Somogyi Néplap, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-18 / 66. szám

Nagyatád példát mutat Nem magányosok a magányosok Nagyatádról azt mondják, hogy a fiatalok városa. Ha valaki végigsétál a Kossuth Lajos utcán, vagy elmegy a Széchenyi tér felé, minde- nütt\a.Dró gyermekeket sétál­tató anyukákkal és apukák­kal találkozhat. Esténként fiataloktól hangosak a szóra­kozóhelyek. Reggelente azonban idős nénik és bá­csik igyekeznek a piacra, hogy forintjaikat gondosan beosztva vásároljanak. Idős emberek, akik szemtanúi vol­tak annak, hogyan fejlődött a falu nagyközséggé, azután várossá. Nincsenek sokan. A sta­tisztikák szerint Nagyatádon 2200 nyugdíjas él. Dr. Koncz Gábornétól, a Vöröskereszt városi alapszervezetének tit­kárától tudom, ez az össz­lakosságnak alig tizenhét százaléka. A megyei és az országos átlag jóval maga­sabb. A statisztikák alapján egyesek számára érdektelen­nek tűnhetne a velük való törődés. Nagyatádon azonban tettek és tesznek — egyre többet — azokért, akiknek a település fejlődése köszönhe­tő. Nagy Károlyné, a városi tanács munkatársa elmondta, hogy az idősek közül 787- nek a járadéka vagy a nyug­dija nem haliadja meg a két­ezer forintot, illetve rendsze­res szociális segélyre szorul­nak. — Vajon mit és mennyit tód segíteni a város? — Tavaly több min* egy­millió-kétszázezer forintot fizettünk ki a rendszeres, il­letve a rendkívüli segélyre szorulóknak, többet, mint máshol. De ez csupán egy ré­sze annale, amit tenni tu­dunk, hiszen másra is van lehetőségünk. Az öregek kö­zül sokan — mert nem igénylik a szociális otthont — házi gondozásra szorul­nak. Hatvanhárom nyugdí­jasnak kedvezményes étkez­tetést biztosítunk az egyik éttermünkben. Annak, aki nem tud eljárni, ki visszük a meleg ételt. A népművészethez szubjek­tiven kapcsolódom: szere­tem, alkotóit tisztelem, bará­taim között van több hiva­tásos népművész is, egyikük Tamás László, akinek mun­káiban, remekül felépített, megkomponált kerámiáiban gyönyörködhetünk az ifjúsá­gi házban, ebben a szép és modern környezetben. A népművészet ma már egészen más, mint 30—40 év­vel ezelőtt volt. Az életfor­ma változásával nemcsak e művészet jellege, karaktere alakult át, hanem funkciója is. A fazekasság egykor a vi­déki emberek szükségletét elégítette ki használati edé­nyekkel. A fazekasok csak altkor kezdték díszíteni edé­nyeiket, amikor a fémedé­nyek elterjedése miatt a használati rendeltetésről le kellett mondaniuk; ez az idő­szak a XIX. század 60-as, 70-es éveitől körülbelül az első világháborúag terjedő évekig sok új színnel gazda­gította a magyar fazekassá­got, mert a meginduló népies hatások — melyeket az ipar- szerűen előállított kőedények és porcelánok közvetítettek — visszahatottak ennek ala­kulására. A XIX. század ma­gyaros matívumgyűjlései már anyagtól el vonatkoztatottan jelentek meg. A fazekasság alkotásainak emlékei tehát egyre eklektizálódtai, olyan területek hatásaival bővül­tek, melyeknek már alig volt kapcsolatuk a népművészet­tel. A felszabadulás után meg­indult fejlődés már sajátos állapotban talalta a népmú­— Többen vagy keveseb­ben igénylik a gondoskodást, mint korábban? — Sajnos egyre többen. A rászorulók annyira idősek, hogy nyugdíjukhoz a felsza­badulás után sem tudtak annyi időt szerezni, hogy magasabb összeget 'kaphassa­nak, a régi alacsony kereset után járó nyugdíjuk pedig ma már nem elegendő a lét­fenntartásukhoz. A közelmúltban a megyei népi ellenőrzési bizottság tárgyalt az időskorúak hely­zetéről. Ott hangzott el: sor­ba kell állni ahhoz, hogy valaki bekerülhessen vala­melyik szociális otthonba, s az is igaz, hogy sokan ide­genkednek tőle. Egyre na­gyobb feladat hárul az öre­geik napközi otthonaira. Hasonlókról szólt Kozma Miklós is, a NEB nagyatádi elnöke. — Önök is vizsgálták a kö­zelmúltban, hogy mit te­szünk és mit tehetnénk az idősekért Milyen megálla­pításokra jutottak? — Szerintünk Nagyatád példát mutat arra, hogyan kell foglalkozni az időseb­bekkel. Megnéztük a tanács által teremtett lehetőségeket, elmentünk az öregek napkö­zi otthonába is, a bodvjcai városrészbe. Itt a nagyatádi­ak társadalmi összefogásával 1982 novemberében avatták fel a húszszemélyes intéz­ményt. Beszélgettünk az ott élőkkel, valamennyien di­csérték az ellátást, a gon­doskodást. Ezért is furcsa, hogy a húsz helyen miért csak tizenöten vannak. Meg kell győznünk az idegenke- dőket, hogy ott napközben valóban megkapnak minden ellátást, közösségben élhet­nek, vigyáznak rájuk. A vizs­gálat azt is megállapította, hogy nem elegendő a távo­labbi városrészben levő egyetlen intézmény, szüksé­ges, hogy valahol a város- központban vagy annak köz­vetlen közelében is épüljön egy. A felvetés nem új kele­vészetet. A különböző népi­nek, sőt még népiesnek is csak megszorítással nevezhe­tő hatások uralták ás már- már meghatározták karakte­rét. Az igazi népművészek a tiszta forráshoz nyúltak. Ez az első szerelem végigkísérte élete különböző állomásain. Tamás László az országszerte ismert és elismert kaposvári fazekasszövelkezet egyik ala­pítója, később művészeti ve­zetője, illetve elnöke lett, tanulságát a szövetkezetben sem tagadta meg. Tovább folytatta már középüzemi ke­retek között a habán hagyo­mányok követését, ápolását. Tamás Lászlót a népművé­szet szenvedélyesen érdekel­te és érdekli ma is. Válto­zatlanul munkálkodik a ha­bán kerámia fölfedett és mindmáig feltáratlan titkain. A szövetkezetben töltött évek hatásai ma is érződnek rajta. Itt alakult ki az a szemlélete, mely a tárgyak megmunkáltságán és díszíté­sének harmóniáján alapul A szövetkezetben alakult ki nála a motívumokkal való tudatos építkezés igénye, a színek és formák összhang­jának keresése. Tamás Lász­ló fejlődése pontosan tükrö­zi a szövetkezet történetét, azt az útkeresést, mely a szö­vetkezet egyes korszakait, jellemezte, A kék kerámiára való ráteres az ő művészeté­re is befolyással volt, bár őt magát ez a technika érin­tetlenül hagyta. Taniás Lászlót a műfaji változatosság jellemzi, hiszen a fajanszon kívül a fazekas- technikák szinte minden vál­tű, már az 1982-es avatá­son is elhangzott ez. — De lesz-e — kérdeztük dr. Bakács Tibornétól, a vá­rosi tanács munkatársától. — A hetedik ötéves terv­időszakban hárommillió fo­rinttal akarjuk megkezdeni az építkezést, s természete­sen számíthatunk a város is­mételt összefogására is. Je­lenleg legfontosabb felada­tunk az ötvöskónyi város­részben igényelt otthon lét­rehozása. A legutóbbi tanács­ülésen a tanácstagokkal si­került egyezségre jutnunk. A régi tanácsházat alakítjuk át öregek napközi otthonának, amely remélhetőleg még az idén megnyílik. A feltételek megteremtése persze nem mindig elegendő, mert hiába épül meg egy lé­tesítmény, ha azt nem töltik meg élettel. Dr. Koncz Gá- bornéval erről is beszélget­tünk. — Mit tesz a Vöröskereszt, mit tesznek az aktivistáik Nagyatádon ? — Ha az öregek napközi otthonával kezdjük, akikor alapszervezeteink tagjainak köszönhetően a különböző vállalatok és azok szocial’sta brigádjai afféle védnökiként segítenek. Elvégzik a külön­böző javításoskat, programo­kat szerveznek. A munkabi­zottságunk is sokat segít. Ta­valy kirándulást szerveztünk részükre Hévízre és Keszt­helyre. A kórháztól még or­vos kísérőt is kaptunk. Meg­alakítottuk az öregek klub­ját, amelybe kezdetben ha.- vanan jöttek el, de a leg­utóbbi rendezvényünkön már több mint négyszázan voltak. Megemlékezünk min­den nagyobb családi és társadalmi ünnepről. Öröm, hogy az iskolásokat is sike­rült bevonni a paitron óláéba. Ez persze nemcsak a múlt, hanem a folytatás is, hiszen az idén sem akarjuk alább adni. — Jól érzük-e magukat Nagyatádon a város öregjei? Ök mondják: igen. Nagy Jenő tozatával megpróbálkozott hosszú és változatos szakmai pályája során, a kályhakészí- téstő] bögrék, korsók és bo- kályok készítésén át a szög­letes, fehér mázas edényekig. Tamás László munkásságát mérlegre téve legfőbb érde­mének azt tekinthetnénk, hogy az elsők közölt volt, aki a 'habán kerámia hagyomá­nyait megpróbálta átmente­ni a magyar népművészetbe, s ezt egyénlesiteru' tudta úgy, hogy abból egy pará­nyit is elvett vagy ahhoz hozzáadott volna. Legújabb munkái — miként az eddi­giek is — hagyomány kere­sését szolgálják az éiő nép­művészet sajátos eszközeivel. Katona Imre Az ifjúsági Központ újdonsága Tamás László habán kerámiái Közművelődési tervek Barcson Új szoláltatások a könyvtárban Barcsnak és környékének rendezvényei a helybeliek és a turisták kikapcsolódá­sa, szórakozása szempontjá­ból megyei fontosságúak. A folklórcsoportok, kórusok, zenekarok országosan elis­mertek. A művelődési há­zat, a múzeumot sokan lá­togatják, ezért is fájó, hogy a múlt év közművelődési tervéből nem volósult meg minden. A városi tanács végrehajtó bizottsága e ta­pasztalatok alapján állítot­ta össze az idea év közműve­lődési tervét. A néptánccsoportok szak­mai előmenetelét nehezí­tik az utánpótlás gondjai, például Lakócsán, megnyug­tatóbb viszont a barcsi tánccsoportok színvonala. A közművelődési intéz­mények közül a leghatéko­nyabb a barcsi művelődési központ, csak a tárgyú fel­tételek mostohák. A hét vé­gi rendezvényeket elsősor­ban a diákok látogatták, kevésbé voltak sikeresek a családias klubrendezvények. A városi könyvtár tevé­kenységét jobbította a Vörös Csillag Termelőszövetkezet szakkönyvtári kezdeménye­zése. A városi könyvtári szolgáltatások szűk körén változtathat az idén létesü­lő átmeneti könyvtár. Közművelődési feladat idén az életmód és a mű­veltségi szint fejlesztése, a munkahelyi művelődés ja­vítása, a fiatalok közműve­lődése. Fontos, hogy az in­tézmények támogassák a Dráva menti nyár ez évi új, közönséget vonzó rendez­vénysorozatát, valamint a zenei tábor és szimpózium augusztusi eseményeit. A művelődési központtól több segítséget várnak a munkaT helyek ünnepi rendezvé­nyeikhez. Az amiőr művészeti cso­portok bázisai továbbra is az oktatási intézmények, de a támogató szerveket job ban bevonják a munkába. A tudományos ismeretter­jesztésben az eddigieknél sokkal többet tehetnének az agrár- és műszaki szakem­berek, együttműködve a pe­dagógusokkal. Az új könyvtárépület ze­nei részlege több embert vonz majd a könyvek biro­dalmába. A középiskolai könyvtárban évente lega­lább két-három író—olvasó találkozót szervezhetnének. A művelődési felügyelet fontos feladatnak tekinti a városkörnyéki közművelő­dési tevékenység szakmai segítését, a helyi tanácsok nagyobb önállóságú és fe­lelősségű részvételével, A. A. td&iárási képek az íírb&t A Budapesti Műszaki Egyetem Mikrohullámú tanszé­kén rendkívül jó technikai felszereléssel működik at MHSZ rádiós klubja. A hallgatók ennek segítségével a gya­korlatban ismerkedhetnek meg a berendezések működésé­vel és felhasználási lehetőségeivel. A modern készülékek lehetővé teszik, hogy 36 ezer kilométer magasból — egy meteorológiai műhold segítségével — figyelemmel kísér­hessék Európa időjárásának alakulását, a változásokat elő­re láthassák. A műhold adását vevő parabola antenna az egyetem tete­jén. Műszerek a rádiós klubban. A meteorológiai műholdról érkező felhöképek egyike. Minősítő koncert — közönség nélkül Plakátot egyet sem láttunk, magunk is véletlenül érte­sültünk az eseményről. A kaposvári KISZ-bizottság a szervezéssel kapcsolatban nem állt feladata magasla­tán, aligha csodálkozhatunk hát azon, hogy csupán egy­két véletlenül betévedt járó­kelő hallgatta végig az Ének­lő ifjúság-mozgalom kapos­vári városi minősítő hang­versenyét tegnap a Munká­csy gimnázium aulájában. Kodály Zoltán, aki éppen öt- ven esztendeje javasolta a mozgalom elindítását, nyil­ván annak sem örült volna túlságosain, hogy a minősítési lehetőséget mindössze öt gimnázium énekkarai hasz­nálták fel — valamennyi so­mogyi szakközépiskola és szakmunkásképző intézet kórusai távol maradtak, sőt a siófoki és a nagyatádi gimnázium együttesei sem vettek részt a koncerten, Za­kariás Anikó, az Országos Népművelési Intézet munka­társa, a zsűri elnöke még­sem ok nélkül nyilatkozott így a rendezvény után: „Örömmel, csodálattal és irigységgel hallgattam vala­mennyi együttest.” Magunk is, annak ellené­re, hogy az influenzajárvány olykor bizony éreztette hatá­sát, nemcsak az éneklés tisz­taságán, a szövegkiejtésen, hanem a kórusok létszámán is. E nehézségek ellenére szerzett arany minősítést ki­emelkedő teljesítményével a csurgói Csokonai gimnázium es szakközépiskola kórusa Pintér József irányításával, valamint a Munkácsy gim­náziumnak Dorogi István ál­tal vezényelt énekkara. Tő­lük ezt várta mindenki — ám valószínűleg nem sokan számítottak arra, hogy lesz egy „meglepetéscsapat”, mely velük azonos értékű minősítésre tesz szert: a fo- nyódi Karikás Frigyes Gim­názium leány- és — figye­lem! — fiókúrusa, valamint vegyes kara. Tengerdi Győ­ző együtteseire, a jövőben nagyon oda kell figyelni! A kaposvári Táncsics gimnázium sok pozitív és sok negatív elemet tartalmazó előadását ezüst fokozattal is­merte el a zsűri — az együt­tes lassú, de egyértelmű fej­lődése jórészt Horváth Jenö­né karnagy érdeme —, ás ugyancsak ezüst fokozattal jutalmazták az ítészek a jár­ványtól különösen sújtott, marcali gimnazistáknak Kárpáti Ildikó által betaní­tott produkcióit. L. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom