Somogyi Néplap, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-06 / 81. szám
Az egyensúly megszilárdításában] nagyobb az ipar szerepe He fényi István pénzügyminiszter nyilatkozata Az idei népgazdasági terv alapvető célja a gazdasági egyensúly megszilárdítása, versenyképességünk fokozása a lakossági reáljövedelem és az áruellátás elért szintjének megőrzése mellett. A számunkra is immár tartósnak bizonyuló kedvezőtlen külgazdasági feltételek, továbbá a mezőgazdaságot ért tavalyi aszálykárok nyomán óhatatlanul felvetődik a kérdés: főbb célkitű zéseink megítélésében nem következik-e be változás? Erre és más gazdaságpolitikai, gazdaságirányítási kérdésekre válaszolt Hetényi István pénzügyminiszter Pichler Ferencnek, az MTI munkatársának adott interjújában. — Céljaink között az első helyen továbbra is nemzetközi fizetőképességünk megőrzése, a konvertibilis vi- szonylatú külkereskedelmi aktívum novelese és a külső adósságállomány csökkentése, továbbá a termelési- és exportszerkezet javítása áll. Céljainkat úgy kell teljesítenünk, hogy — nem lebecsülve az importtakarékosság jelentőségét, a belföldi felhasználás, ezen belül a beruházások mérséklésének ímportfékező hatását — meghatározó tényező az export növelése legyen. Gondjaink oldódására, gazdaságunk élénkülésére ugyanis csak akkor számíthatunk, ha a gazdaságos kivitel növelésében 'sikereket érünk el. El mondhatjuk, hogy átfogó Az utólagos vásárlóerő- lsorlalozás elkerülése érdekében nagy gondot kell fordítani a teljesítmények és a jövedelmek közötti összhang biztosítására. Ugyanis ez az alapja a vásárlóerő és az árufedezet egyensúlyban tartásának. Sok függ attól, hogy mennyire sikerül a vállalatoknak a teljesítményekre építeniük a jövedelemképzést. Ennek kialakításában mind a vállalatoknak, mind az irányító szerveknek feladatuk, felelősségük van. Sajátos szereppel és eszközökkel is rendelkeznek ahhoz, hogy e folyamatot a maguk módján elősegítsék vagy hátráltassák. A vállalati gazdálkodásban különösen arra kell ügyelni: az alacsony hatékonyságot ne tzentesitsek közgazdaságilag indokolatlan áremeléssel, mert ez fedezetien vásárlóerő-kiáramláshoz veze'ne. Emellett fontos, hogy a gazdálkodók ne vállaljanak nagyobb kötelezettségeket — például a beruházásoknál —, mint amire a jövedelmük fedezetet nyújt. Az irányításnak határozottan kell segítenie a hatékonyság javulását. a termelési szerkezet változását. El kell kerülni, hogy liberális támogatásokkal, aprólékos intézkedésekkel fékezzék, bénítsák a közgazdaságilag indokolt jöT vedelemalakulást, a munkaerőáramlást és a termelés szerkezetének korszerűsítésé*- így ugyanis fenntartanánk az alacsony hatékonyságú termelés feltételeit, s ez a jövő szempontjából Ls káros lenne. — Milyen lehetőség kínálkozik a termelési szerkezet átalakítására egy olyan időszakban. amikor csökkenő beruházásokkal vagyunk kénytelenek számolni? — A kérdés jogos, csak ne higgyük, hogy túlontúl egyszerűsíthető, valahogyan így: több beruházás egyenlő a nagyobb hatékonysággal. » kevesebb pedig a kisebbe! Elég sok olyan időszak vök gazdasági életünkben, amikor éppen a túlzott beruházási tevékenység vezetett egyensúly-hiányhoz es megtársadakni-gazdasági feladataink teljesítéséhez megfelelő alapot adott a tavalyi év, amely eredményes volt. Es — hadd tegyem hozzá — abból a szempontból is annak tekinthető, hogy az 1983-as tapasztalatok ráirányították a figyelmet néhány feszüi*- ségponra. Arra, hogy a következő időszakban a gazdálkodásban mire kell különösen ügyelni. A gazdasági egyensúly megszilárdításában a korábbinál is nagyobb felelősség és szerep vár az iparra, mivel a tavalyi gyengébb terméseredmények nyomán — bár a mezőgazdaság sokat tett az állattenyésztés gyorsabb fejlődéséért — az ipar teljesítménye is lényegében meghatározza az egész export alakulását. Az eredmény jórészt attól függ, hogy vállalataink exportképességük javítására hogyan tudják lehetőségeiket jobban kihasználni. A piaci adottságok szemfüles felmérése, a kereslethez való rugalmasabb alkalmazkodás, a fegyelmezett munka .■— nem egyszerűen a formális munkafegyelem — mind-mind olyan tényező, amely vállalaton kívüli eszközökkel nem pótolható. Remélhető, hogy az irányítás új elemei — a keresetszabályozás, az áralkalmazás és a tartalékképzés rugalmasabb szabályai — az ésszerűbb gazdálkodáshoz a tavalyinál némileg kedvezőbb feltételeket teremtenek, legalábbis a vállalatok egy részének. torpanáshoz. Persze egy ki csivel több beruházás jo: jönne — de nincs. Jelenlegi helyzetünkben a beruházás minőségi jeiileirizői az elsődlegesek. Sokat lehet tenni a fejlesztések eredményességének növeléséért, például az építési kínálat fokozásáért, az építkezések gyorsításáért, a specializált termelés létrehozásáért, továbbá azért, hogy kiegészítő beruházásokkal segítsük a meglévő kapacitások jobb kihasználását. Ezek egyébként is olyan alapvető célkitűzések, amelyek megoldása nélkül — termelői beruházásokról beszélve — a beruházások mennyiségi növekedésének hatékonysága is kétségessé válna. A felhalmozás korlátozott színvonala más okok ‘miatt is a kívánatosnál kevesebb lehetőséget ad a termelési szerkezet átalakítására. Egyrészt a felhalmozásból még mindig viszonylag sokat kötnek le a készletek, másrészt kétségtelen tény, hogy egy sor beruházási eszköz viszonylag magas ára sem kedvez azoknak, akik fejlesztésre szánják el magukat. Érezteti hatását egyebek között az, hogy a beruházási anyagokat, termékeket előállító iparágakban a termelékenység meglehetősen alacsony színvonalon van. Ezekben a kérdésekben bő tere van a javítás lehetőségének. és e javulás eredményezheti azt. hogy a fogyasztás sérelme nélkül legyenek növelhetnek a produktív beruházások. Az adott lehetőségen belül az is szolgálhatja a termelési szerkezet átalakítását, ha vállalaton belül és a vállalatok között fokozódik a beruházási eszközök, illetve pénzeszközök áramlása a gazdaságosan nem megújítható, nem fejleszthető termelésből a hatékonyan gazdálkodó ágazatokba, amelyek jól megfelelnek a műszaki haladás szempontjainak és a? újfajta igényeknek. A fejlesztés nem képzelhető e’ úgy. hogy a meglévő mellett hozzunk létre újat: a kevésbé hatékony helyét kell elfoglalnunk, újjal felváltanunk. Mostanában nem s mairam utberuhá zások idejét éljük, meg kell elégednünk a kisebb fejlesztésekkel, anélkül azonban, hogy ezek — Miképpen segíti a költségvetés a nepgazdasagi egyensúly megteremtését? — Az állami költsegvetes egyensúlyának megteremtésére irányuló erőfeszítéseink a népgazdasági egyensúly létrehozását célozzak. A költségvetési egyensúly megszilárdítása elsőrendű követelmény. A költségvetési hiány az 1982. évi 12,2 milliárd forintról 1983-ban mintegy 7 milliárd forintra csökkent, és az idén már csak 3,5 milliárd forint hiányt tervezünk. Az egyensúly megteremtése látszólag egyszerű: növelni kell a költségvetés bevételeit és mérsékelni kiadásait, illetve fékezni, megakadályozni azok növekedését. A doltog lényege és nehézsége abban van, hogy meg kell találnunk az ehhez szükséges legjobb módszereket és megválasztanunk, hogy hol vain-nak az igazi lehetőségek; azaz kit és hogyan érint ez a folyamat. Szigorú takarékosságot érvényesítünk a kiadások terén. 1983-hoz képest nem növekednek az idén az állam felhalmozási kiadásai. Csökkentjük a költségvetésből folyósított vállalati és ártámogatásokat is. Mérsékeljük — körülbelül 5 százalék körüli szintre — a költségvetési intézmények kiadásainak növekedési ütemét. Minden költségvetési szervnél megköveteljük a takarékosságot, és ahol lehetséges, ott kezdeményezzük az intézmények szervezetének korszerűsítését. Ügyelünk azonban arra, hogy az intézmények — takarékosabb gazdálkodással képesek legyenek társadalmilag alapvető és elsőbbséget; élvező egeszsegügyi oktatási, továbbá kulturális feladataik ellátására. A költségvetés beveleieit — min* ismeretes — elsősorban a vállalatok, szövetkezetek é.s intézmények befizetései határozzák meg. A befizetések 4—5 százalékos növekedésével számolunk. A kiadások növekedésének mérséklése azért is fontos, hogy ne legyen szükség a vállalati adóterhek aránytalan, mértéktelen növelésére, arpi keresztezhetné érdekeltségüket. Sajnos még nem mondható el, hogy a bevételek megteremtését teljesen összhangba tudtuk hozni a vál— Milyen több vonásai vannak a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével kapcsolatos terveknek, elképzeléseknek ? — A gazdaságirányítás] rendszert úgy kívánjuk fejleszteni, hogy az a tényle ges vállalati önállóság erősödését, a rugalmas ^vállalkozói magatartás térhódita sát eredméhyezze; tehát még jobban késztessen és ösztönözzön a hatékonyabb gazdálkodásra. Ezt célozzák a gazdaságirányítási rend szer komplex továbbfejlesztésére irányuló munkák amelyek nyomán a fő . irányok már kialakultak. A közgazdasági szabálj'ozó- rendszer továbbfejlesztése — az ár-, adó- és támogatási rendszerben végrehajtandó összefüggő lépéssorozat révén — a nyereségérdekeltség erősítését és a bér- gazdálkodás szabadabbá tételét tűzik ki célúd. A változások az indokolatlan tergazdasági jelentőségét lebecsülnénk, hiszen az ésszerű profilváltás, diverzifikálás nagy lendítő érő lehet, és erre szerencsére má is bőven van jó példa. lalati érdekeltség szempontjaival. Vannak kényszer- megoldások is. A szabályozók jövő évi változtatásának egyik célja éppen az. hogy ezeket minél inkább szűkítsük. — Hogyan összegezhetők a vállalati gazdálkodás általános tapasztalatai, s miben látja a további tennivalókat ezen a telén? — Az 1983. évi vállalati .gazdálkodás számszerű jellemzői tanulságokkal szolgálnak. A vállalatok és szövetkezetek nyeresége tavaly az 1982. évinél 5,5 százalékkal több volt. Ugyanakkor 70 gazdálkodó egység veszteséggel zárta az évet, ennek összege — a tröszti belső nyereség-átcsoportosítás után — 6,3 milliárd forint. Az egy évvel korábbihoz képest növekedett a veszteséges és alaphiányos vállalatok száma. Ez azt mutatja: a nehezebb gazdasági feltételek között erősödik a vállalatok pénzügyi-gazdasági helyzetének differenciálódása. A nyereségből képzett vállalati alapok összege — a növekvő költségvetési elvonás hatására — csökkent, örvendetes ugyanakkor, hogy a gazdálkodók nem kis része rugalmasan alkalmazkodott a kialakult helyzethez, erősödött vállalkozói magatartásuk, és ezzel többkevesebb . sikerrel ellensúlyozták a nehéz gazdasági körülményeket. Figyelmeztető viszont, hogy eiég gyakori a pénzügyi fegyelem megsértése, pedig a jogszabályok megtartásának követelménye nem valamiféle túlzott pénzügyi pedantéria. A tévedés” egyértelműen azt jelen*! hogy valaki vagy valakik megkárosodnak, Egyáltalán nem tekinthető — úgymond — bocsánatos bűnnek, ha az a „valaki” történetesen az állam, hiszen az állami feladatok ellátását csak a tervszerűen érkező bevételekből lehet biztosítani, és a jelentkező bevételkiesést követő szabályozó-szigorítás másokat sújt vétlenül, másoknak kell pótolniok az elmaradást. Azt hiszem, ezúttal is szólnom kellett ezekről a gondokról, ám a vállalati gazdálkodás egészét mégis az minősí'i talán legérzékletesebben. hogy a nemzeti jövedelem növekedik. Ez a vállalatok érdeme. melési és a társadalompuii- tikailag sem szükséges támogatásuk fokozatos megszüntetését szolgálják. Változtatni kívánunk az erőforrások értékelésén, drágítva az élőmunka terheit, elősegítve az élő- és holtmunka- ráiordítás ésszerűbb megválasztását. A szabályozók módosításától, á gazdasági verseny kibontakoz'atásátó! azt várjuk, hogy a vállalati nyereség jobban fejezze ki a tényleges hatékonyságot, és differenciálódása érdemben befolyásolja a gazdálkodó szervezete^ fejlődési lehetősegeit. ’Mindez akkor valói sulhat meg, ha a gazdaság- irányítás többi elemének továbbfejlesztése is elősegíti a piaci viszonyok ‘ fokozottabb érvényesülését, a vállalati önállóság növekedését, a vállalkozói magatartás terjedését, valamint olyan eszközök, intézmények létrehozását, amelyek a vállalatok mozgásterét, cselekvési le - hetőségeW bővítik. A kisebb fejlesztések időszaka Ésszerűen, takarékosan A szabályozók a hatékonyságért Automatizálták a korpacsomagolást a kaposvári nagymalomban. Kiküszöbölték a tiehez fizikai munkát, géppel szedik le a korpát, mérik és esomiagoljak; szalagon jot a korpa a raktárba; emberi kéz érintése nélkül így is lehet takarékoskodni Energiagazdálkodás — az ésszerűség keretei között Hasznos módszerek a fonyódi téeszben Négy évvel ezelőtt még tízmillió forintot tett ki az energiafelhasználás költsége a fonyódi Balaton Termelőszövetkezetben. Főként a csirkenevelés .és a kukoricaszárítás „itta” a folyékony energiahordozót, a fűtőolajat, s a szállítójárművek, a mezőgazdasági erőgépek es a kályhák fogyasztása ugyancsak növelte a kiadásokat. Azóta alaposan megváltozott áz energiagazdálkodás a Balaton menti közös gazdaságban: tavaly például ugyanaz a négy IFA tehergépkocsi fajlagosan tíz százalék Icai kevesebb üzem- anyagfelhasználással dolgozott, mint 1980-ban ... Szántó^ nélkül — Jóllehet egyértelműen csapatmunkáról beszélhetünk, a legfőbb érdem a szövetkezet energetikusáé, Káplár Tiboré — mondta Bardos Zoltán termelési elnökhelyettes. — Számos takarékossági intézkedést tettünk, még a talajmunkáknál is energiatakarékosságra törekedtünk, persze az észszerűség határain belül. Először két évvel ezelőtt a napraforgónál végeztünk szántás nélküli talajművelést, s bevált. Ugyanilyen energia- takarékos módszert alkalmazhatunk azokon a területeken is, ahonnan betakarítottuk a pillangósokat, a repcét. Ugyanis ezek a" növények nem hagynak maguk után olyan tömör talajt, hogy föltétlenül eke kellene a feltöréséhez. A földek többszöri át- meg átjárását elkerülhetik, s jelentős üzemanyagot takaríthatnak meg, ha az egyes munkafolyamatokat kapcsoltan, egy menetben végzik el. Azzal meg a műtrágya egyenletesebb, gazdaságosabb és környezetkímélőbb félhasználását segíthetik elő, ha ezt a talajgaz- dagítö anyagot folyékony szuszpenzióként juttatják k! a területre. A beszélgetésbe Klabuzai Miklós elnök is bekapcsolódott, s a két vezető tájékoztatásából kirajzolódott a kép: milyen eredmények születtek a Balaton Tsz-ban az energiatakarékossági intézkedések nyomán. A CB-rádió is segít — Az országos rendelkezések megszabta üzemanyag normákat és saját szabályzataink betartását is figyelemmel kísérjük. Ellenőrizzük és beállíttatjuk az adagolókat, a benzinnel üzemelő járműveknél pedig bevezettük a gépkocsivezetők készpénzes elszámolását. A Tsz-körrel kötött mégáí- lapodás szerint a szakemberek évente kétszer diagnosztikai vizsgálatot végeznek a szövetkezét gépparkján. 1982-ben még hát, ZÍT* típusú tehergépkocsit használt a téesz, ezek helyére a következő évben három Kamazt állítottak. Az eredmény: az, üzemanyagköltség a korábbinak negyedére csökkent. A CB-rádiökkal a cél épp az volt, hogy csökkentsék a gépjármüvek futásteljesítményét, s e készülékeknek főként a szállítási csúcsok időszakában látják nagy hasznát — csökkenti as üresjáratokat. Búvóládák a sertéste'epen Az ésszerű energiagazdálkodásnak szerves része, az elavult energiaátalakitő . berendezések kicserélése. A fonyódiak itt is jelentős lépeseket tettek. A malacok hőigényét például almozás- sal és búvóládák alkalmazásával igyekszenek kielégíteni. Kettő kivételével az ösz- szes ólaj'kályhát kicserélték, a papírüzem fűtéséhez pedig szilárd tüzelőanyagot — szenet és fát — használnak, A nyáron a fonyódi gépműhelyt is bekapcsolják a gázszolgáltatásba. Ez a beruházás — gerincvezeték kiépítésével együtt — mintegy 1,3 millió forint költséget jelent a teesznek, de úgy vélik, hosfezú távon kifizetődik. Erre a gerincvezetékre ugyanis később más fogyasztókat — egyéb szövetkezeti egységeket — is rákapcsolhatnak. A gázenergia révén további költségcsökkenéssel is számol a tsz, ezzel is erősítve a takarékos energiagazdálkodást, Hernesz Ferenc
