Somogyi Néplap, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-15 / 12. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK' Ära: 1,49 F) NÉPLAP KL. évfolyam, 12, sióm 19Û4, január 15., vasárnap Ünnepi egységgyűlés a Latinca zászlóaljnál Tovább erősítjük a munkásőrség tekintélyét Az alapítás huszonhét évvel ezelőtti, történelmi napjait idézte tegnap reggel a kaposvári Latinca Sándor i murjkádör zászlóalj. Zeneszó hangjai ''’mellett vonultak föl a megyeszékhely főútvonalain a KiUián György Ifjúsági és Úttörő-művelődési Központba. ahol az elmúlt évet értékelő, s az idei feladatokat meghatározó ünnepi egységgyűlést tartottak. Tavalyi munkájukkal, a testü'etbén a szocialista versenyben elért eredményeikkel, gazdasági feladataik példás telje-- sítésével ők nyerték el a megyei paran'csnokság vándorserlegét, s a legjobb egységnek járó élenjáró címet. Marosi János zászlóajjpa- rancsnok tett jelentést Kle- novics Imrének, a megyei pártbizottság első titkárának, majd a Himnusz hangjai után Bátori Bea, a Táncsics gimnázium tanulója mondta el Juhász Ferenc Ki kalapáccsal, ki ekével, tollal című versét. Hiffner Ferenc társadalmi parancsnokhelyettes köszöntötte az ünnepi egységgyűlés résztvevőit, az elnökségben helyet, foglalókat, a párt- és a társadalmi szervezetek,, az üzemek, gazdaságok, a fegyveres testületek képviselőit, a munkáséi ük hozzátartozóit. Marosi János zászlóalj- parancsnok többek között arról beszélt, hogyan sikerült harmadszor és végleg elnyerni a megyei parancsnokság vándorserlegét, az élenjáró egység címet. — Egységünkben a szó legnemesebb értelmében együtt teljesíti pártmegbi- zatésát bárom korosztály. Nemcsak a munkásőrök hallgatták figyelemmel szavait, hanem a vendégek, az elnökségben helyet foglalók, a hozzátartozók és mindazok, akik tapasztalják munkásőreink példamutatását, a testületben és a napi gazdasági munkában. Zsók Ferenc megyei parancsnok átadta a serleget, majd az országos parancsnok által adományozott kiváló parancsnok-kitüntetést Marosi Jánosnak és két helyettesének, Los sós Józsefnek és Tvrbék Jánosnak. Kitüntették a legjobb századot, •szakaszokat, majd Deák Ferenc, a váróéi pártbizottság első ritkára szólt az egységgyűlés résztvevőihez. — Munkásóreinket ott találjuk az élet minden területén, s e pártmegbízatás teljesítésével tekintélyt vívtak ki dolgozó népünk előtt. A most esküt tevőktől azt kérem, hogy hűséggel, becsülettel teljesítsék megbízatásukat, legyenek méltók elődeikhez. Szót kért és köszöntötte a Latinca egység munkásőreit A. Anatoljevics alezredes, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet hadseregcsoport küldöttségének képviselője. Gratulált az eredményekhez és több munkás- órnek gárdista és kiváló jelvényt adott át. Molnár Tibor, az országos parancsnokság képviselője és Deák Ferenc adta át a 25, 20, 15 és 10 év utáni szolgálati érdemrendet, a Munkásőr Emlékérmet és emléklapot. A leszerelőket, a tartalékba vonulókat egyenruhás úttörök köszöntötték vörös szegfűvel, majd a Zrínyi Ilona Úttörőcsapat üdvözölte az egységet. , Jankovics Ferenc elökép- zós parancsnok tett ezután jelentést, majd behozták a csapatzászlót, és elhangzott az eskü. Fiatal lányok, fér- fiák fogadták meg, hogy becsülettel, hűen szolgálják pártunkat, népünket, követik elődeiket, fáradoznak majd azon, hogy erősödjön a munkásőrség tekintélye. Megfogadták, hogy gazdasági feladataik teljesítésében is példát mutatnak. Ezt kérte tőlük az elköszönök nevében Porga Lajos, amikor átadta a . fegyvert Vas János fiatal munkásőrnek. Fölcsendült az Interna- eionálé, az ünnepi egységgyűlés befejeződött. MUNKÁSEGYÉNISÉG A fogalom még abban az időben ragadt meg l ennünk, amikor a háborúból, » hadifogságból, a lágerekből hazatérők kipakolták hátizsákjukat, mindenféle maguk fabrikálta tárgyat: hamutálcát, gyújtót, vasvirágot cigaretta- dobozt, képkeretet kotorászva elő, A család ámult: iám, mennyi gyönyörűség varázsolható a puska- és ágyúgo- lyóhüvcly ékből, repeszdara- bohból, s mindent szinte paszta kézzel, ügyességgel. „Ennek aranykeze van" — mondogatták a rokonok, ismerősök, s e botcsinálta mesterek érezték, érezhették az alkotói öntudatot, vagy — a tárgyhoz illőbben — az ezermeslcri, fabrikálási büszkeséget, általánosabb szó- használattal: a szakmai öntudatot. Szakmai, szakemberi öntudat. Olyasmi ez, ami valószínűleg azóta, vagy még korábbról létezik, hogy bármily szakmáról, szakemberről egyáltalán beszélhetünk. Megvolt akkor is, amikor pedig jól tudta a munkás, hogy ügyességével, tudásával a tőkés zsebét dagasztja, és mégis: „kezes állattá” tette a gépet, megszelídítette az anyagot, mert nehéz lett volna másként dolgoznia! A tőkés, de a magára adó munkás is tudta, mennyit ér valójában a jó munka. Annák idejért az öreg Weis Manfréd nem azért beszélgetett ütemes rendszerességgel legjobb szakmunkásaival, mert teagy demokrata volt, csak mert tudta, számolt vele. mitől fiadzik a pénz, s hogy ebben mekkora szerep jut a gyáróriás különleges képességű szakmunkásainak. Akik a korszerű technika fetisizált bűvkörében gondolkodnak, csak legyintenek erre: ugyan, hol vagyunk már attól a világtól, hiszen az úgynevezett aranykezű szakik ideje visszavonhatatlanul lejárt, kiszorítják őket a még több aranyat érő gépek. Bármily fejlett azonban a technika, a jó munkás nem nélkülözhető. Igaz, a tudomány, a technika valóban egyszerűsíti, automatizálja, ellenőrzi a munkafolyamatokát, de közben — más vonatkozásban — bonyolultabbá, áttekinthetetlenebbé is teszi a termelést. Az iparilag fejlett országokban nem csupán a betanított gépmunkások száma, szerepe nő, de a magasan képzett szakmunkásoké, szakembereké is. A közgazdasági irodalomból, de a gyakorlatból is jól ismert tény, hogy egy-egy új beruházás hatékonysága távolról sem csak az alkalmazott technikától s az értékesítési körülményektől függ, de legalább ilyen mértékben az új technikát irányító emberektől is. Mégis léptcn- Hyomon tapasztalni, hogy Bem dolgoznak folyamatosan vagy elég hatékonyan a sok- aok millió forintért vásárolt gépek, gyárak, mert elhanyagolják a munkaerő tervszerű, időbeni felkészítését, szinte kizárólag arra ügyelnek: van-c, lesz-e elegendő munkaerő, nem pedig arra: milyen az. A mindenhez értó, vállán (zerszámos ládával vándorló aranykezű mesterember típusa valóban kiment a divatból, és ha szükségünk van is rá néha, nevetséges lenne századunk szakmunkásjelkc- pének tekinteni. Csakhogy: m „aranykezet” a számjegy- vezérlésű szerszámgépeknél. ** automata gépsoroknál sein nélkülözhetjük. Hetven, különféle típusú televízió, rádió, magnó és lemeziátsz garanciális javítását végzik a Kaposvári Vasipari Szövetkezet híradástechnikai részlegében. Januártól megkezdik az importból származó képmagnók szervizelését is. Bővül a ter rendszerek szerepe minisztérium háromévenként felülvizsgálja, mennyiben felelnek meg a gazdaságok működését nagyban meghatározó szervezetek a követelményeknek. Araeny- nyiben valamelyikük nem teljesíti a vállait kötelezettségeket, úgy akár vissza is vonhatják az engedélyokiratot Ez eddig tíz termelési rendszer esetében történt meg. ~ 1984-ben a MÉM szakemberei szerint a rendszerek tevékenysége bővül. Kiemel« ten foglalkoznak majd például az alacsony jövedelmezőséggel gazdálkodó nagyüzemekkel. Fejleszteniük kell a számukra igen fontos szaktanácsadói munka színvonalát, és segíteniük kell a gyengébb területeken is gazdaságosan alkalmazható termesztési technológiák kialakítását Előbbre kell lépniök az olcsóbb szolgáltatások el-w terjesztésében, ezek ugyanis gyakran hiányoznak a rendszerek „kelléktárából”, amelyben inkább a drágább és „mutatósabb” technológiák találhatók. A termelési rendszerek mind nagyobb szerepet vállalnak a mezőgazdasági munka szervezésében, irányításában — ez derült ki a MÉM-ben két zített összesítésből. A mezőgazdaságban 21 növénytermelési, 27 kertészeti és 24 állattenyésztési rendszer működik, és a faiparban is létrejött az első ilyen szervezet A növény- termesztésben az általuk integrált' szántóterület áz elmúlt évben megközelítette a 2,9 millió hektárt, ezzel a nagyüzemileg művelt szántóterület mintegy fele került a rendszerek „hatáskörébe”. A szervezetekben részt vevő nagyüzemek könnyebben juthatnak hozzá a korszerű technológiákhoz, eljárásokhoz, és viszonylag gyor san be is vezethetik az általában a gazdaságosság fokozását biztosító módszereket Az állattenyésztésben a tehénállománynak közei felét tartják olyan üzemekben, amelyek valamely rendszerhez tartoznak. A MÉM rendeletben és irányelvben határozta meg a rendszerek tevékenységét. A MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZ OTTSAGAN A K LÀ PJ A NÉVVÁLTOZTATÁST? RENDET! Kaptam egy névre szóló levelet. Figyelmesen végigolvastam, és mindenfajta cinikus mellékzönge nélkül utólag is elmondhatom: kellemes meglepetést szerzett az udvarias hangnem, a hivatalos levél stílusa és módszere. Ügy örültem neki. mint min- ren egyszerű állampolgár e hazában, akinek adnak a szavára. Először arra gondoltam, valahol itt kezdődik a demokratizmus. Végtére is egy államhatalmi szerv kíváncsi a véleményemre. Hogy ad-e rá. azt még nem tudom, de érdeklődik tőlem, másoktól. mindazoktól, akik érdekeltek az ügyben. Ez nagyszerű dolog... Másodszor is elolvastam a levelet, amely a Balatonke- resztúri Közös Tanács elnökétől érkezett. Ekkor már fölfedeztem benne némi ha- ragvást, ha. nem is velem szemben, de azokra vonatkoztatva feltétlenül, akik korábban ellentmondani merészeltek az államhatalmi szervnek, Ezt is megértettem. Kérdésükre választ vártak, s bár azóta — remélem — elment a levél, ezúton is elnézést kell kémem, amiért válaszom késett. Okom volt rá. Sohasem éreztem magam tévedhetetlennek. Kontrollálni akartam hát saját véleményemet, amely nem e levél hatására, hanem jó néhány évvel korábban alakult ki bennem. Írtam is erről, de mint annyi másszor, ezt a megjegyzésemet is falra hányt borsónak kellett tekintenem. Most hát sok parti ember véleményét összegezve kimondom: NEM ÉRTEK EGYET A NÉVVÁLTOZTATÁSSAL! Bízom abban, hogy egy elhamarkodott szándék meghiúsulhat, ha az emberek sokaságának ellenvéleményével találkozik. Közéjiiit tartozom. Miről van szó? Arról, hogy egy néven egyesítsék Bala- t à tűié re sztár székhelyközséget, és Balátonmáriafürdö társközséget. A tanácselnök levelében kijelenni: formális kettősség; meglehetősen sok gondot okoz”. Ha formális c kettősség — én « így tudom —, akkor miért fog- lallcoznak vele? Bizonyára megérteném, ha tudhatnám, hogy melyek ezek a gondok. Balatonmáriafürdőt hosszú évek óta a keresztúri tanács irányítja, s ha feszültségek vannak, azok nem a név különbözőségéből erednek. És egyáltalán. Tessék mondani: mit jelent egy tábla, ha a megyei, országot és európai népek tudatát sok évtizeddel ezelőtt másra programozták? Vegyem elő Fonyód és Bala- tonfenyves példáját? Nevetségessé vált az államhatalmi szerv, mert először „letaka- ritotta” a Balatonfenyves tablót a közutak mentén, eztán — ha nem is fehér alapon, hanem zöldön — visszarakta. Mert egy földrajzilag, turisztikailag, nemzetközileg ismeri település nevét nem lehet — és nem szabad! — tanácshalárözattal letörölni a térképről. Személyesen ki merem jelenteni: s fonyódi példa « névváltoztatás kudarca! Próbáljunk meg tanúim belőle ... Az elnök tiszteletreméltó szenvedéllyel irta le: „A helyi párt-, állami, gazdasági, és társadalmi szervek többségükben egyetértenek és szorgalmazzák... a községek egyesítését. (Amelyeket már régen egyesítettek.) Egyrészt kíváncsi lennék, mely szervek alkotják a kisebbséget? Másrészt beszéljünk a lényegről: nem a községek egyesítése, hanem a névváltoztatás ellen tiltakoznak a tömegek. Meggyőződtem róla. És igazat adok. Gyűjtöttem adatokat is, jóllehet (jellemző!) három szerv háromféle számot mondott, de nem is ez a lényeg. Van, aki 1551- re, más 1456-ra taksálja Keresztár lakosságát; Máriának csak 703, illetve 619 állandó lakosa van. Csakhogy Márián 1610, mások szerint 2135 nyaraló van, az ezekben üdülők számát ki sem tudják mutatni. Gyanítom, kár volna a számok bűvöletébe esni. Másról van szó. Meg nem tudnám mondani, hány embert faggattam: ha egy tanács irányit két vagy több községet, mi a jelentősége annak, hogy egy vagy több néven szerepelnek? Senki sem tudott választ adni rá Mi jó származna abból, ha a két község egy falunéven jelenne meg a hivatalokban, de megmaradna a vasútállomás, az idegenforgalomban nélkülözhetetlen prospektusok helységmegjelölése a régi szerint? Csak keveredést okozna, mint ahogy ma sem tudni, ha Bog- lárlelle művelődési házába indul az ember, akkor melyikbe menjen? Véleményem tehát: tartsuk tiszteletben helységneveinket. Tudom, hogy Balaton- keresztúri már 1400-ban emlegették a krónikák, Bálaton- máriafürdót csak 1902-ben. De ez nem kiindulási alap. Balatonkeresztúrt ugyanis — mert nem üdülőfalu — alig ismerik a világban, Balaton- máriafürdőt — egy erőszakoltan kikényszerített névváltoztatás után — sok ezren hiába keresnék a Balaton partján. Nos tehát: maradjanak « nevek ! Attól még lehet egységesen rendet, tisztaságot, ügyintézést, és progresszív közhangulatot teremteni a két településen ... Jávori IS-Sn
