Somogyi Néplap, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-22 / 69. szám

Somogyi fndftds&k Móricz Zsigmond regénytervezete Életrajzaból ismert, hogy Móricz ívelő pályáján célul tűzte ki a paraszti élet áb­rázolását, írói eszközökkel is segítve a iöldtelen paraszt­ság százezreinek társadalmi méretű fölemelésében. Ez a magyarázata, hogy amikor 1919. október 31-én megszü­letett a pol^ífij demokrati­kus forradalom és Károlyi meghirdette a földreformot, csatlakozott hozzá. Móricz a Sárarany és a Szegény em­berek írója világosan tudta, mi a feladata. Amit eddig bírált, a falu elmaradott éle­tét, azt kell megváltoztatni, segíteni a parasztság évszá­zados vágyának, a földosz­tásnak végrehajtását. A földosztás és a szövetkezet­szervezés gondolata minden­napos beszédtéma ekkor­tájt. Móricz felélénkült. Min­dent látott és mindent meg akart örökíteni. Első osz­tályra szóló újságírói sza­badjegyével felült az Alföld felé, majd a Hajdú megye felé induló vonatra, az első osztályról áttelepedett a harmadosztályon utazó pa­rasztok közé, hogy minél többet halljon és lásson, és minél kerekebb képe legyen a tömegek véleményéről. Járta az országot, és írt, kö­vetelte a föld felosztását Elkövetkezett az a nap, ami­kor a földreform törvény­erőre emelkedett: 1919 feb­ruár 16. Ekkor írta „A föld­reform” című nagyszerű publicisztikai munkáját, „A forradalom építeni kezd” cí­mű írásában pedig a föld- osztó bizottságok megalakí­tását és működését méltatta. Február 23-a a kápolnai földosztás napja, de érlelő­dik már március 21-e! Mó­ricz következetesen akart végigmenni az úton, a pa­rasztság fölemelését tartva szem előtt, s ha ez nem megy a földosztással, bitte, hogy a szövetkezésé a jövő. Április 6-án Gyöngyösön keresztül Egerbe tartott, majd Füzesabonyon át tért haza Budapestre. Egerben, Füzesabonyban találkozott termelőszövetkezeti szerve­zővel és parasztokkal. Egy 45—46 év körüli Molnár ne­vű hadifogollyal az orosz szövetkezetekről is beszél gettek. Felkérték a Magyarország­ra látogató külföldi újság­írók elkísérésére. A kapos­vári sajtóelőadó április 12- én este 10 40 perckor le­adott jelentése szerint „Ma délután 4 órakor érkeztek Kaposvárra a budapesti vo­nattal Hamburger Jenó földművelésügyi népbiztos, Móricz Zsigmond, Bíró La­jos, Markovid elvtársak, a külügyi népbiztosság sajtó­osztályának több tagja, azonkívül H. D. öostarveen hollandi, Hiram K. Oder- weld amerikai, Oliver Ma­dox Anneffè'f és H. N. Brailsford angol újságírók, akiket a pályaudvaron meg­érkeztükkor Tóth Lajos, a Somogy megyei szocialista párt elnöke üdvözölt A munkásdalárda a Marseillai- se-t énekelte, melyet vala­mennyien kalaplevéve Hall­gattak végig.” A kétnapos somogyi láto­gatásról számolt be riport- sorozatában (Magyarorszag a béke útján, Virágnyilás, Magyarországon nem hal éhen senki), valamint So­mogy megyei földműves szövetkezetek című brosú­rájában, melyet a Közokta­tásügyi Népbiztosság felké­résére irt. Ebben adatok tömegével • igazolta a ter­melőszövetkezete» gazda­ságosságát. Innen már csak egy lépes a termelőszövet­kezeti regény gondolata, mely a Tanácsköztársaság­ban játszódik: „Hazajön az orosz fogságból egy legény. Átitatva a proletáruraiom szellemével. A fogságban szerzett tapasztalatai révén elére kerül a termelőszö­vetkezeti mozgalomnak. Eb­be a nagy munkájába bele­szólt a szive is, és háború alatti kedvesét, egy kisgaz­da lányát megkéri az apjá­tól, Az apa típusa a föld- éhes parasztnak, nem tud még róla, hogy a legény el­lensége a földosztásnak. Ab­ban a hitben van, hogy le­endő veje 10 hold földet hoz a házhoz, hát hajlandó a lányát odaadni. De amint megtudja, hogy a legeny a termelőszövetkezet híve, visszavonja ígéretét, és rá­bírja lányát, hogy kosaraz­za kis a legényt A kérő­nek most a leány és a szö­vetkezeti eszme között kell választani: szivvel-lélekkel a termelőszövetkezet mellé áll. Közben győz a prole­tárdiktatúra. A regény nem valósult meg. A 133 nap erre kevés volt, a fehérterror alatt pe­dig e kéziratnak úgysem akadt volna kiadója. Móricz Zsigmond volt az első ma­gyar író, aki a falu társa­dalmát egységesen mint ter­melőszövetkezeti tagságot képzelte el. Örök kára a magyar irodalomnak, hogy ez a regény mégsem szüle­tett meg. Varga László Hangversenykrónika Műhely az iskolában Nem egyszerűen gyerme­keik oktatásának helyszíne a kaposvári zeneiskola : mű­hely 4M> melyben átlagos minőségűek mellett kiemel­kedő értékek születnek. Er­ről győződhettünk meg im­már sokadszor a megyei könyvtárban, az Országos Filharmónia kamarabérleti sorozatának legutóbbi hang­versenyén. Igaz, a rendez­vényre méltatlanul kevesen voltak kíváncsiak, ám akik a zordabbra fordult időjárás ellenére is eljöttek, bizonyá­ra nem bánták meg. Az est alaphangulatát Kardos Kálmán határozta meg, ez a felkészült és nagy munkabírású zongorista, aki ezúttal Mozart C-moll fan­táziáját tűzte műsorára, egy olyan szerzeményt, mely aligha illik bele a salzbur­gi—bécsi mesterről közkele­tűvé vált képbe. A romanti­ka felé kacsingatás, a meg­lepően gyons érzelmi átvál­tozások és a kevésbé szigo­rú forma okán. Kardos mindvégig híven követte ezeket az átalakulásokat. A zeneiskolai tanárok leg­fiatalabb nemzedéke is fel­léphetett a hangversenyen. Soltra Mónika egy Chopin- mő alapján készített átira­tot adott elő fuvolán Kis- rómay Andrea zongorakísé- retével. A produkció néhány szép mozzanata azt sejteti: a két tehetséges pályakezdő zenetanár meghívása a fil­harmóniai koncertekre egy­két esztendő múlva indokolt lehet. A pianista Balázsné Matyasovich Erzsébeté már most is az volt: Debussy- előadásmódjának vitalitása, fe'issesége és technikai szín­vonala jogosan aratott nagy sikert. Dvorak cigánydalainak «aktusát Balatinecz Márta énekelte Kardos Kálmán zongorakí.sér ebével, vegyes érzelmeket keltve. Szoprán­jának szépsége, vivőereje vi­te thatatlan, hangja otthono- MD mozog a felső, a közép­ső, az alsó regiszterekben egyaránt, érzékenyen for­málja meg a dallamokat. Olykor azonban kínosan ha­tott, hogy pianói is fortékra, jobb esetben mezzofortékra sikeredtek ezien az estén. Nehéz elhinni például, hogy az első dalban a tájra hal­kan leszálló köd érzékelteté­sére a cseh mester forte utasítást adott volna. Tet­szett viszont, hogy Balati­necz nem esett bele a kül- sőséges-hangoskodó „cigány­kodás”, a túljátszás csapdá­jába, holott a csábítás e ciklus előadásakor vitatha­tatlanul nagy. A koncert befejező szá­maként Brahms a-moll triója hangzott el a kapos­vári klarinétos trió — S. Perjés Margit, Pallós László és Kardos Kálmán — inter­pretálásában. Mintha új vo­násokkal — kellemes, puha, szép pianókkal — gazdago­dott volna az utóbbi évek­ben S. Perjés klarinét]átéka és Pallós gordonkázása. És — túl ezen — dicsérhető a hárem muzsikus összeszo­kottsága, belépéseik pontos­sága, a dallamformálás biz­tonsága. A színek viszonyla­gos fakósága, a brahmsi ks- délyhullámzások érzelmi szempontból kevésbé inten­zív kibontása miatt mégis kissé unalmasnak hatott ez az előadás, mint egy csilla­gos ötösre felmondott lec­ke, melyből „csak” a diák saját véleménye hiányzik. Mindez talán a trió tevé­kenységében beállt hosszabb kényszerszünet következmé­nye. Semmi kétség: csupán ideiglenes következménye. Lengyel András Bemutató pénteken A Mester és Margarita Mihail Bulgakov (1891 — 1940) regényéből, A Mester és Margarétából készített színpadi változatot Babar- czy László, a Csiky Gergely Színház igazgató-rendezője- Ö volt az, aki néhány év­vel ezelőtt országos sikerre vitte az író Bíbor sziget cí­mű szatirikus komédiáját. A regény negyedszázados tetsz­halott állapotból ébredt föl 1967-ben; akikor adták ki Moszkvában. Valósággal át­írta az író arcképét. Magya­rul Szöllősy Klára remek fordításában szinte azonnal naipviilágot látott az Európa Kiadónál : 1970-ben rögtön siker lett. A napokban ke­rült a könyvesboltokba a hetedik (!) kiadása. Kritiku­sok sokasága konstatálta: remekmű a Bulgakov-re- gény. Mi A Mester és Margari- ti sikerének titka? A mo­dem szatíra, a fantaszti­kum, a girotesz és az intel­lektuális próza elemeit egye­sítő regény a mai kor em­berének nagy problémáira keresd a választ: mi a mér­téke jónalk és gonosznak az olyan egyéniségnél, akinek mérhetetlen hatalom össz­pontosul a kezében? Hol az igazság határa a teremtő in­dulat sodrásában? S kinek a gondja, hogy a humanizmus eszményeire vigyázzon köz­ben? A regényben, akár a kö­zépkori misztérium játékok­ban, három egymással szo­rosan kapcsolatban álló sí­kon bonyolódik a cselek­mény: a fantasztikum, a va­lóság és az elvont filozófia síkján. Mindhárom jelen van, ahogyan a Sátán, Je- sua-Jézus, a szimbolikus ér­telmezésű Mester, és a har­mincas évek Moszkvájának gogol-i torzítású figurái is jelen vannak. A filozófiád mondanivalót az önmagában is lenyűgöző betétregény summázza: Bulgakov sajátos adaptációjában Jézus ma­gányos idealista, szemben az embertelen, számító hatal­mat képviselő, okos Pon- czius Pilátussal. A Csiky Gergely Színház új bemutatójában szinte mindenki színpadra lép, ezért nem soroljuk a sze­replőket. A rendező Ascher Tamás Jászai-díjas. A dísz­let-, jelmeztervező vendég­ként: Pauer Gyula. Kerámia alkotóház Siklóson Siklóson elkészült az or­szág első kerámia alkotóhá­za, amelynek egy XVIII. századi műemléki épület — egykori ferences reridház — adott otthont. Kettős funk­ciót lát el: a nyári hóna­pokban a nemzetközi kerá­mia szimpozion tagjait fo­gadja, ősztől tavaszig pedig a művészeti alap bentlaká­sos alkotóházaként műkö­dik. Tartják a határidőt A Középületépítő Vállalat dolgozói március végén adják ál az Operahás első épületrészét, az öltözői szárnyat, s ezzel a dalszínház megkezdheti a beköltözést is. A’z épületrészek további átadásait úgy ütemezik, hogy augusztus 1-től a művészek megkezdhessék a próbákat. Képünkén: Munká­latok az első emeleti büfében UTAZÁS ’84 Beiső-Somogy csábítása Szerényebb az idei ide­genforgalmi kiállítás a BNV területén, mint a tavalyi hasonló volt. A sók idegen- forgalmi cég utcái valami­vel rendezettebbek lették — sajnos egyúttal fantáziátla- nabbak is. A kézművesek többen vannak, többféle holmit árulnak — ipar- és népművészeti cikkeket — jóvá! drágábban, mint az 1983-as hasonló bemutatón. Kevesebb utazási inoda csil- log-villog mindentudó kom­puterekkel, nincs annyi fel­lengzős szöveg és transzpa­rens, viszont úgy tetszik: a kisebb mézesmadzagok meg­alapozottabb ajánlatokhoz igyekeznek vonzani a turis­tákat. A színes, képes prospek­tusok egyre szebbek lesz­nek, már a hazaiak is ve­tekszenek a külföldiekkel, s erre vadásznak sokan, leg­főképpen az egészen ifjak és az élemedett korúak. Vi­szont nekik adnak reklám­anyagot legkevésbé szívesen a kérincsélőket türelemmel nézegető informátorok, mi­vel hogy a reklámfüzet elég­gé drága holmi, s a tizen­évesek, valamint a nyugdí­jasok valószínűleg azok, akik a legkevésbé fognak h úsz-barmi ncezerért ide vagy oda elmenni, tehát ke­zükbe adva az ajánló füzet- kéket, a rájuk fordított A sikertelenül felvételizők tudják, hogy a következő al­kalommal nagyobb eséllyel indulnak, ha azt az évet egészségügyi munkakörben töltik el. A mentőállomások a kórházak szívesen látják őket. S milyen hasznos do­log ez az egyetem előtti is­kola! Ütő Attila két évvei eze­lőtt érettségizett. A felvéte­li, sajnos, nem sikerült. A‘ kutasi fiatalember nem ke­seredett el, hanem jelentke­zett a budai mentőállomá­son. — Természetesen volt ott alapfokú mentőtanfolyam — mondja —, de az igazi munka akkor kezdődött, amikor kocsira kerültem. Először csak figyeltem az orvos és az ápoló munkáját azután hamarosan én is be­kapcsolódtam a mentésbe. — A szakmában régóta dolgozók is el-elborzadnah egy súlyos baleset sérültjei­nek láttán. Tizennyolc évet korban könnyebb hozzászok­ni? Reménykedő Attila „nővér” felvételire késiül — A szenvedés látványát megszokni soha nem lehet. Egy nyíit törés, egy betört koponya még a gyakorló orvosnak is próbatétel. Nen> baj azonban, ha az ember korábban találkozik olyan esetekkel, amilyeneket ma; dán gyógyítani szeretne. — Vett már részt közvet len életmentésben? — Egyik alkalommal pél­dául egy 50 éves férfihoz hívtak minket, akinek in­farktusa volt. Mikor a fele­sége ajtót nyitott, a férj még élt. Mire a szobába értünk, megszűnt a szívve rés, a légzés. Ilyenkor gon­dolkodás nélkül kell csele­kedni, megkezdeni az élesz­tőst. Ez az orvos és az ápo­ló összehangolt munkája. Életet menteni: csodálatos dolog. — Mégis, egy év után ab­bahagyta a mentözést. — A szolgálati beosztás niatt nem tudtam készülni a felvételire. A Tétényi úti kórházban lettem betegszál­lító. A munkaidő azonban megint úgy alakult, hogy nem maraidt idő a tanulás­ra. így most éjszakás ápoló vagyok. — Mit jelent ez gyakorla­tilag? — Ugyanazt a munkát végzem, mint a nővérek. Gyógyszerbeadás, mosdatás, ágyazás ... Ha csönget a be­teg, azonnal menni kell. — Nem fogadják bizal­matlanul à betegek a fiatal­ember „ápolónőt”? — Mivel férfiosztáiyon dolgozom, talán még örül­nek is neki. Mosdatás köz­ben szívesen beszélnek az életükről, örömükről, bána­tukról, a családról. Különö­sen azok, akiket ritkán lá­togatnak. — Az ápolói munka során mit lehet megtanulni? — A kórház belső életét, működését, a gyógyszerek hatását, az egyes betegsége­ket. S elsősorban a bete­gekkel való közvetlen fog­lalkozást. — Szabad idő, szórakozás? — Színház, hangverseny, mozi, olvasás — s persze udvarlás. Amikor csak lehet, jövők haza Kutasra. Előke­rülnék a tankönyvek, az Orvosi Hetilap, a közlönyök: minden, amire csak szükség lehet a felvételihez. Remé­lem, az idén végre sikerül. A. A. költség holt tőkévé át. Hova lehet utazni? A vi­lágon — majdnem — min­denhova. Én például kát helyre utaznék szívesen — gyerekkorom óta mánián» — Üj-Zédandba és Izlandi», csak egy 'kicsit messze van­nak egymástól. Es most megtudtam, hogy utazhat­nék, mert arrafelé is eljut­hat már a magyar. Minden­féle lamdokba eljuthat, 3ia»- dolhat, kiszállhat, ekascdál- kozhat. Ezzel többé-kevésbé öaae is vagyon foglalva az átlag- keresetű magyar állampol­gár fő élménye a kiállítás­ról, mert a képeken látható tájak amúgy gyönyörűek, csodálatosak ! Persze hogy azok, mi is a Rippl-Rónai- villa színes fotóját muto­gatnánk, ha valakit Kapos­várra akarnánk csábítani, nem pedig a cukorgyári ülepítőtavaik szagnántás szí­nes fölvételét Akarjuk-e Kaposvárra csábítani az idegent? Igen­is akarjuk és nemcsak Ka­posvárra. Ráncaik László, * Siotour értékesítési csoport- vezetője a somogyi idegen- forgalmi hivatal irodájába« elmondta: — Elsősorban belső-somo­gyi lehetőségeket kínálunk, valamint a Balaton-pantot elő- és utószezonban. A ma­gyar tenger eladja önmagát, amúgy is túlzsúfolt nyá­ron, tehát megpróbáljuk el­vinni onnan, akit lehet, és úgy tudjuk elvinni a je­lentkezőket, ha más értékek­kel csábítjuk őket. Az idén már beérik a tavalyi és a még régebbi munkánk, va­lamint kiállítási ajánlatunk gyümölcse, több külföldi utazási irodának adtunk el nem balatoni programokat. Mit tagadjam, nehéz volt meggyőzni őket, de sikerült. Most is mutatkozik hazai és külföldi kereslet falusi üdüléseink iránt, Buzsák, Kúrád, Büssü és társai mór nem ismeretlenek egészen. Kezdjük megszerezni a megfelelő tapasztalatokat, kialakul a jó gyakorlatunk, végső soron, ha nem is azonnal, ez a kiállítás is meghozza majd a maga üz­leti hasznát. Ennyit a kiállításről és látnivalóiról somogyi szem­szögből. L. p, SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom