Somogyi Néplap, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-22 / 95. szám
EgyűHeseink az NSZK=ban Sikeres békekövetség Kétnapos utazás után érkezett Glindébe, a Hamburg melletti kisvárosba a Somogy megyei Pedagógus Férfikar, ám a fogadtatás valamennyiünkéi rögtön feled tette a fáradalmakat. „Ecv kis meglepetést készi- tetir 'ik elő önöknek” — csigáid dk fel érdeklődésünket a i' rannégyezres település irány: lói és a szervezésben oro .zlánrészt vállalt Európa Unió helyi vezetői. A főtéren. a polgárok százainak lelkes tapsa közepette azonnal fény is derült a titokra. A lepel lehullása után útjelző táblát pillantottunk meg, rajta a felirat: Kaposvár 1200 km. „Ez csupán földrajzi távolság: úgy gondolom, lélekben jóval közelebb vagyunk egymáshoz” — jegyezte meg a városira fiatal polgármestere. Nos, a másfél bét alatt sokszor tapasztarharútu'k: Hans- Peter Busch nem túlzott. A pedagógus kórus és a né- hár”’ órával később érkezeti Somogy Táncegyüttes vendégszereplése sokakban ébresztett kíváncsiságot, ro- konszenvet és tiszteletet Magyarország iránt. A sikersorozat már másnap megkezdődött. Az énekkar egy kétezer lakosú község, Wohldarf kitűnő akusztikájú evangélikus templomában lépett fel Heisz Károly irányításával. Nemcsak a preklasszikus zeneirodalom gyöngyszemeit fogadta tetszéssel a közönség: Kodály ötrészes Tantum ergo- jának elhangzása után is vastaps köszöntötte a kórust, valamint Kertész Ta- ■ mást, a debreceni Csokonai Színház kitűnő baritonistáját és Zeke Lajos orgonaművészt. Hasonló melegséggel köszönte meg a magyar, dalosok műsorát‘ három nappal később a glindei katolikus templomban összegyűlt nagy számú hallgatóság, s a hangversenyek után rendezett találkozók. beszélgetések, házimuzsikálások is németek és magyarok, hívők és ateisták közös békevágyának példái voltak. A kezdeti sikerektől az együttesnek az NSZK-ba súlyos betegen érkezett karnagya is mintha meggyógyult volna, s hamarosan eltűnt Rohonyi Anikónak és Horváth Józsefnek, az Állami Operaház szopránjának, illetve tenorjának rekedtsége is, bizakodó hangulatban készülhetett hát a kórus az április 6-i glindei szereplésre. Nagy volt a tét: a kisváros közönsége hagyományosan -szereti az énekkari kultúrát, tavaly itt került sor az NSZK-dalosfesztivál több rangos rendezvényére. Az oktatási központ nagytermét zsúfolásig megtöltő publiátumnak nem kellett csalatkoznia. A többnyire Kodály- és Bárdos szerzeményekből, illetve népdal- feldolgozásokból összeállított műsor a szünetben sűrű kérdezősködésre adott alkalmat. „Ilyen hát a magyar zene, s nem olyan vad, mulatós, cigdnyos, amilyet gyakran hallunk a rádióból és hanglemezekről?" — faggatták jó néhányan a kórus tagjait és kísérőit. Viharos sikert aratott Lisz Ferenc: Hungária 1848 című kantátájának előadása a kórus és a három énekes szólista közreműködésével, Lányi Péternek, a Szekszárdi Tanítóképző Főiskola tanárának zongorakíséretével, s szinte délszaki lelkesedéssel fogadta a közönség a Somogy Tánc- együttes egyszerűségében is szuggesztív programját, melyet a fiatal és tehetséges művészeti vezető, Mos'óczy István állított össze alföldi, erdélyi és dunántúli táncok igényes feldolgozásaiból. Már másnap megnyugtató Választ kaphattak mindkét együttes tagjai arra a kérdésükre, vajon sikerül-e ,,állandósítani a formát", megismételni a remek teljesítményt A hangulat még for- röbb volt a mozgalmas kisváros, Trittau tágas sportcsarnokában, mint az előző napon Glindében. A település irányítói és az Európa Unió schleswig-holsteini tisztségviselői mellett több hamburgi lap munkatársa is jelen volt a rendezvényen. Heisz Károly karnagynak egy kitűnő ötlettel sikerült felmelegítenie a légkört. Az első szám — a békekövetek kara Wagner: Rienzi című operájából — „telibe talált”, hogy azután vastaps lehessen a jutalma a somogyi kórus Liszt-, Kodály- és Bárdos-előadásának, s természetesen a Somogy Tánc- együttes magasrendű teljesítményének, kiváltképpen Rónai Mária, lendületes szólótáncainak. Harmonikusan szép volt a fellépéssorozat záróakkordja is Bad Oldesloe-ban, a kellemes hangulatú húszezres városkában. Rohonyi Anikó és Horváth József is különleges élményt adott itt a közönségnek egy-egy Wag- ner-zenedrámarészlet Ihletett interpretálásával. „Ennek a két együttesnek, s a szólistáknak a hamburgi Konzerthalléban is érdemes volna szerepelnie” — így summázta véleményét az Európa-szerte ismert hamburgi Schubert kórus tapasztalt tagja. „No persze, nem azzal a címmel, mely- lyel itt: A puszta dalai és táncai” — tetté hozzá öniróniával. Nemcsak művészeti jelentősége volt azonban ennek a látogatásnak. Az énekkar tagjai a glindei ipari, kulturális és sportintézsmányek megtekintésekor, a hamburgi Astra sörgyárba tett látogatásakor, egy kikötői kiránduláson és több más alkalommal is-tapasztalhatták: az NSZK polgárainak ismeretei ugyan nem túlságosan gazdagok Magyarországról, de általánosan jellemző az őszinte érdeklődés és egyre kevesebb a sematizáló előítélet. Hans-Peter Busch, Glinde kereszténydemokrata polgármestere, Wolfgang Bachofer, a neves szociáldemokrata politikus, a hamburgi egyetem professzora, Hans Maier, az Európa Unió helyi képviselője, Hans Bohm, a magyar énekkart egy kellemes esti találkozón vendégül látó Glindei Kórusegyesület elpöke egyaránt azt hangsúlyozta: az a fontos, ami összeköti a két népet: a törekvés a kölcsönös megértésre, Nemes ügyet szolgált a két somogyi művészeti csoport, magas színvonalon. Nem csupán az udvariasság gesztusaiként kell hát elkönyvelnünk, hogy legalább tucatnyi személygépkocsi kísérte a pedagóguskórus autóbuszát az NDK határáig . .. Lengyel András CSIRIPISZLI összebeszélt tíz-tizenkét leány, s litánia után kisétáltak, a mezőre. Karjukon kosár, benne hímes tojás, ösz- szekapaszkodva mentek, slingelt szoknyában, a réten szétszéledtek, s elkezdték a hímes tojást az ég felé ha- jigálni. A gyepen nem tört össze a tojás, volt amelyiket kétszer, háromszor is földobhattak. Ha megrepedt a színes héj, lefejtették, s a belsejét jóízűen megették, csereberélve sárgáját, fehérjét, ki-ki a gusztusa szerint. A zöld gyep meg virágzott: piros-sárga, kék tojáshéjak borították a rétet. A kosarak kiürültek, de hamarosan megteltek újra, most már illatos ibolyával. Az apró csokrokat cérnára fűzték a lányok, s a nyakukba akasztották. A közeli erdőből felékesítve tértek vissza a faluba. A legények már várták őket, ki-ki a maga választottjához lépett ibolyáért. Nagyanyáink lánykoráb in a tojásdobálás szertartása éppen úgy hozzátartozott a húsvéthoz, mint a böjti ételkülönlegességek a nagyhéthez. Az idősebb asszonyok ma is tudják, hogyan kell elkészíteni például a csiri- piszlit. Megválogatták a rozsot meg a búzát, jól megmosták, azután deszkára terítették arasznyi vastagon a rakott tűzhely mellett. Naponta meglocsolták langyos vízzel, és hat hét nap múltán kicsírásodott. Akkor az egészet a csírájára fordították. Következett a megtörése mozsárban. Miután levet engedett, egy nagy melencé- ben leforrázták, azután újra törték, újra forrázták. A levet jól össze kellett keverni, hogy egyformán édes legyen az egész csiripiszli. Búzalisztet kevertek hozzá, és cserépedényben kemencébe tették. A kemencét épp úgy be kellett fűteni, mintha kenyeret Sütöttek volna. Rendszerint három-négy asszony összesegített, s minden évben másnál gyújtották be a kemencét. A húsvét előtti három hetet „zsírtalan heteknek” nevezték. Az első: fekete hét, a második: virág hét, a harmadik: nagyhét. Nagyanyáink ezekben a hetekben még a zsírt sem tűrték meg a konyhában. Az érett túró — amihez só, paprika és törkölypálinka volt szükséges — e hetek egyik különlegessége volt. Végül, talán kevesen tudják, a közkedvelt pattogatott kukorica is az említett zsírtalan heték „leleménye”. Jókora bádoglapokon, lobogó láng felett pattogtatták a nyitott konyhákban. Húsvétkor1 sonkát és tojást vittek szenteltetni, ezért a csiripiszlinek, érett túrónak el kellett fogynia az ünnepre. Ha mégis maradt belőle valami, eképpen biztatta a családot a háziasszony: „Egyetek, mert még úgy járok, csiripiszlit kell vinnem szenteltetni.” Sz. A. Párválasztás a húsvéti kertben Újjászülető helytörténeti gyűjtemény Egymás hegyére-hátára borított faragott bútorok, szekrényekbe zsúfolt színes főkötők, szoknyák, szőttesek, íes- tékszag. Ezekben a hetekben foglalja el új otthonát a csurgói helytörténeti gyűjtemény. — Milyen tárgyak kerülnek a közönség elé? / — A gyűjtemény nagy része a környező falvakból származó használati eszköz, konyhai és mezei szerszámok, berendezési tárgyak, pásztorfaragások, Láthatók lesznek a férfiak egykori viseleti darabjai, a bő gatya és a malaclopó ing, meg a női pén- tő,. vLgy a dúsan hímzett bokros ing. Vannak a raktárunkban teljes kisiparos műhelyek, például bognár-, lakatos- vagy kötélverő műhely. Ezeket csak alkalmanként tudjuk kiállítani. — Hogyan állt össze ez a ma már több mint tízezer darabos gyűjtemény? — Tizenöt évig működött itt honismereti szakkör, a velük közösen végzett munka alapozta meg a mai gyűjteményt. Amikor 1915-ben az anyag a Somogy megyei Múzeumok igazgatása alá került, ezertizenöt darabunk vol,t. Ekkoriban felbomlott a szakkör, azóta csökkent a lelkesedés. Kilenc éve egyedül gyűjtök a kornyék falvaiban. E néhány év alatt tízszeresére nőtt a gyűjtemény. Hogyan győzi? — Mindig érdekelt a múlt, szívesen csinálom. Idevalósi vagyok, jól ismernek az emberek, készek odaadni a múzeumnak a még meglevő tárgyi emlékeket. A baj csak az, hogy az utóbbi években elég kevés idő marad a gyűjtésre . Az üveges szekrényben tornyosuló kéziratok mégis azt mutatják, sok elfoglaltsága mellett arra is maradt ideje, hogy néprajzi tanulmányokat írjon a környék hagyományairól ; szocialógiai felméréseket végezzen. — Bizonyára sok népszokással találkozott.- Húsvét táján hogyan ünnepeltek errefelé az emberek? Előszedi Porrogszentkirály- ról írott szociográfiáját, s feleleveníti a nem is oly régi emlékeket. — A húsvétnak mifelénk igen nagy jelentősége volt, mert ekkor kezdődött a házassági szokásfolyamat. Hús- vét hétfő délutánján a falu apraja-nagyja részt vett az úgynevezett „húsvéti kertben” való közös játékban. A fiatalok kör. és fogósjátékokkal mulattak, hímes tojással dobálóztak, az idősebbek inkább csak nézték őket. Ezen a napon szemelték ki a jövendőbelit a legények, illetve a szülék — ahogy akkoriban mondták: „Itt volt észrevétel, hogy ki kihez andalog”. A legények a lányoknak, a keresztszülök a gyerekeknek ajándékot adtak. Egy hét múlva következett a mátká- zó vasárnapba kézfogó, majd a lakodalom. Mindegyik ünnepet vidám játékokkal szí- nesitetitók. — Idézzen fel egyet a játékok közül. — A lakodalomban volt szokás, hogy egy embert a szoba közepére ültettek egy székre, a többiek hátul, sorban foglaltak helyet. Egy személy versikét énekelve az ülők mögött le-föl járt, s akire ráütött, az odament a szoba közepén ülő háta mögé, aki a kezében tartott tükörből látta őt. Ha tetszett neki az illető, ezt mondta: „Köll ez neköm, szeret ez engöm, fogom kezembe, tearózsát tűzök a mellére". De ha nem tetszett, e szavakkal küldte el: „Nem köll ez neköm, nem szeret ez engöm, fogom a kezembe. dobom az árnyékszékbe.” Sok ilyen tréfás játékkal mulattak reggelig. — Mennyire elevenek még ezek a népszokások? — Gyerekkoromban még részt vettem ilyen húsvéti kerti játékban. Akkor még a népive? 'etet is hordták. Az ötvenes évek közepétől fokozatosam elmaradt a szokás is, meg a népviselet is. Az újjászülető néprajzi gyűjtemény láttán bizonyára sokan fordulnak érdeklődve a múlt nagyományai felé. Tersztyánszky Krisztina r Átszervezik a megyei pedagógiai intézményeket »4 A Fővárosi Nagycirkusz új műsorában a világ több neves nagy cirkuszának kiemelkedő számaiból ad változatos bemutatót. Közéjük tartozik a képünkön látható különleges ido- mitás: a bokszoló kenguru a ringben, Muki és Comp címmel. Humoros és egyben látványosan ügyes szám az cg . kerekező Le Domino mutatványa bobóetréfávai (Benkö lnne felvételei—MTI— Folyamatosan átszervezik és egységesítik a megyei pedagógiai intézményeket. Erről s a kialakítandó új intézetek feladatairól tájékoztatták a Művelődési Minisztériumban az MTI munkatársát. A tárca illetékesei szerint a Sokrétű iskolai nevelő-oktató tevékenység irányításának továbbfejlesztése tette szükségessé, hogy — a már korábban kialakult megyei pedagógiai intézmények és szervezetek ésszerű integrálásával — minden megyében pedagógiai intézeteket hozzanak létre. A megyei továbbképző intézmény, a pályaválasztási tanácsadó, az áldandó áthelyező bizottság, a nevelési tanácsadó és a szakfelügyelet összevonásával kialakítandó új pedagógiai intézet a megyei tanács önálló nevelési intézménye lesz. Elemzi és értékeli majd a köznevelési intézmények szakmai színvonalát-, eredményességét, sajátos eszközökkel segíti azok fejlődését és speciális pedagógiai szolgáltatásokat végez. Részt vesz a művelődési szakigazgatási szerv szakmai irányító munkájában és a területi döntések előkészítésében. Az intézmény feladata lesz — egyebek között — kutatási programok, fejlesztési javaslatok kidolgozása, mind az intézmények, mind pedig az irányító szervek számára. Segítséget nyújtanak majd a pedagógiai közösségek kialakulásához, az iskolák pedagógiai önállóságának kibontakoztatásához. A központi ajánlások es a helyi igények alapján tervezni, szervezni, irányítani fogja a pedagógusok tovább-, képzését. Tartalmi és módszertani ajánlásokkal, bibliográfiákkal, az előadók, foglalkozásvezetők felkészítésével kívánják emelni az iskolákban a továbbképzés színvonalát. Terjesztői akarnak lenni a jó és eredményes nevelési-oktatási módszereknek, a kiváló munkát végző pedagógusok, nevelőközösségek tapasztalatainak. Az intézetek munkatársai pedagógiai, pszichológiai alapokra építve, ehhez illeszthető módszerekkel és eljárásokkal fogják majd segíteni a 3—18 éves gyermekek egészséges személyiségfejlődését, a társadalomba való beilleszkedését, a család és az iskola eredményesebb együttműködését. Bekapcsolódnak a gyermek- és ifjúságvédelmi munkába is. A pedagógiai intézet igazgatóját — a művelődési miniszter előzetes véleménye ismeretében — a megyei tanács művelődési osztályvezetője fogja kinevezni. Az igazgatói állást pályázat útján kell majd betölteni. A Művelődési Minisztérium illetékeseinek véleménye szerint csak az új intézmények nyújthatnak garanciát arra, hogy a közoktatás hosszú távú fejlesztési terve szakszerűen, eredményesen és maradéktalanul megvalósul az iskolákban.
