Somogyi Néplap, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-08 / 83. szám
NEVELÉSRŐL Tanuljunk meg „gyermeknyefven" Nincs két egyforma gyermek. A gyermeknevelés nem egyirányú tevékenység, nemcsak mi felnőttek hatunk a gyermekre, hanem ő is hat ránk. Ha a környezet érti a ..g'yermeknyelvet”, akkor a kicsinek a környezete széppé, derűssé válik. Anya és gyermek kapcsolata akkor valósulhat meg zavartalnul, ha az anya már megszületése előtt szerette, várta őt, szívesen fogadta a terhességet. Fontos, hogy az anya már a terhesség alatt úgy gondoljon leendő gyermekére, mint önálló lényre, elképzelje magának, próbálja tulajdonságoíkíkal felruházni. A „gyermeknyelv” megtanulását könnyíti a gyermek és anyja közötti szoros érzelmi kapcsolat. Ez köny- nyebben alakul ki akkor, ha az anyai szeretet nem oly „romantikus”, hogy egyszerre elárasztja az anyát a gyermekek láttán. Az anya-gyermek kapcsolatnak a formája nagyon eltérő lehet. Viselkedésük, szokásaik is nagyon különbözően alakulhatnak ki. Joggal vetődhet fel a kérdés: melyik nevelési forma felel meg legjobban a gyermek boldog, kiegyensúlyozott, aktív személyiségének kialakításához? Nincs határozott recept. Ha nehéz is jó nevelési módszereket kialakítani, nem reménytelen dolog. A nevelésben éppen az a nehéz és szép, hogy megújulásunkat, aktív, gondolkodó részvételünket igényli. Ehhez értenünk kell szándékait, és el kell fogadjuk őt olyannak, amilyen. A gyermekkel való állandó együttműködésünkben lehet kialakítani azután azt a nevelési rendszert, amely ennél és csak ennél az egy gyermeknél majd sikerre visz, azaz önálló, boldogságra törekvő, erős személyiséggé teszi. Ehhez elengedhetetlen az, hogy a felnőtt megnyilvánulásai egyértelműek legyenek számára, ne legyen ellentmondás szavai és tettei között. Rendkívül fontos, hogy a szülők úgy éljenek és viselkedjenek, amilyen embernek majd gyermeküket szeretnék látni. Hároméves korban az utánzásnak rendkívül nagy szerepe van, ezért a szülők viselkedésében is erősíteni kell azokat a pozitív vonásokat, melyeket a gyermek utánozhat. A korai gyermekkorban nyert pozitív érzelmi benyomások stabilizálják a jövendő lelki fejlődést. Mivel a korai gyermekkorban rakjuk le az egész későbbi személyiség kialakulásának alapjait, mivel ebben a korban alakul az akarás jellege és stílusa, ekkor veszi át a gyermek tevékenykedve erkölcsi és személyi példaképeit, a pozití- ve hangsúlyozott érintkezési tapasztalatok, sikerélmények és a meghitt védettség érzése maradandó értékekké válnak. Ezért fontos a pozitív érzelmek jelenléte a családokban, hogy a gyermekek minél kiegyensúlyozottabbak legyenek, ne feküdjenek le szorongásokkal, félelmekkel, vagyis ne éljenek át olyan negatív érzelmeket, mint a szülők veszekedése, hangos szóváltása. Igazi biztonságot az a szeretet nyújt, amely egyenletesen árad a gyermek felé mindkét szülő részéről. Bíró Gyulánc vezető óvónő Régész kisinasok Avarok napfényben Siófok és Kiüti között, az M 7-es és a 65-ös út kereszteződésénél avar temetőt találtak. A nyári közlekedés megkönnyítése végett építendő le- és felüljáró előkészítő munkálatainak során megmozgatták a talajt, s a -gép csakhamar beletúrt az egyik sírba. és kora vaskori településre utaló nyomok is felbukkantak. A nyitott sírokban gyerekek dolgoznak. A fiúk ásnak, a lányok leleteket csomagolnak. A kiliti általános iskola honismereti és természet- járó szakkörének tagjai: Nagyné Bellyei Csilla és — Akkor rögvest abbahagytuk a munkát, beüzentünk a múzeumba, hogy jöjjenek ki a szakemberek, s nézzék meg, mit találtunk — mondja Tóth István, a kaposvári Közúti Építő Vállalat fő-építésvezetője. — Ezt azért hangsúlyozom, mert a Hétfői Hírekben azt írták rólunk, hogy gondatlanul jártunk el, s a tudomány érdekei iránt közönnyel viseltettünk. Nos, épp az ellenkezője történt... Ezúttal az építők mindent megtettek azért, hogy a sírokban kár ne essék. — Az építők jó szándéka, segítőkészsége ezúttal valóban példásnak minősíthető — szól dr. Költő László,- a kaposvári múzeum régésze. — November 21-én kaptuk az értesítést, még aznap kijöttünk, s az első sírt — autólámpa fényénél — ki is bontottuk. Azóta tizennégy avar sír került napvilágra, számos érdekes leletet gyűjtöttünk össze. A többi között egy lemezes és egy öntött ftvgarnitúrát és különböző méretű edényeket. A VII— Vili. századi avar temető tallai'asa közben késő bronzSzatóri János tanítványai. Évszázados koponyák, csontok fölé hajolnak, s olyan el- mólyülten, vigyázva végzik munkájukat, hogy öröm nézni őket. — Nyugdíjas segítőket keresett Költő Laci bácsi, de nem talált — mondja Szabó Andrea hetedik osztályos tanuló. — Amikor mi ezt megtudtuk, levelet írtunk neiki, és fölajánlottuk a segítségünket. Harminc tanuló egy-egy napját ajánlotta föl. Mindennap más „brigád” jön ki a sírokhoz. — Nem irtóztok ettől a sok csonttól, koponyától? Nem álmodtok rosszakat éjszaka ? Nevetnek. — Nincs ebben semmi klóztató . .. — Ki akar közületek régész lenni? Több kéz a magasban. Dr. Költő László mosolyog lombos bajusza alatt. — Még nem volt időm elmesélni nekik, hogyan lett belőlem régész — mondja. — Talán el sem hinnék, hogy először vegyészmérnöki diplomát szereztem ,.. — Elégedett a gyerekekkel? — Teljes odaadással dolgoznak. Értelmesek, érdeklődők, kedvesek. Menet közben is beszélgetünk szakmai dolgokról, de azt hiszem, azért szükség lesz egy nagyobb beszélgetésre is ... Majd ha végeztünk a munkával. — Talán mondanom sem kell, hogy oktató—nevelői szempontból sem érdektelen a gyermekek vállalkozása — jegyzi meg Major István iskolaigazgató. — Nemcsak történelmi ismereteik gyarapodnak, de manuális készségük is fejlődik. A többi között figyelemreméltó tapasztalat, hogy az ásatásnál azok a gyerekek is sikerélményben részesülnek, akik a tanórákon ritkábban. Bennük ez is táplálja a lelkesedést. Sz. A. A "V-et írtunk: népi I j £jL / kollégiumunk anyagi helyzete az év. második felében érezhetően javult. Rendszeresen kaptunk a vasárnapi ebédhez sült tésztát is, lekváros buktát, túrós bugyrot, pogácsát. Minden vasárnapot megkülönböztetett izgalommal vártunk, a legnehezebben a szombat délután telt el. Az aranyszívű Margit néni, a szakácsnőnk, aki egyedül főzött ránk, úgy intézte dolgát, hogy szombaton délután előre megsütötte a másnapi kalácsot, és berakta a konyha melletti kamrába. Szombaton délutánonként meny- nyei illatok terjengtek a kollégium folyosóin, s mi a kínok kínját álltuk ki. Ilyenkor rendszerint túrós vagy lekváros buktával álmodtam. Subi Szabó Pista szobatársam, egyben a kollégium gondnoka egyik vasárnap, reggeli után sápadtan tá- molygott be a szobába. — Pityu, rosszul vagy? — lesett rá ijedten a kis Kovács, a szobaparancsnok, majd választ sem várva felém fordult: — Tibcsi, nyomás az orvosért! Ugrottam már, magamra kapva a kabátomat, de Subi megállított: — Maradj Bütyök, ezen nem tud az orvos sem segíteni. — De hát mi történt? Lassan mozdult Pisla szája: — A lepény — motyogta maga elé. — Ac almáslepény ■.. Országos tábor Leltén Fogékonyak a reformokra Balatonlellén, a Giuseppe di Vittorio üdülőben rendezte meg a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete és az SZMT a 3. köz- művelődési tábort a szakmunkástanuló szakszervezeti aktivisták részére. Csaknem kétszáz gyerek nyüzsög az üdülőben. Az ország minden tájáról érkeztek. A haliban a miskolciak beszélgetnek. — Az első előadás a szak- szervezeti mozgalom múltjáról szólt—lapozgatja a jegyzetfüzetét Tóbiás Erzsébet. — Biztosan mi is sokkal többet tudnánk tenni, mint segélyt kérni, vagy üdültetést elintézni... Moldován Gyula főtitkár került minden úgynevezett „mozgalmi panelt”. — A fiataloknak nem a szakzsargon kell. Hasonló országos közművelődési tábort eddig csak mi szerveztünk. A tizenhat-tizenhét éves kor a legalkalmasabb arra, hogy olyan tájékoztatást adjunk a fiataloknak a szakszervezeti munkáról, amelyet később hasznosítani tudnak. Tudomásul kell vennünk, hogy ők lesznek a jövő szervezett munkásai. Ezért használjuk ki a lehetőségeket, hogy a fiatalokat időben és megfelelő módon informáljuk, kialakítva bennük az érdeklődést, a vitaszellemet, a bátor, gondolkodó érvelést, az érdekképviseleti magatartást. — A három év alatt kialakult tematika szerint előadások, konzultációk, módszertani és gyakorlati oktatások segítségével tájékoztatunk — folytatja Tóth István, az SZMT iskolavezetője. — A program célja, hogy megszerettessük a gyerekekkel a szakszervezeti munkát. Azokra a feladatokra kell fölkészíteni őket, amelyekkel felnőttkorukban találkozhatnak munkahelyükön. A gyerekek konzultáción vesznek részt. Az oktató, Bicskei Károly, a ceglédi 203-as Ipari Szakmunkásképző Intézet gyakorlati vezetője, s egyben főbizalmija, piros és kék trikókat oszt szét, rajtuk a közművelődési tábor emblémája. A gyerekek boldog-szégyenlősen forgatják az ajándékot. Van, aki gyorsan felpróbólja. Pataki Péter a budapesti Ihász Dániel szakközépiskola negyedikes hallgatója. Az iskola a Hungarocamion okta-' tóműhelye, az országban egyedülálló tanintézet. — Másodszor veszek részt a közművelődési tábor munkájában. Szerintem errs nemcsak nekünk, fiataloknak van szükségünk, hanem a szakszervezetnek is. Mi másképpen látjuk a dolgokat, fogékonyabbak vagyunk a reformokra. Jobb belülről tudni jogainkat és kötelességeinket, hogy valóban érdekképviseletté váljon, amit végzünk. Szöllősi Zsuzsa Miskolcról érkezett, az ország legnagyobb szakmunkásképző iskolájából. Szintén másodszor van táborban. — Tavaly sok volt az új információ. Most már bennfentesnek érzem magam, 'könnyebb átadnom a megszerzett ismereteket. A munkámon is látszik, talpraeset- tebbnek, biztosabbnak érzem a döntéseimet. A tábor és módszere példát adhat más területek vezetői számára is. K. A. Álmáslepény — Mi ran az almáslepénnyel? — kaptuk jel fejünket. — Megette ... valaki megette, a hasa jóistenit.' — Mind? — kérdeztük csaknem egyszerre. — Két tepsivel — hordozta körül kétségbeesett tekintetét Subi Pista. Hetvenkettőből harminchat maradt... A nyilvános fegyelmi tárgyalást még aznap estére összehívta a kollégium igazgatója, s kérte, hogy a tettesek önként jelentkezzenek nála! A népi kollégium fegyelmi önkormányzati szerve a népbíróság volt, választott diáki népbírákkal, népügyésszel, elnöke a kollégium igazgatója. Amikor a rendkívüli népbírósági tárgyalást megnyitotta, fáradt volt a hangja. A népügyész, V. ■ Pista mondta e[ a „vádbeszédet’’. — Vádolom a kollégium tagságát, mert a legszentebbhez, a közösség tulajdonához nyúlt. Vádolom kollégista társaimat, magamat is, mert akik elkövették ezt a bűnt, nincs bátorságuk bevallani. Nincs meg a bűnös, így hát mindendki bűnös. — Én nem! — hangzott egy dühös hang a terem végiről. — Tessék fiam, ha van mondanivalód, állj fel, és mondd el! — De hát tvem lehet mindenki bűnös — állt fel önérzetesen F. Laci. Pillanatnyi csend következett, majd kitört az általános méltatlankodás. Az igazgató kezét felemelve csendet kért: — Szeretném hinni és tudni, hogy nem vagytok mindnyájan bűnösök, de nem tehetem. Te például, Laci fiam mivel tudod bizonyítani ártatlanságodat? Te talán nem voltál itthon tegnap délután, este és éjjel? Hát akkor miért lennél pont te ártatlan? Tegnap este hat órakor még megvolt a négy tepsi lepény, akkor ment haza Margit néni. Igaz, Szabó Pista? — Igaz — nyögött fel a gondnok. — Akkor csak utána lop h., ette meg valaki közületek, igaz, Laci fiam? Laci leült, a teremre Ismét fojtogató csend zuhant. Ültünk, és nem volt bátorságunk egymás szemébe nézni. Tudtam magamról, hogy nem loptam a lepényből, mégis fojtogatott a bűntudat. A csendet egyszer csak halk szipogás törte meg. Egyszerre fordítottuk fejünket a hang irányá ba. „Ka- jás” volt, a kollégium sport- felelőse. A szipogás egyre erősödött, a torzonborz fiú széles vállai megremegtek, majd egész testét rázni kezdte a zokogás. Felállt, de csak nehezen tudott megszólalni.': — Én. fn 7 r ? soha többet ■.. boesassatok meg .., Zaklatott szavai megnyitván a feszültscgoldó szele peket, ott keringtek a teremben, utat keresve kollégista társaihoz. V Némán néztük Gyurkát; nem ellenséges, de mégsem megbgesátón. — Egyedül? — törte meg az ismételt csendet az igazgató. Gyurka a fejét ingatta. Még ketten feláltak. A héttagú népbiróság csak jó két óra múlva vonult vissza „ítélethozatalra". Addig váltakozó hevességgel folyt a teremben a vita. Volt, aki a megpokrócozásl javasolta, többen a majdani kalácsporciók megvonását javasolták, de a hozzászólók zöme a bojkottálás mellett állt ki. A „bojkottá ft” kollégista nem vehetett részt a közösségi rendezvényeken, társai nem beszélhettek vele, magányosságra ítélve bolyongott a büntetési idő lejártáig olyan környezetben, amelynek legfőbb vonzereje a családi, baráti légkör volt. N. Gyurka, akinek végül is volt bátorsága vállalni tettéért a következményeket, a felnevelő közösséget mentette meg. A kiszabott háromhónapos „bojkott”, ha nehezen is, de letelt Eddig a történet. Azokról a tizenévesekről, akik pusz. iákról és faluszéli zsellér- házakból indultak el fényes szelekkel a városokba. Az örökké éhes kamaszok nemzedékérőll i ,7 . 'fr” Kerner Tibor I
