Somogyi Néplap, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-28 / 99. szám

Filmjegyzet

István, a király

Az általam legkedveltebb magyar politikus mondta egy ünnepi beszédben ezt is: ami 900 esztendeje

történt, az különösen nagy jelentőségű fordulópont á magyarság és Európa kapcsolatában-. Mert bár a sorsdöntő lépés, a honfoglalás és a majdnem egy évszázadi tartó megtelepedés után a kereszténység felvétele s az állam megalapítása volt, Eu- répa ezt a tényt csak később nyugtázta és tekintette elháríthatatlannak. Úgy is mondhatnánk, hogy az akkori világ előtt ez volt a fiatal magyar állam érettségi bizonyítványa.”

Tavaly nyáron hangos volt az ország az István, a király című rockopera sikerétől. A finálé után — ahogy a Magyar Nemzet kritikusa írta — harminc percig dör- gött a vastaps. A televízió ifjúsági műsorában helyszíni riport tanúsította: nemzedéki határokat mosott el a közös élmény, megrendült emberek szólaltak meg, keresve a szavakat. Aztán — az élmény kipárolgásával — megszólaltak a fanyalgók is. Minek ez a nagy nemzeti sátoros ünnep, kérdezték.

Most a mozikban mi ;s részesei lehetünk bizonyos értelemben annak a nyári előadásnak, Szörényi—Bródy —Boldizsár Miklós operájának, melynek - muzsikáját sokféle stílusból ötvözték: minden szereplőt egy-egy zenei stílussal is jellemeztek az alkotók, a széki népdal- világtól a gregorián énekek tiszta harmóniáján át századunk húszas éveinek zenéjéig s napjaink néhány maradandónak tetsző irányzatáig. ..Seregek” mozdultak meg a színházi és filmprodukció- ért. Táncosok százai, színészek. popénekesek, kórusok, operatőrök ,.hada”, díszletül unik ás ok csapata stb. A moziváltozat — aligha kell bátorság a jóslathoz — az év legnagyobb bevételét hozza majd filmgyártásunknak.

Az biztos, hogy nem ér fel a helyszíni részvétel élményével. Sorolni tudnám megannyi hibáját, de közülük csak a leginkább zavarót: nem volt értelme a trükkök alkalmazásának. A film egységes stílusát rontják a televíziós elektronikus fogásokat idéző montírozó- sók, a pixilláció, a sok kimerevítés, lassítás. Novák Ferenc koreográfus esztétikai élményt jelentő táncait nem élvezhetjük, mert a táncoló tömegek látványa folyton színkavalkáddá homályosul. De nem folytatom a „ráol- vasót”.

Azt, hogy a film megszületett, fontosabbnak tartom a hibalistánál. Mert az István, a király című rockopera tiszta szándékkal, tömegekre ható erővel ábrázolja történelmünk nagy jelentőségű korszakát: az államiság megszületését. Eszem ágában sincs hasomlit.ga.tni a

Jézus Krisztus szupersztár produkcióhoz; ehhez itt és most közöm, közünk van! S nincs gondom azzal, hogy szinte összegereblyézi történelmi rekvizítumaimkat, s együtt mutatja fel ezeket. Nem cifrálkodás a célja Kol- tay Gábor rendezőnek, hanem a nemzeti identitás tudatának elmélyítése vagy — ki tudja? — felismertetése egyes rétegekben! István és Koppány figurájának megteremtése is rokonszenves nekem. Az istváni gondolat — hogy mindenki, aki a javunkat akarja, honra lelhet e hazában — szembesül a kop- pányi ideával, mely a külső hatásokat elhárítani igyekszik. S bár a filmben ez utóbbi hangsúlyos Vikidéi Gyula erőteljes alakítása miatt., a történelmi ismeretek birtokában előttünk világos, hogy megmaradni, „érettségi bizonyítványt” szerezni Európa előtt csak ennek a holdfényből szőtt királynak az elképzelései szerint lehet. S ezt a tudásunkat a film alkotói bekalkulálták ...

Mit tagadjam? Lenyűgözött a film. S boldog voltam, amikor arról értesültem, hogy néhány iskolában a pedagógusok felismerték: a hazafiságira nevelésben többet jelenthet az István,, a király. mint egyik-másik történelemóra vagy az osztályfőnöki foglalkozás.

Leskó László

Az utazás csábítása

i

Lassan a tizenegyedik születésnapját ünnepli, s jó néhány válságot is maga mögött tudhat. a kaposvári ifjúsági ház fiatal utazók klubja. Egyébként ez az intézmény legrégibb kisközössége, s bár több vezetőváltást megért, azért talpon maradt. Tavaly megint a mélypontról kezdték, s olyan erővel fogtak hozzá a klubélet föllendítéséhez, hogy — mi- utáp négyszer elnyerték a kiváló ifjúsági klub címet — az idén nívódíjra terjesztette fel őket a megyei klubtanács. Nagy Miklós, a- klub újdonsült vezetője egy éve irányítja a közösséget.

— Nem vagyok még elégedett sem magammal, sem a klubbal. Elég nagy törés után verbuválódtunk össze. Tavalyelőtt összevontak bennünket a Táncsics gimnázium utazó klubjával, s az ő vezetőjüket kaptuk meg. Nem tett jót a változás, sok légi tag elment; idegen volt a vezető stílusa, megfagyott a légkör, A múlt évben már újra a régi felállásban kezdtünk, de vissza is kellett hódítanunk a régieket. Ennek most a vége felé járunk. Szeretnem, ha önállóbbak lennének a vezetőségi tagok, hisz a programokat nemcsak kitalálni kell közösen, de megszervezni is.

Ä klub jellege szakirányú, az utazást kedvelő fiatalokat fogja össze. Általában 13— 18-an látogatják rendszeresen, papíron persze ennél több a klubtag.

— Hogyan állnak össze a programok? Miként választják ki a kirándulások végcélját ?

— A közösen fölvetett, ötletekből válogatunk. Először Kapos'vár környékével ismerkedtünk meg, bejártuk a város környéki erdőket, megnéztünk olyan ' nevezetességet, mint a szennai falumúzeum. Csak ezután indultunk Siklósra, Pécsre, Mohácsra. Budapestre.

— Nem olcsó mulatság az utazás. Honnan kapnak támogatást ?

— A belföldi túrák útiköltségét az ifjúsági ház állja, a tagoknak csak a szállást és az étkezést kell fizetniük. Általában hétvegén szervezünk utat, amikor mindenki ráér, s a két-három napos kirándulások nem kerülnek sóikba. A külföldi utakhoz a klub saját pénzéből ad egy kevés hozzájárulást. Nem csupán az utazás

tölti ki a programjainkat: gyakran hívunk előadókat is, akik élménybeszámolót tartanak egy-egy országról, legutóbb például egy tengerészt láttunk vendégül, és a feleségét. Szívesen hívjuk á városban tanuló külföldi fiatalokat is a klubestékre, értékes ismereteket szerzünk így a távoli országokról.

A legjobb propaganda mindig a személyes ismeretség volt. Aki egyszer tag lett, az odacsalta a barátait, ismerőseit: így került a klubba Baksa Gábor is.

— Hetenként egyszer jó összejönni,, a kirándulások pedig temek élmények. Tavaly nyáron például egyhetes kajaktúrán voltunk a Balatonion: Lel le, Szántód és a Tihanyi-félsziget volt az útvonal. Az idén újra tervezünk ilyent.

— Mit néznek meg egy- egy városban?

— A nevezetességeket mindenképpen. A klubtagokkal néztem végig a mohácsi busójárást, velük látogattam el a mohácsi emlékhelyre; voltunk a villányi bormúzeumban. üdültünk az NDK-ban, Bulgáriában. Ezután ismerkedünk meg majd Veszprémmel, Egerrel, Tokajjal. Az idén nem megyünk külföldre, inkább hazai tájakon barangolunk. . ^

Nem az alkalom szüli...

... a műsort. Hüsvét. két napján legalábbis ez világ- lőtt ki. A művészet ugyan 'hallatlan bőségben kínálja az ünnepkörrel kapcsolatos lehetőségeket a rádió szerkesztődnek. a „zicceren” azonban rendre kimaradtak, csupán egy tízperces összeállítás adott hétfőn este némi ízelítőt a Székelyföld népköltészetéből és Nagy László csupa báj poéziséből. Az irodalmi osztály a Bűn és bűnhődés hangjátékvál- tozatával rukkolt ki — talán a túlzott sonka- és tojásfogyasztás várható következményeinek sejtetése végett —, holott az alkalomhoz feltétlenül jobban illett volna például a Feltámadás adaptációja, ha már klasszikus orosz remekmű műsorra tűzése volt a cél. Az ope- raszerkesztő sem gondolt arra, hogy elmélyítse húsvéti hangulatunkat, pedig például a Traviata, A szicíliai ve- csernye, a Parasztbecsület erre nagyszerűen alkalmas lett volna a programban szereplő Don Pasquale és a Carmen helyett.

Élmény nélkül azért nem maradtunk: köszönet érte elsősorban Vámos Miklósnak, e tehetséges fiatal írónak, akinek abszurd hangjátékát vasárnap este hallottuk

Vegyespáros

címmel. Remek ..álmese” volt ez egy ketrecbe zárt

orrszarvúról, egy kecskéről és egy teknőcről, kapcsolatteremtési szándékaikról és annak akadályairól, a nosztalgikus emlékezet akaratot bénító hatásáról, s a bezártságról — tehát emberi gondokat feszegető, lélektani hitelességű ..mese”. Szerzőié

— nem először tapasztaltuk

— erősen vonzódik ahhoz a huszadik századi irodalmi iskolához, amely egy izolált efnberpár (esetleg egy kisebb közösség) kapcsolataiból, érzelmeik változásaiból kiindulva igyekszik a jellemtorzulásokat megmutatni, mindezt azonban — ellentétben e felfogás legtöbb liívével — nem tragikus pátosszal teszi, hanem sok ötlettel, humorral. Ráadásul kitűnő szövetségesekre is talált Vámos Miklós, a rendező Hegyi Árpád Jutocsában és a három színészben. Helyei László csupa ideg „orrszarvú” volt, egy pillanat alatt váltott át a szerelem- vágytól fölgerjedt ifjúból megtört „vénemberré”. Udvaros Dorottya — „kecskeként” — ugyancsak változatos eszközökkel érzékeltette a nyafkaság mögött megbúvó szeretetéhséget, s tetszett Varhegyi Teréz is a „teknőc” szerepében. Az pedig1 egyenesein a „sportszerűség” diadala volt, hogy a rádióújság ban a nem éppen tárgyilagos stílusú beharangozó cikket maga a VegyesNívódíj a Borókának

Táncra

százhúsz fiatal

Pattogó dallamot közvetít a hangszóró, s máris táncolni kezd a gyereksereg. Bár arcukon, hátukon folyik a veríték, nem méltatlankodnak a többszöri ismétlés miatt. Tudják, a próba erre való. Gyakorolni mennél többet, hogy az előadásokon hibátlan produkciónak legyen szemtanúja a közönség. Vezetőjük, Takácsáé Békési Margit öt perc szünetet tart. hogy a gyerekek kifújhassák magukat. A tánc legyen a kicsik számára öröm, ne pedig kellemetlen kényszer. Ez az öt perc elég árra, hogy a gyerekek egymás szavába vágva beszéljenek: milyen alkalommal próbálnak, délután 5 órától. Jól is esik a mozgás, könnyebben megy u“ána a tanulás, ők már nagyok, hiszen felső tagozatosok. A harmadik és a negyedik osztályosoknak külön csoportot vezet Margit néni.

Közben megérkezik Takács László, az együttes vezetője. Ö a felnőttek táncpróbáit irányítja.

— Az anyag akkor jó — mondja —, ha már eredetileg is .magéban hordozza a mondanivalót. A tánc ne csak látvány legyen, hanem közöljön is. A Dráva menti

RflDIOSZEMlE

páros dramaturgja, Bárdos Pál írta.

Ha már a szerénység erényét méltatjuk, nem feledkezhetünk meg Ferencsik János önéletrajzi sorozatáról, a

Határ-idő-napló

ról sem. Ez a nagy muzsikus ugyan nem „showman”, távol áll tőle az önmutogatásnak, a külsőséges hatáskeltésnek még a szándéka is: hangfogót tesz föl, ha legkiemelkedőbb sikereiről beszél is — egyszerűsége, embersége, finom humora mégis szinte odaszögezi a hallgatót a hanglemez mellé. Dirigensként méltatni őt e helyütt fölösleges, egy friss élmény azonban kikívánkozik a recenzensből. A legutóbbi adás egyik illusztrációjaként Beethoven III. Leonóra-nyitányát hallottuk Ferencsik irányításával. Este egy külföldi rádióadásban ugyanezt a darabot fogtak ki a világszerte ünnepelt Lo-rin Maazel vezényletével. Meg sem közelítette a Fe- rencsik-féle előadást.

Csak azt sajnálhatjuk, hogy e sorozatot nem évekkel ezelőtt készítette a rádió. Hanem most, amikor e hatalmas karmesteregyéniség állapotáról egyre aggasztóbb hírek érkeznek a kórházbói.

Lengyel András

horvát táncok betanítása előtt például napokat töltöttem Lakócsán, Potonyban, hogy megismerjem a ! környezetet, az életmódot, azokat a szokásokat, melyek hatására ezek a táncok születtek.

Takács László tizenhat évvel ezelőtt kezdett táncolni. A Boróka sikerei nagyrészt az ő lelkesedésének, szervező és irányító tevékenységének köszönhetők.

— Gondot fordítunk arra, hogy már az egészen kis gyerekeket is bevonjuk a munkába. A tervek szerint az 1. számú Általános Iskolában szeptembertől néptánctagozatos osztály indul ; ezzel megalapozottnak tekinthető a Boróka utánpótlása.

Az együttes a barcsi szövetkezetek és üzemek támogatásával. azok dolgozóiból és középiskolás fiatalokból alakult, 1976-ban. Azóta három országos minősüö fesztiválon vettek részt: a bronz fokozattói az ezüstig jutottak el. A kulturális kapcsolatok keretében évente többször szerepelnek jugoszláviai folklórtalálkozókon. Tavaly decemberben a Barcsi Városi Tanács társadalmi munkáért oklevéllel ismerte el a csoport munkáját, a Népművelési Intézet pedig nívódíjjal jutalmazta az együttest.

A felnőttek próbája bemelegítéssel kezdődik, Pintér István Irányításával, aki a pécsi művészeti szakközépiskola táncszakán végzett, s négy évig volt a Magyar Néphadsereg művészegyüttesének hivatásos táncosa.

— Együttesünk a múlt év novemberében országos bemutatóra kapott meghívást a pesti Vigadóba. Az ott fellépő csoportok hagyományőrzők voltak, mi „inkább” táncoltunk. Van egy öszeállításunk, amelynek a címe: A földtől a földig — a születéstől a halálig. Ez ma még újdonság. Célunk az. hogy amit bemutatunk kapcsolódjon a hagyományos néptánchoz, ugyanakkor adjon valami mást is. Olyat, ami a ma emberének szól.

Vértes György, a barcsi művelődési ház igazgatója többszörösen is érdékelve van az együttes munkájában. Úgy is mint az egyik fenntartó szerv vezetője, mint zenész s mint barcsi, akinek szívügye a csoport' sikere.

— Az együttes felépítése négyévenként változik, hiszen a tagok elsősorban a helyi szakközépiskola tanú lói. Ezért is van nagy szükség az utánpótlásra: A kicsiknek és a nagyoknak gyakran vannak közös fellépéseik. Hogy milyen Sikerrel, arra közeli példát mondok: januárban a felnőtt- és a gyermekcsoport önálló estet adott a művelődési házban, s nem tudtunk a közönségnek elég helyet biztosítani. olyan nagy volt az érdeklődés.

Az együttes egyik oszlopos tagja Zsibrek Árpád, aki konyhafőmökként dolgozik a Boróka étteremben.

— Nagy feladat előtt állunk: országos minősítőre

készülünk. A felkészüléshez nagy szükség van a heti három próbára. A magyar táncok mellett délszláv anyagot is előadunk. Ha Jugoszláviába megyünk, ott csak magyar táncokat mutatunk be. A legtöbb fellépésünk a Dráva menti nyár rendezvénysorozat idején van. Jólesik a sok meghívás.

Az étterem apró irodájában Árcsi — ahogy a többiek nevezik — rögvest táncra perdül. Bemutatja, milyen a vuzmeno kóló (húsvéti kóló), ez az együttes egyik sikerszáma.

— Horvátul énekelünk hozzá, bár az az igazság, hogy meglehetősen gyenge a nyelvtudásunk. Jó lenne, ha az együttes tagjainak horvát nyelvtanfolyamot indítanának. ‘ Bizonyos, hogy mindenki részt venne rajta.

A csoportból néhányon különböző alkalmakkor önállósítják magukat: táncházakat szervezne^ Barcson, nagy sikerrel.

Ondók Mária, aki eladó a Dráva Áruházban, az alapító tagok közé tartozik.

— Hogy mit jelent számunkra a tánc, az együttes, azt saját példámon érzem. Volt az életemben egy, keserves időszak, amikor azt hittem, hogy ezt nem lehet túlélni. Néhány hónapra őrt is hagytam az együttest, aztán mégis visszamentem. Azt az őszinte szereletet, amivel a többiek fogadtak! A közösség. a tánc, a zene, a fellépések sokasága vissza tudják’ adni az életkedvet.

Ambrus Ágnes