Somogyi Néplap, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-09 / 58. szám

A hazaáruló gép Kapitánynak hívták 1952. július 4-én Kálecz Julianna, a pusztakovácsi gépállomás dolgozója vasár­napi béke-aratási műszakra hívta fel a megye kombájno- sait a Somogyi Néplapban, ötvenkettő augusztus 29-én levelet fogalmazott az új­ságba Tabon : „ .. .harcot kel­lett folytatni a férfiakkal, amíg meggyőztük őket, hogy a szárazság ellenére is lehet szántani, csak jó szerszám kell.’’ Akkoriban munkahős­nek nevezték a Kálecz Ju­liannákat. — Azt az újságcikk-levelet egyedül fogalmazta? — Újságíró járt nálam, úgy hoztuk össze. Nagyatádon, a Selmecbá­nyái utca egyik családi házá­ban beszélgettünk Kálecz Juliannával, a mai nevén Kiss Lászlónéval. Az arca őr­zi annak a fiatal lánynak a vonásait, aki 50-ben felpat­tant a traktor nyergébe. Ha­jának aranyszíne szőkeszür­kévé fakult. Időeke szántotta arcába a barázdákat. Ö írt a napokban, ezért kerestük fel. — Néhány év­vel ezelőtt cikk­sorozatunkhoz ke­restünk • egykori traktor os lányo­kat. Aztán a te­levíziósok is ugyanezt tették. Miért nem je­lentkezett a fel­hívásra? Hiszen egy volt az elsők közül... — Miért is? — tűnődik. — Már akkor is beteg voltam a lábam­mal. .. Nem men­tem el a nagy traktoristanő ta­lálkozóra sem. Kis unoka gu­rul a kerekes járókával a konyhában ; Kinő­ne lánya — az ő házukban vagyunk — hallgatja a be­szélgetést. A jánoshalmai traktorosképzóről, az Örkényi korobájnos szakmunkásképző tanfolyamról. — Én voltam a megye első kombájnosnője. Nem tudja, hogy én ezt az elsőséget már másoktól is hallottam. De nem vonom kétségbe. Hallgatom élettör­ténetét, mely Jugoszláviában kezdődik, egy apró faluban. Magyarok voltak, de az is­kolában megtanulta a hor- vátot, meg a szerb cirill be­tűit is. Negyvenkettőben me­nekülni kellett, akkor kerül­tek Somogyba. Adándon ura­dalmi cseléd lett belőlük; ó vízhordó lány volt. Negyven­ötben valóban szabadultak a szolgaságtól: Sérsekszöllösön mértek földet nekik, elmene­kült volsbundista házát kap­ták. Egyszer, amint szántja a dombot a lovasekével, áll mellettié Tamasián János: „Na, kislány, amit te egy nap alatt megszántasz a ge­bével, azt én egy óra alatt megforgatom traktorral. Nincs kedved a traktorhoz?” így kezdődött. Aztán a helyt­állás évei következtek Ta­bon, Pusztakovácsiban. A kürtöspusztai Latinca Tszcs szántója — újgazdák alapí­tották azt a szövetkezeti csoportot — megismerte Ká­lecz Julianna gépének eke­vasát, meg is nyílt neki szé­pen. Rekkenő hőségben ült a kombájn nyergében, ahonnan csak a sötétség parancsolta be a lakókocsiba. Kint alud­tak a határban. Kishúgának ruhát varratott — négyen voltak lánytestvérék —, erre máig büszke. — Életember voltam, min­dig tudtam szomorú szóra jó­kedvűvel adut rakni. Hamar eltörött a mécses, ha a trak- toristalány otthonról nem ka­pott levelet. Nevetésbe for­dítani a sírást, hát ez nagy dolog volt, és énnekem volt erre képességem. Most sulian át először az arcán valami. Nem mosoly, csak olyasmi, amitől deren­gés támad. —* -rf íS4 úgy hívtuk, teas' hazaarulo, Ügy puíu- tMCh hogy kilométerekre meg JdfeefceU hetlani; az tan, ha állt, messziről elárulta a/, embert, hogy nem dolgozik. Nekem SZK—4-es kombáj­nom volt, Piroskának hívtam a színe miatt. Éjfélig men­tem véle reflektorral. Volt egy még sugarasabb életszakasza. A megyei Me- doszhoz helyezték 51 őszén: Kaposvárról jártak üzemi bi­zottságot szervezni, rendbe szedni a dolgokat. — Tudja, akkoriban is uszulták a bélyeget, nvnl most a Nemzeti Színházért. A fóti gyermekvárosra árul­tuk, egy forintért, kettőért. Az ötforintost mindig ma­gunk vettük meg, hogy ne kelljen szégyenszemre vissza­adni. ötvenkettőben férjhez ment, jött az első gyerek — két lánya, egy fia van —, le kellett szállnia a traktorról. Belépett a sérseki téeszbe, úgy hívták: Üjgazda Tszcs. Később ebből lett az Augusz­tus 20. Tsz, mert 1958-ban azon a napon alakították új­já. A falutól kilométernyire volt a házuk — tanya — a legelő mellett, ezért is hívják közösnek azt a részt. Bérle­tes ház, ahol jószágot Tartot­tak, nyulat tenyésztettek. Amíg bírta erővel. A lába nem engedelmeskedett. Meg­járta a kórházat, reménye nem sok, jövedelme annyi sem. — Ott kezdődött, talán ott kezdődött a betegségem a kombájnon. Elnézem a maia­kat: úriemberek a kombájn­fülkében ... Ezerszer jobb ma mindenképpen. Mert ne­kem akkor megvolt a pén­zem, de venni nem lehetett rajta szinte semmit. Néha arra a VIT-re gon­dol, ahol küldött, lehetett, vagy a béketanácsi ülésre, ott szintén ő képviselte a többieket. — Tudja, úgy hívtak en­gem a gépállomási lányok: Kapitány... . I.esfcó Látoké KÖNYVESPOLC Megszokhattuk már, hogy a Magvető Könyvkiadó pa­pír-kötésű füzeteit — pél­dául a Gyorsuló idő sorozat köteteit — csak kellő fifi- kával lehet beszerezni. Az olvasott könyv tartalmát barátaink könnyebben ér gyorsabban összefoglalják, mint beszerzésének tekervé- nyes útjait. Csengey Dénes Cseh Tamás-jelenséget ösz- szegező könyve 5200 pél­dányban jelent meg, s ez a kiadványszám Cseh Tamás „indiántáborában’’ is kevés lenne. Hárman, az író Csen­gey, a szintén író Beremé- nyi Géza (aki meghatározó­ja a már említett jelenség­nek és ennek a könyvnek is), illetve Cseh Tamás, úgy gondolom, két óra alatt túl­adnának ezen a könyvmeny- nyiségen Budapest valame­lyik forgalmas utcáján. Miért tartottam érdemesnek megjegyezni mégis mindezt ? Az odafigyelés miatt. Cseh Tamás változatlanul nagy érdeklődést keltő gitáros or- száglása ugyanis szinte meg­magyarázhatatlan. Amíg a Kaposvárra köszöntő neves együttesék hol jobb, hol rosszabb fogadtatásban ré­szesültök (Hungária, HBB, Tolcsvayók), addig, h-ogy csak két Cseh Tamás-föllé­pést említsek a SAÉV-nél és az ifjúsági házban — még a falak mellett is ötven­hatvan ember szorongott — óriási sikerű volt. A nose- talgáaihullámban emelkedő és eső, a financiális húrokat pengető magyar beatzene sarjúhajtásának látszott elő­ször Cseh Tamás futása, ahogy kettős lépcsőszedését ő nevezi. Azokat a dolgokat fogalmazta meg hamisítat­lanul, amelyekről valameny- nyien úgy láttuk, veszendő­ben vannak. Egy magára hagyott nemzedékbe karolt bele, de akképpen, hogy a maga idejében kiszállt a karöltésből — hogy mások egymásba tudjanak fogódz­kodni. Kacérkodó típus voit, törzsfőnöká rangban. Felnőtt fejjel játszott a Bakonyban nyaranta indiánosdit, s gi- tárpengetőkéat első hívásra megjelent Jancsó filmjei­ben, tudván, hogy 5 úgyis helyretehetetlen. 1970-ben egy asztaltársaságban a sors egymás mellé ültette Bere­mén yi Gézával. Akkor még B eremén yi a benne rejlő kincs-világ (A svédkirály, Legendárium, A légköbmé­ter és olyan üknek, mint Imre, Megáll az idő...) tárháza. Csengey Den ettől már- már filmszerű elemzést ka­punk a háború után szü.e- lett generáció világképét befolyásoló dolgokról. Már megint a sokat emlegetett sikertéma : az ötvenes évek, mondhatnánk. Valóban ezt láthatjuk a moziban, szín­házban, ezzel bővül légro- hamosabban a memoáriro­dalom. Csengey azonban nem dől be ennek a divat­nak. Nem tényeket emleget, definíciókat hajhász, nem okoskodó kulitúrtörténész szárnypróbálgatás az övé. Helyette mintha negyven­éves fiatalokkal azokról a metszéspontokról beszélget­ne, amelyek ifjúságunkban megegyezőek. Amelyek mai arcukat másra és egyformá­ra alakították. Amiből meg­született a négy Cseh Ta­más-nagylemez és a száz- egynénány kiadatlan dal. Csengey könyve hiánypót­lásként is remek, hiszen tu­catnyi eddig általunk nem hallott dalszöveget tartal­maz. Részemről ezt a köny­vecskét „dagasztottabb” vál­tozatban is elfogadnám. Szí­vesen olvastam volna Cseh Tamással és Bereményi Gé­zával készített interjúját. Köztudomású, hogy mind­kettő nehezen megnyerhető, de kiváló nyilatkozó, s ak­kor talán még több fény derült volna a „Cseh Ta- más”-jelenségre, amiről ma­ga a jelenség így beszél: „A feladatok leosztása folytan én vagyok kettőnk közül, aki járom az országot, és rengeteg helyen találkozom az emberekkel, a dalok fi­gyelőivel. És egyre riadtab- ban jelzem Gézának, hogy a figyelem túl nagy, szinte ki­bírhatatlan.. Ritkán,' jövök el egyedül az előadás után ... úgy ültetnek le a székre, hogy most va csór ázzunk meg, igyunk egyet, aztán pedig álljak fel, és mond­jam tovább. Hogy mi a meg­oldás? Titkokat gyanítanak, pedig ezeket a dalokat való­színűleg ők is megírhatták volna ...” Csengey könyvének dme: ^. .és mi most itt txi- gi/u nJc”, s a befejező sora: „Ennek most vége, értitek?” Mármint egy korszaknak, egy érzésnek, egy dalnak? Cseh Tamás népszerűsé­gét látva, Csengey könyvé­nek eltűnését — csak közké­zen forgását — tapasztalva, bizonyára folytatódni fag a magyarázó kísérlet Békés Jómét A művészeti szemlék he­tét éljük. A megye közsé­geiben, városaiban szinte miniden nap sor került a da­lokat, verseket, táncot, mó­kát kedvelő fiatalok meg­méretésére. A szemlék so­kasága és a nőnapi rendez­vények mellett e hétvége giaadag kulturális választé­kot ígér. Barcson a Móricz műve­lődési központban ma hét­kor egy amerikai burlaszk- összeáilítást, a ,Harminc év mosolyát” láthatják a film- klubtagok. Szombaton dél­után háromkor a Vörös Csillag Termelőszövetkezet és a költségvetési üzem kertészetének szakemberei aktuális feladatokról, a ta­vaszi kerti munkáról adnak felvilágosítást. A vasárnapra ígért izgalmas közönségta­lálkozó — az István, a ki­rály c. rockopera alkotóival — sajnos, technikai okok miatt elmarad. Helyette hét­től videabondiszkó lesz a program. Nagyatádon a bodvicai klubkönyvtárban ma a nő­ket köszöntük, majd héttől diszkóműsort adnak. So- mogyszobom szombaton nő­napi bált rendeznek, amit a Szivárvány színpad (a he­lyi amatőr együttes) műsora előz meg. Marcaliban e héten még láthatók Péter János Er­délybe kalauzoló fotód. A Helytörténeti és Munkás- mozgalmi Múzeum állandó (kiállítása a kender meg­munkálásának rejtelmeivel és a szőlészet, borászat tör­ténetével ismerteti meg a látogatókat. (Fotónk a ki­állítás egyik részletéit ábrá­zolja.) Fonyódon a Sportszálló éttermében, ma este Vitányi György várja diszkóműsoná- ra a nagyközség fiataljait. Délután kettőkor a Karikás Lörincz L, László t Jég bétán 33. írt sem­— Nem mit? Az öreg szótlanul megingatta a fejét. Éreztem, olyan száraz a torkom, mintha a nyár minden perzselő forrósága a környékre telepedett vol­na. — Ihatok még ? — kér­deztem. Az öreg megkömnyébbü\­ve felsóhajtott. — Amennyit csak akarsz. Van a pincében néhány akó. Csak igyál nyugodtan, ha elfogy megtöltöm újra a demizsont... Amikor alkonyodott és amikor rendszerint már fel szoktunk jönni Terézzel a partról, olyan részegek vol­tunk, hogy összeőlelfcezva tartottuk egymást az asztal mellett Emlékszem, nótáz- tuük is, és a ládákho* jár­tunk ki hányni. Egyszer aztán, magam tudom hogyan, elindultam hazafelé. S egyik ritka, v!- lágosabb pillanatomban a kocsiút közepén találtam magam; mindegyik kezem­ben egy-egy tojásszenet tar­tottam, amelyet az árok partjáról kapartam fel. Jobbra-balra himbálózva megálltaim az út közepén, és célba vettem a csak fris­siben fölszerelt villanykör­téket Az első mellément, a másikkal azonban pontosan telibe találtam. Hangos dur­ranással robbant szét a kör­te, és teleszórta a hajamat üvegszilánkokkal. Hallottam ugyan valahon­nan néhány felháborodott kiáltást, de nem törődtem vele. Újabb köveket vagy szenet kerestem, hogy ksdo- bálhassam az összes vfi- ! any körtet Boruljon sötét­ségbe a város, az ország, az egész világ! Az én napom is lement már mindörökre! Észre sem vettem, hogy a két orosz katona mikor bukkant fel mellettem. Annakor föleszméltem, már ott álltak a közelemben; az egyik odaadta a másiknak a géppisztolyát, és szaba­dom maradt kezével igyeke­zett lefogni az enyémet. — Sztoj|, tő dórák ! — kiáltott rám, és alaposan kupán vágott. Aztán rám­nevetett, és elismerően megcsóválta a fejét. — Ej, tű venger..: Fogalmam setn volt róla, hogy hova visznek. Hol el- ködösült minden, hol pedig rövid másodpercekre elláb- bent előlem a köd. Egy ilyen köd nélküli pillanat­ban egy épület előtt talál­tam magam a két katoná­val. Velük szemben dülön­géltem, és a fegyvertelen gombját markol ás zva ma­gyaráztam nekik. — TS nem tudjátok, Vv varis... TI nem értetek semmit Periig a magyar arisztokrácia és a magyar középosztály sírjánál áll­tok ... Büdös nagy temetés folyik itt elvtársaim! Rette­netesen nagy temet«, S míg a göröngyök hulltak « magyar történelemre, en­gem megetetett egy ócska kis kurva. Egy pap macá­ja. Táncoljuk el a haláltán­cot, elvtársaim.- Legalább lőjetek a levegőbe! Az ezer­éves birodalomnak vége! Jöhet a csajka és a kol­hoz ... ! És igazatok van, elvtársaik, legyenek a nők közöcsek... És mindenkit, akiben csak egy csepp kék vér is folyik, behajtani a jakiba ! Grófnők, királylá­nyok, úriasszomyok: irány • kupleráj ! Aztán csendesen összees­tem és nem emlékeztem többé semmire. Amikor másnap délelőtt kinyitottam a szemem, mintha mind a hét kis tör­pe a fejemben kalapácsolt volna a Hófehérkéből. A földön feküdtem, jobban mondva egy szoba padló­ján. Mellettem szalmazsák hevert, de én láthatóan nem rajta, hanem mellette töltöttem az éjszakát., A szobába vezető ajtón túlról fémtárgyaik zörgése, orosz és magyar nyelvű beszéd, nevetés és kiabálás hallat­szott. Ahogy jobban körül­néztem, nagyjából biztos voltam benne, hogy a gaz­dasági iskola irodahelyisé­gében fekszem. (folytatjuk) Frigyes Gimnáziumban mű­vészeti szemlét rendeznek. Siófokon a Dél-balatoni Kulturális Központban So­mogyi művészeti szemle ’84 címmel ma hat áraikor kez­dődik a területi bemutató. Szombat délután a gyereke­ké a ház; a legkülönbözőbb mókákat ígérik a rendezők. Kaposváron, a KiMlán György Ifjúsági és Üttürő- Művélődési Központba!) is művészeti szemle lesz nia délután kettőkor. Este egész­ségügyi bált rendeznek. Holnap délután a Krénusz általános iskola diákjai far­sangolnak a művelődési ház­ban, vasárnap pedig a bé­lyeggyűjtők klubjának * fog­lalkozását tartják kilenc órakor. Feminista vasárnap ! Ezzel a címmel rendeznek rendhagyó kűubdélutánt a színházbarátok klubjában öt órától. Hattól ugyanitt Lá­zár Kati, a Csdky Gergely Színház művésznője beszél a művészi pályáról, a szí­nészi alkotómunka folyama­tairól. A Somogy megyei Művelődési ‘ Központban szom,baton folytatódik a me­gyei klubvezetők továbbkép­zése; kilenc órakor Fenyő István, az MSZMP megyei oktatási igazgatósága igaz­gatóhelyettese az előadó. Holnap az SMK szervezésé­ben három somogyi népi együttes — a szuloki, a szennai és a karádi — sze­repel Szekszárdim a szövet­kezett népiánoegyütlesek te­rületi döntőjén. A Latinka művelődési Központban, ma délután fél ötkor a nyugdí­jas pedagógusok klubjának diavetítéses úti élménybe­számolót tart dr. Mátray Tí- bomé. Szombaton délelőtt kilenckor a kisegítő iskola Ságvári Endre úttörőcsapa­tának kulturális bemutató­ját láthatjuk a színházte­remben. Az ÉDOSZ Műve­lődési Házban ma ötkor az egykori népi bímzőszekkör tagjai találkoznak újra. Az Unió ifjúsági klubban nő­napi klubestet rendeznek. A Móricz művelődési ház ci­gányklubjában szombat dél­előtt logopédiai foglalkozást tartanak, délután négytől a cigány haigyományőrzőké a színpad. A Somogyi Képtárban Vecsey Csaba festőművész absztrakt világából meríthe­tünk ízelítőt. Érdekes kiállí­tásnak adott otthont a hé­ten a Munkácsy gimnázium. Martyn Ferenc grafikáit lát­hatta a közönség Berzsenyi Dániel életéről. Ez a tárlat ma még megtekinthető. A Caiky Gergely Színházban ma este bénleltszünet van. Egy korábbi sikeres darabot, M&Ljuiyin—Dunajevszki j Filmcsillag című zenés bo­hózatát láthatjuk Acs János rendezésében, este hét óra­kor. Szombaton hétkor Spi - ró György drámája, A kert megy. A Mozi-múzeumban egy vérfagyasztó japán krí­mit vetítenek a hét utolsó napján, címe a Bizonyítási eljárás. Életünk dalban

Next

/
Oldalképek
Tartalom