Somogyi Néplap, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-30 / 101. szám
1984. április 30., hétfő Somogyi Néplap 11 AZ IFJÚSÁG ÉLETE Gyakorlat az üzemben Még néhány hét és a középfokú oktatási intézmények végzős tanulód befejezik az oktatási évet. Ezek a napok valamennyi utolsó éves diák számára a pálya-, illetve munkahely választással telnek. Sokan már döntöttek, vannak azonban olyanok, akik nappali tagozaton tanúinak tovább, másak pedig még töprengenek: mit válasszanak? A tabi Hudnai Gyula Mezőgazdasági Szakközépiskola, az 529. számú Ipari Szakmunkásképző Kollégiumában arra voltam kíváncsi: néhány végzős szakmunkástanuló hogyan döntött, merre visz majd az útjuk? Frányó László igazgató mondja: — Intézetünkben több mint 260 diák tanul. A szakmunkásképzős osztályokba járók száma 146, közülük negyvennyolcán végeznek az idén. Legtöbbjük már eldöntötte, hogy a szakmunkás- bizonyítvány megszerzése után merre indul. Sokan munkába állnak, de vannak akik még nem döntöttek ... Négyen ülünk az Igazgatói irodában. Két végzős női ruhakészítő és egy forgácsoló szakmunkástanuló. Köny- nyen indul a beszélgetés. Elsőként Papp Katalin kezdte a beszámolót: — Az általános iskola elvégzése után Kaposvárra, az egészségügyi szakközépiskolába jelentkeztem, de nem vettek föl... Végül úgy döntöttem, hogy a női ruhakészítő szakmát választom. Most már azt mondom, nem bántam meg. Szép, tiszta munka ... Állandóan új információt igényel, mert a divattal lépést kell tartani! Édesanyám is varrónő, így sókat tanultam tőle. Különösen a ruhák szerkesztésénél, rajzolásánál vettem sok hasznát ismereteinek, nagy gyakorlatának, tapasztalatának. Az iskola befejezése után dolgozni megyek. A Május 1. Ruhagyár karádi telepén, vagy a kisbárapáti termelőszövetkezet bonnyai varrodájában helyezkedem el. Köziben munka mellett továbbtanulok, hiszen az érettségi ma már nélkülözhetetlen ... Kiss Margit veszi át a szót: — Nappali tagozaton szeretnék továbbtanulni. A félévi eredményem 4,6 volt, s ha jól sikerül a szakmunkásvizsga, akkor a budapesti Kulich Gyula Ruhaipari Szakközépiskolában folytatom tanulmányaimat. A bátyám női és férfi szabó, tetszett ahogy dolgozott: szabta, alakította, varrta a ruhákat. Ma már „szakértőként” vizsgálom én is a ruhákat. Persze az sem mindegy, hogy a sajátomat én varrom! A halkszavú Keszeg Béla munkahelye már biztos, ő így vall: — Tabon fejeztem be az általános iskolát, s mivel a nagyközségben lakom, a szakmunkásképző iskolába jelentkeztem forgácsoló tanulónak. Az első év elvégzése után szerettem meg igazán az esztergályos szakmát. A második osztály elvégzése után tanulmányi ösztöndíjszerződést kötöttem a Videoton gyáregységével, ott a harmadik évben már szakmunkásbérben foglalkoztatnak. Az üzemben változatos a munka, a leendő munkatársaim pedig rendszeresen segítenek. Miivel elköteleztem magam a Videotonnál, a munkahelyem már biztos. Remélem hosszú évekig. Mindenek előtt érettségizni szeretnék, azután majd meglátjuk... A beszélgetés, végén az igazgató még hozzáteszi: — Mindhárman az iskola legjobb tanulói közé tartoznak. Bízom benne, hogy jó szakemberek lesznek és megtalálják a helyüket! A három, végzős szakmunkástanuló jó irányba indult! Mi sem bizonyítja jobban: az Üzemgazdaságtan tantárgyi verseny megnyerésével Papp Katalin képviseli Somogyot a salgótarjáni országos döntőn. Keszeg Béla, a Szakma Kiváló tanulója megyei versenyen harmadik helyezést szerzett, míg Kiss Margit hatodik lett. Krutek József Az fipítő-emiléktúra idei résztvevői egy kék zászlót írtak állá amelyet az Országos Béketanácsnak küldtek el. A jó előadás a legjobb reklám Táborok kicsiknek, időseknek A tavaszi napsütésben egyre többet gondolunk a nyári szabadság, a vakáció közeledtére. A megyei KISZ- bizottság is elkészítette táborozási tervét, melyben újdonságok is szerepelnek. Tavaly rendezték meg először, s most újra meghirdették a Jó egészség tábort, ahová a 8—12 éves, enyhén mozgáskorlátozott gyermekeket várják. A Balatonfenyves- alsói táboriban 165 kis lakót fogadnak július 8-tól. A legkisebbek mellett az idősebbekre is gondoltak, szintén múlt évi kezdeményezés az Őszi napfény tábor. Ide a kis nyugdíjból, teljesen egyedül, vagy szociális otthonban, öregek napközi otthonában élő idős embereket hívják meg egy hétre szeptember elején. Száz nyugdíjasra számítanak. A tizenéves korosztálynak rendezik meg Nagbajomban a szakmunkás olvasótábort augusztusban. A 60 táborozó egy része a megye szakmunkásképző intézeteiből kerül ki, más részük pedig a Gyermek és Ifjúságvédő Intézetből. A megyeszékhely környéki községekben tevékenykedő KISZ-alapszervezetek propagandistái sokat köszönhetnek a KISZ-bizottság politikai képzési munkabizottságának. Az utóbbi három-négy évben igen pezsgővé tette a politikai életet. Nekem legjobban az igen népes propagandista konferenciák tetszettek. A politikai képzési központban megesett, hogy kilencven pótszéket kelllett bevinni az előadóterembe. Ez persze elsősorban annak volt köszönhető, hogy igen jó előadókról gondoskodtak, olyanokról, mint dr. Balázs József, a Külügyi Intézet osztályvezetője, Kovács Jenő, a KISZ Központi Bizottságának titkára. Nemcsak mi hallgattuk feszült figyelemmel az előadót, hanem a nagybajomi KISZ-esek fórumán ott lévők is. Ma már egyre többször várják tőlünk ezt, hiszen a fiatalok a televízióban, a rádióban és másutt oly sok remek előadóval találkoznak. Az ő felkészültségük, magával ragadó köny- nyed stílusuk teszi igazi csemegévé a sokszor elszürkülő politikai foglalkozásokat. Szerintem a fiatalság csak úgy válhat éretté, ha így ülnek le közéjük vitázni, őszintén beszélni a gondokról. Ma már nem megfelelő az olyan politikai képzési munkaterv, amely minden foglalkozásra az alapszervezet propagandistáját írja be előadónak. Az osztopáni községi KISZ- alapszervezet, amely Ságvári Endre nevét viseli, minden évben törekszik arra, hogy minél több vezető tartson előadást a fiatalok körében. Így találtunk rá véletlenül egy született KlSZ-propa- gandistóra a termelőszövetkezet főágazatvezetőjében, aki remek stílusával két alapszervezet tagságát nyerte meg a politizálásnak. így mindnyájunknak emlékezetes marad a forradalmi ifjúsági napok vitakör-sorozata. Érdemes tehát fölfedezni ilyen előadókat a falun élő, dolgozó .szakemberek között, s talán az sem elképzelhetetlen, hogy még országos hírű előadókat is meghívjunk egy-egy községbe. Ujságh Tibor Az első díj: 25 ezer forint Fiatalok alkotó pályázata „Fiatalok az elektronika alkalmazásáért” elnevezéssel hirdetett pályázatot a KISZ Központi Bizottsága, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége és a mikroelektronikai kormánybiztos. A rendezők elsősorban olyan pályamunkákat várnak, amelyek feltárják a hazai technológiával előállítható áramkörök széles körű alkalmazási lehetőségeit a népgazdaság különböző területein; elősegítik a különböző elektronikus alkatrészek, készülékek és műszaki megoldások, tervezési és gyártási rendszerek fejlesztését; bemutatják az elektronika hatását a munkaerő- szerkezet mennyiségi és minőségi alakulására; hozzájárulnak ahhoz, hogy az elektronikus megoldások elterjesztésének szervezeti és gazdasági föltételei kedvezőbbé váljanak. A pályázat terjedelme — a szükséges műszaki mellékletek nélkül — legföljebb harminc gépelt oldal lehet, s _ a bevezetőben nyolc-tíz sorban össze kell foglalni a lényegesebbnek ítélt tartalmi elemeket. A jeligés pályamunkákat két példányiban a Mtesz koordinációs titkársága címére (1055 Budapest V. kerület, Kossuth Lajos tér 6—8.) kell beküldeni, november 1-ig. A jeligével ellátott zárt borítókban a pályázók tüntessék fel személyi adataikat, foglalkozásukat, munkahelyük nevét. A szakmai zsűri egyéni és kollektív kategóriában ad ki díjakat, az előbbiben az első díj 25 ezer, az utóbbiban 40 ezer forint. A minisztériumok és országos hatáskörű szervek az arra érdemes pályaműveket összesen 80 ezer forintos ikülöndíjban részesíthetik. SZERETÜNK ITT DOLGOZNI... Két szakmát szereztek Tulajdonképpen semmi különös nincs abban, ha az ember munkásként ugyanott dolgozik, ahová három éven keresztül mint ipari tanuló járt. Kávé István és Bene- dik Tamás legalábbis így vélekednek. Együtt jártak az 503-as Ipari Szakmunkás- képző Intézetbe, tavaly szabadultak, most erősáramú berendezéseket szerelnek a VBKM Kaposvári Villamos- sági Gyárában. — Az erősáramú embereknek híre volt a suliban is — így Tamás —, előfordult, hogy nem éppen jó híre. összetartó társaság voltunk. Tizenketten kezdtünk, nyolcán végeztünk. Szerencsésnek mondhattuk magunkat, hiszen két szakmát szereztünk — villanyszerelők is vagyunk. — Annyi a különbség a tanulóévek és a jelenlegi állapot között — folytatja István —, hogy most már komolyan vesznek bennünket. Persze, ez tőlünk is függ El tudom képzelni, milyen döbbent rémülettel nézhették a munkatársak, mikor tizenkét harsányan kiabáló kamasz fel alá rohangált a csarnokban! Nem sok komolyság volt bennünk ... Gál László szakoktató elnéző mosollyal nyugtázva az elhangzottakat, bólogat. A rossz nyelvek szerint azóta őszül rohamosan, amióta a Kávé István srácokat oktatja gyakorlatra. A fiúk még mindig „oktató” -nak nevezik. Türelmes ember, olyan, akinek a véleményére adni kell — vallja mind a két fiú. Büszkék is rá, hiszen a mester nemrégiben megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát is. — Nem kis dolog, ugye? — kérdezi István. — Mind a ketten szeretünk itt dolgozni. Dokumentumrajzok alapján szereljük a vezérlő berendezéseket, el sem lehet rontani. Az első darab után szinte magától megy az egész. — Voltunk Budapesten is, a Szerszámgépipari Műveknél. Rossz dokumentációt adtak az üzembe, így az EPA vezérlőket nekünk kellett kijavítanunk. Nagy élmény volt! — mesél tovább Tamás. — Tudod, az a jó, hogy a gyár mindenben támogat bennünket. Én például most már másodéves vagyok Pécsen, a Zippemovsz- ky Gépipari és Villamosgépipari Technikumban, s nemsokára megszerzem a hivatásos gépkocsivezetői jogosítványt. Szeretnék ebben a gyárban maradni, egyetlen problémám csak az, hogy kevés a pénz. Háromezer- kétszáz körül keresünk, ebből bizony nem lehet családot eltartani! — Az ugyan még odébb van — kapcsolódik ismét a beszélgetésbe István. — Előbb jön a katonaság, a Benedrk Tamás jövő héten megyek sorozásra. Jó lesz minél előbb túlesni rajta. Hogy mi lesz aztán belőlem? Nemigen tudom. Mindig is a rádiózás érdekelt, talán ezirányban mozgolódok majd. Tanulni nem szégyen, nézd, ők is tanulók! — mutat brigádtársaira, három idősebb nőre. Valóban ipari tanulók a munkatársak — betanított munkásként kezdték, s most végzik a szakmunkásképzőt. Előfordul, hogy István és Tamás segít nekik, ha „rázósabb” a tananyag. Tizennyolcévesek. Nem is olyan rég — mint mondták — komolytalan, nagyszájú, vagány társaság voltak. Most? Elnéző-megértően csóválják a fejüket, ha a harmadéves ipari tanulók vé- gigszáguldanak az üzemen. „Nono” — mondják magukban —, majd nektek is benő a fejetek lágya”. S ez. a folyamat — ugye? — nem is olyan rémes. K. A.
