Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-12 / 36. szám
Rádiónapló A BETŰRŐL Tizenegy főszerep Szolgálati kert „Az én társaságaimban elég szép irtást végzett a Villamos, pedig mi nem éltünk meg olyan viharos fordulatokat, mint a drámában szereplők. S ha beleképzelem magunkat az ö helyzetükbe; talán mi sem viselkedtünk volna náluk derekasabban." (Spiró György) — Hadd térjek vissza az általános iskolai olvasástanításhoz. Intézetünk munkatársai szerint ma Magyaror szágon egy-egy korosztálynak körülbelül 2 százaléka súlyos, 5—8 százaléka enyhébb olvasászavarral küzd. dyslexiás. Meglepően magas szám ez, ugyanolyan okból mint egyes betegségek gya korisága. Sok szülő szégyellj elmondani, hogy a gyere kének olvasási nehézségei vannak. Ez általános tünet. E‘tői eltekintve egyéb adataink is vannak az olvasás iskolai színvonaláról Kiss Árpád, az elhunyt nagy pedagógus kezdeményezésére 1068 óta intézetünk tagja az International Association for the Evaluation of Educational Achievement nevű osszehasonlí‘0 pedagógiai társaságnak. Azóta néhány tantárgy és képesség körében nemzetközi összehasonlító méréseket is végzünk. — Mit mutatnak ezek a mérések ? — Az egyik ilyen vizsgálat 1970-ben az olvasásra vonatkozott. Tíz-tizenegy évesek és érettségizők olvasástudását 15 országban ösz- szevetve azt találták a kutatók, hogy a népesség átlagos szövegértési képessége és a nemzeti jövadelem között szoros kapcsolat van. Magyarországon e korosztályok rosszabbul olvasnak, mint a fejlett országokban, és jobban, mint a fejlődő országok hasonló korosztályai. A csendes, önmagunknak szóló, értő olvasás képességét vizsgáltuk, nem pedig a hangos olvasás, illetve felolvasás képességét. Sokak számára — köztjik sok pedagógus számára is — az iskolai olvasás még mindig a hangos, tagolt olvasást jelenti. Arról a gyerekről mondják, hogy tud olvasni, aki szépen fel tud olvasni égy szöveget. Pedig századunkban sokkal fontosabb kritérium, hogy a gyerek sokféle tartalmú, stílusú, célú szöveget megértsen, ki tudja választani a számára szükséges információkat, kérdezzen, és elgondolkodjon az olvasottakon. — Ha valaki hangosan, akadozva, föl-fölismerve, de nagyon bizonytalanul olvassa a szöveget, akkor mi a biztosíték arra, hogy ha némán olvassa, akkor is érti? — Semmi. De a folyékony olvasás sem bizonyíték arra, hogy a gyerek érti, amit olvas. Néhány egyszerű ki— Itt a konzerved, aztán kotród)! — úgy szólt a kocs- máros a toprongyos emberhez, mintha a kutyának szólt volna. Elzárta a csapot, ki- löttyintette a söröskorsókból a vizet. Koszos köpenyújjá- val végigtörölte izzadt homlokát. — Olyan töredezett jeget hoztál, hogy a legszívesebben agyoncsapnálak. Szétvagdaltad az öregasszonyoknak egy pohár borért, mi? — Ügy szórták le a jegesek, istenemre, Sipos úr — összetette a két tenyerét, mintha imádkozna. Esküszöm, azok miatt van ... — tgy esküszöl? Hogy a villám nem tud beléd vágni ... — tgért a kifliből, ami már tegnap is száraz volt. Erre a mérhetetlen pimaszságra a kocsmárosnak elvörösödött a feje. Vérben forgó szemekkel nézett a sántára: — Most aztán mars ki! Különben gyújtás lesz a falábadból! Az megmarkolta a pléhdo- bozba bújtatott vacsorát, és bicegve ellépett a söntéspult- tól. Kifele menet meg hallotta a kocsmaros öblös hangját: — A nájlonharísnya, bará- tocskáim, az ma az üzlet. Pesten már nem sikk, de itt meg Összecsapják érte örömükben a kezüket az asszonyok ,.. ejtési szabály elsajátításával bárki begyakorolhatja bármilyen latin szöveg felolvasását anélkül, hogy értenie kellene latinul. Azt hiszem különbséget kell tenni a megértését támogató hangos olvasás és a felolvasás között. Az előbbire az olvasástanulás kezdetén magának a gyereknek van igénye, mert a szavak jelentését hangzásukról ismeri fel, az írásképről még nem. Ahogy azonban az iráskép a hangalak egyenértékű helyettesítőjévé válik, a hangos olvasás fokozatosan elnémul. A szövegértést akkor gyakoroltatjuk, ha ismeretien szöveg tartalmának felismerését kívánjuk meg. Az egyszer már megértett szövegen a szövegértést már nem gyakorolja a gyermek. Más a helyzet a felolvasással. Ilyenkor az, aki olvas, közvetít a szöveg és a hallgató között, ilyenkor a „hangosítás” arra szolgál, hogy a hallgató megértse a szöveget, a helyes hangsúlyozásnak és hangejtésnek a hallgató dolgát kell meg- könnyítenie. A felolvasást ismert tartalmú és monda- nivalójú szövegen lehet gyakorolni, sokszori hangos elolvasással. Amikor tehát megkívánjuk a szöveg szép és értelmes felolvasását, akkor nem a szövegértést, hanem a „tolmácsoló” olvasást gyakoroltatjuk. Ez is fontos beszédművelési feladat, de semmiképpen sem ment fel a csendes olvasás sokkal fontosabb feladata alól. — Hogyan derül ki a csendes olvasásból, hogy mit értett meg a szövegből a gyerek? — Sokféleképpen rákérdezhetünk az olvasottakra. Valójában a rákérdezés módja'val irányítjuk a megértési folyamatot. Ha egy- egy információra kérdezünk rá, akkor a tanuló azt fogja kikeresni a szövegből. Ha elmondatjuk a szöveg tartalmát saját szavaival, akkor a gondolatmenet követésére késztetjük. Ha olyasmire kérdezünk, amihez nem elég a szöveg információit megérteni, hanem azokat fölhasználva ismereteit kell bővítenie, rendszereznie, akkor a szövegből a tanulás módjaiba vezetjük be. Ha rejtett mondanivalók keresésére, a közlő szándékának felismerésére, a közlővel való azonosulásra ösztönözzük — vagy éppen kritikai álláspont elfoglalására —, akkor a beleélő olvasás A temetőn botorkált át, sosem ment volna másfelé. Leereszkedett a Sárlappon, s idősb vitéz Teveli Kálmánnal belépett a sírkertbe. Fejből tudta az utat. Komár Gábor élt 84 évet, Fecske János a fekeiemárványos, Sózó Hen- rikné kovácsoltvas kerítéssel. Aztán elbicegett az öreg hársfák közti tekervényes úton, belesett a halottasház rosszul átfestett ablakán, majd a gyereksírok mentén lépkedett. A korhadt tölgykeresztek látványa mindig szíven ütötte. Bár csak cserélhettünk volna! Sujtássi Jánoska. Vadászaton lőtték meg, a kocsin halt meg, amikor a kórházba vitték. Zá- molyi Irén. Halványan emlékezett a szőke babára. A Kisgelencsér Jóska. Hányszor nyomta le neki a búgócsiga gombját? Pörgött a cifra jószág, mosolyogtatta a kisfiút még a halálos ágyon is, míg csak el nem zavarták: „Ke izetlenkedjék mar itt, Miska!” Kibicegett a temetőkapun, végigsorolt a rét gyalogútján. — Miért is vagyok én még ebben a világban? Egy hete múlt, hogy elzavarta a főkönyvelő felesége, képességét fejlesztjük. Minél változatosabbak tehát az írásbeli szövegek és a velük való iskolai foglalkozás módjai, annál rugalmasabb olvasási képesség alakul ki. — Mi a helyzet ma e téren? — Egy 1980-as OPI-felmé- rés szerint (amelyet Kádár- né Fülöp Judit a Pedagógiai Szemlében ismertetett) 4. osztályos korára a népesség 90 százaléka alfabetizáltnak tekinthető, de csak az egyszerű mondatokból álló, rövid szövegek szintjén. Nyolcadik osztályos korukra a tanulók túlnyomó többsége megszerzi a hosszabb össze függő szövegek önálló megértésének képességét, de csak a tömegfogyasztásra szánt írásbeliség szintjén önálló tanuláshoz, műveltségszerzéshez szükséges olvasási képességgel becslésünk szerint az általános iskolát elhagyóknak alig két harmada rendelkezik. — Rokonszenves, hogy vannak fölméréseink, tudjuk, hogy melyek a hiányosságok, s ezek támpontokat adnak a továbblépéshez. A szakemberek elég sok energiát fektetnek ezekbe a fölmérésekbe. Vajon a gondok megoldásába mennyit? — A fölméré6ek nemcsak arra valók, hogy megítéljük a helyzetet, hanem arra is, hogy megértsük az okokat, amelyek ezt a helyzetet létrehozták. Az olvasásról mint kommunikációs tevékenységről és szellemi működésről kevesebbet tudunk, mint sokszor hinni szeretnénk. Tapasztaljuk, hogy az otthonról hozott olvasási motiváció jelentősége igen nagy. De azt is sejtjük, hogy az írásbeli műveltség megszerzésére alkalmas aktív és fegyelmezett olvasásra szoktatásban az iskoláé a döntő szerep. Hogy az olvasásra nevelés szempontjából mi a legmegfelelőbb munkamegosztás tankönyv és tanár, tanár és diák, különféle tantárgyak, tanórai ' és tanórán kívüli foglalkozások és tanulmányok között, erre még nem tudunk meg- ■ bízható választ adni. Való- | színű, sokféle jó megoldás van, amelyek közül csak a helyi adottságok figyelem- bevételével lehet kiválasztani a legalkalmasabbat. Any- nyi bizonyos, hogy az olvasásra nevelés azokban az iskolákban a legsikeresebb, ahol a tantestület müveit, képzett és stabil. Ott tett-vett addig mindennap a nacsságáéknál. Fát vágott, vizet húzott, rakta a tüzet, morzsolta a kukoricát. Kapott ezért egy kupica pálinkát, megehette az ebédmaradékot. Hogy ő leste a nacs- ságát? Micsoda hazúgság! Rá-rátekintett a szoknya alól kibújó bokára, a finom papucsba bújtatott lábra, de semmi más. Honnan vette volna a bátorságot? A főkönyvelő hazajött azon a baljós kedd délután, diskurált valamit a feleségével, aztán a keze ügyébe kerülő kolbásztartó bottal — erős, kőrisbot volt, ő vágta azt is — végighúzott a hátán: — Vén gazember, a feleségem után nyúkálsz! Csihi-puhi, járt a bot serényen a kezében. Azóta feléjük sem nézett. Pedig a pajtában szívesebben meg- alvdt, mint a mostani vackán, a jégveremben. Hideg amúgy nincs a júniusi éjjeleken, aztan meg félméteres szalmaréteget is terített a jégtáblákra, s az ajtót is nyitva hagyta éjszakára. Lekopogott a lépcsőkön, s bicskájával bontani kezdte a konzervet. Válogatott a száraz kenyérből, azt ette a A dátum szinte önálló jelentéstartalommal bír Spiró György A kert című színpadi művében; drámai funkciója van, az az érzésünk: él, lélegzik. 1954. május 24. Társadalompszichológiailag két, ellentétes irányú erős érzelem jellemzi. Egyfelől jogos büszkeség a lapok által a kapitalista társadalmi forma feletti győzelemnek is hitt 7:l-es magyar—angol futballmérkőzésért. Másfelől viszont feszült várakozás: kiigazítja-e az MDP III. kongresszusa a törvénysértések torzulásait irányvonalában. A várakozást az fordította reménykedésbe, hogy márciusban életfogytiglanra ítélték Péter Gábort, az Államvédelmi Hatóság volt vezetőjét, ugyanakkor ártatlanul bebörtönzött kommunisták előtt nyitották meg a börtönkapukat. „Az MDP tragédiája az volt, hogy a Rá- kosi-féle csoportot és Nagy Imrét még 1954 tavaszán sem tudta a párt és a kormány éléről eltávolítani” — vonta le a következtetést 1956 után az MSZMP ideiglenes központi bizottsága, mely elsőként elmezte a korszakot. vagdalt húshoz. Evés után magára húzta az öreg béléskabátot — a másik meg alatta volt —, s jóéjszakát kívánt az ajtóban megjelenő csillagoknak. Hajnalban rosszullétre ébredt. Kínomzta a fájdalom napok óta, de nem volt kinek mondani. Fölbotorkált a lépcsőkön; a tejház oldaláig jutott. — Most cserélek veletek, Kisgelencsér Jóska. Aznap délután a labdázó gyerekek találták meg. — Részeg Miska, bolond Miska, szemére csúszott a sipka ... — heccelték kórusban. Mikor kocsira tették néhány kiváncsi utcabeli lemerészkedett a jégverembe. Fölemelték a két rongyos kabátot és a szalmára tekintve csodálkoztak. Fakardok, egy faragott lovacska, kitekert nyakú baba, szétfocizott bőrlabda és egy sárga-piros, csíkos búgócsiga nézett vissza a szalmáról. — Ezt a búgócsigát megismerem — mondta a tejcsar- nokos. — A Gelencséréktöl tűnt el a gyerek halálakor. Lopta-e vagy nála maradt? A lejcsarnokos egyik bámészkodó gyerek kezébe nyomta. Játsszatok vele. S mire elcsöndítették a hat órát, a faluban megásták a sirt, a gyerekek széjjeljátszottak a Kisgelencsér Jóska sárga-piros csikós búgóesigáAz irodalom emberi sorsok, tragédiák felmutatásával „illusztrálta” a felismert, megfogalmazott tanulságot. Ez akkor mélységében hiányosan történt meg. Spiró György nem író-ismétlőfegyver, amikor ezt a témát célozza meg. Az állami villa, a szolgálati kert — ahol a cselekmény egyetlen nap alatt játszódik — a maga valóságosságában is jelkép. A feltétlen engedelmesség, a megfontolás nélküli szolgálat szimbóluma. Ha a birtokba helyezett személy nemet mond, kiűzetik a paradicsomból. János, az irodalom vezéregyénisége, kulturális főember, élvezni akarja a kertet, annak minden gyümölcsét. Nem eszmét szolgál, hanem személyeket. Tehetsége abban áll, hogy tévedhetetlenül !s- meri fel azokat, akiket büntetlenül kihasználhat, tönkretehet. János ugyanolyan racionalista környezete meg- rothasztásában, akárcsak Molière Don Jüanja — Spiró a nevekkel is utal erre a művel: János, Leporics, Parancsnok, Elvira — de don- juani abban is, hogy képtelen nemi ösztöneit féken tartani, ha új nő tűnik fel a láthatáron. Rokona a bal- zaci Elvesztett illúziók Ru- bempréjána'k is — talán nem véletlen, hogy Spiró György egyik forgatókönyvírója volt a mű magyar filmváltozatának — ; karrierista, ódét és ellenódát „egy kézből fúj,” ha kell. Václav Havel Kerti ünnepély című 1963-as drámájának hősét, Hugó Plude- ket is említhetem, aki a klisévé merevedett dogmák rafinált és cinikus kiaknázásával csinál karriert. Az ifjúkori baráti társaság gyűlik össze a kertben. János hívására. Szellemi ellenállók lehettek ordas eszmék szuronyokká élesedésének idején. Mostanra elnyerték végleges arcukat. Ki börtönből szabadulva — de nem rehabilitálva —, ki tudományos intézet éléről, ki író— olvasó találkozóról, ki a magyar—angol mérkőzés utáni lumpolásból, ki sikeres orvosi pályájának színhelyéről érkezik a kerti randevúra, melynek célja csak az utolsó pillanatokban lepleződik le: János, aki patkányösztöneiben megérzi a veszélyt, a Doki stratégiai tanácsára a most szabadult Dönci segítségével igyekezne kapcsolatot találni azokkal, akikben a fordulat utáni hatalom letéteményeseit gyanítja. Kutatjuk a valóságos modelleket. A Jánostól idézett szu- perszervilista verseket például a Sztálin-dijas, ma önmagát egy bizonyos adón ellenzékinek feltüntetni próbáló, világpolgárrá vedlett Aczél Tamás írta. (Gondolva a nem értelmiségi nézőrétegekre, úgy érzem, túl sok az idézet, a műelemzés; ettől itt és most helyenként terjengőssé, nehézkessé válik a mű, melyet éppen ezek a részek röpítenének, mondjuk a .Katona József Színház szinte kizárólag entellektüel néző- közegéiben.) A Lukáts Andor által megjelenített Parancsnokról most csak annyit, hogy benne tökéletesen megfogalmazva fedezzük fel azt a tragikus sorsú költőt, akit Benedek István így ír le az Aranyketrecben; „Napjait ácsorgással és topogássat tölti... Aztán elővesz egy csomag WC-papírt, azzal töröl- geti az ágyát, ruháját, ceruzáját, még írópapírosait is. Órákig mosdik, de teljesen felöltözötten.”. A kerti szeánsz valameny- nyi résztvevője János áldozata. Talán egyedül a Doki nem az, aki szürke eminenciásként próbálná irányítani Jánost. Spiró tizenegy főszerepet írt. Egy adott helyzetben ruha rétegeiként vetkőzik le magukról a látszatot: akkor megpillantjuk igazi énjüket, s következtethetünk arra a pillanatra, amikor gerincük megroppant. Elvira, a feleség, hogy megtarthassa Jánost — és vele a sikeres festő státuszát — tűri, hogy férje édes életet éljen ugyanabban a villában Cukival, sőt kerítő lesz... (Pogány Judit alakítja.) A Prof — Koltai Róbert él a lehetőséggel, hogy teljeset nyújtson — a lányát áldozza. Öcsi, az intellektuális jampec János árnyékában él, talmi sikerekkel ámítva magát, de pillanatra kikandikál álarca mögül a kétségbeesés : Bezerédy Zoltán hálás szerepe ez, melyet kitűnően old meg. Spindler Béla a Dokit utáltatja meg velünk a darab végére. Csákányi Eszter szépséges Annája a színésznő pályáján határkő; ő egy ideált várt vissza a börtönből, és egy szkeptikus, „korszerűtlen” embert kap vissza, így szinte törvényszerű, hogy ő is Jánoshoz, a reflektorfényben álló példaférfiúhoz csapódna, mint a lepke a forró lámpához. Beteljesül a sorsa. Lázár Kati Cukija talán az egyetlen természetes lény itt; egy angyalföldi, könnyűvérű lány, aki megragadja a lehetőséget: édes élet, pazar koszt, híres szerető ... Voltaképpen ő reagál le mindent emberként, lásd bűnbánó magdolnai jelenetét a Parancsnokkal. Jordán Tamásra szinte rászabták Dönci szerepét; annyi tisztasággal, reménytelenséggel játssza, hogy bízunk: ő következik.. János: Máté Gábor. Ha nincs is a színen, mégis jelen van. Ez mindent elmond alakításáról. Hunyadkürti György és Nagy Mari tényező a Ba- barczy László rendezte előadásban, mely Szegő György diszletvalóságóban játszódik, s Donáth Péter tervezte a jelmezeket Lesfco Lászíí (Folytatjuk.) A búgócsiga
