Somogyi Néplap, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-09 / 58. szám
A hazaáruló gép Kapitánynak hívták 1952. július 4-én Kálecz Julianna, a pusztakovácsi gépállomás dolgozója vasárnapi béke-aratási műszakra hívta fel a megye kombájno- sait a Somogyi Néplapban, ötvenkettő augusztus 29-én levelet fogalmazott az újságba Tabon : „ .. .harcot kellett folytatni a férfiakkal, amíg meggyőztük őket, hogy a szárazság ellenére is lehet szántani, csak jó szerszám kell.’’ Akkoriban munkahősnek nevezték a Kálecz Juliannákat. — Azt az újságcikk-levelet egyedül fogalmazta? — Újságíró járt nálam, úgy hoztuk össze. Nagyatádon, a Selmecbányái utca egyik családi házában beszélgettünk Kálecz Juliannával, a mai nevén Kiss Lászlónéval. Az arca őrzi annak a fiatal lánynak a vonásait, aki 50-ben felpattant a traktor nyergébe. Hajának aranyszíne szőkeszürkévé fakult. Időeke szántotta arcába a barázdákat. Ö írt a napokban, ezért kerestük fel. — Néhány évvel ezelőtt cikksorozatunkhoz kerestünk • egykori traktor os lányokat. Aztán a televíziósok is ugyanezt tették. Miért nem jelentkezett a felhívásra? Hiszen egy volt az elsők közül... — Miért is? — tűnődik. — Már akkor is beteg voltam a lábammal. .. Nem mentem el a nagy traktoristanő találkozóra sem. Kis unoka gurul a kerekes járókával a konyhában ; Kinőne lánya — az ő házukban vagyunk — hallgatja a beszélgetést. A jánoshalmai traktorosképzóről, az Örkényi korobájnos szakmunkásképző tanfolyamról. — Én voltam a megye első kombájnosnője. Nem tudja, hogy én ezt az elsőséget már másoktól is hallottam. De nem vonom kétségbe. Hallgatom élettörténetét, mely Jugoszláviában kezdődik, egy apró faluban. Magyarok voltak, de az iskolában megtanulta a hor- vátot, meg a szerb cirill betűit is. Negyvenkettőben menekülni kellett, akkor kerültek Somogyba. Adándon uradalmi cseléd lett belőlük; ó vízhordó lány volt. Negyvenötben valóban szabadultak a szolgaságtól: Sérsekszöllösön mértek földet nekik, elmenekült volsbundista házát kapták. Egyszer, amint szántja a dombot a lovasekével, áll mellettié Tamasián János: „Na, kislány, amit te egy nap alatt megszántasz a gebével, azt én egy óra alatt megforgatom traktorral. Nincs kedved a traktorhoz?” így kezdődött. Aztán a helytállás évei következtek Tabon, Pusztakovácsiban. A kürtöspusztai Latinca Tszcs szántója — újgazdák alapították azt a szövetkezeti csoportot — megismerte Kálecz Julianna gépének ekevasát, meg is nyílt neki szépen. Rekkenő hőségben ült a kombájn nyergében, ahonnan csak a sötétség parancsolta be a lakókocsiba. Kint aludtak a határban. Kishúgának ruhát varratott — négyen voltak lánytestvérék —, erre máig büszke. — Életember voltam, mindig tudtam szomorú szóra jókedvűvel adut rakni. Hamar eltörött a mécses, ha a trak- toristalány otthonról nem kapott levelet. Nevetésbe fordítani a sírást, hát ez nagy dolog volt, és énnekem volt erre képességem. Most sulian át először az arcán valami. Nem mosoly, csak olyasmi, amitől derengés támad. —* -rf íS4 úgy hívtuk, teas' hazaarulo, Ügy puíu- tMCh hogy kilométerekre meg JdfeefceU hetlani; az tan, ha állt, messziről elárulta a/, embert, hogy nem dolgozik. Nekem SZK—4-es kombájnom volt, Piroskának hívtam a színe miatt. Éjfélig mentem véle reflektorral. Volt egy még sugarasabb életszakasza. A megyei Me- doszhoz helyezték 51 őszén: Kaposvárról jártak üzemi bizottságot szervezni, rendbe szedni a dolgokat. — Tudja, akkoriban is uszulták a bélyeget, nvnl most a Nemzeti Színházért. A fóti gyermekvárosra árultuk, egy forintért, kettőért. Az ötforintost mindig magunk vettük meg, hogy ne kelljen szégyenszemre visszaadni. ötvenkettőben férjhez ment, jött az első gyerek — két lánya, egy fia van —, le kellett szállnia a traktorról. Belépett a sérseki téeszbe, úgy hívták: Üjgazda Tszcs. Később ebből lett az Augusztus 20. Tsz, mert 1958-ban azon a napon alakították újjá. A falutól kilométernyire volt a házuk — tanya — a legelő mellett, ezért is hívják közösnek azt a részt. Bérletes ház, ahol jószágot Tartottak, nyulat tenyésztettek. Amíg bírta erővel. A lába nem engedelmeskedett. Megjárta a kórházat, reménye nem sok, jövedelme annyi sem. — Ott kezdődött, talán ott kezdődött a betegségem a kombájnon. Elnézem a maiakat: úriemberek a kombájnfülkében ... Ezerszer jobb ma mindenképpen. Mert nekem akkor megvolt a pénzem, de venni nem lehetett rajta szinte semmit. Néha arra a VIT-re gondol, ahol küldött, lehetett, vagy a béketanácsi ülésre, ott szintén ő képviselte a többieket. — Tudja, úgy hívtak engem a gépállomási lányok: Kapitány... . I.esfcó Látoké KÖNYVESPOLC Megszokhattuk már, hogy a Magvető Könyvkiadó papír-kötésű füzeteit — például a Gyorsuló idő sorozat köteteit — csak kellő fifi- kával lehet beszerezni. Az olvasott könyv tartalmát barátaink könnyebben ér gyorsabban összefoglalják, mint beszerzésének tekervé- nyes útjait. Csengey Dénes Cseh Tamás-jelenséget ösz- szegező könyve 5200 példányban jelent meg, s ez a kiadványszám Cseh Tamás „indiántáborában’’ is kevés lenne. Hárman, az író Csengey, a szintén író Beremé- nyi Géza (aki meghatározója a már említett jelenségnek és ennek a könyvnek is), illetve Cseh Tamás, úgy gondolom, két óra alatt túladnának ezen a könyvmeny- nyiségen Budapest valamelyik forgalmas utcáján. Miért tartottam érdemesnek megjegyezni mégis mindezt ? Az odafigyelés miatt. Cseh Tamás változatlanul nagy érdeklődést keltő gitáros or- száglása ugyanis szinte megmagyarázhatatlan. Amíg a Kaposvárra köszöntő neves együttesék hol jobb, hol rosszabb fogadtatásban részesültök (Hungária, HBB, Tolcsvayók), addig, h-ogy csak két Cseh Tamás-föllépést említsek a SAÉV-nél és az ifjúsági házban — még a falak mellett is ötvenhatvan ember szorongott — óriási sikerű volt. A nose- talgáaihullámban emelkedő és eső, a financiális húrokat pengető magyar beatzene sarjúhajtásának látszott először Cseh Tamás futása, ahogy kettős lépcsőszedését ő nevezi. Azokat a dolgokat fogalmazta meg hamisítatlanul, amelyekről valameny- nyien úgy láttuk, veszendőben vannak. Egy magára hagyott nemzedékbe karolt bele, de akképpen, hogy a maga idejében kiszállt a karöltésből — hogy mások egymásba tudjanak fogódzkodni. Kacérkodó típus voit, törzsfőnöká rangban. Felnőtt fejjel játszott a Bakonyban nyaranta indiánosdit, s gi- tárpengetőkéat első hívásra megjelent Jancsó filmjeiben, tudván, hogy 5 úgyis helyretehetetlen. 1970-ben egy asztaltársaságban a sors egymás mellé ültette Beremén yi Gézával. Akkor még B eremén yi a benne rejlő kincs-világ (A svédkirály, Legendárium, A légköbméter és olyan üknek, mint Imre, Megáll az idő...) tárháza. Csengey Den ettől már- már filmszerű elemzést kapunk a háború után szü.e- lett generáció világképét befolyásoló dolgokról. Már megint a sokat emlegetett sikertéma : az ötvenes évek, mondhatnánk. Valóban ezt láthatjuk a moziban, színházban, ezzel bővül légro- hamosabban a memoárirodalom. Csengey azonban nem dől be ennek a divatnak. Nem tényeket emleget, definíciókat hajhász, nem okoskodó kulitúrtörténész szárnypróbálgatás az övé. Helyette mintha negyvenéves fiatalokkal azokról a metszéspontokról beszélgetne, amelyek ifjúságunkban megegyezőek. Amelyek mai arcukat másra és egyformára alakították. Amiből megszületett a négy Cseh Tamás-nagylemez és a száz- egynénány kiadatlan dal. Csengey könyve hiánypótlásként is remek, hiszen tucatnyi eddig általunk nem hallott dalszöveget tartalmaz. Részemről ezt a könyvecskét „dagasztottabb” változatban is elfogadnám. Szívesen olvastam volna Cseh Tamással és Bereményi Gézával készített interjúját. Köztudomású, hogy mindkettő nehezen megnyerhető, de kiváló nyilatkozó, s akkor talán még több fény derült volna a „Cseh Ta- más”-jelenségre, amiről maga a jelenség így beszél: „A feladatok leosztása folytan én vagyok kettőnk közül, aki járom az országot, és rengeteg helyen találkozom az emberekkel, a dalok figyelőivel. És egyre riadtab- ban jelzem Gézának, hogy a figyelem túl nagy, szinte kibírhatatlan.. Ritkán,' jövök el egyedül az előadás után ... úgy ültetnek le a székre, hogy most va csór ázzunk meg, igyunk egyet, aztán pedig álljak fel, és mondjam tovább. Hogy mi a megoldás? Titkokat gyanítanak, pedig ezeket a dalokat valószínűleg ők is megírhatták volna ...” Csengey könyvének dme: ^. .és mi most itt txi- gi/u nJc”, s a befejező sora: „Ennek most vége, értitek?” Mármint egy korszaknak, egy érzésnek, egy dalnak? Cseh Tamás népszerűségét látva, Csengey könyvének eltűnését — csak közkézen forgását — tapasztalva, bizonyára folytatódni fag a magyarázó kísérlet Békés Jómét A művészeti szemlék hetét éljük. A megye községeiben, városaiban szinte miniden nap sor került a dalokat, verseket, táncot, mókát kedvelő fiatalok megméretésére. A szemlék sokasága és a nőnapi rendezvények mellett e hétvége giaadag kulturális választékot ígér. Barcson a Móricz művelődési központban ma hétkor egy amerikai burlaszk- összeáilítást, a ,Harminc év mosolyát” láthatják a film- klubtagok. Szombaton délután háromkor a Vörös Csillag Termelőszövetkezet és a költségvetési üzem kertészetének szakemberei aktuális feladatokról, a tavaszi kerti munkáról adnak felvilágosítást. A vasárnapra ígért izgalmas közönségtalálkozó — az István, a király c. rockopera alkotóival — sajnos, technikai okok miatt elmarad. Helyette héttől videabondiszkó lesz a program. Nagyatádon a bodvicai klubkönyvtárban ma a nőket köszöntük, majd héttől diszkóműsort adnak. So- mogyszobom szombaton nőnapi bált rendeznek, amit a Szivárvány színpad (a helyi amatőr együttes) műsora előz meg. Marcaliban e héten még láthatók Péter János Erdélybe kalauzoló fotód. A Helytörténeti és Munkás- mozgalmi Múzeum állandó (kiállítása a kender megmunkálásának rejtelmeivel és a szőlészet, borászat történetével ismerteti meg a látogatókat. (Fotónk a kiállítás egyik részletéit ábrázolja.) Fonyódon a Sportszálló éttermében, ma este Vitányi György várja diszkóműsoná- ra a nagyközség fiataljait. Délután kettőkor a Karikás Lörincz L, László t Jég bétán 33. írt sem— Nem mit? Az öreg szótlanul megingatta a fejét. Éreztem, olyan száraz a torkom, mintha a nyár minden perzselő forrósága a környékre telepedett volna. — Ihatok még ? — kérdeztem. Az öreg megkömnyébbü\ve felsóhajtott. — Amennyit csak akarsz. Van a pincében néhány akó. Csak igyál nyugodtan, ha elfogy megtöltöm újra a demizsont... Amikor alkonyodott és amikor rendszerint már fel szoktunk jönni Terézzel a partról, olyan részegek voltunk, hogy összeőlelfcezva tartottuk egymást az asztal mellett Emlékszem, nótáz- tuük is, és a ládákho* jártunk ki hányni. Egyszer aztán, magam tudom hogyan, elindultam hazafelé. S egyik ritka, v!- lágosabb pillanatomban a kocsiút közepén találtam magam; mindegyik kezemben egy-egy tojásszenet tartottam, amelyet az árok partjáról kapartam fel. Jobbra-balra himbálózva megálltaim az út közepén, és célba vettem a csak frissiben fölszerelt villanykörtéket Az első mellément, a másikkal azonban pontosan telibe találtam. Hangos durranással robbant szét a körte, és teleszórta a hajamat üvegszilánkokkal. Hallottam ugyan valahonnan néhány felháborodott kiáltást, de nem törődtem vele. Újabb köveket vagy szenet kerestem, hogy ksdo- bálhassam az összes vfi- ! any körtet Boruljon sötétségbe a város, az ország, az egész világ! Az én napom is lement már mindörökre! Észre sem vettem, hogy a két orosz katona mikor bukkant fel mellettem. Annakor föleszméltem, már ott álltak a közelemben; az egyik odaadta a másiknak a géppisztolyát, és szabadom maradt kezével igyekezett lefogni az enyémet. — Sztoj|, tő dórák ! — kiáltott rám, és alaposan kupán vágott. Aztán rámnevetett, és elismerően megcsóválta a fejét. — Ej, tű venger..: Fogalmam setn volt róla, hogy hova visznek. Hol el- ködösült minden, hol pedig rövid másodpercekre elláb- bent előlem a köd. Egy ilyen köd nélküli pillanatban egy épület előtt találtam magam a két katonával. Velük szemben dülöngéltem, és a fegyvertelen gombját markol ás zva magyaráztam nekik. — TS nem tudjátok, Vv varis... TI nem értetek semmit Periig a magyar arisztokrácia és a magyar középosztály sírjánál álltok ... Büdös nagy temetés folyik itt elvtársaim! Rettenetesen nagy temet«, S míg a göröngyök hulltak « magyar történelemre, engem megetetett egy ócska kis kurva. Egy pap macája. Táncoljuk el a haláltáncot, elvtársaim.- Legalább lőjetek a levegőbe! Az ezeréves birodalomnak vége! Jöhet a csajka és a kolhoz ... ! És igazatok van, elvtársaik, legyenek a nők közöcsek... És mindenkit, akiben csak egy csepp kék vér is folyik, behajtani a jakiba ! Grófnők, királylányok, úriasszomyok: irány • kupleráj ! Aztán csendesen összeestem és nem emlékeztem többé semmire. Amikor másnap délelőtt kinyitottam a szemem, mintha mind a hét kis törpe a fejemben kalapácsolt volna a Hófehérkéből. A földön feküdtem, jobban mondva egy szoba padlóján. Mellettem szalmazsák hevert, de én láthatóan nem rajta, hanem mellette töltöttem az éjszakát., A szobába vezető ajtón túlról fémtárgyaik zörgése, orosz és magyar nyelvű beszéd, nevetés és kiabálás hallatszott. Ahogy jobban körülnéztem, nagyjából biztos voltam benne, hogy a gazdasági iskola irodahelyiségében fekszem. (folytatjuk) Frigyes Gimnáziumban művészeti szemlét rendeznek. Siófokon a Dél-balatoni Kulturális Központban Somogyi művészeti szemle ’84 címmel ma hat áraikor kezdődik a területi bemutató. Szombat délután a gyerekeké a ház; a legkülönbözőbb mókákat ígérik a rendezők. Kaposváron, a KiMlán György Ifjúsági és Üttürő- Művélődési Központba!) is művészeti szemle lesz nia délután kettőkor. Este egészségügyi bált rendeznek. Holnap délután a Krénusz általános iskola diákjai farsangolnak a művelődési házban, vasárnap pedig a bélyeggyűjtők klubjának * foglalkozását tartják kilenc órakor. Feminista vasárnap ! Ezzel a címmel rendeznek rendhagyó kűubdélutánt a színházbarátok klubjában öt órától. Hattól ugyanitt Lázár Kati, a Csdky Gergely Színház művésznője beszél a művészi pályáról, a színészi alkotómunka folyamatairól. A Somogy megyei Művelődési ‘ Központban szom,baton folytatódik a megyei klubvezetők továbbképzése; kilenc órakor Fenyő István, az MSZMP megyei oktatási igazgatósága igazgatóhelyettese az előadó. Holnap az SMK szervezésében három somogyi népi együttes — a szuloki, a szennai és a karádi — szerepel Szekszárdim a szövetkezett népiánoegyütlesek területi döntőjén. A Latinka művelődési Központban, ma délután fél ötkor a nyugdíjas pedagógusok klubjának diavetítéses úti élménybeszámolót tart dr. Mátray Tí- bomé. Szombaton délelőtt kilenckor a kisegítő iskola Ságvári Endre úttörőcsapatának kulturális bemutatóját láthatjuk a színházteremben. Az ÉDOSZ Művelődési Házban ma ötkor az egykori népi bímzőszekkör tagjai találkoznak újra. Az Unió ifjúsági klubban nőnapi klubestet rendeznek. A Móricz művelődési ház cigányklubjában szombat délelőtt logopédiai foglalkozást tartanak, délután négytől a cigány haigyományőrzőké a színpad. A Somogyi Képtárban Vecsey Csaba festőművész absztrakt világából meríthetünk ízelítőt. Érdekes kiállításnak adott otthont a héten a Munkácsy gimnázium. Martyn Ferenc grafikáit láthatta a közönség Berzsenyi Dániel életéről. Ez a tárlat ma még megtekinthető. A Caiky Gergely Színházban ma este bénleltszünet van. Egy korábbi sikeres darabot, M&Ljuiyin—Dunajevszki j Filmcsillag című zenés bohózatát láthatjuk Acs János rendezésében, este hét órakor. Szombaton hétkor Spi - ró György drámája, A kert megy. A Mozi-múzeumban egy vérfagyasztó japán krímit vetítenek a hét utolsó napján, címe a Bizonyítási eljárás. Életünk dalban
