Somogyi Néplap, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-14 / 62. szám

I >1 iávedelemszatályotás fcisérleli módszerei Ismerkedtek az ismeretlennel Konzervgyári pillanatok Fiatalok az üzemért Az országban húsz kisebb- oagyobb építőipari vállalat­nál tavaly január elseje óta kísérleti bérszabályozás van érvényben. A SÁÉV ’S ilyen feltételek között tevé­kenykedik azóta. A kísérlet célja kettős; az országban az altalános létezőnél jóval ru­galmasabb, kötetlenebb jöve- deleanszabályozás szerint a munkások a többletteljesjt- ményért több pénzt kapnak, es a teljesítménnyel arányos bérkiáramlást nem akadá­lyozzák ellentétes szabályo­zók — ez az egyik elérendő cél. A másik pedig az, hogy ilyen lehetőséget biztosítva növekedjék a vállalati nyere­ség, javuljon a termelékeny­ség, hatékonyabban dolgoz­zon a szervezet. Bödő Imre üzemgazdasági eeztái y vezető mondta: — A hagyományosnál ru­galmasabb ez 9 rendszer, de jóval szigorúbb is. A jó lét­szám- es bérgazdálkodást, va­lamint a megfelelő nyeresé­get hozó tevékenységet a Kí­sérleti szabályozók honorál­jak; a gazdaságba lan terme­test. a teljesítménnyel nem arányos bárkaáramlas t vi­szont ugyanezek a feltételek keményen büntetik. Nincs garantált, évről évre emelke­dő bérszínvonal. Vissza is lehet esni, ha rosszul dolgo­zik, rosszai gazdálkodik a vállalat. — 1932-ben. amikor vállal­ták a kísérletet, sokan kétel­kedtek, és nem jósolták nagy jövőt a vállalatnak, hiszen jövedelmezőségi mutatóik az átlagosnál rosszabbak voltak, s ez a rendszer épp a jöve­delmezőséget favorizálja. — Valóban többen úgy tar­tották, eleve bukásra va­gyunk ítélve a kísérletben. Nem lett igazuk. Nagy koc­kázatot vállaltunk, de úgy láttuk, hogy a kísérlet nél­kül semmiképpen sem tu­dunk előrelépni. Végső so­ll tolsó behívóparancsuk­nak tettek eleget azok a de­resedé hajú férfiak, akik teg­nap reggel Kaposváron a me­gyei ifjúsági és úttörő-mű­velődési központban tartóit ünnepélyes állománygyűlésre eljöttek. Kaposvár város és a városkörnyék több mint hat- ezáz tartalékosát búcsúztat­ták, itt a hadköteles kor fel­ső határának elérése alkal­mából. Az állománygyűlés résztvevőit, az 1923-ban szü­letett tartalékosokat és az 1923-ban született tartalékos tiszteket elsőként Harangozó Gyula, a Hazafias Népfront városi bizottságának tátikára köszöntötte, majd dr. Varga László, a városi tanács igaz­gatási osztályvezetője mon­dott ünnepi beszédet. Mél­tatta a búcsúzó obsitosok emberöltőnyi helytállását, a harcokat, melyeket e nemze­déknek fegyverrel a haza szolgálatában, de a békés építőmunkában is m g kel­lett vívnia. Áttekintést adott a világpolitikai helyzetről, s ezen belül hangsúlyosan szólt a világbekét ma is fe­nyegető nyugati lépésekről. Ezt követően úttörők kö­szöntötték a búcsúm veterá­nokat. majd dr. Rácz Elemér alezredes a megyei hadki­egészítési és területvédelmi parancsnokság osztályvezető­je olvasta fel a honvédelmi miniszter ünnepi parancsát. Ezután Géró Mihály ezredes, a megyei hadkiegészítési pa­rancsnokság parancsnoka honvédelmi miniszteri kitün­tetéseket adott át. A Haza Szolgálatáért .Ér­demérem arany fokozatát kapta Frankberger Mihály, Kopp Károly, Kopecsni Vin­ce valamint dr. Szemző Er­nő 25 éves eredményes szol­gálatáért Honvédelmi Ér­demérmet vehetett át Balogh Stau ta, dr. Baross György, rcm mindegy, hogy nélküle bukunk csendben, vagy vele együtt látványosabban. így gondolkodtunk akkor. 1983 bennünket igazolt. Minden adatunk jelentősen javult. Csak néhányat: nyereségünk 23 százalékkal nőtt, építési- szerelési tevékenységünk 8, ipari tevékenységünk 17 szá­zalékkal nagyobb értékű vart, mint 1982-ben. Átlagbérük ötvennégyezer forintról hat­vanegyezer forintra emelke­dett. Ennek köszönhető, hogy megállt az elvándorlás, sta­bilizálódott a munkáslét­szám. Az emberek úgy mond­ják: a vatta ment el. Aki maradt, az dolgozik. Nem iS csoda: az új jővedelemszabá- lyozás nyomán a brigádok egyszerűen elmarják a lógó- sokat, mert a többség pénzét viheti el egy-két lusta em­ber. — Ezek valóban matatna tények. Mit kellett tenni as eredményekért ? — A kísérleti szabályozó- rendszer kevés lett volna, ha továbbra is a régi módsze­rekkel dolgozunk. Átalakí­tottuk a vállalati szerveze­tet, a tervezés rendszerét és a belső érdekeltségi rend­szert. Három önelszámoló fő­egységet hoztunk létre, ezek főmérnökeit két vezető — gazdasági, illetve munkaügyi szakember — támogatja. Így a főegységek tulajdonképpen önállóan gazdálkodnak. Hoz­niuk keli a vállalati tervből a rájuk eső részt, de hogy ezt milyen módszerekkel, hány emberrel, hogyan érik el, azt rájuk bíztuk. Ha van fölösleges kapacitásuk — és általában van —, akkor ar­ra önállóan vállalhatnak munkát, erőforrásaikat sza­badon átcsoportosíthatják. A főegység tulajdonképpen ér­dekeltségi központ. A hozzá tartozó kisebb egységek te­ttetem bős Imre, ér Kalmár Szilveszter és Radvánszky László. Az ünnepség megható moz­zanata volt, amikor a búcsú­zó hadkötelesek képviselője fegyverét átadta egy fiatal borivódnak. Az esemény hi­vatalos részének járómoz­zanataként a honvédelmi kö­telezettség befejeződését jel­képező oklevelek átadására került sor. Szünet után a BM tánc- együttes színes műsorsai kö­szöntötte az ünnepélyes állo­mánygyűlés résztvevőit. Eredményes évei Az ország második legna­gyobb idegenforgalmi köz­pontjának és környékének ellátásában kiemelkedő sze­repet vállaló Siófok és Vi­déke Afész a napokban tartotta küldöttgyűlését, melyen a múlt évi miunkát értékelték es az 1984-ben elvégzendő feladatokat vi­tatták meg. A tanácskozá­son Balassa Béla, a siófoki pártbizottság első titkára, dr. Szilvasán Pál, a Szövosz elnökhelyettese és dr. Ne­mes Kálmán, a Mészöv el­nöke is részt vett. Bíró Zoltán, az igazgató­ság elnöke hangsúlyozta: -a gazdasági mutatók is tanú­sítják, hogy az áíész szín­vonalasan végezte felada­tait, és a küldöttgyűlésen többször is „bűvös”-niek ne­vezett 20 mi'ffiót, azaz a 20 millió forint eredményt el­érte, sőt némileg túl is tel­jesítette. A múlt év során i nehezebb gazdasági körül­mények ellenére a lakossá­got megfelelő szinten látták ■ el, es a nyan id-egeníorga lyoztuk, hogy ne dolgozza­nak egymással ellentétes ér-, dekrendszerek, ilyesmi ne- hátráltassa a termelést. Be­vezettük például az egyosz- szegű munkautalványozást. Ez annyit jelent, hogy a te­rület műszaki vezetője előre megállapítja ez vagy az a munka ennyi vagy annyi fo­rintot ér. Teliát a brigád, amelynek kiadták a tenniva­lókat, tisztában van vele, hogy mennyit kereshet. Az­után a brigád elvegezheti azt a munkát egy-két nap vagy egy két hét alatt, ezt rábízzuk. A példa persze így sarkított, de ez a lényeg. Gyors és jó munkával sokat lehet keresni, lassúval és rosszal keveset. — És mennyi az a sok? — Szúrópróbaszerű vizsgá­latot tartottunk tavaly töbD- ször is. Tapasztalataink sze­rint több mint kétszáz olyan dolgozónk mindig volt, aki tízezer forintnál többet v'tt haza egy hónapban. — A kísérlet a szociális gondoskodáshoz is sok lehe­tőséget biztosit. — Igen, lehetőség tőblb is ven, de ma praktikus okok miatt nem sokat használtunk ki. Például a természetbeni juttatásokat meg lehet vál­tani pénzzel, így elvileg el­képzelhető volna, hogy nem szervezzük meg a munkás­szállítást, hanem pénzt adunk a munkásoknak, azután sa­ját kocsival hárman-négyen deszeállvia megoldják ma­guk. De ez nem lenne jó a vállalatnak, mert sok a be­járó és nagyon sokfelé dol­gozunk. Inkább a több ki­adást jelentő szervezett szál­lítás mellett maradtunk. Vi­szont egy területen nagyot léptünk előre: a munkás- szálló ingyen jár minden em­berünknek. Aki heteket tölt munkával távol a családjá­tól. az ezt megérdemli.-— A kísérlet első éve te­hát sikerült. 1984 mit ígér? — Hatvanhárommillió he­lyett hetvenmilidó forint nye­reséget terveztünk. Ez azon­ban az életbe lépett szabá­lyozóváltozások miatt a hét­milliónál jóival nagyobb több­letteljesítménnyel érhető csak el. Tovább erősítjük ön­elszámoló főegységeinket, a jól bevált módszer tovább javítható. Változatlan vagy valamivel jobb összvállalati teljesítménnyel számolva az idén dolgozóink jövedelme a tavalyi szinten marad. Itt utalnék vissza arra: egy év alatt hétezer forinttal nőtt az átlagbér, ezt nem lehet éven­te megismételni. Mint emlí­tettem, nincs garantált emel­kedés, itt minden évben új­ra kezdődik a „küzdelem”. Nem ígérhetünk tehát emel­kedést, de az elv továbbra is érvényes: az átlag fölötti tel­jesítmény átlag fölötti bért hoz- Luthár Péter lommal kapcsolatos köteles­ségeiknek is eleget tettek. 1983-ban S51 millió fprini árbevételt értek, el,. 4,6 szá­zalékkal (41 millióval) töb­bet, mint 1982-ben. A bolti kiskereskedelmi bevétel 834,6 millió, a tervezettnél 2,3, a tavalyelőttihez’ képeit 36,7 millióval több. A ve- gyesipai'cikk-fargalom nőtt a legdinamikusabban (5,6 százalék), annak ellenére, hogy a hűtőszekrény, a mélyhűtő, a színes tévé, va­lamint a különböző import­ból származó híradástechni­kai cikkek gyaíkran hiá­nyoztak az üzletekből. A ruházati szakma 3,5 száza­lékos forgalomnövekedés! ért el ; a Méta szabadidő­im hazai1 cikkek árusításá­ban különösen jó eredményt értek el. Ezektel a cikkeik­kel fölvehettek a verseny! a butikokkal is, igaz, hog’. csak ezekkel. A kömyeze tűkben egyre szaporodó ma- gánkareskedésekkel a ver­seny azért tetszik néha ki- láíaelalannák, mert * lehe­A Nagyatádi Konzervgyár termékeit mind idehaza, mind külföldön szívesen fo­gyasztják. Kevesek tudják viszont, hogy a konzervek készítői munkaerőgondok­kal küszködnek, a nehéz fi­zikai munkára, amely ügyes­séget is kíván, kevesen vál­lalkoznak. A konzervgyáriak között sok a segéd- és beta­nított munkás, java részük befejezte az általános isko­lát, a többi már a 6,, 7. osz­tályból kimaradt. A foglal­koztatottak mintegy 50 szá­zaléka fiatal, és sajnos fő­képp rájuk vonatkoznak ezek a megállapítások. Horváth Imre, az üzemi KISZ-bizottság titkára té­nyeket idéz arról, mit tesz­nek az iskolapadból már „kinőtt”, a betűvetést úgy- ahogy elsajátító, munka­könyvvel rendelkező fiata­lokért. — A dolgozók általános iskolájának kihelyezett 7. és 8. osztálya évek óta műkö­dik nálunk. Igyekszünk rá­beszélni mindenkit, hogy legalább ezt végezze el. S aki egyszer már megízlelte a tanulás szépségét, az szí­vesen jelentkezik szakmun­kástanulónak is. Nálunk kétféle szakmunkásképzés van. Az egyiket a nálunk dolgozóknak szervezzük, a másikat a szakmunkásképző intézet irányítja. A nagyatádi Intézetben két évvel ezelőtt kezdődött meg az élelmiszer-tartósító szakmunkások képzése. A megye minden részéből vár­nak jelentkezőket, ám min­den más szakmának na­tőségek — a maszekok ja­vára — nem azonosaik.. (Az árrés színvonalkülönbségét említhetjük egyebek között.) Az. elnök részletesen szóit az • élelmiszer-ellátás szán- vonaláról, s megállapította, hogy az alapvető élelniiszie- rekfoői elegendő mennyiség állt a lakosság és a Balaton vendégeinek rendelkezésé­re. A tenyér nem - mindig megfelelő minőségét, s az időnként tapasztalt sörhiányt joggal kifogásolják a vá­sárlóik. Külön méltatta a Sió Áruház múlt évi tevé­kenységét, majd a vendé;,' látással kapcsolatban m:, jegyezte, hogy a szerződéses üzemeltetés a szövetkezet­nél is bevált. A felvásárlás évi 14 millió fonhtos árbe­vételével kis részarányt képvisel ugyan az áíész gazdasági tevékenységében, annál fontosabb ez a ház- :áji termelő tagság szem­pontjából. 1983-ban csök­kent a zöldség, a gyümölcs és a tojás, növekedett vi­szont a mez, , a ayu, es más gyobb divatja van, mint en­nek. Jobbára a gyengébb ké­pességű fiatalok vállalkoz­nak erre, vagy azok, akiket más pályáról helyhiány mi­att átirányítottak. Jelenleg egy 30 íős második és egy 20 fős első osztályuk van. Szeptemberben még 24 be- irattkozattjuk volt, de né­gyen a tanévnyitóra sem mentek el. Sági Gyöngyivel, a KISZ- bizottság tagjával, a tanulók egyik szakoktatójával be­szélgettünk minderről, Gyöngyi 27 éves, maga is az általános iskola elvégzése után került a gyárba, az el­sők között szerzett szakmun­kás-bizonyítványt, amikor beindult az esti képzés. Ö gyorsan megértette a tanu­lás fontosságát, megszeret­te a szakmáját — de vajon megszerették-e a tanítvá­nyai? — A minap a. másodiko­sok osztályfőnökével beszél­gettünk. Ö mesélte: dolgoza­tot írattak a gyerekekkel, melyből kiderült, hogy azok is jól érzik magukat a gyár­ban, akik tavaly még im- mel-ámmal jöttek munkába. Azt hiszem, ez egy kicsit nekünk is köszönhető, mert szakoktató társammal együtt fiatalok vagyunk, közvetle­nebb a kapcsolatunk a gye­rekekkel, megértjük őket, ás ők őszintén fordulnak hoz­zánk. Kapcsolatunk nem szorítkozhat csupán a mun­kára. A tanulók nálunk KlSZ-tagok, így mindenféle problémájukon segítenünk kell. Ugyancsak Horváth Imré­től tudom, hogy nem véiet­cíktek fölvásárlása. Az ipa­ri tevékenység bővítését a Szövosz anyagiakkal is segí­tette: kövefteaéslképpen a gesztenyéi eldől gozó és a sajtos tallért gyártó üzem elkészült. Az év végén kezdték meg a próbaüze­melést, s azóta mintegy 150 mázsa- gesatenyegranulatu- mo.t készítettek. A tavalyi munka értéte­lese után az idei tervet és az 1984-re vonatkozó üzlet­politikai célkitűzéseket vi­tatta meg a küldöttgyűlés. A többi között egy másik „bűvös” számról is szó esett, ugyanis az idén az áíész egyrrmiliárd forintos árufor­galmat szeretne elérni, il­letve' meghaladni. A kiske­reskedelem forgalmát 5 szá­zalékkal tervezik növelni, ugyanis a lakosság keresle­te az élelmiszer- és a ve­gyes iparöklteík iránt előre­láthatóan nem mérséklődik, viszont minden bizonnyal kevesebb ruházati diktet Igényel, s a vendéglátásban Is forgalomcsökkenés várha­tó. A szövetkezet az idén 21 millió forint gazdálkodá­si eredmény dereset tűzte ki óéiul ■ ienül választottak fiatalokat szakoktatónak. Szeretnék, ha a tanulók minél előbb beilleszkednének a közös­ségbe, jó szakmunkásokká válnának. Foníue ez azért is, meri a gyárra kampany- idostakban nagy feladatok hárulnak, amelyeket a fia­talok helytállása nélkül nem lehetne megoldani. Fekete Józsejné technoló­gus ugyancsak alapszerve­zeti KISZ-titkár. — Gyakran kell túlóráz­ni, így a fiatalokra is szük­ség van. Az idősebb KÍSZ- tagok megértik ennek fon­tosságát, de könnyű meg­győzni a többieket is Leg­utóbb például munkaidőn túl segítettük a nyugati, ex­portra menő szilvapudmghoz szükséges gyümölcs váloga­tását. Ott vagyunk minden olyan megmozduláson, mely a gyár érdekeit szolgálja, aktívan résgt veszünk az alr kotó ifjúság mozgalomban, amelyet évente meghirde­tünk, hogy hasznos ötlete­ket kapjunk az energigta kai'ékossághoz, új műszáki megoldásokhoz, vagy a ter­mékkorszerűsítéshez. Ennék a mozgalomnak az eredmé­nyeként született meg egy népszerű termékünk, az al­koholos befőtt is. — Ahhoz, hogy a fiatalok jól érezzék magukat a gyárban, tevékenyen segít­sék a gazdasági célkitűzések megvalósítását, szükség van a jó munkahelyi hangulatra is — mondom Horváth Im­rének. — Mit tesz ennek ér­dekeben az üzemi KISZ-Bi­zottság? — Rendszeresen tartunk különböző összejöveteleket, közös rendezvényeket. Éti­hez igen jó feltételeink van­nak, hiszen két évvel ezelőtt a gyár segítségével egy ma már városszerte népszerű ifjúsági klubot alakíthattunk ki, amely éppen most ka­pott kiváló címet. Egyszerre 120-an férnek be, de van úgy is, hogy háromszázan jönnének, néha még vidéki­ek is. Nemcsak a diszkóról van szó. A kiállítások éppen úgy érdekelnek mindenkit, mint az előadások vagy a filmvetítések. Ez is eszköz a közösség . kovácsolásához., S akkor még nem beszél­ten a kirándulásokról, a vá­ros többi alapszervezetével kialakított kapcsolatokról, az iskolák patronálásáról, az Ifjú Gárdáról, a többi gyár fiataljaival való együttmű­ködésről ... A tények önmagukért be­szélitek: a konzervgyári fia­talok közössége az elmúlt 13 évben tízszer kapta meg a KISZ Központi Bizottságá­nak dicsérő oklevelet. Nagy Jené vékenységét is úgy szaba­Emberöltőnyi helytállás után Obsitosok búcsúztatása Kaposváron A „bűvös” 20 millió Márt a siófoki átésx

Next

/
Oldalképek
Tartalom