Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-19 / 42. szám
Rádión&pié A BETŰRŐL mm — Számomra, mint az oktatási részben, úgy ebben a részben is a következő az alapprobléma. A magyarországi népességben évtizedek óta nagyjából azonos azok nak a százalékaránya, akik könyvet vesznek és olvasnak. Jó ez vagy nem? Magas ez a szám vagy alacsony? Világviszonylatban összemérve lehet-e egyáltalán magasabb ? Abban egyet, értünk, hogy az olvasóknak van egy bizonyos százaléka, amelyik Rilkét, Szekfű Gyulát és minket olvas. Kérdés, hogy lehet-e ezt radikálisan emelni? Lehet-e valóban olvasó Magyarországot teremteni, mint ahogy az oktatásban is az az alapkérdés, hogy az egész népesség képes-e fiziológiailag és értelmileg a középfokú oktatásra? Megelégedhetünk-e eredményeinkkel vagy még lehet tovább jutni? — Bizonyos országokban bizonyos brosúrák olvasását kötelezővé tették. Mi sem lenne könnyebb, bár a magyar kormány nem szándékozik ekt tenni. Az igazán nagy kérdés az, hogy napról napra ezrek morzsolódnak le az olvasók táborából. Nagy számú hátrányos hely. zetű értelmiségi olvasó is van, a könyvtárak egy része nem nyilvános, hiszen a Valóság nincs kinn a polcon, pedig ott kellene lennie. Én, mint értelmiségi olvasó sok városi könyvtárban hátrányos helyzetűnek érzem magam, mert az eredeti mű nincs ott. Kérdés, hogy működhetne ez a rendszer nagyobb hatásfokkal. Talán úgy, ha a szakmunkásképzőkben nemcsak 8 és fél szá. zalék lenne a humán tárgyak aránya, hanem 40 százalék, mint a Fiat , Művek szakmunkásképző iskolájában. Tudjuk, hogy nálunk minden harmadik szakmunkástanulónak igen gyatra az olvasási készsége. Másik egyharmad.uk, akik viszonyúig tudnsfc olvasni, valahogy nem kedvel 1 az olvasást. Hogj'an működhetne ez a rendszer nagyobb hatásfokkal? Nem akarok sötét színekkel értékrend válságról, a célok válságáról beszélni. Egy bizonyos: az olvasás önmagában nem nagy érték vagy cél. De ahhoz, hogy mint eszköz hatékonyan működjön, ahhoz bizonyos célokra van szükség. Ezért az eszközkönyvek számának növekedésén nem búsulok, mert ha ott lennének a polcokon azok az eszközkönyvek praktikus célból, amelyeket a tv-műsor nézése közben is levehetnénk, és ellenőrizhetnénk, hogy igazat mondanak-e, akkor az előbbre vinné az ügyet. Más az, hogy a ha- 'szonelvű olvasásnak is vannak káros következményei. — Sükösd Mihály még a vonalban van. — Kisdiákként hallgatom ezeket a szövegeket, amelyekkel teljes mértékben egyetértek. Azzal a megszorítással, hogy Szabolcsi Mik. lós kérdésére nem tudnék választ adni. Azt kérdezte: viszonylag optimális szinten vagyunk-e az olvasást illetően, és ha igen, lehet-e ezt lokozni? Azt hiszem, nem vagyunk optimális szinten, de reménykedem abban, hogy egy relatív optimális szintet el tudunk érni. Hogy miként és milyen módszerrel, az az illetékes szakemberek dolga. Arra sem lehet korrekciós javaslatot tenni, hogy vannak-e olyan könyvtárak, ahol a Valóság kint van a nyilvános polcon: és mit kell tenni az olyan könyvtárakkal, ahol nincs kint. Ezek a napi munka velejárói. Ha az ember arra gondol, hogy fejlett nyugat-európai országokhoz képest — Amerikáról most ne is beszéljek — mi még mindig nemcsak verstermelő, hanem bizonyos értelemben versfogyasztó ország is vagyunk, azt hiszem, a körülményekhez képest optimális szinttől olyan nagyon nem lehetünk messze. Ez eredmény. Noha az életem könyvfogyasztás és könyv- csinálás folyamatában telik el, egyet azért valamennyiük figyelmébe ajánlanék: talán mégse ez életünk alapvető és központi kérdése. Magyarország — ilyenolyan történelmi okok miatt — irodalomra orientált nemzet volt. Ez az irodalomra orientáltság szűnt meg az 5fi utáni évtizedekben, szerényen mondom : szerencsés történelmi körülmények között Csak azt ne képzeljük, hogy ennél fontosabb nemzeti sorskérdésekkel — nevezetesen, hogy kik olvasnak, hányán olvasnak és milyen eredménnyel olvasnak — nem kell ma szembenéznünk. (Folytatjuk.) Négy öregek napközi otthona található Kaposváron. Ezeket az intézményeket kilencvenhat idős ember látogatja. A hivatásos gondozónők - a napi teendőkön túl — kirándulások, szórakozási lehetőségek megteremtésével teszik hangulatossá az idős emberek hétköznapjait. (Gyertyás László felvételei) Közvetlenebb kapcsolat Összevonták az Akadémiai kiadót és az Akadémiai Nyomdát Könyvkiadásunk általános gondja, hogy az évről évre halmozódó kéziratkötegekkel ésak nehezen vagy egyáltalán nem tudnak megbirkózni a nyomdáik. A szűk nyomdai kapacitások miatt így aztán nem ritkáik az úgynevezett „sorbaálló könyvek”, amelyeknek kiadása esztendőről esztendőre húzódik. Ezeknek a gondoknak az orvoslását az is segítheti, ha egy-egy kiadó közvetlenebb kapcsolatba kerül az írásos szellemi termékeknek végső formát adó nyomdával. Ennek a gondolatnak a jegyében született a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárának utasítása az Akadémiai Kiadó és az Akadémiai Nyomda összevonásáról. Az intézkedés céljáról és várható hasznáról Hazai György akadémikus, az Akadémiai Kiadó és Nyomda főigazgatója tájékoztatta az MTI munkatársát. Mint elmondotta: a két vállalat ösz- szevonása, az új szervezeti rend kialakítása lehetőséget ad az egyes munkafolyamatok ésszerűbb megszervezésére, így közelebb hozható egymáshoz a kiadói munka és a nyomdai tevékenység. Az Akadémiai Nyomda kapacitása egyébként évente 14—15 ezer ív, ez a teljesítmény csak nagyobb rekonstrukcióval növelhető számottevően. Fokozottabb termelést eredményezhet azonban a belső erőforrások feltárása és mozgósítása is. Az összevonás révén a kiadó és a nyomda kapcsolata alapvetően megváltozik, annál is inkább, mert korábban két különböző ágazathoz tartoztak. Azon túl, hogy mód nyílik az egységes érdekeltség kialakítására, a kapcsolatrendszer valamennyi pontján a korábbinál racionálisabb együttműködés valósulhat meg. Közös elgondolások vezérelhetik a jövőben a tervezést és a kivitelezést, így a kézirat a korábbinál jobban előkészítve kerülhet a nyomdába. Természetesen ezzel nem wő a kapacitás, de a kiadói szerkesztőségek jobban igazodhatnak A nyomdai munka szempont-' Alihoz, s megfordítva is igaz, vagyis a szerkesztőségek igényeit körültekintőb- ben mérlegelhetik a nyomdában. A kéziratok alapos előkészítésének nemcsak az az előnye, hogy a nyomdát nem terheli a kiadó fölösleges munkákkal, hanem a költségek alakulását is kedvezően befolyásolja a szerkesztők gondos tevékenysége. A lexikonok esetében például többnyire az okoz problémát, hogy a szerzők nem lexikonnyelven írnak; ilyenkor a szerkesztőségekben tömörítik a szöveget, esetenként a stílusbeli egyenetlenségeket is kijavítják. A lényeg azonban az, hogy a munkafolyamatoknak e bonyolult rendjében közelíthetők egymáshoz az eltérő szempontok, s így olajozot- tabbá válik a nyomda és a kiadó együttműködése, következésképp a kézirathegyek is gyorsabban apadhatnak. Áttörő változást természetesen csak a nyomdai kapacitás bővítése hozhat, hisz jelenleg a tudományos munkák számának dinamikus növekedése nem áll arányban az Akadémiai Nyomda technikai felkészültségével. Az ésszerűbb szervezeti fölépítés az adminisztrációban is lényeges változásokat hog. A kiadó olyan számítógépet kíván beszerezni, amely bizonyos szerkesztési, nyomdai tevékenységek ellátására is alkalmas. A számítástecn- nika bevezetését elsősorban a költségek csökkentése indokolja, de a nyomdákban és a szerkesztőségekben időt is megtakaríthatnak az elektronikus adatfeldolgozás révén. A jövőben a lexikonmunkákat is gépesíteni kívánják, hiszen a pótkötetek vagy az újabb kiadások megjelentetésének előkészítésekor nagy segítséget jelent, ha a számítógép adattárából lehívható a korábbi cikkely. Ezt azután — mielőtt végső formát kapna — elektronikus úton alakíthatják át, egészíthetik ki, illetve elhagyhat- 1 nak részeket belőle. Ma már egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a kiadói munka megújulásának egyik feltétele az elektronikus szerkesztés — mondotta a főigazgató. — Lássuk, mit ír az újság! Egymás után jönnek az otthonba. toll könyvespolc 1979 tavaszán az emlékápolás folytonossága meglehetősen nagy hangsúlyt kapott Kaposváron a Rippl-Rónai ülésen. A célok között fogalmazódott meg a kutatások élénkítése és elmélyítése. Egy évvel korábban jelentette meg a megyei könyvtár a Rippl-Rónai bibliográfiát, forrásokat ajánlva a kutatóknak. Arra a kérdésre, hol tart a Rippl-Rónai kutatás, sem akkor, sem most, nem lehet érdemlegesen válaszolni, ugyanis nincs, hol ezt nyilvántartanák. A kultusz-ápolás szükségessége fogalmaztatta meg Laczkó Andrással — sokak javaslataira hallgatva — a tanácskozásról kiadott kötet előszavában a következőt: a Róma-hegyi villa váljon a Rippl- Rónai kutatások központjává. Afféle „adatbankot” én is el tudok képzelni e helyen, fontosságát talán 5 újra szorgalmazni kellene. Laczkó András új tanulmánykötetének is itt lenne a helye. Ecset és toll címmel adta közre azon írásait, amelyekben a festő irodalmi kapcsolatait mutatja be, sok új ismerettel gazdagítva e témakört. (Laczkó András Ecset és toll. Rippl-Rónai József és az irodalom. Irodalomtörténeti füzetek.) Az 1979-es kaposvári tanácskozáson Rippl- Rónai és Móricz barátságáról, kapcsolatáról szólott; ügyesen emelte ki a festő írói ismerősköréből a legfontosabb személyt. Mostani tanulmánykötetében is helyet kapott a korábbról ismert tanulmány. 1910-zel kezdődött a festő életének az az időszaka — írja, amelynek legfőbb vonásai az önzetlen segítökészség, lelkes kiállás ifjabb művészekért, írókért, költőkért. Ekkortól fordulnak meg környezetében, kiállításain, matinéin ismertebb és pályakezdő irodalmárok ... Egyes verseket és köteteket, drámákat ajánlottak a mesternek ... így emelte ki a kézhez vett dedikált könyvek sorából 1911 őszén Móricz Zsigmond művét, s köszönte meg mindjárt egy kaposvári színes levelezőlappal. (Móricz pályája elején tart, nemrég jelent meg a Hét krajcár című no- velláskötete, majd a Sárarany.) Aki járt Rippl-Rónai hajlékában a festő életében, vagy a későbbiekben a Róma-hegyi emlékmúzeumban, tudhatja: a festő rendszeresen olvasta kora leghaladóbb, újító szellemű folyóiratát, a Nyugatot. A folyóirat szerzőivel szoros kapcsolatban állt. Sokan tisztelték a Párizs szellemével Kaposvárra tért festőt. Harcostársat láttak benne. Rippl-Rónai épp Párizsba érkezve fogalmazta meg: A könyvekben találtam meg legjobb barátaimat. Most Octave Mirbeau. nak érdekes könyvéi olvastam at, a „Le* jardines des Supplices”-t (magyarul „A kínok kertjét”, 1889). A francia fővárosban a Nabis csoport dolgozott ebben az időben, Rippl-Ró- naira is hatással kellett, hogy legyenek tagjai. Azt vallották — a szecesszió szellemében —-, ki kell lépni a festészet keretei közül. Plakátokat, színházi díszleteket, dekoratív, díszítő munkákat készítettek. Fellendítették az illusztráció művészetét, a könyvművészetet, a litográfiát. Egy kis könyv kiadásán illetőleg megcsiná- lásán fáradozom— írja Rippl-Rónai József Ödön öccsének címzett levelében Párizsból 1895-ben. Kevesen tudják; Rippl-Rónai 1902-ben Moszkvából kapott megbízatást színházi díszletek tervezésére. A festő el is utazott, de a kemény hideg elriasztotta. A tanulmánykötetbe dicséretesen sok adatot gyűjtött Laczkó. Fönnmaradt emlékek sorát állítja elénk Adyhoz, Bölonihez, Lengyel Menyhérthez, Juhász Gyulához és másokhoz fűződő kapcsolatáról. Adyt festői szemmel is érdekesnek tartotta Rippl-Rónai, róla így nyilatkozott a költő: „Mennyire új, magyar és Rippl-Rónai a mi Rippl-Ró- naink.” A szellem két harcosa közül Ady volt a bátrabb, ám tisztelte — sőt, irigyelte — Rippl-Rónai vonzónak ítélt kaposvári életmódját. Róma hegyen tett látogatása során minden bizonnyal a muzsika sem maradhatott el kettejük találkozásából. (Ismeretes, hogy Ady a muzsikához jobban értett, mint a képzőművészethez. Kifejezetten élvezte, akár hangszeres muzsikáról volt szó, akár vokálisról.) Rippl-Rónai nem zárta magába az írók barátságát. Megosztotta azt a várossal is, Kaposvárral. Lengyel Menyhértnél elérte*, hogy cikket írjon a Somogyi Hírlapba. (A cikk rövidített változatának közlése erénye Laczkó tanulmányötetének.) Rippl-Rónai élete alkonyán sorozatban készítette írói portréit, közülük a legismertebb Babitsé, Szabó Lőrinczé. Kosztolányi írta: „Rippl-Rónai mindig testvériséget tarott az írókkal.” Laczkó tanulmányfüzére olvastán új igény is megfogalmazódik bennem: az ecsetvonásait portrévá gazdagító összefoglalás sem maradhat el. Benne az eddiginél elmélyültebb figyelmet szentelve Rippl-Rónai későbbi emlékének ápolására, mint azt példásan tette Takate Gyula muzeumigazgató és költő ... Hórányi Barna Emlékezés Munkácsyra Munkácsy Mihályra, a magyar festészet kiemelkedő mesterére emlékeztek tegnap Debrecenben a Déri múzeum Ecce homo-ter- mében, a művész születésének 140. évfordulója alkalmából. Az asztalosinasságtól a világhírig ívelő pálya egyik legismertebb alkotása az Ecce homo, amely a művész nyolc más képe társaságában a Déri múzeumban látható. Lézer-akupunktúra Tatabányán Lézer-akupunktúrás —■ pontszúrásos — kezelést vezettek be kísérleti jelleggel a Tatabányai Szénbányák gyógyfürdőjében. Az ősi módszertől eltérően nem tűvel, hanem lézersugárral célozzák, illetve szúrják meg a kijelölt pontokat. A fájdalommentes beavatkozást egyelőre olyan pácienseknél alkalmazzák, akiknél más módszerrel nem sikerült javulást elérni. Az esetek többségében mozgásszervi és heveny betegségben szenvedőkön, migrénes fejfájással kínlódókon próbálnak se" gíteni ily módon. A készüléket a Tatabányai Szénbányák vásárolta az NSZK-bol A tatabányai bányászok gyógyfürdőjét naponta átlag kétszázan keresik föl. SOMOGYI NÉPLAP
