Somogyi Néplap, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-07 / 5. szám

aaazin A „zöld forradalom” lehetőségei Növénynemesítő génsebészet Már nem csupán fantázia­termék vagy nemesítői vágy­álom, hanem előbb-utóbb létre is hozhatónak tűnik az olyan „csodanövény”, amely­nek a spenóthoz hasonlóan ehetők a levelei, s mikép­pen a babnak, éppenúgy fe­hérjékben gazdagok a mag- vai, tápanyagban bővelke- dők és burgonyára emlékez­tetők a földben lévő gumó- gépződményei, a gyökerei pedig a pillangósvirágúak­hoz hasonlóan nitrogénkö­tésre képesek, és még a szá­ra is hasznosítható rostokat szolgáltat. A növénygeneti- kusok ilyen irányú remé­nyeit éltetik azok a korsze­rű laboratóriumi eljárások, mint amilyen a szövet- és a sejtkultúra technikája, a sejtmagegyesrtés, de a gén­átvitel is. E módszerek hasz­nosításával rövid idő alatt, s célratörőbben lehet előállí­tani nagyobb terméshozamú, maximális tápanyag- és ha­tóanyagtartalmú, betegsé­gekkel, kártevőkkel, külön­féle vegyszerekkel, s hátrá­nyos környezeti hatásokkal szemben kedvezőbb ellenél- lóképességü növénytulaj­donságokat. A „zöld forradalom” első üdvöskéje a sejtfal nélküli sejtanyagok összeolvasztá­sával paradicsomból és burgonyából született, egyen­lőre ugyan még terméketlen korcs. Egy másik ilyen Jel­legű beavatkozás során a zöldbab nitrogéngyűjtésí pnjét ültették át naprafor- ba. Ehhez egyébként azt a „trükkös” megoldást alkal­mazták, hogy a bab ilyen tulajdonságú örökítő anya­gát egy növényi rákot ki­váltó daganatgénnel olvasz­tották egybe. Ugyanis ez a baktériumgén képes legyőz­ni a befogadó gazdanövény genetikai korlátáit Az így kapott és „naprababnak” keresztelt sejtkeverékből a valódi „naprabab” létrejöt­téig azonban még olyan bo­nyolult feladatok várnak megoldásra, mint a baktéri­umörökségből a daganat­program eltávolítása, és a tiszta „naprabab”-sejt gon­dos felnevelése kifejlett nö­vénnyé. Márpedig a sejt- és szövetkulturából kialakított növény felnevelése eddig csak bizonyos növényfajok­nál, így burgonyánál, o£ghi- deáknál sikerült. Egyidejűleg több helyütt törekednek a gabonafélék nitrogéngyűjtő képességé­nek kialakítására, illetve a pillangós növényekkel együttélő nitrogéngyűjtő baktériumtörzsek ilyen tevé­kenységének az ösztönzésé­re. Egyes baktériumtörzsek ugyanis, amelyek életműkö­désükhöz hidrogént használ­nak fel, a többinél is jóval gyorsabban rögzítik a talaj- levegő különben növények számára hasznosíthatatlan nitrogéntartalmát. Belőlük igyekeznek a nitrogéngyűj­tésre késztető örökítőanya- got — gént — átültetni a kevésbé aktív baktériumtör­zsekbe. Másirányú törekvés a ha­szonnövény ellenállóvá té­tele az általános hatású gyomirtóknak. Ecéiból olyan anyag képzésére kell örökle­tesen képessé tenni, amely hasítja, lebontja a gyomirtó vegyület méreganyagát. Ezt elérve a gyomirtószerrel ke­zelt haszonnövény állomá­nya zavartalanul fejlődhet, a gyomok viszont kipusztul­nak közüle. Szintén a legújabb neme- sítési célok egyike, hogy ro­varölő hatóanyag létrehozá­sára tegyenek képessé egyes növényeket. Az ezirányú — még nyilvánosságra sem ke­rült — kísérletek állítóLag máris sikeresnek ígérkez­nek. Míg a növényi génsebé­szet, a még csupán részben tisztázott génszerkezet és -funkció miatt csak gyerek­cipőben jár, a sejttechnika már a gyakorlatban is hasz­nosítható. Így a sejttechniká­nál az átlagon felül termő és ellenállóképesnek bizonyuló növények szöveteit vagy sejtjeit — ami virágporzacs­kó is lehet —, tápanyagba helyezik, s feloldják. Az ol­dathoz növekedési hormo­nokat is adagolva, tiszta fa­jú új növények nyerhetők. Ki is nemesítettek'már ilyen módon húsz százalékkal na­gyobb termőképességű olaj­pálmákat. A károsító rova­rokkal és férgekkel, vala­mint gombabetegségekkel és vírusfertőzésekkel szem­ben ellenállóbb növények kikísérletezése a jobban el­lenőrizhető szövet- és sejt­kultúra kísérletekkel előbb elvégezhető, mint a szabad­földi eljárásokkal. A vírus- betegségektől fenyegetett orchideák és más növények esetében újra előállíthatok ilyen módon a még nem fer­tőzött és tovább nevelhető legkisebb részek is. Hasonló utakat követve kerülhet sor olyan űj fajták előállítására is, amellyel le­vélállásuk, zöld színanyaguk kedvezőbb sajátossága kö­vetkeztében nagyobb meny- nyiséget fognak fel és töb­bet értékesítenek a rájuk záporozó napsugarakból, a ma még nem kellően kiak­názott energiaforrásból. Már az eddigi eredmé­nyekből is kétségtelen, hogy a növényi génsebészet, akár­csak a szövet- és sejtkultű- rák minden bizonnyal egy új zöld forradalom kapunyi­tói lehetnek. K. L. AUTO-TÖRPEK A tervezők szándékai és a prospektusok ígéretei sze­rint a mai „világvevő” ja­pán autók olyanok, amilye­neket manapság a fogyasztó keres: gazdaságosak, meg­bízhatóak, kicsik — tehát korszerűek. Az előzménye­ket sokan a hagyományok­ban keresik: a japánok min­dig szűkén voltak szigetei­ken, ezért régtől fogva elő­szeretettel foglalkoznak apró dolgok előállításával, mi­niatürizálásával. Ott kell te­hát a japán kiskocsik erede­tét keresnünk — mondják —, ahol a japán baromfi vagv törpefák titka keresen­dő. ' Kétségtelen, hogy Japán­ban azonnal szembetűnik a törpeirányzat térhódítása. Létezésüket azonban valószí­nűleg annak a törvénynek köszönhetik, amely szerint a japán nagyvárosokban 3,2 méternél hosszabb gépkocsi csak akkor kaphat forgalmi engedélyt, ha leendő tulaj­donosa egy, a közúton kívül fekve parkoló tulajdonjogát igazolja. A parkolóhelyek hiánya tehát egy új „apró kategória” kialakulását hoz­za magával. Tíz évvel ezelőtt a japán minik még nem voltak tech­nikailag tökéletesek, külle­mük tem volt magával ra­gadó. A 360 köbcentiméteres hengerűrtartalomban maxi­mált motorokat szinte kizá­rólag farmotorként építették be, és a mindenáron való ki­csinyítés ebben az időben gátat vetett az alkotó fan­táziának. Az elmúlt évek merész technikai reformjai azonban ezeket a kiskocsi­kat is átsegítették a kezdeti bajokon. A „törpék” gyártá­sával foglalkozó Daihacu, Micubisi, Subaru, Szudzuku és Honda küllemben, telje­sítményben és árban is von­zó kocsikat dobott piacra ebben a kategóriában. A Daihacu például Cuore né­ven egy örvénykamrás mo­torral felszerelt 550 köbcen­timétereset produkált, amely erőltetett üzemi körülmé­nyek között száz kilométe­rén 5 litert fogyaszt, kímélő tempónál viszont csak 3,5 litert. A Micubisi-gyár valódi különlegessége a Mínica ne­vű típus. Hossza 3,1- méter, elrendezése hagyományos. Vízhűtéses, kéthengeres mo­torja, amelynek két főtenge­lye van, és a vezérműtenge- lyek hengerenként három szelepet mozgatnak. így vá­lik lehetővé a meglepően ta­karékos és környezetkímélő üzemmód megvalósítása. Száz kilométeren vegyes üzemmódban csak 3,1 liter benzint fogyaszt, teljesítmé­nye pedig 23 kilowatt (31 lóerő). Disznótor — futószalagon A magyar húsiparban 1960-ban 1,85 millió sertést vágtak le, tíz évvel később pedig már 2,5 milliót. A 80- as évek során évente 7—9 millió disznóval kell „elbán­niuk” a szakembereknek, 1990-től pedig több mint 9 millió sertés levágását ter­vezik. Az ilyen rohamos fej­Az egyik legveszélyeztetettebb állat A földünkön mintegy 20 millió éve élő sünnek tulaj­donképpen nincs ellensége a természetben, mert fölöttébb hatékony „védőruhája” van a támadói ellen. De különös A Villamosberendezés és Elektronikai Vállalat Kaposvári Villamossági Gyára felvételre keres gépipari és közgazdasági szakközépiskolai végzettséggel rendelkező munkaerőt gyártásprogramozói munkakörbe. kiemelt bérezéssel, továbbá szakközépiskolai végzettséggel rendelkező munkavállalókat anyaggazdálkodói, statisztikusi és könyvelői munkakör betöltésére. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a gyár személyzeti osztályán, Kaposvár, Mező Imre u. _____________ (78283) m ódon éppen e hatásos vé­dekező magatartása válik most vesztére: a sünök ez­reit gázolják el az autók áz országutakon, mert azok tel­jesen megbíznak tüskepán­céljukban, s ahelyett, hogy elmenekülnének a közeledő gépszörnyetegek elől, össze- kunkorodnak és helyükön maradnak. Még nagyobb veszélyt je­lent a sün számára az em­ber azon törekvése, hogy a károsnak vélt növényeket és az állatokat méreggel irtsa A sün nem számít ugyan kártevőnek az ember szemé­ben, viszont úgynevezett kártékony állatokkal, pél­dául férgekkel és pókokkal táplálkozik, s Így nagy mennyiségben fogyaszt halá­los mérgeket. Ám téves az a hiedelem, hogy a sün szer­vezete ellenáll a mérgeknek, mert olykor mergeskígyót is szokott fogyasztani. A kuta­tók kiderítették, hogy ezek­kel szemben a sün fölöttébb ravaszul jár el: addig harap- tatja a kígyót a tüskéibe, míg annak kifogy a mérge, így azután elpusztíthatja, es veszély nélkül lakmározhat belőle. A féregírtó vegyszerek nagy tömegben való alkal­mazása a mezőgazdaságban es a konyhakertekben sok helyen máris megvonta a tüskés állattól táplálékát. Az ember oyan gyorsan tört be a természet rendjébe a ma­ga igényeivel és kultiváló rendszabályaival, hogy a sünnek és sok más állatna« nem volt ideje a megválto­zott feltételekhez alkalmaz­kodni. Így e sajnos nem túl szapora állatot ma a kipusz­tulás veszélye fenyegeti. Vi­lágszerte erőfeszítéseket tesznek a megmentésére. Sünfarmokat létesítenek az állatok ellátására és szapo­rítására, az utaktól távol eső házakhoz szoktatják őket, s nagyobb elővigyázatosságot kérnek az autósoktól, ha összetekeredett sünt látnak az országúton. FIGYELEM ! A kéthelyi Aranykalász Termelőszövetkezet azonnali belépéssel fölvesz 1 varr »gépműszer észt, 1 minősített hegesztőt. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés: Kisgyura József meíleku zemág-vezetónél, központi iroda, Kéthely. (69054) lődéshez korszerű, világszín­vonalon dolgozó nagyüzemek kellenek. Csak ezek tarthat­nak lépést az igényekkel, s felelhetnek meg a minőségi és az egészségügyi feltéte­leknek egyaránt Egy korszerű húsfeldolgo­zó kombinátban napi több ezer sertésből lesz készáru vagy tőkehús. Az elektromos terelőkből a vágóhelyiségek­be került állatokat — leölé­sük után — gépek veszik munkába: a tisztítógépek és a perzselődobok 900—1000 C-fokos hőmérsékleten, szin­te emberi kéz beavatkozása nélkül mindent elvégeznek. A vágás után fél órával már szétbontva, darabolásra készek a félsertések. Minden egyes állat belső része kü­lön tálcára kerül, és azt az lyai. A vágásnál, a darabo­lásnál, a hűtésnél érthető a nagyüzemi gyorsaság. De mi van a pácolással, füstöléssel, sózással, hiszen köztudott, hogy e műveletek a háztáji disznóölés legtovább tartó, napokat, heteket is igénybe vevő részei. Nos, a húskom­binátokban különleges eljá­rással úgy átpácolják a hú­sokat, mintha azok két hétig a pácteknőben feküdtek vol­na. Ízre, illatra, zamatra olyan sonkákat készítenek nagyüzemi módon, egyetlen nap alatt, hogy azt a legjobb hentesmester vagy böllér sem tudja megkülönböztetni a házitól. S ha kell, az ízek­nek, a zamatoknak tucatnyi változatát állítják elő percek alatt. Képünkön a vágóhídi munka kezdeti szakaszát lát­állatorvos még a futószalag mellett megvizsgálja. Űjabb negyedóra elteltével pedig már a hűtőkamrákban sora­koznak a sonkák, a lapoc­kák, a tőkehúsok. Persze a nagyüzemi disznótornak is megvannak a maga forte­hatjuk: csigasoron érkeznek a levágott sertések a hente­sek keze alá. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom