Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-17 / 40. szám

Rádiónapló A BETŰRŐL Somlyó György hivatko­zott arra, hogy mintha de­valválódna a betű. Valóban így van, hiszen a hétközna­pokban szinte elönt minket a rengeteg nyomtatvány, ki­advány. Most nemcsak a könyvekre, folyóiratok-a gondolok, hiszen újságok, kü­lönböző hivatalos és félhiva­talos nyomtatványok tömke­legé vesz körül miniket. A másik oldalon egyre inkább megtörik a betű egyedural­ma, mert elterjedt a tömeg­kommunikáció elektronikus formája a rádió, a televízió, a képi információ. Ebben a kettősségben hogyan marad meg a betű igazi funkciója? — Nagyon összetett folya­mat. Nagy törzsi kultúrában élünk, s a nagy törzs a te­levíziót, a képet nézi, hozzá­juk képest furcsa próféták, akik könyvhöz nyúlnak. Más­részt a nagy betűáradatból lehet választani. Sok irányú ez a folyamat. Nemcsak a betű devalválódik, hanem az egyéb jelekkel is így van ez. Ha analfabétizmusról beszé­lünk, akkor jelismereti elég­telenségről is beszélhetünk. Mert vajon a többi jeleit ho­gyan értjük? Ügy látszik, mintha valami káosz kezde­ne kialakulni. Egy bizonyos: a betű végóráiról szó sincs. A hangjátékok is megjelen­nek könyv formájában. Bor­sos Miklós gyönyörűen tud írni a szobrokról, úgy tet­szik, az újféle közlésmódok­ról ismét lehet írni. Mintha összerobbantak volna a ga- lakszisok .,. — Nincs szó arról, hogy a kép vagy másfajta jel félre­szorítja a betűt. A betű is jel, mint ahogy a szám, a kép is az. — A csillagos ég is jel, és csillagászati analfabéták va­gyunk — mondta legutóbb Zombori Ottó —, pedig va­lamikor egészen jól tudtak olvasni róla. — Az, hogy a betűt, a be­tűcsoportot látjuk elsősor­ban, az kulturális konven­ció. A ránk zúduló informá­ciótömeg sokkal nagyobb, mint bármikor, bár ez több­száz éves jelenség. Már a XIX. század eleje óta feldol- gozhatatlanul nagy az infor­mációk mennyisége. A múlt század egy évtizedében is több száz regény jelent meg például Franciaországban. Az információrobbanás tény. nagyon sok információt ka­punk betűben, jelben, írás­ban, nyomtatásban, képben. Egyetértek abban, hogy az írás konvenciója, a nyelv tükrözésének módja áthatja az egész vizuális szférát. Meg kell tanulnunk másfaj­ta jelekkel is úgy bánni, mint a betűvel, például a számító­géppel. — Olyan kérdéshez érkez­tünk, az információrobbanás­hoz, és ezen keresztül a szá­mítógép problémájához, ahol egy tömegkommunikációs szakember véleménye rop­pant érdekes lehet. Kollégá­ink közben fölhívták Szecskö Tamást, a Tömegkommuni­kációs Kutatóközpont igaz­gatóját: — Jó napon kívánok! Mi a véleménye erről a prob­lémáról, ami azzal indult, hogy devalválódik a betű? Aztán kiderült, hogy deval­válódik az információ. Ki­csit bonyolulttá vált a kér­dés, ahogy beszélgettünk ró­la. , — Sokan hivatkoztak már a Gutenberg-galaxis rob­banására. Somlyó György említette, és Szabolcsi tanár úr is. Látni kell azonban, hogy az a jóslat, amelyet McLuhan kanadai kutató, a televíziós korszak prófétája megeresztett a hatvanas években, technikailag is cá­folható. 0 azt mondta, hogy az elektronikus tömegkom­Viharos bemutató Zalaegerszegi színház Nagyatádon Tombolt a azét vihar Nagy­atádon, a este hatkor már közvilágítás sem volifc Az új zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház társulatának első dél-somogyi bemutatkozá­sára mégis sokan kíváncsiak voltak. Az együttes autóbu­sza csak fél hétkor kanyaro­dott a parkolóba. Mondták, nehéz volt idáig eljutni. Aki crak tehette melengető ká­véért rohant a büfébe. S hétkor a zsúfolásig telit né­zőtér előtt felhangzott a nyitány ... Szüle Mihály vagy más­képpen Sárossy Mihály ne­vét nemigen jegyzik a szín­háztörténetben. Csupán a Magyar színházi lexikon szentel neki néhány sort — s az is pontatlan. Így csak abban lehetünk biztosak, hogy színész, drámaíró, szín- igazgató, színházi vállalkozó volt. Pályáját 1922-ben kezd" te, hét esztendeig a vidéket járta. Aztán irány Ameri­ka! New Yorkban megala­pítót ta a Hungarian Operet­ta Co.-t. öt év múltán újra itthon volt. Előbb a Royal színház gazdasági igazgató­ja, majd a Nagymező utca 11-ben létrehozta a Vidám Színpadot. A negyvenes évek igényeinek megfelelően ze­nés vígjátékok sorát mutat­ta be. Aztán újra külföldre távozott. Él-e még Szüle? Nem tudni. Azt sem, hogy tulaj­donképpen mit hagyott örö­kül. Talán mi sem kutattuk wlna személyét, ha a fiatal zalaegerszegi rendező, He­gyi Árpád Jutocsa nem ko­torja elő valahonnan az Egy bolond százat csinál cí­mű zenés, háromfelvonásos bohóságot. S most Győző l.ászlá, Bor József és Har- math Ír\re átdolgozásában, M'aller László zenéjével is-. mét bemutatta. Vitathatatla. nul igaza van abban, hogy ma a zalaegerszegi színháznak mindenekelőtt közönségre van szüksége, így a nézőt meg kell fogni. Kérdés vi­szont, hogy ehhez ilyen „li­monádé” szerepcseréken, félreértéseken, hasonlóságo­kon alapuló — semmitmon­dó — darab kell-e. Szüle Mihály műve nem remek­mű, az átdolgozással sem tették azzá. Hogy mégis jól mulattunk? Ez elsősorban Hegyi remek ötletének kö­szönhető: annak, hogy a színpad közepére ültetett egy ügyes zenészekből álló rag­time csapatot. Ök legalább feledtették a semmitmon- dást. S még valami! Megcsil­logtatták tehetségüket a za­laegerszegi színészek. Rácz Tibor kettős szerepben lé­pett színpadra: ő játszotta a íőpincért, Dömötört s a meg­tévesztésig hasonló Suarez Rodringó Félix grófot — re­mekül. Egyszerre három, igaz, csak villanásnyi szere­pet kapott Baracsi Ferenc, bankárja, orvosa és rendőr­tisztje viszont messze ki­emelkedett a többi alakítás közül. Találkoztunk egy is­merős névvel is: Latabár Árpádéval. A híres színész­dinasztia legfiatalabb tag­ja — úgy hírlik, apai tilta­kozás ellenére — került Za­laegerszegre. S mert ő is csak villanásnyira jutott a deszkákra, még nem tudni, hogy apja, nagyapja öröké­be lep-e. Khell Zsolt díszlete nem a nagyatádi művelődési ház színpadára készült. S a cím­mel játszva: egy szó mint száz, szívesen látnánk újból Nagyatádon a zalaegersze­gieket, N Jenő munikáció térhódítása miatt bekövetkezik a betű sorva­dása. Mit produkál most az a néhány új tömegkommu­nikációs eszköz, amely meg­jelent a színtéren? A betű, egy más típusú betű, az elektronikusan generált betű reneszánszát. Gondoljanak például a betűreklámra vagy a képújságra. A képernyő is újra fölfedezte a betűt. Ez egy sajátos fordulat abban a fejlődésben, amelyet McLu­han megjósolt. A kábeltele­vízió, illetve a komplex ká­belrendszerek ma már képe­sek arra — ezt Japánban ki is próbáltam —, hogy ha kí­váncsi voltam otthonomban az egyik napilap legújabb kiadására, benyomtam a kód­számokat a televízió alatt le­vő információs konzolon, és a képernyő alóli résből elő­jött az újság fotómásolata. Az elektrőnika visszahat az írásra, és új formában tá­masztja fel a betűket, az írást — Könyvtárban is lehet kölcsönözni, működik is ilyen rendszer. — Igen. Nem arról van szó, hogy az elektronika irt­ja a betűt, hanem szélesebb­re tárja a spektrumot, a be­tű felhasználásának spektru­mát Az információrobbanás­hoz tartozik az is, hogy az információk elraktározásá­nak, tárolásának, az emberi tudásanvug tárolásának nem elsődleges, és egyre kevésbé alapvető formája lesz a le­írt szöveg. Átkódolható, átte­hető, átfordítható minden az univerzális jelre, az elektro­nikus számítógépek digitális nyelvére, az igen nem nyelv­re, a kétértékű nyelvre. így a társadalom valamennyi in­formációja tárolható ebben a formában, ami sokkal gazda­ságosabb, sokkal könnyebben lehívható, és bármikor visz- szafordítható nyomtatott, írott oldalakra. — Ebben az értelemben lehet mondani, hogy rene­szánsza van a betűnek? — Bizonyos szempontból igen. A másik oldalon vi­szont azzal jár, hogy a fej­lődésben lévő országokban egyre növekszik az ími-ol- vasni nem tudók száma. (Folytatjuk.) Kiosztották a díjakat A XVI. magyar játékfilmszemle eredményhirdetése Szerdán a késő éjszakai órákban ért véget a XVI. magyar játékfilmszemle. A társadalmi zsűri a filmszem­le fődíját a Napló gyerme­keimnek című filmnek ítélte, amelyet Mészáros Márta ren­dezett. A legjobb dokumen­tumfáim díját ifj. Schiffer Pál Földi paradicsom című alkotása kapta. A zsűri a legjobb rendez > sért járó elismerést Szomjas Györgynek adta, Könnyű tes­ti sértés című filmjéért, s ki­adták a legjobb első film díját is, amelyet a Xantus János rendezte Eszkimó asz- szony fázik című produkció érdemelt ki. Színészi díjat kapott Te- messy Hédi a Jób lázadása, Lukáts Andor Az eszkimó asszony fázik, valamint Ud­varos Dorottya a Te rongyos élet! című filmben nyújtott alakításáért. A KISZ díját az István, a király című film kapta, ame­lyet Koltay Gábor rendezett. Az eredményhirdetést kö­vetően Mihály András, a tár­sadalmi zsűri elnöke nyilat­kozott az MTI munkatársá­nak. — Sokféle és fontos prob­lematika szerepelt a XVI. magyar játékfilmszemlén. Ha egy szóval kellene jellemez­nem a seregszemlét, akkor azt mondanám, hogy érde­kes volt. A dokumentumfU- mek például teljesen egyen­rangúan vettek részt, és té­májuk, mondanivalójuk ere­je olyan nagy volt: még azt is feledtetni tudták, hogy egyikük-mósikuk nem tisztán . filmes eszközökkel készült. — Érdekesek voltak a já­tékfilmek is, de meg merem kockáztatni a kijelentést: ér­dekesebbek, mint amilyen jók. Nehéz dolgunk volt a színé­szi alakítások díjazásakor i :, mert igen sok kiemelkedő teljesítmény közül kellett válogatni. Az előző évek fesztiváljai­hoz viszonyítva idén nem jelentkeztek olyan átütő ere­jű alkotások, mint korábban. Ennek ellenére az átlag jó­nak mondható, s helyes len­ne egyfajta erőgyűjtésnek felfogni a mostani időszakot, amelyben több biztató törek­vés tanúi voltunk. A farsang hétért éljük. A hétközi munka után ]ó a szombat-vasárnapi báli forgatag. S itt van hozzá több rendezvény: kiállítás: bemutató, színház, mozi — hogy a hétvége minél kel­lemesebben teljen el.. . Mit ajánlanak e hét végére me­gyénk közművelődési intéz­ményei? Milyen programo­kat látogathatunk? A marcali ifjúsági házban a kaposvári Pacsirta báb­együttes lép fel szombaton délelőtt 10 órakor. Az elő­adás után az aprónépet várják bábkészítésre. A helyi ifjúsági klubban ma vetélkedő lesz. Barcson a Móricz Zság- mond Művelődési és ifjú­sági központban ma este hétkor a Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet rendez zár- számadási bált Vasárnap — ugyancsak hét órától — diszkó várja a fiatalokat. A művelődési házban hétfőn kiállítás nyílt, ezt a hét vé­gén is látogathatjuk. Mezey Mária Magdolna amatőr fes­tő képeiből nyílt tárlat. A festő Nagyatádon született. A család és a természet ket­tőssége a kiállított műveken berdíszműüzem Luis Cor- valan szocialista brigádja farsangi bált rendez a dol­gozóknak. A helytörténe'i és munkásmozgalmi múze­umban Péter Jánosnak, a Somogyi Fotóklub tagjá­nak Erdélyi tájak és képek című fotókiállítása látogat­ható. A Lenti felé járók­nak ugyancsak egy fotóki­állításra hívjuk föl a fi­gyelmét: Győri Vilmos bar­csi fotós képeit láthatják ott az érdeklődők. A se- gesdi művelődési házban szombaton este „áll a bál”, előtte azonban — délután két órától — az általános iskolások jelmezbemuta­tóját tapsolhatjuk végig. A Lörincz L. László Jég hátán 16. Ha visszamegyek, az a legkevesebb, ______hogy görbe szem­mel néznek majd rám. V alamit azért még min­dig nem értettem. — Elég legyen a hado­vából — mondtam neki, és igyekeztem határozottnak látszani. — Ki vele, miért van szükséged rám ! Majd lenyelte az ádám­csutkáját, akkorát nyögött. — Miért, miért? Mittudo- mén. Biztonságosabb, ha ketten lógunk. Ha elkapnak bennünket, könnyebben ki­dumáljuk magunkat. Gon­dolom, volt alkalmad látni ehhez hasonlót a parancs­nokságon ... Én igazolom a sógoromat, a sógorom en­gem, mi a havert, a haver meg mindannyiunkat. Ér­ted? Az számít, hogy ki tud jobban dumálni. Ezek­nek most az a legfontosabb dolguk, hogy a németeket verjék, nem érnek rá ma­gánnyomozást folytatni minden magyar után ... Ha valami történne, te elmon­dod, hogy jó fiú vagyok,. n meg ugyanezt rólad, s ad­dig beszélünk, amíg meg nem únják. Amennyire az idő enged­te, elgondolkoztam. A tol­mácsolás végül is nem ke­csegtetett ragyogó perspek­tívával, és haza is vágyód­tam már rettenetesen. S ab­ban is volt valami, amit Blakovics mondott. Villám­gyorsan döntöttem hát. — Egye fene azt a háti­zsákot... Gyerünk! Ezzel futásnak eredtünk, s gondolom, mire az a tá­bornok a várakozó gépko­csiban végigszívhatta a har­madik cigarettáját, már kí­vül is voltunk a városon. A Vadvirág utca sarkáa búcsúztunk el egymástól. Amikor már odalátszott a házunk kéménye, kezet nyújtottam neki. — Hát akkor .. — Ügy megszorította, mintha örök barátságot akart volna vele fogadni. — Ezt azért megúsztuk, mi? Értettem, hogy mire akar kilyukadni. — És köszönöm, hogy ... — tettem hozzá kényszere­detten. Csak legyintett. — Ugyan, Szóra sem ér­demes. Lehet, hogy nemso­kára találkozunk. Csak ügyesen forgasd a bumázs- káidat! Aztán megfordult, és el­tűnt a sarok mögött, « * * Júniusig nem történt semmi különös. Mivel te­érettségiztem, és a helyzet még mindig teljesen bi­zonytalan volt, semmilyen tervem nem volt a jövőt illetően. Korábban apám azt szerette volna, hogy egye­temre menjek, de a felsza­badulás után nem forszíroz­ta többé. Nyilván ő is ar­ra várt, hogy tisztázódjanak a körülmények. Nyár elejére már annyi párt voit B-ben, mint gom­ba eső után. Volt osztársa- im többsége belekapcsoló­dott a küzdelembe, és belé­pett valamelyik párt ifjú­sági szervezetébe. Nekem, ott a Gyulaimajor mellett a falnál, valahogy elegem lett a politikából, és bár szól­tak néhánvan, hogy menjek ide vagy oda, mindenkit visszautasítottam. Lejártam inkább a Tiszára fürdeni. Emlékszem, vasárnap délelőtt volt, amikor először megláttam Terézt Ott üli egy ágasbogas uszadékfán és minden kétséget kizáró­an volt benne valami a le­gendás Loreleyből. Leg­alábbis annyi, hogy ő is a haját csavargatta és a fo­lyóra bámult, talán azért, hogy hátha felbukkannak valahol az ártatlan hajósok, akiket el lehet majd bolon- dítani. .«*• Hajósok persze ekkor még nemigen jártak arra, egy- egy zöldre festett roham­csónak tűnt fel csak néha- néha, szomorúan gubbasztó katonákkal. Az a néhány ladik, ami valahogyan át­vészelte a háborút, belyu­kasztott fenékkel hevert a parton. (folytatjuk,) is érzékelhető. A barcsi mű­velődési intézményben szombaton a víz- és csator­namű-vállalat dolgozóit vár­ják a hét órakor kezdődő családi estre. Nagyatádon, a bodvicai klubkönyvtárban ma hatkor kezdődik a popsarok. A fia­talok a P.R. Komputer című nagylemezről hallgathatnak összeállítást, ezt diszkó kö­veti. A helyőrségi művelődé­si otthonban holnap az Ady Endre gimnázium és szak- középiskola tartja szalag­avató bálját. A gondtalan szórakozás mellett érdemes megtekinteni az otthonban bari Árpád festőművésznek, a fantasztikum világához közelítő, megdöbbentően szép képeiből rendezett ki­állítást. Kaposváron a Somogyi Képtárban Vccsey Csaba festőművész kiállítása tart nyitva. „.. .elveti a látsza­tot, hogy képei minden za­varó közvetítés nélkül, a népművészetet idéző lírai hatású színeivel, éppenhogy jelzett, elrajzolt groteszk fi­guráival, az emberi érzel­meket felidéző lényeggel for­máljon újjá bennünket, har, cosaivá egy boldogabb vi­lágnak.” A Killián művelődési köz­pontban szombaton délelőtt tíz és délután két órakor a Hököm színpad mutatja be Fekete István Vük című re­gényéből készült mesejáté­kát Négytől ugyanitt Tini­diszkó várja az ifjúságot A Móricz Zsigmond művelődé­si házban szombaton dél­után háromtól gyermek- farsang lesz jelmezverseny­nyel, szépségversennyel, az intézmény gyermekszínpa­dának föllépésével. A mű­sort színes videodiszkó kő-, veti. A Mozimúzeumban bemj-; tátják szombaton és vasár­nap délután fél hatkor a Vámpír négy szekéren című színes, szinkronizált fantasz­tikus csehszlovák filmet A Csiky Gergely Színházban ma este hétkor Spiró György drámája, A kert megy. Az előadásra a Kiss Mányi-bérlet érvényes. Szombaton ugyancsat héttől a Hamletet, vasárnap há­romtól pedig a Liliomot játsszák. SOMOGYI néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom