Somogyi Néplap, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-21 / 94. szám
C seni vtn a szívbetegek kórtermében, délutáni csend. „Feber csend" — gondolja a színész, és megtapintja a pulzusát. Mintha a szívéből lüktető morzejeleket akarná felfogni. Vajon mit üzen! Üzen-é valamit? A szomszéd ágyon az öregember énekelni kezd. Halkan, dünnyögve: „Túl a Tiszán faragnak ' az ácsok...’ — Hagyja már abba.,.! — szólal meg a könyvelő. — Nem érti? — Jól van, no... — mondja az öregember. Felül az ágyon, kitakaródzik. — Meleg van itt — mondja —. nagyon bedurrantottak. Maguk nem úgy érzik? Senki sem válaszol. A csendben hallani, ahogy a rosszul elzárt csapból csepeg a víz. Az öregember felfigyel rá, lekászálódik az ágyról, odamegy, elzárja. — így ni — mondja —, most már jó lesz. • — Maga nem tud nyugodtan feküdni? — A könyvelő hangjában ingerültség — Mit csúszkál örökösen? mondja az öregember — — Csak elzártam — csöpögött. Ott toporog a mosdónak mint aki nem tudja eldönteni, mihez is kezdjen most. Megigazítja a törülközőket, a szappant gondosan a tartóba teszi. ,. — Vizet.:; —- nyög fel a szélső ágyon a műbútorasztalos —, vizel... Az öregember gyorsan vizet enged a pohárba, odaviszi, felülteti a beteget, megitatja. Aztán már a párnát is puhábbra pask.plja kicsit, mielőtt visszafekteti. — Köszönöm — mondja a műbútorasztalos. — ‘Semmi ez — mondja ®z öregember —, segíteni kell egymáson. Visszaballag a mosdóhoz, a poharat kiöblíti, majd lefelé fordítva teszi a helyére. Zsófi nővér nyit be az ajtón. — Imre bácsi! Szóljak a doktor úrnak? — Megyek már — mondja az öregember, és mint a csínyen kapott gyerek oson az ágyához. Útközben kétszer is hátra^Ojd/t., é$. antf.-- kor, látja, hogy, a nővér nincs már bent, nem fekszik , le, csak leüf az ágy , szélére. Szétnyílott pizsamája látni engedi a szívritmusszabá- lyozót. A színész nézi, majd odamutat rá. ;— Na, mi van a rádióban Imre bácsi ? — Most éppen semmi — nevet fel az öreg, és megsimítja a pacemékert —, de ha akarja, kinyithatom. — Hát nyissa ki — mondja a színész, és mosolyogva figyeli, ahogy az öreg ..csavargat” rajta. Napi közös tréfájuk ez a játék. — Megvan — mondja az ember —, vers van benne... Arany-vers. A Pázrnán levág. — Azt is tudja kívülről? — Tudom. De tudom én a Toldit is. Igaz, most már csak az első részét, de valamikor fújtam az egészet. — Ne, beszéljen már! Az egészet? — Az egészet, ha mondom. Volt időm észbetartani, hiszen amíg a cipőket reperáltam, azt mondogattam közben. Csak amiótr nyugdíjas lettem, jöttem ki a gyakorlatból. De azér' még most is sok Arany meg Petőfi vers van a fejemben Na, mondjam a Pázmánt? — Mondja. Imre bácsi. — Vára öblös termében jár alá s fel bajnok Páz- mán ... — kezdi el az öreg, — Teremében — mondja a színész. — Igaz te — csillan az öreg szeme —, a szótag miatt. — Igen — mondja a színész —, a szótag miatt. — Teremében... — nevetgél az öreg —, teremében... Jobb is ez így, nagyobbnak tűnik. — Mitől van magának olyan jó kedve? — kérdezi a könyvelő. — A masina a mellén, maga meg nevetgél . . — Hát mit csináljak? Sírjak ? — Nem azt mondom, de ilyen állapotban ez egyszerűen érthetetlen. Én se voltam komor ember, szerettem a viccet, a tréfálkozást, mindent... De amióta behoztak ide, egyébre se tudok gondolni, csak az elmúlásra. Tóth-Málhé Miklós Fehér csend —r Na látja, ezt rosszul , teszi — csóválja a fejét az öregember —, ezt bizony nagyon rosszul teszi. Nem szabad a halálra gondolni, mert akkor csak idecsalo- gatjuk. Amióta az eszemel tudom, én sohasem törődtem a halállal, pedig két háborút is megéltem, a’ másodikat katonaként. De ott if csak azt néztem, ha jöttek a golyók, hogy látom-e még a fákat. Mert amíg a fáka* láttam,. addig tudtam, hogy nagy baj nem lehet, hiszen élek .. . — Fantasztikus — mondja a könyvelő —, fantasztikus. — Meg aztán — folytatja az öregember —, mindig is szerettem a vidámságot Egyidőben vőfély, is. voltam a faluban. Sok jó rigmust eirppiidtam ,én akkor, bizony ... De azért a verseket jobban kedvelem... Aranyt meg Petőfit. Van Petőfinek az a verse, hogy ezrive! terem a fán a meggy... Elmondjam, művész úr? — Mondja csali, Imre bácsi. Biztosan szívesen meghallgatják a többiek is. — Rövid? — kérdezi a könyvelő. — Rövid — mondja az öregember. — Akkor nem bánom — mondja a könyvelő. Az öregnek eszébe jut a műbútorasztalos is. Feláll, odamegy hozzá. — Magát nem zavarja? — Micsoda? — Hát... ha elmondok egy kis verset. — Verset? — Azt. Petőfitől. — Felőlem mondhatja — sóhajt a műbútorasztalos —. nekem már tökmindegy. — Tökmindegy? Miért lenne magának tökmindegy? _ — Miért? Nézzen rám. Mozdulni is alig bírok. — Bír majd. ne féljen — mondja az öregember —. ‘áncclni is fog, nekem elhiheti. — Táncolni? Menjen már’ — Na, majd meglátja. Aztán jussak eszébe, ha ropja a csárdást! — Tangót1.. . nevet a színész —. előbb csak a tangót. A műbútoraáztalos is elmosolyodik, kicsit feljebb mozdul a párnán. Borsos Gábor Emlék a hegyről Mintha tiszta zene, forma nyílna a valóra, el a hegytől, válnak a léptek. Nád-zuhanás, páncélos-éj. A házban árnyék villáz, puha ár, fényremegések fakul a tó, kék gyertyakönny. Üt nyílik lefelé, füst-levél száll, surrogó halak karjai, törvény-évezredek, csupán a szív gépezete munkál, s van itt. veled, szem ernyőhöz vakuló távolt, elmerül, haladó bolyong, iszamosan a sásban, merészel — lehetetlenül. — Halljuk hát azt a verset — mondja. — Csak iszom előbb — mondja az öregember —, mert kiszáradt a szám. Művész úr, a színészeknek is kj szokott száradni a szájuk? — De még mennyire, Imié bácsi. Csak mi borra! nedvesítjük olyankor. — Borral — nevetgél az öregember —, borral.., Hat hol van itt bor? — Kérjen a nővértől — mondja a’ könyvelő —, hátha hoz magának. — No hiszen — mondja az öregember —, no hiszen Méghogy a nővér ... Odamegy a mosdóhoz, iszik, majd lassan visszaindul az ágyához. Egy kicsit ledűlök — mondja —, megszédültem. — Mert sokat mászkál — mondja a könyvelő. — Az öregember nem válaszol, végigfekszik az ágyon. Csend van. A színész narancsot vesz ki az éjjeli- szekrénye fiókjából, meghámozza. . — Imre bácsi — szól oda az öregnek —, kér narancsot? Vérbélű, kicsit, savanyú. Szereti? Az öregember -mozdulatlanul' fekszik. A színész felkönyököl, megnézi jobban. — Imre bácsi! Mi van magával?. Megnyomja a csengőt. Zsófi nővér érkezik siette — Mi történt? —néz körül. . — Az öreg... — mondja a színész. A nővér odaszalad, felemeli az öregember lecsüngő kezét, nézi a pulzusát. Aztán már roha is kifelé, hogy perceken belül az ügyeletes orvossal érkezzen vissza. Nem sokkal utánuk jön a főorvos is, de segíteni már ő sem tud. — Nagyon beteg volt az öreg — mondja a főorvos —, kész csoda, hogy bírta eddig is. Igen, igen, kész csoda. Nem csupán a szíve, de a máia, az epéje... Már lóval. előbb számítani lehetett az exitusra. Elhallgat, körülnéz, mintha választ várna valakitől talán a szavai megerősítését, de nem szólal meg senki. — Hát igen.., mondja a főorvos —. hát igen.. . Uraim, van valami probléma? Az ágyak felől csak a csend. A színész lassan legyűr egy gerezdet a narancsból. K ésőbb egy ápoló spanyolfalat hoz, és elkeríti vele az öreget. A folyosóról behallatszik s vacsorát szállító ételes kocsi zörgése. A félig nyitott ajtón ételszag úszik be. Aztán az ápoló kimegy, csöndesen behúzza jnaga után az ajtót. — Azt hittem, örökké fog élni — mondja a könyvelő. — Uraim, Önök nem így gondolták? Harold' Ludek: Műteremben Jaroslav Horcjc: Alvó Szalir déllé, Mesfrovic és Kisfalud! Stróbl Zsigmond is feldolgozta. A csehszlovák század- forduló szobrászatára a ro- dini inspiráció is jellemző, s ez nem jelenti azt, hogy nem találhatók finomságok es kezdeményezések. Például Bohumil Kafka Özekről mintázott szobra rendkívül érzékeny megoldású. A századforduló csehszlovák képzőművészetének értékes, eredeti művekkel reprezentált válogatással hozták el a budapesti kiállításra. L. M, Karel Spillar: Vihar után E jelentős gyűjteményből, mely 3460 festményt és 1200 plasztikát tartalmaz, kis, de annál válogatottabb anyag érkezett vendégségbe Budapestre, a Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központba. Főleg szecessziós alkotásokat láthattunk az időszakos kiállítás keretében, A századforduló jelentős cseh és szlovák törekvései sok szállal kapcsolódnak a bécsi szecesszióhoz és Rilke költészetéhez,- még akkor is, ha a fogalmazás ezúttal festői, szobrászig Ilyen találkozási pont Jaroslav Horejc bronzból mintázott Íjásza. A témát Bour•' > \ A Prágai Galéria művei EMBERKE ÜGYINTÉZ Emberke reggel nagy és szilárd, elhatározással ébredt. Ügy határozott, hogy végére jár a hivatalos tennivalóinak, elintéz minden ügyesbajos dolgát. Telefonált a főnökének, hogy családi okokból írjanak ki neki egy nap szabadságot. Telefonált — s hetedik utcai fülkéből, ugyanis hat használhatatlan volt. Az egyikre ki volt írva, hogy „Szerelés alatt”. A dátum az előző évi. A másikon egy kézzel írott cetlin így szólt a felhívás: „Ne lopd ki a telefonból a membránt, le marha, mert a te édesanyád is lehet beteg!” A membránt természetesen ellopták. És így tovább a hetedikig. A főnöke bosszúsan hallózott. Amikor megtudta, mit akar Emberke, szinte elakadt a hangja. — Hát idefigyelj, Emberke! — kezdte. — Tudod, hogy a szabadságkérelmet két héttel előbb, írásban kell közölni. A Jucika kiírja, én engedélyesem, a nagyfőnök szignálja, átvezetjük a jelenléti íven, iktatjuk, átküid- jük... i — Bocsáss meg, főnök — vágott közbe Emberke —, mielőtt megszakadna a vonal, mondd: van valami sürgős dolgom! — Nincs — üvöltötte Főnök Ferdinand. — Éppen ki akartalak írni szabadságra, de csak a jövő hétre, mert akkorra fut át az akta .. . A legközelebbi hivatalban kezdte az ügyintézést. A hivatalnok kedvesen mosolygott rá, majd így felelt: — Tisztelt uram! A legjobb helyre jött a panaszával. Gyorsan elintézzük. Amit nekem elmondott, írja le öt példányban. Küldje be nekem, a főnökömnek, a főhatóságnak, az ellenőrzési főosztálynak és a fő-főcsoportnak. Iktatjuk, stemplizzük, aláirjuk, átküldjük, kivizsgáljuk, aztán majd válaszolunk. Harminc napon belül mindenlei továbbítja az aktát a másiknak. — De miért kellett ezért személyesen bejönnöm? Ezt telefonon is elmondhattam volna — méltatlankodott. Emberke. — Szó sincs róla. uram. Mi el #z ügyfeleinket. Törvény van rá ... A másik hivatal portáján egy sorszámot nyomtak a markába. — Erre a számra tessék hivatkozni — magyarázta a portás — abban a kérvényben, amelyikben a meghallgatást tetszik kérni. A kérelmet iktatjuk, stemplizzük, megvitatjuk; visszaküldjük az iktatóba, kiszignáljuk, aztán majd levélben értesítjük, melyik hónapban kérheti a bebocsátási sorszámot. „No, majd adok én nektek! — borította ei Emberke agyát a lila köd. — Végtére is az állampolgárért van a hivatal, és nem fordítva!” Elment a fő-főhivatalba, hogy panaszt tegyen panaszának kivizsgálását panaszoló panaszának meghallgatása érdekében. A kapu előtt azonban galléron ragadta egy műanyag kéz, és egy kis tolóablakos fülkéhez cipelte. Az ablak fölötti táblán ez állt: „Nyomja meg a bal oldali piros gombot, egy forint ellenében kiadja önnek azt a nyomtatványt, pontos információkkal látjukamelyen ntegirhaija kérve nyét a portáshoz, aki ügye mérlegelése után postán kiküldi önnek azt a sorszámot, amelyre hivatkozva megírhatja a félfogadási kérelem nyomtatványkérő kérelmét.” Emberke előkotort a zsebéből egy forintot, s bedobta. Az automata csörgött, csattogott, villogott, aztán megjelent rajta a felirat: „Szerelés alatt”. S mellette az előző évi dátum. Ekkor Emberke öklét rázva fölnézett az égre, majd át a túloldalra, ahol egy templom állt. Mérgében átrohant a tiloson, lerogyott Szent Antal faszobra előtt, és eképpen fohászkodott: — Ö, Szent Antal, minden szenvedők védelmezője, add, hogy még ma megüssön a guta minden lelketlen bürokratát! A faszobor összeráncolta a homlokát, elmosolyodott, aztán megveregette Emberke vállát. — Bízhatsz bennem, Emberke, majd én elintézem az ügyedet. — Aztán hátraszólt a mögötte térdeplő fekete- csuhás barátnak. — Amice! írja föl az ügyfél panaszát! Iktassa, stemplizze. és tegye az elintézendők dossziéjába. .. T. Ágoston László
