Somogyi Néplap, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-30 / 101. szám
1984. április 30., hétfő 0 Somogyi Néplap 9 IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Bába Mihály A busz pontosan indul Amikor kijöttek a tanácsháza nagyitanmé- bem tartott előadásról, már sötét volt. Az utcán fiatalok kószáltak csoportosan, vagy ott álldogáltak a gyér fényű lámpák alatt. — Megiszunk egy feketét? — kérdezte a férfi, és beilekarolt az asszonyba. — Nem bánom — mondta az asszony —, a busz még úgysem joltt be. — Milyen busz? — szorította meg a férfi az asszony karját. — Vár valakit? Szótlanul tettek meg néhány lépést. — Nem. A férjem jön haza. — A férje? — lassította lépteit a férfi, és szinte rádólt a kerek arcú, kissé telt alakú, jó illatú asszonyra. Egy pillanat alatt úgy érezte, veríték lepi el a testét, ment arra gondolt, milyen jó lenne most magával vinnie. — Igen. ö nem a faluban dolgozik. Az asszony megállt, elhúzta a karját, előrelépett, és bement a presszóiba. A hangos, lármás kis presszóban négy-öt szabad asztal volt. Az ablak mellettihez telepedtek le. — Két duplát! — mondta a férfi. A pincér az asszonyra nézett. — És két konyakot is? — Igen — bólintott az asszony. Körbenézett, üdvözölte az ismerősöket, aztán figyelmesen lesett a férfira. — Ez az egyetlen hely, ahová betérhetek néha. Itt a feketéhez konyak is jár. Ez a szokás. Én is hozzászoktam. De két pohárnál többet sohasem iszom. — És a férje? — ö antialkoholista. — Suk asszony irigyli magát ezért <— nevetett a férfi. — Gondolja? — Lám, ón meg őket irigylem! Már hosz- szabb ideje olyan nyugtalan vagyok. A férfi kissé hátradőlt, s úgy fürkészte az asszony arcát. — Miért? — Hogy egyszer lemarad a buszról. — Ugyan, ez ... — Maga ezt nem értheti meg. Esztendők óta bejár dolgozni a városiba busszal. Télen- nyáron négy árakor ébred, ha délelőttös; ha délutános, ,aklkor meg tizenegykor ér haza fáradtan. Nem könnyű ... Sohasem tudjuk összeegyeztetni az időnket. Olyan ritkán vagyunk együtt, hogy félek. — Mitől? — Mondtam már, hogy lemarad a buszról, nem jön haza, elköltözik, itthagy, mint Icát, a kartársnőmet a férje. Azok is jói élték, aztán mégis mi lett a vége a buszibejá- rásnalk? Megismerkedett egy nővel a férje, s néhány hónap múlva beköltözött hozzá. Azóta nem tudjuk megvigasztalni azt a szerencsétlen Icát. Milyen szép volt, milyen csinos! Fél év alatt tíz évet öregedett:. Itt nincs partnere, itt nem járhat el senkivel, mert másnap a gyerekek a szemébe nevetnének ... Ha bemegy Nyíregyházára vagy Debrecenbe egyedül Szórakozni, akkor csak a szabad prédát látják benne, a gyors kaland tárgyát. A férje mellett még udvarlói is voltak, de azóta messze elkerülik, mert félnék, hogy esetleg feleségül 'kell venniük. Mert más az: valakinek a férje biztonsága mellett udvarolgatni, szépeket mondani és megint más egy szabad asszonnyal foglalkozni. Ott már leselkedik a veszély, gyanítják a háló kivetését, holott a férj árnyékában úgy foglalkoztak a nővel, mintha sohasem hagynák el. Minden férfi arra gondol, tudom, hogy ha a szeretője megcsalta vele a férjét, akkor őt is meg fogja csalni egy új szeretővel. Pedig nincs mindig Igazuk. A férfi lehajtotta a fejét, a szódavíz csöppből ábrákat rajzolt az asztalra. — Értem, értem — suttogta. — Dehogy érti! — emelte föl a poharat az asszony, és hötrpintett egy kortyot. — Ha értené, nem ezt mondaná, hanem tanácsot adna, hogy mit tegyek, mivel nyugtassam meg magamat. Néha már az órán is ideges vagyok. Lehet, hogy a gyerekek sejtenek valamit, amiről nekem még fogalmaim sincs. Tanítónő vagyok, önuralomra van szükségem és nyugalomra. — Kicsapongó a férje? Olyan váratlanul kérdezte ezt a férfi, hogy az asszony egy pillanatra megdölbbem tapintatlanságán. — Ó, dehogy! — mondta nyugalmat erőltetve magára. — Ha az lenne, nem lennék nyugtalan. Tudnám, hogy kirúg a hámiból és hazajön, isimét kedves lesz, mint régen! De az én férjem jó ember, józan életű és konok az elhatározásában. Ezért is félek. Ha egyszer valaki közel férkőzik hozzá, és gyakrabban mellette lesz, mint én, akkor elvesztettem ... Jani, kérem, még két konyakot — intett a pincérnek. — Csodálkozik, ugye, hogy első találkozásunkkor rögtön elmondok mindent? Ne csodálkozzon! Nekem el kellett mondanom a félelmemet, aggodalmamat, de itt nincs kinek. Itt másnap már mindenki tudná azt is, ami meg sem történt. De maga elutazik... és, és tudom, hogy nem mondja el senkinek... És értse meg, én nem tudóik Klári lenni, mint a Hurok regényhősmője... Tudja... A pincér eléjük tette a két konyakot. A férfi órájára pillantott. — Fizetek is. — Igenis ... Két fekete. — És négy konyak. — Azt én fizetem — mosolygott az asz- szony. — Az már rendezve is van. — Igenis — mondta a pincér, és csak a két kávéért fogad!» gj a pénzt a férfitől. Megitták á második konyakot, a férfi ismét az órájára nézett. — A busz pontosan indul, de ne féljen, én vigyázok arra, hogy ne maradjon lie. Én megértem a feleségét. Bár minden nő így értene meg engem is, aki a férjemmel álcád össze! Akkor nyugodt lennék. De a nők, higgye el nékem, önzők, ők maguknak akarják a kiszemelt férfit, és meg akarják szerezni mindenáron, mint egy divatcikket. — Miért nem dolgozik itt, a faluban a férje? — Hol? Itt nagyon sok férfi számára nincs munkalehetőség. Háromezren járnak el a városiba dolgozni. Biztosan látta, hogy milyen sok az egyedül sétáló, bevásárló nő. Néha úgy érzem: az elhagyott asszonyok falva a mi falunk, és én vagypik az elnökük. Hét perce van, mennünk kell — mondta egészen más hangon, mint egy utasításit. — A busz pontosan indul. Soltét volt. A gyér fényű lámpáik alatt még mindig ott álldogálták a fiatalok. Szeretett volna beldkarolni az asszonyba, hogy megvigasztalja, de nem jutott eszébe egyetlen épkézláb mondat sem. Búcsúzáskor szó nélkül kezet szorított az asszonnyal, aztán felszállt a buszra. Majdnem tömve volt az éjszakai műszakra indulókkal. A busz elindult, az asszony fölemelte a kezét, integetett. A férfi szinte az alblaklhoz érintette homlokát, úgy nézte az asszonyt, amíg teljesen össze nem zsugorodott, bele nem olvadt szorongásával, félelmével, aggódásával a sötétségbe. S azon töprengett; meddig élhetnek még így bizalom néLkül, rettegések közepette ... Derkovits-ösztöndíjasok bemutatkozó tárlata Szanyi Péter: Torzó Csáikvárl Péter: Babits-portré Tehetséges fiatal képzőművészek — festők, szobrászok, grafikusok — alkotó munkáját segíti a Der.kovits- osztöndij. Ezt 195ö-:ben alapította az oktatásügyi miniszter — a Magyar Képzőművészek Szövetségének javaslatára. Az alapítás óta eltelt harminc esztendő alatt a több száz hajdani ösztöndíjas közül jó néhányan Kossuth-díjas művésszé értek, mint ipáidéul Kondor Béla vagy Németh József. Az ösztöndíjasok minden esztendőben a Művelődési Minisiztérium tanácsadó bizottságának adnák számot tevékenységükről. Három évvel ezelőtt módosították a beszámolás rendszerét. Lehetővé tették a pályakezdő művészeknek, hogy a nyilvánosság előtt is bemutatkozhassanak, s ezzel egyben beszámolási kötelezettségüknek is eleget tesznék. Az idén az Ernst Múzeumiban tekinthették meg az érdeklődők a Derkovits- ösztöndíjasok múlt évi munkáit. Váradi Róbert: Drámaíró dilemmái R. VIKKERSZ-A. KANYEVSZKIJ Május, szerelem, fantázia KELEMEN LAJOS Hagyjuk a pásztort Hagyjuk a pásztort magába szállni — az üres juhakolnál a távollevő nyáj lépteit gondolatban óvja — s veti tudása a földre oda a mezőre — azokhoz akiktől árván maradt megkerüli lám hűtlenségüket hadd lássa már szemből a téveteg nyáj épp felé halad MEZEI ANDRÁS Szimmetria Apám keze tűnik elő. ahogy nézem a kezemet; épp ilyen volt halálakor, és most egymásba illenek, Megpróbálta szétszabdalni a bifszteket, de elgörbült a villája, kicsorbult a kése — még a tányért is könnyebb lett volna felaprítani! „Nem hagyom annyiban” — gurult be az énekes, és kérte a panaszkönyvet. De mielőtt beirt volna, kiment a konyhába, hogy megnézze magának azt a csirkefogó szakácsot, aki az ételt készítette. A konyhán esett meg az a csoda, amiről beszélek. A szakács egy technikumos kislány volt, aki a szakmai gyakorlatát végezte a vendéglőben. Amúgyis minden kicsúszott a kezéből, hanem ahogy meglátta a Híres énekest, egy hang nem sok, annyi se jött ki a torkán. Az pedig, amint ránézett, elfeledkezett a bifsztekről, a panaszkönyvről, de még az esti föllépéséről is. A mesélő a tükörbe nézett: a fodrásznőn kívül még két másik vendég hallgatta feszült figyelemmel. — No, és hogy van tovább? Elvette? — Miért ne vette volna? Már kétéves fiuk van. öblös a hangja, akár csők az apjának. — Nem valami hihető történet — mondta a fodrásznő az ollóját csattogtatva. — Mesél a bécsi erdő ... — Már miért volna mese? — vitatkozott a másik vendég. — Tavasszal még különb dolgok is megesnek. Van egy ismerősöm; postáslány. Nos, egyszer ajánlott levelet kézbesített az első emeletre egy garzonlakásba. Szeplős fiú nyitott ajtót. Alig látszott ki a földből, olyan apró' termetű volt. Aláírta a nyugtát, csevegni kezdett a lánnyal. Az persze gyorsan leépítette; nem nagyon szűkölködött udvarlókban. Annyian futottak utána... Szóval, már meg is feledkezett a szeplősről, amikor egy hét múlva újból ajánlott levél érkezett a fiú címére. A lány átadta a levelet, a fiú meg egy kaktuszt nyomott a markába, amit saját kezűleg növesztett, ugyanis parkosítási szakember volt... Másnap nyomtatványt kapott, a fiú meg segítette vinni a lánynak a táskáját. Utána távirat. Moziba mentek ... Később a kislány naponta két levelet is vitt a fiúnak. Lassanként megkedvelték egymást. A lány minden régebbi udvarlóját elfelejtette, annyira megtetszett neki a szeplős fiú. Egy szó mint száz: nemrég volt az esküvőjük ... — Mi ebben a rendkívüli? — kérdezte az első nő a búra alól. — Ó, a lényegről megfeledkeztem! ... A leveleket, a táviratokat és egyéb küldeményeket a fiú adta föl magának, csakhogy gyakrabban találkozhassanak... — Scifi — mondta a fodrásznő, miközben beszórta lakkal a harmadik vendég frizuráját. — Az életben nincs ilyen. — Miért ne lenne? — vitatkozott a harmadik. — Itt van például a barátnőm esete ... Beleszeretett egy fiúba. Abbahagyta miatta az egyetemet, szakított a szüleivel. A fiú azonban csirkefogó módra viselkedett: bajt csinált, és lelé- celt... A barátnőm mindenből kiábrándult, és a hídról beugrott a folyóba ... — Ó, miket mond! — kiáltott föl az első nő a búra alatt. — Csak nem fulladt bele? — Éppen akkor történt a csoda. Pont ott tréningezett a víz alatti úszás városi bajnoka, megragadta a lányt, és kivonszolta a partra. Aztán a kórházban is meglátogatta, az uszodába is elhívta, megtanította úszni. Boldogtalanság nélkül nem született volna boldogság ... Második éve házasok... A fodrásznő teljesen kijött a sodrából. — Nem is értem, miért van kedvük egyeseknek mindenféle zöldségeket mesélni, másoknak meg elhinni! — Beültette a karosszékbe a következő vendéget, és hozzátette: — Megbocsássanak, de én már régóta nem hiszek az efféle tavaszi csodákban! ... A szalonból pedig kilépett a három tavaszi frizu- rás, megszépült fiatalasz- szony. Az elsőt a híres énekes várta, karján a gyerekkel. A másodikat a pulykatojás-ké- pű parkosítási szakember, a vállán degeszre tömött postástáska. A harmadik meg egy széles vállú fiú mögött helyezkedett el a motorkerékpár hátsó ülésén, amelyhez a víz alatti úszáshoz szükséges békaember-föl- szerelés volt erősítve. Fordította: Zähem??ky Lítszló
