Somogyi Néplap, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-18 / 91. szám

ffa ngvorseny krónika Pályakezdő orvosok Közvéleményünk jórészt bűvölő-bájoló tüjidériarály- £ inaik látja őt, könnyed, szellemes, denís múzsafinak — holott ez csupán az egyik énje volt Wolfgang Amadeusnaik. Kedvessége, vigasztaló emberisége mögöt: — hadd utaljunk itt egye­lőre csupán a Don Giovan­ni, a Titus vagy a kései szimfóniák számos részletére — ott húzódott az álland i pénzzavar, a szerencsétlen háziasság okozta boldogta­lanság, a betegeskedésekboi született halálfélelem. Mint­ha érezte volna a bécsi tár­saságok ünnepelt arszlánja­Jiiri Skoch képeiből ren­deztek kiállítást Budapesrton a Dorottya utcai kiállitóte- remben. A csehszlovák j fo­tóművész pályája fényké- pészszakmai tanulmányok­kal kezdődött, majd a prá­gai Károly Egyetemen mű­vészetszociológiát tanult. 1974-től a fényképezés ta­nára egy prágai szakközép­iskolában, és 1979 óta tagja a Cseh Képzőművészek Alapjának. 1962-től számos hazai és külföldi kiállításon vett részt és nyert díjat. ként is, hogy meg keli áll­nia az átlagosain hosszú „emberélet útjának felén”, hogy utolsó utazására a sír­ásókon kívül egyedül húsé ges kutyája kíséri el. .. Ez a tragikus Mozart voi. a hőse az Országos Filhar­mónia legutóbbi kaposvári bérleti hangversenyének, melyre hétfőn került sor a Munkácsy gimnázium esz­ményi akusztikájú aulájá­ban, népes közönség élőt'.. Merényi György a Kaposvá­ri Szimfonikus Zenekar élén először a Köchel-jegyzék-ben 1)50. számmal jegyzett g- moll szimfóniát vezényelte, Irodalmi ihletésű fotói, il­letve fotósorozatai mellett a szülőföld, a cseh táj szép­sége, hangulata, a gótikus kaitedráliisok lenyűgöző tér­élménye és a növény- és ál­latvilág ábrázolása is meg­jelenik Különös, szürrealis­ta egyéni stílust teremtett a fotómontázs lehetőségeinek felhasználásával. A május 6-ig látható ki­állításon 73 fotó mutatja be művészetét, keresztmetsze­tét adva 20 esztendős pályá­jának. renyi nem tartozik ugyan az úgynevezett „jó kezű” karmesterek közé, az aia- -'os elemzés és a gondos be- . anítás kövebkeztében azon­ban csiszolt, gördülékeny volt ez a produkció, feszesek a ritmusok, s a dinamika változatosságával is sikerült érzékeltetni a táncos lejtés mögött megbúvó halálfélel­met, kiváltképpen a két kö­zépső tételben. A szélső téte­lek tempói lassúnak tetsz­hettek a más előadásokhoz szokott fülnek, e viszonyla­gos kimértségért azonban ar­ra használta fel a dirigens, hogy a dallamvonalakat ér­zékenyebben rajzolja meg. Ugyanezek az erények jel­lemezték Moza/t monumen­tális Requiemjének inter­pretálását. Tetszett a ki­egyenlített hangzás — jól hallottuk a zenekari pdanó- kait, a forték, fontissimók pedig sohasem voltak dur­vák — s tetszett, hogy ez­úttal egyik szólam sem „ló­gott ki” a sorból. Jó disz­pozícióban, változóan vette az akadályokat a négy éne­kes szólista, Balatinecz Már­ta, Nyilas Tünde, Rozsos István és Schwimmer Janos: kvartettjük az Ingemisco...- keadetű részben élményt adott. Igazán emlékezetes mégis a Zákányi Zsolt által betanított kaposvári Vikár Béla vegyeskar szereplése volt. Megrendülve hallgat­tuk a Dies irge tétel haiál- irtózatának megnyilvánulá­sait, a Sanctus és a Bene­dict us emelkedettségét, az Agnus Ded vigasztaló szép­ségét. A stíláris ttetaság- nak, a biztos dafflamformá- lásnafc olyan teljesítménye volt ez az előadás, mely a Vikár kórus viszonylatában, sem mindennapos teljesít­mény. lengyel András Pulitzer-díjak Nagy amerikai lapok osz­toztak az idei Perli User-díjak javarészén. Karen Elliot House, a The Wall Street Journal új- ságírórtője a legjobb külpo­litikai riporternek járó dí­jait kapta, mégpedig azokért az interjúkért, amelyeket Husszein jordániai királlyal készített. Az irodalmi Pulützer-díjak közül William Kennedy nyerte az év legjobb regé­nyéért járó díjat. Díjazott könyvének címe: A vas­kosztüm. Egy amerikai pri­mitív című verskötetéért kapott: díjat Mary Oliver. Elnyerni Hat év kemény tanulás, szakmai gyakorlat áM a fia­tal orvos mögött, mire kéz­hez kapja a diplomát. So­kan úgy gondolják, hogy a frissein végzett orvosok vá­logathatnak a jó állásokban, különösen a falusi körzetek­ben. Csakhogy ma már az orvosi diploma is amolyan alapképzettségnek számít. A városi és falusi körzeteknek, az üzemeknek szakorvosok­ra van szükségük. Ehhez pedig három-, négy-, ötéves kórházi gyakorlat szükséges. Kaposváron, a megyei kór­házban a legtöbb fiatal or­vos a belgyógyászaton dől-, gozik. Valamennyien szeret­nének szakvizsgát tenni. A belgyógyászat összetett: csaknem mindent tudni keil az emberi szervezetről. — A szakvizsgára felké­szülni, ahhoz mindent meg­tanulni csak kórházi/ gyakor­lattal lehet — mondja dr. Szabó Zoltán, aki 1961-ben végzett a Pécsi Orvostudo­mányi Egyetemen. Itt ért: meg igazán az ember, hogy mit is jelent az orvosi hiva­tás. Dr. Ferdinándy Csaba Szegedről került Kaposvár­ra: — Ma már a falvakban is elvárják a szakképesítést, nem beszélve a városi kör­zeteikről. — Az alapellátáshoz két­éves gyakorlat kívánatos — kapcsolódik a beszélgetésbe dr. Boros György osztályve­zető főorvos — Ilyen rövid „múlttal” körzetet vállalni azonban felelőtlenség. A kórházba a fiatal öt évet ke® eltöltsön, a szakvizsga megszerzéséig. Ez alatt a a leendő belgyógyász kezel súlyos szívbeteget, vesebete­get, ott van az intenzív osz­tályon, hónapokat tölt a fer­tőzőn, a laboratóriumban. S mennyivel könnyebb lesz így a dolga, ha körzetbe kerül! Dr. Szabó Zoltán: — Elengedhetetlen, hogy az orvos az egész embert s- merje. Pécsen hosszú éve­kig úgynevezett blckkokta- •tás-szervoktatás folyt. Két­ségtelenül hasznos volt, ám úgy éreztük, hogy hiányoz­nak az összefüggések. Csaba viszont a jó értelemben vett hagyományos metodika sze­rint tanult. A pécsi oktatási reformoknak is voltak ked­vező hatásai: a medikus na­gyobb lehetőséget kapott a beteggel való közvetlen kap­csolatra, jobban önállósult. Ennek most nagy hasznát veszem. Dr. Boros György szerint: I — A kórisme alapja az I Mozart tragikuma ■^sy es jogos sdfcerrel. Me­r/ri Skoch fotóművész kiállítása Lőrinci L> László Jég hatan Állt még egy da­rabig, aztán meg­kérdezte: — Elmehetek? — Menjen . .. Elindult, majd visszafor­dult, és zavartan rámné­zett. — Tetszik tudni... — kezdte tétován —, hogy Margitka felhívott, csak hárman tudjuk ... A tanár elvtárs, Török Zsófi. tanár­nő és én ... Megkérhetném a tanár elvtársat, hogy ne szóljon róla senkinek? Nem szeretnék kellemet­lenséget ... és ... tetszik tudni . .. — Menjen csak nyugod­tan — mondtam —, tőlem ugyan nem fogja megtud­ni élő ember . . . Az ajtó felé indult, ami­kor hirtelen eszeimbe jutott valami. — Álljon csak meg! — kiáltottam rá. — Gyornay Gyula honnan tudja? Csodálkozó arcot vágott. — ö is tudja? Hát tő­lem nem. az biztos ... Még mondani akart vala­mit, de a telefon csöngeté­se félbeszakította. Meg­könnyebbülve kiosont a szobából, amikor fölvettem a kagylót. — Tessék — aaőltam be­le. — Mlinarik — Kiss Pét erőé besafl — mondta egy sírástól fá­tyolos, öreges női hang. — Éppen Önt keresem, tanár úr ... Éreztem, hogy jeges fé­lelem fut végig a hátamon. — Mlinarik Zoltán — ismételtem meg a nevem zavaromban. — Kérem, tanár úr, se­gítsen — sírta a hang és szinte láttam, amint zseb­kendőjével törölheti a sze­mét. — Az istenre kérem, tanár úr, segítsen . .. — No, de kérem, asszo­nyom, elv társnő... — ma­kogtam összevissza, és csal; egyetlen gondolat kerin­gett az agyamban; nem szabad elárulnom, hogy már tudok a dologról. — A férjemet... K iss Pétert elvitték az éjszaka. Érti, kérem? Elvitték és ... — zokogásba fulladt a hangja. — Nyugodjék meg ass- szonyom, talárn valami té­vedés lesz . .. Sőt, biztosan tévedés ... Mintha nem is hallotta volna a szavaimat. — Én már egyszer min­denkit elvesztettem, akit szerettem. Mindenki oda­veszett ... Aztán jött Pé­ter. Ha valami baja esik, ém megölöm magam... ö ártatlan, higgye el, tanár úr, hogy ál táblán . .. Azt mondták, hogy jugoszláv kém ... De hát ez lehetet­len! Én ismerem Pétert... Nem érdekelte semmi, csak a tudománya. Az utóbbi hónapokban ki se mozdult hazulról... Mint­ha csak érezte volna, hogy nem szabad gyanút szol­gáltatni semmivel ... — Nyugodjék meg, asz- szonyom — hajtogattam egyre. — Biztosan valami- tévedés ... Egész biztosan tévedés, és hamarosan ha­zaengedik . .. — Péter nagyon beteg — mondta az asszony. — Nagyon-nagyom beteg. Önök nem is sejtik, hogy mennyire. Gondos ápolás­ra van szüksége. És ami­kor elvitték, adtam neki egy plédet, hogy legalább takarja be vele a lábát. De az az ember kitépte a ke­zemből és azt mondta ... azt mondta ..., hogy egy mocskos imperialista ügy­nökinek . . . Elcsuklott a hangja, és néhány másodpercig nem hallottam semmit. — Azt mondta, hogy úgyis felakasztják és ... akkor ... a lába ... a lá­ba ..., úgysem ér majd a földig ... és . .. és . .. képtelen voltam bele­szólni a kagylóba; csak tartottam a kezemben és hallgattam a hangokat a vonal túlsó végéről. Lassan kezdte összeszed­ni magát. — Én már idős asszony vagyok. Rengeteg halált és szenvedést láttam. De ő ... Péter fiatal ember. Neki még élnie kell. Hiszen any- nyi, de annyi mondaniva­lója van még, annyi cik­ket akart írni. És Pétert nem érdekli a politika. Talán nem is látott még jugoszlávot életében. — Biztosan hamarosan elengedik . . . — Ha benntartják, mag­hal — mondta az asszony. — A gyógyszereit sem vi­hette magával. Maguknak tudniuk kell, hogy árlat. lan! Maguk nem hagyhat­ják el őt! Érti? Hiszen a munkatársai, a barátai . . Csak nem hiszik el, hogy. .. (Folytatjuk) a beteg Dr. Ferdinándy Csaba anammézis: sok betegség ki­alakulására, eredetére a gyermekkorból, a család' körülményekből, az életszín­vonalból lehet következtet­ni. Ha az orvos elnyeri a beteg bizalmát, problémák sokaságai tisztázódhatnak. Tapasztalatunk az, hogy a beteg szívesen fogadja a fia­tal orvost. Dr. Ferdinándy Csaba folytatja; — A kaposvári kórház szakmailag nagyon sokat ad. A pályakezdő orvosnak pedig erre van szüksége, kü­lönösen itt, a belgyógyásza­ton. Igaz, bedobtak minket a mély vízbe, de jói úszni csak így lehet megtanulni. Elég, ha az éjszakai ügyese­tekre gondolok. A hirtelen rosszul lett beteget a belosz- tályra hozzák. Az ügyeletes orvosnak pedig döntenie keVl a betegség természetéről, s arról, hogy melyik osztály­hoz is tartozik. Gondot el­sősorban az okoz, hogy az osztály műszerezettsége nem a legmegfelelőbb. Az osztályvezető főorvos hozzáteszi, hogy a kórház rekonstrukciójának elkészül­tével minden bizonnyal ja­vul ez a helyzet. — De nemcsak a műszere­bizalmát Dr. Szabó Zoltán zettségről van itt szói A bel­gyógyászat. két osztályának ágyszáma meg sem közelíti a kívántat. Valóban nehéz helyzetben van tehát az or­vos, ha döntenie kell. So­mogy „elöregedő” megye, számítanunk kall a beteglét­szám növekedésére. Egzisztenicális kérdés; mi­lyenek a pályakezdő orvosok lakáskörülményei ? Dr. Szabói Zoltán; — Igen nagy segítség az itteni orvos-medikus-növér szálló. Tulajdonképpen egy garzonlakásiban élünk a fe­leségemmel és a kicsivel, össze sem lehet hasonlítani sem az anyagi, sem a lak­hatási körülményeket figye­lembe véve egy albérlettel. Problémánk „mindössze” az, hogy mi lesz, ha jön a má­sodik? ... Dr. Ferdinándy Csaba így válaszol: — Nekünk nagyobb sze­rencsénk volt. Szüleim és anyósom támogatásával la­káshoz jutottunk. Nagy se­gítség, hogy a megyei kór­ház kamatmentes kölcsönt biztosít az építkezéshez. Nekik a legszebb hivatás ez, s ennek „nyertesei” a betegek. Ambrus Ágnes Krimidömping Egy ismétlés hozott lázba újra, Vajda Béla animációs • kisfilmje, a Hányás vagy?, melyet Szilágyi György mo­nológjához rendezett. Mun­kája méltán lett oberhauseni nagy siker is. Ez a kis re­mek egy röpke életbein „há­rom emberoltőnyit” megért generáció arcélét rajzolja ki, történelmi háttérrel. Ahányszor felcsendülni hal­lom Kálmán György okosan érzelmes és mégis higgadt előadásában, mindig érzem azt a borzongást, mely ak­kor Júdbóröztet, ha igazi élmény ér. Ezt egészítette ki egy dokumentumfilm, mely 28-asokat vallat meg a mű kapcsán, önmagukról. Bo- remch Péter filmje — a rendező itt is Vajda — ön­magában rs élt volna, így afféle ráadásnak hatott. Két dráma tevésített vál­tozatát is láthattuk a múlt héten. Goethe Torquato Tas- sojának érdekében Felvidéki Judit és Gábor Miklós szö­vetkezett; ők jó munkatár­saknak bizonyultak Cocteau Rettenetes szülők című drá­májának képernyőre vitelé­nél is. Most Deme Gábor dramaturg segítségével rö­vidre zárták a goethei mű­veit, és szép televíziós alko­tást hoztak létre. Nem drá­mát, inkább valamiféle epi­kus tévéalkotást. E*>ben a jobbára elbeszélőnek ható modorban viszont jelesked­tek. A választott stílust szolgálta a szereposztás: erős intellektusai művészek — Jordán Tamás, Kozák András, Bálint András — alakították a férfi főszere­peket. Tasséként 'Jordán a hierarchiába beilleszkedni képtelen, belső szabadságát külső viszonylatában is élni kívánó művész meghasonlá- sát ábrázolta a tőle megszo­kott magas színvonalon A sikeres diplorr«tát Kozák András alakította, érzékel­tetve idegenkedését ettől s TV-NÉZŐ szabálytalan, etiikeltsablono- kat robbantó költőtől. Bá­lint András Ferrara herce­gének szerepében voltakép­pen teleráns, de művészt inkább divatból tartó ural­kodót személyesített meg. Vass Éva, Venczel Vera jól egészítette ki hármasukat. A második adaptáció Ks- tajev vígjátéké, A kör négy­szögesítése volt. Nem felfe­dezés, láthattuk már színi változatban is. Mondanám, hogy a könyökömön jón ki, ha a gyerekeim nem nézték volna újként. Marton Lász­ló rendező megtett mindent, hogy kicsiholjon valami többletet ebből a darabból, melyet egyszer már a Pesti Színházban is színre vitt. Ami valóban többlet lett, az a naiv, butuska cselekmény mögötti korhangulat megidé- zése. Öt. fiatal színész állt helyt több-kevesebb siker­rel a darab szerepeiben: Simon Mari, Eszenyi Enikő, Szerémi Zoltán, Rácz Géza, Rudolf Péter. Az az igazság, begy ennél az 1928-ban szü­letett játéknál vannak ezt a kort jesene.bbül megidézők; gondoljunk csak Bulgakoy- ra! A többi? Krimidömping. Egy szellemes lengyel tőr-' tér.et, A nagy szerencse című a Szélhámosok parádé­ja szériából. agy amerikai — George C. Scot* Düh cí­mű filmjének őOwlét variál­ja — Vétlen á Iónra íok cím­mel, ős _mlnden nap”' Hit,ehe,'-kun*: most A gya­nú árnyékában. Három azért sok egy héten krimiből... L. I*

Next

/
Oldalképek
Tartalom