Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-03 / 28. szám

Felvételi egyetemre Üzletekben van már pár napja az 1984-es felvételi tájékoztató. Több tízezer példányban látott az idén is napvilágot, elméletileg tehát elképzelhető, hogy mind­azokhoz eljut, akik az egye­temek és főiskolák nappal, tagozatain a nyáron kíván­nak felvételizni. (Haszonnal forgathatják természetesen az egti-levelező képzés vá­rományosai is a kiadványt.) Jelentkezés március 1-ig Évről évre ilyentájt azo­nosak — minden tájékozta­tó könyv ellenére is — a gondok és a töprengések: mire is irányuljon az érdek­lődés. Engedjen-e a saját — esetleg a szülők sugallta — hajlandóságának a jelentke­ző, avagy változtasson az út­vonalán, töprengjen és mér­legeljen még egyszer? Az utóbbira volna a legnagyobb szükség. Megváltoztak, a ta­valyinál előbbre kerültek ugyanis a jelentkezések ha­táridő zárásai. Március else­jéig kell visszajuttatniuk a kitöltött jelentkezési lapokat az idén érettségiző diákok­nak a középiskolájukba, on­nan pedig március 15-ig kell eljutniuk az iratoknak az egyetemekre, főiskolákra. Korábban március 10-e, il­letve 30-a volt a határidő. Az esti-levelező képzésre je-, lentkezőknél a végső határ­idő minden intézményben március 30-a. A mérlegelés­hez a határidő változáson kívül, néhány egyéb tényt is ajánlatos számításba ven­niük mindazoknak — vár­hatóan legalább 34—35 ezer fiúnak és lánynak —, akik megkísérlik a bejutást az egyetemre vagy valamelyik főiskolára. Több szak, kar — a tavalyi ponthatárok is­meretében — eleve megkö­zelíthetetlen a középiskolá­ból hozott maximális, leg­alább 55, de inkább 60 pont nélkül. Ahhoz pedig, hogy az orvosi, fogorvosi, állator­vosi karokra vagy a böl­csészkarok egyik-másik sza­kára, illetve a budapesti Műszaki Egyetem építész- mérnöki karára bekerüljön valaki, összesen 105-110 pont szükséges. Még egy fontos tudnivaló: kevéssé zsúfolt karokra utalva, a középisko­lából vitt pontoknál egyéb­ként nincs kötelező alsó ha­tár (a félreértések eloszlatá­sára hangsúlyozzuk ezt). Tehát például 15—20 közép­iskolai pont birtokában is megkísérelheti valaki a fel­vételizést. Viszont ahhoz, hogy a vizsgázó majd leg­alább a fellebbezés jogát megszerezze, a felvételi vizsgáján emellé legalább 30 pontot kell szereznie ... Két eséllyel Sokszor, sok helyen lát­hatták leírva a korábbi években is a diákok, hogy létezik az úgynevezett át­irányítás lehetősége, tehát más, azonos típusú, de va­lamivel szerényebb fokú in­tézményt- is megjelölhetnek a választott egyetem, főis­kola mellett. Jobbára tudják ezt... Mégis : értelmes, egyébként jó képességű fel­vételiző diákok százai nem élnek a lehetőséggel. Az egyetlen, kiválasztott intéz­ményre koncentrálnak, s nem akarják előre tudomá­sul venni, hogy a választott mellett lehet más is. A ket­tős jelentkezés lehetőségét változatlanul kínálják a katonai és művészeti főis­kolák. A katonai műszaki főiskolát ugyancsak érdemes ajánlani egészséges fiúknak: nem mindenki tudja például — illetve sok családban nem mérlegelik eléggé —, ho£y az itt tanuló diákok a katonai szakmai tudnivalók­kal együtt civil mérnöki diplomát is kapnak. Ami a számokat illeti, most csak néhány lényege­sebb adat. Az egyetemek és főiskolák nappali tagozatá­ra 1984 nyarán tizenöt és fél ezer elsőévest lehet felven­ni. Négyszázharmincan kezd­hetik meg tanulmányaikat a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetemen. A pécsi Janus Pannonius Tu­dományegyetem állam- és jogtudományi kara 95, köz- gazdasági kara 100 diákot fogad. A debreceni orvos- egyetemen összesen 210, Pé­csett az orvostudományi egyetemen 190, a szegedi or­vosegyetemen 290 fiatal kezdhet tanulmányokat. A Semmelweis Orvostudomá­nyi Egyetem általános or­vostudományi karán 320, fogorvosi karán 60, gyógy­szerész karán 120 diákot várnak. A legnagyobb fel­sőoktatási intézmény, a bu­dapesti Műszaki Egyetem hat kara összesen 1270 el­sőévest fogadhat. Valami­vel emelkedik a pedagógus- képző intézmények felvételi keretszáma országosan.­Képesség­vizsgálat Aligha érdektelen, ha rö­viden szólunk néhány olyan minisztériumi szintű terv­ről. A következő évtől el­képzelhető például, hogy bővítik a kettős jelentkezés lehetőségét oly módon, hogy kiterjesztik az orvosi, az állatorvosi, a jogi karokra és egyes bölcsészkarokra is. Kísérletek folynak arra vo­natkozóan, hogy bizonyosfaj­ta képességvizsgálat kiegé­szítésként csatlakozzék a jö­vőben a felvételi vizsgákhoz. Bizonyos persze, hogy nem minden felvételizőnek sike­rül bejutnia az egyetemekre, főiskolákra. Tegyük hozzá, nem is mindenki alkalmas a felsőfokú tanulmányokra. Viszont elméletigényes, gaz­dasági életünkben rangos és nélkülözhetetlen szakmák sora, jó kereseti lehetőség­gel biztatva várja azokat a fiatalokat, akik érettségi után nekiveselkednek a szakképzésnek. Erre is ér­demes figyelni. Várkonyi Margit India zenéje Szólt a sitar Marcaliban Szokatlan a fülnek Keleti füstölőkből áradó bódító illat, gyertyafény, iz­gatott várakozás — ez voit a kép a múlt hét végén a marcali ifjúsági házban. A közönség az indiai zene estjére gyülekezett. Gondo­lom, akik eljöttek, nem so­kat tudtak erről a műfajról, azért a várakozásba egy kis bizalmatlanság is vegyü. . Aztán megjelent két fiú a színpadon, lekuporodtak a keleti szőnyegre, és meg­szólaltatták különös hang­szereiket. A szitár zsongása és az átszellemült dobjátek közben észre se vettük, ahogy eltelt egy óra. Olyan ez a zene, hogy aki hallgat­ja, s hozzá látja is a zené­szek elmélyült arcát, nem tudja kivonni magát a ha­tása alól. Koncert után bevallom, kissé kínosan éreztem ma­gam. Mit kérdezzek, amikor számomra ebben a produk­cióban minden ismeretlen: a hangszerek, a zenei világ, az egész indiai kultúra? Szerencsére a fiúkat nem kell sokat faggatni. Hortobá­gyi László és Szalai Péter szívesen mesél. — Együttesünk neve Ga- yan Uttejak Mandai — ezt egy század eleji bombayi zenei egyesülettől kölcsönöz­tük. Ez a társulat annak idején azért alakult, hogy a csupán népzenében hagyo­mányozódó, nem lejegyzett alkotásokat megmentse a feledéstől. Ezért is válasz­tottuk ezt a nevet, hiszen a mi célunk is hasonló. Ma­napság igen kevesen törőd­nek az indiai zenével, ezért napról napra vésznek el a nagy művészek darabjai. — Ezek szerint műzene, amit játszanak? — Igen, az itt bemutatott műnek hetven százaléka kö­tött, komponált zene. Ezen belül kaleidoszkópszerűen váltakoznak a tizenhat ne- gyedes ritmikai periódu­sokban komponált részek. Az észak-indiai zene az európai fül számára azért szokatlan, mert nem a mi temperált tizenkét foko6 ok- távunkat használják. Ök huszonkét, nem egyforma hangközre bontják fel az oktávot, ez adja a rendkívül finom hajlításokat, átmene­teket. Ez a hangrendszer kö­zelebb áll az emberi fizio­lógiához, természetesebb, mint az általunk megszokott. — Hogyan lehet elsajátí­tani ezt a zenét? — Igazán jól csak Indiá­ban lehet megtanulni, nagy mesterektől. Igaz, ott is fo­lyik hivatalos zeneoktatás, de a sajátos művészi nyelv elsajátításához mester és ta­nítvány személyes kapcsola­tára van szükség. Az oktató csak akkor adja át tudomá­nyát, ha tanítványát arra érdemesnek tartja. így vi­szont azok, akik egy helyen tanultak, a világon bárhol megértik egymás zenei nyel­vét, tudnak együtt játszani. — Gondolom, a hangsze­rek is Indiából származnak. — Ezek speciális hangsze­rek, csak indiai zenét lehet rajtuk játszani. A sitar te- akfából készül, a nyaka és a teste egyaránt üreges, együtt rezonál. A tizenkét rezonáns-, a négy dallâm­es négy bordonhúr kemény bronzötvözetből készült. A különös zengést a húrlábak bereszelése adja. Ezt is, és a négyhúros tampurát is minden darabhoz hozzá kell hangolni. Ritmushangsze­rünk, a tabla, azaz páros dob. A felületeket több ré­tegű bőr adja, középen a különleges anyagú szem­mel. Ez teszi lehetővé, hogy egyetlen dobfelületen há­romféle hangot lehessen megszólaltatni. Egyik hang­szer sincs alárendelve a má­siknak. — Magyarországon milyen lehetőség van rá, hogy ilyen zenét hallgassunk? — Tudomásom szerint ezt a fajta zenét csak mi játsz- szuk idehaza. Szívesen vál­lalunk fellépéseket, mert úgy érezzük, az európai kul­túra csak elenyésző része az ázsiaiaknak, s elfogultság vagy nemtörődömség miatt nem szabad elhanyagolni ezt a pótolhatatlan értékű mű­vészetet. Egyébként most az alkotás periódusában va­gyunk. Egy kétórás kompo­zíción dolgozunk, amiben a két hangszer mellett egy computert is fel fogunk használni, „harmadik ze­nészként”. Tersztyánszky Krisztina HÉTVÉGI i „Az örvendő Fársáng kiindult Budáról, Tudósítást venni a magyar hazáról, S laistromba szedni az új menyecskéket, öszvejárt sorjába minden vármegyéket.” A Fársángnak mégiscsak megyénk, ezen belül Ka­posvár lehetett a legkedve­sebb, hiszen itt „történt meg” Dorottya esete, s mert hálás az utókor, minden esz­tendőnek február havában nagy vígsággal ünnepük meg a megyeszékhelyen e jelentős eseményt — dallal, tánccal, ahogy illik. Hogy mivel is töltsük a hét végét? Nem gond ez most, hiszen farsan­gol az ország — és Kapos­vár is. Nézzük sorjában! Ma dél­előtt 10 és délután 2 órakor a gyerekeknek rendez vidám farsangot a Killián művelő­dési központ: a Sziporka ze- nebohócegyüttes műsorát láthatják a kjcsik, Zenemó­ka címmel. Àz este 7 óra­kor kezdődő amatőrszínját­szó-fórum a fiatalokat várja. Tatabányáról, Budapestről, rette! érkezik a herceg, majd a jelmezes fiatalok, végül pe­dig a néptánccsoportok so­ra. ök meg sem állnak a sportcsarnokig; ott fergete­ges műsorral szórakoztatják a nagyérdemű közönséget. S kezdődnek a bálok! Dorottyá­ból, svábbál, rongyosbál, pöttyös-bál... A gondtalan szórakozás másnapján — el­sősorban a hölgyeknek — a Killián központ újabb ren­dezvénnyel áll elő: divatbe­mutatót rendeznek vasárnap délután 3 órakor. Vidám, farsangi ifjúsági ta­lálkozót szervez a megyei KISZ-bizottság szombaton. Reggel 8 órától vetélkedő lesz a Kilüánhan, este hét­kor pedig ifjúsági bál az 512. számú Ipari Szakmunkás-, képző Intézet kollégiumában. Vasárnap jeges vasárnap délelőttöt szerveznek a sport­Szolnokról, Székesfehérvárról is érkeznek együttesek a nagyszabású eseményre. Szombaton már kora reg­gel érdemes a Noszlopy Gás­pár és a Tanácsház utca fe­lé sietni, mert a farsangi vá­sárban ezerféle portékát kí­nálnak az árusok. Csokonai szobrát délelőtt 10 órakor ko- szorüzzák meg Kaposvár elöljárói, s mindjárt át ■ is adják a hatalmat erre a nap­ra Fársáng hercegének. A Somogy Képtárban — ezen órában — Hajlik a meggyfa címmel úttörő és ifjúsági né­pi hangszeres, énekes szólis­ták versenye kezdődik. S már itt is van a délután harmadik órája! Aki fris­sebb, jobb helyet foglalhat el: közelebbről láthatja a színpompás farsangi felvonu­lást. Hintókkal, lovas kísé­Lörincz L. László Jég hatan Mi sem bizonyítja job­ban nemzetünk összefor- rottságát, eltökéltségét, eb­ben a súlyos órában, mint hogy nyelvre és nemzetiség­re való tekintet nélkül mindenki, aki polgárnak érzi magát Szent István bi­rodalmában, egy .ember­ként siet szegény hazánk védelmére. Magyarok, tó­tok, horvátok, mindenki. Te is, és én is, Mlinarik fiam. Kezdtem belefáradni a feszes vigyázzba, mivel el­felejtett pihenjt vezényelni. — Győzelmünk záloga emellett még az a bomlási folyamat is, amely az ellen­ség soraiban megindult... Az a sokféle nép, amelyet a bolsevikek leigáztak, most egyszerre szabadságát köve­teli, s amikor bevonultunk Oroszországba, egy ember­ként állt mellénk ... Ukrá­nok, kozákok, tatárok és a jó ég tudja, miféle nációk nem. Nos, Mlinarik fiam, holnap ideérkezik néhány századnyi ezek közül, és a német parancsnokság ... hm ... utasított, hogy ke­rítsünk tolmácsokat, akik a folyamatos érintkezést biz­tosítják. Fried tanár úr ja­vaslatára megbízlak, hogy Kapros zászlós mellett lásd el a tolmács! teendőiket. Pa­rancsot később kapsz . .. Van kérésed vagy kívánsá­god? láttam rajta, hogy elkép­zelhetetlennek tart ilyes­mit, éppen ezért felszegtem a fejem, és katonásan pat­togtatva a hangom, újra összevágtam a sarkam. — Alázatosan jelentem, nincs ! — Hát akkor eredj, Mii- narik fiam! — és hátradől­ve a székében behunyta a szemét. így lettem a kozákok tol­mácsa. A nyelvvel tényleg nem volt sok bajom. Az első na­pokban még némi nehézsé­get okozott ugyan, hogy megértsem a kozákokat, gyorsan rájöttem azonban a kiejtési különbségekre, az ismeretlen szavakat meg ki­találtam a mondat értel­méből. Mondom, a nyelv­vel nem is lett volna kü­lönösebb bajom. A kozá­kokról azonban nem mond­hattam el ugyanezt. Egész századunk az egyik erődítés tetején tolongott, amikor hirçt vettük, hogy jönnefk. Ügy bámultuk őket, mintha nem is szövetsége­seink, hanem az ellenség emberei lettek volna. S eb­ben, volt is némi igazság, hiszen nem sokkal koráb­ban még hozzájuk tartoz­tak. Ahogy megérkeztek, tüs­tént tengernyi dolgom tá­madt. Kapros zászlós kísé­retében végigjártuk az ál­talunk épített bunkenrend- sziert, és mindent megmu­tattunk az ukránok és ko­zákok vezetőinek. Parancs­nokuk valami Hlunyickij vagy Klunyickij volt, az az igazság, hogy alighanem ak­kor sem jegyeztem meg rendesen a nevét. Arra em­lékszem csak, hogy két szé­les fejű, mogorva tatár kí­sérte még a latrinára is, s pillanatra sem tették le bottáras német géppiszto­lyukat. Karjukon horogke­resztes szalagot viseltek, furcsa felirattal: »Allah mit uns”. Klunyickij és vezérkara komoram megszemlélték erődítményrendszerünket, aztán olyan sebes hadarás­ba kezdtek, hogy egy árva szót sem értettem az egész­ből. Kapros zászlós meg csak ott téblábolt körülöt­tem, és egyre az oldalamat bökdöste, hogy „Mit mon­danak? Mit mondanák?” Az el-elcsípett szómor­zsákból aztán lassan össze­állt. a kép. A kozákok tel­jesen haszontalannak tar­tották kétheti munkánkat és ha nem is röhögtek ki bennünket, keserűen le­gyintettek, ha a földhányá­sok funkcióját magyaráz­tam nekik, Kapros zászlós kifejezett utasítására. Volt közöttük egy Voio- gya nevű, akivel néhanap­ján beszélgetésbe kevered­tem. Ábrándos szláv sze­mei voltak, legalábbis ama néhány Csehov dráma után, amely a kezembe került, így képzeltem el az ábrán­dos szláv szemeket Ma már persze fogalmam sincs, hogy miért láttam mélyen ülő kék szánéit ábrándos­nak, de akkor borzasztóan izgalmasnak találtam, mint azt is, hogy valakivel elbe­szélgethetek „odaátróF*. Pedig ez a Vologya nem Volt bőbeszédű fickó. Fejét lehajtva dolgozott, lapátolt, ha kellett reggeltől estig, s fél szemét állandóan keze ügyébe helyezett géppiszto­lyán tartotta. Ha a köze­lébe mentem, megfigyeltem, mindig úgy helyezkedett, hogy egyetlen ugrással el­érhesse. (FoéytatfvlL) csarnok mellettt jégpályán. Ha a hó és a jég elolvadna, a közgazdasági szakközépis­kola tornatermében várják a fiatalokat ügyességi sportver­senyre. A hét végén bálok lesznek a megye csaknem minden városában, községében, de üdítő programokat is kínál­nak azoknak, akik a tánc előtt (vagy mellett) haszno­san szeretnék eltölteni a hét­végét. Nagybajomban ma es­te fél nyolckor a művelődé­si ház színháztermében Detre Annamária és Rózsa Sándor színművész lép fel. A mar­cali Helytörténeti és Mun­kásmozgalmi Múzeumban Péter Jánosnak, a Somogyi Fotóklub tagjának Erdélyi tájak és képek című fotó- kiállítása látogatható a hét végéig. Barcson a Dráva mú­zeumban a hódmezővásárhe­lyi festőművészek kiállítása tart nyitva. A nagyatádi Gábor Andor művelődési házban a Rinyá- tól a Dráváig című néprajzi kiállítás látható. A helyőrsé­gi művelődési otthonban ma nyűik (délután 5 órakor) Bari Árpád festőművész ki­állítása. „Bari Árpád nem­csak azt a távot képes ráér­ni, ami leiektől lélekig ível, de azt is, aimi a lélek és a dolgok közt feszül, sőt még azt is, ami a dolgokat és a Mindenséget elválasztja”' — írja Baranyi Ferenc a festő­művész munkáiról. A fan­tasztikum világához közelítő csodaszép képek kiállítását február közepéig láthatják az érdeklődők. A kaposvári Somogyi Képtárban vasárna­pig lesz. nyitva a Színész, tér, fény című kiállítás. A Csiky Gergely Színház­ban ma délután 3 órakor elsősorban a gyerekeket vár­ják a Kisfiú és az oroszlá­nok című darabra, este 7-kor a Mario és a varázslót mu­tatják be. Szombaton ugyan­csak hétkor kezdődik Mol­nár Ferenc Ltliomja, vasár­nap délután 3-kor pedig a Marat halála. A Mozimúze- amban holnap a Britannia gyógyintézet című angol fil­met vetítik, szombaton és vasárnap pedig a Dühöngő bika című amerikai filmet. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom