Somogyi Néplap, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-04 / 54. szám
Tanítóképzősök falon Gyakorlat tanulságokkal Véget ért a tanítóképző főiskola harmadéves hallgatóinak egyhónapos intenzív gyakorlata. A holnap pedagógusai várakozásteli erőmmel és némi szorongással hagyták abba főiskolai tanulmányaikat erre a csaknem harminc napra. Vajon milyen élményekkel tértek vissza? — Aki most nem szerette meg a tanítást, az valószínű §oha nem fogja — vallja Fábián Angéla, aki Bala- tonszentgyörgyön töltötte a hónapot. — Kellemes fogadtatás után jó hangulatban, barátságos környezetben kezdhettem meg a munkát. A gyerekek örömmel fogadtak, őszinteségük utolsó kétségeimet is eloszlatták. — Menj végig a szobákon, majd minden falon gyermekrajzokat látsz! •— tanácsolja Angéla. — Tőlük kaptuk, nekünk rajzolták. Már csak ezért is érdemes pedagógusnak lenni, őszintén örültem, mert itt valóban igaz ügynek tekintik a nevelést Nincs olyan sok jó eszköz, mint a gyakorlóban, mégis ott érezhettem igazán pedagógusnak magam. A tanítással szerencsére nem volt különösebb gondom. — És a fegyelmezés? — Azzal sem. A legbiztosabb módszer, ha az ember érdekessé teszi az órát Ha le tudom kötni a gyerekek figyelmét, minden rendbe« van. Persze ez délután, a napköziben egy kicsit nehezebb. Fáradtabbak a gyerekek, nagyobb a mozgásigényük. Mégis ott lehet igazán közel kerülni hozzájuk. Érdekes volt megfigyelni a kollégákat a szünetben. Azt hogy ki miről beszél. Ki a fáradt pedagógus, aki örül, hogy befejezte az órát, s erre a 10—15 percre elfeledkezhet a nevelésről, s kik azok, akik ilyenkor is a tanítványokról beszélgetnek. Azt hiszem, egy vérbeli pedagógus legalább annyira mamája vagy papája a gyereknek, mint az igazi szülők. S ha már azt kérdezted tőlem, hogy mi az, amitől a leginkább félek, megválthatom : a szülők. Néha nehéz megérteni őket. Mégis remélem, hogy nem lesznek komolyabb gondjaim. Ez a néhány hét mindenesetre meggyőzött arról, hogy érdemes és jó pedagógusnak lenni. — Igen, ez így van — kapcsolódik a beszélgetésbe Sülé Zoltán, aki Balaton- földváron ismerkedett a tanítói munkával. — Miért éppen Földváron — kérdezem —, hiszen te zalaegerszegi vagy. Nem akartad ott tölteni a gyakorlatot? — Nem. A főiskola elvégzése után városban szeretnék tanítani, ezért úgy gondoltam, nem árt, ha előtte megismerkedem egy falusi iskolával. Leginkább az ragadott meg, hogy Földváron mennyire élnek még a közösségi hagyományok.. Működnek a különböző kulturális klubok, együttesek. Az énekkarba nemcsak a jó hangúak járnak, mert ott is Ki tud többet a Szovjetunióról? Szombaton rendezték meg Kaposváron a Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedő megyei fordulóját. A szakmunkástanuló kategóriában tizenkilenc csapat rajtolt: ez növekedést jelent az előző évekhez képest. Közülük a kaposvári 512. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet csapata jutott tovább. A 15 középiskolás csoport közül a boglárlellei kertészeti szakközépiskola és a kaposvári- Táncsics gimnázium csapata bizonyult a legjobbnak. Ez a három iskola képviseli megyénket a terüleii döntőben. a közösségteremtés a fő feladat. Ismerik egymást az emberek a faluban, a tantestület is jól összeszokott, baráti közösség. Gyakran jönnek össze iskolán kívül i.-- egy-egy jóízű beszélgetésre, vitára. Jólesett, hogy nem mint gyakornokot, hanem mint kollégát fogadtak. Hamair megismerkedtem, megbarátkoztam a gyerekekkel, úgy érzem, 1 befogadtak, örömmel dolgoztak velem. A munka nem sokban különbözött attól, ahogy a gyakorlóban tanítottunk. Inkább külsőségeiben, mint tartalmában volt más. Bár az is igaz, hogy a személyiségfejlesztést itt könnyebb megvalósítani. Több idő volt rá, szemmelláthatóbb a fejlődés. — Mennyit hasznosítottál abból, amit a főiskola hárem évében tanultál ? — A készségtárgyaknál, mint például az ének, a testnevelés, a technika, a tantárgypedagógia helyett inkább a saját kútfőmre támaszkodtam. A többi tárgya nál lényegében azt hasznosítottam, amit a képzőben tanultam. Néha szükség voif módosításra, ahogy azt a helyzet vagy a gyerekanyag megkívánta. — A napközi? — Azt is csináltam, öt óra kötelező hospitálás után öt óra gyakorlat következett ugyanott, ahol tanítottam, az első és a harmadik osztályban. Szívesen csináltam, megbecsülték ezt a típusú pedagógiai munkát is. És még egy élmény. Voltam családlátogatáson, nagyon tanulságos volt. Azt hiszem, egy gyereket igazán megismerni a családi háttér nélkül lehetetlen. — Ne feledkezz meg a gyerekekkel töltött délutánokról sem. Sokkal jobban meg lehet ismerni egy gyereket a farsangi készülődés vagy a Ki mit tud? lázában, mint a tanítási órákon — mondja Huber Teréz. — Ezért is töltöttem velük szívesen a szabad időmet. Könnyen kezelhető, jó képességű gyerekek közé kerültem a ladi iskola első és harmadik osztályában is. Lelkesen, szívesen dolgoztak. Bár az első osztályban egy kicsit nehéz volt a kezdet. A gyakorlóban ugyanis a 3—4. osztályban tanítottam, s az ott bevált módszereket át kellett alakítanom. Az első osztályosoknál valamivel aprólékosabb munkát igényel a felkészülés, mint a többinél, de itt is biztonsággal támaszkodhattam a főiskolán tanultakra. Hogy volt-e hiányérzetem? Ügy érzem, voltak olyan tárgyak a három év alatt, amelyekből kevesebb is elég lett volna, inkább a tantárgypedagógiát kellett volna részletesebben tanítani. De amit igazán hiányoltam, az a történelemtanítás volt. Nézd meg például 9 harmadik osztályos olvasókönyvért. Olvasmányai komoly történelmi ismeretekre épülnek. Szerepel itt a honfoglalás, a tatárjárás, tanítunk Mátyásról és Dójáról, de minderről nem tanulunk a főiskolán. Pedig nem ártana legalább a középiskolás anyag föleleve- nítése. Az irodalomtanításon belül pedig egy kicsit kevésnek érzem a versek számát. Az olyan alkotásokét, amelyekkel meg lehetne szerettetni a verseket már az alsó tagozatos korosztállyal is. Az viszont nagyon jó volt és sokat segített, hogy a különböző tantárgyaknál mindvégig szorosan kapcsolódva tanultuk az elméletet és a gyakorlatot. Sokat jelentett a pedagógiai helyzetgyakorlatok és szituációk megismerése is. Megtanultuk, hogy a pedagógusnak a kiegyensúlyozottságával kell biztonságot teremtenie maga körül, s hogy nemcsak tudásával, hanem egész személyiségével mintát kell adnia tanítványainak. Azt hiszem, ez * le gfontosabb. Horváth Éva rr rr A KAZÁNFŰTŐ FÁT ÁLMODIK A drávai vad szeleiknek megálljt parancsol a házsort helyettesítő fenyősáv; a nagy havazások idején is védte a másik soriakat, nyáron meg felséges illatot araszt, oltalmat adva a hajnal énekeseinek, a madaraknak. Itt lakik a Iá tóember, aki a fában — annak görcseiben, bütykeiben — észreveszi a csőszt, a mesterembert, a földművest, és vésőjével, bizsókjával kibontja onnan. Urtnös Istvánnak hívják, és nem a móriczi keserű értelemben nevezem boldog embernek. — Becsaii kerítése van, István ... — A kezem munkája. Másoknak is szereztem már vele örömöt Nincs az a szépre fittyet hányó utazó, aki Drávaszen- tesen áthaladva meg ne állna Ürmösék kerítése előtt. Mesterremek minden oszlopa, léce. S ha már megáll az idegen, a szeme végig- kutatja az udvart: idilli hármast lát, vén paraszt- gazdát, aki szeretettel simítja meg a boci fejét, s kiflialakban fordulva nézi őket a tehén. Mindez fábó' kifaragva szépen. Veszi a bátorságot az idegen, és bekopog a házba, hogy kitudakolja, kinek a kezét dicsérheti. Jön a gazda, szíves szavakkal. Még csak azt se mondhatom, hogy botondi alkat; középmagas, negyvenes éveinek elején járó ember. Mire szürkésszőke haját egészen behavazná az idő, már nem lesz mit. A szemüvege kinagyítja man- öulavágásű szemét. — Kacérkodtam a fával gyerekkoromban is — árulja el, miközben faragókése, mint a vajat szeli a szelíd, magamegadó nyárfát, hamarosan ki is bontakozik egy hegedűs lány formája. — Először csak szerszámokat készítettem, jó kézhez illő nyeleket, melyek nem porolnék a tenyérrel. Aztán addig-addig nézegettem egy törzset, amíg meg nem jelent benne nekem egy alak. Nekiláttam, kibontottam a la rabságából. Így kezdődött. S azóta több alkotásé* őrzi a Dráva Múzeum, részt vett a nyíregyházi országos kiállításon, elkerültek művei Stuttgartba, jugpszlávia: Városokba is. Fa hajlasá* Vladimir Kubelka Fő a gyakorlat — Egészen meghibbantál! — rival! bam rá a fiamra. Alig tudtam türtőztetni a haragomat. A kedve« fiam, az én vérem — képzeljétek — a fejébe vette, hogy színművész lesz. Az osztály legjobb tanulója, és se szó, se beszéd, a színművészeti főiskolára kérte a fölvételét. Csak akkor esétt meg rajta a szívem, amikor a feleségem könyörgő pillantást vetett rám. — Rendben van ... Hívjuk meg Olda bácsit! Olda, a feleségem fivére volt az egyetlen ember a családunkban, akinek valami fogalma volt a művészetről — ugyanis villanyszerelő volt az egyik színházban. Amikor megmagyaráztuk, miről van szó, így oktatta Tamás unkát; — Készülj föl a prÄ>ajátékra, kölyöki A gyakorlat a iegfonto&abto a vizsgán. Ke mélem, van némi fantáziád, öcsém . .. Tomáá helyeslőén bólintott bozontos fejével — haja olyan volt, akár a szénaboglya —, s a nagybácsi folytatta intelmeit: — Akkor most képzeád el, hogy tévétudósító vagy, a nagymama pedig megnyerte a dec;ni Horgony énekfesztivált, és neked interjút kell ve’e készítened. Tornáé kiment a szobából, és öt perc múlva egy merőkanállal tért vissza, amely alatt egy darab spárga fityegett. Ezzel a rögtönzött mikrofonnal rendkívül élethűen alakította a tévériportert. De a nagymama is elismerést érdemeli : kitűnően megbirkózott a szerepével, remekül játszotta a rockegyüttes kacér csillagát. Valamennyien — Olda bácsival együtt — szint# dőltünk a nevetéstől. használta ki, úgy faragta meg a görbe hátú, öreg csőszt, a mester bácsi púpja is göcsört; tőzegvidéken szenesedett szilánkfában meglátja a mesebeli madarat. Kapiárt farag bunda- sapkás öregemberarc formára; a szájnyílás lesz kirepülési ajtajuk a sárgán cikkanó hártyaszárnyúaknak. — Fáj a szívem a kihaló drávai mesterségekért Valakinek át kellene vennie a régiek tudását, hátha szükség lesz még rá. Én a bi- zsókkal igyekszem fába kerekíteni a múló világot... Kazánfűtő a babócsai iskolában. A hosszú műszakra magával viszi a szerszámokat meg a megmunkálandó fát: körtét, almát — erre vigyázni kell, sokszor —, a puha hársat, nyárat. becsapja egy-egy fagyérrel Van egy kis kör, ahol jól érzi magát. Babócsán: fes- tegető, képzőművészetet, népvilágot kedvelő emberek. Barcson, a művelődési központban gyerekek várják, oktatja őket a véső, a bunkó, a bizsók kezelésére. A lakás bútorzatának javát ő faragta. S, ha belefárad, hátraballag az istállóhoz: tizenkét csikó, tehén várja. Valahogy úgy hozzátartoznak István faragó életéhez, hogy el sem lehetne nélkülük képzelni. — Sokat tanultam a nyári faragótáborokban Tóth Miska bátyámtól, a faragófejedelemtől, Tóth Vendi homokpusztai népművésztől. Senki nem tudna visszafogni nyaranként, hogy ne menjek, üljek meg itthon! Kérdezem, hogyan képzeli el életét a továbbiakban. Kiderül, nemcsak a fába lát bele alakokat, figurákat. — Népművész szeretnék lenni. Ha tudnán, hogyan kell elkezdeni, .mindent vállalnék ezért! Bizonyára lesznek, akik elmondják a drávaszentesi boldog embernek. Leskó László Fotó: Király Béla látszani tanulnak a pedagógusok Hagyományok ébresztői Modern világunkban egyre inkább elszakadunk a r.épi hagyományoktól, a tradicionális közösségi szórakozási formáktól. Ezen igyekszik segíteni a Somogy megyei Művelődési Központ és a megyei pedagógiai intézet által szervezett új tanfolyam. Ä szervezők mostantól kezdve havonta egyszer ösz- szehívják a környék érdeklődő óvónőit, aanítóit. Egynapos program keretében megismerhetik az adott időszakban esedékes népi játékokat, szokásokat, táncokat. Mint Csílcvár József, az SMK munkatársa elmondta, a foglalkozások anyagába a nép körében évszázadok során kialakult hagyományos formák közül válogatták ki a követésre alkalmas szórakozási módokat. A népszokások fölelevenítése nem öncélú, nem színpadra szánt produkciók alapanyagául szolgál. Az itt tanultakat a — Remeik volt, fiú! Ügy látszik, van tehetséged; egészen a bácsidra ütsz. De m! volna, ha most pantomím- eszközökel ábrázolnál egy. . nos, mondjuk... bankrablót? Amikor Tomás ezzel a feladattal is megbirkózott, családunk általános megelégedésére én is beadtam a derekamat, és kijelentettem: — Am legyen, kedves fiam. Nem áldok a szerencséd útjába, ha valóban művészi tehetséged van ... Egy hónap múlva Tornáé elment az első felvételi vizsgára. Mi pedig egész nap szinte tűkön ültünk. — Nos, mi újság? — kérdeztem türelmetlenül, amikor fiam este beállított. — Semmi jó — felelte, alig hallhatóan. Egy percre nyomasztó csend támadt. — De hát min buktál el? — tudakoltam. — A próbajátékon. Borbélyt kellett játszanom munka közben ... Én pedig már el is felejtettem., hogy néz ki, és tulajdonképpen mit csinál! _ (Torállotta. UelMrt Győr«?) pedagógusok a mindennapi gyakorlatban hasznosíthatják. Osztályukban, óvodai csoportjukban terjesztik majd a régi játékokat. A hajdan a falusi nép hétköz- napjáihoz tartozó népszokások a közösségi érintkezés lehetőségeire, egymás megbecsülésére, a természetszeretetére szoktatják rá a gyerekeket. Az önkéntes tanfolyam első foglalkozásán, szombaton, a Latinca Sándor Művelődési Központban mintegy százhúsz felnőtt — tanítónő és óvónő — vett részt. A program Szapu Magdolna néprajzi előadásával kezdődött, ezt követően Nyakas József tanította meg a jelenlevőknek a játékokhoz szükséges népdalokat. A továbbiakban a nagy létszámra való tekintettel három csoportban, forgószínpad- szerűen Eolytak a foglalkozások. Az egyik helyiségben Foltin Jolán, a Népművelési Intézet munkatársa képmagnófelvételről mutatott be népi gyermektáncokat, s ezeket a nézők elemeztek. Egy másik helyszínen Neuwirth Annamária táncpedagógus kora tavaszi népi játékokat tanított, a színpadon pedig dél-alföldi táncok elsajátításával bajlódott a közönség, Németh Ágnes és a Somogyi Aprók táncosainak irányításával. Ügy látszik, a hasznos kezdeményezés máris igen sok lelkes követőre taláit. Sokan eljöttek a megyéből s most már tőlük függ, hogy miként tudják hasznosítani az itt tanultakat. A tanfolyam következő foglalkozására április elején kerül sor, amikor a résztvevők a hús- véttal kapcsolatos népszokásokkal, a tojásfestéssel, a locsolási hagyományokkal, nem utolsósorban pedig a locsoló legények fogadásának módjával ismerkednek majd. T. K. SOMOGYI NÉPLAP
