Somogyi Néplap, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-11 / 8. szám
Művelődő tsz-tagság A mezőgazdasági termelőszövetkezetek termelési feladataik mellett szükségszerűen művelődési szerepet is betöltenek. Megalakulásuk idején élettől szabott feladatukká vált elsősorban a 30 éven aluli tagság beiskolázása. Össztársadalmi érdekeket szolgálnak a kihelyezett általános iskolai osztályok, a felnőttoktatás szervezésével. A képzettség megszerzése A hatvanas évek második felétől — különösen az ipari eredetű eszközök beáramlása következtében — az üzemekre zúdult a szakemberek képzésének a gondja is. A mezőgazdasági szakmunkásképző intézetekből még a hetvenes években sem érkezett elég szakmunkás. A termelési rendszerek is újabbnál újabb igényt támasztottak, amelynek kielégítésére szintén az iskola- köteles korhatáron túli felnőtteket kellett beiskolázni. A szakmunkáshiányt a ,tsz- ek üzemen belül létrehozott saját szervezésű tanfolyamok útján enyhítették. A kiképzés másik formája a középiskolai oktatás. Egy időben például a tarpai Esze Tamás Tsz-ben kihelyezett gimnáziumi osztály működött. A tanárok kiszállításáról a szövetkezet gondoskodott, és viselte a költségeket is. A szövetkezetek egész sora bátorítja tagjait a középiskolai bizonyítvány megszerzésére. A főiskolák és az egyetemek a tsz-ek felsőfokú végzettségű szakember-szükségletének csak körülbelül 70 százalékát biztosítják. Különösen a közgazdász, a jogász, a kereskedelmi szakember, az áruszakértő, a pénzügyi és a számviteli vezetők hiányoznak. Szakmai továbbtanulás A képzettségszerző oktatás jelentőségét meghaladja a szakmai továbbképzés. A hatvanas évek második felétől ugyanis korszerűbb ismereteket igénylő együttműködési formák alakultak ki, amelyek sok esetben az alapképzés funkcióját is betöltik. Szá-mps olyan — főleg az alsóbb régióhoz tartozó — munkakör létezik, amelynek betöltésére sehol sem képeznek ki szakembereket (raktárosokat, magtárosokat stb.). A szakmai továbbképzés intézményrendszere fokozatosan épült ki. Először a Mezőgazdasági Vezető- és Mér- . nöktovábbképző Intézet alakult meg, majd a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsának Továbbképzési Központja. A szakkormányzat a hatvanas évektől vonta be a felsőfokú oktatási intézményeket a tsz-vezetők, az ágazatvezetők és a főkönyvelők szakismereteinek továbbfejlesztésébe, karbantartásába. A hetvenes években tervidőszakonként 15—20 ezer szakember vett részt 1—2 hónapos továbbképzésen, de a kitűzött cél — hogy tervidőszakonként minden vezető részesüljön új ismeretek szerzésében — nem valósulhatott meg. Széles körű kulturálódás Az egyes szövetkezetekben is ismeretpótló és felújító oktatás szervezett formája az úgynevezett téli oktatási rendszer. A tapasztalatcsere-látogatás kitűnő továbbképzési forma. A tsz-ek erről sem feledkeztek meg. A szövetkezeti üzemekben készült közművelődési feladattervekben leggyakrabban az ismeretterjesztés, az olvasási kultúra terjesztése, a tsz-újság, az amatőr művészeti tevékenység, a turisztikai ismeretszerzés, a helyismereti hagyományőrzés, színház- és múzeum- látogatás szerepel.. A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat a tsz- ekben elsőrendű partnert talált. A tsz-ek főleg a hetvenes években közvetlen ismeretterjesztő kapcsolatot létesítettek a felsőfokú oktatási intézményekkel. Az amatőr öntevékeny művészeti mozgalom, művészeti élet termelőszövetkezetbeli gyökérveréséhez nagy segítséget nyújtott a Magyar Televízió Röpülj páva vetélkedősorozata. Komoly fordulatot hozott a szövetkezetek közművelődési munkájában a főhivatású közművelők munkába állítása, különösen ott, ahol a vezetőség és a népművelő szemlélete azonos, ahol a kettő nem „két csűrben csépel”. Dr. Y. F. Népi bölcsességek, két ágról ¥inxenx MsmpsiàfêsG Évszázadok tapasztala S űrítménye van azokban a népi bölcsességekben, melyeket még ma is gyakran hallunk falvainkban egy-egy naphoz kapcsolva. Ezek többnyire az időjárásra vonatkoznak, s jósolják a termés milyenségét. A jeles napokhoz csatlakozó — olykor rímes végű mondások — igazsága sokszor bebizonyosodik. Nemzetiségi településeinken szintén egymondatos böl cességekbe sűrűsödik a tapasztalat. Így a német nemzetiségi községekben is. Végighaladva a jeles napok egy részén, lássuk: egyeznek-e az ő mondásaik más, nem nemzetiségi településeken hallottakkal? Vincze—Vinzenz január 22. De sokszor hallgatják a fiatalok, amikor az idősebbek — pincésgazdák — idézik a régiek megállapítását: „Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince!’!’. Azaz, ha a nap megolvasztja a pince tetején a havat, bő nedűtermés lesz ... Nem mond ennek ellent a nemzetiségi tapasztalat sem: „Vinzenz napsütése hozza a sok pálinkát és bort.”. Ha gyertyaszentelő napján — február másodlkán — kisütött a nap, a mesztegnyőiek például azt tartották, befúj még a förgeteg. Egyes németek lakta falvakban meg azt hirdették, hogy e napon a parasztnak meg kell mérnie a zabot, Lukács György emlékbizottság alakult 1985-ben lesz Lukács Györgynek, a kommunista tudós és forradalmár születésének 100. évfordulója. Az évfordulóról való méltó megemlékezés előkészítésére Aczél Györgynek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának elnökletével emlékbizottság alakult. Az emlékbizottság alelnökei Kö- peczi Béla művelődési miniszter és Szentágothai János, az MTA elnöke; titkára Sziklai László, a Lukácsarchívum vezetője. Az emlékbizottság az alakuló ülésen megvitatta az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések, hazai és külföldi rendezvények, valamint kiadványok előkészítésének tennivalóit. Számítástechnika és képzőművészet A közelmúltban jelentős szakmai és közönségsikert aratott a Budapest Galéria kiállítása, amelyen hazánkban első ízben mutatták be a számítógéptechnika és a grafika lehetséges kapcsolatait. A kiállítás tapasztalatai alapján megállapítható — mint azt a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségében az MTI munkatársának elmondták —, hogy a számítástechnikai eszközök alkalmazása több területen jelentős támogatást adhat a művészi alkotómunkához. Felismerve a téma fontosságát, a képzőművész szövetség fölvette a kapcsolatot az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsággal, s az eddigi tapasztalatokból kiindulva a közeljövőben tanfolyamat szervez az érdeklődőknek. A számítógéppel vezérelt grafikai eszközök az utóbbi néhány évben világszerte elterjedtek, s a hazai kutatási és fejlesztési eredmények is biztatóak. Kezdetben elsősorban a mérnöki tervezésben alkalmazták, és a berendezések felhasználása eddig elsősorban a fejlesztési feladatokhoz kapcsolódott, pedig a rendszer — úgy tetszik — szélesebb körben alkalmazható. A művészeknek a számítógépes grafika iránti érdeklődése új jelenség, azt mutatja, hogy a m ű vésztar- •adatom fogékony az új üehnikára. Az is nyilvánvalónak látszik, hogy a grafikai eszközök továbbfejlesztéséhez feltétlenül szükséges az alkotóművészek kifinomult esztétikai érzéke, fantáziája és látáskultúrája. A gép segítheti az ipari formatervezést, a reklám- grafikáit, " a tipográfiát, a térkép- és rajzfiilm-előáilií- tást, az építészmérnöki gyakorlatot s még számtalan más, vizuális megjelenítési igénylő területet. A művészek a tervezett folyamaitos, klubszerű találkozásokon számítástechnikai szakemberek segítségével ismerhetik majd meg a komputer-technika műhelytitkait. A hazai szakemberek például ma már ki tudják dolgozni azokat a programokat, amelyek alapul szolgálhatnak a vizuális művészetek dokumentációs rendszerének kidolgozásához Ilyen adatbázis létrehozására mind nagyobb szükség van, hiszen napjanikbam a művészetek eredményeinek dokumentálása több helyen változó és egymással nehezen kapcsolható rendszerek szerint történik. A számítástechnikai esz- közök képzőművészeti felhasználására természetesen nem szorítkozik Magyarországon sem a tisztán dokumentációs feladatok, ellátására. Fontos cél r.r s hogy a tervezők sajt. * ;y liségüknek és a megoldandó feladatok jellegének megfelelően speciális eljárásokat dolgozzanak ki. Az egyik lehetséges hasznosítási mód például az lehet, hogy a számítógép segítségével „szimulálják” egy megtervezett tárgy vagy eszköz használatát : megfelelő ellenőrző programok segítségévei kideríthető, hogy az elkészítendő iparművészeti, formatervezési alkotás milyen méltékben felel majd meg a gyakorlatban. mert a tél második fele még csak most kezdődik. De mondták ezt is: gyertyaszentelő lóherében, húsvét hóban ... Ami ugyanazt jelenti, mint a mesztegnyőiek tapasztalata. Ugyancsak jósolták a rossz időt farsangkor: ha az ember a farsangi fánkot napsütésben fogyasztja, akkor a húsvéti tojást szobában eszi... A nedves április hűvös májust ígért a nemzetiségi falvakban. A somogyi községekben sem ismeretlen a mondás, mely szerint májusi eső aranyat ér. Németül: „Malregen bringt Segen.”. A májusi eső áldást, szerencsét hoz. A medárdi esőnek sem itt, sem ott nem örültek. Ha akkor locsog, negyven napig sem hagyja — tartják sok somogyi községben. „Ahogy Medárd az időt tartja, olyan idő lesz aratáskor is”, hangoztatták az öregek egyes németek lakta falvakban. Ugyanezek így vélték: ha a szőlővirágzás napjaiban esik, kevés bor lesz. Mondás volt ez is: „Ha augusztus nem csinál, szeptember nem főz”. November 11-én arra figyelmeztették egymást a német falvak egy részében: „Márton jön a szürke lóval”. Vagyis hogy hozza a havat. A báli szezon Katalin-napkor zárult; Kathrein akkor „zárta be a hegedűt” ... Jöttek az ünnepek, s nemsokára új naptárt nyitottak. Kezdődött minden elölről, a napok figyelése, a reménykedő jóslás. L. L. Szolgáltató művelődés Néhány esztendeje még ellentmondást találtunk abban a szószerkezetben: vállalkozó népművelő. Mert hogyan is várhattunk volna önállóságot, törekvést egy olyan rétegtől, mely megszokta, hogy ha elszegényedik az eklézsia, Állam bácsi rögvest a hona alá nyúl, vagy ha mégsem, úgy az „anyagi feltételek hiányával” lehet igazolni az eredménytelenséget ? Pár hónapja a pénzügy- és a művelődési miniszter közös rendelete módot és ösztönzést adott arra, hogy az intézmények — az úgynevezett »laptevékenység mellett — nyereséges szolgáltatásokra vállalkozzanak. Az így szerzett bevételt nem vonják el, azt fejlesztésre vagy jutalmazásra fordíthatják az állami támogatás csökkenése nélkül. A rendelet nyomán néhány ötlet máris megvalósult megyénkben is. A Dél-balatoni Kulturális Központban például tavaly számos folklórprogramot szerveztek külföldi turistáknak, az idegenforgalmi szervek segítségével. Ugyancsak Siófokon vállalták a barlangászkor tagjai épülethomlokzatok, nagyobb üvegfelületek tisztítását az így szerzett összeget azután kirándulásokra fordították. Hadd említsünk példát a szomszédos Tolna megyéből is: a dombóvári művelődési központban működő gyermek- nyomdász-szakkör kiselejtezett, de még működő gépekkel készít esküvői meghívókat, szórólapokat, brosúrákat, kitűnő minőségben, olcsóbban, mint az állami vállalatok. A már írásban regisztrált idei elképzelésekből is kiviláglik: az említett rendelet jó néhány vezető gondolatait termékenyítette meg. Fonyódon teniszpályák es pihenőház létrehozását tervezik a művelődés irányítói, részben turisztikai céllal. A marcali tanács és a helyi művelődési központ a fafaragótábornak állandó otthont adó csömendi alkotóház „popularizálásáért ’ fáradozik: a műhelyt, a szerszámokat bárki igénybe veheti majd — térítés ellenében — könyvespolcok készítésére, barkácsolásra, széklábak javítására. A hamarosan elkészülő töröcskei népművészeti házba is várnak majd olyan bel- és külföldi vendégeket — az idegenforgalmi irodák közvetítésével — akik szeretnék elsajátítani a fafaragás, a bőrmegmunkálás, a szövés, a fonás, a hímzés fogásait. A nevezetes „dudaiskolában'' a nyáron a külföldre szakadt hazánkfiait is fogadják, hogy azután szakképzett amatőr népzenészként térhessenek vissza. De ne soroljuk tovább a példákat, csak any- nyit még: tárgyalások folynak arról, hogy az Országos Közművelődési Tanács az idei évtől hitelekkel járul hozzá a legígéretesebb ötletek megvalósításához. Akadályok vannak még. Bénítóan hat az a korábbi rendelkezés, mely szerint a legkiválóbb amatőrszínpadok, énekkarok, zenekarok sem kérhetnek díjat produkcióikért, s nem szűnt meg egyelőre az ŐRI, az IRI, az Országos Filharmónia műsorproduceri monopóliuma sem. k \ Litvánia nemzeti parkja Egyme több nemzeti parkot hoznak létre a Szovjetunióban abból a célból, hogy a lehetőségek szerint megőrizzék a legszebb tájékait. A nemzeti parkok főszereplői a természet és lakói: állatok, madarak, halaik, ri/tka növények — minden, ami a táj igazi értékét alkotja. Litvánia nemzeti parkjának területe 300 négyzetkilométer (a köztársaság területének körülbelül 0,5 százaléka) különlegesen szép természeti környezetben található, élővilága is gazdag. Területén 18 folyó és sok paitak csörgedezik, az erdőkkel borított dombok között több mint 200 tó húzódik meg. A park érdekessége, hogy kilencezer hektárnyi területet mezőgazdasági művelésnek vettek alá. A park területén három Látjátok, feleim? Előttem a földön egy halott veréb. Csak veréb, de úgy tartja két, nemrég még vidáman ugrabugráló lábát, halálos görcsbe szorítva, hogy meg kell állítom egy percre fölötte. Légpuskával lőtte meg valaki, s otthagyta az erdei futópálya szélén. Látszik begyén a kis piros folt, ahol a golyó bement. Kisfiam is áll szótlanul; nem meri fölvenni, nem mer lehajolni érte. „Bizony, per és hamm vagyunk” — gondolom, ahogy zuhanás közben széttárt szárnyait nézem, és azokra a verebekre gondolok, „akik” alighogy megvirrad, éktelen csiripeléssel vernek föl legszebb álmomból, mert afölé az ablak fölé építették fészküket, amelyiket nyitva szoktuk hagyni éjszakára. Ronda verebek — mondtam már nem egyszer, meg a fészkes fenét is szoktam emlegetni hajnaltájt, ágyamban forgolódva. És most mégis csak állok itt, e verébholt- test fölött, mert az a folt, az a pirosló folt a hanyatt zuhant madár mellén nem természetet dolog. Körben zöld leveleket hajtanak a bokrok, fi nő, bogár dönög, bolyhos vattacsomókat virágzik a nyárfa, itt néhány négyzetcentiméteres körzetben a halál ütött tanyát, az oktalan és értelmetlen halál. A magam halálára gondolok (kisfiam már húzza a kezem: menjünk, otthon anyu cseresznyét mos és este a kockásfülű nyúl lesz a tévében), vajon hol megy majd be a golyó, és milyen fontosabb szervet ér? Szárnyaim hogy feküsznek majd a porban? Ki áll majd meg fölöttem egy pillanatra — tréningruhában, kocogás közben — ezen a nagy» nagy futópályán, ahol nem leitat mellőzni a célt. „Látjátok, teleim, mflfc ragyánk?” ... Vajon gondolnak erre a 'égpuskások is? Mester Attila kolhoz, egy halgazdaság. Öt erdőgazdaság folytat gazdasági tevékenységet. A gazdaságok, üzemek és szervezetek munkáját a park igazgatósága ellenőrzi, azok eszközeit együttesem használja föl a- park gazdagítására, s vétójoggal rendelkezik, hogy megakadályozza a természetromboló tevékenységet. A litván nemzeti park alapokmányában az egész köztársaság földművelésére, erdő- és vízgazdálkodására vonatkozó szabályzatot dolgoztak ki. A park területét különböző részekre osztották — védett területekre, rezervátumokra, de ipari termelést folytató zónákra is. A parik nagy részét — körülbelül 45 százalékot — pihenőparkok foglalják «1. A köztársaság nemzeti parkja — a biológusok, erdészek, ictoitáodógusok, ornitológusok kutatási területe. A nemzeti park területén restaurálják a régi lakóházakat és gazdasági épületeket, turistaházakat, múzeumokat építenek. Mtkuiicsusz SOMOGYI NÉPLAP
