvodáskorban természetes a gyerek számára, hogy valamilyen foglalkozásit abbahagyjon, ha elunja, és máshoz kezdjen helyette. Az iskolában a feladatot akkor is el kell vegeznie, ha erre nincs kedve. A szülők nagy része az iskolaérettséget a gyerek értelmi fejlettségével azonosítja. Meglepődik, ha okosnak tartott gyerekéről az iskolaérettségi vizsgálaton kiderül, hogy viselkedése megnehezíti az iskolai munkába való beilleszkedést. A gyerekek értelmi fejlettségüket tekintve hamarabb válnak iskolaérettekké, mint magatartásukban. A vizsgálatok célja az iskolaéretlen gyerekek megkülönböztetése az enyhe fo- kúan értelmi fogyatékos gyerekektől. Iskolaéretlcn az a gyerek, aki fizikailag fejletlet. teherbíró képessége alacsony, betegségekre hajlamos. Fokozott mozgásbeli ügyetlenség, fáradékonyság vagy éppen a túl- mozgékonyság jellemzi. Beszéde rosszul képzett, szókincse szegényes. Infantilis gondolkodásmód, az érzelmi túlzások ferdítette emlékezet, érdeklődéshiány nehezíti tanulását. Problémamegoldási készsége éretlen, analizáló-szintetizáló képessége elmaradott, fogalmi gondolkodása kialakulatlan, helyzetfelismerésre, lényegmegragadásra ön,á"óan nem képes. A családtól nem tud elszakadni, társaihoz alkalmazkodni, a kudarc eivise- lésére képtelen. Csak a játék köti le. Ha ezek közül több is előfordul, iskolaéretlenségre kell gyanakodnunk. Azokat a gyerekeket, akiknek testi fejletlensege megfelelő, viszont szociálisan vagy mentálisan éretlenek, a nevelési tanácsadó vizsgálata alapján korrekciós osztályba irányítják. A szülők közül sokan attól félnek. bogy fogyatékosnak be- lyegzik gyermeküket, ha ilyen osztályban kezdik meg tanúimáryaikaí. Mások viszont játékos iskolát látnak benne, ezért megpróbálják idekönyörögni őket. Ezek olyan kis létszámú, átlag 15 fős osztályok, ahol a.z általános iskola első osztályos tananyagát sajátítják el a gyerekek, a különbség a módszerekben és az egyéni korrekciós lehetőségekben van. Ez a létszám lehetővé teszi, hogy a pedagógus jobban megismerje a gyerekeket, felmérje meglevő és hiányzó készségeiket, megismerje az ezeket kiváltó okokat. Ezen ismeretek birtokában egyéni korrekcióval, „testre szabott” feladatos- kal segíti a gyerekeket a hiányosságok pótlásában. A korrekciós osztályba járó tanulók a tanév végén érvényes bizonyítványt kapnak az általános iskola első osztályáról. ha megfeleltek a követelményeknek. A meg nem feleltek fölmentést kap- nap még a tanév befejezése előtt, s nekik e tanév iskolaelőkészítő. A következő évben normál létszámú első osztályban kezdhetik meg tanulmányaikat. Sípos f erencné SOMOGYI NÉPLAP
