Somogyi Néplap, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-13 / 10. szám

A magyar film egy éve Közönségnek, megalkuvás nélkül Áttörés van készülőben Eredményes év után Új tervekkel dolgozik a TIT Harminc magyar filmet mutattak be tavaly a mo­zik. Nem kis szám ez a ko­rábbi huszonnégy-huszonöt alkotáshoz viszonyítva. A többletet részben az adja, hogy a filmgyártás nyitot­tabb kapukkal várja az ide­gen tőkét. Ez természetesen megalkuvásokkal is jár, gon­dolok a Viadukt és Hosszú vágta című amerikai—ma­gyar műre vagy Az idő urai scifire. Máskor azonban na­gyobb lehetőséget biztosít az alkotónak is. (Együtélés, Jób lázadása.) A harminc között szerepelnek korábban tévé­képernyőn látott munkák is, melyeknek kurtább változa­tát megpróbálják sikerre vin­ni a mozik. Más kérdés, hogy Suksin novellái — Sér­tés címmel — például jobban élnek, hatnak képernyőn! Milyen volt a tavalyi ter­més? Egyet rögtön leszögez - jhetünk: Hannibál tanár úr, Körhinta, Szegénylegények, Szindbád, Mephistó jelentő­ségű mű ezúttal nem akadt. Jómagam mégis fontos év­nek tartom az 1983-ast. Ügy vélem, áttörés van készülőben. Több az úgyne­vezett „mozi”, mely meste­rien megcsinált, közönségigé­nyeket művészi megalkuvá­sok nélkül figyelembevevő alkotást jelent a filmes szó- használatban. Ez jövőzálog lehet ebben a helyzetben, amikor a néző egyre inkább a pénztárcája felé sandít, mi­előtt határoz, hogy jegyet vált-e. Mire gondolok? A ta­valyelőtti fehér hollókra, a Dögkeselyű című szociokri- mire, a cseh humort magyar­ra váltó Szívzűrre, mint elődre. Tavaly ezt az utat járta Dobray György Vér­szerződés című — amerikai iskoiájú, de jellegzetesen ma­gyar — kalandfilmje, mely két szökött katona tragikusra forduló történetét dolgozza föl. A könnyű testi sértés szintén valóságfedezetű, tár­sadalmi gondunkra reagáló alkotás; Szomjas György leg­sikerültebb filmje igazi mozi. Bizonyos értelemben az Gaz­dag Gyula balzaci ihletésű Elveszett illúziók ja is. Ide sorolom a közéleti anomáliát színház-lombikban felmuta­tó kitűnő Hatásvadászokat, melyet elsőfilmes — Szurdi Miklós — rendezett. Nem si­került vígjátékira az Elcse­rélt szerelem (Szálkái Sán­dor bohózata), de a közönség visszacsalogatásában szerepe lehet. Fiaskó is akadt, nem is kevés. Emlékeztetőül: Talpra Győző, Délibábok or­szága (Mészáros Márta Gogol adaptációja), Mennyei sere­gek. Ez utóbbit Sas György, a Film, Színház, Muzsika kritikusa egy tanácskozáson a minap a legnagyobb bu­kásnak jellemezte, elemezve öncélú szépségét. Való igaz az is — s ezt többen is hangsúlyozták kritikáikban —, hogy a deviáns figurák kerültek a filmek jelentős részének központjába; azok, akik nem tudnak vagy nem akarnak beilleszkedni a tár­sadalomba. S éppen ma kor­szerűtlenek, hiszen jelenko­runk a vállalkozást, a tette­ket iséqjrli^. Jób lázadása A múlt év termésében akad néhány figyelemremél­tó, külföldön is értékelt alko­tás. Más kérdés, hogy olykor a téma, s nem a megközelí­tés vagy a feldolgozás adja a kulcsot a kinti sikerhez. Nem az incesztus ténye miatt uta­sította el a hazai kritika Kézdy-Kovács Zsolt Vissza­esőkjét; a testvérszerelem, vagy egyéb nemi eltévelye­dés ábrázolás tárgya miért is ne lehetne, de ehhez Szophoklész nagyságú szerző­re van szükség ... A Vissza­esők ráadásul a néző erköl­csi érzékét figyelmen kívül hagyva a vérfertőző pár ol­daláról közelíti meg a témát, mintegy felmentve őket. Ér­tékei, hátborzongatóan szép pillanatai vannak Sándor Pál Szerencsés Dánielének, mely az 1956-ös disszidálási hul­lámról igyekszik maradandót mondani. Engem azonban in­gerelt az, hogy John Ford filmhőstkorban feltalált alap- helyzetét (Hatosfogat) idézi — a legkülönbözőbb társa­dalmi hátterű, jellemű figu­rák összezárása egyetlen helyszínre —, ezt rengeteg- szer ismételte már a film­művészet azóta. (Bolondok hajója, Isten után az első, Az éjszakai vonat stb.) Bizo­nyos következetlenségek is bosszantottak Sándor Pál filmjében. Talán hasonló okok idézték elő, hogy olyan kevésszer esett szó erről a műről az említett kritikusi tanácskozáson. Ami engem illet, a tavalyi filmtermés legjobbjának Gyarmathy Lívia dokumen­tum-játékfilmjét, az Együtt­élést tartom, mely őszintén, szinte orvosolni próbálva be­szél egy olyan kérdésről, melyről eddig film még nem szólt. A hazai német nemzetiség és a betelepített bukovinai székelyek sorsfor­dulójáról, arról a traumáról, amely olykor tragédiába tor­kollott. A megbékélés gon­dolata nemcsak itt kellene, hogy érvényes legyen, hanem az egész Duna-medencében — Gyarmathy ezt is sugall­ja nagyszerű filmjével. Ugyancsak fontos alkotás a már említett Hatásvadászok, s vele egy sorban említem a másik első filmes rendező, Erdőss Pál nagyszerű Adj király katonát! című doku- mentarista játékfilmjét, mely azt hiszem a tévé képernyő­jén éri majd el igazi hatá­sát. Amiben nem szűkölködött a tavalyi év, az a jó színészi alakítások sora. Emlékezzünk csak Eperjes Károly figurá­jára a Könnyű testi sértés­ben, Z enthe F er encre a Jób lázadásában, Bodrogi Gyulá­ra a Szerencsés Dánielben, Szakácsi Sándorra a Hatás­vadászokban, Bubik Istvánra és Epres Attilára a Vérszer­ződésben. Kíváncsian várjuk az Idei magyar bemutatókat. Mára már a gyárak, üze­mek, intézmények, termelő- szövetkezetek többsége is felismerte, hogy a szellemi tőke fejlesztése hosszabb távon az egyik leggazdasá­gosabb befektetés. Ehhez ad évről évre hathatós segítsé­get a legkülönfélébb for­mákkal, rendezvényekkel a Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat, amelynek az elmúlt esztendőben végzett munkájáról és fontosabb idei terveiről Kurucz Imre fő­titkár nyilatkozott Nagy At­tilának, az MTI munkatár­sának. — Előadássorozataink, munkásakadémiáink, kü­lönböző tanfolyamaink 1983- ban is kedvező fogadtatásra találtak. Kiemelkedő szerep jutott a szakmai át- és to­vábbképző tanfolyamoknak, az idegen nyelvi képzésnek, az egyetemi, főiskolai előké­szítőknek, de nagy volt az érdeklődés a különféle hob­bik gyakorlását segítő fog­lalkozások iránt is. Minden évben növekszik a baráti körök száma. — Az utóbbi években a kedvezőtlenebb anyagi fel­tételek ellenére is igen dina­mikus fejlődésről adhatott számot a társulat. Az isme­retterjesztésre fordított órák mennyisége 1977. és 1982. között 548 ezerről 800 ezerre nőtt, s a résztvevők száma Néhány évvel eaedőtt kí­sérleti jelleggel hazáink egy tucat általános iskolájába is bevezették a néptánc okta­tását. Az elképzelés, hogy minden gyerek tanulja meg szúkebb szülőföldje táncait, összekapcsolódott a honis­merettel, a hagyományőrzés­sel, vagy éppen a bicebócán mozgó serdülőkorúak test­tartásának javításával. Hogy ne csak a diszkózene lan­gyos, „mozogj-ahogy-ai kansK” stílusa ivódjék a fej­be és a lábba, nem járt sikerrel. A harmadik testne­velési óra keretében működő képzés hamar megbukott. Megyénkben Balat on szaba­diban éppúgy megszűnt, mint országosan. Mindössze leélt általános iskola — egy budapesti és egy martonvá- sári — vezetőd tartották jó­nak továbbvinni a kísérle­tet. Talán ez a példa szemlél­teti a legmegfelelőbben a napokban lezajlott megyei gyermektánc és -játék okta­tásával foglalkozó pedagógu­sok tanácskozásának lénye­gét A 83 gyermektánccso- port közül 36 végez folya­matos munkát, a többiek kampányszerűen készülnek egy-egy szemlére, bemutató­ra, minősítésre. Akadnak ki­válóak, ahogy ezt a tanács­kozást követően a Tóth La­jos Általános Iskola tánc- csoportja bizonyította, de az együttesek többsége inkább az akadályoztató tényezők­kel küzd, mint a tánctanu­lással. A megyei úttörőtitkár nem véletlenül idézte a de­cemberi miskolci úttörő- konferencián elhangzotta­kat ; a szövetség minden gyereknek kínáljon prog­ramjaival szórakoztató el­foglaltságot, kreatív tevé­kenységet, hazafiasságra ne­velő honismereti munkát. S talán még nem Is kell el­lentmondásként felfognunk másik ki jelentését, az úttörő­mozgalom ma már nem ké­pes csak egyedül kielégíteni az általános iskolásokat. Szükség van a tartalmi munkát ígérő — és az ígé­retet természetesen beváltó — jó szándékú partnerekre. Elsősorban művelődési in­tézmények szakköreire, sportszervezetekre gondol­nak. A Népművelési Intézet is­mert koreográfusnője az ntámpódáacsopartok vezet <34­is gyarapodott: 1977-ben mintegy hatmillióan, 1982- ben pedig már több mint hétmillióan látogattak el a TIT rendezvényeire. Tavaly 15 megyében növekedett az előadások és az egyéb ren­dezvények száma, négy me­gyében pedig tartani tudtuk az 1982-es szintet. örvendetes, hogy az el­múlt esztendőben erőteljes fejlődésnek indult az ország­járó mozgalom. — A TIT idén is szeretné sokszínűbbé tenni program­jait. A magunk eszközeivel segítjük országos méretűvé tenni a számítástechnika népszerűsítését szolgáló is­meretek terjesztését, s a megfelelő foglalkozást a nyugdíjasokkal. Közös nyelvtanfolyamokat szerve­zünk szülök és gyermekeik részére, Éves költségvetésünknek mintegy negyede ered az ál­lami támogatásból, a többit saját bevételeink teszik ki. Ez is jól érzékelteti, hogy széles tömegek valós igé­nyeit elégítjük ki. A társu­lat természetesen befolyá­solja is a nagyközönség ér­deklődését, hogy olyan té­mák iránt keltse fel az igé­nyeket az emberekben, ame­lyek még nem fogalmazód­tak meg bennük — mondot­ta befejezésül Kurucz Imre. nek képzési problémáit ele­mezte. Mindaddig kevés ja­vulás várható, amíg az óvó­nőket, tanítókat, tanárakat képező intézmények is csak „ha kedved van” látszat fa­kultációként fogják fél a csoportvezetők képzését. Szörnyül köd ve említette, hogy például a napközikben még a „Sóder-sóder a lá­bam alatt” című műdal vi­sa el a legtöbbször énekelt népdal pálmáját. Ezekből a torzultságokból nehéz egyik napról a másikra kilépni. El kell érnünk, hogy a somogyi gyenmektánccsopartok első iskolája ne a szatmári tán­cok, hanem például a somo­gyi ugrósok legyenek. Be­csülje meg a tánotanító és a kisiskolás szülőföldje tánc­nyelvét. A megbeszélésen határoz­ták ed: a Somogy megyei Művelődési Központ szerve­zésében ettől az évtől ha­vonta kétnapos továbbkép­zést tartanak az utánpótlás- csoportok vezetőinek, sőt az énektanároknak is. Többen kérték, hogy erről a lehető­ségről az iskodák igazgatóit is értesítsék, hiszen ehhez az ő rábólintásukra is szük­ség lesz. Gyermeki örömmel szere­lek a falusi házak padlásain kutatgalódni. A felfedezők izgalmával söprőm le a port a régi füzetekről, a kopogós­ra száradt lószerszámokról, vagy akár bokszos skatulya feliratáról. Tudom, vajmi kevés az esélyem, hogy Ba­lassi bökverseket tartalmazó megsárgult pergameneket halásszak elő valamelyik ge­renda mögül, de a padlás homályába lépve a múlt mindennapi tárgyai között különös szellemi feszültsé­get. érzek. Nemrégiben a hatvanas évek Nők Lapja-hegyeit fél­relökve egy kopott ballábas csizma bukkant elő. Tovább fötörészve az újságok, tört szájú tejesköcsögök, az ege­rek. birodalmává lett öreg zsákok közt megtaláltam a jobb lábra valót is. — Rögtön felhúzni! — tá­madt parancsszóra fejemben egy gondolat. Cipóm talpához mértem a Az e heti ajánlatokat rö­vid hójelentéssel kezdjük. Különösen az Ujabb korosz­tály képviselői számára le­het örömhír: a megye egy részén megmaradt a néhány napos fehér takaró, így a hétvégét érdemes a szabad­ban tölteni. Azoknak a gyerekeknek, akik mégis szívsebben ját­szanak a fűtött szobában, a nagyatádi Helyőrségi Műve­lődési Otthon kínál progra­mot. Szombaton délelőtt tíztől farsangi maszkokat és jelmezeket készíthetnek itt — a rendezők kérik, hogy a szükséges anyagokat min­denki vigye magával. Marcaliban, az ifjúsági házban érdekesnek ígérkező kiállítás nyílik ma öt óra­kor. Bányai Géza szegedi gyűjtő indiai selyemfestmé­nyeit láthatják az egzotikum iránt érdeklődő látogatók. Az eredeti növényi alap­anyagból készült festékkel alkotott képek ismert mito­lógiai történetekhez, Visnu, Rama és Krisna kultúrájá­hoz kapcsolódnak. Siófokon, a Dél-balatoni Kulturális Központban Tóth Miklósné pedagógus festő és Krizmanics Agnes grafikus munkái láthatók. Ugyanitt, az intézmény könyvtárának olvasótermében szociográfiai előadásra hívják az érdeklő­dőket hétfőn öt órára. A beszélgetés vendége Varga Csaba író, szociográfus, a Népművelési Intézet munka­társa. Az előadás alapja a szerzőnek az Új Forrás cí­mű folyóiratban megjelent tanulmánya, melyben a fa­lusi életmódváltozással, a közösségek alakulásával, a kapcsolatrendszerek létre­jöttével foglalkozik. Kaposváron a képzőművé­szetet kedvelők többféle ki­állítás között válogathatnak a hét! végén. Különleges cse­megét kínál a Somogyi Kép­tár. A zürichi Pro Helvetia Intézet és a Magyar Színhá­zi Intézet vándorkiállítása Adolphe Appiának állít em­léket. A bemutatott díszlet­tervek, tablók és fotók az elmúlt száz év legkövetkeze­jámbor lábbeli jószágot, amely tán egy évtizede sem hordott gazdát. Szemre meg­felelőnek tűnt, és már bo­goztam is a félhomályban hosszú szárú cipőm fűzőjét. Zoknis szabadságomban jó előre délceg daliának láttam magamat, aki egyenes tar­tással lépdel a falusi utcán, s csizmatalpa nyomában csikorog a megfagyott hó. Az első nekibuzdulás könnye­dén ment, puha szárú csiz­ma lévén félútig könnyedén szottyant bele a lábam. Eről­tettem kicsit, » már beit is léptem. Aztán újra az «{- másládára ültem: nosza, bal lábam! Kínkeserves percek múlva az is megvolt. Újdon­sült esizmatulajdonosként „érkeztem alá”, f rokonaim mosolyogva fogadtak. — Legalább egy hétig bokszolni kellett volna — adták a késői tanácsot, hogy kellően megpuhuljon. — Est? Hiszen mintha m«iaa )rrr~T tesebb színpadi reformeré­nek életét, művészetét fog­lalják össze. A kiállítás az 19/9-es Prágai Quadríenná- lén a zsűri különdíját nyer­te ei. A fényképezés szerelmesei az Édosz Művelődési Ház­ban Baksa Ferenc fotókiál­lítását, az SMK szabadidő- központjában pedig Borsos Lajos montázsait tekinthetik meg. A Damjanich kollégi­umban Farkas Béla festmé­nyei láthatók. Ma este a szabadidőklub­ban ismét találkozik a Faka­nál RT. Ezúttal a Kerékkö­tő együttes főző férfiai mu­tatják be konyhaműveszeti bravúrjaikat. A Killián Gyijrgy Ifjúsági és Úttörő-művelődési Köz­pontban szombaton tíz óra­kor ünnepélyes egységgyű­lést tart a munkásőrség, este hétkor ugyanitt bált rendez­nek a testület tagjai. Vasár­nap Pogány Judit lesz a színházbaráti kör vendége. A résztvevők megnézhetik a művésznő közreműködésé­vel készült Panelkapcsolatok című filmet, a vetítés után pedig beszélgetnek az alko­tásról. Itt is láthatnak kiál­lítást: Pszichorealizmus cím­mel a Pécsi Orvostudományi Egyetem ideg- és elrríeklini- kája mutatja be pszichopa­tológiai rajzgyűjteményét. Az összeállítás az elmúlt ki­lencven év termését öleli fei. A Kaposvári Csiky Ger­gely Színházban ma este a Hamletet játsszák, szomba­ton pedig a Filmcsillag cí­mű zenés darabot. Ugyanaz­nap a társulat egy része Nagykanizsán Molnár Fe­renc Liliomával vendegsze- repel. Vasárnap nem lesz előadás. Színes ausztrál bűnügyi filmet vetítenek ma a Mozi­múzeumban, címe: Nyári rét. Szombaton és vasárnap vidám szórakozást ígér a Cicák és titkárnők című csehszlovák filmvígjáték. A gyerekek vasárnap délután rajzfilmet láthatnak. A szí­nes, szinkronizált, zenés ausztrál alkotás főszereplői : Dot és a kenguru. Estére azonban már mást gondoltam. Igaz, becsülete­sen tartottam magam, még mosolyogtam is, de nyolc órára már úgy beledagadt a lábam a csizmába, hogy lép­ni sem tudtam, s az egykori gyakorlott csizmahúzók sem tudták levarázsolni rólam. Mikor már eleget kínoztak, nagyapám kimért bölcsessé­gével — és lábán egy kivá­gott orrú tornacipővel — epésen megjegyezte: — Talán ha felsétálna s fiatalúr a csizmalehúzóéri. — Azzal lejönne? — kér­deztem fájdalmasan, min­dent egy lapra téve. — Amilyen vastag a bo­kád, nem hinném, de egy­ben Lenne az egész készlet... B. X SOMOGYI NÉPLAP Kiskorúság Tánc és játék az úttörőmozgalomban Csizma-zűr Leskó László

Next

/
Oldalképek
Tartalom