Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-22 / 44. szám
Debrecenben átadták a Nagyerdőn épült nj gyógytermálfürdőt, ahol fő- ■ ként a reumatikus és mozgásszervi megbetegedésekben szenvedők találhatnak enyhülést fájdalmaikra. A szabadtéri és fedett medencékben — amelyek területe mintegy ötezer négyzetméter — naponta háromezer vendéget fogadhatnak. Az új fürdőben a reumatikus betegségekben szenvedők mellett a felüdülni vágyók is jól érzik magukat. Sajtótörténet dióhéjban Rikkancsok kínállak a naoi híreket Reggeli kávénk elmarad - hatatlan tartozéka az újiság. Még a munkába indulás előtt tájékozódunk a napi eserné- nyelaről. Este újbói elővesz- szük a sajtótermékeket, hogy betűről betűre átolvassuk azt, amire reggel nem jutott idő. Az újság tehát hozzátartozik mindennapjainkhoz. Nem véletlenül, hiszen a hírközlés szándéka emberi. Eredete az őskorba nyúlik vissza. A bar lan 3 rajzok is üzenetet közvetítettek. Az évezredek során a sajtó, a hírközlés sok változáson ment keresztül, míg elérte mai formáját. A hírközlés alakulása az átlagember számára majdnem ismeretlen, ám sokakat érdeklő terület. Kaposváron, a Latinca Művelődési Központ pedagógus nyugdíjas- klubjának legutóbbi találkozóján megtelt a terem Kellner Bern álnak, a megyei könyvtár nyugdíjas igazgatójának sajtótörténettel foglalkozó előadására. Nem köny- nyü rövid idő alatt összefoglalni azt, ami évszázadok során történt. Egy óra múltán azon ban a résztvevők egységes képet kaptak erről a hatalmas, szerteágazó területről. Melyek a sajtó történetének legfontosabb állomásai? Az első nyomtatott újság a XV. század második feléből származik, Kaffa várának bevételéről tudósít. A napilapok hazája Anglia. A kereskedelem és a tájékoztatás édes test vérei lettek egymásnak, így virágzott fel a sajtó, mint a hírközlés legfontosabb eszköze. Hazánkban a XVIIX. század végén indult meg a „nagyüzemi” újságkészítés. A lapoknak kezdetben mitológia» eredetű neveket választottak, mint például a Magyar Múzsa, Klió vagy az Athenaeum. A Pesti Hírlap Kossuth Lajos nevéhez fűződik. A lap 66 évig élt, hangvétele azonban megszűnéséig, 1944-ig jelentősen változott. (Utoljára, a Légrády testvérek szerkesztették.) Az első magyar bulvárlap, az Esti Újság megjelenését követte Az Est, a Friss Újság, A rikkancs, A Nyugat, A Hét... Az idősebbek még emlékeznek rájuk. Az első sajtóbibliográfiát az országban Kéllner Bernât állította össze. Gazdag és érdekes anyagól hozott előadására a somogyi sajtó történetéről. A szálak. 1830-ig nyúlnak vissza, amikor a megyegyűlés követelte a helyi sajtó létrehozását. Csaknem húsz évnek kellett eltelnie, míg megjelenít a Somogy megyei Hivatalos Tudósítások. Azóta több, mint kétszáz időszaki kiadvány látott napvilágot. A legjelentősebb a két Somogy vármegye A második 1945. januárjában indult. Ebből jött létre a Somogyi Hírek, később a Somogyi Napló, majd 1951 márciusától a Somogyi Néplap. Érdemes böngészni a régi újságok között, hiszen számos történelmi dokumentummal találkozhatunk az elmúlt évtizedek, évszázadok napi tudósításaiban. A megyei könyvtárban fellelhető a felszabadulás előtti és utáni sajtótörténeti irodalom. Gazdag gyűjtemény várja itt az olvasókat a már rég megszűnt újságokból is. A teljes somogyi sajtóanyagot mikrofilmeken őrzik. Lapunk ma megjelent számából is egyszer majd történelem lesz ... Az óvodások szókincsének gyarapítása Mese, vers, barkochba A versek megkedveltetése is hasonlóan történik. A rin- gatókkal kezdjük. Megismertetjük Donászy Magda és Weöres Sándor legszebb verseit. A verbális bevésés nagyon fontœ a gyermekek szókincsének gyarapításában. Kifejezéseik akkor lesznek szépek, ha mindennapi beszédükből is használják a játékdsáh mégismert szavakat, hasonlatokat. Kérdéseikét, kérdéskültúrá- jukat szintén nagyon játékosan fejlesztjük óvodáskorban. Ennek a célnak szólgá- latában játsszuk kédvértc szellemi társasjátékunkat: a barkochbát! Először csak apró csoportban kezdjük, miután megismerkedtek a háziállatokkal. Ez az „állat-bar- kochba”. Én gondolok egy állatra, a csoport kérdez. Először csak a környezetére, mozgására, hangjára, külső jegyeire stb. Végül — ha szűkül a kör — rákérdezitek. A kitaláló tapsot kap, a kérdezők egy-egy korongot. így lemérhető, hogy ki, hányat tudott kérdezni. Később bővül a kör: az erdei, a vad- és a vízben élő állatokkal. Nem unják meg, sokszor már óvónői irányítás nélkül is játsszák, szerepjátékban. De játszanak a szülők, a gyerekek otthon is. Néha nevetve panaszkodnak, hogy » gyerek lefoglalja minden szabad idejüket. Maguk is meglepődnek gyermekük ismeretein. Például mikor így kérdeznek: elevenszülő? gondoskodik róla az ember? szoptatja a kicsinyeit?... flz állat-barkochbi «tán játsszuk az élő—élettelent. Először csak a közvetlen környezetünkben található dolgokra gondolunk, de hamarosan bővíthető a kör. Szellemi tornának nem rossz módszer. Nagyim kedvelik a gyerekek a találós kérdéseket is. Van olyan gyermek, aki 15 —18 kérdést is elmond egymás után. Szívesen tanulnak egymástól. S akkor igazi a boldogság, ha nem sikerül kitalálni a választ a föltett kérdésre, és az óvónéni sem tud rá válaszolni. Ekkor „szabad a gazda” következik. Itt ismét a szülők sietnek kicsinyeik segítségére. Előkerülnek a régen hallott kérdések, a rég tanultak, s miközben ezek újra közkinccsé válnak, beszélni tanulnak gyermekeink. Báli Györgyné óvónő Mind gyakrabban hallani tanítónőktől, szülőktől, hogy a kisgyermekek, óvodások, kisiskolások nem tudnak beszélni folyamatosan, értelmesen. A kérdéseikről pedig ne is beszéljünk ... Hol van hát a hiba? Fogadjuk el tényként, hogy a gyermekeinket a gyakori televíziónézés némi tóttá él? A gyerekek szókincsét inkább gyarapítja a televízió! De csak a pasz- szív szókincsét. Ezért elsősorban az óvónőké, a szülőké a feladat, hogy a passzív szókincsből aktív váljék. A gyermek használja is a megtanult, könnyen elsajátított szavakat! Mit tehetünk ennek érdekében? A háromhatéves gyermek imádja a mesét, életkori sajátosságából fakad. Meséljünk hát neki! Óvodában és otthon egyaránt. A kicsi gyerek szívesen hallgatja az állatmesé- ket. Gyermekirodalmunk nagyon gazdag. Később áttérhetünk a bonyolultabb, cselekményes mesékre. Mindig történjen valami: győzzön az ügyesebb, a legkisebb, a legerősebb ... Egy-egy mesét mondjunk el többször is! Ha szépen mondjuk el, kiemelve a párbeszédeket, a gyermek hamar megtanulja. S egy- szercsak azt vesszük észre, hogy a gyermek maga is mesél... Kérhetjük is rá. Jól bevált módszerként ajánlhatom a mesemondó-versenyt az óvoda nagycsoportjában. Ha hároméves korában elkezdünk mesélni a gyermeknek, tudatosan vissza-visszatérve mindig a kedvenc mesékre: azt vesszük észre, hogy ötéves korára a repertoárunkban szereplő mesék javát már ismeri és maga is meséli. Ezek a mesék bővülnek aztán a hazulról hozott mesékkel. Szívesen meg is hallgatják egymást, lázasan készülnek egy-egy ilyen eseményre. Ebben a nemes versengésben aktív részesek a szülők is: senki sem akar lemaradni, s a kicsik számon tartják egymás eredményeit. Mi egy-egy kis képecskét tűzünk a mesét mondó gyermek jele mellé. Lehetőleg úgy irányítjuk, hogy mindenki a képességeihez mérten szerepeljen. Lézershow A SPORTCSARNOKBAN géket, akik ott küzdenek a szabadságért, a menekülésért. Szaggatott ütemű komputerzenére robotok érkeznek a színre. Elembertelenített világot igyekeznek emberségessé alakítani, de a technikai fogyatékosság kikiütközik rajtuk. A beprogramozott mozdulatokból azonban ők is szeretnének kitörni. Végül egyiküknek sikerül: letépi szorító páncélját, és szabadon, boldogan szalad el... A Krüftwert együttes gépembereket idéző zenéje, vagy a Queen F'alsh Gordon című fantasztikus film aláfestő muzsikája éppúgy nem ismeretlen, mint a többi elektronikus dallam. A Montage Balett Stúdió viszont a fények játékával és a táncosok produkciójával olyan élménylöbblethez juttatott, amelyet nehéz lenne elfelejteni. Hogy az előadás végén néhányan mégis csalódva keltek föl a helyükről? Kétségtelen, hogy lehetne hibákat találni a műsorban; túl hangos volt a zene, a tanckar nem volt mindig egységes, s a várt másfél, kétórás időtartam .helyett csak alig több mint egyórásra sikerült a program. A teljesítmény azonban mindenképpen megérte a figyelmet ! Gyarmati László A csarnokban kihunynak a fények, a lelátó közönsége elcsitul, s fesizült figyelemmel várja a kellőképpen beharangozott előadást. Hétfőn este a kaposvári sport- csarnok két előadásán több, mint kétezren nézték végig a Montage BaJettstűdió újszerű fantasztikus környezetbe helyezett produkcióját, a Lézer balett 2000-et. A cím magában hordozza a fantasztikumot, az elképzelt jövőt, a megfelelő körítésről pedig a technikai apparátus gondoskodott. F ül tép rien erŐ6 volt az elektronikus rockzene üteme, s a hatalmas vetítővásznon először a szereplők, a rendező — Darabos János —, és a műsort ösz- szeállítók neve jelent meg, majd elkezdődött az igazi előadás. Sejtelmes jövőt sugárzó képzőművészeti alkotások, ábrák, képek, fényrajzok a háttérben, a színpadon pedig térdig érő füst, táncosokkal. Kezdődik az impresszionista utazás az elképzelt térben és időben. A sötétséget nyílegyenes lézersugarak döfik át meg át, színes fénynyalábok kísérik az előtáncosokat. Az összbenyomás kétségtelenül szokatlan, s a befogadó a sokféle hatás alól képtelen kitérni — ha egyáltalán van valaki, aki „hideg fejű szemlélője” kívánna maradni az eseményeknek. A színpadon emberek vannak. Érzésekkel, vágyakkal, kétségbeeséssel, szerelemmel, dühösen és kiégetten. A balett hullámzik: hol az egész kar, hol csak szólótáncosok, majd párok próbálják érzé- keltotni mondandójukat. A férfi és a nő viszonya, szerelem és erotika kavarog a színpadon korántsem meg- botrankoztatóan, inkán b müveszien-lírain, Majd vált a színpadkép, s fekete köpenyes férfiak érkeznek. A hangulathoz idomul a zene la, kétségbeesve dübörög a teremben az ütem és a dallam, Az Erőszak hatalmas hálója fogta tartja a gyenLörincz L* László Jég hátán — Sok választásom különben sincs — mondta, és gyanítani kezdtem, hogy tulajdonképpen nem is nekem beszél, hanem egyszerűen csak kimondja, amit már ki tudja, mióta rejteget magában. — Ki kérdezi meg tőlem, hogy mi akarok lenni, örüljek, hogy egyáltalán meghagyták az életemet. Ha nem tudná, olyan társadalmi osztály képviselője mellett gyalogol, amely mostantól kezdve örök időkre kizárta magát a magyar nép történetéből. Örökre eljátszotta minden jogát, hogy részt vegyen a magyarság sorsának alakításában. Remélem, igazat ad nekem. Megrántottam a rállam. A fenét sem érdekli, hogy az a bizonyos osztály, amely minden bizonnyal az övé, mi mindenből zárta ki magát — Nekem Darvas! atya tanította a történelmet. És bár elhiheti, hogy nem akárkik voltunk ott, Ha én is oda jártam, mégis, nem hiszem, hogy kapott volna valaki is ebben az országban tökéletesebb történeti képzést. Éh már akkor előre láttam mindent, amikor az az állat Hitler hatalomra jutott Németországban. Már gyerekfejjel tudtam, hogy ez a dégénérait, szellemileg prostitulá- lódott uralkodó osztály, ha hozzá köti a szekerét, végérvényesen elveszett. Hogy beteljesül, aminek már évszázada be kellett volna teljesülnie ... Úgy eltűnünk a történelem színpadáról, mintha itt sem lettünk volna. Ezer holdjainkkal, kutyabőreinkkel együtt. Még a krónikák lapjairól is kivakarják a nevünket. És így \{an ez rendjén. őszintén megmondom, a negyedét ha értettem annak amit beszélt. — Tudja, hogyan viselkedtünk mi ebben az országban? Mintha sosem lett volna francia forradalom, és sohasem találták volna fel a polgári demokráciát. Prostituáltuk magunkat hl és az országot is. Legalábbis elméletben. Hát én majd a gyakorlatban is átültetem. Más perspektíva úgysem áll előttem ... A lábam ujját bámultam, mintha róla akarnám leolvasni azt a bölcsességet, amely hiányzott ahhoz, hogy válaszoljak neki. ö azonban csak folytatta, nem sokat törődve vele, hogy értem-e amit mond, vagy hogy egyetértek-e vele. — Tudtam, éreztem, hogy el kell jönnie a nagy történelmi leszámolásnak. És mindegy, hogy kik csinálják. Ha nem a kommunisták, akkor mások. Az arisztokrácia uralmát felváltja a nép uralma. Amerikában soha nem is uralkodott az arisztokrácia, mégis egészen jól funkcionál az az ország. Olyannyira, hogy a háborút is megnyerték ... , — Meg az oroszok — mondtam, mert errefelé amerikait egy szálat sem lehetett látni, orosz katonát viszont annál többet — No igen. Ezzel aztán az a lehetőség is a semmibe foszlott, hogy az arisztokrácia megtalálja helyét az elkövetkező uj társadalomban. Érti? — Hát.:: — Nézze — mondta türelmesen és szembefordult velem. ■— A nyugat-európai demokráciákban az arisztokrácia sokat veszített az előjogaiból. Kutyabőr és oklevelek helyett dollárt kezdett gyűjteni aládafiába. S kitűnően megfért azokkal, akiknek soha nem is volt kutyabőrük, dollárjuk viszont annál több. A nyugati arisztokrácia igyekezett levetkőzni származási gőgjét és asszimilálódott az új körülmények között. De nálunk? Az utolsó, rongyos mezei gróf is különbnek érezte magát a milliomos gyárosnál, ha az történetesen nem volt nemesi származású. S az a legnevetségesebb, ha ez egy kialakult és megcsontosodott társadalmi morált tükrözött. Érti ? Egyszerűen mindenki természetesnek vette, ée kész... Ez volt a mi tragédiánk, higgye el... Aztán most meg az oroszok... Ha itt is kommunizmus lesz, már pedig miért ne lenne, akkor aztán vége az arisztokráciának. Nem lesz hova beolvadnia. Legföljebb balalajkán játszhatna, mint az orosz hercegek tizenhét után Párizsban, csak attól tartok, hogy a magyar nemesség zenei kvalitásaira nem lehet mulatókat bazi- rozni, nemhogy Párizsban de még Angyalföldön sem... A magyar nemességnek mindörökre vége ! Ráhúzták a vécét és kész! (Folytatjuk,)
