Somogyi Néplap, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-28 / 74. szám

A kitárulkozás gyógymód Zárt láncú tévéstúdió működik Kaposváron az ipari szak- középiskolában. Huszonöt tanteremben, három laborató­riumban és öt műhelyben segíti az oktatómunkát. Szakmai és közismereti tárgyakat tanítanak a vizuális berendezé­sek segítségével (Gyertyái László felvételei) A legnagyobb szolgáltató Minden ember életében előfordulhatnak betegségek, testi és lelki problémák. Mit lehet tenni ilyenkor? Elme­gyünk a körzeti rendelőbe, ahol a zsúfoltság miatt alig több mint egy percet ka­punk az orvostól. Ilyen röp­ke idő alatt természetszerű­en nem tudják mélységében is feltárni problémáinkat, gyakran távozunk hiányér­zettel. Pedig mennyi bizony­talan, feleletre váró kérdés fogalmazódik meg bennünk. Vajon ki ad mindezekre vá­laszt? Nos, úgy látszik, van egy ember, aki vállalkozott erre a nehéz feladatra, Dr. Mozsgay Géza elmegyógyász minden hét péntekén 3-tól 6-ig várja a tanácsra szoru­lókat az ifjúsági házban. — Tulajdonképpen nem jó elnevezés az orvosi tanács­adó szolgálat — mondja az orvos. — Nem tanácsadásról van szó elsősorban, hanem olyan gyógyító beszélgeté­sekről, melyekben szaba­don kitárulkozhat az em­ber, kötetlenül beszélhet gondjairól. Meggyőződésem ugyanis, hogy nem betegség­gel, hanem problémákkal küzdenek az emberek. Min­den betegség társadalmi és lelki probléma egyben, mely szorongást, félelmet alakít ki bennünk. Mint egy meg­oldandó feladatot, úgy tűz­zük ki magunk elé a gyó­gyulást, s amíg ez nem tel­jesül, addig tele vagyunk kétségekkel, bizonytalansá­gokkal. Gyakran küzdünk kisebbségi érzésekkel egész­séges társainkkal szemben. — Hogy mi a kiút? Egy­részt a kapcsolatteremtés varázsa a társakkal, az or­vossal; másrészt az önisme­ret, hogy megtanuljuk va­lósághűen értékelni és be­csülni magunkat. Ehhez sze­retnék hozzásegíteni min­denkit. Bizalmas beszélge­tésekkel, melyben lehetőség nyílik közösen feltárni a problémák okait, hiszen mindennek racionális oka van. Rájönni a megoldásra, helyrerakni önmagunk és mások iránti érzelmeinket. A szorongások, félelmek fel­oldásának módja nem az al­koholba, a narkóba, a nyug­tátokba való menekülés. Sokkal célravezetőbbek a már említett módszerek. Nem is hinné az ember, hogy mennyit jelenthet egy- egy jó beszélgetés. Az ilyen kitárulkozások közben az ember önmagát is átértéke­li, olyat is fölfedez magá­ban, amiről addig nem tu­dott. S ami a legcsodálato­sabb, hogy e befelé tekintő kaland végén már nincs is szükség orvosi tanácsra. Mindenki maga jön rá a megoldásra. Bár meg kell valljam, van még egy álmom. Tavaly működött itt, az ifjúsági házban egy autogéntréning tanfolyam, amelyet Péczeli István orvos barátommai vezettünk. Célja az önisme­ret: megismertetni az em­bert saját testével. Hiszen minél alaposabban ismeri, annál inkább ura. Ez is egy módja a szorongások felol­dásának. Ezért is szeretném, ha a klub az idén is bein­dulna. De addig is várom péntekenként a tanácsra szorulókat. S még valamit. Az orvosi titoktartás termé­szetesen itt is kötelez ; e beszélgetések a kölcsönös bizalomra, a partnerkapcso­latokra épülnek. H. E. ez a képláda: ömleszti a műsorokat, kii-ki megtalálja a kedvére valót. A magyar- nóta kedvelőknek mostaná­ban újra nyílik a rózsa, s kedvükre szoríthatnak a kul­túrált hangú operaházi kó­rustagnak, a somogyi Ma­gyar Robinak, akinek azt kí­vánom, bár adottságait csak kikapcsolódásként herdálná ebben a műfajban, inkább csiszoltassa még csillogóbb­ra azt a gyémántot, amely a torkában van, hogy akár vidéki operatagozatban is, de a szólisták közé emelked­hessen. Ha már szolgáltatásról ej­tettem szót, két műsortípus mellett igazán nem halad­hatok el. A négyéves múlt­ját idéző Felkínálom (nép- gazdasági hasznosításra) cí­mű adásra, melynek Pome- zanski György a lelke, s haszna a kudarcok ellenére is mérhetetlen ! Megszínese­dett a műsor, s ezt nemcsak arra értem, hogy besorolt a színes adások közé, hanem a minőségére is. Kitehetjük az ablakba, abba a bizo­nyosba. Ez a második mű­sor — a mindenki Ablaka —, mely ugyancsak szolgál­tatás jellegű, még akkor is, ha mint most éppen Panics György jóvoltából kiderült: azért mindent mégsem illik odacsempészni. Csak a köz­érdeklődésre számot tartó kérdéseket válaszolja meg a kis közösség, ha tudja. Hogy galambtrágyát hol lehet kap­ni, azt ezután is jó szima­TV-NÉZŐ tára kell bíznia az érdeklő­dőnek. De képet kap a né­ző a szegedi magánlakás- építkezésről éppúgy, mint a Szalmon Ella újabb galád- ságairól. A telefonhelyzet, úgy tetszik, fővárosunkban is központi kérdés. Telefon köz­ponti ... Kárörömmel hall­gattuk a riporter izzasztó kérdéseit. De a válaszoknál soha sem jelzett foglaltat az illetékes készülék. Sajnos, aktuális kérdéseket válaszolt meg az a sajtótá­jékoztató, melynek külső helyszínén laikusnak azono­síthatatlan háborús robbanó­szereket mutattak be, s az sem vigasztalta a jegyzet­írót, hogy a tisztben saját sógorát ismerte fel. Nem örültem a viszontlátásnak, mert rövid időn belül má­sodszor kellett nyilatkozn'a hasonló tragédia kapcsán. Igen, „százszor hiába riasz- szák őket, mint egyszer ké­sőn ..Ennyit most az Ab­lakról jó szívvel, s kritika­ként csak azt: ha egyszer egy riport tobbé-kevésbé jól szemlélteti tárgyát — a társkereső szolgálat tényke­dését —, akkor a kommen­tárnak, Déri János, nincs helye, még akkor sem, ira a műsor struktúrája szerint az következne! A kommentárról egy ro­kon műfaj jut eszembe két múlt heti eset kapcsán. A zsargonnal felvezetésnek vagy felkonferálásnak — de csúnya! — nevezett bemon­dói tevékenységiről van szó. Felelősségteljesebb munka, mint első pillanatra hin­nénk. Mert ha a műsort szö­veggel összecementező Viíár Róbert az Aberdeen—Újpes­ti Dózsa mérkőzés kései foly­tatásánál úgy vezeti be a fel­vételt, hogy most közvetít­jük a második félidő foly­tatását és a hosszabbítást, akkor bizony gyilkosabb dol­got művei, mint az, alki a krimi előtt elpöttyinti a tet­tes nevét. Mert ha — s így történt — bejelenti, hogy hosszabbítás is van, akkor a nézők nagy többségét meg­rövidíti a szurkolás örömé­vel. Akkor tudniillik min­denki előtt világos, hogy az ellenfél kiegyenlített a má­sodik félidőben, csak így következhet a rájátszás! A másik esetben fellelhető né­mi humor. Ama morbid faj? tából. Berkes Zsuzsa a szom­bati gyengécske Hitchcock- film előtt azt jelentette ba. hogy a magyar nézőnek cse- mege(!) az a tény, mely sze­rint most alkalma -lesz lát­ni a néhány évvel ezelőtt balesetben elhunyt herceg­nőt, Grace Kellyt. Legköze­lebb Romy Schneider ugyan­csak elhunyt színésznőt ta­lán desszertnek tálalja Ber­kes, az önkezű halált szen­vedett Patrick Dewaere film­jét meg nea-djis-tan toros káposztának... Lcskó László Lörincz L. László Jég liáfán — De hiszen azt én se mondom — szuszogott bé- küiékenyen. — En csak azt mondom, hogy neked mint párttagjelölt tanársegédnak, nyitva kell tartanod a sze­med és a füled . . . Hátha elszólja magát, akár ő, akár más. Például Kiss Pá­ter ... Figyelni kell min­denre és lejegyezni, ha va­lamit mondanak. Aztán ha valami van, szólsz nekem .. . Világos? — Nem — mondtam el­keseredetten. — Nem te­szem! Senki kedvéért nem leszek spicli! Erre felnevetett, resze­lésen és elégedetlenül. — Te aztán alaposan fél­reértettél engem, Mlinarik elvtárs. Alaposan félreér­tettél ... No de sebaj, új ember vagy még ... Majd beletanulsz. Es ideológiai­lag is még rengeteget kell fejlődnöd. Te összetévesz­ted a spicliske-dést a forra­dalmi éberséggel. Hát ez szomorú, Mlinarik elvtárs, nagyon szomorú ... Aján­lom, hogy képezd, magad nagyobb erővel. Ami en­gem illet, minden segítsé­get megadok neked, ha kí­vánod ... És még egyszer gratulálok, Mlinarik elv- társ ... Ezzel csendben, mint egy patkány, kisurrant az aj­tón. • « • A prof. legközvetlenebb munkatársa Kiss Péter ad­junktus volt, aki csak nemrég érkezett haza ha­difogságból. Valaha nagy tehetségű nyelvésznek tar­tották, az én szememben viszont fáradt, rideg és barátságtalan embernek tűnt. Akkor láttam életem­ben elször, amikor hazaér­kezett Ukrajnából. Furcsán bicegett, és minden lépésé­nél himbált egyet a fején. Azt mondták, hogy gránát robban közvetlenül a köze­lében, s ettől valami meg­bomlott az idegrendszeré­ben. Gyomay Gyulával történt beszélgetésem után bezár­kóztam a szobámba és ép­pen azon voltam, hogy vé­giggondoljam a dolgot, ami­kor fölcsengett a telefon az asztalomon. Fölvettem, Kiss Péter beszélt. — Át tudna fáradni hoz­zám egy pillanatra, kollé^ ga úr? — kérdezte reked­tes hangján, és szinte ugyanabban a pillanatban le is tette a kagylót. Ér­ződött a hangján, elképzel­hetetlennek tartja, hogy esetileg nemmel is vála­szolhatnék. Sértett ez az állandó kol­léga urazása; még csak vé­letlenül sem mondott volna mást. Akikor én ezt éppen olyan visszataszítónak ta­láltam s annyira nem a demokráciához valónak, mint a régi címeket és rangokat. Mintha valaki kegyelmes úrnak szólított volna. Kiss Péter az ablaknál állt, amikor beléptem a szobájába. A Múzeum kör­utat bámulta nagy figye­lemmel, s csak akkor for­dult vissza nehézkes, fá­radt mozdulatokkal, amikor becsukódott mögöttem az ajtó. — A, lépjen csak bel­jebb, kolléga úr — mondta és eltolta magát az ablak­tól. — Foglaljon helyet, kérem! Talán ha tíz évvel le­hetett idősebb nálam, még­is egy évszázadot éreztem közöttünk. Lecsüccsentem a sarokba állított két, kopott karos­szék egyikébe. Kiss Péter beleült a másikba, és fe­lém fordította tókinóckere- tes szemüvegét. Lábait ne­hézkesen keresztülvetette egymáson, s várt néhány pillanatig. Talán azt fon­tolgatta magában, hogy mi­vel kezdje a beszélgetést. — Engedje meg, tisztelt kolléga úr, hogy először is gratuláljak a kinevezésé­hez — mondta, meghajtot­ta a fejét, és a kis üveg tetejű asztalka fölött felém nyújtotta a kezét. Annyi leereszkedés volt a mozdu­latában, hogy belepirultam. — Ön tehetséges ember, kolléga úr — mondta, mi­közben visszahúzta a kezét és lesüllyesztette az asztal alá. — Szabadjon megje­gyeznem, hogy az én véle­ményem is szerepet ját­szott az öli kinevezésében. (Folytatjuk.) Kisdiákok — a múzeumban A kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban a népművelők lelkes csoportja tavaly ápri­lis óta rendszeresen gyer­mekfoglalkozásokat tart. Az első év elteltével arra kértük a kezdeményezőket, Hegedűs Erikát és Kapitány Orso­lyát, összegezzék az eddigi tapasztalatokat. — Milyen jellegűek a mú­zeumi foglalkozások? — A gyerekek foglalkoz­tatása párhuzamosan, két területen folyik. Az egyik ág múzeumi történelemóráik sorozata. Ezek közvetlenül az iskolában tanult ismere­tekre épülnek. A tönténelmd témájú előadásokat szemlél­teti, az adott kort közelebb hozza a gyerekekhez, hogy a tárgyi emlékeket, a régészeti hagyatékokat a kezükbe ve­hetik, tanulmányozhatják. A foglalkozások másik csoport­ja új ismeretanyagot, nép­rajzi kitekintést nyújt a kis­diákoknak. Ennek keretében diavetítés és manuális mun­ka segítségével népszoká­sokkal, mesterségekkel, ha­gyományokkal ismerkednek. ■ — Kik és hogyan vehet­nek részt a foglalkozásokon ? — Mindkét területen ha­vonta általában egy-egy új témát hirdetünk. A pedagó­gusok előzetes bejelentése alapján hozhatják az álta­lános iskolás korú gyereke­ket. A múaeum rugalmas az időpont megválasztásá­ban : többnyire a látogató csoportok igényei szerint tartjuk a foglalkozást, az adott időszakon belül bár­mikor. — Hol tart ják a foglalko­zásokat? — Sajnos, nincs rendsze­res klubhelyiségünk, ennek ellenére nem szándékozunk kimenni a múzeum terüle­téről. Hiszen éppen az a cél. hogy a gyerekeket hoz­zászoktassuk ehhez a kör­nyezetthez, hogy ismerős­ként, otthonosan mozogja­nak a múzeumban. Így fel­váltva dolgozunác itt a ki- állítóteremben, a Bernáth Galériában, a Moaimúzeum videoklubj.ában. — Milyen a múzeumi órák látogatottsága ? — Eleinte voltak nehézsé­geink, de most már egyre többen ismerik a foglalko­zásokat. Vannak olyan osz­tályok, napközis csoportok, amelyek már várják a kö­vetkező témát és rendszere­sen jönnek. Sajnos, vannak olyan iskolák is, amelyek­ben talán nem is ismerik ezt a lehetőséget, mert még sohasem látogattak meg minket. — Mik a terveik a közel­jövőre? — Márciusban a tavaszi népszokásokkal ismerkednek a gyerekek. Az idén is lesz tojásfestés, ami tavaly nagy sikert aratott. Különösen hálás vendégeink a Toldi iskola kísérleti osztályai, rendszeresen jönnek, aktí­vak, jól lehet velük dolgoz­ni. Ezért a közeljövőben szo­rosabb együttműködést épí­tünk ki a két intézmény kö­zött: a kísérleti tananyaghoz igyekszünk összegyűjteni az eddig még hiányzó szemlél­tetést — azokon a területe­ken, ahol a múzeum segítsé­geit tud nyújtani, s kapcso­lódhat a tantervhez. Leg­közelebb a népi építészetről tartunk nekik diabemutatót, majd a gyerekek makett építésében alkalmazzák a tanultakat. Természetesen ezeken a foglalkozásokon más iskolák diákjait is szí­vesen látjuk. T. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom