Somogyi Néplap, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-30 / 76. szám

% Áz iparfejlesztés ' * a megújulási készség próbája Az iparnak megyénk gaz­daságában meghatározó a szerepe. Termelési értéke — az élelmiszer- és az épi- tőanyagipart nem számítva — 11-12 milliárd forint. Az ágazat az elmúlt csaknem húsz év alatt egyre hatéko­nyabban segítette a megye társadalmi, gazdasági és te­lepülésfejlesztési céljainak elérését; így valósult meg a teljes foglalkoztatottság és állt meg az ipari dolgozók elvándorlása. Dr. Exiler Zoltán, a me­gyei pártbizottság gazdaság- politikai osztályának veze­tője a szerda délutáni kom­munista aktívaülésen — amelyen megjelentek a de­cember 19-i iparpolitikai határozat végrehajtásában részt vevó szervezetek ve­zetői és párttitkárai — ki­fejtette: a somogyi ipar fej­lődésében meghatározó sze­repe volt a Politikai Bizott­ság Somogyra vonatkozó. ■ 1965-ben hozott határozatá­nak. Az ötödik ötéves terv elején a megyében is teljes volt a foglalkoztatottság, s ezzel egy időben megkezdő­dött az áttérés az intenzív fejlődési szakaszra: előtér­be 'került a technikai, tech­nológiai rekonstrukció, a szaikimailag igényesebb ter­mékek gyártása és a terme­lés gazdaságossá?" Intenziv szakaszban A piaci siker ma már nem képzelhető el korszerű, jó minőségű termékek, kul­turált kereskedelmi munka nélkül. Sorsdöntő időszak­ban vagyunk: ha nem tar­tunk lépést az ipari termelés intenzifikáiásávgl. a termé- kék versenyképessége csök­ken a nemzetközi piacon. A tapasztalat az, hogy gyak­ran nem veszik figyelembe a gazdálkodó egységek: kor­látozott a munkaerő és ke­vés a lehetőség a beruhá­zásra. Számolniuk kell vi­szont azzal, hogy munkaerőt is igényel az infrastruktú­ra tovább nem halasztható fejlesztése. Az utóbbi évek tapasztalata, hogy az ipar­ból a mezőgazdaságba ván­dorlók többsége fiatal; lé­nyegében ők csak munka­helyet változtattak, hiszen a tsz-melléküzemágakban ipari munkahelyen dolgoz­nak. A melléküzemágak erősítik a községek lakos­ságmegtartó képességét, nö­velik a műszaki kultúrát, gyarapítják a szakemberek számát és a kooperációs kapcsolatok révén hozzájá­rulnak az ipari háttér bő­vüléséhez. A létszámcsökkenés a könnyűiparban érezteti leg­inkább hatását. Sok helyen azonban nem létszám-, ha nem teljesítményhiányról van szó, s ezt a vállalati bérpolitika fogyatékosságai is okozzák. A hatékony gazdálkodás­hoz állandó strukturál ia megújulásra is szükség van. Ez azt is jelenti, hogy meg­szűnnek nem hatékony te­vékenységek és munkahe­lyek, s közben lehetővé vá­lik új. az élvonalba tartozó tevékenységek kialakítása, ami egyes munkavállalók és ezakmai csoportok munka­helyváltoztatásával is jár. A megoldás — a tudatos mun­kaerő-átcsoportosítás — ma még vállalaton belül is nehéz, vállalatok között pe­dig — a Csepel Művek ka­posvári nehézgépgyáránai-c telepítése óta — nem volt példa rá. A munkaerőmoz­gást elfogadottá, gyakor­lattá kell tenni. Az intenzív fejlődés kö vet élményé a termékszerke­zet folyamatos megújrá •a, a ráfordítások csökken- Mse. Csak ez biztosíthatja * .piac megőrzését, a mun- jtótfaegosátaöbol adódó elő­nyök kihasználását. A sze­lektív fejlesztés és a gaz daságosság javításának kö­vetelménye alól egyetlen vállalat, szövetkezet sem vonhatja ki magát. Követelmény : a korszerűség A megye iparában a het­venes évek közepén kezdő­dött minőségi változások kedvezően hatottak a gyárt­mányszerkezetre is: az ér­tékesebb, magasabb műsza­ki színvonalat képviselő korszerűbb termékek ará­nya fokozatosan emelke­dett. Van azonban még ma is néhány olyan termék (olajtartály, olajkályha, elektroncső), amely kevésbé piacképes. A gép- és könnyűipari vállalatok termelésének egy­ötöde külföldre kerül: az export felé jut tőkéspxacra A tőkés értékesítés aránya fokozatosan emelkedett (ruhagyár, Mezőgép, Csepel;, s kedvező, hogy — főként a könnyűiparban — előnyösen használták ki a tőkés bér­munka révén lehetővé vált technikai szmvorialnöve- lést. (Május 1. Ruhagyár, Napsugár Ipari Szövetke­zet.) Ezzel számottevően emelkedett a termelés mű­szaki színvonala. Az export jövedelmezősége az utobbi években mérsékelten csök­kent. A versenyképesség ja­vításának alapvető feltéte­le a műszaki fejlesztés eredményeinek gyorsabb alkalmazása. A gépipari vál­lalatok jelentős erőfeszíté­seket tettek ennek érdeké­ben. Több új termék gyár tását kezdték meg a Mező­gépnél, a VBKM Kaposvári Villamossági Gyáránál, az elektron csőgyárban, az Uni- tech, valamint a Somogy Ipari Szövetkezetben. A továbblépést korlátozza hogy a fejlesztőmunka a nagyvállalati központban fo­lyik az esetek többségében.. s emiatt nem alakultak ki helyben a gvártmány- és evártásfejlesztés személyi feltételei. A műszaki fejlesz­téshez szükséges anyagi eszközölkikel is a központ rendelkezik. A megye műszaki, gazda­sági, szellemi erejének to­vábbi növelésében megha­tározó a vállalatok és a ta­nácsok szerepe. A technikai fölszereltség a megye ipará­ban alacsony: növekedett a feszültség a piacképes ter­mékek igénye, valamint a technikai felszereltség kö­zött. Az ipartelepítés óta a vállalatok egy része előnyö­sen korszerűsítette techno­lógiáját, javította műszaki kultúráját: a termelés tel­jes rekonstrukciójára azon­ban nem volt lehetőség. Egyes területeken a fejlesz tési forrásokból csak arra futotta, hogy a fizikailag el­használódott berendezése­ket új, de erkölcsileg el­avultakra cseréljék. A takarékosabb anyag- és energiagazdálkodásban csak kezdeti eredmények vannak a megye iparában: a gyárt rnányok nagy része túlzot­tan anjjag- és energiaigényes. A gépiparban a termelés anyaghányada 62, a könnyű­iparban 73 százalékot tesz ki. A jövőben az anyagpazarló termelést föl kell váltania az anyagtai-carékos termelés nek. Az ipar másik .„költ­ségfogyasztója” az energia. A megye valamennyi váro­sában van már vezetékes gáz: az ipari üzemek egy része azonban — a kedvez ményes hitelt, illetve támo­gatást nem használta ki Csak kezdetiek az eredmé­nyek a faipari mellékter­mékek és hulladékok tüze­léstechnikai hasznosításai illetöea ts, Az ember szerepe Az iparpolitika megvaló­sításának fontos tényezője az ember. A szakemberek száma az ipartelepítéssel és a fejlődéssel párhuzamosan számottevően nőtt. Felsőfo­kú végzettségű szakember ma csupán 530 dolgozik az iparban; különösen a szö­vetkezetekben kevés a szá­muk, s nagy részük műsza­ki. Rendkívül kevés a köz­gazdasági végzettségűek szá­ma (és alig van ösztöndíja­sa is a vállalatoknak). Az ipari értelmiség többre len­ne képes, ha kedvezőbb kö­rülmények között dolgoz­hatna. A felsőfokú végzett­ségűek szamának gyors nö­vekedését fizetési, letelepe­dési nehézségek és a nem kielégítő foglalkoztatás gá­tolja. Egyre feszítőbb gond, hogy kevés a technikus a középirányítói munkakö­rökben. Az. ipari munkások átlag- keresete számottevően emel­kedett, s tavaly meghalad­ta a négyezer forintot: az elmaradás az országos át­lagtól azonban nem csök­kent, ma is mintegy 15-18 százalékos. Nincs számot­tevő előrelép« a keresetek differenciálódásában sem. Felelősséggel, önállóbban Az ipar- fejlődése bizonyít­ja a vezetők felkészültségét, eredményes munkáját. Több­ségük érti és helyesen kép­viseld a párt politikáját, kez­deményező a határozatok végrehajtásában. A vezetők elégedettek anyagi es erköl­csi megbecsülésükkel, gyako­ri azonban, hogy középveze­tői beosztásra — elsősorban anyagi okok miatt — nem vállalkozik fizikai dolgozó. Ma ez a kádernevelés egyik legnagyobb gondja. A veze­tők egy része a tehetségek kibontakozását nem segíti, előfordul, hogy halogatják az időszerűvé vált káder­csereket vagy eppen olyan szakembereket neveznek ki, akik még nem szereztek kel­lő gyakorlatot. A pályázati rendszerről kevés a tapasz­talata: a gép- és könnyű­iparban mindössze egyet r- tak ki. A szervezeti és belső irá­nyítási rendszerről szólva el­hangzott: a gazdaságirányí­tás és a vállalatok közé ik­tatott irányító lépcső féke­zi a külső és belső piaci feltételekhez való rugalmas alkalmazkodást. Az önállóbb vállalati gazdálkodás beve­zetésében, a belső elszámo­lási rendszer korszerűsítésé­ben, valamint a vállalatok műszaki-gazdasági, keres­kedelmi hatáskörének növe­lésében lassú az előrelépés Somogybán. Az iparpolitika1 határozat végrehajtása igényli az új módon való gondolkodást, a szemléleti és cselekvési egységet. . A megyei pártbizottság az iparfejlesztés célját úgy ha­tározta meg, hogy a megye iparának fejlődése járuljon hozzá a megye általános tár­sadalmi es gazdasági fejlő­désének gyorsításához, a te­lepülések kiegyensúlyozot­tabb fejlődéséhez, a közsé­gek népességmegtartó ké­pességének növeléséhez, a lakosság életkörülményeinek javításához. Az iparfejlesztést a me­gye infrastrukturális adott­ságai nagymértékben befo­lyásolják: különösen a víz­termelés, a szennyvízelve­zetés és -tisztítás, a közle­kedési és szállítási feltéte­lek fejlődése maradt el az iparosítás követelményei­től, napjainkban azor.ba. már a hírközlés is veszé­lyezteti a termelés bíztonsá gat. A gyártmány- és gyár- tásfejldsstee, * technikai színvonal emelkedése, az ön­állóság növelése, a számítás­technikai kultúra terjedése a szakemberek számának gyarapítását igényli. Szoro­sabb és tervszerűbb kapcso­latra van szükség a főisko­lákkal, egyetemekkel, és jobban kell támogatni a frissen végzett szakemberek letelepedését. A vállalatok szemével A vitában Varga József, a VBKM Kaposvári Villamos­sági Gyárának igazgatója ki­fejtette: a seó igazi értel­mében meg nem gazdálko­dik egy gyáregység, csak „kereteket” és vállalati bel­ső szabályozóikat kap. Sregor István, a Nagyatádi Cárna- gyár igazgatója az önálló­sághoz vezető út lépcsőfoka­it ismertette. Dr. Orosz László, a megyei tanács ipa­ri osztályának vezetője el­mondta: erősíteni kell a fejlesztő, termelő tevékeny­ség szellemi hátterét, sokkal jobban keld élni az ösztöndíj kínálta lehetőséggel, A mű­szaki értelmiség fokozott er­kölcsi és anyagi megbecsülé­sére a vállalaton belül is tenni kell. Papp Borbála, a Kaposvári Ruhagyár párttit­kára szóvá tette: a hazai alapamyagszá'Hítók késése ve­szélyezteti az exportot. Szűcs Imre, a tsz-szövetség munkatársa elmondta, hogy gyors ütemű volt a tsz-mel- léküzemágak kialakulása és van már példa az ipar és a mezőgazdaság közös fej­lesztésére is. Boros József, a Mezőgép igazgatója ágy vélekedett, hogy a gyáregy­ségek önállósága csak foko­zatosan képzelhető el; a fel­tételeket kell megteremteni az önállósághoz, tljj Imre, a Mechanikai Művek marca­li gyárának párttitkára is megerősítette ezt. Cigány Károly, a Kiszöv osztályve­zetője elmondta: a somogyi ipari szövetkezetek jelentős portáit isztitast és szakosítást hajtottak végre. A legfonto­sabbnak most az exportké­pesség javítását tekintik, s bejelentette: a Kiszöv az iparpolitikai határozat vég­rehajtására feladattervet ké­szített. A vitát Kovács Béla, a megyei pártbizottság titkává foglalta össze: — Alapvető­nek tartom azt, hogy milyen a vállalati vezet« készsége a megújulásra: az újat ho­zó jó elképzeléseket támo­gatni kell, anyagi feltétele­ket is biztosítva., a megva­lósításhoz. A továbblépés kulcskérdése a gyáregysé­gekben az önállóság növe­lése. A jelenlegi állapot tart­hatatlan. de a gyáregység­ben dolgozóknak is közre kell működniük a feltételek megteremtésében. Tapasz­taljuk, hogy az ipar és a megye többi gazdasági ága­zatának kapcsolata szélese­dik, de keresni kell az újabb lehetőségeket a közös beruházásokra, fejlesztések­re. Ehhez azonban meghatá­rozott cél kell és bizalom az együttműködők részéről. Az iparfejlesztés ma a meg­újulási készség próbája, s megvalósítása érdekében él­ni kell a lehetőségekkel. Egy ilyen — eddig még ki nem használt lehetőség például — a számítástechnika alkalma­zása. Az ipari szövetkezetek esetében például indíthatna ilyen programot a Kiszöv. — A megújulás, a korsze- . rűsítés — mondta befejezé­sül Kovács Béla — elkép­zelhetetlen az üzemek, gyár- egségek kezdeményezése, közreműködése nélkül. Amit fontosnak, jónak tartanak, ahhoz készítsenek megfelelő programot, javaslatokat, s e javaslatok tárgyalási alapul szolgainak amiden szinten. Falunapok Itt * tavasz, s kezdődnek a településeket szépítő tár­sadalmimunka-akciók, a fa- lunapok. Megyeszerte ezrek ragadnak ásót, lapátot, s dol­goznak önzetlenül a község érdekében. Emlékszem, ta valy többfelé ezek a meg­mozdulások kisebb közösségi ünnepek voltak. Fontos célok eléréséért fogtak össze az emberek, örtilosban például nemcsak a munkát végezték együtt — járdát építettek —, hanem a sikeres befejezést is együtt ünnepelték. Nagyba­jomban, Darányban és La­kácsán is jó volt a hangu­lat ... Mindenütt várják a jó időt, a kellemes hétvégét, hogy az ősszel és a télen megállapított feladatokhoz hozzáfogjanak vagy befe­jezzék, amit már elkezdtek. Sávolyon tavaly hozzáláttak az iskolai sportpálya kiala­kításához, a tavaszi szomba­tok, vasárnapok a munka befejezését teszik lehetővé Mesztegnyőn a közeli halas­tó mellett kirándulóerdőt alakítanak Jet, Nágocson és társközségeiben a művelődé­si otthonok és az egészség- ügyi, valamint a gyermekin­tézmények környékét parko­sítják. Mindenütt van értelmes cél, feladat, ami mozgósítja a felnőtteket és a fiatalo­kat, hogy készségesen és ön­köfnrnentárunk zetlenul dolgozzanak. A leg­több településen mar hetek­kel előbb készülnek ezekre •a falunapokra. A szervezők nemcsak a feladatot határoz­zák meg a munkában részt­vevőknek, hanem gondoskod­nak a szerszámokról, gépek­ről is. Örvendetes, hogy év­ről évre több termelőszövet­kezet, állami gazdaság kér részt a feladatok megoldásá­ból. Gépeket, csemetéket ad­nak, szakembereik segíte­nek. Néhány helyen mozgalma­kat szerveztek és szerveznek egy nap a településünkért, egy nap a városunkért el­nevezéssel. Ám ez a nap nem egyet, hanem jóval töb­bet jelent. Jákobon például a község kisiparosai építettek autóbuszvárókat több napi munkával. Ha van értelmes cél, szí­vesen dolgoznak az embe­rek. Katádon például a Má­jus 1. Ruhagyár telepére be­járó fUitalok ezért parkosí­tották a kultúrház környé­két. Ebben a közösségi mun­kában jut igazán kifejezésre a falunapok valódi tartal­ma. Hasznát azok látják, akik ott élnek és akik a munkában részt vesznek. Sz. L. Bérmunka Nagyba/nmban Elektroncsöveket szerelnek Ötvenöt asszony és leány dolgozik a nagybajomi Le­nin Termelőszövetkezet ipa ri üzemében. Fehér köpeny­ben, tiszta, világos helyi­ségben végzik munkájukat. — Negyedik esztendeje, hogy a szövetkezet létrehoz­ta ezt a melléküzemágat. Kezdetben — egészen a múlt év végéig — a Marca­liban levő kondenzátor­üzemnek végeztünk bér­munkát, most viszont 9 Tungsram Rt kaposvári gyárával kötöttünk két év­re megállapodást elektron­csövek bérmunkában való szerelésére. Decemberben kezdtük a munkát, most még a betanulásnál tartunk, dolgozóink azonban egyre jobban megismerik ezt a feladatot. Van köztük olyan (például Hári Lászlón"), akinek teljesítménye eléri a 120 százalékot. — Az év első negyedében 150 ezer elektroncső szerelésével kell végeznünk — mondja Löh­ner János üzemvezető. A szükséges gépeket, föl­szereléseket és az anyagot, illetve az összeszerelendő alkatrészeket a kaposvári gyár adja nekik. Hamarosan négy sajíológepet és négy speciális pontnegesítőt kap­nak, ezzel bővül a termelő­szövetkezet ipari üzemének tevékenysége; többféle al­katrészt sajtolnak majd, az idén mintegy 3 millió dara­bot. Erre a feladatra főként nehéz fizikai munkára kép­telen idősebb vagy csökkent munkaképességű embereket alkalmaznak. Tervezik, hogy növelik a létszámot is, 70 embernek adnak állandó elfoglaltságot az üzemben, Korábban az volt a gya­korlat, hogy nagyobb kam­pánymunkák idején az ipa­ri üzem dolgozói kimentek a földelőre, szedték a papri­kát, paradicsomot, segítet­tek az erdészetben a cse­meték ültetésében. Az idén már csak a csemete telepí­tésében vesznek reszt. Ta­valy a Lenin Tsz ipari üze­mének termelési érteke 2,8 millió forint volt, az idén — a terv szerint — a kaposvá­ri gyár részére vállalt bér­munka értéke meghaladja a hárommillió forintot. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom