Somogyi Néplap, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-06 / 55. szám
A jószoniszédság hidjai Kifizetődő ipari tevékenység ! ■ i j < • jSk Gépalkatrészek Somogysárdról A magyar—jugoszláv kapcsolatok rendezettek, kiegyensúlyozottan, egymás sajátosságainak figyelembevételével fejlődnek. Ez ma már valamennyiünk számára természetes. E folyamat újabb állomását jelenti, hogy Kádár János hivatalos, baráti látogatást tesz Jugoszláviában. Egyjittműködésünlk bővelkedik eseményeikben: a két párt, a két kormány, a magyar és a jugoszláv szervezetek képviselőinek találkozóiban. Emlékezetes, hogy Kádár János 1977-ben tett hivatalos, baráti látogatást Jugoszláviában, majd 1980- bain ott volt azon a szomorú eseményen, amikor végső búcsút vettek a jugoszláv nép nagy fiától, a kiemelkedő államférfitól, Joszip Broz Titó- tól. Egy esztendő múlva Lazar Mojszov, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége KB Elnökségének akkori vezetője járt hazánkban. Az eszmecserék azóta is rendszeresek a két párt, a két kormány képviselői között. A kedvezőtlen külső feltételek és a belső nehézségek ellenére gazdasági együttműködésünk is folyamatosan fejlődik. Árucsere-forgalmunk tavaly 583 millió dollár volt, az idén pedig várhatóan meghaladja a 600 millió dollárt. Kapcsolataink stabilitásának jelentős biztosítékai a hosszú távú kooperációs megállapodások, amelyek kézzelfogható eredményei árucserénk több mint 40 százalékát teszik ki. Közülük kiemelkedik a közúti járműgyártásban megvalósult kooperáció. J elenleg mintegy hatezer Rába kamion fut a jugoszláv utakon, cserébe részegységeket, öntvények it, alkatrészeket kaptunk-ka- punfe déli partnereinktől. A magyar motorvonatok is népszerűek Jugoszláviában: napjainkban már csaknem ötvén segíti az ottani közlekedést. Ahogy hírlik, a Ganz Villamossági Műveik és a Ganz- MÁVAG különlegesen kiképzett olimpiai szerelvényei februárban jelesre vizsgáztak Szarajevó és Belgráó között. Az autórajongók örömére, a jugoszláv Crvena Zas- tava és a magyar MOGÜRT 1980-tól együttműködik a személygepkocsi-gyártásban. A többi között a Magyar Gördülőcsapágy Művek készít autóalkatrészeket, amelyekért évente 1500—2000 Za&tava érkezik hazánkba. A vegyipari vállalatok kapcsolatai is jók: a húsz esztendőre szóló műtrágyagyáirtási szerződés értelmében nitrogénműtrágya-komponenseket adunk el és foszfcrműtrágyát kapunk értük. Ugyancsak húsz évre szód a fa- és cel- lulózipar megállapodás : cellulózért papírfát szállítunk két jugoszláv gyárnak A csupán kiragadott példák is tanúsítják, milyen sokoldalú a gazdasági együtt- működésünk, ez persze nem jelenti azt, hogy még ne volnának kiaknázatlan lehetőségek. Ezek közé sorolják a szakemberek a számítástechnikát, az energetikai berendezések, a mezőgazdasági és élelmiszeripari gépek gyártását, a mezőgazdaságban a közös nemesítési kísérleteket. A magyar—jugoszláv együttműködés sajátos és virágzó területe a kishatár- menti forgalom. Kevesen tudják, hogy hazánk először Jugoszláviával kötött ilyen megállapodást. Az itteni forgalom tavaly a teljes magyar—jugoszláv kereskedelem 22 százalékát tette ki. S hogy milyen haszna van ennek, azt leginkább a határ két oldalán élők tanúsíthatják. De nem is csak termékekben mérjük ezt a hasznot, 1 tanom az emberi Irapcsclatokban. Szeretettel ápolják az összekötő szálakat az emberek, a városok, a megyék. Például Baranya és Eszék, Szeged és Szabadka, Csongrád, Báos-Kiskun és a Vajdaság vagy Vas megye és Szlovénia. Azt is seofcttzk mondani, hogy a nemzetiségek az öszszekötő híd szerepét töltik be a két ország közötti. És ezt komolyan gondoljuk, mi is és déli szomszédaink is. Bizonyság erre például, hogy az összes magyarországi szlovén kulturális együttest gálaestre hívták meg Ljubljanába, s most Jugoszláviából érkezett szakemberek segítik felkészülésüket Szombathelyen. Vagy hogy több tucat diákunk anyanyelvén tanulhat Jugoszláviában, és fordítva, ottani fiatalok tanulhatnak nálunk. Az iskolai bizonyítványok egyenértékűségének kölcsönös elismeréséről négy esztendeje állapodott meg a két ország. Jelképesem mondhatjuk, megvarrnak » hídjaink a pártközi, az államközi, a gazdasági együttműködésben is, amelyek az idők folyamán már kiállták a próbát, s gazdagítják a jószomssédsá- got. Kádár János mostani látogatása szervesen illeszkedők hazánk nemzetközi tevékenységébe, a magyar—jugoszláv kapcsolatok folyamatosságába. Mérlegkészítésre és előretekintésre nyújt alkalmat a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság v'szo- nyában, véleménycserére a nemzetközi kérdésekben. K. M. Erdélyi Lajos clnuk és Langmár Ferenc fömszógaz- dász szép reményeket fűz a somogysárdi Haladás Termelőszövetkezet ipari tevékenységének fejlesztéséhez. A t okot abban a sokszorosított tájékoztatóban láttam, melyet a múlt év számadásáról a szövetkezeti gazdák kézhez kaptak. Ez az írásos információ a gazdálkodásról közöl adatokat, s bárki megtudhatja belőle, hogy a jövedelmezőséget tekintve iga zán jó esztendőt zártak, nem hagyta őket cserben a két meghatározó fontosságú alaptevékenység, a növénytermelés és az állattenyésztés. Az ipari és szolgáltató ágazatok egyike-másilca szintén a tervezettnél jobb eredményt hozott, s ez növelte a tavalyi gazdálkodás sikerét. Ehhez természetesen az kellett, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjék az egyes ágazatok jövedelmének 'alakulását, s ahol nem volt gazdaságos a ♦ermelés, ott idejében válthassanak. — Három évvel ezelőtt indult szövetkezetünkben a bontóüzem — mondta a főmezőgazdász. — Mezőgazda- sági nagyüzemek erő- és munkagépeit bontottuk, de egyre ívesebb lett a munkánk, mert a gazdaságok rájöttek, hogy jobban járnak, ha „lerobbant” gépeiket maguk bontják, és a használható alkatrészeket beépítik a még üzepielő munkaeszközökbe. Ezért megszüntettük a bontóüzemet, és az idén januárban forgácsolóüzem kezdte meg működését. Ezt az Agroker-rel és az Agro- tek-kel közösen hoztuk létre; a társak adtak pénzt a gépek beszerzésére, mi a helyiséget biztosítottuk és a munkaerőt. A nyereségből arányosan osztozunk. Esztergagépeik, köszörűk, marógépek állnak most a garázsból átalakított műhely- csarnokban. Egyedi gépalkatrészeket gyártanak, olyan elemeket, melyeket a kereskedelemben nem szerezhet- ' nek be. Ezekben a napokban is a KSZKV megrendelésén dolgoznak, s a Mezőgép siófoki gyáregységének készítenek alkatrészeket önjáró rakodógépeikhez. A hat szakember egy műszakban dolgozik, de így is eléri a kétmillió forintot a forgácsolóüzem idei termelési terve. Évi kapacitásúkait teljesen lekötötték a megrendelők, az egyik budapesti cég például az év második felére hatezer mutikaúrára szolé termetedre adott megbízást a sárdiak- nak. Mintegy hárommillió forint értékű gépekkel, berendezésekkel dolgoznak, az épület átalakításának költsége is megközelíti az egymilliót, a forgácsolóüzem bevételeiben azonban megtérül ez •1 beruházás. — A tekercselöüzem jöve- Jelme tavaly csaknem kétszerese' volt a tervezettnek. A bevétel is félmillióval nőtt, s az idén már kétmillióval számolunk a múlt évi 1,6 millióval szemben. Itt két műszakban termelnék; bérmunkáiban transzformátorokat tekercselünk, biztosíték- fejeket és -aljzatokat szerelünk össze a VBKM kaposvári gyárának. Az üzemben sárdiakat és mezőcsofconyai- akat foglalkoztatunk. Egyelőre huszonötén kapnak itt munkaalkalmat, de még az idén Ősszel átköltözünk Me- zőcsokonyáróa Somogysárdra „A világ Utótag ügy ereztem, hogy beszélgetésünk előtt jobban ismertem Sándor Noémit. Legalábbis akkor úgy látszott, könnyű lesz majd őt besorolni a közösségért tenni kész, elkötelezett és aktív fiatalok típusába. Tudtam róla hogy több mint három évig volt a fonyódi Karikás Frigyes Gimnázium KISZ- titkára, hogy itt végzett kiemelkedő munkájáért aranykoszorús KISZ-jel- vénnyel is kitüntették. Tudtam, hogy elsősorban épp e munka alapján már negyedikes gimnazista korában fölvették a pántba. Ezek után elképzeltem pedagógusjelöltként hogyan vall majd leendő hivatásáról, terveiről. Mindent jobbítani akaró ifjonti hévre, magabiztos érvélésre számítottam. A kaposvári tanítóképző főiskola aulájában beszélgetve döbbentem csak rá, hogy az előre fölvázolt kép egysíkú, hamis. Noémi korához képest talán túlságosan is mentes az illúzióktól. Nyíltan vállalja elbizonytalanodásait, sőt hibáit is. összetett egyénisége nem tűri el, hogy típusokba sorolják. Alig 19 éves, aki a felnőttség első kesernyés ízeire is ráérezve, mintegy HATVANÖTEZREDIK ELŐFIZETŐNK A Somogyi Néplap hatvanötezredik előfizetője Sasvári István, a siófoki Kőolajvezeték-építő Vállalat fiatal hegesztője, öt köszöntötte tegnap délelőtt a városi pártbizottságon rendezett ünnepségen dr. Ker- cza Imre, a Somogyi Néplap főszerkesztő-helyettese, és hordozható tv-készüiékot adott at ajándékként a hai- vanötezrediik előfizetőnek. Az ünnepségen — amelyen részit vett Kapitány György- né, a Siófoki Városi Pártbizottság munkatársa, Hegedűs József, a megyei postahivatal vezetője és Balaj- cza János, a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója is.— köszöntötték a lapterjesztesben es kézbesítésben kiemelkedő munkát végző postásokat, s külön Molnár Sándor kézbesítőt : a hatvanötezredik előfizető nála rendelte meg a lapot. — Új előfizetője, de régi olvasója vagyok a Somogyi Néplapnak — mondta a köszöntést követő beszélgetésen Sasvári István. — Az oka ennek egyszerű; eddig a szülőkkel együtt laktunk, s aligha lett volna érdemes kétszer előfizetni ugyanazt az újságot. Most azonban külön költöztünk : munkahelyemtől, a siófoki Kőolaj vezeték-építő Vállalattól kát és fél szobás szolgálati bérlakást kaptunk. A »fiatalember 1971 óta dolgozik a vállalatnál. Hegesztőként végigjárta az országot: fagyos földön és. tikkasztó hőségben készítette a csövek varratait. Különleges minőségi követelményeket támasztanak ezzel a munkával szemben mindenütt : szakmai imeretei nek is köszönheti, hogy eljutott Irakba, és sivatagi körülmények között végezte jól azt, amit itthon megtanult. Most végképp siófoki lett: a vállalat korszerűen fölszerelt központi telepen dolgozik hegesztőként. — A feleségem gyes-en van a második gyerekkel, s ez a két és fél szobás lakás hosszú távra mego-dja gondjainkat. A karácsonyt már az új lakásban töltöttük kényelmes, jő körülmények között: volt helye mindennek, ae nagyon hiányzott a megszokott újság. Az épület, amelyben Sasvári ék laknak, december elejére készült el, Siófok- szerte a város együk legszebb épületeként emlegetik. Egyik részében a vállalat munkásszállója van, a másikban garzonlakások. Néhány nagy lakás is van az épületben. __ A haívanőtezredík előfizető szomszédai között van a következő és az előtte levő előfizető is. Molnár Sándor kézbesítő sok újságot visz a — jórészt fiatalok lakta — házba. Jogos a kívánság, hogy sok jó hír is érkezzen naponta Sasváriékhoz, szomszédaikhoz, valamennyi elő- fiaetónkhöz, olvasónkhoz. — már ép® az új üzemcsarnok —, s akkor negyvenen dolgozhatnak a tekercselőben. Előfordul, hogy dolgozóink a ! taposván gyárban segítenek: most is hatan járnak a városba, mert külföldi megrendelésre olyan termékeket kell készíteni, amilyeneket itt, Cso&onyán nera tudnának megcsinálni. Ebben az évben egymillió forint körüli nyereséget várnak az ipari tevékenységtől a somogysárdi Haladás Tsz- ben. Ebből következik, hogy az alaptevékenység mellett ez az ágazat is jelentős jövedelemnövelő tényezőnek számít, azon kívül, hogy munkát ad az embereknek. H F. olyan bony védekezésképp „felig gyereknek” vallja magat — Sohasem értem be azzal, hogy egyszerűen csak tanulok. Már az általános iskolában is sokféle közösségi munkát végeztem, a gimnáziumban p-edig az első évben KISZ-títkárnak választottak. A gyerekek egy része valahogy mindent vállal és szívesen csinál, mások semmiféle pluszt nem adnak, viszont sok mindent kritizálnak. Azt hiszem, így van ez a felnőttek között is. A KISZ-ben sok bírálatot kaptunk a gyerekektől, de csak kevés ötletét, javaslatot és segítséget. Sohasem szerettem az ilyen kibic alapállást jóllehet magam is láttam a KISZ hibáit, hogy tűi sok a papírmunka, vagy hogy a programok egy része nem elég vonzó. Bántottak a kudarcok. Tudtam ugyan, hogy néhány aktív ember önmagában nem tehet csodát, mégis azt kérdeztem magamtól, nem beszélünk-e többet, mint amennyit teszünk. Sohasem gondoltam arra, hogy voltaképpen hálátlan feladatot vállal tam, mert sohasem vértem előnyöket. — Egy iskolai KlSZ-tít- kárra hamar rásütik — rendszerint a „kívülállók” —, hogy buzgó, izgága ember, aki a tanarök kedvence akar lenni. — Engem nem ért ilyen vád. Sohasem voltam eminenstípus, még csak kiemelkedő tanuló sem. Volt viszont bennem — nem tudok jobb szót — jó adag va- gányság. Akit a tanárok kedvelnek, az gyakran nem népszerű társai között. Én sohasem kerültem ilyen választás elé. — Alig 18 évesen a párttagok sorába lépett. — Jólesett, hogy hívtak, igaz, amikor a tagkönyvet megkaptam, ugyanolyan keveset tudtam a párt belső életéről, mint most csoporttársaim, akik a pártban valamiféle nagyon „hivatalos” és „felnőttes” dolgot látnak. Igaz, olykor még nekem is gátlásaim vannak a taggyűléseken, hiszen az ott ülők csaknem valamennyien jóval idősebbek, s mi több, a tanáraim. A patronálom igyekszik meggyőzni, ez nem ok arra, hogy ne vegyek részt a vitákban. Segít és biztat, egyelőre mégis úgy érzem a hétköznapi alá- és fölérendeltség belopakodik a taggyűlésre is ... Szerencsére pártmegbízatásként KISZ-munkát kell végeznem, s ebben jártasabb vagyok. A hallgatói érdekvédelemmel kapcsolatos feladataim vánnak, olykor mégis a tanárokat kell „megvédenem”. A hallgatók egy része kritikus, és sok mindent magától értetődően elvár, csakhogy épp saját munkája nem ad ehhez kellő alapot. Akárcsak a KISZ- ben. Nagyobb önállóságot követelnek, s közben mindent készen várnak, márpedig e kettő között ellentmondás van. A beszélgetés során inkább csak’ véletlenül fordul a szó Noémi családi gondjaira ... — Egyedül kell fenntartanom magam s ezért a tanulás mellett pótmamásko- dom havi 1500-ért. Általában este hattól éjfélig keil vigyáznom a kicsire, gyakran azonban a hétvégeken is. Néha elég fáradt vagyok Szó sincs persze arról, hogy sajnálnám magam. Azt viszont észrevettem, hogy valahogy zárkózottabb let'em, többet' go-tó-oikodom magamban, — Miről? ■— Sok mindenről. Példá- ul, hogy miként lehetne több embert bevonni a közös programokba ? A szervezés, a program rossz, vagy a hallgatók érdektelenebbek? Ha így van, mi az oka? Az is foglalkoztat, hogy a pályára kikerülve győzzük-e majd hivatástudattal. Tény, hogy nagy a szakadék az itteni és mondjuk egy kis falusi iskola lehetőségei között. Van, akiket ez a különbség eleve megrettent. Én mindenképpen szeretnék tanítani, mégis eszembe jutott már, képes leszek-e rá harminc vagy negyven éven át. Kérdezheti, mi lesz később, ha már most erre gondolok. Csak arról van szó, hogy az én korosztályom reálisabban mérlegeli a jövőjét, és a korábbiaknál kevesebb illúzióval készül a pályára. Hogy így van, ezért mi vagyunk a hibásak? Kényelmesség ez, vagy ösztönös védekezés a majdani csalódások és kudarcok ellen? Nem tudom. Sokszor gondolok arra is, hogy túlságosan. szétszórt vagyok, hogy az érdeklődésemet végre egy irányba kéne összpontosítanom. De hát minden érdekel, s . ha szelektálni próbálok, annyi mindenről lemaradok. Modják, hogy a mai húszéveseket nem fűtik világmegváltó tervek. Talán mert belátják, hogy a saját kis világuk jobbá tétele is nagyon nehéz. Hogyan kezd-; jünk hozzá? Hiszen volta-; képpen félig gyerekek vagyunk, és a világ olyan bonyolult. Bíró Ferenc SOMOGYI NÉPLAP
