Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-11 / 35. szám

E

lőbb a ttfkárra néztem, aztán a könyvespolcra, mely mögötte magasodott, végül a falra, ahonnét Marx, Engels, Lenin nézett vissza rám. A pártirodában beszélgettünk, « hosszú tárgyalóasztalnál. A titkár egymás után szívta a Szimfóniákat, már csupa füst volt az egész szoba.

— Ami a Vetróval történt, azt sose fogom elfelejteni — mondta, és nagyot slukkolt a Szimfóniából. — Pedig történt velem egy s más az életben. De azt: soha.

1

Ismeretségem Vetróval nem a legjobban kezdődött Az esztergályosok munkájával akartam ismerkedni. Vetrót az igazgató ajánlotta- Művezető a forgácsolóban. Ha ügyesen kérdezek, sok mindent megtudhatok tőle — mondta. Az ügyesen szót mintha nagyobb nyomatékkai hangsúlyozta volna, de akkor erre ügyet se vetettem.

— Nem szeretem a kér- dezősködőket — mondta Vetró, miután kezet fogtunk.

Egyszerre igyekeztem érzéseimet titkolni, és alaposan szemügyre venni. Méterkilencvenes hústorony, fakult szürkéskék munkaköpennyel, fekete sörtehajjal Akár egy profi birkózó, nem sokkal a visszavonulást követően.

A levegőtlen kutricára is foghattam, hogy azon nyomban elöntött a veríték.

— Azért mégis szeretném, ha beszélgethetnénk — mondtam.

— Egyszer járt itt egy szakszervezeti a megyétől; elkért tőlem egy jelentést, azóta se láttam. Egy egész hétvégém ment rá, mire azt a jelentést magírtam — mondta.

— Én nem akarok elkérni semmilyen jelentést. Én csak beszélgetni akarok — mondtam.

2

— Mindig is nehéz ember volt ez a Vetró. — A pártütkár maga elé fújta a füstöt. — Az apja is ilyen volt Itt dolgozott ő is, a forgácsolóban, Jófejű. Többször szerettük volna kiemelni. Mondtuk neki: elküldünk iskolára, tanulj, képezd magad. Még sok minden lehet belölel. Tudja, mit mondott rá? Én meg akarok maradni ilyennek, simaparolinosnak. Szak- szervezeti bizalmi. Ennél magasabb funkciót nem hajlandó vállalni...

— A művezetőséget is elvállalta — mondtam.

— Mintán megválasztották.

Felkaptam a fejem:

— A művezetőket nem szokták választani.

A titkár eimosolvodott:

— Valóban nem. Vetrót azonban megválasztották. Még annak idején — tette hozzá.

Ez még a hatvanas évek elején volt. Egy munkájából kikopott rendészt akartak a górék az esztergályosokra rálőcsölni. Akkol összefogtak, és megválasztották Vet- rót.

— Még mindig nem egészen értem ...

— A legszájasabb esztergályos, egy marós meg egy fogazó bementek az igazgatóhoz, és megmondták, hogy a volt rendész nem kell. ök Vetrót akarják. Egy darabig győzködték őket, hogy így meg úgy, de azok kötöttél: az ebet a karóhoz. Végül a górék reiiráltak.

— Érdekes történet — jegyeztem meg.

— Távolról sem a legérdekesebb — mondta a titkár.

.?

E! kellett telni bizonyos időnek, mire Vetróval úgy- amennyire összemelegedtünk. De ahogy múltak s hetek, mind beszédesebb lett. Sok mindent megtudtam tőle. Amikor az emberek látják, hogy jegyzik szavaikat, többnyire megmerevednek, szólamokat, közhelyeket kezdenek emlegetni.

Vetró nem tett lakatot, *

szájára. Tán még egy kis gőg is volt benne. Nincs rá jobb szó: melósgőg. Erényeivel és hátrányaival Szidta a műszakiakat, a gyártás előkészítést Beszámolt részletesen, minit szokott brusz- tolni a normásokkal, akik akkor is mohóskodnak, amikor még nem járódott be az új széria. Nem folyamatos az anyagellátás. Ha elromlik a gép, sokszor nekik kell megbütykölni, méghozzá munkaidő után. Meg hogy ezek a gépnél melózó gyerekek mind egy szálig <H vannak adósodva, mert mindent egyszerre akarnak Házat építeni, új bútort, motort, tévét, mosógépet, hűPapp Zoltán

A

citrom

tőszekrényt venni; meg az se árt, ha hét végén van otthon egy rekesz Kőbányai. Két évig állandó éjszakás volt ő is, kellett nagyon a pótlék. De kibukott. Az asszony is azzal fenyege- tődzött, hogy elválik tőle, így aztán abbahagyta. — Most meg már örülünk, ha két műszakra való esztergályost össze tudunk hozni — mondta. — Fogynak az esztergályosok, mintha járvány pusztítaná őket — tette hozzá, kissé keserűen. — Pedig a górék állandóan azt lelkelik, hogy a forgácsoló az üzem szíve, meg ilyesmiket. Mégis alig tudjuk a két partit kiállítani.

4

Mióta beszélgettünk, a titkár már az ötödik Szimfóniára gyújtott.

— Valami brigádtalálkozó vagy mi a fene volt aznap — kezdte. — Van egy jó kis üdülőnk a strandon, ott szoktuk csinálni az ilyesmit. Egy jó birkapörkölt, egymás szavába vágva dumálnak a fiúk, megisszák a magukét, aztán megy mindenki isten hírével. Rájuk fér az ilyesmi a sok robot után. Aznap nagyon belelendültek. Csak Vetró kezdett el szedelőzködni hat óra tájt. Még cukkolták is: tán kiráz a gatyából az asz- szony, ha elkésel ... Ez persze csak olyan haveri cuk- kolás volt, mert tudták jól, hogy Vetróné nyolcadik hónapban van, veszélyeztetett terhes. De az ugratást azért nem hagyták el. Vetró csak mosolygott, kicsit fölényesen, mint a hozzá hasonló erős emberek. Meg ,volt is benne egy kis nyomás, bár részegé nek azért nem neveztem

votea. Nagyobbakat haflga- tott, többet vigyorgott a szokottnál. Ennyi.

— De mielőtt hazament

volna, bement még az önkiszolgálóba. Kisváros a miénk, ez az egy önkiszolgáló üzletünk van, a főtér sarkán, szép nagy bolt, van benne minden. Vetró is megpakolta a kosarát csokoládéval, kakaóval és citrommal. Mert akkor hetek óta nem lehetett már citromot kapni, épp aznap délután érkezett... Kosarat mondtam? Hát sajnos nem a kosarát pakolta meg, hanem a szatyrát A kosárba csak egy Boci csokit meg egy csomag Szimfóniát tett Persze elkapták. Balhé, miegymás. A szokásos.

— Azt mondta, kilép. Még a városból is elbujdosik. Aztán meg, hogy lemond a művezetőségről. Maradsz, mondtam neki. Megtévedtél. Piás is voltál. Mással is előfordulhat ilyesmi. Nem vagy te gazember. Elmúlik, elfelejtik, többet úgyse csinálsz ilyet az életben.

— A hír persze futótűz gyorsasággal terjedt Mondtam, kisváros a miénk. Ennél kisebb bolhából is csinál elefántot itt a pletyka. Másnap a nagycsarnokban, ahol a hegesztők is dolgoznak, az egyik védőlemezre valaki krétával ráírta: CITROM KAPHATÓ A FORGÁCSOLÓBAN A MŰVEZETŐNÉL! A melós is nevel. A maga módján persze Néha kegyetlenül. Amikor szóltak, mi van, lementem, letöröltem. Másnap újra ott volt a felírás. Megint letöröltem. Így ment ez egy hétig. Ha százszor felírják, annyiszor fogom letörölni, monltam a következő hétfőn, jó hangosan. Elég sokan hallhatták.

— Néhány nap múlva abbahagyták. Emlékszem,

csütörtök volt. Kilenc felé végigjártam a nagycsarnokot. Már egyik védőlemezen se volt krétafelirat Vetró maradt. Azóta is egyik legjobb művezetőnk. — Hirtelen rámvillantotta a szemét. — Már elég sokat beszélgetett vele. Megismerhette. Magának mi a véleménye?

5

Aznap a nullakettes szorítócsavarokról beszélgettünk. Hogy mennyi minden szükségeltetik az ilyen egyszerű munkadarab megmunkálásához. Előkészületi 4do. főidő, előtolás — üyen és ehhez hasonló kifejezések röpködtek a levegőben.

Mikor egy kis szünetet tartottunk, letettem én is a ceruzát, hogy megmasszírozzam a sok írástól elmerevedett ujjaimat.

— Hogy van a gyerek? —

kérdeztem.

— ősszel megy első gimnáziumba — mondta Vetró, és rakosgatni kezdte a munkalapokat a kopott tetejű asztalon.

A kisgrafika hazai műhelyei

Öfven év

képnoplőja

A kisgrafika a legdemokratikusabb képzőművészeti műfaj: mindenki birtokba veheti a kepes üdvözleteket, az ex libriseket, a vizuális híradásokat, és egyre többen birtokba is veszik a pécsi, szegedi, debreceni, ceglédi kisgrafikai körök jóvoltából, egyre több a gyűjtő, bővül a nemzetközi 'kapcsolat is. Szerencsére igen sokan, és magas szinten művelik ezt a műfajt, a képírás és képbeszélgetés eme formáját.

Bánsági András, a kisgrafika egyik jeles képviselője 1914-ben született Temesvá- rott. Színi Zoltánnál tanult, ő pallérozta képességeit. Kitüntetéssel szerezte meg diplomáját 1934-ben a budapesti Iparrajziskolában. Tipográfus, nyomdász, művész, festő és sokszorosító grafikus, könyvművész lett egy személyben. Milánóban munkásságát kétszer is Grande Diplomával ismerték el. Hosszú ideig volt a Minerva Könyvkiadó Vállala* szerző-, déses grafikusa. Az egyil? legjobb hazai retusőr és pik- tográfus. Mintegy ötven hazai és külföldi tárlaton vett részt, önálló kiállítása nyílt itthon és az NSZK-ban, műveit bemutatták a Szovjetunióban is. Több díjat és oklevelet kapott, a Magyar Kisgrafika Barátok Körének

egyik alapítótagja, 1959-től fejti ki fáradhatatlan szorgalommal ezzel kapcsolatos művészi tevékenységét

Nemrégen adták ki a fővárosban újabb mappáját, mely jelzi a kisgrafika sokrétűségeit, ezen belül Bánsági András fáradhatatlan figyelmét, alaposságát, kimagasló szakmai és jeles művészi képességeit. Ez a mappa napló, vizuális kereszt- metszet történelmünkről, hazai tájainkról, korunkról, életünkről, Megoldásai változatosak, szellemesek és retjzilag, nyomdatechnikai- lag kifogástalanok.

Nagy odaadással örökíti meg a változó, átalakuló tabáni részleteket, a vízparti árust, a bükki erdőt, a falusi udvart, a balatoni széllovast. Emlékezetes rajzon idézi Siklós* várának elNagy Balogh János

Mohács 1536

Opusz 159

estét 1543-ból. Gutenberg emlékét, a mohácsi emlékhelyet és a busójárást. A témától függően hol ünnepélyes, hol játékos a megoldás, de formai értelemben mindig egyenletes, magas színvonalon.

ötven esztendőt töltött el Bánsági András a magyar nyomdászat, könyvművészet, kisgrafika és festészet szolgálatában. Eredményei, értékei serkentik új művekre, további grafikai és festői távlatok elérésére.

L. M.

Mezey Kata lin

Félálom

kiszabadulunk egyszer a villamosak rácsai mögül szerétnek autót vezetni magam kormányoznám a kerekét csecsemőkori barátnőm visszajön kezén két szőke gyermeket vezet engem meg ő s nem fürdőm deréktól fölfelé férfitekintetekben

Falusi lózsef két verse

Számvetés

Taigetoszon csípős a szél, könnyeket csal ki szememből. Fölöttem a végtelen ég, csak félénk kis felhőfaikák lopakodnak a távolban. Előttem mély a szakadék.

— Csupán néhány kéz ujjal préselik egymást ökölbe, s egy-két ember arcára fagy a belső, hangtalan sírás. Csípős a szél a hegytetőn .;

Törvény

Hiába mondod a télnek: maradj, nem hívott senki

sem.

Tilthatod te a tavasznak, virágot hint a réteken.

A nyár melege is kell, hogy a kenyér jóízű legyen; az őszi szél meg őrködik meglopott, üres földeken.

Az élet törvénye ez is: ha betér hozzád egy vándor, kínáld meg friss vízzel —

hittel —:

a magad poharából,

Eduard J. Delaney

Etikett — felsőfokon

születlenüü ért a „jelentőség- teljesen” szó, közérthetőbben is megmagyaráztatik: „Emlékesen első találkozásaikra, a titkos vallomásokra, s épp oly remegön csókoljon, mint akkor először!”

de ne kérjél érte semmit.

Szirma y Endre

\

Nemrég jelent meg Dub- linban Henriette Bergse Hogyan viselkedjünk kultúrált társaságban című könyve, s azóta nem múlik el nap, hogy kézbe ne venném.

Mivel meggyőződésem, hogy olvasóim túlnyomó többségének modora alig jobb az enyémnél, teljes szívemből ajánlom nekik az élet tengerének zord hullámai közepette ezt az útmutató világítótornyot. Jómagam például egyszerűen képtelen vagyok megválni tőle. Ha netán megpillantanának engem egy kávéházi asztal mellett, amint épp e könyvecskét lapozgatom, az azt jelenti, hogy útmutatást keresek: hogyan szólítsam asztalomhoz a pincért és mit tegyek az ehetetlen ételdarabkával. Azelőtt hétköznapi cgyszerüsűéggcl kiabáltam az eltűnt pincér után, a le- nyelhetetlen falatot pedig a tányérra köptem.

A könyv a legalapvetőbb

intelmekkel kezdődik: hogyan viselkedjünk, ha egy királynővel, trónörökössel, herceggel vagy — jobb híján — egy báróval találkozunk. Az illemtan ezekben az esetekben meglehetősen bonyolult. Ám gondoljanak csak bele, mennyivel egyszerűbb az élet, ha tudjuk: bármikor és bárhol, a golfpályától a Buckingham-palo- táig, készek vagyunk egy királynővel találkozni!

Mostanában világosodott meg előttem a gyengébb nem képviselőivel” való találkozás szertartása is. Mint kiderült, ilyen „képviselővel” találkozván egy udvarias fej- bólintás a helyénvaló, „ha pedig egy jól ismert személyt kell üdvözölnünk, a kalapemelés”.

Természetesen bonyolultabb változatok is elképzelhetőek. Például amikor az ismeretség a fcjbólintásnál közelebbi, a kalapemeléshez azonban még nem elég szoros. Mi a teendő? Pontos választ nem sikerült találnom, de hajlok arra az álláspontra, hogy előbb kalapot kell emelni, majd bólintani. Vagy lehet, hogy ebben az esetben ildomosabb az ölelés meg a csók?

Visszagondolok eddigi életemre. Minden másképp alakulhatott volna, különösen a szebbik nem képviselőivel való kapcsolatomban, ha vagy harminc évvet korábban kerül a kezembe egy ilyen könyvecske. Hiszen én — ó, szent egyszerűség! — sokszor csak bólintottam, mikor bizonyára kalapos műveletekre lett volna szükség!

S még a házaséletem is boldogabb lett volna, ha ismerem Miss Bregse könyvének Hogyan csókoljuk meg feleségünket? című fejezetét. Ebből megtudhatjuk, hogy „a reggel munkába induló férjnek jelentőségteljesen kell megcsókolnia nejét". Azon olvasók szamara, akiket fclkéAz utcán „visszafogott léptekkel” illik járni, nem lassan, mintha félnénk a kanárira lépni, de nem is olyan sebesen, mintha meg akarnánk fogni. „A cipő orra járás közben nem fordulhat befelé, csakis kifelé; a saroktól számított hatvan fokos siögben állhat. Ellenkező esetben járása közönséges lesz.” Micsoda szerencse, hogy ezt megtudtam! Most néhány lépés után kihúzom zsebemből a gondosan előkészített spárgát, és megmérem az orrok által bezárt szöget. Természetesen a cipöorrokra gondolok, hiszen félő, hogy egy szál orrban járni meglehetősen közönséges volna.

Szerezzék meg ezt a könyvet! Ha nincs pénzük, kész vagyok kölcsönadni saját példányomat.. A fő, hogy önök is tudni fogják, hogyan kell állnia a cipő orrának és mit kell mondaniuk a királynőnek. ha találkoznak vele a metrón.

Fordította : Grabécz Gábor

Várd meg!

Már újra itt a karácsony emlékek rőt tüze táncol..

hol az a régi mosoly gyermekarc: tiszta, komoly

kiváncsi, égő szemek senkit sem tévesztenek

sorsod most naponta más

új jászol, új messiás

hófelhők, békehaiéang hol van az egykori hang .,,

ne azt hívd: sorsod felett új tüzű lpng érkezett

régi vagy új a karácson,) várd meg, majd újra

varázsol 1