Somogyi Néplap, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-26 / 21. szám

Megyeszerte gondokat okozott a hó A sárga fekete doboz Amerre a repülők szállnak* Kijutni szerencsére köny- nyebb. Nem vagyok külföld­ről hazatért, zöld meg piros folyosón áthaladásra kötele­zett utas, így gyorsan hala­dok. A mellettem levő bejá­rati ajtón ismerős úriember lep be. Mielőtt üdvözölném, visszahőkölök, hiszen nem más jön velem szemben, mint Helmut Schmidt, volt nyugatnémet kancellár. Is­meretségünk túlságosan egyoldalú, ily módon a kö­szönés elmarad. Mégis egy­szerre indulunk haza. Schmidt Bonnba, én a Nép­fürdő utcába. Valószínű, hogy ő ért haza előbb, mert az Élmunkás téren még sor­ba álltam egy lángosért. Varga István tásra elkészítették a mun­katervet is. Tény, hogy ked­den szinte egy időben vált nehézzé az egész városban a közlekedés, és a gondokat, amelyek végül is a rendkívü­li hóáliapot elrendelését tet­ték szükségessé, nem a vá­rosgazdálkodás vezetői je­lezték a tanácsnak, hanem más forrásokból és a saját tapasztalataink alapján sze­reztünk információkat. Ehhez csupán egy meg­jegyzést. Nem volt még ha­vazás, amelyik Kaposváron ne okozott volna az indo­koltnál nagyobb gondokat. A buzsáki Munka Haacosa Mg. Tsz megvételre {elajánl egy 345 típusú üzemképes Rába Steigert jó állapotban. Megtekinthr-io a tsz maj-.-rj.iban. Buzsák, Arany János u. I. szám. (78478) A doktornő ügyeletben Kölese, Nagycsepely, Te­leki határát félméteres hó borítja. Szemet gyönyörköd­tető a kép. A nagy fehér­ségben kémények füstölnek Az utcákon alig látni em­bert, mert aki csak teheti, a meleg konyhában, szobában ül. Akik ilyenkor is látoga­tót várnak: a betegek. Hív­ják, várják az orvost, és vele a gyógyulást. A három községben dr. Joó Zsuzsan­na körorvosra hárul ez a feladat... — Délelőtt Nagycsepelyen és Telekiben hat családhoz mentem, most délután a köl- cseiek következnek — mond­ta a doktornő, amikor arról érdeklődtünk : hivatása gya­korlásában milyen többlet­gondokat okoz a mostani dőjárás. — Pesti vagyok, de öt évet a Bakonyban töltöttem már körzeti orvosként: hozzá­szoktam az igazi havas te­lekhez, a nehéz terepen való autózáshoz. Egy ezerkettes Ladával keresem föl bete­geimet, s mint látja, ma is hazaértem vele... A kör­zetben a tanács meg a szár­szói termelőszövetkezet rendszeresen letakarítja a havat az utakról — most is találkoztam a gépeikkel —, persze a mellékutcákba csak csizmában lehet bemenni, a beteg házáig. A kemény munka azonban akkor kö­vetkezik, amikor ügyeletet kell ellátni; ilyenkor igen­csak „szélesedik” a körzet Szárszón tartunk központi ügyeletet felváltva a szár­szói meg a szemesi kollégá­val, s ki-ki a saját autóján megy a betegekhez. Én csü­törtökön reggel hétig ügye­lek, s ha azt veszem, hogy Kötésé kilenc kilométerre van Szárszótól, az utak meg ilyenek, hát... Ferihegy. Honnan eredhet ez az elnevezés? Miféle fur­fangos nyelvi lelemény ala­kítgatta talán évszázadokig, hogy létrejöjjön ez a becé­ző forma? Hiszen sehol nincs hegy a közelben. Buda hegyei ide legalább tizenöt kilométerre vannak, a har­madkori üledékek erodált felszíne mindössze ötvenöt méterrel magasabb a Duna nulla pontjánál. Ferihegy. Így szoktuk meg, így nevez­zük. Mint ahogy valószínű­leg a jancsiszögnek, a fer- kóolajnak, a lacipecsenyének sincs köze a Lászlókhoz, Fe- rencekhez, Jánosokhoz. Korunkban sajnálatos di­vattá vált a repülőgép-elté­rítés. A hírekben olvasott terrorcselekmények már meg sem döbbentenek bennünket. Talán csak arra kapnánk föl fejünket, ha magyar gépet kényszerítenének leszállásra idegen földön. Szerencsére eddig nem sokszor szerepelt a nyugati terroristák note­szében a Malév. Nekünk sem lenne könnyű dolgunk, ha a gépek köze­lébe akarnánk férkőzni, hi­szen még az előzetes beje­lentés ellenére is utunkat állja a szigorú portás. Hiá­ba minden bizonylatunk és magyarázatunk, csak hosz- szas tanakodás után érünk el eredményt. Koczor Lajos repülőfőmérnök sajnál meg bennünket egy telefon után, és a segítségünkre siet. — Szervezési hiba lehetett — szabadkozik a légikikötő­ben. Lebetonozott Alföld — ez az első gondolatom, ahogy nézem a gépeket leszállás közben, fölszállás előtt. Iga­zi nagyüzem. A diplomata- táskás utasok — túl a vám- vizsgálaton — mogorván szállnak a gépbe, mellettük turisták integetnek a tera­szon búcsúzó hozzátartozók­nak. Egy fejkendős néniké Szeged mellpl jött. Kétszáz kilométeren rejtegetett egy könnycseppet a szemében, hogy most a terasz cement­lapjára ejtse. — Fél hétkor érkezik a fiam Sidneyből. Másodszor lesz itthon huszonhét év óta. Ha kilép a gépből, már meg­ismerem innen, bár hetvcn-_ három óta nem láttam ... Hogyha nékem sok pén­zem lesz, felülök a repülőre, így mondja a nóta. — Va­* Megjelent a MUOSZ újság­íróiskola Toll című lapjában. jón évente hány utasnak van sok pénze? — kérdezem a főmérnököt. — Tavaly egymillió uta­sunk volt. Ez némi vissza­esés az elmúlt évekhez ké­pest, de a jelenlegi viszo­nyokat figyelembe véve vál­lalatunk elégedett lehet. A szocialista országokba uta­zók kedvezményesen vált­hatják meg jegyüket. Javít­juk szolgáltatásainkat A kényelmes, pontos kiszolgá­lás a magasabb árak ellené­re is jobban vonzza a kö­zönséget. Személyi állomá­nyunk megvan. A tizen­nyolc TU—154-esnek és a négy TU—134-es gépnek át­lagosan több mint három váltás legénysége van. A csaknem négyszáz pilótának nagy része van abban, hogy 1975 óta szinte eseménytelen volt a Malév élete, azaz nem történt baleset. A hetvenes években a leg­sikeresebb szakmák egyike volt a stewardesseké. Csi­nos lányok versenyeztek a televízióban, ha a feladat úgy kívánta, a zsűri kíván­sága szerint váltogatva a vi­lágnyelveket. — Ez az idő lejárt — mondja Jahoda Lajos, a Malév vezérigazgatója. Le­gyünk őszinték: ma már nem különösebb gond akár Nyugatra is utazni. A ste- wardessek a hiedelemmel el­lentétben alig látnak mást egy országból, mint a repü­lőtereket. Fizetésük sem olyan magas. A vezérigazgató arca gondterheltté válik. — Hétszázmillió forint volt a múlt évi bevételünk, a dollárban elszámolt ha­szon pedig ötvenhétmillió .., — Anyagi gondjaik tehat nincsenek — mondom. Válasz helyett felsorolás­ba kezd a vezérigazgató. El­sőként az új kifutópályát említi. Az idén tavasszal ad­ták át, és ez az üzemanyag- költséget is megnövelte, hi­szen négy kilométerre van a ferihegyi központi irányító­tól. Aztán az új íangárokba kalauzol. A stadionnyi épü­letek gigantikája lenyűgöző és félelmetes. — Istenem, milyen kicsik vagyunk — mondja valaki egy javításra váró TU—154- es gép láttán. A háttérbázis sem régen költözött új épületbe. A kor­szerű, számítógéppel ellátott, légkondicionált szobák in­kább laboratóriumhoz ha­sonlítanak, mint irodákhoz. Itt láthatok közelről egy fe­ketedobozt. A katasztrófák után olyannyira keresett szerkezet azonban legna­gyobb meglepetésemre nem fekete, hanem narancssárga színű. íme, egy újabb adalék a „nem a nevén nevezett” dolgokhoz . .. (Folytatás az 1. oldalról.) — Több mint tízórás áramszünet miatt a negyven kútunkból csupán tizenegy tudott vizet adni. A legnehe­zebb helyzetbe Kaposvár ke­rült, ezért a Fonyód—Ka­posvár regionális vezeték ter­helését megnöveltük, a szo­kásos óránkénti ötezer köb­méter víz helyett nyolcezret kértünk. A sántosi vízmű ed­dig napi tizenkétezer köbmé­ter vizet adott a városnak, ám most még csak 2600 köb­métert sem tudott biztosítani a tegnap esti órákig. Gondok vannak a kistelepüléseken, ide igény szerint, lajtos ko­csikkal viszünk ivóvizet. Gyöngy Endre, a Kaposvá­ri Távbeszélő Üzemigazgató­ság helyettes vezetője még csak jóslásokra sem vállal­kozott. — Bár a lehető legnagyobb létszámmal dolgozunk a szakadt vezetékek kijavítá­sán, még csak azt sem ígér­hetjük, hogv néhány órán belül „élnek” a legfontosabb vezetékek. Talán péntekre helyreáll a megye hírközlési rendszere. Most az a legége­tőbb, hogy a terheléstől dű­lőiéiben levő távíróoszlopo­kat megtámasszuk, ha csak ideiglenesen is. A Dombó­vár—Gyékényes közötti vas­útvonal mentén a MÁV se­gítségét kellett kérnünk, hogy a tolató gépükkel eljuthas­sunk a legkritikusabb pon­tokra ... Megállás nélkül dolgoznak a Dédász szakemberei kedd reggel kilenc óra óta. A sú­lyos, tapadó hó elszakította a vezetékeket, a kidőlő fák pe­dig az oszlopokat is maguk kai rántották. Ekkora fenn­akadást még soha nem oko­zott a havazás az áramszol­gáltatásban. A kaposvári üzemigazgatóság területén csak a városokban: Kaposvá­ron, Nagyatádon és Dombó­váron volt kedd éjszaka vil­lany, a környező községek áram nélkül maradtak. Teg­nap is 'folyamatosan végez­ték a hibafelderítést és javí­tást, mintegy 700 kilométert kellett bejárniuk a dolgo­zóknak. Először a nagyfe­szültségű vezetékeket hozták helyre, hogy az alapellátást biztosítani tudják, majd ez­után kerül sor a kisfeszült- ségűekre. Segítettek a szom­szédos üzemigazgatóságok is, erősítést küidtek a siófokiak, a szigetváriak, a keszthelyiek és a nagykanizsaiak, sőt az Országos Villamos-távveze­ték Vállalat emberei is be­kapcsolódtak a munkába. Nehezítette a javítást, hogy a hibák helyének egy részét nem lehetett megközelíteni gépjárművel, a dolgozók de­rékig érő hóban gázoltak, kézi erővel csákányozták, ás­ták a fagyott földet. Megsza­kadt a telefonösszeköttetés is, így például még a nagyatádi kirendeltséggel sem tudta felvenni a kapcsolatot a ka­posvári irányító központ. A kaposvári vasútállomá­son elmondták, hogy tegnap a Budapest és Gyékényes kö­zött közlekedő vonatok húsz, Hóeke és daruskocsi harminc perces késéssel ér­keztek meg a megyeszékhely­re, így a csatlakozó vonatok utasai ugyancsak később in­dulhattak lakóhelyükre. A buszok közül a távolsági já­ratok délután két óra óta ké­sés nélkül közlekednek, bár reggel négy járat kimaradt, több pedig késessel érkezett meg. A helyijáratú vonala­kon a csuklós buszok még este sem közlekedhettek, de a volánosok mindent megtet­tek annak érdekében, hogy ne legyen fennakadás a for­galomban. A hóeltakarítás változatla­nul tart, ebben Kaposváron részt vállaltak a rendkívüli hómunkások és a megyei KISZ-bizottság felhívására a fiatalok is. Sárái Árpád, a megyei bizottság első titkára Kaposvári hótakarítás Marschal Csaba, a Volán kaposvári helyi járatainak forgalmistája sem gondolta szolgálatbalépés előtt, hogy milyen nehéz napja lesz a keddi. Épp Hajnal Imre, a 9-es járat pilótája állít be, s mondja el az úttal kapcso­latos panaszait: — Szinte lehetetlen egy- egy nagyobb emelkedőn fel­jutni, lépésben is alig tud­tam haladni. A Május 1. utcán, amikor több álló ko­csit előztem, megcsúszott a busz, és meghúztam egy személykocsi oldalát Mit tegyek ? A válasz nem marad el: — Most beszéltem a vá­rosgazdálkodással; kértem, hogy gyorsítsák meg az utak tisztítását. A járatoknak, ha csak lehet, menniük kell, az utasokat el kell szállítani... Bizony, nem könnyű ilyen rendkívüli helyzetben dön­teni. Nem sokkal előbb kap­ta a telefonit, hogy a Töröcs- kére tartó járat, kívül a város határán, árokba csú­szott. Szerencsére különö­sebb baj nem történt. A forgalmista azonnal intézke­dett, hogy induljon egy da­rus kocsi és emelje ki az árokból az autóbuszt. Az esti órákban feltámadt a szél Somogybán, is helyen­ként 60—70 kilpméteres erős­séggel. A hatvanhetes úton már este hófúvások keletkez­tek. Hirtelen ismét lehűlt a levegő, így síkossá váltak az útjaink. A Pécsi Közúti Igaz­gatóság kaposvári koordiná­ciós üzemigazgatóságának va­lamennyi gépe az utakat jár­ja. Hirtelen tört ránk kedden a tél, s a hó Kaposváron és környékén okozta a legtöbb gondot. Sok jel szerint vá­ratlan is volt a hóesés. A megyeszékhelyen kedden délután — átmenetileg — megbénult a forgalom; a he­lyi járatú autóbuszok sem tudtak megbirkózni az utak­kal. Mi a véleménye a hóelta­karítás megszervezéséről Farkas Lászlónak, a város­gazdálkodási vállalat igaz­gatójának? — Nagyon lelkiismeretes, becsületes, a művészetiem?) egyenértékű munkát végez­tünk. — A város lakóinak más a véleménye. — A mi kapacitásunk is meghatározott. Kedden dél­után állt meg a hó. Az em­berek egész délelőtt dolgoz­tak. Ebéd után hazaküldtük az átázott munkásokat, de este hatra visszajöttek, és a többségük reggel hatig dol­gozott. Az éjszaka ötven­négy rendkívüli hómunkást is foglalkoztattunk. — A város képén alig lát­szott tweg szerdán reggel ez a manka, a ebben aligha ht-. arról értesített bennünket, hogy az 503-as Szakmunkás- képző Intézet százötven ta­nulója dolgozott a megye- székhely utcáin. básak az éjszaka is lapátoló embe­rek. — Néhány óra alatt nem lehet Jii tclüciXiLcilli 3. vá" rost. Pedig soha ennyi havat még nem hordlunk ki a megyeszékhely­ről, mint szerdára virradóra. Reggel volt már fekete út a városban és tiszták a busz­megállók is. — A mostani tapasztalatok alapján milyennek ítéli meg a vállalat a téli felkészülé­sét? — A felszereltségünk erő­sen az állag körüli és átla­gos hóeséssel megbirkózunk. Egy ilyen rendkívüli hó­esés gyors eltakarítására azonban nem voltunk, nem lehetünk felkészülve Ezt az utolsó kérdést fel­tettük Lebó Gábornak, a vá­rosi tanács csoportvezetőjé­nek is. — A gépeiket a tél elölt rendbe tették, valamennyi használható. A hóéi takar i-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom