Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-25 / 47. szám

Csizmadia voltam én... Sávoly, 1984 Gyarapodó társközségek egységes irányítást biztosít az Fogók, ollók, kalapácsok, ráspolyok. Mindenféle for­májú és fejű szög'— fém­ből és fából —; árak, tűk. szijfonalak. Különböző, számomra megjegyezhe­tetlen nevű segédeszközök lócák, székek... A nap minden percében munkára készen, mintha csak a mester most kelt volna föl innen. Pedig a somogyacsai Szakoly Ferenc bácsinál 1971 óta már „nincs kinn” az iparengedély. — Négyen voltunk test­vérek, én voltam az egye­düli fiú; nem is lehettem volna más, mint csizmadia. Mert nálunk apai, anyai ágon is azok voltak a fér­fiak. Törökkoppányban lak­tunk, nagy szegénységben ; a csizmadiák akkoriban a falu szegényei voltak. Néz­tem én serényen hogyan jár az apám keze, gddig sem kellett mást csinálnom. Amikor kijártam a hat ele­mit, már valamicskét értet­tem a csizmakészítéshez. Tatán élt egy gazdag nagy­bátyám, odavett tanulni a cipőgyárba. Két év múlva segédlevelet szereztem. Nem volt valami fényes ott az inasélet. A mesterek és a segédek „csicskása”-ként szolgáltunk: fuss ide, fuss oda. Örömmel jöttem haza, apám mellé, dolgozni... Máig is azon gondolkozom, hogyan lett Törökkoppány a csizmadiák faluja, de 1943- ban itt hatan is űzték ezt az ipart Aztán beleszólt Szakály Ferenc életébe is a háború. Fiatal házas volt, amikor Budán, negyvenöt februárjában, fogságba esett. — Megszámoltam: há­romszázhúsz pár csizmát csináltam a hadifogságban; a kényelmes, jó lábbeli nagy érték volt a szovjet tisztek között. 1947 júniusában a többiek már a vagont vár­ták, hogy jönnek haza, én meg még mindig a csizmá­kat csináltam. Aztán haza­kerültem, nagyon boldogan, de nagy szegénységbe. Ta­vasszal, nyáron, ősszel a földben dolgoztam, csak té­len került elő a csizmadia- ság. — Milyen lábbelit csinált, Feri bácsi? — Leginkább szegények­nek valót. Csizmát, olyat, amilyet hóban, sárban hord hatott az ember. Ezt fejelni (Király Béla felvétele) is többször lehetett, mer* erős, tartós lábbeli volt. Ké­szítettem bakancsot . meg papucsot is. A módosabbak rogyás1 és kemény szárú bokszcsizmát rendeltek; ez azonban s kevésnek iutott. Nágocson, Vargyakon, Gyar­lódon, a Szakcsimajorban. Gerézden és Jutómban ke­vesen suvickolták akkori­ban fényesre a csizmát. — Miért jött el Török- koppányból? — Éppen a csizmadiaság miatt. Annyi mester volt ott, hogy nem lehetett meg­élni. Átköltözniük hát Ácsá­ra, a szélső házba. A fele­ségem is, én is a tsz-ben dolgoztunk, s mellette ipa- roskodtam. Aztán egyre ke­vesebb csizma kellett, in­kább csak javíttattak az emberek. Egyszer behoztak a kocsisok néhány lóhá­mot: „Javítsd meg, Ferenc, biztosan értesz hozzá!”. Ha- akkor nem is értettem, be­letanultam. Nekem is volt lovam, annak is kellett az istráng. így lettem szíj­gyártó. Hivatalosan ma is az vagyok, mert ha szakad a lószerszám, mármint a bőr, azt fizetségre csinálom meg. — Ajánlaná-e ma a fia­taloknak ezt a mesterséget? — A jó bornak nem keli cégér. Hiába ajánlanám én, ha ők nem akarják. Elfele­dett szakm'a ez már rr.ind a kettő: a csizmad'áé is, a szíj­gyártóé is. Én sem tudtam egész évben megkeresni vei» a kenyeret. Az állattartás többet hoz. A sors fintora, hogy a sok törökkoppányi csizmadiából# mára szinte hírmondó sem maradt... Feri bácsi, elköszön, mert itt az etetés ideje. Fia, if­jabb Szakály Ferenc kísét ki. — Én is nagy buzgalom­mal tanultam a cipészszak­mát. De ahogy megszerez­tem a szakmunkáslevelet, azzal vége is lett: átnyer­geltem a mezőgazdaságra. S nem bántam meg. Békés József Amikor 1982 decemberében munkájukról, terveikről, a székhely- és társközségekben élők helyzetéről beszélgettem Bide Jánossal, a közös ta­nács elnökével, jó néhány* gondról is szólt. Többek kö­zött arról, hogy Sávolyon kerti csap hiánya gátolja a házakhoz a víz bevezetését; gyakori a panasz a víz minő­ségére kisebb lélekszámú te­lepüléseiken. S azt is régen sérelmezték a srágerdei és a főnyedi lakosok, hogy nincs segélykérő telefonjuk, sürgős esetben neon tudnak orvosért, mentőért telefonálni. Most. hogy a napokban újból Sávolyon jártam, Bide János elnök már kevesebb gondról, helyettük inkább az eredményekről s főként a társközségek gyarapodásáról szóit. — Végül is a múlt évben sikerült kerti csapokat sze- nezni, s tavaly ősztől már egészséges ivóvíz jut el m in- den sávolyi otthonába. Ezért községünk lakód jelentős anyagi áldozatot és társadal­mi munkát is vállaltaik. 1983- ban Sávolyon az egy lakosra jutó társadalma munka érté­ke — 712 ember él itt — el­érte a 1785 forintot — mond­ja az elnök. A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter rende­lettel határozta meg az élel­miszert és a dohányipari ter­mékeket előállítóknak a mi­nőséggel kapcsolatos szabá­lyozási feladatait. A jogsza­bály értelmében az élelmi­szer-előállító gazdálkodó szervezetek, a gazdasági munkaközösségeknek és a kisiparosoknak az általuk elcáüított élelmiszerek minő­ségét folyamatosan kell el­lenőrizniük. Az ellenőrzési kötelezettség egyebek között a termékek összetételi jel­lemzőire, érzékszervi tulaj­donságaira, térfogatára, to­vábbá a csomagolási és je­lölési előírások megtartására terjed ki. Mindez változást jelent, mivel az ellenőrzési kötelezettség eddig — mint Tavaly, ugyancsak társa­dalmi munkában, az iskola mögötti réten elkezdték egy sportpálya kialakítását, amit idén fejeznek majd be. A la­kosságon kívül az Üj Élet Tsz, s a községben dolgozó keszthelyi vízügy szocialista brigádjai is segítettek a föld­munka végzésében; e munka értéke 400 ezer forint. Ko­sár. és kézilabda-, valamint futópálya is lesz a gyerekek­nek. Igaz, arra már nincs pén­zük, hogy bitumen borítás­sal lássák el ezeket, de bíz­nak abhan, hogy a megyei sporthivatalhoz benyújtott pályázatukkal sikerül a szük­séges anyagi fedezetet el­nyerni, s akkor valóban jó körülmények között sportol­hatnak majd a tanulók: Szegerdőről, Fényedről, és Szőkedencsiről is Sávolyra járnak iskolába a gyerekek. Ősztől egy korrekciós osz­tályt is indítanak és egy újabb — ötödik — napközis csoportot. A megyei tanács­tól kapott anyagi támogatás­ból és társadalmi munkával korszerűsítették a tantermek világítását. gyakorlókentet, politechnikai műhelyt létesí­tettek. A múlt évben alakí­tották meg a nevelési, mű­velődési központot, amely jogszabályban előírt kötelező feladat — csak az állami élelmiszeriparra terjedt ki. A miniszteri rendelet most a minőség-szabályozási felada­tokat a szövetkezetek, társu­lások, gazdasági munkakö­zösségek és a kisiparosok ré­szére is előírta. Kiemelten foglalkozik a rendelet a trösztök minőség­ellenőrzési szervezetének feladataival. Ezek a szervere­tek többek között irányítják és felügyelik a vállalati mi­nőségszabályozási tevékeny­séget, továbbá vizsgálati és mintavételi módszereket ír­nak elő. A rendelet egységes keret­be foglalta az élelmiszeripari minőség-szabályozást, ami a fogyasztóknak is előnyöket ígér. oktatási is művelődési intéz­ményeknek, s ennek kedvező hatása máris érződik. — A múlt évben félnrlliós költséggel kutat fúrattunk Szegerdőn, idén négy közki­folyót állítunk fel á települé­sen, innen kapják majd a jó ivóvizet. Kérésünkre a bala- tonmáriai áfé&z palackozott csecsemő vízzel látja el Fő- nyed és Szőkede.ics Lakóit. Sajnos az a tapasztalat, hogy ma még kevesen veszik ,ezt igénybe — mondja Bide Já­nos. A postai gondok megszün­tetésében jó partnernek bi­zonyultak a pécsi igazgató­ság vezetői. Régen kérték ? szegerdei és a főnyedi lakok, ' hogy ne a vörsi, hanem a sá- volyá postán kapják meg küldeményeiket, mert ez sok­kal kedvezőbb a jó útviszo­nyok miatt Kérésüket telje­sítették, és abban is megál­lapodtak az igazgatósággal hogy ebben az évben Szeg­erdőn és Fényeden segélykérő telefonokat helyeznek üzem­be. A fogyasztási szövetkezet pedig Lehetővé tette, hogy a két településen Levő .üzletei távbeszélő készülékeit nap­közben használhassa a lakos­ság. Sfeökedencsen rs korszerű­södik a postai szolgáltatás. A régi kastélyban levő hi­vatalt az új művelődési ház építése révén felszabadul! egykori kul túró tikomba köl­töztetik. Az á ta'aki tás közsé­geit az igazgatóság és a ta­nács közösem fedezi. A tanács vezetőinek idei fontos célja, hogy a korábbi­nál is jobban megismerje a társközségekben élők helyze­tét. Már most készülnek » májusi vb-ülésre, ahol Szö- kedencs lakóinak ellátásáról tárgyalnák. A vb-ülést — első alka­lommal kihelyezve — Szőke- demcsen tartják, hogy minél alaposabb munkát végezhes­senek. Még ebben az évben hasonló ülést tartanak Szeg­erdőn is. Szalui László Minőségszabályozás Rendelkezés az átképzési támogatásról Az Állami Bér. és Munka­ügyi Hivatal elnöke új ren­delkezésével kiszélesítette azoknak a dolgozóknak a körét, akik úgynevezett át­képzési támogatást kaphat­nak. Ezt ta támógatást arra az időre fizethetik, amíg a dolgozó saját hibáján kívül új szakma ismereteinek elsa­játítására kényszerül. Az új jogszabály lehetővé teszi, hogy ezután azok a dplgozók is átképzési támogatást kap­hassanak, akik a termékszer­kezet változása miatt a vál­lalaton belüli munkaerő-át­csoportosítással kerülnek olyan munkakörbe, amihez új szakmát kell tanulniuk. A támogatást korábbam csak azok vehették igénybe, akik­nek régi munkahelyükön vállalatuk a termékszerkezet átalakítása miatt nem tudott ípunkát adni, s ezért más vállalatnál voltak kénytele­nek elhelyezkedni, amikor új szakmát kellett tanulniuk. A támogatást a képzés és beta­nulás idejére lehet kérni, és ez idő alatt a dolgozó kere­sete nem éri el a korábbi átlagát. A támogatással a két kereset közötti különbö­zeiét egyenlítik ki. Az átkép­zési támogatás engedélyezését a munkáltatónak kell kérnie a területileg illetékes megyei, illetve a fővárosi tanács munkaügyi szakigazgatási szervétől. A MARCALI ÉPÍTŐ- ES SZAKIPARI SZÖVETKEZET áj és korszerűen felszerelt asztalos üzemébe, jó kereseti lehetőséggel ASZTALOS, SZAK- ËS BETANÍTOTT MUNKÁSOKAT. KÖNNYŰ FIZIKAI MUNKÁRA NOl DOLGOZÓKAT IS BETANÍTUNK. Munkásszállítást, üzemi étkeztetést kedvezményesen biztosítunk. Kedvező mnnkaidőbeosztás, 40 órás munkahét Jelentkezés: a szövetkezet telephelyén, a személyzeti és munkaügyi előadónál Marcali, Kossuth u. Ipartelep, H83 831 Lörincz L. László Jég fiáfán Ha nem nézett rám, lopva a mellére pisi ante btam, s ez volt minden, amit megen­gedtem magamnak. Persze amikor becsukó­dott mögötte Gulyásék ka­puja elátkoztam magam, hogy azon a napon sem ju­tottam egy tapodtatnyit sem közelebb hozzá. Hogy ez a közelebb mit is jelent, arról csak homályos elkép­zeléseim voltak. Azt akar­tam, hogy testestől-lelkestől az utolsó parcikájáig csak az enyém legyen. Amikor» víztől csepegve, elnyúlt mellettem a meleg homokon éreztem, hogy kitárul a teste, és talán ő is azt várja, hogy végigfut­tassam rajta a kezem és megcsókoljam. De ahogy rámnézett rozsdabarna sze­mével s valami .közömbös. dolgot vetett elém hideg hangján, megfagyott ben­nem a vágy. Szombat délután is haza- kísértem. Most azonban nem nyújtott kezet., hanem felém fordult és a hálával betaszitotta a kiskaput. — Bejön ? — kérdezte kö­zömbösen. Éreztem, hogy a torkom­ban dobog a szívem. A tyú­kok most is vidáman ká- raltak m udvaron, de Gu­lyás bácsi szokásos zsortő- lödését nem hallottam. Az ajtó felé fordult és megfogta a kilincset. — Gulyás bácsiék nincse­nek itthon — mondta és nem nézett felém. — Le­mentek a hét végére Szol­nokra. Azt akarják, hogy én is velük... Csakhogy nekem nem volt kedvem az egészhez. Tudja, én lettem volna a mesebeli árvalány, akin mindenkinek megesik a szíve. — s én gyűlölöm, ha sajnálnak! Végigmentünk az udva­ron, kancáié tyúkok és ha­lomba hányt szódásüveg- csesrepek között. Az üveg- danabok enyhe szénsavilla­tot árasztottak, s az egész udvart békebeli nagyfröcs- csök hangulata lengte be. Teréz előttem ment, s ahogy a tyúkokat kerülget­te ringó csípővel, először éreztem iránta leküzdhetet­len fizikai vágyat, amely úgy szúrt belém, mintha kést döftek volna a hasam­ba. Ott kullogtam a nyo­mában, és örültem volna ha legalább néhány másod­percig nem néz hátra. Na­gyokat lélegeztem, hogy el­múljon a szúrás. Hirtelen megperdült a sarkán es egy lezárt, kettős ajtóra mutatott. 22. — Az ott a műhely . : 1 Gulyás bácsi birodalma. Száraz volt a torkom, hogy alig jött ki belőle a haing. — Tudom . .. Voltam már itt egyszer-kétszer. Apám széket küldött... — aztán elhallgattam. Kulcsot vett ki blúza zsebéből és kinyitott vele egy ajtót, amely közvetle­nül a műhely melletti szo­bába vezetett. Előrement, felkattintotta a villanykap­csolót; a szobácska azonban így is félhomályban ma­radt. — Látja, még villanyom is van. — Csupa-csupa összkomfort. .. Állt a szoba közepén, ke­ze lefelé lógott a teste mellett és váratlanul foly­ni kezditek a könnyei. Nem volt emberi a sírása: nem hüppögött, zokogott vagy nyüszített, mint más, csak állt mozdulatlanul és po­tyogtak a könnyei. Régi­régi madonnaszobrok vagy szentképek síriratnak így csodák idején. Egyszerre elmúlt belőlem minden félelem. Hozzálép­tem, átöleltem és megcsó­koltam. Aztán ott csóko- lóztunk a homályosan pis­lákoló villanykörte alatt, ki tudja meddig. Arra ébredtem, hogy ki­bontakozik a karjaim közül és megsimitja az arcom. — Kedves fiú vagy. Zoli — mondta, és végighúzta ajkát a nyakamon — Ked­ves, nagyon kedves... Art akarta, hogy én vet- kóztassern le. Ajkát a nya­kamra tapasztotta és csak állt mozdulatlanul, amikor lehullottak róla a ruhada­rabok. Sok mindenre nem em­lékszem abból, ami ezután történt. Alighanem el is ájulhattam, ha csak rövid időre is, mert egyszercsak arra ocsúdtam, hogy eltűn­nek szemeim elől a fekete foltok, és ismét látom a félhomályba burkolódzott bútorokat. Aztán meghal­lottam a hangját is. — Ne olyan gyorsan, ked­ves ... Jaj, ne-olyan gyor­san ... ! Amikor végérvényesen magamhoz tértem, a háta­mon feküdtem. Teréz mel­lettem, és a mellemre haj­totta a fejét. Haja az orro­mat csiklandozta, testéből ismeretlen, kellemes illat áradt. Megsimogattam a mellét és csalódottan éreztem, hogy egyáltalán nem va­gyok boldog. Sőt. A félté­kenység olyan hulláma tört rám, hegy szinte elszédül­tem tőle. Teréz megérezihetett vala­mit a bennem dúló vihar­ból, mert elvette fejét a mellemről, 1 hasra fordult, és az arcomba nézett. — Valami baj van, ked­ves? — kérdezte még min­dig a régi melegséggel a hangjában-, dg már kezdett hűlni ez a melegség és én éreztem, hogy néhány perc múlva újra a Tisza-parlon fekszünk, mint két fetigba- rát idegen. Jobbnak láttam, ha nem duzzogok, hanem őszintén szemebe mondom a bána­tom. (Folytai fűk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom